Ok,
1 Korinthus 14:23 - 14:25
Azért ha az egész gyülekezet egybegyűl és mindnyájan nyelveken szólnak, bemenvén az idegenek vagy hitetlenek, nem azt mondják-e, hogy őrjöngtök?
De ha mindnyájan prófétálnak és bemegy egy hitetlen, vagy avatatlan, az mindenektől megfeddetik, mindenektől megítéltetik, És ilyen módon az ő szívének titkai nyilvánvalókká lesznek; és így arcra borulva imádja az Istent, hirdetvén, hogy bizonnyal az Isten lakik tibennetek.
Álljunk meg ezeknél az igéknél még egy szóra. Az eddigi esetleírásokból esetleg úgy tűnhetett, mintha a prófétálás az csakis a jövőre vonatkozik, hiszen már két esetben is ilyesmit láttunk (Apcsel 11.27-11.30 és Apcsel 21.10-21.11 ) ebből az igerészből, - és majd a Jelenések könyvéből is - azonban kitűnik, hogy ez nem mindig van így. Az írás szerint a bemenő „avatatlan”, vagy „hitetlen” „megfeddetik” és „megítéltetik” a prófétálás közben. Megfeddeni, megítélni nem lehet valakit úgy, hogy a jövőről prófétálunk neki. Egyetlen módon lehet megfeddeni egy embert, mégpedig úgy, hogy megprófétáljuk neki, mit tett a múltban, vagy mi igaz rá a jelenben. Ha ez olyan információ, amelyet természetes úton nem tudhat senki, mert ezt csak maga az „avatatlan”, vagy „hitetlen” tudhatja, akkor „ … ilyen módon az ő szívének titkai nyilvánvalókká lesznek; és így arcra borulva imádja az Istent, hirdetvén, hogy bizonnyal az Isten lakik tibennetek.”
Az Isten szerinti prófétálás tehát vonatkozhat a jövőre, de a múltra, vagy a jelenre is. A személyes meggyőződésem szerint a „prófétálás” során Istentől veszünk át információkat a Szentszellem által. Olyan információkat, amelyekről természetes úton nem tudhatunk. Ezek az információk vagy a múlttal, vagy a jelennel, vagy a jövővel kapcsolatosak, és Isten azért adja őket, hogy a kimondásuk által az Ő családja (a mindenkori hívők) épüljenek, jobbá, erősebbé, tisztábbá, bűntelenebbé, stb. váljanak.
Ha megvizsgáljuk a Jelenések könyvét, hasonló dolgot figyelhetünk meg. Világos, hogy a Jelenések könyve az egy prófécia. Istentől származó természetfeletti információ:
Jelenések 22:18 - 22:19
Bizonyságot teszek pedig mindenkinek, aki e könyv prófétálásának beszédeit hallja: [Hogy] ha valaki ezekhez hozzá tesz, e könyvben megírt csapásokat veti Isten arra;
És ha valaki elvesz e prófétálás könyvének beszédeiből, az Isten annak részét eltörli az élet könyvéből, és a szent városból, és azokból, amik e könyvben megírattak.
Ha megvizsgáljuk ennek a könyvnek, ennek a hatalmas prófétálásnak a szerkezetét, szintén azt láthatjuk, hogy sokat beszél a jövőről, de éppúgy, beszél a múltról, de beszél a jelenről is:
Írd meg, amiket láttál és amik vannak és amik ezek után lesznek: (Jelenések 1:19 HUN)
A prófétálás tehát Istentől származó információ továbbadása. Az Isten szerinti prófétálás leránthatja a leplet a múltról, a jelenről, vagy akár a jövőről is.
A múltról:
Monda neki Nátánael: Honnan ismersz engem? Felele Jézus és monda neki: Mielőtt hívott téged Filep, láttalak téged, amint a fügefa alatt voltál. (János 1:49 HUN)
A jelenről:
Most van e világ kárhoztatása; most vettetik ki e világ fejedelme: (János 12:31 HUN)
A jövőről:
Mikor pedig az olajfák hegyén ül vala, hozzá menének a tanítványok magukban mondván: Mondd meg nekünk, mikor lesznek meg ezek? és micsoda jele lesz a te eljövetelednek, és a világ végének? (Máté 24:3 HUN)
A prófétálásnak tehát nem az a legfőbb mibenléte, hogy a jövőről beszél, hanem az, hogy Istentől származó természetfeletti információ, amely a hívők javára szolgál. Isten ezt az információt, a prófétálás tárgyát látásban, azaz képekben, vagy egyfajta filmként, látomásban, illetve gondolati ihletésben adja át a prófétáló szellemébe. Ez természetesen lehet akár egy kimondott prófétikus ige is a bibliából, a lényeg az, hogy Istentől származzon, és abból a célból származzon, hogy elmondjuk azt másoknak. Lehet gy elmesélt látomás is, vagy lehet Istennek az aktuális élethelyzetre vonatkozó gondolatainak a kimondása is. Ilyenkor a prófétáló Isten nevében beszél, egyfajta szócsöve Istennek.
Én néha kapok Istentől prófétikus képeket, de gondolati ihletéseket is, és ezek jó részét nem azért, hogy elmondjam másoknak. Ha egy ilyet elmondanák másoknak, akkor az bűn lenne, nem pedig „prófécia”.
Az Istentől származó prófécia abban különbözik ettől, hogy pontosan azért kapjuk az információt, hogy azt elmondva mások épülhessenek belőle. Nem azért kapjuk, hogy megtartsuk, hanem azért, hogy „elmondjuk”. Ha nem mondunk el egy ilyet, akkor ezzel bűnt követünk el. A prófétálónak szorosan Istenre kell figyelnie, hogy mi az, ami másokra tartozik, és mi az, ami nem. Csak akkor prófétál Isten szerint, ha ezt a kettőt nem keveri össze, és ebben (is) hűséges urához.