Szerző Téma: Igehirdetések  (Megtekintve 28279 alkalommal)

0 Felhasználó és 1 vendég van a témában

Nem elérhető Virág

  • Technikai adminisztrátor
  • Fórumlakó
  • *
  • Hozzászólások: 4598
  • Nem: Nő
Dátum: 2011. Július 24. - 21:30:10
Ebben a topicban tudjátok felhívni mások figyelmét igehirdetésekre, áhítatokra. 

Szemeimet a hegyekre emelem, onnan jön az én segítségem. Zsolt 121:1


Nem elérhető Virág

  • Technikai adminisztrátor
  • Fórumlakó
  • *
  • Hozzászólások: 4598
  • Nem: Nő
Válasz #1 Dátum: 2011. Július 24. - 21:31:14
A Csillagpont református rendezvény záró istentisztelete megtekinthető ezen a linken keresztül:

http://www.parokia.hu/hir/mutat/2556/

 :2smitten:

Szemeimet a hegyekre emelem, onnan jön az én segítségem. Zsolt 121:1


Nem elérhető Csaba

  • Moderátor
  • Fórumlakó
  • *
  • Hozzászólások: 12673
  • Nem: Férfi
Válasz #2 Dátum: 2011. Október 30. - 13:27:19
Ezt a topicot azért indítottuk el, hogy azon igehìrdetések szövegét közzé tegyük, amelyeknek üzenete valòsàgossan megérintette szìvünket.
Igyekszem a jovoben egy-egy lelkész ismerösöm igehìrdetését itt közzé tenni. Egyùttal båtorìtani szeretném az Igehìrdetés szolgàlatàba elhìvott testvéreinket,hogy sajàt Igehìrdetéseiket is bàtran tegyék közzé Isten dicsoségére és mindannyiunk àldàsàra!
szivetadja
« Utoljára szerkesztve: 2011. Október 30. - 18:06:23 írta Virág »

'A szeretet nem keresi a maga hasznát...'
1Kor. 13


Nem elérhető zsotza

  • Utolsó utáni csavar Isten gépezetében.
  • Törzstag
  • *
  • Hozzászólások: 1074
  • Nem: Férfi
  • Takarító- kistestvér
Válasz #3 Dátum: 2011. Október 31. - 09:59:17

"Leben,und leben lassen!"


Nem elérhető Virág

  • Technikai adminisztrátor
  • Fórumlakó
  • *
  • Hozzászólások: 4598
  • Nem: Nő
Válasz #4 Dátum: 2011. November 27. - 10:00:39
…nem ti küldtetek ide, hanem Isten…  1 Móz 45:8

[justify]Úgy érzed, sötétben tapogatózol, és nem tudod, merre vezet Isten? Jon Walker azt mondja: „Ha úgy döntünk, hogy megtesszük akaratát, mielőtt még tudnánk a részleteket… az fejleszti Isten jellemébe vetett bizalmunkat… A legtöbb ember ilyenkor az akaratok csatáját vívja… szeretnénk, ha előbb felfedné terveit… de Ő nem így működik. Isten azt akarja, hogy előre döntsük el, hogy bízunk benne… és elhiggyük, hogy a legjobbat akarja életünkre… Ő tudja, hogy tétovázol. Nem lesz meglepve, ha ezt mondod: »Nem tudom, hogy hajlandó vagyok-e hitben kilépni anélkül, hogy mindent, ami történni fog, tudnék előre, de hajlandó vagyok hajlandóvá lenni«. Az egyik oka annak, hogy Isten nem mutatja meg a teljes képet, az, hogy … talán túl sok lenne neked… lehetetlennek tűnne… de éppen ez a lényeg – a küldetésed semmiképp sem viheted véghez Nélküle.”
Amikor József újból találkozott testvéreivel Egyiptomban, azt mondta nekik: „most ne bánkódjatok, és ne keseregjetek… nem ti küldtetek ide, hanem Isten...” (1Mózes 45:5-8). Józsefet eladták testvérei, „de Isten” ezt használta fel arra, hogy a zsidó nép fennmaradjon. Az izráeliták rabszolgaságban éltek, „de Isten” elküldte Mózest, hogy elvezesse őket az Ígéret Földjére. Jézus meghalt a kereszten, „de Isten” az ő halálát használta fel arra, hogy megmentse az elveszett világot. Oswald Chambers így nevezi Istent: „a Nagy Mérnök, aki olyan körülményeket teremt, amelyek előidéznek… isteni fontosságú pillanatokat, és elvezetnek minket isteni feladatainkhoz”. Gondolj csak vissza! Ugye emlékszel olyan „de Isten” pillanatokra, amikor már úgy érezted, nem bírod tovább, és Ő közbelépett érted?
[/justify]

Forrás: www.maiige.hu

Szemeimet a hegyekre emelem, onnan jön az én segítségem. Zsolt 121:1


Nem elérhető zsotza

  • Utolsó utáni csavar Isten gépezetében.
  • Törzstag
  • *
  • Hozzászólások: 1074
  • Nem: Férfi
  • Takarító- kistestvér
Válasz #5 Dátum: 2011. November 27. - 13:59:48
Köszönöm,Virág FórumTárs!

"Csak"  a  célig  még  át  kell  vergődnünk a  "Csüggedés Mocsarán"
URunk  adjon  erőt,kitartást  minden  Olvasónak,-és  nekünk  is!

"Leben,und leben lassen!"


Nem elérhető Virág

  • Technikai adminisztrátor
  • Fórumlakó
  • *
  • Hozzászólások: 4598
  • Nem: Nő
Válasz #6 Dátum: 2011. December 04. - 09:41:36
"Most hirdeti azt a hitet, amelyet egykor pusztított."Galata 1,23

[justify]
Amikor a tárzusi Saul megtért, a júdeabeli gyülekezetek hallottak arról, hogy aki egykor a keresztyén hit ellensége volt, most az evangélium lelkes hirdetõje és védelmezõje lett. Ez egészen csodálatos fordulat volt.
Ma is történnek ilyen látványos irányváltozások.
Lord Littleton és Gilbert West közösen elhatározták, hogy küzdenek azok hite ellen, akik a Bibliát védelmezik. Littleton Saul megtérésérõl szóló híradás ellen akart bizonyítékokat gyûjteni, míg West hitelesen akarta bizonyítani, hogy Jézus Krisztus feltámadása nem más, mint mítosz. Mindkettõjüknek el kellett ismerniük, hogy elég járatlanok a Bibliában, és arra a meggyõzõdésre jutottak: "Ha becsületesek akarunk lenni, akkor legalább alaposan meg kell vizsgálnunk a rendelkezésünkre álló bizonyítékokat." Gyakran összevetették, hogy meddig jutottak el a kutatásaikban, és az egyik ilyen beszélgetésük alkalmával Littleton elmondta barátjának, hogy lassanként kezdi úgy érezni, mégiscsak lehet valami a dologban. A másik erre azt felelte, hogy kutatásának eredményei õt is valamelyest megrendítették. Amikor azután mindketten megírták könyvüket, találkoztak a szerzõk, és megállapították, hogy végsõ soron mindegyikük ahelyett, hogy a hit ellen írtak volna könyvet, csak igazolta és megerõsítette a tételek igazságát, amelyeket nevetségessé akartak tenni, így azután arra jutottak, hogy miután mint jogban jártas emberek, minden bizonyítékot megvizsgáltak, nem tehetnek mást, mint hogy elismerjék: mindkét témával kapcsolatban az az igazság, ami a Bibliában meg van írva. Lord Littleten könyve ezen a címen jelent meg: "Pál megtérése", West könyve pedig ezt a címet kapta: "Jézus Krisztus feltámadása".
Lew Wallace könyvet akart írni annak bizonyítására, hogy a Jézus Krisztusról szóló bibliai híradás nem igaz. Wallace éveket töltött el a témával kapcsolatos kutatómunkával. Mikor már majdnem készen volt, be kellett látnia, hogy a Jézus Krisztusról szóló bibliai híradások - egyszerûen igazak. Elfogadta Jézus Krisztust Urának és Megváltójának. Késõbb megírta a "Ben Húr" c. könyvet, amely Krisztust, mint Isten Fiát mutatja be.
Frank Morison történetet akart írni Jézus Krisztusról, mivel azonban nem hitt a csodákban, elhatározta, hogy csak a Jézus megfeszítését megelõzõ hét napot írja le. Mikor azonban elolvasta az ezzel kapcsolatos bibliai híradásokat, kiterjesztette a témát a feltámadásra is. És hamarosan meg volt gyõzõdve arról, hogy Krisztus valóban feltámadott, elfogadta Õt Üdvözítõjének, és megírta a "Kicsoda hengerítette el a követ?" c. könyvét. Az elsõ fejezetnek ezt a címet adta: "A könyv, amely nem akarta, hogy megírják".
A Biblia élõ és hatalmas, élesebb minden kétélû kardnál. Önmagának bizonyítéka.[/justify]

William MacDonald: Ösvényem világossága
(December 3.)


:konyv1:

Szemeimet a hegyekre emelem, onnan jön az én segítségem. Zsolt 121:1


Nem elérhető zsotza

  • Utolsó utáni csavar Isten gépezetében.
  • Törzstag
  • *
  • Hozzászólások: 1074
  • Nem: Férfi
  • Takarító- kistestvér
Válasz #7 Dátum: 2011. December 07. - 09:16:35
Jó  volt  újra  elolvasni,-köszönöm!

"Leben,und leben lassen!"


Nem elérhető Virág

  • Technikai adminisztrátor
  • Fórumlakó
  • *
  • Hozzászólások: 4598
  • Nem: Nő
Válasz #8 Dátum: 2012. Május 19. - 08:39:28
[justify]Engedelmeskedjetek azért az Istennek, de álljatok ellen az ördögnek… (Jakab 4:7)


Amikor jön a kísértés, emlékezz erre a hét dologra: 1) Soha ne mondd, hogy „soha”! Sosem leszel annyira szellemi ember, hogy teljesen immúnis lennél. De: „Emberi erőt meghaladó kísértés még nem ért titeket. Isten pedig hűséges, és nem hagy titeket erőtökön felül kísérteni; sőt a kísértéssel együtt el fogja készíteni a szabadulás útját is, hogy el bírjátok azt viselni” (1Korinthus 10:13). 2) Ismerd fel, hogy akár az utolsó fordulóban is elbukhatsz! Az, hogy eddig még nem szúrtad el, nem jelenti azt, hogy nem is fogod. A sátán az időzítés mestere, és különösebben nincs miért sietnie. 3) Ismerd be, hogy mi az, ami alapvetően irányít! Szent Ágoston mondta: „Semmi sem tudja olyan biztosan földre kényszeríteni egy férfi lelkét, mint az asszonyi simogatás”. A tested erős hatalom, ha elkényezteted, mindig többet akar majd. 4) Értsd meg, hogy felelősséggel tartozol! A bűn egy döntés. Ha úgy döntesz, hogy visszaélsz Isten kegyelmével, akkor ennek meg fogod fizetni az árát; akár most, akár később. „Ne tévelyegjetek: Istent nem lehet megcsúfolni. Hiszen amit vet az ember, azt fogja aratni is” (Galata 6:7). 5) Nem egy tehetetlen báb vagy. Lehet, hogy nem tudod megváltoztatni a múltban történteket, de a döntésed, Isten kegyelmével megerősítve, meg fogja határozni a jelenedet és a jövődet. 6) Ha vétkeztél is, még van remény. Isten megbocsát, és újra használni fog. Jézus azt mondta Péternek: „… könyörögtem érted, hogy el ne fogyatkozzék a hited: azért, ha majd megtérsz, erősítsd atyádfiait” (Lukács 22:32). 7) Maradj biztonságban Isten közelében! „Engedelmeskedjetek azért az Istennek, de álljatok ellen az ördögnek, és elfut tőletek” (Jakab 4:7).


Forrás: Maiige.hu[/justify]

Szemeimet a hegyekre emelem, onnan jön az én segítségem. Zsolt 121:1


Nem elérhető Virág

  • Technikai adminisztrátor
  • Fórumlakó
  • *
  • Hozzászólások: 4598
  • Nem: Nő
Válasz #9 Dátum: 2012. Május 19. - 08:44:11
[justify]
Másé vagytok: azé, aki feltámadt a halottak közül, hogy gyümölcsöt teremjünk (szolgáljunk) Istennek.(Róm 7:4)


Amikor Isten üdvösségre hív minket, akkor szolgálni is szólít. A két elhívás ugyanaz. Függetlenül hivatásunktól vagy karrierünktől, Isten teljes idejű keresztény szolgálatra hívott el bennünket. A „nem szolgáló keresztény” kifejezés teljesen ellentmondásos.
A Biblia így tanít: „Mert ő szabadított meg minket, és ő hívott el szent hívással, nem a mi cselekedeteink alapján, hanem saját végzése és kegyelme szerint…” (2 Tim 1:9)
Péter kiegészíti: „Ti azonban választottak (vagytok)* …, hogy hirdessétek nagy tetteit annak, aki … elhívott titeket.” (1 Pét 2:9)
Isten szolgálatra hívott el bennünket. Fiatalon azt gondolhattuk, hogy Isten igazi szolgálói csak lelki pásztorok, misszionáriusok, apácák vagy más teljes idejű gyülekezeti dolgozók lehetnek. A Biblia azonban azt mondja, hogy Isten mindenkit elhívott a szolgálatra. ( Ef 4:4-14; lásd még: Róm 1:6-7; 8:28-30, 1 Kor 1:2,9,26; 7:17; Fil 3:14; 1 Pét 2:9; 2 Pét 1:3)

Isten elhívását töltjük be minden alkalommal, ha használjuk a Tőle kapott adottságainkat. Ezt mondja az Írás: „…másé vagytok: azé, aki feltámadt a halottak közül, hogy gyümölcsöt teremjünk (szolgáljunk) Istennek.” (Róm 7:4)

Az időnk mekkora részében szolgálunk Istennek? Kína egyes gyülekezeteiben így köszöntik az új hívőket: „Jézusnak mostantól újabb szeme van látni, új füle hallani, új keze segíteni, és új szíve szeretni másokat.”


(Forrás: Napi remény)[/justify]

Szemeimet a hegyekre emelem, onnan jön az én segítségem. Zsolt 121:1


Nem elérhető Virág

  • Technikai adminisztrátor
  • Fórumlakó
  • *
  • Hozzászólások: 4598
  • Nem: Nő
Válasz #10 Dátum: 2012. Május 19. - 08:46:37
[justify]Mindazok pedig, akik hittek, együtt voltak… (ApCsel 2:44)

A közösségben óriási erő van. A hívők nem önmagukban, otthoni egyedüllétben kell csupán megéljék az Úrral való kapcsolatukat, hanem egymást is vállalva, egymást is erősítve, bátorítva. Bizonyára sokan ismerik a következő gondolatsort, de legyen hitbeli megerősödésünkre:

Gondolkoztál már azon, hogy miért repülnek V alakban a vadludak?
Mint minden állati viselkedésben, Istennek itt is jó oka volt arra, hogy ezzel az ösztönnel ajándékozza meg a ludakat.
Amikor egy-egy madár suhint egyet a szárnyával, felhajtóerőt képez az őt követő madár számára.
Egy V alakban, az egész csapat legkevesebb 71 %-kal hosszabb utat tud megtenni, mintha az egyes madarak egyedül repülnének.
Amikor egy lúd kiesik a V alakból, hirtelen úgy érzi, mintha mázsás súly húzná lefelé…
…és gyorsan visszatér a csapathoz
Csakúgy, mint a ludak… … azok az emberek, akik azonos irányba tartanak és közösséget alkotnak, gyorsabban jutnak el céljukhoz, mint azok, akik teljesen egyedül próbálják meg azt.
Amikor egy lúd elfárad, hátra repül, és egy másik foglalja el a helyét a V csúcsán. Ha az embereknek lenne annyi józan eszük, mint a ludaknak, rájönnének, hogy a sikerük egyértelműen a közös munkájukon múlik, felváltva vállalva a munka nehezét és osztozva a vezetés terhein.
A hátul repülő ludak hangos gágogással bátorítják az elsőket a sebesség növelésére. Fontos, hogy a mi hátulról jövő „gágogásunk” bátorító legyen az előttünk haladóknak. Különben csak gágogás marad.”
Amikor egy lúd megbetegszik, 2 másik lúd is lemarad vele a V alakzatból, és követi, hogy védelmet nyújthassanak számára.
Addig maradnak vele, amíg erőre kap, és újra repülni tud, vagy amíg meghal.
Akkor útra kelnek, hogy beérjék saját alakzatukat, vagy csatlakozzanak egy másikhoz.
Bárcsak mi is ennyire önfeláldozók lennénk, hogy érdemesek lehessünk ilyen barátokra, akik a szükségben mellettünk állnak.
Nem kell tudósnak lennünk ahhoz...…hogy tanuljunk Isten csodálatos teremtményeitől, csak meg kell állnunk és figyelnünk elég hosszasan, hogy Isten felfedje előttünk csodáit.
Egyébiránt kérdezd meg csak a barmokat, majd megtanítanak, és az égnek madarait, azok megmondják Néked. Avagy beszélj a földdel, és az megtanít téged, a tenger halai is elbeszélik néked. Mindezek közül melyik nem tudja, hogy az Úrnak keze cselekszi ezt?
Van, aki hallgat a vadludakra.


Forrás: Tiszavasvári Ref. Gyül.[/justify]

Szemeimet a hegyekre emelem, onnan jön az én segítségem. Zsolt 121:1


Nem elérhető Virág

  • Technikai adminisztrátor
  • Fórumlakó
  • *
  • Hozzászólások: 4598
  • Nem: Nő
Válasz #11 Dátum: 2012. Június 02. - 16:11:25
[justify]

Tégy magadnak egy szívességet: bocsáss meg!

61,1 Uramnak, az Úrnak lelke nyugszik rajtam, mert felkent engem az Úr. Elküldött, hogy örömhírt vigyek az alázatosaknak, bekötözzem a megtört szíveket, szabadulást hirdessek a foglyoknak, és szabadon bocsátást a megkötözötteknek. (Ézsaiás)


Miért kell megbocsátanom?

Jézus azt tanította, hogy bocsássunk meg azoknak, akik megbántanak, imádkozzunk azokért, akik rosszat tesznek ellenünk és áldjuk azokat, akik átkoznak. Ez nagyon nehéz, de van valami, ami még nehezebb: egy gyűlölettel, nehezteléssel és keserűséggel teli életet élni.

A megsebzett érzelmek börtönné válhatnak, amik bezárnak minket a fájdalmunk cellájába és a többi embert kívül rekesztik. Az a fura, hogy a nehezteléstől, keserűségtől, haragtól és fájdalomtól mi szenvedünk, nem pedig az, aki ártott nekünk. Mindezek a dolgok minket emésztenek fel belülről. A Máté 18:23-5 elmondja, hogy ha nem bocsátunk meg akkor a hóhérok (az angol fordításban kínzók) kezébe kerülünk. Elég nagy kín, amikor gyűlöletes gondolatok forognak az agyunkban valakivel kapcsolatban.

A megbocsátás a kulcs, ami kinyitja a fájdalom és gyötrődés börtönének ajtaját. Magadnak teszel szívességet, ha megbocsátasz.

A másik dolog, amiben hasznos számunkra a megbocsátás az, hogy Istent felhatalmazza arra, hogy munkálkodjon bennünk. Sokkal boldogabbak vagyunk és fizikailag is jobban érezzük magunkat, ha nem vagyunk tele a meg-nem-bocsátás mérgével. A keserűség, neheztelés és meg-nem bocsátás okozta stressz és nyomás komoly betegségek kialakulásához vezethet. A Márk 11.22-26 világosan tanítja, hogy a meg-nem-bocsátás, megakadályozza, hogy a hitünk működjön.

Ha a megbocsátást választod, azzal segítesz magadon és másokon.

Azonban, nem csak magamon, hanem a másik emberen is segítek, azáltal, hogy elengedem, és átadom Istennek, hogy végezze el benne, amire csak Ő képes. Ha az útba állok – azaz, én magam akarok bosszút állni, vagy elbánni a helyzettel, ahelyett, hogy Istenben bíznék – akkor Isten addig nem köteles elbánni az illetővel. Viszont, ha a megbocsátáson keresztül az Ő kezébe tesszük azokat, akik megbántanak minket, akkor ezt meg is fogja tenni.

Az Istennel való kapcsolatodra is kihatással van a megbocsátás.

Az Istennel való kapcsolatod szabadon szárnyal, ha hajlandó vagy megbocsátani, viszont megreked a meg-nem-bocsátás hatására. A megbocsátás elveszi a teret a Sátántól, és a lehetőséget, hogy becsaphasson minket (2Korinthus 2:10,11). Az Efezusi 4:26,27 arra tanít, hogy ne hagyjuk lemenni a napot haraggal a szívünkben. Ha harag van a szívünkben, akkor helyet adunk a Sátánnak. Ne hagyd, hogy a gonosz gyötörjön. Légy kész hamar megbocsátani.

Jézus azért jött, hogy a börtönünk ajtaját kinyissa és szabaddá tegyen. Ő meg akar gyógyítani. A kérdés: te akarod-e?

Itt van néhány lépés, amik segítséget nyújthatnak neked.

    - Hozd meg a döntést, hogy megbocsátasz, annak ellenére, hogy mit érzel. A megbocsátás akarati döntés és nem érzés. Az érzések majd követni fogják a döntésedet, de ez nem megy egyik napról a másikra. Kérd Istent, hogy gyógyítsa meg az érzelmeidet.
    - Kérd Isten kegyelmét, hogy ki tudj tartani a döntésedben. Isten kegyelme, egyszerűen az Ő ereje, amely képessé tesz, hogy könnyen megtegyél olyan dolgokat, amelyeket magadtól semmilyen erőfeszítés árán sem tudnál megtenni. A megbocsátás kétség kívül erőnkön felüli dolog, amelyhez szükségünk van Isten segítségére.
    - Imádkozz azért, aki megbántott. Húha! Lehet, hogy ez a legnehezebb dolog az egész folyamatban. De amikor imádkozol az illetőért, akkor ezzel Istent beengeded a szituációba és lehetővé teszed, hogy munkálkodjon az adott személyben. Lehet, hogy az illető nincs is tudatában, hogy mit tett, vagy becsapottságban él és nem látja, hogy mit tett. Bármelyik is a helyzet, mindenképpen szüksége van arra, hogy Isten felnyissa a szemét.
    - Áldd, és ne átkozd az illetőt (Róma 12:14). A görögben „áldani” azt jelenti, hogy jót mondani, „átkozni” pedig azt jelenti, hogy rosszat mondani. Nem szabad újra és újra elmondanod a rosszat, amit ellened tettek, mert ha állandóan ismételgeted, akkor nem tudsz túljutni rajta.
    - Bízd Istenre a helyzetet és a személyt. Ne akarj bosszút állni. Tyű, ez kemény! Mennyivel könnyebb lenne, ha tehetnél valami csúnya dolgot ellene, amitől rosszul érezné magát! Ne tény semmi ilyet. Hagyd, hogy Isten tegye a dolgát, te pedig csak nézz előre, és tedd meg amit Isten kér tőled.

Végül segítségedre lehet a következő ima:

Atyám, hozzád jövök, mert meg akarok bocsátani (ide mondd, hogy kinek). Semmim sincs, amit eléd hozhatnék, csak ez a fájdalom és harag amiatt, ami történt. Nem tudom, Uram, hogy mit kezdjek ezzel a helyzettel, így eléd hoztam és leteszem a lábaid elé. A Te Igéd azt mondja, hogy bocsássak meg (ide mondd, hogy kinek), ezért meghoztam a döntést, hogy ezt teszem. Kérlek, gyógyíts meg belül, hogy el tudjam engedni ezt a dolgot.

Imádkozom (ide mondd, hogy kiért), kérlek, te munkálkodj benne, ahogyan a legjobbnak látod. Gyógyítsd meg és áldd meg őt. Imádkozom, hogy ő is téged kövessen. Köszönöm, hogy megsegíted őt.

Köszönöm, Uram, hogy leveszed rólam ezt az egész dolgot. Köszönöm, hogy szereteteddel meggyógyítasz és helyreállítasz engem.

Joyce Meyer


Forrás: Tégy magadnak egy szívességet: bocsáss meg! | Napi áhítat, áhítatok, szellemi táplálék az év minden napjára
[/justify]

Szemeimet a hegyekre emelem, onnan jön az én segítségem. Zsolt 121:1


Nem elérhető Zoltan

  • Moderátor
  • Fórumlakó
  • *
  • Hozzászólások: 3291
  • Nem: Férfi
Válasz #12 Dátum: 2014. Február 09. - 12:00:04
ISTENNEK TETSZŐ
ISTENTISZTELET

Horváth Géza

Pasarét, 2014. január 26. (vasárnap)


Lekció: ApCsel 2,42-47


Alapige: 3Mózes 23,1-3


Azután így beszélt Mózeshez az Úr: Szólj Izráel fiaihoz, és mondd el nekik, hogy melyek az Úr ünnepei, amelyeket ki kell hirdetnetek, szent ünnepre való hívással. Ezek az én ünnepeim:
Hat napon át végezhetitek munkátokat, de a hetedik napon teljes nyugalom le-
gyen szent összegyülekezéssel. Semmi munkát ne végezzetek; az Úrtól rendelt pihe- nőnap legyen az mindenütt, ahol laktok.


Imádkozzunk!
Köszönjük, Urunk, hogy előtted állva, neked hódolva folytathatjuk az előbbi éne- ket, és megvallhatjuk ismét, hogy nagy kiváltságnak tartjuk, hogy színed elé engedsz bennünket, hiszen szentséged, tisztaságod, igazságod nem tűri a szentségtelenséget, a tisztátalanságot és azért mondtad többször: a nép ne jöjjön fel a hegyre, csak Mó- zes mehetett oda.
Engedd valóban így látnunk, Urunk, hogy milyen nagy kiváltság, hogy bennün- ket, bűnösöket, vagy bennünket, olyan bűnösöket, akiknek megkegyelmeztél, és bű- nüket a tenger mélyére vetetted, mégis a te hatalmas, szent színed elé engedsz. Mi több: megjelensz közöttünk, Urunk. Itt vagy a középen, és még ennél is nagyobb dolog, hogy megszólalsz közöttünk, van mondanivalód a számunkra. Nem fordulsz el szótlanul tőlünk, hiszen ha elfordulnál, akkor mi a sírba szállókhoz volnánk ha- sonlóak.
Köszönjük neked azt a nagy kegyelmet, amely Krisztusban felénk hajolt, amely felemelt, életre hívott, megszentelt, megigazított, megdicsőített, és vallhatjuk mi is boldogan: nincs kárhoztatás, kicsoda vádolja Isten választottait. Ha Isten velünk, ki- csoda ellenünk! Senki nincs, bizonnyal nincs.
Áldj meg bennünket, áldd meg a te népedet, Urunk nemcsak itt, hanem szerte az egész világon, ahol ma összegyülekeznek, és ahol előtted hódolnak, téged tisztelnek.
Ámen.
 


Igehirdetés

Hónapok óta forgatom szívemben, hogy egyszer jó lenne a gyülekezet közössé- gében beszélni arról, hogy az ige szerint mi is az istentisztelet, melyek az elemei, ami- nek sorrendjét úgy hívjuk: liturgia, és hogyan gyülekezzünk ide, az Isten templomába
vasárnaponként vagy ünnepnaponként. Vannak itt testvérek, akik évtizedek óta ez-
zel tisztában vannak, de ilyenkor nézzünk azokra a testvéreinkre is, akik talán nem régen járnak a gyülekezetbe, és szeretnék egyszer hallani vagy megtudni, hogy miért fontos az istentisztelet. Hogy mi és hogyan követi egymást, miért éppen így követik egymást ezek a liturgikus elemek, és megnéznénk röviden a végén, hogyan készüljünk, hogyan vegyünk részt az istentiszteleten.
Többször és többektől halljuk mi, lelkipásztorok azt, azt a kérdést, hogy miért olyan fontos, hogy részt vegyünk az istentiszteleten. Sokan kicsit felháborodnak, ami- kor ezt forszírozzuk, amikor hívjuk őket a templomba istentiszteletre. Ma már többek- től azt is halljuk, hogy meghallgatják interneten, mert a mai modern korban erre is van lehetőség. Sőt van, ahol már az istentiszteletet egyenes adásban is közvetítik. Te- hát nem muszáj eljönni. Többektől halljuk azt is, hogy ha hétfőn valamilyen nehéz napjuk lesz, és most vizsgaidőszakban a fiatalok mondhatják: akkor vasárnap tanul- nunk kell a másnapi kemény vizsgára. Vagy ha valami közbejön nekünk, felnőttek- nek is, akkor nyugodtan elhagyhatjuk. Elég, ha néha-néha megmutatjuk magunkat.
Nézzük meg, Isten igéje mit mond arról a szent összegyülekezésről, amit a 3Mó- zes könyvében olvasunk, és amely gondolat a Bibliában több helyen előfordul és meg- jelenik.
A Cselekedetek könyve 2. fejezetében olvassuk, hogy azok, akik pünkösdkor meg- tértek, mivel voltak foglalatosak. Összegyűltek a templomban és házanként, és foglalkoztak a tanítással, a kenyér megtörésével, a szeretet-szolgálattal. Egymást támogatták és megélték azt a közösséget, amelyet Isten rendelt a népe számára.
Bizonyára többen látták, hogy a bejáratnál lévő két oszlopon két igéstábla van kirakva: „A Mester itt van és hív téged” — „Barátom, miért jöttél?” — ezt azért mon- dom, mert akik itt jönnek be, ezen a kis ajtón, azok esetleg nem látják ezt a két
igéstáblát, kimenetelkor sem lehet látni, ott másik két ige van, ezeket is érdemes elolvasni és szívünkben elvinni.
Az egyik: „A Mester itt van és hív téged” a másik: „Barátom, miért jöttél?” Az egyik kijelentés, egy tény, a másik egy kérdés. Miért vagyunk együtt? Olyan jó, hogy ebben az igében benne van az a válasz: azért, mert a Mester itt van, és hív bennün-
ket. A másik kérdés: miért is jövünk az istentiszteletre.
Olyan nagy csoda, hogy Isten itt van közöttünk, nem az a csoda, hogy mi itt va- gyunk. Az is csoda, hiszen lehetnénk máshol. Az itt levők közül többen elmondhat- ják, hogy máshol kerestem a boldogságom — ahogy az egyik énekünk mondja —, vol- tak olyan vasárnapok, amelyeket máshol töltöttünk, vagy máshogyan töltöttünk, mint most. De az a még nagyobb csoda, hogy Isten itt van közöttünk, hogy Jézus Krisztus megjelenik az övéi között. Úgy, mint a feltámadás után, amikor megjelenik az övéi kö- zött, és rájuk köszön: Békesség nektek! — és ebből gyógyulás, hiterősödés támad. Tud- juk, az egyik tanítvány leborul Jézus elé, és azt mondja: „én Uram, és én Istenem!” Ez az igaz istentisztelet, amikor megérti valaki, hogy Jézus a középen van, minden csend- re térjen azért, és legyen ez az eredménye ennek: „Én Uram, én Istenem”.
Sokan kérdezik, különösen ünnepek előtt: mikor kezdődik az istentisztelet? Arra kíváncsiak, hogy 9-kor, 11-kor és este 6-kor lesz-e istentisztelet, és nem 8-kor, 10-kor, ahogy megszoktuk. Nekem azért furcsa ez, mert legszívesebben azt válaszolnám, hogy az istentisztelet akkor kezdődik, amikor neked felragyog a Krisztus. — Tudom, hogy itt a templomi gyülekezeti istentiszteletet kérdezik.
A Biblia szerint az Isten tisztelete akkor kezdődik, amikor valaki számára Jézus Krisztus személyes Megváltóvá válik, mert attól kezdve tudjuk tisztelni az Istent. Attól kezdve az ember már képes arra is. Addig ugyanis nem képes rá. Azt mondja a mi KÁTÉ-nk: Addig hajlandó vagyok Isten és felebarátom gyűlölésére. Ez szárma- zik az én bűnös természetemből. Ez származik abból a bűnből, amely rám kiáradt, és amelyet napról-napra szaporítok.
Olyan szép az az ének, amit az előbb énekeltünk. Az egyik versében van, hogy a mi atyáink addig, míg meg nem ismertek téged, nem tiszteltek. De mihelyt valaki megismeri Jézus Krisztust, kezdi tisztelni az Istent.
Jónéhány évvel ezelőtt volt a TV-ben egy riport. Megható volt, azért emlékszem rá. Egy nagymamát mutattak be, aki sok unokáját felnevelte. Hat vagy hét gyerek volt a családban. A szülők balesetben haltak meg — vagy valamilyen tragédia volt a családban. Ez a nagymama felnevelte a hat vagy hét gyermeket. A TV bemutatta egy napját ennek a nagymamának. Reggeltől kezdve, ahogy a gyerekeket felöltözteti, el- küldi az iskolába, hogyan várja őket haza, főzi meg az ebédet, aztán mosnia és vasalnia is kell. Megkérdezték: hogy van ereje hozzá? Elmondta: a szeretet ad nekem erőt. A végén meg is ajándékozták a nagymamát és a családot, és azzal fejeződött be, hogy a riporter azt mondta: kedves nagymama, minden tiszteletünk az öné. Miért mondta ezt: a tiszteletünk az öné? Azért, mert meglátták és megtudták, mit tesz ez az asszony.
Így van ez Isten tiszteletével is. Az az ember tudja Istent tisztelni, aki megérti, hogy mit tett Isten érte. Tudjuk, hogy ez sokkal több, mint ennek a nagymamának a tette és cselekedete. Péter ezt hirdeti pünkösdkor. Úgy olvassuk az igében: Istennek
nagyságos dolgait (érthetjük: Istennek nagyságos tetteit) hirdette Péter. Amikor ké- sőbb megírja egyetemes levelét a keresztyéneknek, a szétszórtságban élő hívőknek, akkor azt mondja: testvérek, ti is Istennek nagy tetteit hirdessétek, aki kihozott ti- teket a sötétségből a világosságra. Mert az az ember képes arra és kész arra, hogy Istent tisztelje, előtte hódoljon, akaratát keresse, ösvényeiben járjon, aki megismer- te, hogy mit tett érte, hogy a Szentlélek segítségével mások is megértsék és felbuz- duljanak arra, hogy valóban mit tett Isten értem, „ki mélységben jártam, bűnökben éltem, szerelme nagy volt, hű szerelméből dicső országot hozott az égből.”
Az ilyen ember elkezdi Istent tisztelni. Megérti, hogy Jézus Krisztus miért jött. Megérti, hogy mi történt a Golgota keresztjén. Elfogadja, hogy feltámadott a mi meg- igazulásunkért, és az Atya jobbján van, és azt akarja, hogy ott imádjuk Őt. Ezért az
ilyen ember életében elkezdődik az istentisztelet. A Biblia éppen ezért hangsúlyosan
mondjuk: az életistentisztelete. Az ilyen ember istentiszteleten van akkor is, amikor nem a templom székein ül. Ak- kor is, amikor nem vasárnap 8 vagy 10 óra van. Az ilyen ember Istent tiszteli a család- jában, a munkahelyén, abban a közegben, ahol él, vagy éppen ahol tartózkodik. Ő ál- landóan Istent tiszteli.
Mondok egy olyan igét, amivel minden évben kezdődik az Útmutató. „Bármit tesztek szóval vagy tettel, mindent az Úr Jézus nevében tegyetek, hálát adva az Atya Istennek Őáltala.” — olvassuk a Kolosséi levélben. Tehát: bármit tesztek szóval vagy tettel, mindent Jézus nevében cselekedjetek, hálát adva Istennek általa. — Ez tehát az istentisztelet. Vagy a Róma 12,1-ben olvassuk: „okos istentiszteletként szánjátok oda testeteket élő és szent áldozatul” — ez az okos istentisztelet. Vagy a Jakab leve- lének 1. fejezetében a végén olvassuk: az az igazi istentisztelet, hogy „meglátogatni az árvákat, az özvegyeket…” ez az okos istentisztelet. És ez nincs helyhez, időhöz kötve.
A János 4-ben azt mondja Jézus Krisztus a samáriai asszonynak: „az Isten Lélek, és akik Őt imádják, szükség, hogy Lélekben és igazságban imádják.” A samáriai asszony azt mondja: a mi atyáink itt imádták, ti meg azt mondjátok: ott kell imádni az Atyát. Helyhez van kötve? Azt mondja Jézus: nem.  Az Isten imádata ahhoz van kötve, hogy az Isten Lélek, és akik imádják, Lélekben és igazságban kell imádniuk. Ez pedig állandó imádatot jelent.
Az igazi imádat személyes tapasztalat, amely nem azonos vallásos szertartások végzésével és esetleg képmutató istentisztelet bemutatásával, amely nem összeegyez- tethető Isten igéjével. Erről olvasunk például az Ézsaiás 1-ben. Ott Isten azt mondja népének, hogy nem tűröm együtt a bűnt és az ünneplést. És elmondja Isten: hozzá- tok az áldozatokat, folyik a bakok vére, és azt gondoljátok, hogy eleget tettünk az is- tentiszteletnek. Isten azt mondja: nem. Inkább engedelmeskednétek, a szívetekkel közelítenétek hozzám, inkább szeretnétek engem mindennél jobban, minthogy ab- ban a pár órában úgymond: megtartjátok az istentiszteletet. Nem tűröm együtt a bűnt és az ünneplést.
Adja meg az Úr, hogy az életünk folyamatos és állandó istentisztelet legyen. Hi- szen otthon is lehet énekelni, tudunk imádkozni. Otthon is az Ő igéjével tudunk él- ni. Be lehet zárkózni a belső szobába, és az Urat tisztelni, előtte hódolni.
Beszéljünk arról, amiről Isten igéje is beszél: a gyülekezeti istentiszteletről. Ez az, amiről sokan azt kérdezik: mikor, hány órakor kezdődik? Isten ugyanis rendelkezet arról is, hogy az Ő népe összegyűljön. Itt, a 3Mózes könyvében is olvasunk erről abban
az igében, amit felolvastam. Később a Cselekedetek könyvében, az Újszövetségben is
— nehogy valaki azt mondja: ó hát az Ószövetségi rendelkezés, az idejét múlta.
Emlékezzetek, amikor Péter és János felment az imádkozás órájára a templom- ba. Ezeket komolyan vették. És összegyülekeztek házanként is és a templomban is. Azt is elmondja az ige, mivel foglalkoztak. Elképzelhetetlen volt az istentisztelet gyü- lekezeti közösség nélkül.
Amikor Pál apostol megtér, rögtön beviszik a gyülekezetbe. Elmondja, mit tett
vele Isten, mire rendelte, milyen élménye volt neki. Hogyan találkozott Krisztussal. És a gyülekezet örvendezett azon. — Egy másik helyen olvassuk, hogy Isten a pogányoknak is adott megtérést az életre. Mikor megértik és elfogadják, hogy az Úr nö- velte a gyülekezetet az üdvözülők seregével.
Ne feledkezzünk el arról az alapvető tényről, hogy amikor egy-egy gyülekezet: a
Korinthusban élők, a Filippiben, a Galaták vidékén élők levelet kaptak, akkor min- dig egy helyhez kötött gyülekezet kapott olyan levelet, amit esetleg tovább kellett ad- niuk másoknak. Olyan körlevelek voltak ezek. Mégiscsak az a gyülekezet kapta, amely arra a helyre telepedett.
Fontos beszélni arról, hogy mit jelent számunkra a szent hely, mit jelent szá- munkra a templom, melyet szintén Isten rendelt, még azt is, hogy milyen legyen az. De ha Őt be akarták zárni a templomba, akkor kijelentette: ő nem lakik ugyan kéz- zel készített templomban. Ez azt jelenti: nem lehet kijátszani az életistentiszteletét és a templomot egymással szemben, hanem egymás mellett, egymással párhuzamo- san kell látnunk.
Mi, lelkipásztorok, sokszor hallottuk szolgálatunk alatt azokat a nézeteket: ott- hon is tudok imádkozni. Gondolom, sokan hallották mások is ezt: neki nem kell jön- nie, mert otthon is tud imádkozni. Sokan mondták: nagyobb hitem van nekem, mint annak, aki mindig a templomban ül. Mások arra hivatkoznak, hogy meghallgatják a rádióban az istentiszteletet, megnézi a TV-ben, akármilyen istentisztelet van. Kér- dés, hogy amit lát, az istentisztelet-e? Legalábbis a Biblia alapján. De ebben ő szépen megnyugszik, és a Sátán megnyugtatja a lelkét: meghallgattad, megnézted — olyan, mintha ott lettél volna.
Egyszer egy fiatalembertől ilyet is hallottam: én vasárnap sportolok, egész nap futok, hegyet mászom. Én egész vasárnap a természet templomában vagyok. Nekem nem kell templomba menni. Nagy csalódásuk lesz majd ezeknek egyszer, amikor Jé-
zus Krisztus azt fogja mondani: „sosem ismertelek titeket.” Nem találkoztam veletek.
3Mózes könyvében azt mondja az ige: Isten rendelkezik arról, hogy hat napon át dolgozzál, a hetedik nap pedig az Úré. És nemcsak azt mondja, hogy pihenj meg ezen a napon, hanem azt mondja: „legyenek szent összegyülekezéseitek” — ezt ne- vezzük istentiszteletnek. Éppen ezért a 4. parancsolat értelme, amit most olvastunk: emlékezzünk arra, hogy Isten teremtett mennyet és földet, az Ő nagyságos tetteire, és a hetedik nap megpihent, és emlékezzünk arra, hogy megszabadította az Ő né- pét. Az Ószövetség népe erre emlékezett a hetedik napon, hogy teremtő és szabadí- tó Istenünk van. Erre kell nekünk is emlékeznünk, ezért hálát adnunk.
Szabadító Istenünk van, aki a bűnnek hatalmából híven feloldozott, és annak kemény igájából szabadságra hozott. Ez az Isten azt akarja, hogy kapcsolatot tartsunk, szabad, ha hozzá vagyok kötve. Ez az én szabadságom. A halnak a kötöttsége a víz, de ez a szabadsága is. A hívő Isten- hez van kötve, és ebben a szabadságban járhat, élhet, mint Istennek vidám és bol- dog gyermeke.
Amikor Isten népe összegyülekezik, akkor azt mondja Isten: emlékezzetek arra, hogy ezt a napot megszenteltem. Az, hogy megszenteli Isten a vasárnapot, a nyuga- lom napját, azt jelenti: elválasztja a többitől. Hat napon át végezd minden dolgodat, a hetedik nap pedig meg van szentelve. Ez azt jelenti: el van választva, és ilyenkor Is- ten népe emlékezik arra, hogy elválasztott nép. Ez kifejeződik ezen a mai napon. Ki kell, hogy fejeződjön, hogy mi elválasztott nép vagyunk. Ugyanis egész héten Isten gyermeke a világban van, és jön a hetedik nap, amikor ennek az elválasztásnak a kül- ső jelét is magunkban hordozzuk, nemcsak a belső tartalmát. Miért? Azért, mert ilyenkor vasárnap, kifejezetten látszik, hogy ki hova tart, hova megy.
Amikor egy másik gyülekezetben szolgáltam, és egy-egy falun keresztül mentem, mindig érdekes volt szemlélni azokat, akik az utcán voltak. Mindenkiről látszott, ki hova megy. Látszott ki megy a kocsmába, ki megy a földekre dolgozni, és látszott, hogy ki megy a templomba. Látszott a kinézetén, s főképpen, ha az énekeskönyv a kezé- ben volt, akkor meg félreérthetetlen volt. Az egész lényén látszott, hogy el van választ- va. A választott nép pedig a választott helyre siet.
Igen, ugyanakkor az, hogy hova tartozunk, kiéi vagyunk, az istentiszteleten tu- lajdonképpen gyakorlás is, mert a mennyben is Istent tiszteli népe. A Jelenések könyvében, amikor János belelát a mennybe, és megnézi a mennyei istentiszteletet, megnézi, hogy az üdvözült sereg hogyan tiszteli Istent, hogyan kiáltja, hogy méltó a megöletett Bárány: Tied a méltóság, tied a fenség, a dicsőség. Énekli Mózes és a Bá- rány énekét. Isten összehoz bennünket.
Azt mondta: legyen összegyülekezésünk, mert megvan az Ő nyugalmába való bemenetel ígérete. Majd eljön az idő, amikor a hívő számára valóságosan is csak is-
tentisztelet lesz minden. Amikor megnyugszunk a mi fáradtságunktól — mondja az
ige. Amikor csak Istent fogjuk tisztelni bűntől, akadályoktól mentesen, a testtől men- tesen, és örökké áldhatjuk az Ő drága nevét.
Istentisztelet azt jelenti: együtt a család. Mennyire várjátok, hogy a család együtt legyen. Ma már a technika segítségével napi kapcsolatban lehetnek a távol lévő családtagokkal is. De az olyan, mint amikor ott ül az asztalnál? Akik ezt teszik, alig vár- ják, hogy a családtag hazajöjjön, hogy együtt legyen a család, és nem elégszenek meg azzal, hogy a technika segítségével tartsák a kapcsolatot.
Istentisztelet azt jelenti: együtt a család. Várt és hívott bennünket. Összehívott bennünket a családfő, az egyház feje, Jézus Krisztus egybehívja a megváltott népét, és azt mondja: legyenek szent összegyülekezéseitek, amikor megálltok a színem előtt, amikor beszélek veletek, amikor gyönyörködhettek bennem. — Adja az Úr, hogy így legyen!
Még arról néhány szót: van egy belső tartalom és van egy külső forma. A belső tartalom az, amelyet úgy vallunk: a gyülekezet életének legfontosabb eseménye az istentisztelet. (Zárójelben megjegyzem, hogy a gyülekezet életének legfontosabb eseménye nem az ifi-óra, nem a kóruspróba, nem a házas kör, nem a férfi-női bibliaórák.
Ezek is fontos események.) A gyülekezet életének legfontosabb eseménye az isten- tisztelet. Az első gyülekezetek foglalatosak voltak az ige tanulmányozásában, a ke- nyér megtörésében, az imádkozásban, és az egymás segítésében. Mindazzal, ami itt történik, Istent dicsőítjük. Nem passzív hallgatóság vagyunk, nem egy előadásra jött közönség vagyunk, hanem Isten szívén megpihenve egy közös test tagjai.
Egyszer valaki azt találta mondani: a református istentiszteleten passzívak a ta- gok. Aztán kezdtük számba venni: nézzük meg azt a nagy passzivitást. Először bejön a gyülekezeti tag, a hívő testvér az istentiszteletre, és csendben imádkozik. Aztán
felállunk, jelezve, hogy tiszteljük Isten igéjét. Azt az Istent, aki itt van a középen, és aki szól, megszólít bennünket. Utána kezünkbe vesszük az énekeskönyvet és ének- lünk. Az imádságok, amiket a lelkész mond mindannyiunk nevében, a végén ÁMEN-t mondunk rá, ami azt jelenti: valóban úgy van, Isten sokkal bizonyosabban meghall- gatja a mi könyörgésünket, mint ahogy azt várjuk, kérjük. A kimenetelnél adakozunk, egymás terhét hordozzuk. — Jó lenne látni, hogy nem passzivitás ez. De a legna- gyobb dolog az, hogy figyelünk Isten igéjére. Nagyon nagy aktivitás kell, hogy valaki Isten igéjére figyeljen.
Amikor Lídia Filippiben a folyóvíz mellett hallgatja Isten igéjét, a Szentlélek ki- nyitja a szívét. Van egy olyan szó, ami nemcsak azt jelenti, hogy Lídia figyelt arra, hogy mit mond Pál, hanem azt jelenti: feszülten figyelt, koncentrált arra. — Azért 30-40 percig koncentrálni arra, hogy Isten mit mond, nem mondhatja senki, hogy ez pasz- szivitás. Senki nem mondhatja, hogy addig alhatok, szépen pihenhetek, vagy másra gondolhatok. Én figyelek Isten igéjére, mégpedig feszülten, koncentráltan figyelek. Ez valóban nagy aktivitás.
Az istentisztelet részeiről még lesz szó, most annyit jegyzek meg, hogy az is- tentisztelet legfőbb része az igehirdetés. Ez van a középpontban: az ige olvasása és annak hirdetése, vagyis az, hogy az istentiszteleten a mi számunkra az egyik legnagyobb imádság az, amit a kis Sámuel mondott: szólj, Uram, mert hallja a te szolgád.
Végül néhány olyan kérdést is említsünk, ami külső, de hozzátartozik az isten- tisztelet lényegéhez. Az első: ha Isten elválasztotta ezt a napot a többitől, mi is válaszszuk el. Valakivel beszélgettem, akinek olyan munkahelye volt, hogy vasárnap is kellett
dolgoznia. Bántotta ez, és azért imádkoztunk, hogy Isten adjon neki olyan munkahe- lyet, ahol vasárnap nem kell dolgozni. Néhány hónap múlva boldogan jött, hogy Isten adott neki olyan munkahelyet. Kicsit gyengébb a fizetés, mondta, de vasárnap nem kell dolgozni. Tudom, ma nem válogathatunk, örülünk, ha munkahely van. Nekünk azonban lehet és szabad kérni Istentől azt is: Uram, adj nekem olyan munkahelyet.
Mi is válasszuk el ezt a napot. Ne ezt az egy órát válasszuk el. Isten nem azt mondja az igében, hogy ezt az órát válaszd el, hanem azt mondja: a napot válaszd el. Miért fontos ez a gyakorlati életünkre nézve? Azért, mert ha nem választjuk el ezt a napot, akkor nehéz lesz az ideérés. Vannak, akik főznek a mai napon, vannak, akik reggel még szeretnének valamit elintézni, aztán a gyerekek is nehezen kelnek és öl- töznek, és többször tapasztaltam, hogy ebből lesz a nagy kapkodás és idegesség. És lehet, hogy úgy érünk ide, hogy nincs időnk lecsillapodni, megnyugodni. Próbáljuk elválasztani amennyire tőlünk telik, és amennyire lehet, tegyünk meg mindent azért, hogy ezt a napot elválasszuk a többitől, hogy ne késsünk el, hanem már az istentisz- telet kezdetén feszülten figyeljünk arra, hogy Isten mit mond.
A külsőhöz tartozik, de meg kell említenünk azt is, hogy az istentisztelet ünnep. Azt mondja Isten: ezek az én ünnepeim, és kezdi a nyugalom napjával, mint a legfőbb ünneppel. Aztán elmondja a többi ünnepet. Ezért tartják elválasztottnak és ünnepi ruhában jövünk az alkalomra. Mert el van választva. Most mindenki értse ezt a saját nyelvén. Megtisztelem Istent azzal, hogy ünnepre jövök. Az iskolában, ha ün- nep van, akkor ünnepi ruhába kell menni. Miért? Mert március 15. van, vagy októ- ber 23. van. Ez nem azt jelenti, hogy divatbemutató legyen az istentiszteletből. Egy igét mondok: Az 1Mózes 41-ben van az az ige, hogy amikor a fáraó hívatja Józsefet, akkor azt olvassuk: József megborotválkozott és ruhát váltott. Pedig egy istentelen ember elé ment, akinek csak földi hatalma van. Mi pedig az előtt az Úr előtt vagyunk, akié minden hatalom mennyen és földön. A királyok Királya és uraknak Ura.
Befejezésül: az istentisztelet másik célja azon kívül, hogy Istennek hódoljunk, előtte megálljunk, szent igéjével éljünk találkozzunk egymással. A közösség. Bármilyen kor legyen, ezt Isten nem fogja elengedni.
Ma sokat lehet hallani az ú. n. virtuális gyülekezetről. Azt olvastam, hogy virtu- ális úrvacsora is van már. Az ember leül a számítógép elé, elindít egy programot, ma- ga elé teszi a kenyeret, a bort, és egy lelkész az interneten keresztül elvégzi a liturgi- át, és mondja: vedd be a kenyeret, stb. — Ilyen a Bibliában nincs, nem azért, mert akkor még nem volt számítógép, hanem azért nincs, mert a mi örökkévaló Istenünk azt akarta és úgy gondolta, hogy a gyülekezet együtt legyen. Egyik ember a másik mel- lett legyen, hogy éljük meg, hogy mi választott nép, szent sereg vagyunk. És a má- siknak is megváltója Krisztus, és őt is kihozta a bűn mélyéből, a kárhozatból. Milyen nagy a mi Istenünk hatalma, hogy amikor egymásra nézünk, ezt lássuk, és dicsérjük Istent, hogy akinek hatalmas tettei vannak, még őt is és engem is meg tudott szaba- dítani az ellenség kezéből.
Igen, külső dolog az is, amikor türelmetlenek vagyunk azon, hogy az istentisz- telet rövid-e vagy hosszú. Valaki csak egy órára számit, és akkor is feláll, ha bármi történik. Olyan ez, mint amikor két ember beszélget és az egyik mindig az órát nézi. Az Úr beszél velünk, és én nézem az órát? Vajon nem hosszan beszél-e Isten? A gye- rek kérdezi a felnőttet: mikor lesz már vége? (Amikor a lelkész hosszan beszélt, egy nagypapa felelt rá: vége van már, kisfiam, csak nem tudja befejezni.)
Szánjátok oda a ti testeteket élő, szent, Istennek kedves áldozatul. Szánjuk oda
az egész napot. És mi van a délutánnal? Délután mit tegyünk? A fiatalok jöhetnek ifi-órára, a felnőttek pedig olvashatnak, hallgathatnak olyan írásokat, amelyek épí- tik őt. Vagy amit Jakab levelében olvasunk: meglátogathatunk valakit, írhatunk va- lakinek bátorító-biztató igéket, hogy majd hétfőn felfrissülve kezdjük el a hetet.
Utolsó mondat: egy kedves hívő teológiai professzor néhány sora arról, hogy miért tartunk istentiszteletet. Figyeljétek ezt a mondatot. Így írja Czeglédi Sándor:
„Azért, hogy mint az alapokkal bíró város felé tartó zarándok csapat, újra és újra
magunkba szívjuk a menny éltető levegőjét. Magunkba felvehessük az eljövendő vi- lág erőit, és ezek az erők rajtunk keresztül beáradjanak a világ életébe.”
Hogy mint a menny felé tartó zarándok csapat, akik együtt tudjuk énekelni: test- vérek, menjünk bátran. Felvehessük magunkba a menny éltető levegőjét, az eljövendő
világ erőit, hogy ezek aztán egész héten beáradjanak rajtunk keresztül a világ életébe.
Adja az Úr, hogy így legyen. Tiszteljük, szeressük, kövessük Őt. Énekeljük a 377,3 dicséretet.


Szakaszd el hát most is szívünket, Minden érzésünket :/:
A sok hiábavalóságtól,
E csalárd világtól,
Hogy az Igének hallgatói, Légyünk megtartói;
Mely szívünkben gyökeret verjen,
Gyümölcsöt teremjen.


Imádkozzunk!
Áldunk a lehetőségért, Urunk, és a kegyelemért, amely megengedte nekünk ezt a lehetőséget, hogy istentiszteletünk legyen. Köszönjük, hogy ez abból fakad, hogy megismertetted magadat velünk. Hogy ki vagy te, és elmondtad, mit tettél értünk. Szentlelked által pedig hitet gerjesztettél a szívünkbe, újjászültél élő reménységre, hogy aztán tisztelhessünk téged.
Látod, Uram, hogy ez az istentisztelet a mi életünkben milyen akadályokkal van telve. Akadályoz bennünket a testünk, a világ, az ördög. Kérünk, segíts arra Lelked által, hogy megerősödjünk újból és újból, hogy egész életünk istentisztelet legyen, gondolatunk, beszédünk és bármilyen cselekedetünk is arról tegyen bizonyságot, hogy téged ismerünk és tisztelünk.
Áldunk a gyülekezeti istentisztelet lehetőségéért, közösségéért. Köszönjük, hogy egy asztalnak a vendégei lehetünk. Kérünk, segíts abban, hogy ezen a napon feltöltekezzünk a menny levegőjével és az eljövendő világ erőivel, hogy rajtunk keresztül
áradhass, hogy ragyogjon fényed szerte, hogy általunk is sok-sok árva szív békéjét benned meglelje.
Ámen.
« Utoljára szerkesztve: 2014. Február 09. - 12:04:25 írta Zoltan »

Mert kegyelemből tartattatok meg, hit által; és ez nem tőletek van: Isten ajándéka ez;
Mert ő tőle, ő általa és ő reá nézve vannak mindenek. Övé a dicsőség mindörökké.


Nem elérhető Zoltan

  • Moderátor
  • Fórumlakó
  • *
  • Hozzászólások: 3291
  • Nem: Férfi
Válasz #13 Dátum: 2014. Február 09. - 12:26:13
KIÁLTÓ SZÓ

Pasarét, 2014. január 12.
(vasárnap)

Horváth Géza


Lekció: Ézsaiás 40,1-10

Alapige: János 1,19-23


Ez János bizonyságtétele. Amikor a zsidók papokat és lévitákat küldtek hozzá Jeruzsálemből, hogy megkérdezzék tőle: „Ki vagy te?” Akkor vallott, és
nem tagadott. Ezt vallotta: „Én nem a Krisztus vagyok.” Erre megkérdezték tőle: „Hát akkor? Illés vagy te?” De kijelentette: „Nem az vagyok.” — „A prófé- ta vagy te?” Így válaszolt: „Nem.” Ezt mondták tehát: „Ki vagy?” — hogy vá-
laszt adhassunk megbízóinknak: mit mondasz magadról?” Erre ő így felelt:
„Én kiáltó szó vagyok a pusztában: készítsetek egyenes utat az Úrnak, aho- gyan Ézsaiás próféta megmondta.”


Imádkozzunk!
Mennyei Édesatyánk, dicsőítünk, hogy egybegyűjtötted a te népedet. Ál-
dunk azért, hogy hívásodat hallhattuk. Köszönjük, hogy senki és semmi nem tu- dott lebeszélni bennünket arról, hogy itt legyünk. Te tudod, hogy kik vagyunk és miért jöttünk.
Köszönjük, hogy jobban ismersz bennünket, mint mi saját magunkat. Kö- szönjük, hogy ismered azt az állapotot, amiben vagyunk, és azt a helyzetet, ami- ben éppen most az életünk van. Köszönjük, hogy segíteni is akarsz nekünk, és
legfőképpen segíteni akarsz rajtunk.
Köszönjük, hogy igéd és Szentlelked által végzed a szívben munkádat. Sze- retnénk kérni: cselekedd azt, amit a folyóparton valamikor Filippiben, ahol egy
asszony nagyon nagy odaszánással és kitartással hallgatta és figyelt az igére, s közben a Lélek megnyitotta a szívét, hogy igazat adjon az igének, megalázza magát előtte. És az az ige, amit ott hallott, az indítsa őt cselekedetekre, hogy
fogadja be a gyülekezetet otthonába és szívébe, az egek nagy Királyát, a dicső
Királyt, Jézus Krisztust.
Köszönjük, Urunk, hogy bűneink ellenére is magad elé engedsz bennünket.
Valóban úgy van, hogy énekeljük is: Istenem, én nagy bűnös ember szent színed elé járulok. Engedd meglátnunk azt ma is, hogy nem természetes ez. Ma is mondhatnád: maradjunk kinn. Ma is mondhatnád: némelyekkel beszélsz, ők feljöhetnek. Köszönjük, hogy Jézus Krisztusért, a mi Urunkért, golgotai ke- resztjéért, az Ő szeretetéért irgalmasan bánsz velünk.
Kérünk, Urunk, hogy most, amikor előtted vagyunk, add azt, amire szüksé- günk van. Kérünk, szólj hozzánk, és ami még fontosabb: beszélj velünk. Kérünk, vigasztald azokat, akik a héten szeretteik ravatala mellett álltak meg. Köszön-
jük, hogy igéd adtál a temetésekre. Kérünk, emeld fel a gyászolók szívét is, hogy feljebb lássanak a bűn gyászos éjinél. Engedd, hogy lássák a te életedet, Úr Jé- zus Krisztus, aki feltámadtál, élsz, uralkodsz örökkön-örökké, és feltámadásod a mi dicsőséges feltámadásunknak is záloga.
Eléd hozzuk szívünket és életünket, és együtt kérjük a gyülekezet közös- ségében: könyörülj rajtunk, Istenünk.
Ámen.


Igehirdetés
Ma a gyermekórákon is Keresztelő János történetén keresztül szól az evangélium üzenete. Bizonyára többen emlékeztek még újévi igénkre, amely a Luk- ács evangéliumából úgy szólt: „Mit cselekedjünk tehát?” Kimennek Keresztelő Jánoshoz, aki a Jordánban keresztel a bűnök bocsánatára, és hirdeti, hogy aki jön, az nagyobb nála, akinek ő a saruja szíját sem méltó megoldani. Jön majd Jézus Krisztus, aki Szentlélekkel és tűzzel fog keresztelni. Ő csak előhírnök.
Így olvassuk: kiment a sokaság Őhozzá, aztán kimentek a vámszedők és kimentek katonák is. Legalábbis róluk tudjuk, hogy kérdeztek is Keresztelő Jánostól. Mert Isten igéjének hallása arra indította őket, hogy akkor kérdezzenek, mit kell tenniük. Elhangzott Istennek az akarata, igéje, szava, kijelentése, és őbennük ez kérdéssé formálódott: akkor mit kell tenniük. Kérdezték ezt aláza- tosan, kérdezték ezt minden bizonnyal hódolattal és imádattal, kifejezve a ma- guk tanácstalanságát, és önmagukat megtagadva, hiszen jól tudták, hogy mit kell cselekedni, főképpen a katonák, a vámszedők. Most mégis elbizonytalanod- nak, és azt mondják: mindegy, hogyan gondoltuk eddig, de mit cselekedjünk ezután?
Ez az ige azért volt nekem fontos és döntő, mert Keresztelő Jánoshoz nem- csak olyan emberek járultak, akik azt kérdezték, mit cselekedjünk tehát? Voltak, akik ezt kérdezték, de a mai igénk azt mondja: voltak, akik mást kérdeztek. Jeruzsálemből ugyanis kiküldenek papokat és lévitákat Keresztelő Jánoshoz in- formációgyűjtés végett. Kiküldenek egy bizottságot, és kérik a jelentést, hogy majd számoljanak be: ki ez az ember?
Kimennek a papok, a léviták, János elé állnak — nem azzal, hogy mit cse- lekedjünk tehát, hanem azzal a kérdéssel: ki vagy te? Aztán kérdezgetnek, mert János megvallja, hogy nem ő a Messiás. A legfontosabb dolog és legfontosabb kérdésre: nem ő a Messiás. Hát akkor ki vagy te? Illés? Te vagy a próféta? — Ke- resztelő János mindig azt mondja: nem, nem én vagyok. És megint kérdezik: nem mehetünk vissza, hogy nem tudtunk meg semmit. Hogy menjünk vissza dolgavégezetlen? És akkor Keresztelő János ezt mondja: kiáltó szó vagyok.
 
Nézzük meg ezt a két szót ma. Keresztelő János kiáltó szó volt. Így vallott magáról. Nem akart más lenni, nem akart több és kevesebb se lenni, csak ki- áltó szó.
Amikor előző gyülekezetemben elindult a gyülekezeti újság, kérdés volt: mi legyen a címe? Akkor azt mondtam: legyen a címe: Kiáltó szó. És azóta is ez a címe a gyülekezeti újságnak.
Keresztelő János sem akart más lenni. Hozzá mennek az emberek, és azt kérdezik: ki vagy te? Érdekes, hogy nem azt kérdezik: milyen üzenetet hoztál?
Nem azt kérdezik: milyen igét hoztál? Nem azt kérdezik: mi Isten véleménye, gondolata velünk kapcsolatban, hanem azt: ki vagy te? Keresztelő Jánosnak csak a személye lesz a fontos, és nem az üzenete, ami rábízatott, és amit kép-
viselt a Jordán partján az emberek előtt.
Személyéről keveset ír a Szentírás. Keresztelő János teveszőr ruhát viselt, és erdei mézet és sáskát evett. Szánhidrát és fehérje biztosítva. Nem divatbemutatóra készült János és nem ínyenc volt. Egyszerű ruhában járt, és azt ette, amit talált az útján, amit nem kellett sokáig főznie, hanem amit kapott, mert neki fontosabb dolga volt és rá nagyobb feladat és üzenet bízatott. Azt mondja: ő kiáltó szó.
János, azt mondja róla az ige: Istentől küldött ember volt, amikor a Jordán partján megjelent. Ő nem magától ment a Jordán mellé, hogy most kezdjünk keresztelni, hanem Istentől küldött ember volt. Miért olyan döntő ez? Azt ol- vassuk: Keresztelő János színre lépett, megindult a szolgálata, azért olyan dön- tő és fontos, mert előtte évszázadokig nincs prófétai kijelentés. Így is lehetne
mondani: hallgat az Isten.
Sámuel könyvét olvassuk a napokban: abban az időben ritkán volt az Úr- nak kijelentése. Nem volt nyilvánvaló látomás. Volt, csak ritkán. A Bibliának legsötétebb lapjai, és ha lehet így mondani: az üdvtörténet legnehezebb idő- szakai mindig azok voltak, amikor Istennek ritkán, vagy abszolút nem volt ki- jelentése, amikor Isten hallgatott.
Amikor Keresztelő János „berobban”, feltűnik, megint van kijelentés, me- gint van élő ige, megint van prófétai szó, akkor kimennek az emberek, a papok és a léviták, és azt kérdezik: ki vagy te? Majdnem azt mondják: mutasd a pa-
pírjaidat, van neked képesítésed ehhez? Mi címen, mi jogon beszélsz itt? Vala- kik pedig azt mondták: mindegy, ki vagy, hogy nézel ki, mit eszel, hogyan ru- házkodsz — mit akar Isten rajtad keresztül mondani? Ez az Isten tisztelete.
Teljesen mindegy, hogy ki mondja, mi van rajta.
Egy gyülekezetben szolgáltam egyszer. Hideg tél volt az evangelizáció al- kalmával, a vázában a víz is megfagyott. Én is elkaptam egy betegséget, aminek a mai napig is van egy kis hatása, mert hideg helyen nem tudok prédikálni, illet- ve tudok, csak következménye lesz. Néhány évvel később beszélgettünk, és kér- dezem a lelkészt: volt-e hatása az evangelizációnak? Azt mondták: jó volt, jó volt,
csak nem volt rajta palást. Nem érvényes az egész, mert nem volt rajta palást.
Igen, ez is vélemény. Milyen ruha van rajta, hogy áll rajta a palást. De mit akar Isten mondani? Nem tudom, az akkori kor emberének eszébe jutott-e,
hogy ennyi év után megszólalt Isten? Ez azért volt döntő, mert közben folyt ott a liturgia. Abban nem volt probléma. Láthatjátok: Zakariást. Mikor Keresztelő János születését bejelenti az angyal neki, Zakariás épp a sorrend szerint kö- vetkezett arra, hogy papi szolgálatot teljesítsen a templomban. Azt jelenti, hogy erre nagyon adtak. Meglegyen a liturgia, az áldozatok be legyenek mutatva. A mózesi törvények szerint menjen minden. De nem voltak kíváncsiak arra: ez az Istennek tetszik?
Volt, amikor ugyanígy folyt a liturgia a jeruzsálemi gyönyörű hatalmas templomban. Ugyanúgy folytak az áldozatok. És azt mondja a próféta: a Köbód Jahve, az Isten dicsősége felemelkedett és kiment a templomból. Mert Isten- nek ez volt a véleménye: nyugodtan csináljátok, amit akartok, de én ebben nem veszek részt. És a jeruzsálemi templomból kimegy Isten dicsősége. Ez azt je-
lenti: Isten jelenléte.
Volt időszak, amikor ugyanígy folyt a liturgia, áldozatok, imádságok a kö- tött rend szerint, s akkor Isten megszólalt, és azt mondta: jó lenne, ha inkább engedelmeskednétek, mert jobb az engedelmesség, mint a véres áldozat. Volt idő, amikor Isten megszólalt és azt mondta: folynak az imádságok, ez a nép száj- jal közelget hozzám, de a szíve távol van tőlem. Jó lenne, ha kevesebbet imád-
kozna, és jobban szeretne engem.
Ez évszázadokig nem tűnik fel. Abban voltak, hogy az istentisztelet az, hogy mi tiszteljük az Istent. Újra elmondom, amit én is olvastam egy evangélikus professzortól, aki azt írta: az istentisztelet az, hogy Isten megtisztel minket je- lenlétével. Ahol összegyűlnek, ahol kinyitjuk a Szentírást és az igét tisztán hir- detjük és magyarázzuk, ott Isten jelen van, és megtisztel minket azzal, hogy itt
van Isten köztünk, jertek Őt imádni. Erre válaszként mi is leborulhatunk és tisztelhetjük Őt. — Folyt a liturgia, a külsőségek megvoltak, de nem tűnt fel a népnek, hogy nincs, aki véleményt nyilvánít, aki beleszól az életünkbe, — vagy
pedig úgy voltak: jaj, de jó hogy nincs, aki beleszól az életünkbe.
Amikor Akháb gonosz király csinált egy rossz házasságot, még mélyebbre ment a bűnben, és amikor Illés megjelent, akit Isten küldött, (aki nem akart menni), Akháb azt mondja: megint itt van Izráel háborítója, már megint jön há- borítani. Ez azt jelentette: megint kitalált valamit, nem tetszik neki valami, bele akar szólni valamibe, hogy mit, hogyan, miért csinálunk — ez fel akar mindent
forgatni. Nem tetszett, amikor elküldte Illést, nem tetszett, amikor Isten elkül- di Jeremiást, nem tetszett, amikor Ézsaiás prédikált — soha nem tetszett a pró- fétai szó.
Éppen ezért mondja Keresztelő János: ő kiáltó szó akar lenni. Miért kiáltó szó Keresztelő János? Azért, mert az igéből úgy olvassuk, hogy Jézus útkészí- tője. Keresztelő János azért volt kiáltó szó, hogy mielőtt jönne Jézus Krisztus,
szokjanak hozzá ahhoz, amit majd hallani kell. Szokjanak ahhoz a hanghoz, az Isten hangjához, Isten kegyelmes és ítélő hangjához. Mert majd olyanokat fog- nak hallani, amit most Sámuel első könyvében olvastunk a napi igében. Azt
mondja ott Isten: én olyat mondok Izráelnek, hogy akik hallják, mindkét fülük megcsendül bele.
Amikor eljön Jézus Krisztus, Ő is kiáltó szó, és olyan kiáltásokat mond,
amelyek megdöbbentőek, botránkoztatóak. Amikor azt mondja: Én és az Atya egy vagyunk. Ki ez, hogy Istennel egyenlővé teszi magát? Amikor kiált az Úr Jézus Krisztus, és azt mondja valakinek: megbocsáttattak a te bűneid. Ki van- nak fizetve. Isten örök tervében ki vannak fizetve. Most tudd meg: szabad vagy. Hadd szokják a hangot, a kiáltást — mert idegen lett a fülüknek. Olyan, mint amikor az ember egy sötét pincéből a fényre jön, akkor a fény elvakít. Akkor lassan kell kinyitni a szemet, mert így szokik hozzá a nagy fényhez. Így van az ember füle is. Annyira süketté válhat Isten szavára és igéjére, hogy úgy kell hoz- zászokatni a fülünket.
Azt mondja Keresztelő János: ő Jézus útkészítője. Szokja a fülük, az elméjük Isten igéjét, hogy mit jelent a kiáltó szó. Mi van ebben, hogy kiáltó szó? Ilyeneket éreztem én bele ebbe a szóba: az egyértelműség. Ha valaki kiált, az nem az orra alatt motyog valamit; a határozottság, félreérthetetlenség, leplezetlenség, vissza- vonhatatlanság. Összefoglalva: a kiáltó szó az, amit Isten eldöntött és véghez vitt. Amit Isten el akar mondani, azt bele kell kiáltani ebbe a világba. Sokszor háztetőkről kell hirdetni, amit fülbe súgva hallunk — mondja Isten igéje.
Az Ézsaiás 40. részben van az alapige. Keresztelő János ismeri az igét, és használja az igét. Amikor megkérdezik: ki vagy te? Akkor Keresztelő János előtt
végig talán lepereg az Ézsaiás 40. és azt mondja: kiáltó szó vagyok. Az Ézsaiás 40-ben van az, hogy kiáltó szó a pusztában. Készítsétek az Úrnak az útját. Eb- ben a részben van az, hogy Isten azt mondja a prófétának: kiálts. A próféta azt
kérdezi: mit kiáltsak? Nem az a kérdés, hogy kell-e kiáltani, hanem az, hogy mit kell kiáltani. Keresztelő Jánosnak nem kérdés, hogy kiáltani kell, csak az a kérdés: mit kell neki kiáltani. Ez azt jelenti: mit kiáltsak? Ézsaiás megkérdezi:
mit kiáltsak? Uram, add, hogy ne nekem legyen mondanivalóm, ne nekem le- gyen szeretetlen ítélkezésem… Nem mindegy, mit kiáltok. És akkor Isten meg- mondja neki, hogy mit kiáltson.
Az Ézsaiás 40. részben szépen le van írva. Azt mondja Isten, hogy kiáltsd azt: ímhol, jön az Istenetek hatalommal és dicsőséggel! És Keresztelő János mit kiáltott, mikor Jézus a Jordán partján megjelenik? Íme, az Isten Báránya
— és rámutat megint, hogy itt jön a ti Istenetek hatalommal és dicsőséggel. Vele jön az Ő hatalma, ami azt jelenti, hogy van hatalma, hogy az erős fegyve- rest lefegyverezze. Van hatalma arra, hogy a Sátánt eltapossa. Van hatalma arra, hogy legyőzze. Van hatalma arra, hogy szabadítson titeket. — ez az öröm- hír. Nem arra van hatalma, hogy ítéljen, hogy pusztítson, hanem arra van ha- talma, hogy szabadítson. Ezt kellett kiáltania Keresztelő Jánosnak. Nem lágy
simogatás ez, nem lágy muzsika. Ez éles, határozott isteni üzenet. Amikor ki- áltott Keresztelő János, azzal is számolnia kellett, hogy ez nem marad követ- kezmények nélkül. Nem is maradt.
Két következményt említek. Az egyik: sokan megkérdezik: mit kell csele- kednünk tehát. Szeretnénk, Isten mondaná meg, hogy mit kell tegyünk. A má- sik következmény: lefejezték. Keresztelő János nemcsak a pusztában kiáltott
ám, hanem a palotában is. Nemcsak a pusztában kiáltott a sokaságnak, a vám- szedőknek, a katonáknak, hanem bement a palotába is, és megmondta Heró- desnek: nem szabad paráznaságban élnie. Ez pedig a fejébe került Keresztelő
Jánosnak.
Az, hogy kiáltó szó, nem mindig marad következmények nélkül. De volt olyan következménye is, hogy: mit kell nekünk cselekednünk. Nem a magáét mondta. A kiáltó szó soha nem a magáét mondja, nem a magáét képviseli. De úgy van, mint János és Péter, akik azt mondták: nem tehetjük, hogy ne kiált- sunk. Hogy amiket láttunk és hallottunk, azokat ne szóljuk. Mert el akarják őket „csendesíteni”. Az Isten küldöttei mindig azt mondták: nem tehetjük, mert Isten beépített hangszórót a szívünkbe, meg a torkunkba.
Az ébredés idején történt az egyik szabolcsi faluban. Az 50-es évekről van szó. Szabolcs megyének több helyén ébredés történt. Ez azt jelentette, hogy rövid idő alatt viszonylag nagy tömegek születnek újjá és kezdik követni Jézus
Krisztust, az ő Megváltójukat. Az egyik szabolcsi faluban evangelizáció volt és
az igehirdető igen keményen mondta. Kiáltó szó volt. A helyi lelkész a másna- pi ebédnél azt mondja nekik: azért nem kellene ajtóstól bemenni házba. Ne ilyen keményen. Az evangéliumot selyempapírba csomagolva kell az emberek- nek átadni. — Azt kérdi az evangelizátor: te mióta csomagolsz? Azt mondja a lelkész: hat éve. Hányan tértek meg? Egy sem. — ennyit a csomagolásról.
Jó példa arra, hogy Keresztelő János nem csomagolt. Egyenesen már ki- bontva adja oda Isten igéjét és üzenetét. Miért kell kiáltani? Azért, mert a halk hangot nem hallják meg. Ha a trombita bizonytalan zengést tesz, akkor ki készül a harcra? — mondja Isten igéje. Azért és akkor kell kiáltani, amikor veszélyben van a nép. Ha valakit veszélyben látunk, annak kiáltunk, nemcsak motyogunk valamit. Keresztelő János azt mondja: a fejsze már a fák gyökerére vettetett. Ha a gyökérnél kezdjük a vágást, az azt jelenti: nem fog kihajtani. Ha valamelyik fát a törzsénél vágják el, még van reménység a kihajtásra. Amit a gyökerénél, az azt jelenti: visszaút nincs, nem fog kihajtani. Keresztelő Já- nos azt mondja: a gyökerek már látszanak, és a fejsze fel van emelve. Az a ke- gyelem, hogy még nem sújtott le. Még van idő. Térjetek meg és higgyetek az evangéliumban. Egyértelmű felszólítás. A prófétai igehirdetés parancsa min- dig ez: térjetek meg, ígérete pedig: van bocsánat. Térjetek meg: parancs, hogy van bocsánat: Isten ígérete.
Végül térjünk rá a gyakorlati lényegre, amit úgy szeretnék összefoglalni mindannyiunk számára, hogy vajon te kiáltó szó vagy-e? Keresztelő János ismerte az igét, hogy az Úr küldöttei kiáltó szóként tevékenykednek, és azt mond- ta: én kiáltó szó akarok lenni. Vajon te, aki hallod ezt az igét, kiáltó szó akarsz-e lenni, tudsz-e lenni? Mert egyszer te is hallottad a kiáltó szót, itt kezdődik a
hívő élet. Meghallom Isten igéjét, elkezdem kutatni, hogy is van ez, mert lehet, hogy nem értek belőle semmit. Elképzelem, hogy aki most hallja először az igét, nem tudja: eszik vagy isszák. De már ott van a szívében a vágy, hogy van
ez? Mit mond itt az ige? Akik már hallották a kiáltó szót, maguk is szeretné- nek kiáltó szó lenni. Kapták és továbbadják.
Pál apostol azt mondja: én is úgy vettem, azt adom előtökbe. Ezért énekeltük: rajtam keresztül áradj, Uram! Ragyogjon fényed szerte. Akihez egyszer elért ez a kiáltó szó, rábírta arra Isten Szentlelke, hogy megkérdezze: mit kell akkor cselekedjünk? — annak Isten igéje szerint magának is kiáltó szónak kell lennie. Akinek felragyogott a világosság, annak magának is világosságnak kell lennie. Azt mondja Jézus: éljetek úgy, mint a világosság fiai. Ne csak örüljetek, hogy eljött a világ világossága, hanem ti magatok is legyetek világosság, legye- tek kiáltó szó.
Meg kell kérdezze az Úr Isten tőlünk: vajon voltunk-e, vagyunk-e, vagy ha most bűnbánattal megállunk, szeretnénk-e lenni kiáltó szóvá? Mit jelent ez az életünkre nézve?
Először is kiáltó szó lenni legfőképpen a családunkban. Ez a legnehezebb. Könnyebb elmenni a világ végére, de gyermekeink, unokáink, házastársunk előtt tud-e kiáltó szó lenni? Az a tapasztalatom, hogy a szeretetünk takarékra teszi kiáltó szavunkat. Azt kell nézni, hogy a szeretet Istene mit mond. Ő kicsoda, aki azt mondja: legyél kiáltó szó! Hogy lehetünk? Néhány példát mondok.
Előfordult, hogy a szülők azt mondták a gyermeknek: eléggé gyötörnek ti- teket egész héten az iskolában, most aludjatok. Ne keltsük fel őket korán vasár- nap. Később nem szokták meg, hogy a vasárnap a számunkra a IV. parancsolat
értelmében azt jelenti: Megszenteld azt. A szülők nem voltak kiáltó szók. Nem tették szóvá. Hétfőn megkérdeztem a gyerekeket: azt mondták nem bírtunk fel- kelni. De a kérdés: mikor feküdtetek le? Kiderült: késő éjszaka, mert filmet néztek. Persze, hogy nem bír felkelni valaki 8 órakor. Azt mondtam: feküdjetek le este 8 órakor, s állítom, hogy 6-nál nem tudtok tovább aludni.
A kiáltó szó sokszor kell, testvérek. Jaj, de sokaknak probléma: Hogy mondjam meg? Megmondjam-e? Azt kell mondani: igen. Nem az a kérdés, hogy megmondd-e, hanem az: mit mondjál. Hogy mégis itt legyen benne a szeretet nyelve, legyen benne az, hogy nem lehengerlően, nem letaposva, hanem ment- ve, de meg kell mondani.
Még egy ilyen életjelenet. Amikor a hívő szülőnek kellene kiáltó szónak len- nie, hogy a 16-17-18 év körüli gyermek hova megy, kivel megy: A lány elmegy
egy fiúval a világvégére sátorozni. Nem probléma, mert nincs kiáltó szó, aki azt mondaná: mindegyikőtök tisztaságban tudja a maga edényét. Nincs kiáltó szó, mert jaj, akkor megsértődik, elköltözik itthonról. Ezek csak kicsiny példák
arra nézve, hogy kiáltani kell. A munkahelyen, ahol megy a nem építő beszél- getés. Pár mondat után a szexualitás dolgainál vannak, főleg, ha a hangulat is jó. Vajon van-e kiáltó szó, aki azt mondja: én nem vagyok benne, nem tudok
ehhez mit hozzáfűzni. Ez nem az én világom, nekem nem engedett ilyet az én Istenem. És lehet, hogy akkor megkérdezi valaki: ki a te Urad, Istened? És ak- kor tudsz beszélni, bizonyságot tenni, hogy ki az, aki megváltott, megszabadí-
tott. Ezt jelenti: kiáltó szónak lenni.
Sorolhatnám a példákat. Isten adja, hogy a ti nyelvetekre fordítsa le Isten
Lelke, hogy mit jelent ez az ige konkrétan neked: kiáltó szónak lenni. Nem belenyugodni, nem beletörődni, hanem úgy, mint Keresztelő János: kiállni. Ki- menni a pusztába, a palotába, ahol tánc, szórakozás van, és ő kiáltó szó ott is. Pál apostolnak vágya volt az, mert Isten azt mondta: pogányok, Izráel, és a ki- rályok előtt is lesz nekem tanúbizonysággá.
Amikor Jézus azt mondja az övéinek: legyetek tanúk, menjetek széles e világra és hirdessétek az evangéliumot, azt jelenti: kiáltsátok bele ebbe a világba az evangéliumot. Menjetek a Sion hegyére, és onnan kiáltsátok: jön az
Úr szabadítása! Végre a rabságnak, vége a fogságnak! Hazajöhettek az Isten színe elé!
Ezt kellene kiáltani. És higgyük el: aki az Úré, az mozdulni fog rá. Mi ez? Miről beszélnek? Elhangzott a kiáltó szó. Adja meg az Úr, hogy kiálts! Filep felül arra a szekérre, és vallom, hogy ő is kiált. Mellette ült a komornyik. És hirdeté
neki a Krisztust. Az Írásnak ebből a helyéből kiindulva hirdeté néki a Krisz- tust. Mit kiálts? Azt: Jézus Krisztus Úr, az Atya Isten dicsőségére. Övé a dicső- ség, és én mélyen meghajlok az Ő színe előtt, és töltse ki az Ő kegyelmét, erejét,
Szentlelkét és szeretetét, hogy rajtam keresztül áradhasson Krisztus, a testté lett ige, a szó.
Énekeljük a 445,6 dicséretet.


Nagy lelked élt, Uram, a prófétás időkben, Az fénylett át a szent s apostol életén;
Áldj meg s kegyelmedet reám is töltsd ki bőven, Hogy Jézust nézzem, és ővéle győzzek én.


Imádkozzunk!
Nem tudunk többet kérni, Urunk, de ezt szeretnénk szívből kérni, és tud- juk, hogy ez bőven elég nekünk, hogy Jézust nézzük, és vele győzzünk. Engedd,
hogy kiáltó szóvá legyünk.
Bocsásd meg, amikor hallgattunk, amikor halkabban mondtunk valamit. Bocsásd meg azt, amikor egyáltalán nem mondtunk semmit, pedig neked volt üzeneted, szavad. Menteni akartad volna az elmerülőt és a bűneibe menőt.
Kérünk, könyörülj meg rajtunk, hogy mi is kiáltó szóvá lehessünk. Segíts mindig tőled elkérni, hogy mit kiáltsunk. Ne legyünk közben szeretetlenek. Ne legyünk ítélkezőek, de mégis képviselni tudjunk téged. Ezért, ha azt kiáltjuk, amit te mondtál, azon mindig áldás lesz, és annak mindig következményei is lesznek. Áldunk ezért téged!
Kérünk, áldd meg életünket, szeretteinket. Áldd meg, kérünk, a gyüleke- zetet. Áldd meg a vizsgázókat, fiataljainkat, a munkába menőket, beteg testvé- reinket, akik nem lehetnek itt. Mindazokat köszönjük, akik hallgatják ottho-
naikban az igehirdetést. Kérünk, adj áldást nekik is.
Kérünk, vigasztald a gyászolókat. Azt a családot is, ahol a héten fogunk te- metni. Adj igét a temetésre.
Kérünk, áldd meg hazánkat, nemzetünket, a szétszóratott magyarságun- kat, benne különösen református testvéreinket, akik szerte a világon a maguk helyén, a maguk gyülekezetében és templomában összesereglenek, előveszik a
régi zsoltárt és felhangzik szívükből: Tebenned bíztunk elejétől fogva. Kinyit- ják a Szentírást. Engedd, hogy ők is kiáltó szóvá legyenek.
Kérünk, hogy mindaz, amit csendes imádságban eléd viszünk, legyen valóban előtted.
Ámen.

Mert kegyelemből tartattatok meg, hit által; és ez nem tőletek van: Isten ajándéka ez;
Mert ő tőle, ő általa és ő reá nézve vannak mindenek. Övé a dicsőség mindörökké.


Nem elérhető Csaba

  • Moderátor
  • Fórumlakó
  • *
  • Hozzászólások: 12673
  • Nem: Férfi
Válasz #14 Dátum: 2014. Március 17. - 13:00:50
Ámen! :like:

'A szeretet nem keresi a maga hasznát...'
1Kor. 13