Szerző Téma: Beszélgessünk a sákramentológiáról  (Megtekintve 21164 alkalommal)

0 Felhasználó és 1 vendég van a témában

Nem elérhető Virág

  • Technikai adminisztrátor
  • Fórumlakó
  • *
  • Hozzászólások: 4328
  • Nem: Nő
  • Utoljára aktív:2019. Augusztus 22. - 07:23:22
Válasz #75 Dátum: 2016. Május 15. - 08:27:06
Köszönöm szépen a válaszokat!

virag4

Szemeimet a hegyekre emelem, onnan jön az én segítségem. Zsolt 121:1


Nem elérhető Lucius

  • újjászületett hívő testvér
  • Aktív fórumozó
  • *
  • Hozzászólások: 283
  • Nem: Férfi
  • Utoljára aktív:2019. Augusztus 05. - 10:37:48
Válasz #76 Dátum: 2018. December 12. - 14:01:13
A napokban sokat gondolkoztam az Úrvacsorán. Érdekel, hogy számotokra mit jelent?

Észrevettem, hogy számomra sokat jelent az, hogy az Úrvacsora vétele által a többi, jelenlévő hívővel való közösségemről is vallást teszek.

Néhány gondolat az Úrvacsorával kapcsolatban:

Az Úrvacsora során újra és újra megemlékezünk a Jézus által adott 1. Úrvacsoráról. Felevelenítjük azt, újra és újra "eljátszuk".
Miért?

Ami ott akkor történt, annak roppant nagy hordereje és jelentősége van. Annyira nagy, hogy ezt sohasem szabad keresztényként elfelejtenünk, ezért is kell rendszeresen megismételnünk ezt a szertartást, hogy "emlékezzünk",  újra és újra átéljük, ami ott történt.


A kérdés az, hogy mi is történt ekkor, miről is szólt valójában ez az első úrvacsora.
Jézus jelképekben beszélt... Két dolgot kínált fel a tanítványoknak (és nekünk, benne hívőknek).

Idézek:
1.)"...ez az ÉN testem"  2.)"...ez az ÉN vérem".

Amit ki szeretnék ebből emelni az az, hogy az Ő teste és vére. Nem valaki másé, hanem az Ő teste és vére. Ez nagyon fontos mozzanat.
Jézus az Ő testét és a az Ő véret ajánlja fel nekünk. Ez a kulcs az Úrvacsora megértéséhez.
Amikor elfogadjuk ezt, és kifejezzük ezt azzal, hogy "eszünk" és "iszunk" belőle, ezzel
elfogadjuk az Ő testét és az Ő vérét.

Amikor valamit megeszünk, megiszunk, az átjárja az egész testünket, beépül, és a testünk, a lényünk részévé válik. Ami eddig kívül volt, mondjuk egy palackban (bor), az ímmár belénk (is) kerül. Ezáltal egy bizonyos értelemben az van bennünk is, ami a palackban. Ami a palacké, az ímmár
a miénk is.

Jézus felajánlja az övét, hogy legyen a miénk.

"az Én testem" jelentése: Jézus ebben felajánlja, hogy legyünk az Ő testének a részesei. (Ő a fej, mi pedig a "teste"). Amikor ezt elfogadjuk, az Ő testének a részeseivé, tagjaivá válunk. Képessé válunk a Szellem álatal együttmunkálkodni vele, információkat nyerni tőle. (Az is lehet, hogy ez a kulcs a gyógyuláshoz is, de ezt még nem értem teljesen, mert lehet, hogy ha ebben hiszünk, hogy Jézus tökéletes testének tagjaivá váltunk, akkor hihetünk a gyógyulásban is???)

"...az Én vérem" jelentése. Jézus ezzel felajánlja nekünk az Ő tökéletes isteni életét. Az Ő életét. A vér a bibliában az "élet" jelképe. Héberül "nephes".

Mert a testnek élete a vérben van, én pedig az oltárra adtam azt nektek, hogy engesztelésül legyen a ti "nephesetekért", mert a vér a benne levő "nephes" által szerez engesztelést.  3 Móz 17.11

A vér a "nephes" jelképe.

Ez a "nephes" nem más, mint az adott élőlény valódi énje, identitása, belső tulajdonságainak összessége, amely megkülönbözteti őt minden más élőlénytől. Egy adott élőlény "élete", "életformája".

Például:

És monda Isten: Pezsdüljenek a vizek élő "nephesek" nyüzsgésétől; és madarak repdessenek a föld felett, az ég mennyezetének színén. 

(1 Mózes 2:7) És formálta vala az Úr Isten az embert a földnek porából, és lehellett vala az ő orrába életnek leheletét. Így lőn az ember élő "nephessé".

Amitől az ember különbözik minden más állattól és lénytől, az az ő "nephese", vagyis életformája.

Egy macska "nephese" olyan, hogy imád egerészni, fára mászni, és kb. 10-20 éves korában meghal.
Egy újjá nem született ember "nephese" (lénye, természete) olyan, hogy Isten ellensége, menekül Istentől, és kényszere van rá, hogy bűnöket kövessen el.

Milyen Jézus "nephese"?

Imádja az Atyát, szereti az embert, és soha nem hal meg, mert Isteni élete van. Ha meghalt is, feltámadt, mert bűntelen.

Namár most, az Úrvacsora során Jézus felajánlja a "vérével" (bor) az Ő isteni "nephesét", vagyis életformáját.
Amikor mi ezt hittel megisszuk, részesülünk az Ő isteni életéből, amely halhatatlan, bűngyűlölő, imád az Atya akaratában járni, stb. stb. stb.

Eddig ennyit értettem meg, de írjatok, ha van jó gondolatotok, mert ennél több is van még az Úrvacsorában!









« Utoljára szerkesztve: 2018. December 12. - 14:28:37 írta Lucius »

Az Úr a mi igazságunk...


Nem elérhető Csaba

  • Moderátor
  • Fórumlakó
  • *
  • Hozzászólások: 12644
  • Nem: Férfi
  • Utoljára aktív:2019. Augusztus 20. - 21:52:51
Válasz #77 Dátum: 2018. December 12. - 16:04:17
[valasz author=Lucius link=topic=110.msg89078#msg89078 date=1544619673]

[/valasz]
Ahogy olvaslak Lucius, azon gondolkodom, hogy támadható-e továbbra is a katolikus "átlényegülés" - tan.

'A szeretet nem keresi a maga hasznát...'
1Kor. 13


Nem elérhető Zoltan

  • Törzstag
  • *
  • Hozzászólások: 2851
  • Nem: Férfi
  • Utoljára aktív:2019. Augusztus 23. - 23:52:11
Válasz #78 Dátum: 2018. December 13. - 07:51:25
Nagyon érdekes az amit írsz.
Egyet értek azzal, hogy az Úr vacsorának több oldala van. Megemlékezés, hírdetés (biznyság), a közösség kifelyezése Krisztussal és testvéreinkkel.

Mégis azt gondolom, hogy van egy fő jelentése, célja amiért a mi Urunk Jézus Krisztus szerezte.

Mt 26:26-28
Mikor pedig evének, vevé Jézus a kenyeret és hálákat adván, megtöré és adá a tanítványoknak, és monda: Vegyétek, egyétek; ez az én testem.
És vevén a poharat és hálákat adván, adá azoknak, ezt mondván: Igyatok ebből mindnyájan;
Mert ez az én vérem, az új szövetségnek vére, a mely sokakért kiontatik bűnöknek bocsánatára.

Lk 22:19 -20
És minekutána a kenyeret vette, hálákat adván megszegé, és adá nékik, mondván:  Ez az én testem, mely ti érettetek adatik: ezt cselekedjétek az én emlékezetemre.
Hasonlóképen a pohárt is, minekutána vacsorált, ezt mondván: E pohár amaz új szövetség az én véremben, mely ti érettetek kiontatik.

1Kor 11:-26
És hálákat adván, megtörte és ezt monda: Vegyétek, egyétek! Ez az én testem, mely ti érettetek megtöretik; ezt cselekedjétek az én emlékezetemre.
Hasonlatosképen a pohárt is vette, minekutána vacsorált volna, ezt mondván: E pohár amaz új testamentom az én vérem által; ezt cselekedjétek, valamennyiszer isszátok az én emlékezetemre.
Mert valamennyiszer eszitek e kenyeret és isszátok e pohárt, az Úrnak halálát hirdessétek, a míg eljövend.


- A kényér:  Krisztus teste ami éretünk adatik

- A (pohár)Bor:  pohár amaz új szövetség az én véremben, mely ti érettetek kiontatik a bűnök bocsánatáert.
 
- Krisztus emlékezetére,

- Az Ő halálát hírdetve.

Ez igék alapján úgy gondolom, hogy az Úr vacsora központi mondanivalója, maga Jézus Krisztus és az amit tett értünk.
Erzt kell magunkévá tegyük. Ebben kell elméjülnünk. Krisztus áldozata, munkája, megváltása az ami nekünk életett ad. Ez által és ebben kéne éljünk : - az amit Krisztus tett (értünk).

Ez nem csak egy egyszerű megemlékezés, ez több, át élés, belőle való táplálkozás, így válik élővé bennem az amit tett Ő, így tudok az ő áldozata által élni, megértve az Ő áldozatát, munkáját, az ő kegyelmét, szeretétét.

Nem látom helyesnek a túlzott elszellemesítést. Nem látom helyesnek, azt (amit nagyon, sok helyen tanítanak, gyakorolnak), hogy a Krisztusra és az ő áldozatára való figyelést, elmélkedést, lecserélik, a Krisztussal való közösségre – ez egy kicsit furcsán hangzik – de  mégértjük akkor, ha észrevesszük azt, hogy ebbél adódóan a tekintetünk rögtön magunkra is terelődik, a mi közösségünk lesz ... – és ebből eredt aztán, hogy vajon méltó vagyoke erre, vizsgáljam csak meg magamat, neme tettem valami bűnt, s mindjárt magunkkal kedünk foglalkoz. Ebből eredően elkezdenek a tagok önkéntelenül egymással is foglalkozni, vajon a másik méltóe felvenni az úrvacsorát .... leheteke vele közösségben  ..., vagy a másiknál jobb vagy bűnösebb vagyoke .... 
Azért lettek kitalálva nagyon sok gyülekezetben az önvizsgálati testvéri órák, a megtisztulásra való felszóltás, hogy bűnnel a szívünkben nem lehet az Úr vacsorához járulni. Az Úrvacsorai alkalom előt, ezért szólnak az Úrvacsorai prédikációk sok helyen arról, hogy ki hogyan és miként kéne járuljon az Úr asztalához, hogyan s miként kell megválni a bűnöktől. Pedig nem ez a lényeg.
Az Úr asztala és az Úr vacsorája nem más mint Krisztus. Krisztus van a középpontban és nem mi, nem a bűneink, nem más ... . Krisztus halála, áldozata, szeretette, kegyelme.

Ugyanakkor bizonyos értelemben így van, több a kenyér puszta kenyérnél, és több a bor puszta bornál. Jézus azt mondja ez az én testem éz az én vérem. Mégis nem gondolnám és nem hiszem , hogy az bennünk át lényegül, át változik szó szerint Krisztus testévé és vérévé.
Nem kell Krisztusnak újra és újra áldozattá válnia. Ő egyszer áldoztatott meg, és az egyszeri áldozata és kifolyt vére elégséges.

Ezért gondolom, hogy maga a jelentés tartalmában van a lényeg, mit jelképez, mit hordoz. Krisztus áldozata ami által kegyelmet nyertünk, bűn bocsánatott.
S addig amíg egyesek a híveket eltíltanák elválasztanák az Úr vacsorától, én bátorítom őket, hogy járuljanak hozzá, hogy értsék meg, hogy az Úr vacsorában éppen arról tesznek bizonyságot, hogy Krisztus áldozata éltörölte a bűneiket. Krisztusra emlékezve, áldozatát és áldozatában megvalósuló kegyelmet megértvén, bűneik bocsánatát magukéva tegyék, és ez által öröm, hála és dicsőítés fakadjon a szívükben Krisztus és az Atya felé.  Így tegyék magukévá, így éljenek az által.

« Utoljára szerkesztve: 2018. December 13. - 10:29:57 írta Zoltan »

Mert kegyelemből tartattatok meg, hit által; és ez nem tőletek van: Isten ajándéka ez;


Nem elérhető Csaba

  • Moderátor
  • Fórumlakó
  • *
  • Hozzászólások: 12644
  • Nem: Férfi
  • Utoljára aktív:2019. Augusztus 20. - 21:52:51
Válasz #79 Dátum: 2018. December 13. - 09:05:17
Én is úgy vélem, hogy a sakramentum szimbolikus értelemben hordoz valamit.
Az űzenete ami valóságos, nem a fizikai átalakulása.
:szelid:

'A szeretet nem keresi a maga hasznát...'
1Kor. 13


Nem elérhető Lucius

  • újjászületett hívő testvér
  • Aktív fórumozó
  • *
  • Hozzászólások: 283
  • Nem: Férfi
  • Utoljára aktív:2019. Augusztus 05. - 10:37:48
Válasz #80 Dátum: 2019. Január 02. - 12:26:50
[valasz author=Lucius link=topic=110.msg89078#msg89078 date=1544619673]

[/valasz]

Jézus az Úrvacsorát azon az estén adta, amikor a "elárultatott". Az utolsó estén, amikor legutoljára együtt lehetett az övéivel. Először nem esett le, hogy mi ennek a jelentősége, de azt hiszem, néhány napja, hajnalban megértettem. Jézus ekkor a halála előtt átadta a "végrendeletét" a tanítványainak. Rendelkezett arról, hogy mi legyen a javaival.

„Mert én az Úrtól vettem, amit nektek előtökbe is adtam: hogy az Úr Jézus azon az éjszakán, melyen elárultaték”... .... (1 Korinthus 11:23)

Tudta, hogy azon az estén drámaian megváltoznak majd a dolgok, és még mielőtt ez megtörtént volna, végrendelkezett. Szétosztotta, felajánlotta a legdrágábbakat, amivel rendelkezett, az „Ő testét”, és az „Ő vérét”, vagyis ISTENI életét, ISTENI természetét. Ahogyan már írtam felajánlott valamit nekünk, ami az övé.... A testét, hogy legyünk mi az Ő teste, és a vérét, hogy buzogjon bennünk az Ő tökéletes élete.

  „ (1 Korinthus 11:24) És hálákat adván, megtörte és ezt mondotta: Vegyétek, egyétek! Ez az én testem, mely ti értetek megtöretik; ezt cselekedjétek az én emlékezetemre.”

„Mert ez az én vérem, az új szövetségnek vére, amely sokakért kiontatik bűnöknek bocsánatára.  (Máté 26:28)”


Ez volt tehát az úrvacsora, egy végrendelet.
Sokáig nem értettem, hogy az úrvacsora során miért kell hírdetnünk az Úr halálát. Ezért. Mert ez egy végrendelet volt, mielőtt Jézus meghalt.

"Hasonlatosképpen a pohárt is vette, minekutána vacsorált volna, ezt mondván: E pohár amaz új testamentum (végrendelet, szövetség)… (az eredeti görög szóban mindkét fogalom benne foglaltatik) az én vérem által; ezt cselekedjétek, valamennyiszer isszátok az én emlékezetemre. Mert valamennyiszer eszitek e kenyeret és isszátok e pohárt, az Úrnak halálát hirdessétek, amíg eljövend."  (1 Korinthus 11:26)

Megtörtént tehát a végrendelkezés, Jézus meghalt, és amit a végrendeletében felajánlott, az most az örökösöké….

… … Ha az örökösök elfogadják ezt az „örökséget”, és élnek vele…

Ha én öröklök egy rendkívül értékes házat a nagybátyámtól, akkor azzal az örökségemmel több dolgot is tehetek:
1.   Megbecsülöm, beköltözök, felújítom, és abban élek boldogan, stb, vagy
2.   Nem becsülöm semmire. Otthagyom, nem törődök vele, feléje sem nézek, és hagyom, hogy idővel az enyészeté legyen.
Ha így tennék, akkor én ezzel vétkeznék a nagybátyám hagyatéka ellen, és a nagybátyám ellen is, aki biztosan nem örülne ennek a bolondságnak.

Jézus hagyatékával ugyanez a helyzet. Mindazok az örökösök (keresztények), akik nem becsülik meg ezt az örökséget (tudatlanságból, hitetlenségből, vagy egyéb okokból), vétkeznek Jézus ellen, az Ő „teste és vére” ellen:

„Azért aki méltatlanul eszi e kenyeret, vagy issza az Úrnak poharát, vétkezik az Úr teste és vére ellen.  Próbálja meg azért az ember magát, és úgy egyék abból a kenyérből, és úgy igyék abból a pohárból,  Mert aki méltatlanul eszik és iszik, ítéletet eszik és iszik magának, mivelhogy nem becsüli meg az Úrnak testét.  Ezért van ti köztetek sok erőtlen és beteg, és alusznak sokan.   1 Korinthus 11:27 - 11:30

Mindazok, pedig akik megbecsülik ezt az örökséget, a rendelkezésükre álló „vért és testet”, azok élnek ezzel a végrendelettel, élnek ezzel a lehetőséggel, és elfogadják Jézustól az Ő testét és az Ő vérét. Az ő esetükben nem hull a porba, nem lesz hiábavaló a „hagyaték”, hanem betölti a feladatát, azaz "hasznosul".

Pál beszél olyan emberekről, akik nem élnek ezzel a lehetőséggel, és vagy nem úrvacsoráznak, vagy pedig „méltatlanul”, azaz méltatlan módon veszik ezt az ajándékot. Úgy veszik, mintha közönséges étel és ital lenne, egyszerűen csak „éhségből”. Ezeknek mondja, hogy aki csak egyszerűen „eszik és iszik”, nem megkülönböztetve meg az Úr testét, azaz nem különleges „ételként” kezelve az úrvacsorát, az vétkezik az Úr teste és vére ellen.

Amennyiben valaki nem él az Úrvacsorával, abban az esetben "nem becsüli meg" azt a hatalmas áldozatot, azt az "örökséget", azt a "végrendeletet", amit Jézus hagyott hátra az úrvacsora szertartásában. Jézus "vére" és teste ebben az esetben a "porba hull", és nem tölti be a feladatát annak az embernek az életében.

Amikor mi úrvacsorázunk, ezzel méltatjuk ezt az ajándékot, és kifejezzük Isten felé, hogy mi értékeljük, hittel elfogadjuk azt, amit Jézus adott nekünk. Jézus "teste és vére" tehát a mi örökségünk, a rendelkezésünkre áll. Ha hittel meg tudjuk ezt ragadni, és elhisszük igaznak, hogy az Úrvacsora Jézus teste és vére, akkor amikor úrvacsorázunk, Isten létrehozza bennünk azt, amiről Jézus beszélt. Jézus testét és vérét.  Egyszerű úrvacsorázás által építhetjük a testünket és a szellemünket. Ez Isten ajándéka.

Akik nem élnek ezzel, annak a hatása a következő lehet:
1.   Isten ítéletét hozzák magunkra, mert hitetlenek Jézus ajándékával szemben:

„Mert aki méltatlanul eszik és iszik, ítéletet eszik és iszik magának, mivelhogy nem becsüli meg az Úrnak testét.”   (1 Korinthus 11:29)

2.   Könnyen „erőtelenek és betegek lehetnek, mert nem fogadják el annak a tökéletes, még a halált is legyőző isteni életét, aki meghalt értük.

  „Ezért van ti köztetek sok erőtlen és beteg, és alusznak sokan.” (1 Korinthus 11:30)

Tudom, van, aki írt nekem, hogy az Úrvacsora csak egy jelkép, de figyeljetek csak... ha tényleg csak jelkép lenne, és nem lenne semmi gyakorlati, valóságos haszna, akkor nem válhatna "beteggé" "erőtlenné" az, aki nem él ezzel a páratlan ajándékkal.

  „Ezért van ti köztetek sok erőtlen és beteg, és alusznak sokan.” (1 Korinthus 11:30)


 Igen, az Úrvacsora egy jelkép, de amikor hittel vesszük, akkor Isten valóra váltja a jelkép mögött álló valóságot az életünkben.
Ahogyan Naámán vízbe merülése sem nézett ki gyógyulásnak. Isten azonban azt mondta neki, hogy az Ő számára ez a GYÓGYULÁS. Aztán Naámán megtette ezt a "szertartást", vízbe merült 7-szer. Aztán mit hozott a számára ez a gyermeki cselekedet?
Gyógyulást.
Isten valóra váltotta azt, amit ebbe a nevetséges "szertartásba" csomagolt. Valóra váltotta a gyógyulást. Hiszem, hogy így váltja valóra azt is, amit az Úrvacsora szertartásába csomagolt. Jézus "vérének", Jézus "testének" mondja ezt, és amikor mi hittel vesszük, létrehozza bennünk ennek a valóságát.

(Máté 18:3) És monda: Bizony mondom nektek, ha meg nem tértek és olyanok nem lesztek mint a kis gyermekek, semmiképpen nem mentek be a mennyeknek országába.

Testvérek! Mindent megvizsgáljatok, ami jó, azt megtartsátok... Én egyelőre ezeket hiszem.
« Utoljára szerkesztve: 2019. Január 02. - 15:07:11 írta Lucius »

Az Úr a mi igazságunk...


Nem elérhető Csaba

  • Moderátor
  • Fórumlakó
  • *
  • Hozzászólások: 12644
  • Nem: Férfi
  • Utoljára aktív:2019. Augusztus 20. - 21:52:51
Válasz #81 Dátum: 2019. Január 02. - 17:23:23
Lucius van itt némi logikai bukfenc.
:szelid:
Aki méltatlanul él vele, az nem azt jelenti, hogy nem veszi, hanem hogy méltatlanul veszi.
Nem becsüli meg, közönséges étkezésként tekint reá, vagy ami mégrosszabb eljátsza, hogy hitből veszi.
Valójában csak kűlsóségként gyakorolja...
« Utoljára szerkesztve: 2019. Január 02. - 17:24:12 írta Csaba »

'A szeretet nem keresi a maga hasznát...'
1Kor. 13


Nem elérhető Lucius

  • újjászületett hívő testvér
  • Aktív fórumozó
  • *
  • Hozzászólások: 283
  • Nem: Férfi
  • Utoljára aktív:2019. Augusztus 05. - 10:37:48
Válasz #82 Dátum: 2019. Január 05. - 08:45:45
Lucius van itt némi logikai bukfenc.
:szelid:
Aki méltatlanul él vele, az nem azt jelenti, hogy nem veszi, hanem hogy méltatlanul veszi.
Nem becsüli meg, közönséges étkezésként tekint reá, vagy ami mégrosszabb eljátsza, hogy hitből veszi.
Valójában csak kűlsóségként gyakorolja...

Szia, Csaba!

Egyetértek.

Úgy gondolom, valójában teljesen mindegy, hogy valaki csak egyszerűen nem veszi, vagy pedig veszi, de hitetlenül. Szellemi szempontból nézve
mindkettő ugyanaz, hitetlenség. Hitetlen vagyok, nem hiszem, hogy az úrvacsorának jelentősége van (bár Pál elmondta, és Jézus is azt mondta, hogy "ezt cselekedjétek"), és ezért nem élek ezzel, vagy hitetlen vagyok, hogy az úrvacsora egyszerű ételnél több lenne, és így csak egyszerű ételként eszem. Mindkettő egy tőről fakad és mindkettő hitetlenség szerintem.

Az Úr a mi igazságunk...


Nem elérhető Csaba

  • Moderátor
  • Fórumlakó
  • *
  • Hozzászólások: 12644
  • Nem: Férfi
  • Utoljára aktív:2019. Augusztus 20. - 21:52:51
Válasz #83 Dátum: 2019. Január 05. - 11:37:28
Azért egymagában elég nehezen veszi az ember az Úrvacsorát, bár vannak akik még teszik.
:szelid:

'A szeretet nem keresi a maga hasznát...'
1Kor. 13


Nem elérhető Lucius

  • újjászületett hívő testvér
  • Aktív fórumozó
  • *
  • Hozzászólások: 283
  • Nem: Férfi
  • Utoljára aktív:2019. Augusztus 05. - 10:37:48
Válasz #84 Dátum: 2019. Január 07. - 08:44:18
Azért egymagában elég nehezen veszi az ember az Úrvacsorát, bár vannak akik még teszik.
:szelid:


"És minden nap egy akarattal kitartva a templomban, és megtörve házanként a kenyeret, részesednek vala eledelben örömmel és tiszta szívvel.  (Apostolok cselekedetei 2:46)"

Amit biztosnak tűnik, az az, hogy a "kenyér megtörését", az Úrvacsora vételét az ősegyházban sokkal gyakrabban tették, mint a mai egyházak.

Jelentős különbség még, hogy azt "házanként", "családonként" tették. Ez nagyon fontos mozzanat.

Ez azt jelenti, hogy akkoriban az úrvacsorát nemcsak együtt vették (az egész gyülekezet együtt), hanem az volt a gyakorlat, hogy "házanként", azaz kis csoportokban is, talán családonként, és nem volt ehhez felszentelt lelkészre, vagy papra szükségük.
(Ez világos is, hiszen ilyen titulusok, "közbenjárók" akkoriban nem is léteztek, akkoriban még tudták a keresztények, hogy minden hívő része a "királyi papságnak, és mindannyian egyenlően, egyformán jogosultak bármilyen szent cselekedet véghezvitelére (Pl. emberek keresztelésére, vagy Úrvacsora kiosztására")

Ha összevetjük ezeket azzal, amiket Pál írt  a Korintusiaknak, nekem úgy tűnik, hogy akkoriban közösen is Úrvacsoráztak, a helyi gyülekezet összejövetelein (vagy nem, de ezért Pál megfeddte őket), és ezen felül még otthon, családonként is, ez Apcsel 2:46-ból tűnik így.

Ha ez igaz, a legjobb a testvéreinkkel együtt venni, de ha erre nincs lehetőség, mert nincsenek a közelben, vagy ők csak nagyon ritkán vesznek, akkor szerintem vehetjük indokolt esetben akár egyedül is. Nincs létszámi megkötöttség szerintem a bibliában. Derek Princék sokáig ketten vették, minden nap a feleségével.

Az Úr a mi igazságunk...


Nem elérhető Csaba

  • Moderátor
  • Fórumlakó
  • *
  • Hozzászólások: 12644
  • Nem: Férfi
  • Utoljára aktív:2019. Augusztus 20. - 21:52:51
Válasz #85 Dátum: 2019. Január 07. - 10:19:29
Még akár igazad is lehet.

'A szeretet nem keresi a maga hasznát...'
1Kor. 13


Nem elérhető Zoltan

  • Törzstag
  • *
  • Hozzászólások: 2851
  • Nem: Férfi
  • Utoljára aktív:2019. Augusztus 23. - 23:52:11
Válasz #86 Dátum: 2019. Január 07. - 21:42:10
[valasz author=Lucius link=topic=110.msg89152#msg89152 date=1546847058]

[/valasz]

Szerintem a “házanként” - azért, mert akkor még nem voltak kialakulva a helyi gyülekezetek, házaknál gyúltek össze, így  „házi gyülekezetek „  voltak. A levelekben már nem találunk ilyent.  Korintusi levélben is Pál arra buzdít, hogy mikor „együtt vannak” akkar legyen urvacsora. Sőt azt mondja Pál, hogy mikor együtt vannak akkor legyen. Korintusban az volt a baj, hogy már nem volt, urvacsorával való élés, mert már mindenki saját vacsoráját ette, (vagy, mint a saját vacsoráját, s nem mint az Úr vacsoráját), több mint valószinü le/el  maradt a testvéri vacsoráról az Úr vacsora, viszont az elnevezése megmaradt. Ide vezethető vissza az, hogy mit jelen méltatlanul, nem megfelelően az Úr vacsorához járulni, ezek igék kontextusában kell érteni, s nem a valamilyen elkövetett bűn kontextusában.
A meglátásom szerint az Urvacsora a gyülekezetnek, a közösségnek adatott, s mint közösség kell azt gyakorolni.
Persze nem kizárt a családi úrvacsorázás, mikor együtt van a család közösségben, imában, vagy ha nincs lehetőség a gyülekezet látogatása (bizonyos ok miat, pl nincs gyülekezet), vagy éppen .
De az egyeni Úrvacsorázás szerintem nem megfelelő, s nem igen teljesül benne az amit kifelyez az. Ugyan úgy ahogy néhány ével ezelőt agyrémnek tekintettem az online urvacsorázást, úgy az egyénit is.

Mert kegyelemből tartattatok meg, hit által; és ez nem tőletek van: Isten ajándéka ez;


Nem elérhető Csaba

  • Moderátor
  • Fórumlakó
  • *
  • Hozzászólások: 12644
  • Nem: Férfi
  • Utoljára aktív:2019. Augusztus 20. - 21:52:51
Válasz #87 Dátum: 2019. Január 08. - 14:51:04
Sokáig meglehetősen konzervatív voltam ebben a kérdésben.
Viszont azt látom, hogy minden változik a keresztyénségben.
Azt nem állítom, hogy jó írányba, sőt! Viszont változik, s erre ha kényszerűségből, de muszáj reagálni.
Ma megszokott az Istentiszteletek online közvetítése, ami véleményem szerint nem rossz, ha nem szórítja ki a hagyományos összejöveteleket. (Virtuális Istentisztelet)
Elterjedt dolog, hogy a betegeknek a lelkész az otthonában is kiszolgáltatja az Úrvacsorát. (Erre sincs nagyon bibliai példa.)
A keresztyénségben Krisztus dicsősége kell, hogy a központi helyen maradjon, az evangélium űzenetével együtt.
Nem tudom 2-300 év múlva (ha van még annyi idő) hol fog állni az egyház, egy biztos:Ha a keresztyénség nem változtat a "Jeruzsálemi gyülekezeti modellen" , a keresztyénség már régen kihalt volna.
Biztosan lesznek még olyan változások, amit nem igazán tudnánk még ma elfogadni.
« Utoljára szerkesztve: 2019. Január 08. - 14:51:45 írta Csaba »

'A szeretet nem keresi a maga hasznát...'
1Kor. 13


Nem elérhető Zoltan

  • Törzstag
  • *
  • Hozzászólások: 2851
  • Nem: Férfi
  • Utoljára aktív:2019. Augusztus 23. - 23:52:11
Válasz #88 Dátum: 2019. Január 08. - 17:14:40
Vannak jó változások,  van, hogy szügséges vagy szügségszerü a változás, az újjítás, de sokszor jó és szügséges, vissza térni a régihez.  Meg keresni azt ami elveszet,  azt amit  vissza vagy helyre  kell állítani - ez is egy bizonyos változás mondhatjuk megújúlás.
« Utoljára szerkesztve: 2019. Január 08. - 17:15:40 írta Zoltan »

Mert kegyelemből tartattatok meg, hit által; és ez nem tőletek van: Isten ajándéka ez;


Nem elérhető Csaba

  • Moderátor
  • Fórumlakó
  • *
  • Hozzászólások: 12644
  • Nem: Férfi
  • Utoljára aktív:2019. Augusztus 20. - 21:52:51
Válasz #89 Dátum: 2019. Január 08. - 21:30:41
[valasz author=Zoltan link=topic=110.msg89159#msg89159 date=1546964080]

[/valasz]
A gyülekezet egy "társasjáték", egyre kevesebb aktív résztvevővel.
Talán ebbe az írányba halad a világ és a keresztyénség is.
Egyre nehezebben hordozzák el egymást az emberek.
Azt mondják az internet kinyitotta a világot az emberek előtt,
a valós kapcsolatokat pedig lassan bezárja.
Felnövőben van egy olyan generáció, ahol a barátok leülnek egymás mellett, s mindenki a saját mobilját nyomkodja.
Fontosabb a virtuális világ, mint amelyik ott van körülötte.

'A szeretet nem keresi a maga hasznát...'
1Kor. 13