"Összecsengő" igehelyek

[Kamilla]

Ján 14:15 
Ha szerettek engem, megtartjátok a parancsolataimat,

Máté 14:28 
Péter pedig így válaszolt: Uram, ha te vagy, parancsolj, hogy hozzád mehessek a vízen.
Máté 14:29 
Ő pedig azt mondta: Jöjj! Erre Péter kiszállt a hajóból, és a vízen járva Jézus felé tartott.

 

[Jazmin]

Amen!

[Kamilla]

Máté 28:19 
Menjetek el azért, és tegyetek tanítvánnyá minden népet, megkeresztelve őket az Atyának, a Fiúnak és a Szentléleknek nevében.
Máté 28:20 
Mindannak megtartására tanítsátok őket, amit én parancsoltam nektek.
Íme, én veletek vagyok minden napon a világ végezetéig.

Jel 22:2
 A város utcájának közepén és a folyóvízen innen és túl van az élet fája, amely tizenkét gyümölcsöt terem, minden hónapban meghozva gyümölcsét, és a fa levelei a népek gyógyítására valók.

 Ján 15:16 
Nem ti választottatok engem, hanem én választottalak titeket, és arra rendeltelek titeket, hogy elmenjetek, és gyümölcsöt teremjetek, és a ti gyümölcsötök megmaradjon, hogy akármit kértek az Atyától az én nevemben, megadja nektek.

Márk 16:20
 Azok pedig kimentek, és mindenütt prédikáltak.
Az Úr pedig együtt munkálkodott velük, és megerősítette az igét az azt kísérő csodálatos jelekkel.

[Kamilla]

5Móz 6:4  Halld meg, Izráel: az ÚR, a mi Istenünk az egyetlen ÚR!
5Móz 6:5  Szeresd azért az URat, a te Istenedet teljes szívedből, teljes lelkedből és teljes erődből.
5Móz 6:6  Legyenek a szívedben ezek az igék, amelyeket ma parancsolok neked.
5Móz 6:7  Tanítgasd ezekre fiaidat, és szólj ezekről, akár a házadban ülsz, akár úton jársz, akár lefekszel, akár fölkelsz.
5Móz 6:8  Kösd ezeket jelül a kezedre, és legyenek homlokkötőül a szemeid fölött.
5Móz 6:9  Írd föl ezeket házad ajtófélfáira és a kapuidra.


Zsolt 1:1  Boldog ember az, aki nem jár a gonoszok tanácsa szerint, nem áll meg a bűnösök útján, és nem ül a csúfolódók székébe,
Zsolt 1:2  hanem az ÚR törvényében gyönyörködik, és az ő törvényéről gondolkodik éjjel és nappal.
Zsolt 1:3  Olyan lesz, mint a folyóvíz mellé ültetett fa, amely idejében megtermi a gyümölcsét, és nem hervad el a levele, és minden munkájában eredményes lesz.
Zsolt 1:4  Nem úgy a gonoszok: ők úgy járnak, mint a polyva, amelyet szétszór a szél.
Zsolt 1:5  Ezért nem állhatnak meg a gonoszok az ítéletkor és a bűnösök az igazak gyülekezetében.
Zsolt 1:6  Mert ismeri az ÚR az igazak útját, a gonoszok útja pedig elvész.

[Csaba]

Ámen!

[Kálmán]

Ámen!

[Kamilla]

Zsolt 109:1  [A karmesternek: Dávid zsoltára.] Dicséretemnek Istene, ne hallgass!
Zsolt 109:2  Mert a gonosz szája és az álnok szája fölnyílt ellenem, hazug nyelvvel beszélnek velem.
Zsolt 109:3  Gyűlöletes beszédekkel vesznek körül és ok nélkül ostromolnak.
Zsolt 109:4  Szeretetemre válaszul ellenkeznek velem, én pedig imádkozom.
Zsolt 109:5  Rosszal fizetnek nekem a jóért és gyűlölködéssel a szeretetemért.
Zsolt 109:6  Állíts szembe vele egy gonosz embert, és álljon vádló jobb keze felől.
Zsolt 109:7  A törvénykezésből bűnösként kerüljön ki, még az imádsága is bűnné legyen.
Zsolt 109:8  Élete napjai kevesek legyenek, és hivatalát más foglalja el!
Zsolt 109:9  Fiai legyenek árvákká, felesége pedig özveggyé!
Zsolt 109:10  Bujdossanak fiai, és kolduljanak, és elpusztult helyeiktől távol keressenek eledelt!
Zsolt 109:11  Foglalja le mindenét az uzsorás, idegenek ragadják el szerzeményét!
Zsolt 109:12  Ne legyen senki kegyelmes iránta, és ne legyen, aki könyörül árváin!
Zsolt 109:13  Vesszen ki utóda: töröltessék ki nevük már a következő nemzedékben!
Zsolt 109:14  Atyái álnokságára is emlékezzék az ÚR, és anyja bűnét se törölje el!
Zsolt 109:15  Legyenek ezek mindig az ÚR előtt, és emlékezetük vesszen ki e földről.
Zsolt 109:16  Mivel nem gondolt arra, hogy kegyelmet gyakoroljon, hanem üldözte a szegény és nyomorult embert és a megkeseredett szívűt, hogy megölje.
Zsolt 109:17  Mivel szerette az átkot, érje is el őt; és mivel nem volt kedve az áldáshoz, távozzon el az tőle.
Zsolt 109:18  Úgy öltötte föl az átkot, mint a ruháját: azért hatoljon belé, mint a víz, és csontjaiba, mint az olaj.
Zsolt 109:19  Az legyen palástja, amelybe beburkolózik, és öve, amely mindig körülövezi.
Zsolt 109:20  Ez legyen vádolóim fizetsége az ÚRtól, azoké, akik rosszat beszélnek lelkemről.


Ézs 14:3  És azon a napon, amelyen nyugalmat ad neked az ÚR fáradságodtól és nyomorúságodtól és attól a kemény szolgálattól, amellyel szolgálnod kellett,
Ézs 14:4  e gúnydalt énekled Babilón királya fölött, és így szólsz: Vége lett a nyomorgatónak, vége lett az elnyomásnak!
Ézs 14:5  Eltörte az ÚR a gonoszok pálcáját, az uralkodók vesszejét.
Ézs 14:6  Aki népeket vert dühében szüntelen veréssel, aki haragjában nemzeteket igázott le, azt most föltartóztathatatlanul kergetik.
Ézs 14:7  Megnyugodott, csöndes az egész föld, ujjongva énekelnek.
Ézs 14:8  Még a ciprusok is örvendenek, a Libánon cédrusai ezt mondják: Mióta ledőltél, nem jön favágó ellenünk.
Ézs 14:9  Megrendül miattad ott lenn a Seol, látva, hogy közeledsz, fölriasztja miattad árnyait, a föld minden hatalmasát, fölkelti trónjukról a népek királyait.
Ézs 14:10  Mind megszólalnak, és ezt mondják neked: Erőtlenné lettél te is, miként mi, hozzánk hasonlóvá lettél!
Ézs 14:11  A Seolba hanyatlott kevélységed és lantjaid zengése, férgek lettek fekvőhelyed, és pondrók a takaród!
Ézs 14:12  Miként hullottál le az égből, fényes csillag, hajnal fia? Lehullottál a földre, aki népeken tapostál!
Ézs 14:13  Holott ezt mondtad szívedben: Az égbe megyek föl, Isten csillagai fölé helyezem trónomat, és az összegyülekezés hegyén telepszem meg, messze északon.
Ézs 14:14  A magas felhők fölé megyek föl, és hasonló leszek a Magasságoshoz.
Ézs 14:15  Pedig a Seolba szállsz alá, a sírgödör mélységébe!
Ézs 14:16  Akik csak látnak, rád tekintenek, és elgondolkoznak: Ez lenne a föld ama háborgatója, aki királyságokat rendített meg?
Ézs 14:17  Aki a földkerekséget pusztasággá tette, városait lerontotta, és foglyait nem bocsátotta haza?
Ézs 14:18  A népek minden királya dicsőségben nyugszik, mindegyik a maga sírjában,
Ézs 14:19  de téged messzire dobnak a sírodból, mint valami hitvány gallyat. Befednek a meggyilkoltak, a karddal átszúrtak, a sziklasírba leszállók, mint valami eltaposott holttestet.
Ézs 14:20  Nem úgy lesz temetésed, mint nekik, mert elpusztítottad földedet, megölted népedet. Nem emlegetik soha többé a gonoszok ivadékát.
Ézs 14:21  Készítsetek vágóhidat fiainak atyáik vétkéért, hogy föl ne keljenek, ne örököljék e földet, és ne töltsék be városokkal e föld színét!
Ézs 14:22  Fölkelek ellenük, így szól a Seregek URa, és kivágom Babilón nevét és maradékát, ivadékait és utódait – ezt mondja az ÚR.
Ézs 14:23  Sündisznók birtokává és állóvizek tócsájává teszem, és elsöpröm a pusztítás söprűjével – mondja a Seregek URa.

[Kamilla]

Máté 24:40 
Akkor ketten lesznek a mezőn, az egyik felvétetik, a másik otthagyatik.
Máté 24:41 
Két asszony őröl kézimalommal, az egyik felvétetik, a másik otthagyatik.

Ján 19:17
 Átvették azért Jézust, ő pedig maga vitte a keresztfáját, és kiment az úgynevezett Koponya-helyre, amelyet héberül Golgotának hívnak.
Ján 19:18 
Ott megfeszítették őt és vele másik kettőt kétfelől, középen Jézust.

Luk 23:39 
A megfeszített gonosztevők közül az egyik így szidalmazta: Nemde te vagy a Krisztus? Mentsd meg magadat és minket is!
Luk 23:40 
De a másik megdorgálta ezt mondva: Te nem féled az Istent?
Hiszen te ugyanazon ítélet alatt vagy!
Luk 23:41 
Mi ugyan jogosan, mert cselekedeteink méltó büntetését vesszük, de ő semmi rosszat nem cselekedett.
Luk 23:42 
És azt mondta: Jézus, emlékezz meg rólam, amikor eljössz a te országodba!
Luk 23:43 
Ő így felelt: Bizony mondom neked, ma velem leszel a paradicsomban.

[Kamilla]

Jón 2:1  Az ÚR pedig egy nagy halat rendelt, hogy lenyelje Jónást. Jónás pedig három nap és három éjjel volt a hal gyomrában.
Jón 2:2  És Jónás imádkozott az ÚRhoz, az ő Istenéhez a hal gyomrából.
Jón 2:3  Azt mondta: Nyomorúságomban az ÚRhoz kiáltottam, és ő meghallgatott engem. A Seol torkából kiáltoztam, és te meghallottad szavamat.
Jón 2:4  Mert mélységbe vetettél engem, a tenger közepébe; körülfogott a víz, habjaid és hullámaid mind átcsaptak rajtam!
Jón 2:5  Azt gondoltam: Elvetettél a szemed elől.
Bárcsak láthatnám még szentséged templomát!
Jón 2:6  Torkomig értek a vizek, a mélység árja vett körül engem, hínár szövődött a fejemre.
Jón 2:7  Lesüllyedtem a hegyek alapjáig, örökre bezáródtak mögöttem a föld zárjai. De te kiemelted életemet a mélységből, URam, Istenem!
Jón 2:8  Amikor elcsüggedt a lelkem, az ÚRra emlékeztem, és könyörgésem eljutott hozzád, szentséged templomába.
Jón 2:9  Akik a hiábavaló bálványokra ügyelnek, elhagyják azt, aki kegyelmes hozzájuk.
Jón 2:10  De én hálaadó énekkel áldozom neked, megadom, amit megfogadtam. Az ÚRé a szabadítás!
Jón 2:11  Erre az ÚR parancsolt a halnak, és az kivetette Jónást a szárazra.


Dán 4:26  Tizenkét hónap múlva, amikor a babilóni királyi palota tetején sétált,
Dán 4:27  így szólt a király: Nemde ez az a nagy Babilón, amelyet én építettem ki királyi székhelyül hatalmam ereje által, fenségem dicsőítésére?
Dán 4:28  Még a szó a király szájában volt, amikor szózat szállt le az égből: „Neked szól ez, ó, Nebukadneccar király: a birodalom elvétetett tőled!
Dán 4:29  Kivetnek téged az emberek közül, és a mezei állatok közt fogsz lakni, és füvet adnak enni neked, mint az ökröknek, és hét idő múlik el fölötted, amíg föl nem ismered, hogy a Felséges uralkodik az emberek birodalmán, és annak adja azt, akinek akarja.”
Dán 4:30  Azon nyomban betelt a beszéd Nebukad neccaron: kivetették az emberek közül, és füvet evett, mint az ökrök, és égi harmat öntözte testét, míg végül a szőre úgy megnőtt, mint a sas tolla, és a körmei úgy megnyúltak, mint a madarak karmai.

Dán 4:31  Amikor eltelt ez az idő, én, Nebukadnec car, az égre emeltem szememet, és értelmem visszatért.
Áldottam a Felségest, dicsértem és dicsőítettem az örökké Élőt, akinek hatalma örökkévaló hatalom, és országa megmarad nemzedékről nemzedékre.
Dán 4:32  A föld összes lakója olyan, mint a semmi; akarata szerint cselekszik az ég seregével és a föld lakóival.
 Nincs, aki lefoghatná kezét, és azt mondhatná neki: Mit cselekedtél?
Dán 4:33  Abban az időben visszatért az értelmem, és királyságom dicsőségére az én tisztességem és méltóságom is visszatért hozzám.
Tanácsosaim és főembereim fölkerestek, visszahelyeztek királyságomba, és még nagyobb hatalmat nyertem.
Dán 4:34  Most azért én, Nebukadneccar, dicsérem, magasztalom és dicsőítem az ég Királyát, mert minden cselekedete igaz, útjai igazságosak, és meg tudja alázni azokat, akik kevélységben járnak.

[Zoltan]

5Mózes 9:9 
Amikor fölmentem a hegyre, hogy átvegyem a kőtáblákat, annak a szövetségnek a tábláit, amelyet az Úr kötött veletek, és a hegyen maradtam negyven nap és negyven éjjel, kenyeret nem ettem, és vizet nem ittam,

1Királyok 19:8 
Ő fölkelt, evett és ivott, és annak az ételnek az erejével ment negyven nap és negyven éjjel az Isten hegyéig, a Hórebig.

Máté 4:2 
Miután negyven nap és negyven éjjel böjtölt, végül megéhezett.

[Jazmin]

 

[Kamilla]

1Móz 1:3  Akkor ezt mondta Isten: Legyen világosság! És lett világosság.
1Móz 1:4  Látta Isten, hogy jó a világosság, és elválasztotta Isten a világosságot a sötétségtől.
1Móz 1:5  Isten a világosságot nappalnak nevezte, a sötétséget pedig éjszakának. És lett este, és lett reggel: első nap.


1Móz 1:14  Majd ezt mondta Isten: Legyenek világítótestek az ég boltozatán, hogy elválasszák a nappalt az éjszakától, és legyenek jelek és meghatározói az ünnepeknek, napoknak és esztendőknek,
1Móz 1:15  és legyenek világosságul az ég boltozatán, hogy világítsanak a földre. És úgy történt.
1Móz 1:16  Megteremtette tehát Isten a két nagy világítótestet: a nagyobbik világítótestet, hogy uralkodjék nappal, és a kisebbik világítótestet, hogy uralkodjék éjjel, és a csillagokat.
1Móz 1:17  Az ég boltozatára helyezte azokat Isten, hogy világítsanak a földre,
1Móz 1:18  és uralkodjanak a nappalon és az éjszakán, és elválasszák a világosságot a sötétségtől. És látta Isten, hogy ez jó.


Zsolt 121:5  Az ÚR a te őriződ, az ÚR a te árnyékod jobb kezed felől.
Zsolt 121:6  Nem árt neked nappal a nap, sem éjjel a hold.
Zsolt 121:7  Az ÚR megőriz téged minden gonosztól, megőrzi lelkedet.


Jel 22:1  És megmutatta nekem az élet vizének folyóját, amely ragyogó volt, mint a kristály, és az Isten és a Bárány trónjából ered.
Jel 22:2  A város utcájának közepén és a folyóvízen innen és túl van az élet fája, amely tizenkét gyümölcsöt terem, minden hónapban meghozva gyümölcsét, és a fa levelei a népek gyógyítására valók.
Jel 22:3  Semmi elátkozott nem lesz többé, és az Isten és a Bárány trónja benne lesz, és szolgái szolgálnak neki,
Jel 22:4  és látják az ő arcát, és a neve a homlokukon lesz.
Jel 22:5  Éjszaka nem lesz többé, és nem lesz szükségük lámpásra és napfényre, mert az Úristen lesz a világosságuk, és uralkodnak örökkön-örökké.

[Kamilla]

1Móz 1:3 
Akkor ezt mondta Isten: Legyen világosság!
És lett világosság.
1Móz 1:4 
Látta Isten, hogy jó a világosság, és elválasztotta Isten a világosságot a sötétségtől.
1Móz 1:5 
Isten a világosságot nappalnak nevezte, a sötétséget pedig éjszakának.
És lett este, és lett reggel: első nap.


Máté 24:29 
Mindjárt pedig ama napok nyomorúságai után a nap elsötétedik, a hold nem fénylik, a csillagok az égről lehullnak, és az egek erősségei megrendülnek.
Máté 24:30 
És akkor feltűnik az Emberfiának jele az égen, és sír a föld minden nemzetsége, amikor meglátják az Emberfiát eljönni az ég felhőiben nagy hatalommal és dicsőséggel.

[Kamilla]

2Móz 15:11-18 
Kicsoda olyan az istenek közt, mint te, URam?
Kicsoda olyan felséges, mint te, szentségedben, félelemmel dicsérendő és csodatévő?
Kinyújtottad jobbodat, és elnyelte őket a föld.
Kegyelmeddel vezérled megváltott népedet, hatalmaddal viszed be szent legelődre.
Meghallják ezt a népek, és megrendülnek, Filisztea lakóit reszketés járja át.
Akkor megháborodnak Edóm fejedelmei, Móáb hatalmasait rettegés szállja meg, elcsügged Kánaán egész lakossága.
Félelem és aggodalom lepi meg őket, karod hatalmától elnémulnak, mint a kő, míg átvonul néped, URam!
Míg átvonul a nép, a te szerzeményed.
 Beviszed és letelepíted őket örökséged hegyén, melyet magadnak készítettél, URam, lakóhelyül, szentélyedbe, URam, melyet kezed erősített meg.
Az ÚR uralkodik örökkön-örökké.


5Móz 2:24-25 
Induljatok hát útnak, keljetek át az Arnón-patakon.
Íme, kezedbe adtam az emóri Szíhónt, Hesbón királyát, országával együtt.
Kezdj hozzá, foglald el a földjét és harcolj ellene!
E napon kezdek az ég alatt lakó népekben félelmet és rettegést támasztani, hogy akik híredet hallják, megrendüljenek és reszkessenek miattad.


Józs 2:8-11 
A kémek még le sem feküdtek, amikor fölment hozzájuk az asszony a tetőre.
Azt mondta a férfiaknak: Tudom, hogy az ÚR nektek adta ezt a földet.
Megszállt minket a félelem miattatok, és e föld minden lakosa megolvad előttetek.
Mert hallottuk, hogy kiszárította az ÚR a Vörös-tenger vizét előttetek, amikor kijöttetek Egyiptomból, és hogy mit cselekedtetek a Jordánon túl az emóriak két királyával, Szíhónnal és Óggal, hogy megöltétek őket.
Amikor ezt hallottuk, megolvadt a szívünk, és elállt a lélegzete mindenkinek miattatok. Bizony, a ti Istenetek, az ÚR az Isten fönn az égben és lenn a földön!
Józs 5:1
Amikor meghallotta az emóriak összes királya, akik a Jordántól nyugat felé laknak, és a kánaániak összes királya, akik a tenger mellett laknak, hogy kiszárította az ÚR a Jordán vizét Izráel fiai előtt, amíg átkeltek, megolvadt a szívük, és elakadt még a lélegzetük is Izráel fiai miatt.

[Kamilla]

Neh 1:5
 Ezt mondtam: Kérlek, URam, mennynek Istene, nagy és rettenetes Isten, aki irgalmasan megtartod a szövetséget azokkal, akik téged szeretnek, és parancsolataidat megtartják!

1Kor 2:9
 Hanem amint meg van írva: Amiket szem nem látott, fül nem hallott, és emberi szív meg sem gondolt, azt készítette Isten az őt szeretőknek.

Ján 14:21
Akinél az én parancsolataim vannak, és megtartja azokat, az szeret engem, aki pedig szeret engem, azt szeretni fogja az én Atyám, és én is szeretni fogom őt, és kijelentem magam neki.

Jak 1:12
 Boldog ember az, aki a kísértésben kitart, mert miután megpróbáltatott, elnyeri az élet koronáját, amelyet az Úr ígért az őt szeretőknek.