Szerző Téma: Igehirdetések  (Megtekintve 28278 alkalommal)

0 Felhasználó és 1 vendég van a témában

Nem elérhető Zoltan

  • Moderátor
  • Fórumlakó
  • *
  • Hozzászólások: 3291
  • Nem: Férfi
Válasz #15 Dátum: 2014. Június 09. - 16:24:41
1.
ÖRÖKSÉG, NEM ÉRDEM

Horváth Géza

Lekció: Máté 25,31-46
Alapige: Máté 25,34-36

„Akkor így szól a király a jobb keze felől állókhoz: Jöjjetek, Atyám áldottai,
örököljétek a világ kezdete óta számotokra elkészített országot. Mert éheztem,
és ennem adtatok, szomjaztam, és innom adtatok, jövevény voltam, és
befogadtatok, mezítelen voltam, és felruháztatok, beteg voltam, és meglátogattatok,
börtönben voltam, és eljöttetek hozzám.”

Imádkozzunk!
Hálás a szívünk, örökkévaló Urunk, hogy szóban is folytathatjuk ennek a
szép éneknek az imádságsorait, amelyben téged dicsértünk, mint Atyát, mint
Fiút, mint Szentlelket, mint egy igaz, örökkévaló Istent, aki teremtettél, fenntartasz,
és mindeneket igazgatsz.
Urunk, köszönjük, hogy ilyen szép világot adtál nekünk. Köszönjük, hogy
ilyen szép földet teremtettél, hogy adtál értelmet nekünk, hogy értelmünkkel is
felfoghassunk téged. Bár felfoghatna téged az emberszív és képzelet, hogy megfejthesse
titkod! Urunk, mégis igyekszünk.
Köszönjük, hogy csak azért lehet téged felfogni, megismerni, mert hozzánk
jössz, kijelented magad, igéd adsz nekünk, amelyben megláthatjuk, hogy ki vagy
te, és megláthatjuk, hogy mit akarsz velünk.
Köszönjük, hogy a gyülekezet közösségében színed eléd jöhettünk most is.
Áldunk, hogy elcsendesedhetünk és imádkozhatunk hozzád lelki békéért. Nyugtass
meg bennünket az elmúlt hét zajától. Talán a ma reggel rohanásából jöttünk,
de kérünk, csendesítsd le a szívünket, indulatunkat, és engedd, hogy szemeink
reád függesztessenek. Engedd, hogy reád nézzünk, Úr Jézus, mint a
hitnek szerzőjére és bevégzőjére.
Szentlélek nyisd meg a szívünket, fülünket, értelmünket, és kérünk, hogy
szépen tündököljék bennünk az evangélium, az örömhír, a szabadítás nagy
örömhíre, a te szeretetednek és igazságodnak gazdagsága.
Kérünk, töltsd be szívünket teljesen.
Ámen.

Igehirdetés

A bibliaolvasó kalauzunk szerint nemrégen olvastuk Jézus Krisztusnak ezt
a kijelentését az utolsó ítéletről. Több közösségben is előjött ez az ige, és azt
vettem észre, hogy nehezen érthető ennek az igének a valódi üzenete. Ha Isten
igéjét nem értjük, akkor félreértjük, és ez sem kívánatos, ez is nagy bajok hordozója
lehet.
Ebben az igében ugyanis az Úr Jézus Krisztus az utolsó ítéletről beszél.
Milyen lesz az, amikor az Emberfia beül a királyi székébe, és eléje gyűjtetnek a
népek, Ő pedig elválasztja őket egymástól. Kétfelé választja őket, úgy mint a
pásztor elválasztja a juhokat a kecskéktől, majd így lesz azon a napon is. És van,
akik jobb keze felől fognak állni, valakik pedig a bal keze felől állítatnak. Ezeknek
a jobb keze felől állóknak azt mondja: jertek, Atyám áldottai, és örököljétek
az országot, mely számotokra készíttetett a világ kezdete óta. Akik pedig a
bal kezénél lesznek, azokat elküldi az örök tűzre, a gyötrelemre, a kárhozatra,
amely az ördögnek és az ő angyalainak készíttetett.
Miért állíttatnak ezek jobb és bal kéz felé. Ezt kell a mai alkalommal megnéznünk,
vagy ha kell, akkor majd folytatnunk. Ma erről a kijelentésről csak általánosságban
lesz szó.
Ez az ige már nem példázat itt a példázatok sorában, hanem kijelentés. Nem
azt olvassuk: hasonló lesz az ítélet, az Isten országa, hanem azt mondja Jézus
Krisztus: így fog történni az ítélet. Azzal kezdi, hogy az Emberfia beül az Ő királyi
székébe, az Ő dicsőségének székébe. Azért fontos, hogy ez az ige így kezdődik,
mert nehogy azt gondolja valaki, hogy itt fenyegetésről, ítéletről, kegyetlenségről
van szó, hogy valakiket elküld a kárhozatra, valakik pedig bemennek
az örök életre. Ez az ige azzal kezdődik, hogy Jézus Krisztus beül az Ő dicsőségének
királyi székébe.
És milyen jó, hogy Jézus Krisztus mielőtt elmenne a Gecsemáné kertbe,
mielőtt ott Júdás megcsókolná, mielőtt jönnének a katonák és elfognák, mielőtt
odavinnék a főpap udvarába, utána pedig Poncius Pilátus elé, mielőtt vernék,
leköpnék és csúfolnák, Jézus Krisztus kijelenti az övéinek, hogy beül dicsőségének
királyi székébe. Ez legyen előttük, és az Ő tanítványait ezzel vigasztalja,
erősíti és bátorítja. Ha azt látjátok, hogy a ti Mestereteket, akit három évig itt
a földön követtetek, szolgáltatok, szerettetek, aki után mentetek, akit hallgattatok,
aki csodákat tett, azt fogjátok látni, hogy megvetik, gúnyolják, megostorozzák,
és keresztre feszítik. Sose felejtsétek el, hogy majd beül az Ő dicsőségének
királyi székébe. — Ez legyen előttetek.
És üzenet ez ma is, a ma hívő emberének. Amikor azt látod, hogy Jézust
a világban lenézik, kicsúfolják, még az övéit is hátra teszik, nem törődnek
vele, semmibe veszik — ne felejtsétek el, hogy beül majd az Ő dicsségének
királyi székébe. Most is ott van, csak láthatatlanul. A mennyei világban ül az
Atyának jobbján és uralkodik, és az Ő egyházát, népét vezeti, pásztorolja, óvja,
védi, ellenségeit lábai alá veti. Amikor majd látható lesz, és minden szem
meglátja úgy Jézust, mint aki a dicsőség királyi székében ül — ó mily csoda,
mily áldott reménység, amit vár a szívünk, amire készülünk. Milyen boldog ság lesz az a nap, amelyben az ég és föld megindul, és eljön a világot lángokban
ítélni.
Erről szól ez a történet, és az ige világosan mondja: az emberek kétfelé állíttatnak.
Szétválasztják a búzát és a konkolyt, ahogy az egyik példázatban mondja
Jézus. Szétválasztja a juhokat a kecskéktől, az egyiket jobb keze felől, a másikat
bal keze felől állítja. Ennek a kijelentésnek, ennek az igének itt van ez a nehezen
érthető pontja: miért állíttatnak jobb- és balkéz felől? Jézus azt mondja:
éheztem és ennem adtatok. Hat dolgot mond. Szomjaztam és innom adtatok,
meztelen voltam és felruháztatok, jövevény voltam és befogadtatok, börtönben
voltam, beteg voltam, és eljöttetek hozzám. — Akkor kérdik a jobb keze felől állítottak:
mikor láttunk téged éhezni, szomjazni, mezítelenül? Mikor látogattunk
meg téged? És azt mondja Jézus: amennyiben megcselekedtétek eggyel is e kicsinyek
közül, vagy az én atyámfiai közül, velem cselekedtétek meg.
Ennek az igének a félreérthető volta abban van, hogy vajon ezért állíttatnak-
e jobb kéz felől, mert ők enni adtak, inni adtak valakinek? Sokan ezt így
magyarázzák. Csak az a baj, hogy az ige nem így mondja. Ez az ige is nagyon
ékes és fényes példája annak, hogy nekünk minden igét az egész kijelentés fényében
kell értenünk, vizsgálnunk. Nem szabad felületesen olvasnunk, mert akkor
bizony félreértjük.
Ha valaki ezt nem a teljes kijelentés fényében olvassa, ha valaki felületesen
olvassa ezeket az igéket, akkor azt fogja látni: talán azért állíttatnak jobb
kéz felől, mert enni, inni adtak valakinek? Mert ruhát adtak valakinek? — Vagyis,
ha ez így lenne, akkor az emberen állna az üdvösség. Akkor ezek a cselekedetek
érdemszerző cselekedetek lennének. Akkor jó cselekedetekkel lehetne
bemenni az Isten országába. Pedig tudjuk, hogy nem így van. Az Isten országa
már ajándék.
Azt mondja az Efézusi levélben az ige: nem cselekedetekért, hogy senki ne
kérkedjék. A Jelenések könyve így szól, amikor ott áll a fehér ruhás sereg a trón
előtt, és elhangzik: kik ezek, honnan jöttek? Akkor a válasz így szól: Ezek, akik
jöttek a nagy nyomorúságból, és megmosták ruháikat, megfehérítették a Bárány
vérében. Ezért vannak az Isten királyi széke előtt. Mert ha így lehetne Isten
országába bemenni, hogy valaki valakinek enni, inni ad, hogy valaki ruhát ad,
valaki meglátogat egy beteget, akkor nagyon olcsón lehetne bemenni Isten országába.
Olcsó lenne az az ár, amiért a mi mennyei Atyánk visszavonná az Éden
kapujából az angyalokat, a kerubokat a lángoló pallossal. De tudjuk, hogy a
mennyország kapuját drága áron nyitotta meg Isten. Az üdvösségnek ajtaját
drága áron, nem ezüstön, és nem aranyért nyitotta meg Isten a hívő előtt, hanem
az Ő drága Fiának a vérén.
Itt van ez a drága ár. Ennek a drága árnak a jelképei, jelei itt vannak a
szemeink előtt ezen a vasárnapon. Milyen nagy ára volt az üdvösségnek, milyen
nagy ára volt annak, hogy Isten azt mondhatja némelyeknek: jertek, én
Atyám áldottai, mert mindannyiunkat kitaszíthatna, eldobhatna, visszautasíthatna
az Isten. Nagy ára volt annak, és nem annyi és nem az, hogy éheztem és
ennem adatok.

Ha tovább megyünk az ige tanulmányozásában, akkor azt láthatjuk, hogy
azt mondja a Király a jobb keze felől állókhoz: jöjjetek, Atyám áldottai, örököljétek
a világ kezdete óra számotokra elkészített országot. Hol voltak ezek az emberek?
Ezek a jót cselekvők, az enni adó, a szomjazónak vizet vivők, amikor már
azt mondja Isten: a világ kezdete óta számotokra készített országot.
Hol voltak az ő jó cselekedeteik, amikor már az Isten ezt az országot elkészítette
az övéinek? Azt mondja: a világ kezdete óta számotokra van elkészítve.
Még meg sem születtek, nem is éltek e föld színén, még jót sem tudtak cselekedni,
és már el van készítve az ország. Azt mondja Isten itt: örököljétek azt az
országot, amely számotokra készíttetett. Azt jelenti ez: Isten ingyen kegyelemből
készítette az Ő országát a hívőknek. Üdvösségük tehát innen ered. Örököljétek
az országot nem érdemből, hanem örökségként. Ha valami örökség, az
nem érdem. Ha valami örökség, azt jelenti, hogy jogi úton neki adatott, amiért
semmit nem tett, de amiben mindent megkapott a hívő. Örököljétek az országot:
nem érdem, hanem örökség.
Nagy félreértés az is, hogy kinek adunk enni, inni. Ugyanis ebben az igében
sokan azt látják, hogy akkor, ha a koldusnak, a kéregetőnek adunk valamit:
enni, inni, vagy ruhát, akkor jót tettünk, mert benne Krisztust láttunk. Az igében
erről nincs szó. Azt mondja Jézus Krisztus: az én atyámfiai közül… e kicsinyekkel.
Itt arról van szó, hogy egyik atyafi a másikon segít. Amit mi úgy vallunk:
a szentek közössége, egysége. Az a kapocs, amelyet a hit hoz létre, amit a
Szentlélek forraszt egybe. Tudniillik az egyik atyafi minden javát a másik atyafi
javára kell, hogy fordítsa. Annak épülésére.
Abban a korban, amelyben ez az ige íródott, tudjuk, hogy a gyülekezetben
sokkal nagyobbak voltak a különbségek. Voltak rabszolgák, rabszolgatartók.
Voltak gazdagok, és szegények. Voltak nagyon gazdagok, és nagyon szegények.
Azt mondja ezzel az Úr Jézus Krisztus: ha te a gyülekezetben elnézed, hogy a
másik atyafi melletted szenved, akit ugyanazzal a drága vérrel hintettek meg,
akik ugyanazzal a drága hittel és Szentlélekkel itattattak meg, akkor mi van a
többiekkel? Arról is beszél Jézus nekünk más helyen, az irgalmas samarítánus
példázatában. Amikor a te ellenséged a te utadban kerül, és annyira szenved,
hogy rád szorul. Neked az alapvető segítséget — az elsősegélynyújtást — meg
kell tenni felé is.
Igen, bizony nem cselekedetekért. Gondoljatok arra az igére, amikor Pál
apostol a 2Timóteus levelében olyan boldogan mondja, hogy nemsokára elköltözik:
végezetül eltétetett nékem az igazság koronája. Egészen bizonyos vagyok
benne. Egészen bizonyos vagyok az üdvösségem felől. Bizonyos vagyok,
hogy jobb kéz felől leszek, mert el van nekem készítve, el van téve. Engem Isten
hatalma őriz hit által az üdvösségre. Nem azt mondja Pál, hogy majd akkor
kiderül, hogy Isten hogy ítéli meg a cselekedeteimet, mit mond nekem az Úr
Jézus a királyi székből. Hanem azt mondja: meg vagyok győződve, hogy a koronát
meg fogom kapni. Nem azt mondja, hogy akkor majd kiderül.
Isten nagy titkával állunk szemben. Nem félreérthető az, hogy ezzel a kötőszóval:
mert éheztem és ennem adtatok… nem az ok van megnevezve,
nem sokkal inkább a következmény, mellyel az örök élet ígértetik a hívőnek.
Tehát nem úgy van Isten igéje szerint, hogy jó cselekedetekért kapok üdvösséget,
hanem fordítva: mivel üdvösségem van, amelyet Jézus Krisztus szerzett nekem,
ezért lehetetlen dolog, hogy ne cselekedjek jót.
Azt mondja a Római levélben az ige: a bűn zsoldja halál, az Isten kegyelmi
ajándéka az örök élet Jézus Krisztusban, a mi Urunkban. Ezért kell az igét nekünk
a teljes Szentírás összefüggésében vizsgálni.
(És a jövő vasárnap, ha Isten éltet, meglátjuk, hogy Jakab is hogy gondolja
ezt. Jakab levelét is ki akarták tenni a Szentírásból, mert Jakab cselekedetekről
beszél. Majd meg fogjuk látni, hogyan beszél Jakab. Nem úgy, mint a hitnek
az okáról, hanem úgy, mint a hitnek a természetéről.)
Most annyit: Isten nagy titkával állunk szemben és mégis miért mondja
az Úr Jézus Krisztus, hogy éheztem és ennem adtatok, jövevény voltam és befogadtatok,
mezítelen voltam és felruháztatok? Azért mondja, mert az ítélet
napján ennyire a tényekre fog hagyatkozni a mi Urunk. Mert azon a napon,
amikor elébe járulunk, kiderül, hogy minden fel volt írva. Még azok is, amikről
a hívő azt mondja: mikor láttunk téged éhezni és szomjazni? Ezek a legkisebb
dolgok is fel vannak jegyezve.
Azért mondja ezt az Úr Jézus Krisztus, hogy a hívők vigyázzanak, félelemmel
és rettegéssel munkálják, vigyék végbe az ő üdvösségüket. Próbáljanak méltón
élni ahhoz a Jézushoz, ahhoz az elhívatáshoz, amellyel elhívattak, és legyenek
olyanok, mint Mesterük. Ne csak énekeljék: „Szeretnék lenni, mint Ő,
alázatos, szelíd…” Hanem szeretnék akképpen cselekedni. Mert itt, ezekben a
cselekedetekben a hitük nyilvánult meg. Hiszen a hitük alapja: „szeresd az
Urat, a te Istenedet, teljes szívedből, teljes lelkedből, teljes erődből, teljes elmédből,
és szeresd felebarátodat.” — Ezzel az igével azt mondja nekünk az Úr
Jézus: itt derül ki, milyen volt a te szíved, a te lelkületed. Itt derül ki, hogy a te
hitednek milyen gyümölcsei voltak. Vajon be voltál-e oltva a Krisztusba, és teremted-
e a háládatosság jó gyümölcseit.
Az ember odajárulhat és „hőböröghet”, mint ahogy most is sok ilyen ember
van. Hiszek én… Menjenek ki az utcára. Állítom, hogy Budapesten az embereknek
több mint a fele, vidéken meg nyolcvan százaléka azt mondja: hisz
ő. Az igével nincs kapcsolata, Krisztussal sincs kapcsolata, hogy a gyülekezet
hol van, nem tudja. De ő hisz az Istenben. Igen, lehet szájjal hinni, de Jézus a
tényekre hivatkozik.
Nézzük meg: mi fakadt a te életedből? Vajon adtál-e enni, inni, adtál-e ruhát
a testvérednek? Vajon milyen gyümölcsei voltak a te hitednek? Hiszen Jakab
is azt mondja: mutasd meg nekem a te hitedet a te cselekedeteidből, mert
azok árulkodnak a te hitedről.
Csodálatos a Zsidókhoz írt levél 11. fejezete. Mi van ott megírva?
A hithősök élete. Mit olvasunk? Megtudjuk, hogy Isten mit mond a hívőkről.
Azt mondja: hitt, és ebből valami következett. Hitt Ábrahám az Istennek,
és elindult. Nem tudta, hova megy. Hitt Noé az Úrnak, és ezért építette
a bárkát. A hitükből az fakadt, hogy amit Isten mond, az igaz, arra ráállhatunk.
Mind igazak és ámenek, amik szádból kijöttenek — mondja egyik dicséretünk.
Hittek Mózes szülei és elrejtették a gyermeket, mert nem féltek a király haragjától.
Hitt Mózes az Úrnak, és ezért tiltakozott, hogy ő a fáraó leánya fiának
hivattassék. Vagyis minden ember, aki hitt, annak mindnek az életében ott voltak
ennek a következményei. Jézus csak hat dolgot említ. Említhetne harminchatot
vagy ötvenhatot is, mert ez alapján is számon kérhető vagy. Ez alapján is
elítélhető vagy. Ez alapján is jogos az ítélet. Mert az ítélet napján csak azt fogja
látni az ember, hogy igazságosak és igazak a te ítéleteid, ó szentek Királya.
Senki nem fogja mondani, hogy nem így van, mert azt fogja látni mindenki —
az elkárhozók is —, hogy igen, jogos.
Emlékszem egy jelenetre. A vásárosnaményi kórházba mentem, egy gyülekezeti
tagunkat, egy hívő bácsit meglátogatni. Azt mondja a bácsi: van itt egy
új nővér, tessék vele beszélni, mert az biztos hívő. Onnan tudom ezt, ahogy a
betegekkel bánik. — Mert azt rögtön meg lehet látni. Odamentem hozzá, és
tényleg kiderült: egy hívő lányról van szó, kiderült az is, hogy a családját ismerem
is. — Biztos, hogy hívő, mert olyanok a cselekedetei.
Igen, mert az, amit a hívő kap az üdvösségben, az örök életben és a mennyországban
örökségként, az mindig hálára kell, hogy indítsa. Mert hála nélkül az
emberélet „szakadéknyi mély hiányérzet, melybe az ember beleszédül.” (Füle
Lajos). Mert lehetetlen, hogy akik Krisztusba oltattak, a hála jó gyümölcseit ne
teremjék.
Itt arról van szó, hogy ezek az emberek enni adtak, vagy nem adtak enni.
Ez is érdekes, azt mondja Jézus: éheztem, és ennem adtatok — ezek csak jót cselekedtek?
Szó nincs róla. A Szentírás soha nem mondja a hívőkről, hogy csak
jót cselekedtek. Itt csak a jót és szépet olvassuk. Ezért is érdemes vágyakozni Isten
országába. Semmi huncutságunk, semmi tökéletlenségünk nem lesz megemlítve.
Nem csodálatos lesz? Nekem legalábbis az. Semmi aljasság, ami a hívő
életünkben is kitelt, mert nem igaz, hogy a hívők csak jót cselekedtek. Mint az
sem igaz, hogy az elkárhozó csak gonoszt cselekedett. Éheztem és nem adtatok
ennem, szomjúhoztam és nem adtatok innom… Ezek csak rosszat tudtak tenni?
Nem. Biztos, hogy nekik is voltak jó cselekedeteik. Ellátták a családjukat.
Ezek az emberek, akik azt mondják: nem adtatok ennem, innom… — ezeknek
is voltak jó cselekedeteik. De mégis balkéz felől állíttatnak. Miért? Azért,
mert ebben az igében egy nagy titokkal állunk szemben. E titok előtt csak levetett
saruval lehet megállni. Ugyanis ez hatalmas titok: „az igazak jobb kéz felől
állnak”, „szólnak az igazak”, — mert ezek igaznak vannak nyilvánítva. Isten,
az ítélő bíró nem emlékezik meg, nem sorolja gonosz cselekedeteiket, mert a
hívőre, a megigazított emberre úgy néz az Úr, mintha soha semmi bűnt nem
követett volna el. Mintha mindenben olyan engedelmes lett volna, mint a mi
Urunk Jézus Krisztus. De miért? Azért mert megváltattak. Azért mert Jézus
Krisztus kiterjesztette az Ő irgalmasságát.
Akik balkéz felől állnak — azt mondja Isten —: távozzatok a kárhozatra, ami
az ördögnek és az ő angyalainak készíttetett. Nem nekik, hanem az ördögnek
és az angyalainak. Itt derül ki, hogy ezek azért állíttatnak balkéz felől, mert viszszautasították
a kegyelmet. Visszautasították az életet. Megvetették az Istennek
felkentjét, Jézus Krisztust. Ebből fakadtak az ő cselekedeteik. Ezért voltak
irgalmatlanok.
Emlékezzünk Jézus példázatára, mert azt is így kell vizsgálnunk, amikor
azt mondja: volt egy szolga, akinek volt tízezer talentum adóssága, azt a gazda
elengedte neki, de amikor kiment, elkezdte fojtogatni a társát, mert az neki
egy pár fillérrel adós volt: Add meg a te adósságodat!
Igen, erről beszél itt Jézus. Aki nem tapasztalja meg, hogy megbocsáttattak
a te bűneid, eredj el, és többé ne vétkezzél, aki nem tapasztalja meg a Róma
8,1-t, hogy nincs azért semmi kárhoztató ítélet azok ellen, akik Jézus Krisztusban
vannak, azok nem tudnak könyörületesek lenni. Csak az tud könyörületes
lenni, akin Isten megkönyörült, ő ezt meglátta, megérezte, és ebben a kegyelemben
folytatja az életét. De aki ezt a kegyelmet nem élte át, aki nem élte át,
hogy el vannak engedve a te bűneid, ott vannak a Golgota keresztjén, ott van
az adóslevél felszegezve, — mert a Golgotán nem tudom hány szeget vertek Jézus
kezébe és lábába, de eggyel több szög van ott. Egy olyan szög, amellyel a mi
adóslevelünk van odaszegezve. Még egy hangot lehet hallani a Golgota alatt. Miután
Jézust már felszegezték, annak a szegnek és annak a kalapácsütésnek a
hangjait, amelyek a mi adóslevelünket (a tiedet meg az enyémet), a világ összes
hívőjének, aki Jézus Krisztusban hisz és Őt követi, az adóslevelét szegezték fel.
Aki ezt átélte, azt fogja vallani, hogy „egész éltem sem lesz elég zengnem
az Ő dicséretét. Kéz, amely kerestél, szív, amely szerettél, vér, mely eltörölted
minden bűnömet, mindörökre áldva legyetek.” — ebből fakadt, hogy enni adtam,
ebből fakadt, hogy a másik atyámfiát nem kárhoztattam, ítéltem, beszéltem
ellene, rágalmaztam, hanem enni adtam neki. Mert Isten irgalmas, és az övéi
is irgalmasak. Mert Isten szeretet, és az övéi is szeretnek. Mert ezeknek a cselekedetei
hitből vannak. Ami nem hitből van, az bűn az Isten igéje szerint.
Mikor láttuk Uram, hogy éheztél volna. Jó, hogy ezt olvassuk, mert ez azt jelenti
a számunkra, hogy a hívő ott meg fogja látni: ez nem tőlem telt ki. Tőlem
ez sem telt volna ki. Ez csak azok a jó cselekedetek, amelyeket Isten előre elkészített,
hogy azokban járjunk. Nem én cselekedtem, hanem Jézus. Az én óemberem
erre sem képes. Nem én cselekedtem, hanem rajtam keresztül Jézus.
Komoly ige, és ha Isten éltet, jövő vasárnap folytatjuk. Itt arról van szó:
jobb- és balkéz. Azzal fejezem be: hol fogsz állni? Mi lesz a te osztályrészed?
Az, ami a hívők számára készíttetett a világ kezdete óta, vagy ott leszel, ahol az
ördögnek és az ő angyalainak készített szenvedés van? Azért mondjuk ezt, mert
igen, ez majd ott derül ki, és Isten ítéletet tart, de kegyelmet gyakorol. Ez a
kegyelem ragyogjon nekünk a mi áldott Urunkban, Jézus Krisztusban, aki hív
téged, össze akar gyűjteni, aki azt mondja: jöjjetek énhozzám. Aki ma is azt
mondja: aki akarja, jöjjön, és aki akarja, vegye az élet vizét ingyen. És akik a
kárhozatra mennek, azok nem akarták, nem jöttek. Azt el fogják ismerni: nem
Isten taszított engem a kárhozatba. Senki ne gondolja ezt. Én sem akartam kijönni
belőle.
Áldott legyen Isten, hogy kihozott bennünket örök szövetség vére által Jézus
véréért.

Imádkozzunk!
Ezért is áldunk,Úr Jézus Krisztus, hogy nagy árat fizettél azért az országért,
ahova bebocsáttatást nyertünk. Nagy árat fizettél azért, hogy a Paradicsom
kapuja újból kinyíljon, és elmondhasd itt a földön: én vagyok az ajtó, és rajtam
keresztül lehet bemenni. Nincs más ajtó, nincs más út, nincs más igazság,
nincs más élet.
Köszönjük, hogy kijelentetted: mindent benned kell megtalálnia a hívőnek,
ami az életre és üdvösségre szükséges. Benned mindent meglelünk, valljuk boldogan
és őszintén.
Kérünk, Urunk, munkálkodj bennünk. Miután munkálkodtál értünk a Golgota
keresztjén és húsvétkor, munkálkodj bennünk és tégy bennünket késszé
minden jóra, akaratod cselekvésére. Azt cselekedjük, ami kedves előtted.
Imádkozunk, Urunk, betegeinkért, eléd visszük gyászolóinkat. Imádkozunk
hozzád országunkért, népünkért, nemzetünkért, a világra szétszóródott magyarságért,
benne azokért, akik velünk egyenlő, drága hitet nyertek.
Ezen a héten különösen kérünk: könyörülj meg országunkon. Adj bölcsességet
és adj ennek a népnek megtérést, hogy ez a nép vallhassa: tied az ország,
mi Atyánk, és a hatalom, és a dicsőség. Mi is valljuk ezt: jöjj velünk, Jézus, mi
Királyunk. Utunkra elkísérj, áldj, szentelj, tisztíts, bátoríts, vigasztalj minket.
Ámen.
« Utoljára szerkesztve: 2014. Június 09. - 16:54:29 írta Zoltan »

Mert kegyelemből tartattatok meg, hit által; és ez nem tőletek van: Isten ajándéka ez;
Mert ő tőle, ő általa és ő reá nézve vannak mindenek. Övé a dicsőség mindörökké.


Nem elérhető Zoltan

  • Moderátor
  • Fórumlakó
  • *
  • Hozzászólások: 3291
  • Nem: Férfi
Válasz #16 Dátum: 2014. Június 09. - 16:32:24
2.
ÖRÖKSÉG, NEM ÉRDEM

Horváth Géza
Pasarét, 2014. április 6.

Lekció: Jakab 2,14-26
Alapige: Jakab 2,20-26

Akarod-e hát tudni, te ostoba ember, hogy a hit cselekedetek nélkül
meddő? Ábrahám, a mi atyánk, nem cselekedetekből igazult-e meg,
amikor fiát, Izsákot felajánlotta az oltáron? Látod tehát, hogy hite
együttműködött cselekedeteivel, és cselekedeteiből lett teljessé a hite.
Így teljesedett be az Írás, amely azt mondja: „Ábrahám hitt az Úrnak,
aki ezért igaznak fogadta el őt”, és „Isten barátjának neveztetett.” Látjátok
tehát, hogy cselekedetekből igazul meg az ember, és nem csupán
a hit által. S ugyanígy a parázna Ráháb is, nem cselekedetekből igazult-
e meg, amikor befogadta a követeket, és más úton bocsátotta el
őket? Mert ahogyan a test halott a lélek nélkül, ugyanúgy a hit is halott
cselekedetek nélkül.

Imádkozzunk!

Urunk, a legnagyobb magasztalás a te neved és személyed iránt az,
ha valóban igaz a mi szívünkben és életünkben, amit az előbb énekeltünk:
„nem vagyunk mi magunkéi.” A legnagyobb gyalázat úgy lenni a
közeledben, hogy a magunkéi vagyunk, a magunk feje után megyünk, a
magunk akaratát cselekedjük, a magunk tetszése szerint döntünk, és
meghatározza lépéseinket, döntéseinket a világ, a családunk vagy az elvárások.
Urunk, látod, hogy kiszolgáltattuk-e már neked az életünket, és vajon
valljuk-e, hogy akár élünk, akár meghalunk, az Úréi vagyunk. Látod,
hogy elmondhattad-e már nekünk: „Ne félj, mert megváltottalak, neveden
hívtalak téged, az enyém vagy.” Te tudod, hogy a helyzetünk előtted
rendeződött-e, Urunk. Ha nem, kérünk, szólj úgy hozzánk az igéből,
hogy felgyúljon szívünkben a hit, és a te Szentlelked ébressze ezt az igén
keresztül.
Ha a tieid vagyunk, és úgy ülünk itt, úgy hallgatjuk az igét, akkor
serkents bennünket, hogy méltók legyünk ahhoz az elhivatáshoz, amelylyel
elhívattunk, és méltók legyünk ahhoz az Úrhoz, aki gyermekeinek
tekint bennünket.
Kérünk, növeld bennünk hitünket, üdvösségünk eszközét. Vesd a
tengerbe bűneinket, hogy kerüljük a pokol tüzét. Kérünk, irgalmaddal
végy körül bennünket, és szentelj meg.
Köszönjük, hogy elválasztottál bennünket a világtól most is, ezen a
vasárnapi alkalmon is azért, hogy meglátszódjék, hogy közünk van hozzád
és kapcsolat van közöttünk, akkor, amikor elindulunk a te hajlékodba,
amikor éneklünk, imádkozunk, az igére figyelünk, és várjuk:
szólj, Uram, mert hallják a te szolgáid. Ezért kegyelmed által moss meg,
tisztíts meg, újíts meg bennünket, Ó égi Atyánk, újíts meg bennünket,
Jézus Krisztus, újíts meg bennünket Szentlélek Isten.
Ámen.

Igehirdetés


Akik a múlt vasárnap is itt voltak az istentiszteleten, a Máté evangéliuma
25. fejezetéből hallhatták az igét: az Úr Jézus arról beszélt,
hogy amikor Ő visszajön, beül az Ő dicsőségének királyi székébe, elválasztja
egymástól azokat, akik az üdvösségre mennek azoktól, akik a kárhozat
fiai. Így mondja Jézus: „a juhokat jobb keze felől állítja, a kecskéket
pedig balkeze felől”. Ami utána következik, félreértésre adhat okot.
Azt mondja az Úr Jézus majd a jobb keze felől állóknak: „mert éheztem
és ennem adtatok, szomjaztam és innom adtatok”… és hat dolgot sorol
fel, hogy mit tettek nem akárkivel, nem a világgal, hanem az Ő kicsinyeivel
vagy atyjafiaival. Így is lehet mondani: a hitben testvérekkel. Akik
pedig a balkeze felől állnak és a kárhozat fiai, azok felé az hangzik: „mert
éheztem és nem adtatok ennem…” és ismét hat dolgot olvasunk, hogy
mi az, amit nem tettek meg.
Az egyiknek azt mondja: „gyertek, én Atyámnak áldottai, örököljétek
az országot, amely számotokra készíttetett”, az elkárhozóknak pedig
azt mondja: távozzatok innen arra a helyre, amely az ördögnek készíttetett
és az ő angyalainak. Ti oda tartoztatok a földi életben is, ezért
ott folytatjátok tovább a létet. Akik pedig jobb kéz felől állíttatnak, azok
a Jézuséi, az Atya áldottai és az országot örökségként kapják, nem érdemből.
Ennek az igének a félreérthetősége abban van, mintha itt első olvasásra
azt látnánk, hogy Jézus a cselekedetek alapján ítél: „Mert éheztem
és ennem adatok, szomjaztam és innom adtatok.” A múlt vasárnapi
igehirdetésből annyit kiemelek, hogy itt nem arról van szó, hogy a cselekedetek
alapján, hanem arról, hogy a cselekedetek miatt. Mert akik a
jót cselekedték, azok azért cselekedhették ezt, mert Jézus Krisztus megváltottjai
voltak és Isten Szentlelke munkálkodott az életükben. Akik pedig
ezt nem cselekedték, azért nem tették, mert nem is tehették, mert
halottak maradtak. Nemcsak halottak voltak, mint a hívők, (mert róluk
azt mondja az ige: „halottak valátok”), ők halottak is maradtak. Éppen
mert az ördögtől valók voltak. Nem is tehették hitből, ezért az ő részük
a kárhozat.
Most csak annyit: miért hozza itt fel Jézus a cselekedeteket? Azért,
mert vegyük komolyan, hogy a mi cselekedeteink fel vannak jegyezve,
és ezek a könyvek ott bizony meg fognak nyittatni az ítéletnek a nagy
napján. A másik, amit olvasunk, és amit komolyan kell vennünk: azért
van itt a cselekedet, mert bárki, bármit mondhat: így, meg úgy hitt, de
ennek a hitnek a tanúbizonysága mindig a cselekedet. Jézus Krisztus
szembesít bennünket azzal, hogy valóban így történt. Senki nem mondhatja,
hogy Isten igazságtalan, mert az ítélet napján az ige szerint minden
száj el fog némulni. Nem mondhatják: mert engem nem választott
ki az Isten, nem jogosan cselekszik, amikor ítél — mert mindenki meg
fogja látni, hogy csak azt kapjuk, amit megérdemeltünk. Vagy Jézuséi
voltunk újjászületett élettel, vagy nem érdekelt bennünket, és csak egy
dolgot tud mondani ott az ember a Krisztus ítélőszéke előtt: igazságosak
a te ítéleteid, ó szentek Királya. Igazságosak a te ítéleteid, mert Istennek
tündökölni fog az Ő igazságossága.
Azt ígértem a múlt vasárnap: továbbmegyünk, és megnézzük a hit
és cselekedetek viszonyát. Ehhez jó nekünk, és áldott levél a Jakab levele.
Azért ez a legnehezebb ige a Jakab levelében, mert ez még félreérthetőbb
és félremagyarázhatóbb. Luther azt mondta erre a levélre,
hogy itt a cselekedetekről van szó. Jó lenne a Szentírásból kivenni, mert
itt Jakab a cselekedeteket helyezi előtérbe, nem a hitet. Azoknak a reformátoroknak,
akik megtalálták sok évszázad után azt az igét, hogy az
igaz ember hitből él, a kegyelmet, az üdvösséget, az örök életet csak Jézus
Krisztus vérének érdeméért kapjuk és hit által ragadhatjuk meg,
azoknak valóban nehéz volt olvasni Jakab levelét, hiszen azt írja: látjátok,
hogy cselekedetekből igazul meg az ember?
Itt tehát a hit és cselekedetek viszonyát kell megértenünk, és meg
fogjuk látni, hogy Jakab apostol nincs ellentétben Pállal. Nincs ellentétben
a Jakab levele a Római levéllel, Jakab látása a páli teológiával.
Csodálatos módon kiegészítik egymást, továbbvezetik a gondolatokat,
és tovább akarnak vezetni bennünket az Isten útján.
Még idehozom Péter apostolt is. Második levelének 1. fejezetében
azt mondja: a ti hitetek mellé ragasszatok jó cselekedetet, a jó cselekedet
mellé tudományt… A ti hitetek mellé ragasszatok…
Próbáljunk meg valamit a levegőhöz ragasztani. Nem fog menni
senkinek, teljesen mindegy, hogy milyen a ragasztóanyag, rá van írva:
hogy ezzel lehet fémre, fára, műanyagra stb. ragasztani, de ragasztani
mindig valamihez kell nekünk valamit. A ti hitetek mellé ragasszatok…
E mellé már lehet ragasztani cselekedetet. Azt mondja az ige: meg ne
próbálja az ember, hogy a cselekedetet a semmihez ragasztja. Meg ne
próbálja az ember, hogy csak hite van, és nincsenek cselekedetei. A Péter
és Pál gondolkozása között pontosan itt a különbség és azonosság.
Valóban van valami különbség, de van azonosság is. Pál apostol a római
levélben a hitet hangsúlyozza, Jakab pedig a cselekedetet. Páltól sem
idegen, hogy a hit és cselekedet, és Jakab is erre irányítja a figyelmet,
hogy hit és cselekedet.
Meg kell néznünk, Pál kiknek írt, és Jakab kiknek írt. Amikor egy
bibliai levelet olvasunk, akkor mindig meg kell néznünk, hogy kik voltak
a levél olvasói. Igaz ugyan, hogy ezek egyetemes levelek, de az akkori
keresztyének problémáira, nehézségeire, igei látására adtak válaszokat.
Ha ezt komolyan vesszük, akkor meglátjuk, hogy Pál azoknak
írt elsősorban, akik a Törvény cselekvése által akartak üdvözülni. Akik
azt mondták: elég nekünk, ha a Törvényt megcselekedjük. Lássuk a gazdag
ifjút. „Mester, mindezeket megtartottam ifjúságomtól fogva.” Ő azt
gondolja, hogy ez neki elég, nyugodtan mehet Jézushoz, mert megtartotta
a törvényt. Pál tehát olyanoknak ír, akik abba kapaszkodtak: tartsd
meg a Törvényt. Jakab pedig azoknak ír, akik azt mondták: elég a hit,
nem kell cselekednünk semmit.
Látjuk, miben van a különbség? Pál azt írja, hogy vigyázz, ne a cselekedetre
tedd a hangsúlyt, hanem az ingyen kegyelemből, Jézus vére
érdeméért, hit általi megigazulásra. Jakab pedig arra teszi a hangsúlyt:
ha hiszel, akkor cselekedd is. A hívő ember nem ülhet ölbe tett kézzel:
hitre jutottam, üdvösségem van a Krisztusban, minden rendben van!
Jakab ezeknek írja, hogy tévedésben vannak. A hit önmagában halott,
cselekedetek nélkül nem igaz hit.
A konfirmandusoknak szoktam mondani: a nem igaz hit olyan,
mintha a „gazdálkodj okosan” pénzével akarnál fizetni a boltban, de egy
gyufát sem kapsz érte, mert ez nem fizetőeszköz.

Sok embernek ilyen a hite. Azért rettenetes dolog, mert sokakat félre
is vezetnek. És sokan, amikor majd bebocsáttatást kérnek: Uram,
Uram, nyisd meg minékünk, akkor esetleg a Gazda azt mondja: nem
ismerlek titeket. Azért, mert az egyetlen fizetőeszközt, Jézus Krisztus
vérét, amely megtisztít minket minden hamisságtól, nem fizetőeszköznek
vették. Egy úton mehetünk a mennybe, az által, aki azt mondta: „Én
vagyok az út, az igazság és az élet.” Aki azt mondta: Én vagyok a kapu,
az ajtó. Senki sem mehet az Atyához, csak én általam.
Akkor miért van itt a cselekedet? Pál azzal foglalkozik, hogy higgy.
Hit által nyered meg bűneid bocsánatát és kapsz jusst az örök életre.
Jakab azt mondja: olyan hitednek kell lenni, amely a Krisztus szeretete
által munkálkodó hit. Pál arra tette a hangsúlyt: higgy! Mi a hit? Hogyan
hihetsz? Jakab arra tette a hangsúlyt: vajon a hitednek vannak-e következményei?
Ha már megkaptad a hitet, mint Isten ajándékát, ha már
újjászült téged Isten Szentlelke, vajon jársz-e az Ő tetszése szerint?
Élsz-e méltón ahhoz az elhíváshoz, amellyel elhívott. Kéred-e: „akaratod
nekem mutasd meg szüntelen, ne rejtsd el, Mesterem, tetszésedet.”
Vagy kéred-e: „Vezess, Jézusunk…” Mondod-e: Uram, nem tudjuk, hogy
mit cselekedjünk, csak tereád néznek a szemeink.
Pál azt mondja: mutasd meg hitedet a hitvallásodból. Jakab azt
mondja: mutasd meg a hitedet az engedelmes cselekedeteidből. Pál azt
mondja: ilyen a megigazulás. Jakab azt mondja: ez a megszentelődés.
Másra teszik a hangsúlyt. Pál teológiájának a középpontjában a szotériológia
van, a megváltástan, az üdvözítés tana. Jakab apostol teológiájának
középpontjában az etika van. Pál dogmatikus, Jakab etikus. Pál
megmutatja: hogyan, Jakab azt mondja: miért. Pál szerint: hogyan lehetsz
hívő, Jakab szerint: ha hívő vagy, hogy fog kiderülni pont innen,
hogy éheztem és ennem adtatok, mezítelen voltam és felruháztatok, beteg
voltam és meglátogattatok. — Ez Isten igéjének a csodálatos üzenete.
Pál a bűnös embernek az Isten előtt való megigazulás okáról beszél,
Jakab viszont a hitnek az emberben munkálkodó természetéről ír a levél
olvasóinak. Jakab arról beszél, hogy a hitnek, amelyet kegyelemből
kapunk Istentől, munkás hitnek kell lennie. Mert Jézus Krisztus, amikor
visszajön, azt mondja: „boldog az a szolga, akit az ő Ura munkában
talál.” Munkában Őérte. Nem ölbe tett kézzel, hogy én hívő vagyok.
Ott van Pál apostol. Nagy példa nekünk. A Timótheushoz írt 2. levelében
nem azt mondja, hogy jaj de jó, hogy hitre jutottam, hanem
azért ad hálát Istennek, hogy a hitet megtartotta. Nem azt mondja: jaj
de jó, hogy Isten nekem megkegyelmezett, hanem azért hálás, hogy harcolhatta
a hitnek szép harcát. Azért hálás, hogy lejárhatta a lábát a Krisztusért.
Nem azért, hogy Krisztus eljött hozzá, mint Isten követe, hanem
azért, hogy ő lehetett Jézus követe, akire rábízta az Úr a békéltetés evangéliumának
szolgálatát. És ment, ment, szolgált. Az a szolga boldog, akit
az ő Ura munkában talál. Ezért minél többet dolgozol Isten országában,
annál nagyobb az esélyed, hogy Jézus Krisztus munkában fog találni
Őérte. Minél kevesebbet dolgozol Isten országáért, annál nagyobb
az esély, hogy Jézus Krisztus nem munkában fog találni téged. Vagy
pedig olyan munkában, amely nem érte és nem az Ő országáért van.
A Bibliában egy-egy szent asszonyra az volt a jellemző, hogy „éjjelnappal
a templomban voltak”. Isten gyermekei, az első hívők, keresztyének
ezzel foglalkoztak. Nem azzal, hogy a másikat piszkálták, a másikra
kígyót-békát ráhordtak. Mert ez is hitből vagy hit nélkül fakad. Ez
is cselekedet. Hanem foglalatosak voltak az Ige tanulmányozásában, a
kenyér megtörésében, az imádkozásban. Aztán kimennek és viszik az
evangélium tüzét a saját városukba, falujukba, a környékre.
Gondoljunk a tesszaloniaiakra, akikről azt mondja Pál apostol: tőletek
kizendült az evangélium. Először bement, aztán kijött onnan. És
olyan volt, hogy tíz- és százezrek hallják. — Akit munkában talál Jézus
Krisztus.
Sokaknak torz gondolkozása van. Azoknak, akik úgy gondolkoznak,
hogy akit Isten elválasztott az üdvösségre, az akkor is üdvözül, ha
nem tesz semmit. Sokan úgy gondolkoznak, hogy akit Isten nem választott
az üdvösségre, az akkor is elkárhozik, bármi jót tesz. — Aligha
van az ördögnek nagyobb hazugsága ennél, amit el kar hitetni az emberrel.
Ugyanis az Efézus 2,10 azt mondja: „akit Isten elválasztott az
üdvösségre, azt a jó cselekedetekre is elválasztotta.” Ez a kettő együtt
van, ez a kettő összetartozik. Mit mond az ige? „Az Ő alkotása vagyunk,
Krisztus Jézusban jó cselekedetekre teremtetve, amelyeket előre elkészített
Isten, hogy azokban járjunk.” Ezért a hívő, amikor jót cselekszik,
csak azért van, mert Jézus Krisztus az életében van, és a jó cselekedetek
pedig azok, amit előre elkészített Isten, hogy azokban járjon. Ezek
az életében a gyümölcsök, amelyek láthatóak, ízlelhetőek.
Miért köti össze Isten igéje a jó cselekedettel? Azért, hogy nyilvánvaló
legyen, hogy Jézus Krisztus által van megváltatásunk, és a Szentlélek
által van megszenteltetésünk. A hívő nemcsak megváltatott az ő
atyáitól örökölt hiábavaló életéből, hanem a Szentlélek által meg is
szenteltetett. A Róma 8,30 azt mondja: Akiket Isten elválasztott, azokat
elhívta, megigazította, megszentelte, megdicsőítette. Ezt úgy nevezzük,
hogy végbeviszi az Ő munkáját a hívőn. Örökre, visszavonhatatlanul
megajándékozza a hívőt ezekkel.

Igen, akik a múlt vasárnap hallgatták az igét a Máté 25-ből: az Emberfia
beül királyi székébe, elválasztja a juhokat a kecskéktől… Tudjátok-
e, hogy ez előtt az ige előtt mi van a Máté 25-ben? (Olvassuk a Szentírást
alaposabban!) Két példázat van, mielőtt Jézus azt mondaná: beül
a királyi székébe. Az egyik a tíz szűz példázata, ezzel kezdődik a Máté
25., a másik pedig a talentumok példázata.
A tíz szűz példázata, amelynek a fő üzenete, hogy vigyázzatok, mert
nem tudjátok, hogy mikor jön vissza Jézus Krisztus. Ezt követi a talentumok
példázata, amelynek a fő üzente: vigyázzatok, hogyan talál benneteket
Krisztus. Mert az Ő visszajövetelével kapcsolatban ez a két legdöntőbb
dolog. Mikor jön vissza, nem tudjuk, csak az Atya egyedül, de
úgy éljetek, hogy bármelyik pillanatban jöhet, és legyetek készen ti is.
A talentumos példázat arról szól: vigyázzatok, hogyan talál benneteket.
Ugyanis a talentumok példázatának a fő igazsága abban van, hogy kiosztja
a gazda a talentumokat, ötöt, kettőt, egyet, majd visszajön, és azt
kérdezi: mit tettetek vele?
Jön az öt talentumos, és azt mondja: szolgád szerzett még ötöt. Elment
és kereskedett. A másik azt mondja: szolgád szerzett még kettőt.
Az is befektette. A harmadik mit kap ítéletként? — Gonosz és rest szolga,
vessétek a külső sötétségre! Miért? Mert az egy talentumot elásta,
és ölbe tett kézzel ült. Mit mond az Úr neki? Be kellett volna fektetned.
Igaz, hogy munkával jár, cselekedni kell. De nem az „egy talentumos
kegyelem” szerint bánik vele, hanem aszerint, hogy mit nem tett meg e
kegyelem birtokában. Mit nem cselekedett meg.
Egy másik példázat, amikor azt mondja az apa az egyik fiának: menj,
dolgozz ma az én szőlőmben. Az azt mondja: nem megyek. De a végén
mégis elmegy. A másik azt mondja: megyek, de mégsem megy el. Ennek
az az üzenete, hogy mi emberek mindig ellenkezünk valahogy Isten
akaratával. Nem megy az simán „csont nélkül” — ahogy szoktuk mondani.
Énekelni szépen tudjuk, hogy oda megyek, ahova akarod. Akár
tűzre, akár vízre kívánod.
Amikor nekem Isten azt mondta: menj Budapestre! Nem örömmel
mondtam, hogy jó, hogy mehetek, Uram. Először azt mondtam:
erről szó sem lehet! Ilyen a hitünk. Ilyen a tietek és az enyém is. Jó,
ha van itt olyan ember, aki azt mondja: ha Isten tűzre vagy vízbe víz,
vagy vértanúságra, akkor is megyek, mert oda megyek, hova parancsolod.
Jézus megkérdi a farizeusokat: mit gondoltok, melyik cselekedte az
atyja akaratát? Az, amelyik azt mondta: nem megyek, de mégis elmegy.
Nem azt kérdi Jézus, hogy melyik felelt szebben neki.

Ezért mondja itt Jakab: látjátok, a hit halott cselekedetek nélkül. A
hit cselekedetek nélkül olyan, mint az a festett tűz, amely szép, de meleget
nem ad. A hit cselekedetek nélkül olyan, mint a művirág az asztalon,
Odamegyünk megnézni, szép, csak éppen illata nincs, élet nincs
benne. Ilyen a hit cselekedetek nélkül. Nem lehet elválasztani egymástól.
Nem mondhatod: hiszek. Mutasd a hitedet a cselekedetedből. Nem
lehet azt mondani: cselekszem. De miből cselekszed, honnan cselekszed?
Vagy hitből, akkor már Isten szerint, vagy hit nélkül, de hit nélkül Istennek
lehetetlen tetszeni. Hit nélkül a mi legjobb cselekedeteink is bűnnel
szennyezettek — mondja a hitvallásunk.
Honnan tudom, hogy mi a jó cselekedet? Amit cselekszem, az jó.
Az ember a Lélek vezetésére van utalva. Isten Lelke meg abban az emberben
van, aki újjászületett. Azt mondja Isten igéje: tegyen készségessé
titeket minden jóra, akaratának cselekvésére, hogy azt cselekedjétek,
ami kedves Őelőtte. Hogyan tudom cselekedni azt, ami kedves Őelőtte?
Az Úr iránti szeretetből. Ő tesz késszé engem, hogy azt cselekedjem,
ami kedves Őelőtte.
Figyeljük meg az Ószövetséget. Az az ember, aki nem érti ezeket, az
csak nézi: hogyan lehetséges ez. Hogy mondhat Isten ilyet? Az egész
Ószövetség arról szól, hogy amit Isten mond, az úgy van, nincs apelláta!
Isten tudja, hogy mi a jó, és mi a rossz. Mi nem tudjuk. Mi csak
ötletelünk, hogy na ez biztos jó cselekedet. Honnan tudod? „Ami hitből
nincs, az bűn.” Ami hitből van, az Krisztusból van. Krisztus azt akarja,
hogy Ő munkálkodjon, az Ő Lelke munkálkodjon az életünkben.
A megigazítás hit által lehetséges. Jézus Krisztus igazsága tulajdoníttatik
a bűnösnek, és nem tulajdoníttatik neki a bűne. A cselekedetekből
való megigazítás pedig azt a tanúbizonyságot jelenti, amely az újjászületett
emberben munkálkodó hitre utal. Amikor megnézünk egy gyümölcsöt,
tudjuk, hogy az milyen fajta. Látszik a formáján, a színén. Tudjuk,
hogy miben van oltva. Utal arra, hogy mi van beleoltva, mi az a nemes
szem, amit beleoltottak. Nem az alany a fontos, hanem hogy mit tettek a
vad alanyba.
Mire utal a jó cselekedet? Arra, hogy mibe, kibe vagy oltva. Hogy a
231. dicséret szavával el tudjad mondani: Én, mint Krisztusba oltott ág,
tőle vegyem tápláltatásom, míg az élők közt lesz lakásom. A Krisztus oltatott
belém, én meg belé. Egy vagyok Ővele, mint a szőlőtő és a szőlővessző
a János 15-ben. Akkor olyan gyümölcsöket kell teremnem, amibe
oltva vagyok, ami Jézus Krisztusra mutat, Őt dicsőíti, neki hálás, amely
Őt viszi az emberek közé. Az egyik megigazítás Isten előtt történik, a
másik megigazítás, a cselekedetek általi meg az emberek előtt.

Az a megigazítás, hogy nekem kegyelemből van üdvösségem hit által
és Isten előtti sorsom és helyzetem örökre elrendeződött. Nem megyek
az ítéletre (Isten előtti megigazítás). A cselekedetekből való megigazítás
pedig az emberek előtt történik. És látják rajtam, hogy kihez
tartozom.
Két példát említ Jakab. Az egyik Ábrahám. Látjátok, hogy Ábrahám
cselekedetekből igazult meg, de utána azt mondja: látjátok tehát, így
teljesedett be az Írás: „Ábrahám hitt az Úrnak, aki ezért igaznak fogadta
el őt.” Ábrahám cselekedet által igazult meg, amikor Izsákot felajánlotta
az oltáron. Melyik volt hamarabb? A hit általi megigazítása Ábrahámnak,
vagy a cselekedetek általi? Először a hit által. Az 1Mózes 15-ben
van leírva. Hitt Ábrahám az Istennek, és ez tulajdoníttatott neki igazságul.
Vagyis Ábrahám azt mondta: ráállok Isten igéjének szavára. És ha
Ő azt mondja: menj arra a földre, amit mutatok neked, akkor elindulok.
Ennyire bízott Istenében, s igaznak nyilváníttatott.
A cselekedetek általi megigazítása az 1Mózes 22-ben van. Amikor
nyilvánvaló lett a hite. Amikor azt mondja: vedd a te egyetlen egyedet,
akiért évtizedeken keresztül imádkozott, akit Ábrahám idős korában
kapott meg, mint az ígéretnek a gyermekét. Egyszer csak Isten azt
mondja: vidd és áldozd fel a Mórija hegyén. Ábrahám megy, és látja a
szolga, a ház népe, hogy veszi a parazsat, a fát, a fiát, a kést. Izsák meg
is kérdi: hol van az áldozati állat? Majd Isten gondoskodik, fiam. Egyetlen
fiára kell kést emelnie, akit Istentől kapott, és akiért hálás, akiben ott
vannak az ígéretek… Isten tudja, mi akar. Ez a cselekedetekből való
megigazítás.
Vagy ott van Ráháb. Ezt említi még Jakab. Először Ráháb hitt Istennek.
Azt mondja: tudom, hogy a ti Istenetek élő Isten. Övé a föld, és
mindent megtesz, amit akar. Utána elbújtatja a követeket. Ezzel kockáztatja
a családja és saját életét. Ha elkapják, kivégzik. Ráháb cselekedetei
tanúbizonyságot tettek hitéről. Nem lehetett elválasztani. A hit általi
megigazulás mindig Isten előtt történik, a cselekedetek általi az emberek
előtt is történik, mert látják a mi jó cselekedeteinket és dicsőítik a
mi mennyei Atyánkat. Ez Jézus Krisztus célja.
Jézus Krisztus célja soha nem annyi volt: juss hitre. Hanem miután
hitre jutottál, cselekedd is, és építsd Isten országát.
Befejezésül. A jó cselekedeteknek Isten igéje szerint három célja van:
egyrészt Istenre nézve kell jót cselekednünk, másrészt önmagunkra nézve,
harmadszor pedig felebarátainkra nézve.
· Istenre nézve, mert egész hálánkat tudjuk kimutatni azért, hogy
elválasztott bennünket, elhívott, újjászült, megszentelt, megdicsőített
és sok-sok ajándékot adott nekünk. Egy ajándéka sem maradt Istennek,
amit megtartott volna, mind kiosztotta. Péter azt mondja: mindennel
megajándékozott, ami az életre és kegyességre való. Hála jeleként és dicsőítés
jeleként.
· Önmagunkra nézve. Innen legyek bizonyos abban, hogy igaz hitem
van. Az ördög mindig el akarja bizonytalanítani embert. Vajon megtértél-
e, újjászülettél-e? Igaz hited van, bejutsz a mennyországba? Nekünk
efelől is bizonyosságunk lesz. Mi hitben vagyunk és Krisztus áldozata
a mienk, bizonyosságunk lehet. Ilyen az úrvacsora is. Ezért kell
úrvacsoráznunk, mert ez is bizonyosság, erősít. Nekem a Golgotán bocsáttattak
meg a bűneim. Egészen bizonyos vagyok benne. Onnan is bizonyosak
vagyunk, hogy teremjük ezeket a gyümölcsöket. Már tudunk
jót is cselekedni, amit Isten munkál a Lelke által.
· Felebarátunkra nézve. Azért, hogy megnyerjük őket Krisztusnak.
Ha valaki nem cselekszik jót, hogy akar misszionálni, Krisztusról bizonyságot
tenni, hogy akar hívni? Mert ez a legnagyobb hívás. Látják, hogy
egy forinton nem garasoskodom, hanem látják, hogy alázatos vagyok,
nem mindig enyém az utolsó szó.
A Zakariás könyvében van egy általam nagyon szeretett ige (8. rész):
majd lesz idő, amikor tízen kapaszkodnak egy izraelitába: hadd menjünk
veletek, mert látjuk, hogy veletek az Isten.
Látják a ti jó cselekedeteiteket és dicsőítik a ti mennyei Atyátokat.
Ezért nem lehet elválasztani a hitet a cselekedetektől. Nem lehet elválasztani
az élő fát a gyümölcstől, mert ahol gyümölcs van, ott élő fa is
van.
Jakab ezért emelte ki a cselekedeteket, mert ott az volt a probléma.
Akartak hinni, csak nem akarták cselekedni. Pál apostolnál fordítva történt:
Nagyon akarták cselekedni, de nem akarták hinni. Ezért mind a
kettő megírta ezt, bekerült a Szentírásba és ezen a mai vasárnapon lelki
táplálékként ezt adta nekünk a mi Urunk.
Cselekedj! Mutasd meg a hitedet cselekedeteidből. Azért, hogy így
a hívő földi életében tisztességét, halálában vigasztalást, feltámadáskor
pedig hervadhatatlan koronát nyerjen.
« Utoljára szerkesztve: 2014. Június 09. - 16:54:01 írta Zoltan »

Mert kegyelemből tartattatok meg, hit által; és ez nem tőletek van: Isten ajándéka ez;
Mert ő tőle, ő általa és ő reá nézve vannak mindenek. Övé a dicsőség mindörökké.


Nem elérhető Zoltan

  • Moderátor
  • Fórumlakó
  • *
  • Hozzászólások: 3291
  • Nem: Férfi
Válasz #17 Dátum: 2014. Június 09. - 16:46:30
3.
ÖRÖKSÉG, NEM ÉRDEM


Horváth Géza
Pasarét, 2014. április 27.

Lekció: Róma 11 (válogatott versek)
Alapige: 2Timóteus 1,9

Mert Ő szabadított meg minket, és Ő hívott el szent hívással, nem a
mi cselekedeteink alapján, hanem saját végzése és kegyelme szerint,
amelyet még az idők kezdete előtt Krisztus Jézusban adott nekünk.

Imádkozzunk!
Olyan jó volt olvasni örökkévaló igédet, Urunk, benne a szép hitvallást,
bizonyságtételt: Ő érte, Ő általa van minden, és reá nézve van teremtve
minden. Köszönjük, hogy minden Jézus Krisztusban állt elő és
áll fenn ma is, és Ő általa járulhatunk mi is bizalommal ma reggel is a
kegyelem királyi székéhez.
Urunk, te tudod, hogyan járulunk, hogyan jöttünk, milyen szívvel,
mit hozunk, mi van az életünkben, hétköznapjainkban, cselekedeteinkben,
szavainkban, hogy éljük a házasságunkat, hogy neveljük gyermekeinket,
hogy vagyunk egyedül, és mégsem magányosan, hogyan harcoljuk
a mindennapok harcait. Vajon azok a testi indulatunkból fakadnak-e,
vagy pedig a hit harcai már az életünkben.
Köszönjük, hogy ismersz itt mindenkit egyen-egyenként ezen a helyen.
Áldunk téged, hogy azt adod, amire szükségünk van, nem azt, amit
mi várunk, képzelünk, remélünk, hanem azt, ami kell nekünk, mert egyedül
te vagy annak tudója, ismerője, és kegyelemből adója is.
Engedd, Urunk, hogy alázatosan hallgassuk a te beszédedet, meghajolva
igéd előtt, kutatva és keresve annak összefüggéseit, és mindazt,
ami belőle üdvösségünkre, örök életünkre, hitben való növekedésünkre,
megtartatásunkra szükséges, és elégséges is.
Köszönjük, hogy az életnek beszédét tárod elénk ma délelőttön is.
Kérünk, szenteld meg a szívünket, gondolatainkat, érzéseinket. Engedd,
hogy mindent letéve csak tereád nézzünk. Csak tőled várjuk a szót, az
igét, és benned gyönyörködünk, az igazságos, hatalmas, erős Istenben,
aki uraknak Ura, királyoknak Királya.
Köszönjük, hogy arra méltattál minket, hogy előtted hódolhatunk
és leborulhatunk mindnyájan. Légy áldott ezért.
Ámen.

Igehirdetés


Két szép ünnep van mögöttünk: virágvasárnap, amelyen konfirmáció
is volt, illetve a húsvét ünnepe. Bizonyára többen emlékeznek, hogy
az ünnepek előtt két igehirdetés hangzott már a hit és a cselekedetek,
illetve az üdvösség és a cselekedetek viszonyáról.
Hallottuk azt a két igét, amely igen könnyen félreérthető, és nekünk
lelkészeknek pedig az a kísértés, hogy könnyen félremagyarázható.
Próbáltuk Isten Szentlelke segítségével ezt a két igét megérteni.
Most megismétlem azok kedvéért, akik nem voltak itt ezeken az alkalmakon.
Az egyik Máté evangéliumából volt, amikor Jézus Krisztus azt
mondja, hogy amikor visszajön, beül királyi székébe, és elválasztja egymástól
a juhokat és kecskéket. Az az érdekes, hogy a jobb keze felől állóknak
azt mondja: mert éheztem és ennem adtatok. A bal keze felől
állók azért maradnak a kárhozatban, mert éheztem és nem adtatok ennem,
szomjaztam és nem adtatok innom, beteg voltam és nem látogattatok
meg.
Ebből könnyen az a félreértés adódhat, hogy az üdvösség és örök
élet tekintetében mégis csak fontosak a cselekedetek, mert e szerint ítél
meg Jézus Krisztus majd bennünket. Láttuk ebben az igében, hogy szó
sincs erről, ha Isten igéjének fényében nézzük ezt a történetet, ennek
az értelme az, hogy akik életre mennek, illetve kárhozatban maradnak,
hovatartozásuk eldőlt, és ennek látható jelei voltak az életükben. Vagy
megjelentek a hit gyümölcsei — éheztem és ennem adtatok —, vagy elmaradtak
ezek. Utaltak arra, hogy milyen kapcsolat volt, illetve milyen
kapcsolat nem volt Jézus Krisztussal. Ezek látható jelek, látható gyümölcsök,
amelyekből következik az, hogy valakinek az élete megváltott
új élet, vagy ennek az ellenkezője.

A következő vasárnap Jakab leveléből szólt az ige. Jakab sokat beszél
a cselekedetekről, de úgy, hogy azok szintén a hitből fakadnak: mutasd
meg nekem a te hitedet a cselekedeteidből. Megint Jakab ugyanarról
beszél, amiről Jézus Krisztus, mert nincs más evangélium, más igazság,
és ugyanarról beszél: hogy ha valaki Krisztusban van, az új teremtés
az, és a hívő életén ennek a gyakorlati életben is meg kell látszódnia.
Péter apostol azt mondja: a hitünk mellé ragasszunk jó cselekedeteket.
Ragasztani pedig valami mellé csak azt lehet, ami már meg van, amihez
ragad az, amit ragasztani akarok. A ti hitetek mellé ragasszatok jó
cselekedeteket.
Szeretném, ha még folytatnánk ezt a sorozatot a mai, 3. résszel, és
ismét megnéznénk a Timóteusi levél és magának, Pál gondolkozásának a
fényében, hogyan is áll az üdvösség és cselekedetek viszonya egymással.
Ez az ige világos innen a 2Timóteus 1,9-ből, amikor azt írja Pál apostol:
megtartott minket Isten, hívott szent hívással, nem a mi cselekedeteink,
hanem az Ő saját végzése és kegyelme szerint, melyet adatott
Krisztus Jézusban örök időknek előtte. — Ez határozott és világos ige
attól a Páltól, akiről azt lehet mondani, hogy ekkor már a halálra készül.
Ekkor már közel van, ahogy mondja: az ő megáldoztatásának, elköltözésének
az ideje, és Timóteusnak mintegy átadja a stafétabotot.
És mikor átadja, ezzel adja át: Timóteus, erre emlékezzél, hogy Isten
megtartott minket, és hívott szent hívással. Nem a mi cselekedeteink
szerint, hanem a z Ő saját végzése és kegyelme szerint. Ezért légy
bátor, ne szégyelld az evangéliumot, mert amit teszel, az nem a te magánvállalkozásod,
az nem a te Kft-d, hanem az isteni megbízatásnak,
felhatalmazásnak, elküldésnek a részese vagy. Ez felelősséget ró rád. Ez
kötelezettség. Pál is így érezte, hiszen a Római levélben mondja, hogy
nem teheti, hogy az evangéliumot ne prédikálja. Nem szégyellte Krisztus
evangéliumát.
Te se szégyelld, mert Isten megtartott és hívott szent hívással. És
Pál ezt akkor írja, amikor fogoly. Ezt mindig kétféle módon értette: egyrészt
úgy, hogy Krisztus foglya, mert rabul ejtette őt Krisztus szeretete,
a másik, hogy fogoly Krisztusért, mert örömmel vállalja a hátratételt, a
fogságot, sőt még a halált is, mert úgy gondolkodott, ahogy a Cselekedetek
könyvében olvassuk: még az én életem sem drága nékem, csakhogy
elvégezhessem azt, amit Jézus Krisztus rám bízott.
Éppen ezért Pál vallja mindkettőjükre (maga és Timóteus) nézve, hiszen
a minket, ezt jelenti. De mivel ezt a levelet nemcsak Timóteusnak
írja, hanem többeknek, ezért odaérthetjük mindazokat a hívőket, akik
akkor éltek, vagy akiket azóta hívott el Isten, és mi vallhatjuk ennek az
igének a fényében boldogan, akik az Úréi vagyunk: hívott minket is
szent hívással. Nem a cselekedeteink szerint, hanem az Ő végzése és kegyelme
szerint.
Mit jelent az elhívás? Most az üdvösséget az elhívás tekintetében fogjuk
vizsgálni. Tulajdonképpen ez a kettő együvé tartozik. A Biblia arról
beszél nekünk, hogy amikor Isten hív valakit, akkor mindig az üdvösségre
hívja. A hívás mindig azt jelenti a Szentírásban, hogy Isten valahonnan
kiemeli a bűnös embert, és valahova helyezi. Innen származik
a hívőnek a „más állapota”, az Isten előtti helyzete. Valahonnan hívja,
és valahova hívja. Akit Isten hív, azt nem a semmibe helyezi el, hanem
azt mondja: kihívlak valahonnan, és beviszlek valahova.
Amikor az Ószövetségben olvassuk azokat a történeteket, akkor
eszünkbe juthat ugyanez. Például az Egyiptomból való kivonulásnál Isten
azt mondja: vezesd ki a népet Egyiptomból, és vidd be arra a földre,
amit mutatok neked. Amikor Isten elhívja Ábrahámot, akkor kihívja
ugyan a maga városából, de azt mondja: menj arra a földre, amit mutatok
neked, és megígéri neki Kánaánt. Valahonnan — valahova.
Amikor Mózes megáll a tábor kapujában, ott az aranyborjú körül
őrjöng a nép, mert a bálványt tartja istenének, és neki tulajdonít valami
olyat, ami csak Istent illeti meg, tudniillik a dicsőség, a hatalom,
az erő, a fenség, a cselekvés, (ezek a te isteneid, Izráel, akik kihoztak
téged Egyiptomból — mutatnak a bálványra). Akkor Mózes megáll a
tábor kapujában, nem megy be, mert ő már kijött onnan, és kihívja azokat,
akik az Úréi. Bekiált: aki az Úré, ide hozzám! és odagyülekeztek
hozzá a Lévi fiai. Valószínűleg mindenki hallotta, hogy Mózes kiabál,
a Lévi fiai pedig meghallották, kijöttek, és őket Isten megbízza a szolgálattal.
Valami ilyenféle van, amikor Pál apostol beszél az Újszövetségben az
elhívásról. Erről azért kell beszélnünk, mert ez nem egyedi ige. Nem úgy
van, hogy a Bibliában egyszer előfordul, és többet soha. Ezért olvastam
a Róma 11-ből is az igét. Olvashattam volna a Kolosséi, a Galata, az Efézusi
levélből is. Pál apostol igei látásának, Isten-ismeretének az egyik
középpontja ez: Isten hívása az üdvösségre. Annak a meghallása, az útja,
a feltételei, lehetőségei — ez mind bele van sűrítve.
Azzal kezdődik: megtartott minket és hívott szent hívással. Akit
Isten el akar hívni, az addig nem halhat meg, míg el nem hívja. Lehet,
hogy az utolsó pillanatban fogja, lehet, hogy addig, míg ifjú vagy, lehet,
hogy az életed derekán. Ezt is jelenti: megtartott minket. Aki felől
Isten döntött, hogy el fogja hívni az Ő Fiával, Jézus Krisztussal való
közösségre.
Isten elhívása az üdvösségre vonatkozik. Azért fontos hangsúlyoznunk,
mert az üdvösség a Bibliában és az üdvösségre való elhívás nem
csupán a bűnbocsánatot jelenti. Milyen nagyszerű, az én bűneim meg
vannak bocsátva. Vagy viaskodnak és harcolnak a bűneikkel: már megint
visszaestem, már megint nem tudtam megállni — akkor elkeserednek,
vádolják önmagukat, értetlenül állnak. Az Isten hívása olyan jó.
Azt mondja: szent hívás. Ez nemcsak a bűnbocsánatot jelenti, hanem a
Biblia szerint Isten elhívása jelenti mindazon javak átvételét, amit a hívőnek
Jézus Krisztus megszerzett. Ez pedig nemcsak a bűnbocsánat, hanem
ilyenek: a vele való közösség, a benne való élet, a megigazítás, megszentelés,
megdicsőítés (Róma 8.). Mindazok a javak, amelyeket Jézus
Krisztus nagypénteki és húsvéti elégtételével, feltámadásával nekünk
megszerzett.
Isten üdvösségre hív. Ezt azért fontos tisztáznunk, mert többen
mondták a szolgálatom alatt, hogy (példák): Isten engem az ifjúsági
munkára hívott el. Engem Isten az énekkarba hívott el, engem a diakóniába
hívott el. — Ez mind nagyon szép, de Isten elsősorban nem szolgálatra
hív bennünket, hanem az üdvösségre. A szolgálatba a hívőt küldi
Isten. Lehet, hogy egybeesik a küldéssel, mint pl. Ézsaiásnál. Isten elhívja,
és azonnal küldi is: menj. Lehet, hogy egybeesik, de az üdvösségre
való mindig megelőzi a szolgálatra való elküldést.
Ha nem vagyok üdvösségre elhívva, akkor hogyan vagyok elküldve?
Ha én nem tudom, mi az, hogy tudom mondani másoknak? Ha én
nem kóstoltam meg, hogy valami jó, akkor hogyan tudom ajánlani: te
is vedd meg, mert nagyon jó. Azok, akik (és tegnap, mivel gyermekmunkásokkal
voltam, elmondtam) nem kapnak elhívást az üdvösségre,
és úgy akarnak elhívást érezni szolgálatukra nézve, azok abbahagyják,
megcsömörlenek, megkeserednek, lemaradnak, és még keményebbek
lesznek, mint az előtt, mert azt gondolják, hogy el vannak hívva a szolgálatra.
Pál ezért mondja Timóteusnak: mindig ebbe kapaszkodj, mert persze,
hogy elcsüggedsz, elkeseredsz. De mindig kapaszkodj abba, hogy el
vagy hívva az üdvösségre. Ebből az üdvösségből pedig téged senki ki
nem tud ragadni. Azt mondja a János 10,28-ban Jézus: az én juhaimat
senki ki nem ragadja a kezeimből. Pál a Római levélben azt mondja:
„Sem halál, sem élet, sem fejedelemségek, sem magasság, sem mélység
bennünket nem tud elszakítani az Isten szerelmétől.” — Az ilyen ember
bizonyos abban, hogy az üdvösségre van elhívva, bizonyos abban, hogy
örök élete van, és bizonyos abban, hogy ezért van Isten szolgálatában,
mert Isten tulajdonában is van — ez a döntő.
Tudniillik az ördög hatalmából megszabadított, és az Ő tulajdonává
tett. Kijelentette felettem: „ne félj, mert megváltottalak, neveden hívtalak
téged, az enyém vagy.” — és a hívőnek ez a legnagyobb öröme. Minden
könnyein keresztül, minden csalódásán, fájdalmán, minden földi nehézségén,
betegségén vagy gyászán keresztül ez a legnagyobb boldogsága,
hogy Jézus Krisztushoz tartozik. Isten elhívása a Jézus Krisztussal való
közösségre vonatkozik. Elhívott minket az Ő Fiával közösségre. Ebben a
közösségben Jézus Krisztus pedig mindent megad nekünk, ami az életre
és kegyességre való. Átadja az Ő javait és ajándékait. Ezért vagyok meggazdagítva.
Ezért vagyok gazdag még akkor is, ha esetleg a bankszámlámon
egy fillér sincs. Amikor odaadom a bankkártyámat, azt írja ki: elutasítva,
de mégis gazdag úr vagyok, mert Isten és a menny enyém.
A második, amit az igében olvasunk: nem cselekedetekért. Ez világosan
kiüti mindenféle más elképzelésünket arról, hogy esetleg a cselekedeteink
számítanak valamit. Azt mondja: nem a mi cselekedeteinkért,
hanem az Ő saját végzése és kegyelme szerint. Tehát Isten nem
azért hív el, amit sokan úgy gondolnak, hogy Isten előre látja a mi jócselekedeteinket,
hogy Ő előre tudta, hogy mi hinni fogunk, előre tudta,
hogyan fogunk dönteni. Isten mindent tudó, csak nem ezért. Miért?
Saját végzése és kegyelme szerint. Ott nem számít, hogy mi mit fogunk
cselekedni. Hogy mi hogyan fogunk dönteni. Hanem az Ő saját végzése
és kegyelme szerint.
Az egész Szentírás fényében nem is úgy van, hogy a mi cselekedeteinkért,
hanem én azt emelném ki: a mi cselekedeteink ellenére. Azért,
mert a mi cselekedeteink ezen a földön bűnnel beszennyezettek és tisztátalanok,
még a legjobb cselekedeteink is.
Figyeljük meg, hogy mi hívők is sokszor miért cselekszünk jót. Azért,
hogy megdicsérjenek, hogy visszakapjuk, mert akkor velünk is jót fognak
cselekedni. Valami van mögötte. Tisztátalanok és bűnnel beszennyezettek
a cselekedeteink. De Isten nem azért döntött úgy az örök időknek
előtte. Valamit Isten elvégzett. A páli teológia és levelek tele vannak ezzel.
Ezt nem lehet kikerülni. Ha valaki ezt ki akarja húzni a Bibliából,
akkor ki kell tépnie a Biblia felét. Pál apostol foglalkozik vele, de nem
úgy, hogy az nekünk fejtörés, gond legyen, hanem úgy foglalkozik, hogy
az neked öröm legyen. Ez neked hálaadásra való ok legyen. Hogy ez neked
Isten nagyságába, szentségébe és dicsőségébe való belecsodálkozás
legyen. Nem a mi cselekedeteinkért. Hát miért? A legegyszerűbb válasz:
csak. Amikor Isten dönt, akkor dönt.
Ez az ige olyan szépen mondja el nekünk, hogy amit Isten dönt, azt
véghez is viszi. Hívott minket szent hívással az Ő végzése és kegyelme
szerint, mert amit Isten eldöntött, azt a maga idejében meg is cselekszi.
Történt egy döntés örök időknek előtte. Történt egy határozat, van egy
dekrétum. Amikor Isten hívja a bűnöst, akkor tulajdonképpen az azt jelenti:
ez a határozat, ez a rendelet kihirdettetik. Hallja meg! És meghallván
éljen és álljon fel! Vagy úgy, mint virágvasárnap hallottuk: jöjjön le
a fáról, mint Zákeus. Vagy álljon fel a vámszedő asztaltól, mint Lévi.
Vagy hagyja ott a hálót, mint Péter, András meg a többiek, akiről a végén
énekeljük: Hálóját sem vonszolá ki, érte mindent elhagyott.
Ez a hívás térben és időben, a történelemben és az üdvtörténetben
realizálódik a hívő életében. Amikor valaki meghallja az igét, és azt
mondja: nekem szól, rólam szól, magamat be tudom helyettesíteni, akkor
történik meg ez, hogy amit Isten eldöntött, az realizálódik, kihirdettetik.
Amikor van füled a hallásra, értelmed a megértésre, amikor fel
tudja fogni a te szíved, hogy kicsoda Krisztus, akkor ez realizálódik. Azt
mondja Pál Timóteusnak: ez a mi életünkben realizálódott.
Az Isten végzése és kegyelme. A végzés azt jelenti: Isten valamit elhatározott,
a kegyelem pedig azt jelenti: hogy azt, amit Ő elhatározott,
lehetővé is tette, hogy megtörténjék. Ezért mondja: végzése és kegyelme
szerint. Isten elvégzett valamit, eldöntött valamit. Ez az Ő végzése. A kegyelme
pedig az, hogy ezt véghez is viszi. A kegyelem az, ahogyan véghez
is viszi Isten. Mert nem mindegy, hogyan viszi véghez. Ahogy láttuk
nagypénteken és húsvétkor. Ahogyan Isten ezt kimunkálta. Ahogyan Isten
feltalálta azokat az eszközöket, amellyel nekem az üdvösséget megszerzi
és átadja.
Most a világ ünnepelte a Rubik-kocka feltalálását. De vajon hányan
ünneplik, hogy Isten feltalálta az üdvözítés módját és eszközét? Azért,
mert 40 éve egy kockát feltaláltak, ünnepeltek. De a világ ünnepelte valaha,
hogy Isten feltalálta az üdvözítés módját és eszközét? — Ahogy
nagypénteken hallottuk, hogy Isten olyan eszközt talált fel, amellyel a
bűnt meg is bünteti, meg el is engedi. Ugyanabban a Krisztusban meg is
bünteti, meg el is engedi a bűnt.
Nem ez Isten bölcsessége, hatalma, nagysága? — mondja Pál apostol
a Római levélben. Ilyen bölcs isten nincs, csak a mi Urunk, a mi Istenünk.
Kálvin azt mondja: vajon miért nem úgy írja Pál: kegyelme és végzése
szerint? Ugyanis a mi emberi értelmünkben először az lenne: az Isten
kegyelmes és ezért elhatározza, hogy fiává fogad. Erre Kálvin azt
mondja: azért van így, mert itt a kegyelmet úgy kell értenünk, mint az Isteni
végzés jelzőjét. Nem okát, hanem az Isteni végzés következményét
kell értenünk. Isten nem azért végzett valamit, mert kegyelmes, hanem
mert elvégzett valamit, és ezért kegyelmes, hogy ezt átadhassa a hívőnek.
Milyen csoda! Ez a kegyelem, hogy ez el is ér hozzánk, nemcsak egy elvont
eszme, amely valahol örök időknek előtte Isten tervében benne van.
Azt mondja: kegyelme szerint, amelyet transzformált nekünk, hogy a
magasfeszültség agyon ne üssön. Azt a készüléket, amit a magasfeszültségbe
nem lehet csatlakoztatni, azt a 220-ba már lehet, mert vannak
transzformátorok. Ez a kegyelem, hogy csatlakoztathasd az életedet Jézus
Krisztushoz. A vele való közösség, hogy vele eggyé legyél. Mert Isten
nemcsak elhatározott valamit, hanem meg is tette azt, amit elhatározott.
Ez nemcsak az Ő elméjében fogalmazódott meg, hanem ott látható a
Golgotán.
Jézus Krisztus ezért, mint kezes, és mint közbenjáró Isten, megsértett
igazságának eleget tett, hogy így az üdvösséget, amelyet eleve rendelt
nekünk az Isten, a maga igazságának és igazmondásának megsértése
nélkül közölte velünk. Ez a kegyelem.
Azt mondja az 1Tesszalonika 5,9: „Mert nem haragra rendelt minket
az Isten, hanem arra, hogy üdvösséget szerezzünk a mi Urunk Jézus
Krisztus által,…” Ezért a hívő embernek a hit nem azért kell, hogy a
földi életünk elviselhetőbb legyen, hanem azért kell, hogy üdvösségünk
legyen. Mert, ha valakinek azért kell a hit, hogy a földi élet elviselhetőbb
legyen, ne fájjon annyira a lába, akkor az nem érti, hogy mi a hit.
A hit mindig azt ragadja meg, amit most az igében olvastam. Az Ő saját
végzése és kegyelme szerint elhívja a hívőket az üdvösségre. Én hiszem,
hogy én is beletartozom. Engem is hívott. Elhívott minket szent
hívással üdvösségre, szentségre, igazságra, dicsőségre.
Jó, hogy bennünket nem kell szentté avatni sem most, sem évek
múlva sem, mert a hívőt Isten szentté avatta örök időknek előtte. Ezt
realizálta, amikor azt mondta: hozzám tartozol, az enyém vagy. Olyan
vagy, amilyen, elég szomorú, de az enyém vagy. Mert a mi szentségünk
a hozzá fűződő kapcsolatunkat jelenti. Az Ő vérében való megmosatást.
A vele való megfeszíttetést és a vele való feltámadást. Ez a hívőnek a
szentsége. Ezért szent vagyok.
Hogy mondja Pál apostol egy másik levélben? „Elhívott szenteknek.”
Aztán úgy ölték egymást a gyülekezetben, hogy megbotránkoztató. Mégis
azt mondja: elhívott szenteknek. Isten igéje nem azt mondja: szent az,
aki bűnt nem cselekszik, hanem szent az, akinek a bűne meg van bocsátva.
Szent vagyok, mert Jézushoz tartozom. Az Ő igazságának palástjával
betakart engem.
Csodálatos dolog, mely adatott nekünk. Ez kizár minden érdemet,
minden cselekedetet, minden emberit. Adatott nekünk: kizárja a szabad
akaratot. Isten odaadja, mert így döntött. Kegyelme pedig lehetővé tette,
hogy odaadhassa.
Kálvin egyik szép mondatát most szó szerint idézem: „Megadta tehát,
amit születésünk előtt nekünk szánt, tekintet nélkül az érdemeinkre,
de kincsesházában félretette, ami valósággal megmutathatja,
hogy Ő semmit nem határoz el hiába.” — Megadta nekünk, amit születésünk
előtt nekünk szánt, tekintet nélkül az érdemeinkre, de kincsesházában
félretette, amíg valósággal megmutathatja, hogy semmit
nem határoz el hiába. — az a kérdés, hogy te ezt meghallottad-e már?
Vagy most hallod meg, hogy Isten neked félretette, és egyetlen dologra
vár: vedd át.
Hogyan hív Isten? Az Ő elhívása hogyan realizálódik? Igéje és Szentlelke
által. Ez benne van a hitvallásunkban is, hogy az Ő hívása mindig
igéje és Szentlelke által történik. Mindig az ige és a Szentlélek hathatósan
munkálkodik a hívő szívében. Akit Isten el akar hívni az üdvösségre,
azt az Ő Szentlelkével hathatósan lefegyverzi, azért, hogy kiszolgáltassa
magát, hogy megtörjön a keménysége, hogy megtörjön az ellenállása,
megtörjenek az előítéletei, a félelmei vagy eloszoljék a félelme. Ne féljen,
mi lesz majd, mert Isten Szentlelke hathatósan fog benne munkálkodni.
Végül még egyről kell beszélni, mert lehet, hogy valaki azt mondja:
igen, de a Bibliában sok olyan ige van, hogy Isten mindenkit hív. Ez igaz,
csak a Biblia egyértelművé teszi, hogy nem mindenkit hív az üdvösségre.
Azért ott van, hogy jöjjetek énhozzám mindnyájan, akik megfáradtatok…
vagy ott van az Ézsaiás 55. Ó mindnyájan, kik szomjúhoztok,
jertek e vizekre. Vagy amikor Jézus feláll a templomban, mindenkinek
mondja: aki szomjúhozik, jöjjön énhozzám és igyék.
Nincs itt semmi ellentmondás. Azért hirdettetik mindenkinek, azért
hív Isten mindenkit igéjével, mert egyrészt, akiket az örök életre elrendelt,
azok együtt vannak azokkal, akiket nem hív az üdvösségre. Ezt az
igehirdetők nem ismerik, hogy ki az. Csak az Úr ismeri az övéit. Akik
nemcsak hallják az igét, hanem meghallják. Nem tudhatja a földi igehirdető,
hogy melyik mag hull majd útfélre, melyik a tövisek közé, melyik
a köves helyre, és melyik a jó földbe. Vagy ahogy a Máté 13-ban van: úgy
van Isten országa, mondja Jézus, hogy kimegy az ember és kiveti a hálót.
És mit akar fogni? Nem keszeget és halakat, hanem harcsákat. Az ige
azt mondja: mindenfélét összefog. Ki kell vetni a hálót, aztán majd elválasztja,
hogy mit dob vissza a vízbe, és van, amelyet örömmel eltesz.
A másik: nehogy valaki azt gondolja, hogy Isten hívja, de mégsem
akar neki üdvösséget adni — mert ilyen a mi emberi észjárásunk, ami3.
ÖRÖKSÉG, NEM ÉRDEM
10
kor Istenbe bele akarunk kötni. Miért hívja Isten? Azért, mert a Bibliában
sok olyan ige van, amely arról szól, hogy amikor Isten valamit hirdet,
azért hirdeti, hogy mi ésszel is fel tudjuk fogni.
Mondok egy példát. Régen történt. Egy ember velem szembejön az
utcán, és látszott rajta, hogy többet ivott a kelleténél. Alig bír járni, a
nyelve sem forog tökéletesen. Azt mondja: tudom, hogyha nem térek
meg, elkárhozom. Igen, mert hallotta az igét. Az ébredés óta tudja, hogy
aki nem hisz, az elkárhozik. Mégsem mondta: de jó, hogy Isten nekem
felkínálta a kegyelmet.
Az utóbbi időben többször mondtam: az ítélet napján sem fog senki
hőbörögni, hogy én nem tudtam — mert neki is hirdettetett. De én
nem is akartam elvenni, nekem nem is kellett, én nem is tartottam értéknek
meg fontosnak az evangéliumot meg az üdvösséget. Többre becsültem
a pihenést, a szerencsejátékot, a szórakozást, a zenét, a művelődést,
mint Isten üdvösségét meg a szolgálatot. És minden nyelv el
fog némulni, hogy az Isten igazságos. Amikor Isten valamit hirdet a
Bibliában, nem azért hirdeti, mert az ember ezt meg tudja cselekedni:
tartsd meg a törvényt, higgy, térj meg — hanem azért, mert Isten
teremtési rendjéből adódóan ez lenne az ember kötelessége: Ne az ördögnek,
hanem Istennek szolgáljon. Ne az ördöghöz, hanem Istenhez
tartozzon.
Azért hirdeti, hogy jöjjön rá a hívő arra, hogy Uram, ez nekem nem
megy! És ha rájövök, hogy nekem nem megy, akkor mit csinálok? Hívj
segítségül engem! Kérd akkor a szabadítást. Kezdj el imádkozni hozzám.
Isten ezért hirdetteti az Ő igéjét. Mindenkinek hirdeti, és akik
meghallják, azok élnek. Elé tárja tehát a hitetleneknek is az üdvözülés
útját azért, hogy mi módon lehet üdvözülni, és a hívők felé Isten hívása
vokáció, a hitetlenek felé pedig invitáció. Amit úgy lehet fordítani:
felkínálás. A hívők felé elhívás, vokáció, a hitetlenek felé felkínálás, invitáció.
Az élete végén Pál ezt mondja: nem az a nagy ajándéka az életemnek,
hogy annyit tudok, hanem az, hogy el vagyok hívva. Nem azt mondja
Pál élete végén: Timóteus, olyan jó, hogy mi annyit megtudtunk, hanem
azt mondja: az életem legnagyobb dolga, hogy el vagyok hívva az
Istentől az üdvösségre. Nem azt mondja Pál: nagyszerű, hogy ilyen származásom
van, kinél tanultam, hanem azt mondja: az az életünk legnagyobb
ajándéka, hogy el vagyunk hívva az üdvösségre — és ezt hirdethettük
másoknak is.
« Utoljára szerkesztve: 2014. Június 09. - 16:53:16 írta Zoltan »

Mert kegyelemből tartattatok meg, hit által; és ez nem tőletek van: Isten ajándéka ez;
Mert ő tőle, ő általa és ő reá nézve vannak mindenek. Övé a dicsőség mindörökké.


Nem elérhető Zoltan

  • Moderátor
  • Fórumlakó
  • *
  • Hozzászólások: 3291
  • Nem: Férfi
Válasz #18 Dátum: 2014. Június 09. - 16:52:43
4.
ÖRÖKSÉG, NEM ÉRDEM


Horvath Géza
Pasarét, 2014. május 11.

Lekció: Róma 2,1-10
Alapige: Jelenések 20,11-15

És láttam egy nagy fehér trónust és a rajta ülőt: színe elől eltűnt a föld és
az ég, és nem maradt számukra hely. És láttam, hogy a halottak, nagyok és
kicsinyek a trónus előtt állnak, és könyvek nyittattak ki. Még egy könyv nyittatott
ki, az élet könyve, és a halottak a könyvbe írottak alapján ítéltettek meg
cselekedeteik szerint. A tenger kiadta a benne levő halottakat, a Halál és a Pokol
is kiadták a náluk levő halottakat, és megítéltetett mindenki cselekedetei
szerint. És a Halál és a Pokol belevettetett a tűz tavába: ez a második halál, a
tűz tava. Ha valakit nem találtak beírva az élet könyvébe, azt a tűz tavába vetették.

Imádkozzunk!
Áldunk, örökkévaló Urunk Jézus Krisztus, hogy énekelhettük: te vagy a mi
Pásztorunk. Te látod, hogy ki az itt, aki ezt szívből énekelhette, és ki az, aki még
nem tudja elmondani: „az Úr az én pásztorom”. Ha nem tudja elmondani, hogy
az Úr az én pásztorom, akkor azt sem tudja elmondani: nem szűkölködöm, akkor
a füves legelők, a csendes vizek sincsenek a számára elérhető közelségben.
Akik pedig vallják: „az Úr az én pásztorom”, azért vallhatják, azért vallhatjuk itt
sokan, mert tudjuk, hogy megvettél, megvásároltál bennünket, kiterjesztetted
ránk irgalmadat, megbocsátottad bűneinket. Örök élettel ajándékoztál meg, és
megigazulásban részesítettél.
Ezért hálás a szívünk, Urunk, hogy hozzád tartozhatunk. Ez a mi szabadságunk.
Nem kötöttség a Pásztor nyájába tartozni, hanem szent lehetőség és
nagy szabadság.
Köszönjük, hogy a Pásztor gondot visel rólunk, hogy közünk van hozzád,
Úr Jézus Krisztus, azért, mert eljöttél értünk, mert hozzád tartozunk, és te áldasz
meg bennünket.
Kérünk, Urunk, hogy áldd meg a mai alkalmunkat. Hiszen olyan jó tudni,
hogy nemcsak hozzád tartozunk, hanem egymáshoz is. Annak a nyájnak a tagjai
lehetünk, amelyet igéd és Szentlelked által gyűjtöttél, amely vasárnaponként,
a nyugalom napján, ünnepet szentelni jön a te hajlékodba, a szent igével
élni, tisztulni, feltöltekezni, újból békességet nyerni és indulni a világba, ahol
feladatunk van, missziónk, küldetésünk.
Könyörülj meg rajtunk, Urunk, hogy ne úgy menjünk ki, ahogy idejöttünk.
Ezért kérünk: oldj fel, küldj el, tölts el tűzzel.
Ámen.

Igehirdetés


Akik előző vasárnap itt voltak, azok hallhattak egy rövid sorozatot cselekedetek
és üdvösség viszonyáról, vagy a hit és cselekedetek viszonyáról. A múlt
vasárnap azt mondtam: a 3. résszel befejezzük ezt a sorozatot, mert azt gondoltam:
vége ennek a sorozatnak, de Isten másként gondolta. Amikor a kezembe
vettem a Jelenések könyvének vasárnapi igéjét, és azt tovább is olvastam,
mert amit most hallottunk, az a holnapi szakasz lesz, akkor újból felragyogott
előttem, amiről már három alkalommal szó volt: a mennyországba, az Isten
országába érdemszerző cselekedetekért nem lehet bejutni, csak egyedül Jézus
Krisztus érdeméért, amit hit által ragadhatunk meg, és kegyelemből ad nekünk
a mi mennyei Atyánk.
Ennek a szép éneknek a refrénjében mindig azt énekeltük: Jézusért én is
elnyerhetem. Ezért azt valljuk, hogy ezt Jézusért nyerhetjük el, és csak Jézusért,
hogy egyértelmű legyen mindenki számára. Nem cselekedetekért, hogy
senki ne kérkedjék.
Mégis láttuk, hogy vannak olyan igék, amelyek félreérthetőek, ezért félremagyarázhatóak
is. Ezeket megnéztük, de még maradt, és ha Isten segít bennünket,
akkor még erről szeretnék szólni, hiszen a Jelenések könyvének 20.
fejezetében van ez a néhány vers, amit olvastam: hogy majd a tenger kiadja a
halottait, a Pokol és a Halál is kiadja a náluk levő halottakat, és mindenki az
ítélőszék elé fog járulni, hogy a cselekedeteik szerint ítéltessenek meg. A 15.
versben az van: aki nem találtatott beírva az élet könyvébe, az a tűz tavába vettetik.
Mégiscsak együtt kell szemlélnünk ezt a két kijelentést. Egyrészt, hogy a
cselekedeteket hogyan ítéli meg Isten, másodszor, hogy miért adja Isten az üdvösséget,
az örök életet.
Nem szeretnék senkit elrémíteni, nem szeretném, ha valaki úgy járna, mint
a Bibliában Félix, akiről azt olvassuk: Pál apostol prédikációját hallgatta, és
amikor Pál beszélt az igazságról, önmegtartóztatásról, az ítéletről, akkor Félix
azt mondta: majd meghallgatlak téged később, hagyjuk ezt a beszélgetést. Mert
Félix megrettent.
Amikor halljuk az ítéletről szóló igéket, akkor lehet megrettenni. De aki
megretten, az ne azt mondja: majd utánanézek, majd máskor, hanem: „ma, ha
az Ő szavát halljátok, meg ne keményítsétek a szíveteket!”

Szeretném kérni mindenkitől, hogy alázattal álljunk meg Isten igéje előtt.
Ugyanis nekünk szent kötelességünk, hogy mi az ige alá és ne fölé helyezzük
magunkat. Nem úgy van, hogy én hogy gondolom, hanem úgy, hogy Isten hogyan
gondolja. Isten hogy jelenti ki. A mi részünk csak annyi: hogy igazat adjunk
ennek, mert Isten nem ember, hogy hazudjék, mert minden kijelentése és
minden szava igaz.
A Jelenések könyvét olvassuk, ami drága és áldott könyv. Az volt nekem a
megdöbbentő ebben a könyvben, hogy arról van szó, hogy ítélet, a tűznek tava,
a halál és a pokol levetették a tűznek tavába, akik nem találtatnak az élet
könyvébe, azok a tűznek tavába vettetnek.
Majd ha olvassuk tovább a könyvet, a következő két fejezetben már arról
van szó, hogy milyen a mennyország. Isten nem arról akar elsősorban beszélni
velünk, hogy milyen a pokol. Azt is elmondja, hogy vegyük komolyan. De miután
két-három versben szól arról, hogy milyen a pokol, utána két részben beszél
arról Isten, hogy milyen a mennyország.
Erről énekeltünk az előbb: vígan lépkedünk színarany utcákon át, halljuk
angyalok dicséretét. Szemünk láthatja Krisztus szent ábrázatát, aki vért ontott
bűneinkért. Le van írva, hogy Isten sátora az emberekkel van, és letöröl Isten
minden könnyet szemeikről, halál nem lesz többé, sem fájdalom. Nem lesz
nyomorúság, betegség, öregség, gyengeség. Nem lesz kétségbeesés, nem lesz
bűn. Olyan jó, hogy a Jelenések könyve erre irányítja figyelmünket. Azt akarja
felgerjeszteni szívünkben, hogy mi oda készüljünk, oda vágyjunk. A mi hitünk
és egész életünk irányultsága a menny legyen.
Ahogy a 455. dicséretben énekeljük: A menny felé sietni, nem állva meg
pihenni a boldog cél előtt. Ez szembesít bennünket azzal, és megmutatja, hogy
mi kihez, hova tartozunk, kiéi vagyunk, mert Isten gyermekei a menny felé sietnek.
Az Isten gyermekeinek irányultsága a mennyekben van. Úgy mondja az
apostol: a mi országunk a mennyekben van, ahonnan a mi megtartó Jézus Krisztusunkat
várjuk.
Azt mondja Pál az egyik gyülekezetnek: ezért az odafelvalókkal törődjetek,
ne a földiekkel. Az odafelvalókkal, ahol Krisztus ül a mennyben, az Atya jobbján.
Innen is látszik, hogy hova tartozunk, hol van a szívünk, hol van a kincsünk.
Mi felé megyünk, hova készülünk. Pál apostol boldogan mondta: kívánok inkább
elköltözni és az Úrral lenni, mert az sokkal jobb. Megmaradni a földön
szükségesebb, de van, ami sokkal inkább jobb ott a mennyei hazában.
Ez az ige előrevetíti nekünk azt, hogy mi történik majd. A Jelenések könyve
ugyanis arról szól, hogy mi fog ezután történni. A Jelenések 1. részében János
olyan kijelentést kap: írd meg, amik eddig voltak, és amik ezután lesznek.
Ez is hatalmas kérdés: látjátok? Lesz „ezután”. Nemcsak hogy mi volt eddig,
hanem a hívő azt is komolyan veszi, hogy mi lesz ezután. Isten elmondja, hogy
mi lesz ezután.
Nem mond el mindent Isten, mindig annyit mond csak el, amennyit elbírunk
hordozni egyrészt, másrészt: Isten annyit mond el az embernek, ami neki
az üdvösséghez feltétlenül szükséges, mert a titkok az Úréi. Vannak titkok,
amelyeket nem tudunk, de a kijelentett dolgok a mieink. A kijelentett dolgokat
pedig tudnunk kell, és ismernünk kell, mert az a mi üdvösségünknek záloga.
Tudniillik a Jézus Krisztusról való kijelentés az Ő haláláról, feltámadásáról
szóló hír. Hiszen úgy gerjeszti Isten Szentlelke a hitet a mi szívünkben.
Mi lesz ezután? Tudjátok meg ezeket az igéket, ahogy János írja a 11. versben:
„És láttam egy nagy fehér trónust és a rajta ülőt: színe elől eltűnt a föld
és az ég…” — Láttam egy nagy fehér királyi széket és a rajta ülőt. Bekövetkezik
az, amit Jézus a Máté 24. részben mondott: amikor az Emberfia eljön, beül az
Ő dicsőségének királyi székébe. János látja a nagy fehér királyi széket. Nekünk
is így kell látni. Az érti igazán Isten igéjét, aki így látja Istent, egy nagy fehér királyi
széken: uralkodik, nagyobb, hatalmasabb, fenségesebb nálam. Igazságban
és szentségben lakik – és így szemléli Istent.
Úgy mint Ézsaiás. Az Ézsaiás 6. részben olvassuk elhívását, bűnbocsánatát,
elküldését. Úgy kezdődik, hogy Ézsaiás is látja Istent, hallja, hogy az angyalok
azt zengik: szent, szent, szent a seregek Ura. Nagynak látni Istent. Hatalmasnak,
szentségesnek és igaznak. Ez fontos ahhoz, hogy megértsük és elhiggyük,
amit a királyi széken ülő mond nekünk.
Ahhoz, hogy ezt az igét megértsük, világosan kell látnunk a Bibliának azt a
tanítását, hogy a halállal nincs vége a létnek. A halállal csak az emberi életnek
van vége, ennek a 70 vagy 80 esztendőnek, amit a Biblia említ. Csak a mi életünk,
létünk egy része ér véget. Ez az ige azt mondja: „És láttam a halottakat,
nagyokat és kicsinyeket állani a királyi szék előtt, és könyvek nyittatnak meg. A
tenger kiadja a halottait, a Halál és a Pokol kiadja a halottait.” — Értjük? Ez
nekünk azt vetíti ki: nehogy azt gondolja valaki, hogy a halállal mindennek vége
van, és utána jön a nagy semmi. Itt az ige több helyen megírja: van tovább.
A Zsidókhoz írt levélben azt írja az ige: elvégzett dolog, hogy az emberek
egyszer meghaljanak, és utána az ítélet. De ezt az igét úgy is lehet érteni, hogy
az emberek meghalnak és azután már csak az ítélet van. Elvégzett dolog, hogy
az emberek meghaljanak, és azután az ítélet. De azután már csak az ítélet van.
De a halál előtt ott van a kegyelem.
Ma olyan korban élünk, amikor Isten kegyelme az, hogy itt vagyunk, és itt
lehetünk. Nekünk még szól az ige, nekünk még fel van kínálva a kegyelem. Nekünk
még hirdettetik az evangélium. Milyen nagyszerű dolog! Tudjuk, hogy a
Golgota keresztjén levő latornak az utolsó pillanatban hirdettetett az evangélium.
Lehet, hogy te már sokszor hallottad, lehet, hogy van valaki, aki most hallja
először, ezért elmondom: Isten hosszútűrő, hosszan tűr érettünk, mert nem
akarja, hogy az ember elvesszen, hanem hogy megtérjen és éljen. — Ez az Isten
akarata, ezt akarja a te életeddel: térj meg a cselekedeteidből, fordulj Istenhez.
Kérd tőle az Ő áldott drága kegyelmét, és járj vele, élj vele. A halál után már
csak az ítélet van. Egy ének jutott eszembe: halál után nincs alkalom bűneimet
megsiratnom. A halál után már nincs lehetőség, nincs kegyelem.
Az ember halálakor az történik, amit Lukács 16. fejezetében olvasunk: meghalt
a gazdag, és felemelte szemeit a pokolban. Meghalt Lázár, aki nevében is
hordozta ezt: Isten az én segítségem, és felvitték az angyalok az Ábrahám kebelébe.
Abban a pillanatban, mihelyt az ember halála beáll, ez a két dolog történhet
vele. Nincs harmadik. Vagy felemeli szemeit a pokolban azon nyomban,
vagy pedig az angyalok felviszik Ábrahám kebelébe. A mi örök sorsunk a földön
dől el.
Amit az ítéletben hallunk, hogy a cselekedetek szerint megítél, nem arra
vonatkozik, hogy hol töltjük el az örökkévalóságot, hanem mi a hitetlenek cselekedeteinek
a motivációja. Valahonnan származtak ezek a cselekedetek. Ezért
olvastam a Róma 2-t. Mit mondott Pál apostol? A te meg nem tért szíved, a te
kemény szíved miatt gyűjtesz magadnak haragot az ítélet napjára.
Tehát meg nem tért szív és kemény szív. Honnan származott: éheztem és
nem adtatok ennem, szomjaztam és nem adtatok innom? A kőszívből. A meg
nem tért szívből. Honnan származnak a hívők jócselekedetei? A Zsidókhoz írt
levél utolsó fejezetében van az az ige: tegyen késszé titeket az Úr minden jóra,
akaratának cselekvésére, hogy azt cselekedjétek, ami kedves előtte. — Vagyis
az ige elmondja, hogy a hívőnek már van lehetősége jót cselekedni. A hitetlennek
nincs lehetősége jót cselekedni, mert nem teheti.
A Káténk azt mondja: jó cselekedeteink is, míg nem vagyunk az Úréi,
bűnnel beszennyezettek. — El kell higgyük. Ha én piszkos kézzel fogok meg egy
vázát, akkor a váza is piszkos lesz. Ha piszkos kézzel adok egy zsemlét valakinek,
akkor a zsemle koszos lesz. Ilyenek a mi megtéretlen szívünk úgymond
jócselekedetei. A hívőben viszont Isten munkálja a jó cselekedetet. Azt mondja
az ige: Ő készíti el, hogy azokban járjunk. Isten előre elkészítette, hogy azokban
járjunk. A hívőknek pedig jutalmat ígért Isten. Nem tudjuk, hogy mi, mert
nem mondta el.
Van olyan hívő, aki ugyanúgy benn lesz a mennyországban, csak egy szalmát
nem tett keresztbe. Ott lesz Pál apostol (aki már ott van), és ismerjük az életét.
Aki lejárta a lábát Krisztusért. Az üdvösség a részük. Zengik a Bárány énekét
ők is, mert megváltattak, és lesz valami jutalom. Éppen ezért van, hogy a hívőt
sarkallja arra, hogy Isten akaratát keresse és cselekedje. Egyrészt azért, hogy
ezáltal is biztos legyek abban, hogy az Úré vagyok, másodszor a felebarátaim
előtt így tehetek bizonyságot Istenről: engem ki mozgat, mi motivál, bennem
ki munkálkodik. Így teszek bizonyságot. Azért, mert Jézusé vagyok. Amit nem
lehetne megcsinálni fizetségért, valamilyen jutalomért, de megteszem Krisztusért,
mert Jézushoz tartozom. Az Övé vagyok, az Ő kezében vagyok. Eszköze vagyok
Istennek.
Ha rátérünk erre a csodálatos igére, akkor láthatjuk, hogy a feltámadásról
van szó. A tenger kiadja halottait, a Pokol kiadja halottait, a Halál kiadja halottait.
Ez egyértelműen a feltámadás, mert vannak, akik a tengeren haltak meg.
A Pokol kiadja a halottait. Azt jelenti, hogy lesz feltámadás. A feltámadásról az
1Thesszalonika 4. tanít bennünket. A felirata: a feltámadás rendje Krisztus viszszajövetelekor.
Istennél még ebben is rend van, nem össze-vissza zörögnek az
emberek a feltámadáskor. Azt mondja Pál: feltámadnak először, akik a Krisztusban
hunytak el. Most pedig azt olvassuk: feltámadnak azok is, akik a pokolban
vannak. Mondjuk testük a tengerben, vagy a földben, a lelkük pedig a
pokolban. — Ez a feltámadás. Kiadja a halottait és odajárulunk Isten ítélőszéke
elé. A hívőnek boldog reménysége az, hogy rajta már nincs kárhoztató ítélet.
Ezt Jézus Krisztus magára vette nagypénteken a Golgotán.
Ellenem nincs kárhoztató ítélet. A Cselekedetek könyvében olvassuk. Megnyittatnak
azok a könyvek, ahol ott vannak a mi cselekedeteink. Kiről kevés, kiről
több. De felette ragyog az, hogy nincs kárhoztató ítélete azoknak, akik Jézus
Krisztusban vannak. Jönnek a hitetlenek, és az a baj, hogy ellenük van kárhoztató
ítélet. A 15. versben világos az ige: aki nem találtatott beírva az élet
könyvébe, az a tűznek tavába vettetik. Ez is hatalmas titok, amelyre mi csak
azt tudjuk mondani: ez így van. Azért, mert így írja az ige.
Nem tudjuk, Isten mi alapján, de valakiket beírt az élet könyvébe — ezt el
kell fogadnunk —, mert Jézus Krisztus azt mondta a tanítványoknak, amikor
azzal jöttek vissza kiküldetésükből, hogy még az ördögök is engednek nekünk:
Annak örüljetek, hogy a ti nevetek be van írva az élet könyvébe. A hívőnek ez
öröm. Öröm, hogy elvette bűneim terhét, beírt az élet könyvébe. Ez ki van jelentve.
Ugyanakkor Istennek is öröm, mert a mennyben öröm van akkor, ha valaki
megtér, és azt mondja Isten az övéinek: menj be a te Uradnak örömébe.
Örüljetek, hogy nevetek be van írva az élet könyvébe.
Innen is látszik, hogy ki hova tartozik. Jelent neked valamit, hogy be vagy
írva az élet könyvébe? Mert Jézus ezt mondja: annak örüljetek. Tudom, mert
nekem is volt az életemnek olyan szakasza, amikor keseregtem, el voltam csüggedve,
és őszintén megmondom, hogy akkor nem tudtam belekapaszkodni ebbe,
hogy a nevem be van írva az élet könyvébe. És lehet, hogy te is így vagy.
Hogy szoktuk mondani? Magad alatt vagy. Valami miatt el vagy keseredve, és
jön Jézus, és azt mondja: örülsz-e annak, hogy neved be van írva az élet könyvébe?
Elvesztesz valamit, kár ér, és azt mondja Jézus: jelent-e neked valamit,
hogy be vagy írva az élet könyvébe?
Sámuel könyvében olvasunk egy ilyen szép igét. Életem szakaszában sokat
jelentett: nincs baj, él az Úr. Emberileg baj van, és mégis az az ige: nincs
baj, mert él az Úr. Jelent neked valamit, hogy benne vagy az élet könyvében?
Örülsz-e annak, hogy Isten beírta nevedet? Könyvek nyittatnak meg, amelyben
ott vannak a cselekedetek, de kárhoztatásuk az alapján történik, hogy nem voltak
beírva az élet könyvébe.
Beszéljünk arról, hogy vannak vallásos cselekedetek. Sokan vannak, akikben
„van Isten iránt való buzgóság, de nem megismerés szerint”.
Nemrég hallottam nem is keresztyén csoportról: Nagyszerű, mert ők naponta
sokszor imádkoznak. És aztán? — kérdeztem. Nem tudjuk, hogy Jézus
Krisztus kijelentette az egyik példázatban, amikor valaki besündörög a királyi
menyegzőbe, és azt mondja neki a gazda: hogyan jöttél ide, holott nincs menyegzői
ruhád?
A héten megállított két Jehova tanúja. Nem érdemes vitatkozni velük, de
kaptam egy indítást, hogy egy igét mondjak nekik. Kérdem: tudják-e, mi van
megírva a Róma 9,5-ben? Nem tudják. A Róma 9,5-ben az van megírva, hogy
Jézus Krisztus mindenek felett áldandó Isten. — Az egyik tágra nyitja a szemét,
 rám néz és azt mondja: Isten??? Csak az Atya, a Jehova. Lejárják a lábukat,
mennek házról-házra, viszik az újságot meg a könyvet, mert ha nem, akkor
kiteszik őket onnan, és sok vallásos ember odáig van tőlük: hogy ismerik a
Bibliát! A mennybe bekerülhet az, aki Jézusra azt mondja: Isten? Csak az Atya,
csak Jehova. — Aki nem vallja Úrnak Krisztust, az átkozott a Biblia szerint. Isten
Úrrá és Krisztussá tette Őt, akit mi megfeszítettünk (ApCsel 2).
Nem lehet ám bemenni mindenféle cselekedetért. De a mi cselekedeteink
arról tesznek bizonyságot, hogy milyen a szívünk, kié az életünk, kinek az uralma
alatt vagyunk. Milyen lélek vezet bennünket. A Római levélben benne van és
napnál világosabb: a te meg nem tért kemény szíved miatt gyűjtesz magadnak
haragot. És meg fogsz ítéltetni, mert a szíved meg nem tért és kemény.
Jó lenne, ha megértenénk azt, befejezésül, hogy nem ott derül ki, az ítélőszék
előtt, hogy ki megy halálra, és ki megy az életre. Jézusnak van egy példázata:
a konkoly és búza, amikor együtt nő. A tanítványok azt mondják Jézusnak:
Uram, akarod, hogy kihúzzuk a konkolyt? — Ennek a példázatnak sokszor nem
értjük igazi értelmét, de mivel ide tartozik, elmondom, hogy mit értettem meg
ebből a példázatból.
Kiderül, hogy búza vagy konkoly. Együtt nő, látják a tanítványok. Jézus azt
mondja: ne húzzátok ki, mert kihúznátok a búzát is. Ti nem tudjátok szétválasztani
őket. Jézus azt mondta az övéinek: ti csak vessetek. Kik az aratók? Az angyalok.
Mi az aratás? A világ vége, az ítélet. Nektek nem az ítélet, és legfőképpen
nem az ítélkezés az osztályrészetek. Nektek a vetés. Ti csak vessétek a
magot, hintsétek az igét, hirdessétek az evangéliumot minden teremtésnek. A
tanítványok látják, hogy van konkoly. Te nem látod, amikor a munkatársad kinevet
téged, szidja az Urat. Azt hiszed: búza? Csak nem mondod, hogy ez is az
Isten gyermeke. Te, aki közösségben vagy, igét olvasol, imádkozol, te tudhatod,
hogy búza vagy? Hogyne!
Azt mondja a Római levélben Pál apostol: maga Isten Lelke tesz bizonyságot
a mi lelkünkkel együtt, hogy valóban Isten gyermekei vagyunk. Ez nem hívő
gőg. Elválasztja a juhokat a kecskéktől. Az a döntő, hogy a hívő tudja: nem kecske
voltam, Uram, én farkas voltam, és báránnyá tettél engem. Akiben néha a
farkas természet elő-elő jön, mert tudok harapni – mi mást, más minket öl (467.
ének) — néha még előjön a farkas természet, de azért vagyok bárány, mert megmostál
engem a te véredben, mert Szentlelkedet adtad nekem. És mivel megmostál
és Szentlelket adtál, ezért a menny felé van irányultságom. A menny felé
sietek, ott van az én gyönyörűségem, ahol Krisztus van az Atya jobbján.
Igaz, hogy megnyittatnak azok a könyvek, de aki nem találtatott beírva az
élet könyvébe, az a tűznek tavába vettetett.
Az ébredés idején volt egy kis traktátus. Ez volt a címe: Hol töltöd az örökkévalóságot?
Gondoltál rá? Jó lenne, ha megértenéd, elhinnéd, ha Isten Lelke
ott munkálná a szívedben ezt: ott töltöm az örökkévalóságot, ahol Isten sátora
az emberekkel lakozik. Jogom van az élet fájához, és egy örökkévalóságon át
szemlélhetem az én Megváltómat: Jézus Krisztust. — Erre hív Isten. Ma még
lehet, ma még szabad. Borulj le a kereszt alatt.

Imádkozzunk!
Köszönjük, Urunk, hogy ez az énekvers is már imádság volt. Add, hogy
néked éljünk. Köszönjük, hogy kínálod magad. Önmagadat adod nekünk. Áldunk,
hogy bevonsz a veled való áldott közösségbe. Mivel te vagy az élet, az örök
élet, ezért mindazoknak, akik hozzád tartoznak, örök életük van, mert nem
mennek az ítéletre, hanem átmentek halálból az életre.
Nyugtalaníts bennünket, Urunk, e helyen, akik nem tudják elmondani,
hogy nevük benn van az élet könyvébe. Nekünk pedig, akiknek kijelentetett ez:
nevetek fel van írva az élet könyvébe, biztos helyről kaptuk az információt: magadtól,
Úr Jézus, és áldott Lelked által bizonyságot teszel arról, hogy tieid vagyunk.
Köszönjük, hogy szeretsz bennünket, áldunk, hogy kezedben van az életünk,
a sorsunk. Köszönjük, hogy semmi nincs előtted elrejtve.
Imádkozunk hozzád, Urunk, betegeinkért, a gyászolókért, akik a héten temették
szeretteiket.
Kérünk, mindazokért: akik érettségiznek, vizsgáznak, felvételiznek, áldd és
segítsd meg főképpen a tieidet, Urunk.
Kérünk a népekért, a békességért. Veszély fenyegeti ezt a világot: a háború.
Könyörülj meg, Urunk, kapjanak a vezetők bölcsességet, békességre törekedjenek.
Rontsd meg a gyűlöletet, Urunk, verd vissza az ördögnek minden áskálódását,
hiszen emberölő volt kezdettől fogva. Könyörülj meg az ott lakó testvéreinken.
Kérünk, légy mindazokkal, akik kórházban vannak, akiket otthon ápolnak.
Kérünk, fogadd el hálánkat a mai reggeli esőért is, amely megöntözte a földet,
hiszen ígéreted szerint: vetés és aratás el nem múlik. Hadd lássuk ennek jelét is,
és neked tudjunk mindenért hálát adni. Mert mind jó, amit Isten tészen, szent
az Ő akaratja.
Ámen.

Mert kegyelemből tartattatok meg, hit által; és ez nem tőletek van: Isten ajándéka ez;
Mert ő tőle, ő általa és ő reá nézve vannak mindenek. Övé a dicsőség mindörökké.


Nem elérhető Kálmán

  • Fórumlakó
  • *
  • Hozzászólások: 13596
  • Nem: Férfi
Válasz #19 Dátum: 2014. Június 09. - 20:13:34
 :like:



Nem elérhető b urian jozsef

  • nagypapa
  • Diakónus
  • Törzstag
  • *
  • Hozzászólások: 1643
  • Nem: Férfi
Válasz #20 Dátum: 2014. Június 10. - 21:30:25
https://soundcloud.com/reformatus-gava/istentisztelet-0609-feher-nikolett  Igét hirdet Veres Péter tiszteletes és FEhér Nikolett legátus   /a fiam  menyasszonya/
« Utoljára szerkesztve: 2014. Június 10. - 21:33:02 írta b urian jozsef »



Nem elérhető b urian jozsef

  • nagypapa
  • Diakónus
  • Törzstag
  • *
  • Hozzászólások: 1643
  • Nem: Férfi
Válasz #21 Dátum: 2014. Június 22. - 21:31:29



Nem elérhető Zoltan

  • Moderátor
  • Fórumlakó
  • *
  • Hozzászólások: 3291
  • Nem: Férfi
Válasz #22 Dátum: 2014. Június 29. - 12:11:45
Részlet: 
CSELEKVŐ SZENTLÉLEK

Pasarét, 2014. június 22.
Horváth Géza



Isten igéje mindig ott kezdődik, hogy Isten új szívet ad az embernek. Elveszi testükből a kőszívet, mert azt nem lehet megvilágosítani. A régi szív, a megromlott szív soha nem fogja látni Isten örökségének dicsőségét, mert nem láthatja. Mert olyan hályog van ezen a szemen, amitől nem láthatja. Saint-Exupery híres mondata, hogy jól csak a szívével lát az ember, nem igaz. Ezt sokat használják a Kis hercegből, hogy jól csak a szívével lát az ember, de a Biblia alapján nem áll meg. A Biblia alapján csak az áll meg, hogy jól csak az új szívvel lát az ember, amelyet Isten Szentlelke megvilágosít.
Vigyázzunk, mert a görög filozófusok csak azt mondták, hogy a szíveddel tudsz látni, de azt nem mondták, hogy ennek új szívnek kell lennie. Ennek megtisztított szívnek kell lennie. Ennek újjáteremtett szívnek kell lennie. Ezt Platón nem mondta. Ezt csak Isten igéje mondja.
 
Ő először újjá teszi a szívedet, aztán gondoskodik arról, hogy Isten Szentlelke nyissa meg ennek a szívnek is a szemeit. Mert van olyan, hogy valakinek új szíve van, új élete van, de ezeket nem látja még, nem látja világosan, tisztán. Ezért kell, hogy Isten újból és újból elmondja nekünk, hogy Ő meg akarja viágosítani a mi szívünket. Megadja a bölcsességet, és munkálkodik a szívben. Fontos, hogy mindkettő itt legyen, bár a Bibliában a szív nemcsak az érzelem- nek a központja. De fontos, hogy a bölcsesség és szív, értelem és érzelem. Nem lehet a kettőt sem kijátszani egymás ellen, hogy csak az értelmemmel. Nemré- gen mondta valaki: az értelmemmel mindent értek, csak a szívemmel van baj.
Az sem igaz a hívő emberre, hogy csak a szívével, mert ha csak érzelmi alapon kötődik Istenhez, akkor előbb-utóbb rajongó lesz. Valamilyen rajongó szektában fogja magát találni, ahol dominálnak az érzelmek — tehát fontos, hogy a kettő együtt. Megadja a bölcsesség lelkét, megvilágosítja szívünk szemeit. A hívő embernek mind a kettő fontos. A gondolkozás is. A tékozló fiúnál azt olvassuk: magába szállt. Ott az értelem. Mit vett észre, min kezdett el gondolkozni? Azon, ha itt maradok, itt halok éhen. Viszont az atyám házában a béresek is bővölködnek kenyérben. És akkor arra az elhatározásra jutott, hogy felkel és elmegy az ő atyjához, és azt mondja neki… Eztán meg is teszi.
Nemcsak azt mondja, hogy szeretem az atyámat, de itt maradok a moslék mellett, mert valahogy itt is eltengődök, hanem gondolkozni kezd, számot vet, és végül megszületik: neki az atya mellett van a helye. Világosítsa meg szívünk szemeit. És elmondja, hogy mire világosítsa meg. Mit kell látni a megnyílt szívű embernek és a megnyílt szemű embernek.
Hajlamosak vagyunk arra, hogy mi csak a múltat lássuk, mi történt velem eddig. Sokan ekörül forognak. A bűneink, bukásaink, gyenge hitünk, harcaink, elcsüggedésünk körül forognak. S akkor egy csodálatos távlatot ad az apostol az efézusi hívőknek és azt mondja: vegyétek észre, nyíljon ki a szemetek, hogy milyen reménységre hívott el az Isten, milyen gazdag az Ő örökségének dicső- sége a szentek között, és nyíljon ki arra a szemetek, hogy milyen nagy az Ő hatalma rajtunk, hívőkön.
Éppen ezért ma ezzel kell foglalkoznunk. Itt olyan gyönyörű távlatot ad az apostol a keresztyén, hívő embernek, ami csodálatos. Amikor elcsendesedtem és megértettem, hogy Isten erről akar velünk beszélni ezen a vasárnap délelőt- tön, akkor az volt az első gondolatom, hogy Uram, te ilyen távlatot nyitsz meg előttünk, ilyen gazdagságról, dicsőségről beszélsz velünk, és mi meg olyan piti dolgokkal tudunk foglalkozni. Érzitek ezt a kontrasztot? A hívő ember piti dol- gokkal foglalkozik, pedig Isten igéje a hívőt arra biztatja, hogy hirdessétek an- nak hatalmas dolgait.
Mit kell hirdetni Péternek? Annak hatalmas dolgait, aki titeket kihívott a sö- tétségből az Ő csodálatos világosságára. Miért? Mert neki hatalmas dolgai vannak. Amikor Isten Szentlelke meg akarja világosítani a hívők szíveinek szemeit, akkor ahelyett, hogy arra nyílna a szemünk, tyúkperekkel foglalkozunk.
Régen történt. Egy bácsival beszéltem és számon kértem, hogy nem jár a gyülekezetbe. A válasza az volt, hogy őt 20 évvel ezelőtt nagyon megbántotta valaki, mert „rosszul szólt neki.” — Ma eszembe jutott ez a jelenet. 20 évig hor- dozza az agyában, a szívében, az elméjében, amikor Isten Szentlelke hatalmas dolgokat akar megmutatni neki. — Mi nem vagyunk hasonlóak ehhez? Vannak különféle előítéleteink, elvárásaink. Sok mindent hallottam lelkészi szolgá- latom alatt. — Nem megyek, mert huncutok a papok. Persze. Van olyan is, aki huncut. Nem megyek, mert ilyen az egyház, amilyen. És vannak különféle meg- rögzült védekezéseink. — Azért nem jön, mert nem akar megtérni. Fél, hogy esetleg ott Isten megragadja.
Isten sok mindent akar nekünk megmutatni: Milyen az Ő elhívásának a re- ménysége. Az Ő örökségének dicsősége. Milyen hatalmas az Ő munkája rajtunk hívőkön. Értjük, hogy mit jelent: előre nézni? Felfelé nézni? Mit jelent, amikor a hívőnek azt mondja Isten: ne csak a múlttal foglalkozzál, hanem foglalkozz azzal, hogy mi vár rád, és Istennek milyen hatalmas munkája van a te életedben folyamatosan a jelenben. Erre irányítja Isten Szentlelke a figyelmünket. És mindezt úgy, hogy Isten cselekszik (négy szót használ Pál apostol Isten erejére, munkájára, hatalmára.).
Nem tudja körülírni, hogy tudná jobban megmagyarázni a hívőknek, hogy milyen hatalmas munkát vitt végbe Isten, és azért írja itt: Krisztust feltámasztotta a halálból, ültette a mennyekbe az egyház fejévé, aki által igazgat mindeneket, akinek mindent a lábai alá vetett. Ez a szemünknek a megnyitása. Amikor a hívő szemei megnyílnak, az csak Krisztusban és Krisztusért lehetséges. Csak azért, amit Krisztus megtett. Tudniillik feltámadása, mennybemenetele és az Atya jobbjára ülése, uralkodása alkalmával. Amit Krisztus tett, mert a mi hitéletünknek ez az alapja. Ilyen nagy dolgokat akar megláttatni velünk Isten.
Valóban igaz az az ige, hogy nagyobbakat látsz majd ezeknél. Ez a kérdés, hogy látunk-e nagyobbakat, vagy még mindig szűklátókörűek vagyunk. Vajon még mindig kicsinyesek vagyunk-e, kicsinyes perpatvarokkal, intrikákkal el- foglalva. Néha megdöbbentő, hogy a hívők mivel foglalkoznak, ahelyett, hogy Isten örökségének a dicsőségét szemlélnék. Hogy az elhívás reménységébe kapaszkodnának. És ahelyett, hogy Isten hatalmas munkája bennünk végbemenne. — Ne legyünk kicsinyesek, ne foglalkozzunk piti dolgokkal, mert sokkal többet akar nekünk Isten mondani, átadni, sokkal többre akar bennünket vinni, mint ahogy azt gondoljuk vagy reméljük. Arra, amit úgy mond az ige: „Amit szem nem látott, fül nem hallott, és embernek értelme meg sem gondolt.” — Ha csak ezt a hármat vesszük most, ebben is fel kell, hogy ragyogjon nekünk, hogy milyen reménységre hívott el bennünket Isten.

http://www.refpasaret.hu/pasaret/pred.php?id=3745

Mert kegyelemből tartattatok meg, hit által; és ez nem tőletek van: Isten ajándéka ez;
Mert ő tőle, ő általa és ő reá nézve vannak mindenek. Övé a dicsőség mindörökké.


Nem elérhető Kálmán

  • Fórumlakó
  • *
  • Hozzászólások: 13596
  • Nem: Férfi
Válasz #23 Dátum: 2014. Június 29. - 16:13:26
Ámen!



Nem elérhető Zoltan

  • Moderátor
  • Fórumlakó
  • *
  • Hozzászólások: 3291
  • Nem: Férfi
Válasz #24 Dátum: 2014. Július 06. - 13:31:39
Nem a hit számít, csak  egyedül Krisztus
Tim Conway
illbehonest.com/hungarian



Hányszor találkozol olyanokkal, akik azt mondják:
 "Igen, tudom, kellene újra gyülekezetbe járnom."
  "Igen, tudom, nem olvasom valami sokat a Bibliát; tudom, hogy többet kellene."
  "Igen, igen, tudom ezt is, tudom azt is, jobban kéne igyekeznem."
Ez a test okoskodása. Ennyire képes a testi ember.

Nos, Pál azt mondja, Ábrahám megigazult [igaznak találtatott], de nem így, mert ha a
cselekedetei miatt lett volna igaz, akkor lett volna mivel dicsekedjen. De emlékezz, egy valamit
biztosan tudunk: a megváltás, amit Isten készített az embereknek nem hagy semmi helyet se
nekem, se neked a dicsekedésre. Tudod, mire hivatkozik? Arra, amit a Róma 3:27-ben
mondott: "Hogyan lehetséges akkor a dicsekvés? Lehetetlenné vált." Nézd, azt mondja "Most,
hogy a mi megváltásunknak ez a módja, mi lett a dicsekedésünkkel?"
És azt mondja:
  "Nincs semmi dicsekedés! Teljesen ki van zárva!"

Az, ahogy Isten üdvözíti az embert, nem hagy helyet a dicsekvésnek.
Amit az ember a testben tesz, az mind a dicsekvésről szól, arról, amit ő tett.
Emlékezz a farizeus és az adószedő példájára! A farizeus azt mondta "Böjtölök." Azt
mondta "Megadom a tizedet." A farizeus azt mondta "Nem vagyok zsaroló, én nem vagyok
parázna, mint az a fickó."
Tudod, mit tesz a test?
Kérkedik.
Ha bekopogsz valahova, és megkérded:
  "Maga a Mennybe kerül majd?" "Igen." "És miért?" "Járok templomba."

 Látod, ez dicsekedés, dicsekvés valamivel, amit teszel. Voltak emberek, akik azt mondták "Presbiter
vagyok." De hiszen nem azt kérdeztem, presbiter vagy-e, hanem azt kérdeztem, üdvözülsz-e. Hát
nem elképesztő? "A Mennybe kerülsz?" "Hát, presbiter vagyok." A presbiter egyenlő a
Mennyországgal?
Emlékszem egyszer beszéltem egy fiatal hölggyel, "A Mennybe fogsz kerülni?" "Hát, kórustag vagyok."
 Mintha az örök kárhozat a homlokukra lenne írva. Ez egy kárhoztató válasz. Mert a dicsekvés lehetetlennél vált.
Erre utal vissza Pál. Azt mondja   "Mert ha Ábrahám cselekedetekből igazult meg, van mivel dicsekedjék." De a dicsekvés kirekesztetett. És
hogyan rekesztetett ki? Miféle törvény által, milyen alapon nincs helye? A cselekedetek alapján?
Nem! [vö. Róma 3:27] A cselekedetek mindig dicsekvést eredményeznek.
A hit törvénye által rekesztetett ki.
Persze, nézd, ha valaki a hitével kezd el dicsekedni, akkor rögtön cselekedetet
csinált a hitéből. Akkor pedig semmit sem ér. Ha azt mondod "Hát, én hiszek." Akkor nem értetted meg. Mert az igazi, üdvözítő hit nem ilyen. Az üdvözítő hit nem beszél így. Mert a hit az nem ez.
A hit nem mondja:
 "Hiszem, hogy hiszek."
Az üdvözítő hit nem azt jelenti "Hiszek a hitem erejében." "Abban bízok, hogy hiszek."
Ez nem olyan, hogy a tükörbe nézel, és azt mondod: "Van hitem."
Az igaz üdvözítő hit azt mondja "Még a hitem is romlott. Uram, segíts a hitetlenségemen! Még a hitem sem jó, sokszor van, hogy nem hiszem, amit hinnem kellene. A hitem gyenge, a hitem roskadozik, ha a hitem alapján kellene a Mennybe jutnom, akkor nagy bajban lennék."
A hit azt mondja:  "Ott a hatalmas Krisztus! És abban nyugszom meg, amit Ő tett!" Ezt mondja.
Ezt mondja a hit. És látod, mit mond Pál, az után, hogy "Hol a dicsekedés?"
Az én dicsekedésem egyedül Jézus Krisztusban van. A hitem Krisztus kereszthalálában van. A hitem abban van, hogy Krisztus tökéletes életet élt.

De vissza az Igéhez.
Ha Ábrahám cselekedetekből igazult meg, lett volna mivel dicsekedjen. De nézzétek, mit mond:
"van mivel dicsekedjék, de nem az Isten előtt."
Tudjátok, miért?
Mert nem cselekedetekből igazult meg. Hit által igazult meg. És ez igaz minden, minden igazi hívőre, aki, mint a Filippi 3:3 mondja, Krisztus Jézusban dicsekedik, és nem a testben bizakodik. Nem abban bíznak, amit tesznek. Nem bíznak a saját bűnbánatukban.
Minden bűnbánat a legjobb esetben is tökéletlen. És minden hit tökéletlen, még a legerősebb is.

De ahogy Charles Leiter mondja a Megigazulás és Újjászületés című könyvében, a hited lehet a
legszánalmasabb és leggyengébb. Olyan, mint egy ember, aki egy hídhoz ér, ami a legerősebb
acélgerendákból készült, jól tervezett tartóoszlopokkal ás kábelekkel. Ez a híd több tízezer
tonnát is elbír. És te ott vagy előtte, reszketsz, mint a nyárfalevél, és azon töprengsz, vajon
megtart-e, és nem számít, hogy tele vagy mindenféle kétségekkel és nem tudod, vajon elég erős-e
a hited, és mondjuk a bűnbánatod és bűntől való elfordulásod jóindulattal is csekélynek
mondható. De ha rálépsz arra a hídra, még ha inog is a hited, a híd meg fog tartani. Miért? Mert
a képessége, hogy megtartson, teljesen független a te hitedtől. Csak a híd erejétől függ. A hited
pusztán annyit tesz, hogy elindít, hogy ráhelyezd a súlyodat a hídra. A híd az, ami megtart. Csak
annyi hit kell, hogy rálépj. Lehet nagyon gyenge a hited, és nem az fog megmenteni, de odavisz a
hídra, ami megtart. Erről szól az egész. De mire van szükséged? Testvérek, itt is azt próbálom
elmondani, hogy a hit nem a legfontosabb dolog, amire szükséged van. A hit pusztán összeköt
azzal, amire leginkább szükséged van.

Róma 4:3 "De mit mond az Írás? "Hitt Ábrahám az Istennek, és Isten ezt számította be
neki igazságul." Látjátok, testvérek, ez az ember legalapvetőbb szüksége, amikor a hite arra
indítja, hogy rálépjen a hídra, azon nyomban, amint hit által a hídra helyezi a súlyát, a hídból
ráruházódik egy megigazulás, az ő számlájára lesz felírva a megigazulás, miszerint Isten igaznak
ítéli őt. Hit által az ember igaznak ítéltetik.
Figyeld :
"Hitt Ábrahám az Istennek, és Isten ezt számította be neki igazságul."
 "Aki fáradozik, annak a bért nem kegyelemből számítják, hanem azért, mert tartoznak vele."
Figyelj, amikor elmész dolgozni, dolgozol és fizetést kapsz, az a te járandóságod, jár neked, megérdemelted.
De az üdvösség nem cselekedetekből van, mert akik megpróbálják kiérdemelni, mindig híjával maradnak Isten dicsőségének.
Emlékezz, amikor Isten eljön haraggal és ítélettel, minden embernek megadja majd, ami jár,  és tudod, mi jár a te
cselekedeteidért?
Harag.
Mert a legigazabb dolog is, amit valaha tettél, annyira tele van tökéletlenséggel, hogy Isten számára sosem lesz elfogadható.
De amikor egy ember cselekedetekből akar a Mennybe jutni, az érdemeire számít.
Ha te elmész a munkahelyedre, dolgozol, és nem kapsz fizetést, akkor bemehetsz az irodába, és leülhetsz a főnököddel, és azt
mondhatod neki :
"Tartozol nekem a pénzemmel."
Így működnek a cselekedetek, így beszélnek az érdemek:
"Tartozol nekem!"
És ez dicsekedés, ugye?
"Annyi órán át dolgoztam neked, tartozol nekem!"
Ez dicsekedés, mert ezt mondod:
"Ezt csináltam. Ki kell fizetned engem annak megfelelően, amit tettem."
Így beszélnek a cselekedetek.

Szeretném, hogy ezt megértsétek. Testvérek, emlékszem, amikor keresztényként
először értettem meg az igazságot, ami a Róma 4:5-ben van. Lepadlóztam tőle. Amit meg kell
látnotok, hogy a Róma 4:5 a kulcs, ami megnyitja a valóságát annak, hogyan lép be egy ember a Mennybe.
Figyelj, figyelj csak!:
 "Aki pedig nem fáradozik," - Itt is van!
Itt a képe az embernek, minden férfinak és nőnek, aki beléphet a Mennybe.
Egy portré, amit Pál fest nekünk az emberről, aki a Mennybe jut. Íme: "Aki pedig nem fáradozik" Nem azért üdvözül, mert bármit is tett. Semmi cselekedet. Nem munkálkodik. Ezt meg kell értenetek:
Isten megváltja az embereket, de nem bárminek az alapján. Amikor Isten üdvözít egy embert, az teljesen független
attól, amiket tett. Semmi köze hozzá! Tedd félre az egészet, el vele, nem tehetsz semmit, nem ez alapján üdvözít Isten.
 "Aki pedig nem fáradozik" - ez az út a Mennyországba.
Az ember, aki nem munkálkodik. Ki fog belépni a Mennyországba?
"Aki pedig nem fáradozik, hanem hisz abban, aki megigazítja az istentelent."
És ezt meg kell értenetek.

Megigazítani annyit tesz: igaznak nyilvánítani.
Milyen alapon?
A cselekedetei alapján?
Nem.
A dicsekedés kirekesztetett, mert nem cselekedetek alapján lép be a Mennybe.
Abban hisz, aki megigazítja az istentelent.
"Hogyan?!" "Hogyan nyilvánítja igaznak?"
Nem bármilyen tette alapján. Tudod, honnan tudom? Mert „istentelen”. Testvérek, Ha azt mondanám nektek:
 "Meg kell térnetek." és ezalatt azt érteném, hogy rendbe kéne rakni az életeteket... Nézzétek, a Biblia is
beszél arról, hogy meg kell térni.
De tudjátok, hogy emberek hogyan értik félre a megtérés valóságát? Tudjátok, mit tesznek?
Azt mondják : "Megtérni," majd rögtön:
"hát a Biblia azt mondja, ez a bűntől való elfordulás."
Figyelj! Tudod, melyik bűntől kell elfordulnod?
Attól, hogy a cselekedeteid alapján akarsz a Mennybe jutni.
Ha azt mondod:
"A megtérés elfordulás a bűntől és az életem megtisztítása, hogy Isten előtt elfogadható legyek" - ezek cselekedetek.
A megtérés az, mikor azt mondod:
 "Feladom." "Uram, feladom." "Uram, próbáltam megtisztítani az életemet, és minél jobban próbáltam..."
Ez olyan, mint amiről Pál is beszél:
Megnéztem a törvényt, és a törvény azt mondta "Ne kívánd" és én próbáltam nem kívánni. Próbáltam megtisztulni. Próbáltam nem tenni, és minél jobban próbáltam, annál inkább azon kaptam magam, hogy csinálom.
És Pál azt mondja :
"Meghaltam."
Látod, ezt jelenti: feladni, azt mondani:
 "A legnagyobb szükségem nem a jó önbecsülés. A legnagyobb szükségem az, hogy Isten igaznak nyilvánítson, és Jézus Krisztus olyan igazságot nyert, ami az én saját igazságommá válhat."
Isten egy pillanat alatt beszámíthatja... Nézd az ötödik vers végét!
 „aki megigazítja az istentelent...” "Aki pedig nem fáradozik, hanem hisz abban, aki megigazítja az istentelent, annak
a hite számít igazságnak."
Látod mi történt?
 Amikor Jézus Krisztusba veti a hitét, és Krisztus érdemébe, abban a pillanatban Isten igaznak számítja az istentelent.
Ez a legjobb hír, amit az emberiség valaha hallhatott. Mit jelent ez annak, aki mindenestől vétkes? Valakinek, aki
romlott, aki gonosz? Valakinek, aki pont olyan, mint az a tolvaj a kereszten? Akinek már napjai sincsenek hátra?
Ha vezekelni kell, ha a katolikusoknak van igazuk, és most mindenért vezekelned kellene, és engesztelést kellene tenned a bűneidért...

Gyerekként azt mondták nekem, hogy csak meg kell próbálnod betartani a parancsolatokat.
Hogyan??
Megszegtem őket egész életemben. Tolvaj vagyok, meg vagyok feszítve egy kereszten. Már csak néhány órám van
hátra, halott ember vagyok, nincs időm rendbe rakni az életem. Más útra van szükségem a megváltáshoz. Ha cselekedetekre van szükség, bajban vagyok. Ha addig kéne élnem, míg minden rosszat, amit tettem, helyre nem hozok, ha meg kéne próbálnom... Ha a legnagyobb szükségem ezek a dolgok, bajban vagyok.
De ha a legnagyobb szükségem az igazság a Mennyek ítélőtermében és Jézus Krisztus már megszerezte azt... Az érdem, ami szükséges, mind ott van Krisztusban. És ha felnézek Arra és megbízom Benne, aki elküldte a Fiát a világra, hogy megszerezze ezt az igazságot, és nekem adja egy pillanat alatt, megigazítja az istentelent, igaznak minősíti a saját ítélőtermében... Ha hittel nézek rá. Nem cselekedetek által.

Testvérek, látjátok ezt?
 Az ember legmélyebb szükségére válaszol. Az ember legmélyebb szüksége nem az, hogy találjon valaki mást, akit okolhat a bűneiért. Az ember szüksége minden istentelenségében nem az, hogy hogyan találjon olyan betegségeket, mint az alkoholizmus, a skizofrénia, a hiperaktivitás vagy bármi más, hogy kifogást találjon a bűnére, hogy jobban érezhesse magát és megszabaduljon a bűntudattól. Az ember legnagyobb szüksége abban áll, hogy vétkes, és van egy Isten, aki nagyon haragszik rá és meg fogja büntetni és haraggal jön el
ellene, és a pokolba taszítja.
Ezt mondta Jézus. Jézus azt mondta :
"Megmondom nektek, kitől féljetek. Attól féljetek, aki a lelket is, meg a testet is el tudja pusztítani a gyehennában."
És Ő az, aki ezt megteheti. Tőle féljetek. Ezt mondta Jézus. A legnagyobb szükségetek arra van, hogy rendezzétek a dolgotokat Istennel. És Pál azt mondja, az az igazi problémátok, hogy a Mennyben van egy vádirat ellenetek és nektek valahogy, ha lehetséges, tisztára kéne azt törölni, és igaznak nyilváníttatni.
És jön Pál és azt mondja :
"Van egy nagyon, nagyon jó hírem számotokra. Nem szégyellem az evangéliumot, kiállok mellette; nem számít, mennyire gúnyolják és nevetik ki. Ha megköveznek vagy megölnek is, a világnak szüksége van erre a hírre. Van egy üzenet, ami az
ember legmélyebb szükségét érinti és ez ebben az evangéliumban van, amelyben megjelent Isten igazságossága."
És ha az ember bízik Istenben, Aki igaznak nyilvánítja az istentelent, és közben
igazságos marad... Isten igazságos maradhat, és a pokolra küldhet. Vagy igazságos maradhat és a
neked járó poklot Jézusra tölti és Ő fizeti meg az árat. Ez a váltság elérhető számodra. És ez a
váltság ki van fizetve. És ha nem teszel mást, csak bízol Krisztusban... és látod, ha Krisztusban
hiszel nem tiéd a dicsőség, hanem Krisztusé. Mert ezt mondod "Elhiszem, hogy Jézus mindent
megtett, ami szükséges, hogy számomra igazságot szerezzen, hiszem, hogy megszerezte számomra az igazságot. Én haragot érdemeltem, de Isten a nekem járó haragot Jézusra terhelte és Jézus így igazságot nyert, amit Isten nekem tulajdonít, hit által."
És így lehetsz az életed végén, állhatsz a tüzelőosztag előtt, élhettél bűnös életet, de ha egy pillanat alatt Jézus Krisztusba helyezed a hited... Persze azt mondjátok:
 "Ez veszélyesen hangzik, testvér. Veszélyesnek hangzik. Úgy hangzik, hogy később valaki azt mondhatja:
- Hát, ha így áll a helyzet a megváltással, akkor gyerünk, vétkezzünk még többet." De hadd mondjam el,
hogy Pál foglalkozik ezzel és számos indokot hoz, hogy miért lehetetlen ez. Ha egyszer így hittél,
akkor nem élhetsz tovább bűnben. De még ha kockázatos is, és sok ember azt mondja
majd "Annyit vétkezek, amennyit akarok"
... És tudod mit, sok hamis hitvalló van odakint.
Sok ember van, aki szabados kicsapongássá tette ezt a gyönyörű evangéliumot. A gyülekezetek tele
vannak velük. Mindenfelé vannak emberek, akik azt mondják "Én hiszek" és aztán mindenféle
bűnben akarnak élni... De Pál róluk is ír, Pál megírta: az ilyen emberek kárhoztatása jogos. Ha
majd a 6. fejezethez érünk, ott foglalkozik ezzel, meg a 7. fejezetben is. Sőt, még a 8. fejezetben is
foglalkozik vele. De itt és az 5. fejezetben egy dicsőséges és szabad evangéliumot tesz közzé,
amelyik az ember legnagyobb szükségével foglalkozik.

És ha ott ülsz ma, és azt gondolod
 "Ez én vagyok, istentelen vagyok", akkor bízz abban, aki az istentelent megigazítja! Ez a legjobb hír,
ezekben a szavakban itt, hogy olyan Istenünk van, aki megigazítja az istentelent.
És nem olyan, aki azt mondja:
 "Meg kell dolgoznod érte, jobbá kell válnod, rendbe kell szedned magad. Többet kell templomba járnod, adakoznod kell, el kell kezdened olvasni a Bibliát, vezekelned kell, térden kell csúsznod.
Meg kell tartanod az ünnepeket és eljárni a misékre, és mindezt azért, hogy megpróbálj engesztelést szerezni a bűneidért. És dolgoznod kell, dolgozni, dolgozni, dolgozni."
És tudod mit? Az összes rendszerben, ami ezt tanítja a földön - vagyis jószerével minden a valódi
kereszténységen kívül - sosem tudják, hogy mikor tettek eleget, mert még a guruik, tanítóik,
papjaik, prófétáik, szerzeteseik sem, egyikük sem tudja, hogy pontosan mennyit is kell letenned
az asztalra, hogy rendben legyél. Mert még a szerzeteseknek, papoknak és pápáknak is van
lelkiismeretük, ami vádol, vádol, vádol még az összes jócselekedet után is. Mint Luther Márton,
aki próbálkozott és próbálkozott és próbálkozott, gyónt és gyónt és gyónt, de a lelkiismerete még
mindig azt mondta "Bűnös, bűnös, bűnös!"
De amikor egy bűnös Istenhez jön minden bűnével és azt mondja:
 "Uram, Jézusban választ látok az összes bűnömre",
abban a pillanatban igaznak nyilváníttatik, és a lelkiismerete felszabadul.


http://illbehonest.com/hungarian/Nem-a-hit-szamit-cask-egyedul-Krisztus-Tim-Conway
« Utoljára szerkesztve: 2014. Július 06. - 13:34:07 írta Zoltan »

Mert kegyelemből tartattatok meg, hit által; és ez nem tőletek van: Isten ajándéka ez;
Mert ő tőle, ő általa és ő reá nézve vannak mindenek. Övé a dicsőség mindörökké.


Nem elérhető Kálmán

  • Fórumlakó
  • *
  • Hozzászólások: 13596
  • Nem: Férfi
Válasz #25 Dátum: 2014. Július 06. - 17:52:23
Nagyszerű tanítás! Köszönöm.

 :int



Nem elérhető Csaba

  • Moderátor
  • Fórumlakó
  • *
  • Hozzászólások: 12673
  • Nem: Férfi
Válasz #26 Dátum: 2014. Július 28. - 20:27:50
O0

'A szeretet nem keresi a maga hasznát...'
1Kor. 13



Nem elérhető Margit

  • Fórumlakó
  • *
  • Hozzászólások: 3463
  • Nem: Nő
Válasz #28 Dátum: 2015. Június 23. - 20:54:12
https://www.youtube.com/watch?v=6cel8eg0X-M
         

Bódis Miklósné Etelka bizonyságtétele



Nem elérhető Margit

  • Fórumlakó
  • *
  • Hozzászólások: 3463
  • Nem: Nő