Szerző Téma: Tapasztalatok a Helyreállítás Szolgálatából  (Megtekintve 14082 alkalommal)

0 Felhasználó és 1 vendég van a témában

Nem elérhető Csaba

  • Moderátor
  • Fórumlakó
  • *
  • Hozzászólások: 12673
  • Nem: Férfi
Válasz #30 Dátum: 2014. Április 14. - 20:41:07
GÁBOR ÍRTA:''Múltkor elég nagy
dilemmában voltam
amiatt hogy két gyülekezetet is
szeretek, ráadásul karizmatikus is
vagyok! Miközben gondolkodtam azon
hogy hova tartozzam, hova szán
engem az Úr, egy szelíd hang ezt
mondta a szívemben:
"Hol van több hitetlen? Hol van több
olyan ember akik nem ismernek
Engem?"
A válaszom erre ez volt: itt a
reformátusoknál Uram! Erre egy
csendes hang ezt felelte: "Akkor itt
kell maradnod és szolgálnod és
bemutatnod Engem!"
Hogy ez nem tőlem ered és nem tőlem
jött azt onnan is tudom hogy nem
nagyon tetszik nekem ez a
válasz...Mert ugye az én elgondolásom
szerint ott kéne hagynom a refiseket
és az őskeribe járni, DE az Úr
számtalan apró dologgal jelzi hogy
MARADNOM kell! Mindenesetre nehéz
dolog ez, de teologia és hitvallás
szerint is, (kivéve a karizmatikusságot
talán, mert azt a refisek elvetik
sajnos) a Református Egyházzal tudok
azonosulni mint hívő! Ezért is vagyok
azon a dolgon hogy konfirmálok és
nem fogok annyit járni őskeris
tesóimhoz, hanem abba a szolgálatba
állok bele, amibe az Úr helyezett: a
refisek közötti, Krisztust bemutató és
Krisztusközpontú hívő életbe...''
SZÍNTÉN GÁBOR ÍRTA:
''A reformátusokhoz azért mentem
legutóbb mert fellelkesített az
Örömhír fórumon található testvérek
bizonysága, valamint Kálvin írásai...De
sajnos ezt is MAGAM szereztem. Nem
az Úr helyezett ide. Hogy miből
gondolom?
Szinte fáj a vallásosság ami ebben a
gyüliben van. Van egy pár tesó itt is és
a lelkészeim nagyon jól hirdetik az
Igét, de akkor is. Egy vallásos testület,
hideg száraz formalitásokkal! Mindig
ugyanaz a liturgia, ugyanazok az imák
stb. Isten már próbált figyelmeztetni,
hogy ez nem lesz így jó, aamikor a
kárpát medencei imanapon a
presbiterek felolvasták! Az
imákat...Rettenetes rossz érzés vett
erőt rajtam de elhesegettem. Nyugodj
már le mondtam magamnak, hova
akarsz még szaladni?
Persze aztán kórustag lettem és
lelkesen vettem részt a próbákon. Azt
hittem na a helyemen vagyok...De
amikor megláttam dolgokat bizony ki
kell mondanom:Isten megítélte a
vallásoskodásomat! Magamban is és
más testvérekben is láttam olyan
dolgokat amik bizony nem az Úr
követőjére jellemzőek...Ezeket itt
most nem részletezem. Lényeg az
Isten teherré tette a próbákat a
kórusban és a folyamatos
vallásoskodást.
De akkor most mi legyen? És
megundorodva magamtól bizony
leittam magamat a sárga földig egy
kórusos névnapozáson... Isten azonban
szeretettel nevelt tovább és gyenge
esendő gyermekének segítségére
sietett.
Mert volt egy gyüli ahova NEM
akartam elmenni soha, bár már évek
óta ismerem. Egy gyüli ahova
elmentem és aztán nem maradtam ott.
SOHA nem akartam oda járni. Mégis
egy szíld hang sokszor indított engem:
Menj oda! Próbáld meg! De én mint
Jónás az Úrnak azt mondtam, nem
megyek! Nem olyanok mint
amilyeneknek én a hívőket tartom,
karizmatikusok!
Jártam az adventistákhoz otthagytam
őket, az Úr azt mondta menj oda abba
a gyülibe. A feleletem NEM volt!
Ezután jártam a testvérgyülibe, de ott
is csalódtam. Ekkor az Úr azt mondta
nekem: menj oda abba a gyülibe. Erre
is azt mondtam, hogy NEM!
Visszamentem az adventistákhoz de
megint csalódtam és nem tudtam
elfogadni a tanaikat, erre az Úr megint
azt mondta: Gábor menj végre oda
abba a gyülibe! És megint azt
mondtam, hogy NEM!
Elkezdtem járni a reformátusokhoz, itt
látszólag minden jó volt az elején, de
mégis legbelül éreztem hogy nem
stimmel valami...Nagyon szeretem
ezeket a tesókat és embereket de
mégis....ez nem az a gyüli volt amire
vágytam igazán. Nem szabad a légkör
bár mint említettem az igehirdetések
jók. DE senki nem beszélget velem itt
az Igéről, senki nem akar mondjuk
meghallgatni a terheimet illetően, (egy
kivétellel). Ha beszédbe elegyedek
akkor érezni hogy :kb. vége a gyülinek
sietek haza minek beszélgessünk
még? A lelkészem bár úgy érzem
befogad de mégis ha igazán
beszélgetni akarok vele, azért sietősen
leráz... Mintha az Úr elkerítene és
elzárna. A napokban jöttem rá hogy
igazán SOHA nem fogadtak be a
refisek sem...sajnos! Nekem ez nem
elég hogy ledaráljuk az alkalmat aztán
mindenki megy a dolgára! Bár a
kórustagok befogadtak ugyan de
ők...hát az Igéről nem sok mindent
lehet velük beszélgetni...Lelki
közösség megvan, jópofáskodásokkal,
hülyéskedésekkel stb. de a szellemi?
Az nincs, kivéve egy-két lelkész
testvéremmel.
Aztán miután eléggé mélypontra
kerültem, Isten megadta nekem a
Szellemkeresztséget! Nyelveken
szólok, és minden megváltozott! A
vallásosság szinte fizikai fájdalmat
okoz már nekem! És ekkor István
testvérem javaslatára elmentem
végre abba a gyülibe, amire az Úr már
számtalanszor indított de én NEMET
mondtam! Elmentem egy őskeresztyén
alkalomra és teljesen más volt
minden! A testvérek befogadóak,
szeretetteljesek, (megölelnek,
megpuszilnak pl. éreztetik, hogy
szeretnek!) Szól az Ige, remek
beszélgetések vannak az alkalmakon
az Igéről stb.  És ekkor furcsa dolog
ment végbe rajtam. Hirtelen otthonra
találtam, mintha mindig is oda jártam
volna. Kiosztották az Úrvacsorát és én
megkérdeztem, hogy tényleg én is
vehetek ebből? Persze testvérünk, ez
volt a válasz, miért ne vehetnél?
Tegnap dicsőítésen vettem részt és
szívem megtelt hálával az Örökkévaló
iránt...teljesen más alkalom volt,
szabad és a Szellem frissességét
hordozta...
És végül az Igéről annyit, hogy eddig a
gyülijeimet MAGAM választottam, de
az őskeris gyülit az ÚR VÁLASZTOTTA
nekem már évekkel ezelőtt...Talán ez
a különbség... Bár járok továbbra a
refis alkalmakra is, de igazi otthonom
immár az őskeris gyüli lett.
Karizmatikus gyüli egy karizmatikus
hívőnek! :) ''
GÁBOR SOK MINDENT ÍRTÁL REÁM, DE
MOST FORDÚLT MEG ELŐSZÖR A
FEJEMBEN, HOGY KITÍLTALAK A
FÓRUMRÓL!
EZ NEM AZ A HELY, AHOL ISTENBŐL
EGY AGYALÁGYULT BOHÓCOT
CSINÁLHATSZ!!!
KAPD MÁR ÖSSZE MAGAD, S NE
TULAJDONÍTSD ISTENNEK A SAJÁT
GONDOLATAIDAT !
ISTEN NEM KŰLDÖZGET ÖSSZE-VISSZA,
S FŐKÉNT NEM MOND ELLENT
ÖNMAGÁNAK!

'A szeretet nem keresi a maga hasznát...'
1Kor. 13


Nem elérhető Gábor

  • Törzstag
  • *
  • Hozzászólások: 1466
  • Nem: Férfi
Válasz #31 Dátum: 2014. Április 14. - 20:47:55
Erre most mit mondjak? Tedd ami tenni akarsz, tilts ki ha gondolod...



Nem elérhető Gábor

  • Törzstag
  • *
  • Hozzászólások: 1466
  • Nem: Férfi
Válasz #32 Dátum: 2014. Április 14. - 20:57:02
Még annyit: túl lelkes vagyok de ez most tényleg szívből jött, megpróbálok úgy eljárni ahogy mondtad.
Mindenesetre vissza már nem fordulok: tényleg elkötelezem magam a református közösségben, hitvallásom, teologiám alapján!

Ideje, mert ha nem kötelezem el magam akkor ide oda ingázó ember maradok! Én úgy látom hogy a református közösségbe szól az elhívásom így ezt az utat járom tovább! Az őskerisekhez meg legfeljebb nem megyek el többet...



Nem elérhető Csaba

  • Moderátor
  • Fórumlakó
  • *
  • Hozzászólások: 12673
  • Nem: Férfi
Válasz #33 Dátum: 2014. Április 14. - 21:16:50
Á, nem érted a lényeget!
Isten üzenete, a reá való hívatkozás, nem a szív munkája
(ami csalárdabb mindennél), hanem a Szentléleké.
Milyen Lélek keresztséget vettél, ha Krisztus nevében megtagadtsz valamit, aztán igaznak vallod?
Hová tart a hitéleted testvérem?
Mennyire veszed komolyan Gabi Istent, ha a nevében össze-vissza hadoválsz?

'A szeretet nem keresi a maga hasznát...'
1Kor. 13