A keresztyének hajlamosak egymást és a világi embereket is megtérésre felszólítani.
Találkoztam olyan keresztyén véleménnyel is, amely szerint a megtérés megelőzi a hitet.
Szerintem is létezik ilyen, úgy hívják hivatalosan, hogy álmegtérés, gyakorlóját pedig álkeresztyénnek nevezik, hiszen a megtéréséből csupán a légyeg, a hit hiányzik.
Nem kell komolyabb teológiai jártasság ahhoz, hogy felismerjük hit nélkül valóságosan megtérni lehetetlen.
Keresztyén szempontból a megtérés nem valamilyen egyházi szervezethez, tanításhoz való csatlakozást jelent. Mégcsak nem is a Biblia helyes értelmezésének, legfőbb tekintélyének elismerését foglalja magában.
Krisztus követőjeként (Keresztyénként) az ÉLŐ ÚR JÉZUS KRISZTUS személyéhez való megtérést jelenti.
No, de hogyan térhetünk meg Valakihez, ha nem HISSZÜK, hogy él és létezik?!
Talán a hit nélküli megtérés fikciójához nem is kell többet hozzáfűznünk.
Az Istent kereső emberek hitéletük során kerülhetnek olyan helyzetbe, hogy felteszik maguknak a kérdést: "Vajjon tényleg meg vagyok térve?!"
Nem kell ezen csodálkozni, hiszen a keresztyének hajlamosak arra, hogy egymás állapotát különböző hit béli meggyőződések miatt megkérdőjelezzék.
A megtért keresztyén hitéletét is követhetik bukások, s ilyenkor a megszólaló lelkiismeret hangja is tünhet önvádlónak, nem beszélve a kivűről érkező rosszalásról, amely nem mindig intő célzattal érkezik, szimplán ítélet.
Azonban Krisztushoz valóságosan, hittel megtért személyeknek, ezekből a bukásokból
fel kell tudni állniuk.
Jogosan hangozhat el a kérdés: "Ugyan miért, mert annyira kitartóak, vagy erősek?!"
Nem, nem ezek miatt!
Hiszen, ha csakugyan olyan erőssek és kitartóak lennénk, akkor nem buktunk volna el, sőt hit nélkül is megtérhettünk volna Önerőből...
Tudjuk (már aki), hogy a megtérés a Szentlélek Isten, az Atya és a Fiú munkája az életünkben.
A valóságos Isten, valóságos közbeavatkozása.
Isten a helyreállitás Istene is.
Ezért Őreá kell hittel támaszkodnia minden hitválságba esett keresztyénnek.
Azonban a szabadítás ideje és módja mindig Isten kezében marad.
Abban azonban biztosak lehetünk, hogy Isten a megfelelő idóbben és módon helyreállítja az ővéit!
„Éppen ezért meg vagyok győződve arról, hogy aki elkezdte bennetek a jó munkát, elvégzi a Krisztus Jézus napjára.” (Filippi 1:6).