Hetekig őrlődtem, hogy megmerjem-e
mondani a gyülekezetben, hogy mire
jutottam a Bibliából. Ki vagyok én
egyáltalán, s miként veszem a
bátorságot, hogy olyan testvérek
nézeteit kérdőjelezzem meg, akik akár
30 éve, naponta kutatják az írásokat.
Nagyon kegyetlen időszak volt a
hallgatásé, aztán amikor egyszer
éppen a húsevőket és a vasárnap
ünneplőket kárhoztatták, Isten
Szelleme felindított, s ha akartam sem
tudtam volna hallgatni.
Először, mint a tudatlan, együgyű kis
"barátkozót" kezeltek, s próbáltak
néhány igével meggyőzni. Amikor ezen
"igei érvek" elvéreztek a Bibliai
szövegkörnyezetük fényében,
felajánlották, hogy írjam meg az
aggályaimat X atyafinak, aki az egyik
vezető személye volt e felekezetnek.
Hamarosan maga az illető személy
keresett meg, egy nagyon kedves
hangvitelű levélben, s arra buzdított,
hogy foglaljam össze és igékkel
támasszam alá az aggályaimat.
Őszintén, de tisztelettudóan
válaszoltam számára, nagyon örültem,
hogy egy ilyen nagy ember
leereszkedett hozzam. Egyetlen igei
ellenérvet sem kaptam, de egy
teljesen más stílusú levéllel találtam
magam szemben:
"Nem tudom megérteni, hogy aki
adventista igazságokkal foglalkozik,
miként lehet ennyire engedetlen és
ostoba a bibliai igazság
befogadására..."
"Nem érdemes az időmet a maga
győzködésére pazarolnom!"
Picit mellbevágott a válasza, nem
egészen erre számítottam. Ezek után a
mindig szelíd gyülekezet is
farkasfalkává változott:
"Azt hiszed, hogy csak téged vezet a
Szent Lélek?!" (Ilyet mar csak azért
sem hittem, mert azt sem tudtam,
hogy az pontosan mit is jelent!)
"Téged teljesen megvakított az
ördög!" - kiabálta felém az egyik,
számomra legkedvesebb testvér.
Életemben először próbáltak
megalázni a bibliai igazság miatt...
Aztán nyíltan nekem szegezték a
kérdést:
"Ellen G. White testvérnő Isten
prófétája, vagy az ördögé?! Döntsd el,
mert egyéb lehetőség nincsen!"
Tisztában voltam a válaszom
következményeivel...
Ma már tudom, hogy Ellen G. Whiteot
gyermek korában egy súlyos
fejsérülés érte, melynek
következményei a hitéletére is
hatással voltak
Akkor tudtam utoljára bizonyságot
tenni abban a gyülekezetben arról,
hogy Noé a húsevést nem átok
gyanánt kapta, és hogy a Vasárnap
nem lehet a sátán "bélyege".
"Ezeket azért mondod, mert újra húst
akarsz enni." - hangzott a
megdönthetetlen ellenérv velem
szemben.
5 évig vegetáriánus maradtam, hogy
hitelesen tudjak szólni a kárhoztató
tanításuk ellen. Kb. 2 évig még a
Szombatokat is megtartottam, s
érveltem a Vasárnap
"megbélyegzése" ellen.
Az adventista "karrierem" röpke 1 év
alatt a végére jutott, de az "egyetlen
igaz és üdvözítő egyház" - fizikai
teóriája még évekre meghatározta a
gondolkodásomat és a helyem
keresését Krisztus testében.