Megszületünk az életre ismeretek, tapasztalatok nélkül azzal az adottsággal, hogy élni tudjunk. Ha úgy tetszik az eredendő bűnnel. Aztán kezdünk tanulni, törekedni arra, hogy életben maradjunk, sőt gyarapodjunk ismeretekben, anyagi javakban, érzelmekben stb. Közben szinte mindig tökéletesnek érezzük magunkat, csupán a kudarcaink döbbentenek rá arra néha (ha nem másokat hibáztatunk éppen érte), hogy van még mit tanulnunk, javítani magunkon.
Csaba, valóban a közvetlenül előtte levő versekben a felebaráti szeretetről van szó, de az ötödik rész fejeződik be ezzel a mondattal, s ebben a részben sok dologról van szó.
Kamilla, számodra mit jelent a paráznaság és az idegen istenek szolgálata?