"Isten nemcsak tökéletesen szent, hanem a szentség forrása és példája is. Ő a világmindenség erkölcsi rendjének alkotója és fenntartója. Neki igazságosnak kell lennie. Az egész világ bírája kénytelen igazságosan cselekedni. Így saját lényéből kifolyólag nem hunyhatott szemet a bűn felett és nem adhatott le szentségéből. Ha a bűn egyáltalán megbocsátható, ez olyan alapon kell történjen, amely megvédi Isten szent törvényét, amely nem csupán egy puszta kódrendszer, hanem az egész teremtés erkölcsi rendje. Csakhogy a törvényszegésnek rendkívül nagy ára van. Ki fizeti meg? Nem a bocsánatot nyert bűnös, vele nem lehet a bocsánat árát megfizettetni, egyrészt mert olyan óriási adósságról van szó, melynek törlesztése messze meghaladja a lehetőségeit, másrészt pedig Isten nem eladni, hanem ajándékozni akar. Ezért maga Isten vállalta magára a fizetés felelősségét, olyan óriási áldozatot ajánlott fel, hogy bár a bűnt megbocsátotta, a bűn iránti gyűlöletét lehetetlen megkérdőjelezni, ugyanakkor álmélkodásra készteti az angyalokat az a végtelen szeretet, mely Őt az adósság átvállalására indította és a megváltott bűnös nem tehet mást, minthogy hálatelt szívvel imádja az Urat.
A Golgotán Isten fizette ki az adósságot: a Fiú bűneinket és átkunkat felvéve magát áldozta oda; az Atya odaadta Fiát, egyetlen szeretett Fiát. Isten úgy fizette ki a bűn miatti adósságot, hogy emberré lett, és így nemcsak elfoglalta a bűnös ember helyét, hanem képviselte is őt...
Helyettünk ajánlotta oda magát áldozatul, saját testében hordozva bűneinket a fán. Nemcsak a szörnyű fizikai kínt szenvedte el, hanem azt a kimondhatatlan lelki gyötrelmet is, hogy azonosult a bűnnel, azzal, amelyet végtelenül gyűlölt. Ilyen módon a bűn átka alá került és egy időre megszakadt az Atyával való tökéletes kapcsolata. Isten úgy nyilvánította ki a bűn iránti végtelen irtozatát, hogy eközben hajlandó volt a bűnösök helyett önmaga azonosulni vele azért, hogy az igazságosság sérelme nélkül megbocsáthasson. Isten szeretete így tökéletességre jutott, mert nem riadt vissza ettől a legvégső áldozattól sem annak érdekében, hogy az Ő szenvedése árán megváltást nyerjünk az örök haláltól."
- H. E. Guillebaud -