Ha egymással szemben ülnénk és beszélgetünk, akkor szavaink háta mögött kell legyen valami ami annak súlyt ad.
Ahhoz, hogy az amit mondasz, az Istenről, a hitről, az imáról, az egyházról, közösségről, magáról a Krisztus követésről, hitelre méltó legyen, kell legyen egy alapja, egy hátere.
Beszélhetünk dolgokról, bár miről, de ha annak nincs valós, le ellenőrizhető oldala, háttere, csak egy mese, történet marad.
Tudom, nekem is van katolikus hátterem, és mi is úgy voltunk, hogy elég az amit a pap bácsi mond. Gyónás, 10 miatyánk, és 5 Üdvözlégy Mária, és mindjárt feloldozást nyertünk, és ezt el is hittük, így volt jó, addig ameddig az Ígéből, a Bibliából rá nem jöttünk, hogy elég ha saját szavainkkal bocsánatott kérünk az Atyától, mert Krisztus áldozata elégséges.
Aztán rájöttünk arra is, hogy nem kell nekünk Máriához imádkozni és Szent Antalhoz, elégséges Istenhez imádkozni, sőt egyenesen téves halottakhoz imádkozni, mert nincs más közbenjárónk csak Jézus Krisztus. Persze ezt se tudtuk, mert elhittük a pap bácsinak, hogy nekünk nem elég Istenhez imádkozni, sőt sokkal jobb ha Máriához vagy a szentekhez imádkozunk, aztán Isten igéjének megismerése által, megismertük Krisztust mint aki az igaz közbenjáró.
Sorolhatnám tovább azokat a ceremóniákat amiket készek voltunk megtenni, csak hogy kedvességet találjunk Isten előtt.
Igenis fontos a Biblia, mert nem mindegy hogy milyen Krisztust fogadunk el, nem mindegy, hogy emberi ötleteknek, és meséknek hiszünk. A legtöbb embernek Jézus nem más mint egy édi-bédi pólyás baba, a legtöbb embernek fogalma sincs milyen Jézus Krisztus és mit is akar Ő tőlünk.