""Van-e szabad akarat és mire képes az ember?
Ebben a kérdésben, mely az egyházban mindig sok vitatkozást szült, azt tanítjuk, hogy az
embernek háromféle állapotát kell fontolóra vennünk. (Milyen volt az ember a bűneset előtt.)
Először, hogy milyen volt az ember a bűneset előtt, tudniillik igaz és szabad, aki mind a jóban
megmaradhatott, mind a rosszra hajolhatott volna; de a rosszra hajlott és ezáltal mind magát,
mind az egész emberi nemzetséget – mint előbb mondtuk – bűnbe és halálba döntötte.
(Milyen volt az ember a bűneset után.) Ezután azt kell fontolóra vennünk, milyen volt az ember a
bűneset után. Nem vesztette el ugyan értelmét vagy akaratát az ember, nem is változott kővé
vagy fatuskóvá, de azok a tulajdonságai úgy megváltoztak és megerőtlenedtek benne, hogy nem
képesek többé arra, amire képesek voltak a bűneset előtt. Értelme ugyanis elhomályosult, akarata 1
pedig szabad akaratból szolgai akarattá lett. Mert nem nem-akarva, hanem akarva szolgál a
bűnnek, hiszen az akaratot ezért mondjuk akaratnak.
(Az ember önként teszi a rosszat.) Tehát ami a rosszat vagy bűnt illeti, az ember nem az Istentől
vagy ördögtől kényszerítve, hanem a maga jószántából teszi a rosszat és ennyiben teljesen
szabad akaratú. Az sem szünteti meg az embernek a rosszra való szabadságát, hogy – amit nem
ritkán látunk – az embernek leggonoszabb tetteit és szándékait meggátolja Isten abban, hogy célt
érjenek; hanem Isten a maga hatalmával csupán azt akadályozza meg, amit az ember egyébként
szabadon határozott. Mint ahogy József testvérei szabadon határozzák el József elpusztítását, de
nem tudják végrehajtani, mert Isten másként látta jónak.
(Az ember nem tud magától jót tenni.) Ami pedig a jót és az erényeket illeti, az ember értelme
magától nem ítél helyesen Isten dolgairól. A Szentírás evangéliumi és apostoli része ugyanis
mindnyájunktól, akik csak üdvözülni szeretnénk, újjászületést kíván. Ezért nekünk az Ádámtól
való első születésünk az üdvösség dolgában mit sem használ. Pál apostol szerint érzéki ember
nem foghatja meg az Isten lelkének dolgait stb. (1 Kor. 2:14). Ugyanő tagadja másutt, mintha
magunktól alkalmatosak volnánk valamit jót gondolni (2 Kor. 3:5). Az pedig ismeretes, hogy az
akarat vezére az értelem vagy ész. Minthogy pedig a vezér vak, világos, hogy mennyire jut el az
akarat. Ezért a még újjá nem született embernek nincs semmi szabad akarata a jóra, nincs semmi
ereje a jó véghezvitelére. Az Úr azt mondja az evangéliumban: Bizony, bizony mondom néktek,
hogy mindaz, aki bűnt cselekszik, szolgája a bűnnek (Ján. 8:34). És Pál apostol szerint a test
gondolata ellenségeskedés Isten ellen; minthogy az Isten törvényének nem engedelmeskedik,
mert nem is teheti (Róm. 8:7).
(Az e világi tudás.) Egyébként a földi dolgokhoz a bűnbeesett embernek is van valamelyes
értelme, mert irgalmasságból meghagyta neki az Isten az elmét, bár az nagyon különbözik attól,
ami a bűneset előtt volt az emberben. Parancsolja is Isten, hogy elménket kiműveljük,
egyszersmind tálentumokat és előmenetelt is ad ehhez. És nyilvánvaló, hogy Isten áldása nélkül
semmire sem megyünk a tudományokban. Valóban az Írás minden tudományt az Istentől
származtat.
xv
* Még a pogányok is a tudományok eredetét, mint azoknak feltalálóira, az istenekre
vezették vissza.
(Milyen képességeik vannak azoknak, akik újjászülettek és hogyan van szabad akaratuk?) Végül
meg kell vizsgálnunk, vajon az újjászülötteknek van-e szabad akaratuk, s ha igen, mennyiben.
Az újjászületésben az értelem megvilágosodik a Szent Lélek által, hogy Istennek mind titkait,
mind akaratát megértse. Magát az akaratot is nemcsak megváltoztatja a Szent Lélek, hanem fel is
ruházza oly képességekkel, hogy önként akarja és tehesse a jót (Róm. 8:1 skk). Ha ezt nem
fogadnánk el, megtagadnánk a keresztyén szabadságot és behoznánk a törvénynek való
szolgaságot. De a próféta is így beszélteti az Istent: Törvényemet az ő belsejükbe helyezem és az
ő szívükbe írom be (Jer. 31:33; Ez. 36:26 sk). Az Úr is ezt mondja az evangéliumban: Ha a Fiú
megszabadít titeket, valósággal szabadok lesztek (Ján. 8:36). Pál apostol is így szól a
filippibeliekhez: Néktek adatott az a kegyelem a Krisztusért, nemcsak hogy higyjetek Őbenne,
hanem hogy szenvedjetek is Őérette (Fil. 1:29). Továbbá: Meg lévén győződve arról, hogy aki
elkezdette bennetek a jó dolgot, elvégzi a Krisztus Jézusnak napjáig (Fil. 1:6). Valamint: Isten az,
aki munkálja bennetek mind az akarást, mind a munkálást jókedvéből (Fil. 2:13).
(Azok, akik újjászülettek, cselekvőleg működnek, nemcsak szenvedőleg.) Itt azonban, úgy véljük,
két dolgot nem szabad figyelmen kívül hagynunk: Először, hogy azok, akik újjászülettek, a jónak
választásában és végrehajtásában nemcsak szenvedőleg, hanem cselekvőleg is részt vesznek.
Arra cselekedteti ugyanis őket Isten, hogy maguk cselekdjék azt, amit tesznek. Mert helyesen
hivatkozik arra Ágoston, hogy Istent a mi segítőnknek mondja a Szentírás.
xvi
* Már pedig csak 1
annak lehet segíteni, aki valamit csinál. A manicheusok megfosztották az embert minden
cselekvéstől és mintegy kővé és fatuskóvá tették.
(Az újjászülöttekben erőtelen a szabad akarat.) Másodszor nem szabad elfelejtenünk, hogy
azokban, akik újjászülettek, megmarad a gyarlóság. Minthogy ugyanis bennünk lakozik a bűn és
a test az újjászületett emberben mind életünk végéig tusakodik a Lélek ellen, nem egykönnyen
viszik véghez az újjászülöttek azt, amit elhatároztak. Ezt az apostol is megerősíti a Róm. 7-ben
és a Gal. 5-ben. Így hát erőtlen ez a mi szabad akaratunk, az óembernek, vagyis a velünk
született emberi romlottságnak bennünk egészen életünk végéig továbbélő maradványai miatt.
Minthogy azonban a testiség ereje és az óember maradványai nem olyan hathatósak, hogy
egészen megoltanák a Lélek munkáját, ezért mondhatók szabadoknak a hivők, de csak úgy, hogy
elismerik gyarlóságukat és egyáltalában nem kérkednek szabad akaratukkal. Ugyanis a hivők
lelkének sohasem szabad elfelejtenie azt, amit nem győz eleget hangoztatni Szent Ágoston Pál
apostol alapján: Mid van ugyanis, amit nem kaptál volna? Ha pedig úgy kaptad, mit dicsekedel,
mintha nem kaptad volna?
xvii
* Ezekhez járul még az is, hogy nem mindjárt teljesül az, amit
elhatároztunk. A dolgok kimenetele ugyanis Isten kezében van. Ezért kéri Pál apostol az Urat,
hogy vigye jó végre az ő útját (Róm. 1:10). Ezért hát ez okból is erőtlen a szabad akarat.
(A külső dolgokban szabadok vagyunk.) Egyébként senki sem tagadja, hogy külső dolgokban
mind az újjá született, mind az újjá nem született embernek van szabad akarata. Mert az
embernek közös tulajdonsága más élőlényekkel (melyeknél nem alábbvaló), hogy egyes
dolgokat akar, másokat nem akar. Így beszélhet vagy hallgathat, házából kiléphet vagy otthon
maradhat stb. De még itt is mindig figyelembe kell vennünk Isten hatalmát: ez okozza azt, hogy
Bálám nem tudott oda eljutni, ahova akart, sem Zakariás a templomból visszatérve nem tudott
beszélni, holott akart.
(Eretnekségek.) Elítéljük ebben a kérdésben a manicheusokat, akik tagadják, hogy a jó embernek
szabad akaratából volt a rossznak a kezdete. De elítéljük a pelagiánusokat is, akik azt mondják,
hogy a megromlott embernek elégséges mértékben van szabad akarata a parancsolt jónak
megtételére. Mindkettőjüket megcáfolja a Szentírás, mely amazoknak ezt mondja: Teremté Isten
az embert igaznak;
xviii
* ezeknek meg azt mondja: Ha a Fiú megszabadít titeket, valósággal
szabadok lesztek. ""