A Szenthároság-tagadása.
Egy internetes monoteista közösségben olvastam a következő érvelést:
"Csak az Atya az Isten, Pál apostol is erről beszél a 1Kor.8:6 - igében.
" Mindazáltal nekünk egy Istenünk van, az Atya, a kitől van a mindenség, mi is ő benne; és egy Urunk, a Jézus Krisztus, a ki által van a mindenség, mi is ő általa."
Máshol pedig szintén Pál írja Jézusról, hogy:
Róma 9:1 Igazságot szólok Krisztusban, nem hazudok, lelkiismeretem velem együtt tesz bizonyságot a Szentszellem által,
Róma 9:2 Hogy nagy az én szomorúságom és szüntelen való az én szívemnek fájdalma;
Róma 9:3 Mert kívánnám, hogy én magam átok legyek, elszakasztva a Krisztustól az én atyámfiaiért, a kik rokonaim test szerint;
Róma 9:4 A kik izráeliták, a kiké a fiúság és a dicsőség és a szövetségek, meg a törvényadás és az isteni tisztelet és az ígéretek;
Róma 9:5 A kiké az atyák, és a kik közül való test szerint a Krisztus, a ki mindeneknek felette örökké áldandó Isten. Ámen.
Hozok egy példát: Nekem, J. L. - nak a fiam is ember a születése jogán, de nem én vagyok."
Ezért ők, úgy gondolják, hogy Jézus is Isten, de nem úgy, ahogy az Atya.
Vallják, hogy Jézus Isten Fia, ezért Isten, de a" "Fiú Isten" létezéséről azt mondják, hogy ilyen nincs leírva a Bibliába.
Hol vérzik el ez a példa?!
Istennek lenni, nem egy vezetéknév, hanem a létező legmagasabb létállapot!
Azzal, hogy fentebb azt írja J. L., hogy a saját fia nem Ő maga, ezzel olyan, mintha azt mondaná róla, hogy nem úgy ember, mint Ő.
Ilyen zavaros gondolkodással nem sűrűen találkoztam még, ahogy azzal sem, hogy többen simán bekajálják.
Azt vallják, hogy úgy kell minden igét értelmezni, ahogy oda van írva és nem kell következtetni semmire.
Érdekes, hogy a fentiek alapján, ezt ők sem gyakorolják.