Abban igazad van Kamilla, hogy vannak helyzetek, amikor egyszerűen nem lehet maradni.
A házicsoportoknak néha megvan a létjogosúltsága.
Pl. ha a testvérek olyan távolságra élnek egymástól, hogy fizikailag nem tudnak egy-egy látható gyülekezetet képezni.
Nincs lehetőségük (főként vidéki kisfalvakban), hogy saját imaházat tartsanak fent, vagy éppen az egyháztörvény gátolja őket abban, hogy hivatalos formában is egyházként működjenek.
Viszont az egyház működésébe tartoznak olyan feladatok, mint a misszió, tanítványképzés, esketés, temetés amelyekre a házicsoportok jellegűknél fogva nincsennek felkészűlve, éppen az egyházszervezet hiányában.
Az, hogy Jeruzsálemben házanként törték meg a kenyeret, vagy hogy Pál apostol időnként némelyeket, s házuk népét külön is köszönti, nem támogatja a házicsoportok befejezett állapotát, s gyülekezet -kiváltó szerepét.
AZ EGYHÁZNAK MINDEN ESETBEN INSTUTÁLÓDNIA (LÁTHATÓVÁ VÁLNIA) KELL.
''NEM REJTHETIK EL A HEGYEN ÉPÍTETT VÁROS''-mondja Krisztus, s NEM TALÁLUNK A LEVELEI KÖZÖTT EGYET SEM, AMELYET VALAMILYEN ''NO NAME'' HÁZICSOPORTNAK CÍMZETT VOLNA...