Nem tudom h ide illik e de megosztom amit most olvastam.
Miért nem járnak locsolkodni a hitvalló keresztyén közösségek egyháztagjai?
Egyre gyakrabban olvasni egyházi és világi újságokban, internetes oldalakon, hogy hívő protestáns vagy pápista lelkészek elmagyarázzák, hogy a feltörő tojás a Jézus kinyíló sírja, és a tojás, amiből csirke jön ki, Jézus feltámadásának a jelképe. A húsvéti piros tojás pedig azért piros, mert azt a nagypénteken keresztre feszített Jézus vére festette pirosra. Ez nem igaz. Nem mások az ilyen megnyilatkozások, mint a pogányság megkeresztelése. Ez egész ókori világ előtt világos volt, hogy a piros tojás és a locsolkodás termékenységi kultusz szerves része volt. A tojásfestés Egyiptomból ered, a locsolkodás magyar termékenységi szertartás, a húsvét vagy angolul Ísztör elnevezés, pedig a tavasszal ünnepelt termékenységi istennő, Istárnak a neve. Az ő nevét a Bibliában Aséra átiratban olvashatjuk. A bujazöld ligetek az ő tiszteletére lettek ültetve a Baaál oltára mellett, ahol Aserát is ünnepelték. Ez a két ókori keleti isten egy párt alkotott. Kettejük tiszteletéhez termékenységkultusz tartozott. Ezért kellettek a bujazöld fák a tiszteletükhöz illetve a szertartási helyeikhez, amit Károli Gáspár bibliafordító református lelkész nem hiába fordított éppen ezzel a szóval. Oda sem imaközösségre jártak a zsidó férfiak…
Nem kell erőlködni a magyar termékenységkultusz megkeresztelésével. A piros tojásnak, a sonkának, meg a locsolkodásnak nem keresztyén, hanem pogány termékenységkultuszi gyökerei vannak. Ez, amit Jézus feltámadása napján locsolkodás és locsolóvárás címszó alatt leművelnek pogány termékenységkultusz.
Magyar apukák kiskosárt adnak a kisfiú kezébe, kézenfogják, és istentisztetelet helyett a falut járják. A lelkészek pedig el vannak olvadva, mert lám, milyen szép: az édesapa foglalkozik a kisgyerekkel. Falusi lelkészként a templomkerülésnek valahogy nem tudok örülni még Húsvét reggelén sem, amikor istentiszteleti idő alatt kiskosaras apukák és kisfiúk sétálnak a faluban. A kisfiú meglocsolja a szomszéd kislányt kölnivízzel, hogy az termékeny legyen. A kislány pedig az ókori termékenység kultusz szimbólumával, a piros tojással jutalmazza a varázsszertartást. Ez annyira erős termékenységkultusz, hogy nyugaton már Jézus feltámadását a televízió, a gyermekkönyvek, az iskolai ünnepek sok helyen nem is említik. A termékenységkultusz angol nyelvterületen meg is őrizte az ünnep eredeti nevét Istár termékenység istennő után. Istár angolul Ísztör. A németül és az angolul beszélők Istár istennő nevét mondják ki, ahányszor említik vagy köszöntik az ünnepet. A magyarok boldog húsvétot kívánnak, ami húsevést jelent. Ez jelzi, hogy mennyire értékelték az ókori pápista böjti időszakot a vadászathoz, halászathoz szokott honfoglaló őseink. Ezen okok miatt a magyar hitvalló keresztyének a húsvét, a tojás, és a termékenységi locsolkodás ünnepe idején nem tartják ezeket az Istár vagy más nevén Asera szertartásokat, hanem a Feltámadott Úr Jézust ünnepeljük, imaházba megyünk, nem locsolkodunk, és nem festjük a tojást, egymásnak pedig Boldog Feltámadás ünnepét kívánunk.
Az, hogy a világ legszentebb keresztyén ünnepeinket leterheli mindenféle szokásokkal, mélyen elszomorít minket, mert ez egyrészt az évés-ivásról szól, másrészt az üzletről, egyszóval az emberről, és nem az Istenről.
Mit tegyünk? Mondjuk azt, amit a szentháromságtagadó Jehova tanuk, hogy nem kell semmilyen keresztyén ünnep? Nem gondolom, hogy ez lenne az Úr előtt a kedves. A Bibliában mindig az a kedves, hogy Isten gyermekei a bűnt néven nevezik, megfeddik, és attól magukat elhatárolják. Kerülik a bűnt, mert Istennek és nem embereknek akarnak kedveskedni. Ezért nem járunk locsolkodni. A gyermekeinknek nem készítünk piros tojást, mert az Úr Jézust szeretjük, és nem Baált meg Aserát, a Feltámadott Isten Fiát akarjuk ünnepelni, és nem Istár istennőt. Számunkra az ünnep lényege nem a hús-vét, a hús magunkhoz vétele, megevése, hanem Jézus feltámadása, amely a hitünk és az egyetemes keresztyén anyaszentegyház egyetlen alapja.
Mit tegyünk? Először is menjünk imaházba, a kisfiúkat vasárnapi iskolára kell vinni, és nem locsolkodni, a kislányoknak el kell magyarázni, hogy mit jelent a piros tojás, és az miért pogányság. Istentisztelet után pedig legyen együtt a család. Látogassunk meg más keresztyéneket is. Ha erre nem áll módunk, akkor menjünk el a családdal kirándulni a természetbe. Este csendesedjünk el családi áhítaton az ige mellett, és idejében pihenjünk le. Nem kell a faluban járni, nem kell este más házába csörtetni, hogy jöttem locsolkodni. A világ hadd ünnepelje magát, karácsonykor is ezt tették. Nagypéntek sem volt nekik más csak a kapufestés és a kalácssütés ünnepe. Ez a világ dolga, mi ebben részt ne vegyünk! Ha ez nem tetszik a világnak, a vallásos népnek, vagy a névleges keresztyén közösségek lelkészeinek, papjainak, ám ne tessék, az Úr Jézus nem ennyit vállalt az övéiért a kereszten, vállaljanak legalább ennyit az Úr Jézusért az övéi a Feltámadás ünnepén.
Tóth Zoltán beregújfalui ev ref lelkipásztor