[valasz author=Zoltan link=topic=16.msg89436#msg89436 date=1551810958]
[/valasz]
Szia Zoli!
Abban számomra sincs kétyel, hogy Jézus áldozatának volt egy engesztelő szerepe is.
Elfordította rólunk Isten haragját.
"Atyám meghalok az emberért! " Én nem vagyok apa, de te igen!
Ha a te gyermeked az életét adná egy olyan emberért, akire nagyon, de nagyon haragszol, tudnál-e reá továbbra is haragudni? Vagy
azt látnád benne, hogy a gyermekednek annyira fontos volt, hogy meghalt érte?
Próbáltam megérteni, hogy mit akarsz mondani Ézsa 53 résszel és Kolossé 2:14-gyel.
Sajnos nem értem.
Én nem azt olvasom, hogy a világ teremtése előtt oda adott bennünket Jézusnak, hanem általa (Jézusban) kiválasztott magának.
Olyan ez, mint amikor kinézett valaki magának egy kecskegidát, de csak akkor lett az ő tulajdona, amikor elkűldte a fiát, hogy fizesse meg annak az árát, akinek az aklában született.
Minden ember Sátán aklában látott napvilágot az első emberpár bukása óta. Erről beszél az Efézusi levél 2:1-10-ben.
Abban egyetértünk, hogy minden teremtmény Isten tulajdona, de ettől még születhettünk fogságban, de kerülhettünk is oda.
A váltságdíj pedig a fogolyért fizetendő a fogvatartónak.
Lásd pl. Ef4:
Ezokáért mondja az Írás: Fölmenvén a magasságba foglyokat vitt fogva, és adott ajándékokat az embereknek.
9
(Az pedig, hogy fölment, mit jelentene mást, mint hogy előbb le is szállott a föld alsóbb részeire?
10
Aki leszállott vala, ugyanaz, aki fel is ment, feljebb minden egeknél, hogy mindeneket betöltsön.)