A megváltásról

[Lucius]

[valasz author=Csaba link=topic=16.msg89696#msg89696 date=1553257998]

[/valasz]

Ok, nem is szándékoztam kisajátítani, csak arra akartam felhívni a figyelmet, hogy Isten az volt (az Atya), és Jézus is, aki az áldozatot "adta".
Vagyis semmi képpen nem neki (az Atyának) volt erre az áldozatra szüksége, hanem valaki másnak.

[Zoltan]

[valasz author=Lucius link=topic=16.msg89695#msg89695 date=1553256303]

[/valasz]

A Zsidókhoz írt levél éppen arról szól, hogy Jézus volt a főpap aki bemutatta az áldozatot, aki be ment a mennyei szentéjbe,, a vérrel.
Ugyanakkor Jézus volt az áldozat is.
 
Zsid 9:11
Krisztus pedig megjelenvén, mint a jövendő javaknak főpapja, a nagyobb és tökéletesebb, nem kézzel csinált, azaz nem e világból való sátoron keresztül,
Zsid 9:12
És nem bakok és tulkok vére által, hanem az ő tulajdon vére által, ment be egyszer s mindenkorra a szentélybe, örök váltságot szerezve.


24 Mert nem kézzel csinált szentélybe, az igazinak csak másolatába ment be Krisztus, hanem magába a mennybe, hogy most Isten színe előtt megjelenjék érettünk.
25 Nem is, hogy sokszor adja magát áldozatul, mint a hogy a főpap évenként bemegy a szentélybe idegen vérrel;
26 Mert különben sokszor kellett volna szenvednie a világ teremtése óta; így pedig csak egyszer jelent meg az időknek végén, hogy áldozatával eltörölje a bűnt.
27 És miképen elvégezett dolog, hogy az emberek egyszer meghaljanak, azután az ítélet:
28 Azonképen Krisztus is egyszer megáldoztatván sokak bűneinek eltörlése végett, másodszor bűn nélkül jelen meg azoknak, a kik őt várják idvességökre.

Zsid 10:11
Minden pap naponként szolgálatba áll, és sokszor mutatja be ugyanazokat az áldozatokat, amelyek sohasem képesek bűnöket eltörölni.
Zsid 10:12
ő azonban, egy áldozattal áldozván a bűnökért, mindörökre űle az Istennek jobbjára,

[Lucius]

Szerintem pedig a Föld megváltásával függ össze... 

Miért?

Hát, ugye, azt tanítják, hogy a bukással Ádámék átjátszották a föld feletti uralmat sátánnak, és sátán is le fog vettetni a földre... szóval, akkor a föld is megváltásra szorul/t, nem?

Hát,... izé... asszem,... igen.

Van még mit megértenem.... 

Valahogy, ahogyan egyre mélyebben nézek a bibliába, azt látom, egyszer csak nincsen tovább. Elvesznek a tények, tul kevés az információ, ezzel szemben tul sok a következtetés. Hiába, a Menny, az örökkévalóság, az időtlenség az egy másik világ, emberi logikával nem tudunk belehatolni.
Istenünk jó sok titkot megtartott az örökkévalóság számára, talán azért, nehogy elbízzuk magunkat.

Azt azért hiszem, hogy mindent elmond, ami a javunkra van, és semmit nem tart vissza tőlünk. Csak nem egyszerre értjük meg. Fel kell nőnünk hozzá.

[Lucius]

Rájöttem, hogy nem jòl fogalmaztam.  Helyesen:
Minél mélyebb dolgokon gondolkodom el, azt látom, egyre kevesebb az informáciò, és ezzel szemben egyre több a következtetés, így egyre nagyobb a tévedés lehetõsége.

[Csaba]

[valasz author=Lucius link=topic=16.msg89703#msg89703 date=1553371593]

[/valasz]

Ezért sem egyenrangú a Biblia, Krisztussal.

[Csaba]

"Legyen meg a Te akaratod!"

Talán túlságosan is könnyedén mondjuk ki ezeket a szavainkat az imádságainkban.
Szépen hangzik, hogy milyen nagy bizalommal vagyunk Mennyei Atyánk íránt, hiszen valójában sok  téren nem ismerjük az Ő akaratát.
Valójában nem ismerjük az Ő szándékát bizonyos élethelyzetekben, vagy vágyaink kapcsán. Szívűnk mélyén mégis reméljük, hogy akarata egybeesik a mi elképzeléseinkkel, vágyainkkal.

Így a Húsvéti ünnepek alkalmával, Jézus Krisztus személyén és történetén elmélkedve ez a néhány szó picit más fényben került számomra megvilágítása.

Mi a különbség a között, ahogy Jézus, s ahogy mi mondjuk ki ezt a néhány szót.?

Fentebb már írtam, hogy mi úgy mondjuk ki a "Legyen meg a Te akaratod" - szavainkat, hogy reménységünk van abban, hogy az megegyezik a miénknél.

Vajon akkor is ilyen könnyen tennénk ezt meg, ha az Úr Jézus Krisztus "saruiban járnánk"?!

Ki tudnánk-e mondani ilyen játszi könnyedséggel akkor is ezeket a szavakat, ha tudnánk, hogy Atyánk akarata merőben más, mint amit mi szeretnénk, ha tudnánk azt, hogy az Ő akaratának beteljesedése valami borzalmas, elviselhetetlen dolgot jelent számunkra, melynek a vége porig alázás és kínhalál?!

A Húsvét számomra idén ebben az aspektusában mutatta meg magát és az Úr Jézus Krisztus szavait:, személyét::"Legyen meg a Te akaratod Atyám, a szenvedésem és az életem árán is!"

Mt. 26:39. És egy kissé előre menve, arcra borula, könyörögvén és mondván: Atyám! ha lehetséges, múljék el tőlem e pohár; mindazáltal ne úgy legyen amint én akarom, hanem amint te.

Ismerjük mindannyian a történet folytatását....
Jézus engedelmessége az Atya akaratának, nem volt egy könnyed, kellemes séta a Gecsemáné kertjében!

Azok a keresztyének, akik ezekben a napokban vidám lazasággal kívántak a világgal egyűtt "boldog nyulat" másoknak, valószínűleg keveset fogtak fel Krisztus keresztjének a súlyából és abból az áldozatból melyet Jézus az Atyának való engedelmességgel, értünk érzett szeretetből elhordozott.

   
Fil. 2:8.   
És mikor olyan állapotban találtatott mint ember, megalázta magát, engedelmes lévén halálig, még pedig a keresztfának haláláig.


Úr Jézus Krisztus!
Köszönöm, hogy Mennyei Atyánk akaratát ismerve, nem tekintettél saját szenvedéseidre, s hogy őszínte szívvel tudtad kimondani:

"mindazáltal ne úgy legyen amint én akarom, hanem amint te."


1Jn.4:10 Nem abban van a szeretet, hogy mi szerettük az Istent, hanem hogy ő szeretett minket, és elküldte az ő Fiát engesztelő áldozatul a mi bűneinkért.

[Zoltan]

[Zoltan]

A vér az ajtófélfákon és a szemöldök fán a békét biztosította Izrael részére: „ Amikor látom a vért, megkíméllek benneteket” 
A vérrel meghintett ajtófélfák mögött kétségtelenül mindenki érezte, hogy bűneik igazságos zsoldjáról volna szó, őt is érné a pusztító kardja. Helyette azonban a bárány szenvedte el a büntetést és ez képezte békéjének biztos alapját. Az ítélet amit ő érdemelte meg, az Isten által rendelt áldozatot sújtotta, és mert ezt hitte a ház belsejében békében ehetett belőle. Minden kétely hazuggá tette volna Jáhvet, mert Ő megmondta: „Amikor látom a vért, megkíméllek benneteket”. Ez elegendő volt. Nem személyes érdemen múlt a menekülés. Az „én” itt teljesen ki volt kapcsolva, és mindannyiuknak a vér oltalma nyújtott biztonságot. Nem csupán megmenthető, hanem megmentett állapotban voltak. Megmentésükben nem reménykedtek, azért nem is imádkoztak érte, hanem mint biztos valóságot tudták azt, támaszkodva Isten kijelentésére, amely nemzetségről nemzetségre megmarad. Azonkívül ők nem csak részben menekültek meg és részben maradtak ítélet alatt, hanem teljesen megmenekültek. Azon a rettenetes éjszakán, amelyen a halál Egyiptom minden elsőszülöttjét elérte, a bárány vére és az Úr szava képezte Izráel békéjének alapját. Ha a zsidók valamelyikének csak egy haja szála is meggörbült volna, akkor Jáhve szava  semmisnek, a bárány vére pedig értéktelennek bizonyult volna.

Nagyon  fontos, hogy világosan megértsük, mi képezi a bűnös békéjének alapját isten előtt. Annyi mindenfélét hozzákevertek Krisztus befejezett művéhez, hogy sok lélek a maga megváltását illetően sötétségben és bizonytalanságba  süjjedt. Ezek a lelkek nem értik , hogy Krisztus vére által való megváltás, személy szerint ő reájuk is vonatkozik, és nincs bizonyosságuk a felől, hogy a bűn teljes megbocsájtásáért Krisztus tökéletes engesztelő áldozatot mutatott be ...
Nekünk arra van szükségünk, hogy biztos tudásunk legyen saját magunk megmentett voltáról. A zsidók nem csak azt tudták, hogy a vér által megmenekülést találhatnak, hanem tudták, hogy meg vannak mentve. Mért? Talán valaminek alapján, amik ők tettek, éreztek, vagy gondoltak? Semmi esetre sem, hanem mert isten mondta: „Amikor látom a vért, megkíméllek benneteket”. Megnyugodtak Isten bizonyságtételét hallva, hitték azt, amit Isten mondott, mert Isten mondta azt, ők megpecsételték, hogy Isten igaz.
A békét az a tény adta, hogy Jahve szeme nyugodott a véren és hogy Ő ismerte annak értékét.
Vagy elegendő a békességünk alapjául a vér egyedül, vagy soha sem lehet békességünk.
Vagy elegendő Krisztus (vére) engesztelő áldozata, vagy nem.
De ha elegendő , mért e kételyek és aggodalmak?
Mi hajlunk arra, hogy inkább a Szent Szellem bennünk levő gyümölcsét, mint Krisztus értünk való művét tekintenénk békességünk alapjának.

(a Szent Szellem munkája fontos, nélkülözhetetlen helyet foglal el keresztyén életünkben, de ezt a munkát az írás sohasem mondja békességünk alapjának)

Nem a Szent Szellem szerzet békességet, hanem Krisztus. Nem a Szent Szellemről mondja az Írás, hogy Ő a mi békességünk, hanem Krisztus. Ez a megkülönböztetés nagyon fontos. Krisztus vére az, amely békességet ad, tökéletes megigazulást és isteni igazságot ez érez, a lelkiismeretet megtisztítja, bevezet bennünket a szentek szentjébe, módot nyújt Istennek a hívő bűnös elfogadására és jogot ad nekünk a menny minden megbecsülésének és dicsőségének élvezetére.

C.H. Mackintosh

[Csaba]

[Mariann]

Rájöttem, hogy nem jòl fogalmaztam.  Helyesen:
Minél mélyebb dolgokon gondolkodom el, azt látom, egyre kevesebb az informáciò, és ezzel szemben egyre több a következtetés, így egyre nagyobb a tévedés lehetõsége.

Szia lucilus !

Én pedig arra jöttem rá , hogy van ahol alapból  téves információt hirdetnek , ebből pedig már téves következtetés születik, és nincs megadva a lehetőség arra, hogy tévedünk vagy nem. Általában azok esnek ebbe bele, akik nem gondolkodnak el mélyebben , hanem hagyják hogy mások gondokodjanak (sokszor, mindegy, hogy hogyan).

Bztos nem voltam teljesen érthető.

Mariann

[Lucius]

 

[Zoltan]

1Móz.17.10 Ez az én szövetségem, amelyet veletek és utódaitokkal kötök, melyet meg kell tartanotok: metéljetek körül minden férfit közületek.
11 Metéljétek körül férfitestetek bőrének elejét, és az lesz a jele a köztem és köztetek való szövetségnek.
12 Nyolcnapos korában metéljetek körül minden fiúgyermeket közületek nemzedékről nemzedékre. Akár a házadnál született, akár pénzen vásárolták valamely idegentől, aki nem a te ivadékod.
13 Metéljék körül a házadban születettet és a pénzeden vásároltat is. Örökkévaló szövetségül lesz az én szövetségem a testeteken.
14 A körülmetéletlen férfi pedig, akinek nem metélték körül férfitestének bőrét, az ilyen lélek kivágatik népe közül, mert felbontotta a szövetségemet.
 
2Móz.4.24-26
24 És lőn az úton, egy szálláson, eleibe álla az Úr és meg akarja vala őt ölni. [scofield jegyzet]
25 De Czippora egy éles követ veve és lemetszé az ő fiának előbőrét és lába elé veté mondván: Bizony, vérjegyesem vagy te nékem!
26 És békét hagya néki. Akkor monda: Vérjegyes a körűlmetélkedésért.

A körülmetélkedésnek fontos előképe van, ami Krisztus áldozatára mutat.
A körülmetélés a bűn eltávolítására mutat a vér által, vagyis a véráldozat által. Ahogy az előbört eltávolították, úgy kell a bűnt is eltávolítani, de ahogy vér ontás nélkül nincs bűn bocsánat, úgy a vér kellet follyon a körülmetélés után. Ez az újjászületés és a bűn eltávolításának a szükségeségére mutat – 5Moz.10.16 Metéljétek azért körül a ti szíveteket, és ne legyetek ezután keménynyakúak;  - ezért kellett közvetlenül a születés után végrehajtani. Milyen mély szellemi előkép ez! A körülmetélés olyan egyértelmű előképe annak, hogy újjászületésünk Krisztus halála által van, mert csak az Ő halála, áldozata által tudunk megújulni és megtisztulni a bűntől. – Kol.2.11 A kiben körül is metéltettetek kéz nélkül való körülmetéléssel, levetkezvén az érzéki bűnök testét a Krisztus körülmetélésében; - A testi születés a bűnös természetet hozza magával, a körülmetélés pedig egy újabb születésre mutat, a Krisztus halála általi újjászületésnek a jele, előképe. Így a körülmetélés jele arra mutatta, hogy a szövetség csak Krisztus áldozata, vére alapján jön létre, és mivel Krisztus áldozatán kívül nincs élet, csak halál, minden körülmetéletlennek – akin nincs Krisztus áldozatának jele -  meg kell halnia. Egy körülmetélt gyermek abban a tudatban nőtt fel, hogy ugyan  fizikailag Ábrahámtól származik, de ez egyáltalán nem lenne elég, nem segítene rajta, csak egyedül a körülmetélkedés, vagyis a véráldozat alapján lehet élete. Ugyan ez érvényes volt arra a felnőtre is aki Isten népének, vagyis az Ábrahámi szövetség részese akart lenni. A körülmetélés jele, arra mutat, hogy valaki más fog meghalni azért, hogy az a gyermek, vagy felnőt életben maradjon. Így körülmetélés prófétailag, előremutatott, és előrevetítette Krisztus halálát, Krisztus áldozatát, amely által nekünk életünk van, élek, mert Ő meghalt. Ez a körülmetélés üzenete.

[Virág]

Nagyon szép, mély gondolatok!

[Csaba]

Erre így még sosem gondoltam, tényleg szuper!