Nem vetem meg azokat, akik ezt tartják, sokan teljes szabadságban tartják ezt a napot. Semi gonosz, babonás, vagy vallásos háttér nem vezérli őket. Mégis érdekes, hogy egy adott naphoz szabják ezt, mintha ennek így lenne jelentősége. Ugyanakkor vannak akik igenis lelkiismereti kérdésből végzik ezt, ugyanakkor, úgy viszonyúlnak ehez mint egy szertartás, mint amit a halottért tesznek meg.
Én egy olyan háterű gyülekezetben szolgálok, ahol a megtértek egy, még erős a babobás és okúlt háttérből érkeznek. Ezek hittek, és rokonaik még erősen hisznek a ezekben a dolgokban, sőt gyakorolják. Ezért fontos, hogy ezek az emberek szakítsanak az ilyen babonákkal és szokásokkal. Ezért nekünk vigyáznunk kell, milyen példával járunk előtük.
Nekem megvan a szabadságom ere, de másnak nem. De mivel sok buta gondola és szokás kapcsolódik a halottak napjához, ezért amennyiben lehet nem akarok abban résztveni, sem hogy mások vádoljanak (még akkor is ha tiszta a lekiismeretem), hogy részt vettem valami efélében, vagy okot adjak arra, hogy más résztvegyen de nem tiszta lelkiismerettel.
Ez egy fontos alap elv, amit szeretnénk betartani, amennyire csak lehet.
1Kor 8:9 -13
De vigyázzatok, nehogy ez a szabadságotok valamiképpen megütközést ne váltson ki az erőtlenek között.
Mert ha valaki meglát téged, akinek ismereted van, amint a bálványtemplomban asztalnál ülsz, vajon nem fog-e erőtlen lelkiismerete felbátorodni arra, hogy ő is megegye a bálványáldozati húst?
És így ismereteddel vesztét okozod erőtlen testvérednek, akiért Krisztus meghalt.
Így aztán amikor a testvérek ellen vétkeztek, és erőtlen lelkiismeretüket megsértitek, Krisztus ellen vétkeztek.
Ezért tehát, ha az étel megbotránkoztatja testvéremet, inkább nem eszem húst soha, hogy őt meg ne botránkoztassam.