Szerző Téma: Predesztináció, kegyelem, "szabad akarat"  (Megtekintve 56818 alkalommal)

0 Felhasználó és 1 vendég van a témában

Nem elérhető Zoltan

  • Moderátor
  • Fórumlakó
  • *
  • Hozzászólások: 3291
  • Nem: Férfi
Válasz #345 Dátum: 2020. December 10. - 14:56:20
Az üdvösségre való kiválasztás személyválogatás?

Egy korábbi bejegyzésben amellett érveltem, hogy az igazság és a kegyelem két külön fogalom. Isten soha nem igazságtalan, de a kegyelme (definíció szerint) szabad: annak adja, akinek akarja. Gyakran felmerül ezzel kapcsolatban a kérdés: ha Isten szabadon adja (vagy nem adja) a kegyelmét, nem személyválogató? Nem személyválogatás az, ha a kiválasztás oka kizárólag Istenben van? Hogyan lehetne pártatlan Isten, ha azon könyörül, akin akar?

Szögezzük le: a Biblia valóban többször és nyomatékosan elítéli a személyválogatást. Az Ószövetség hangsúlyozza, hogy a személyválogatás helytelen (pl. 5Móz 1,17; Jób 13,10; 32,21; Mal 2,9), mert Isten az ítéletben soha nem az emberek személyét nézi (pl. 5Móz 17,10; 2Krón 19,7). Az Újszövetség is több ízben megerősíti, hogy Isten nem személyválogató (pl. ApCsel 10,34; 1Pt 1,17; Róm 2,11; Ef 6,9; Kol 3,25; Jak 2,1.9). Hogyan egyeztethető össze a Bibliának ez az egyöntetű tanítása a kiválasztás tanával?


Mindenek előtt érdemes megjegyezni, hogy sem a héber, sem a görög kifejezésben nincs benne a „válogatás” szó. A héber נָשֹׁ֑א פָנִ֜ים  és a görög προσωπολημψία egyaránt azt jelenti, hogy valakinek „a személyét figyelembe venni”. Ez kulcskérdés, mert a Biblia sehol nem mondja azt, hogy Isten nem tesz különbséget az egyik és a másik ember között. A Szentírás tele van példákkal, amikor Isten éppen ezt teszi. Maga a kiválasztás bibliai kifejezése is valamiféle különbségtételre utal. A személyválogatásban nem a válogatással van a baj, hanem azzal, ha az ítélet alapja az illető személye, nem pedig az igazságos mérce, vagy Isten kegyelmes döntése, melynek definíció szerint nincs köze az ember személyéhez, és amelyben az igazságnak már nincs szerepe (hiszen a kegyelembe fogadott nem igazságot kap, hanem kegyelmet).

A Bibliában a személyválogatás elsősorban az ítélettel van kapcsolatban. „Ne legyetek személyválogatók az ítéletben” (5Móz 1,17) – mondja a törvény. Isten egyik fontos tulajdonsága, hogy nem megvesztegethető, nem fogad el ajándékot, az ítélete nem az emberek személyétől függ (5Móz 17,10; 2Krón 19,7). Az ÚR nem veszi figyelembe, hogy valaki gazdag vagy szegény, zsidó vagy görög, férfi vagy nő-e. Ő személyválogatás nélkül ítél kinek-kinek a cselekedetei szerint (1Pt 1,17). Ítéletében nem az illető személyére néz, hanem az igazságra.

Mivel a kiválasztás tana nem az igazságot, hanem a kegyelmet teszi meg az üdvösség végső okának, a személyválogatás ezen a szinten nem érinti a kiválasztás kérdését. Az, hogy Isten nem személyválogató az igazságban, nekünk amúgy sem feltétlenül jó hír. Sőt, egyáltalán nem az. Ha Isten igazságot adna mindenkinek, a bűnei miatt minden ember elkárhozna. Pál a Római levél első fejezeteiben kifejti: a személyválogatás nélküli ítélet kivétel nélkül minden ember esetében a kárhozatot jelentené, ezért van szükségünk arra – zsidóknak is és nem zsidóknak is –, hogy Isten ingyen kegyelemből, Krisztussal egyesítve üdvözítsen bennünket.

De mi van a kiválasztó kegyelemmel? Értjük, hogy Isten az igazságos ítéletben nem személyválogató. Az elhívás kegyelmében mégis az lenne? Elsőre úgy tűnhet, hogy igen. Isten Jákóbot szerette, Ézsaut gyűlölte: mi ez, ha nem személyválogatás? Lehet, hogy Ézsau durvább jellem volt, de hát akkor is! Ez így részrehajlás!

Az első benyomások azonban néha félrevezetők. Ha közelebbről megvizsgáljuk a bibliai tanítást, megláthatjuk, hogy a kegyelemben sincs személyválogatás. Sőt! Pál szerint éppen a kegyelmi kiválasztás során mutatkozik meg legcsodálatosabban, hogy Isten nem a személyünket nézi. Mire gondolok? Pontosabban: mire gondol az apostol?

A Róma 9-ben Pál azt hangsúlyozza, hogy az üdvösségre rendelés akkor történt meg, amikor Ézsau és Jákób még nem tettek semmit, hogy „az Istennek kiválasztáson alapuló elhatározása érvényesüljön, ne a cselekedetek alapján, hanem az elhívó akarata szerint” (9,11-12). Vegyük észre a lényeget: Isten nem a személyükre nézett! Ézsau igazságot kapott. Részrehajlás nélkül azt kapta, amit érdemelt, mert Isten az igazságra nézett. És Jákób? Jákób nem igazságot kapott (akkor ő is elkárhozott volna), hanem kegyelmet. Jobb jelleme volt, azért? Nyitottabb volt? Nem. Még „nem tett semmit”, amikor Isten eldöntötte felőle, hogy kegyelemben részesíti. Nem az időbeliség a lényeg itt, hanem az, hogy nem Jákóbban volt a kegyelem oka. Isten nem Jákób személyére nézett, hanem önmagára. Semmi köze ennek a személyválogatáshoz! Ez nem נָשֹׁ֑א פָנִ֜ים  vagy προσωπολημψία, hanem éppen az ellenkezője!

A kiválasztás végzésében Isten előtt nem számít, hogy valaki gazdag vagy szegény, zsidó vagy görög, férfi vagy nő, szabad vagy rabszolga-e. Az sem számít, hogy elsőszülött vagy második gyermek-e. Sőt, nem számít még az sem, hogy kicsit vagy nagyon bűnös-e. Mindenki büntetést érdemel. A kegyelem okaként nem jöhetnek szóba sem a cselekedeteink, sem a jellemünk, sem a státuszunk. Csak a kegyelem. Isten pedig könyörül, akin könyörül, és kegyelmez, akinek kegyelmez.

Az 1 Korinthus 1-ben az apostol szintén azt hangsúlyozza, hogy a kiválasztásban nem játszik szerepet egyetlen olyan szempont sem, amely alapján az emberek részrehajlása a társadalomban megnyilvánul. „Mert nézzétek csak a ti elhivatásotokat, testvéreim; nem sokan vannak köztetek, akik emberi megítélés szerint bölcsek, hatalmasok vagy előkelők. Sőt azokat választotta ki az Isten, akik a világ szemében bolondok, hogy megszégyenítse a bölcseket, és azokat választotta ki az Isten, akik a világ szemében erőtlenek, hogy megszégyenítse az erőseket: és azokat választotta ki az Isten, akik a világ szemében nem előkelők, sőt lenézettek; és a semmiket, hogy semmikké tegye a valamiket; hogy egyetlen ember se dicsekedjék az Isten színe előtt.” (26-29)

Személyválogató Isten, amikor egyeseket üdvösségre választ? Pál szerint éppen a kegyelmi kiválasztás tana mutatja meg legvilágosabban, hogy a könyörülő Isten soha nem az emberek személyére néz. Ha kell, éppen az erőtleneket, nemteleneket, semmiket választja ki, hogy demonstrálja ezt. „Önmagamért, önmagamért cselekszem… Nem adom másnak dicsőségemet!” (Ézs 48,11)

Ha megmenekültünk, abban semmi, de semmi érdemünk nem volt. Semmi. A dicsőség egyedül Istené. Ha üdvözülünk, az azért van, mert Isten nem nézte a személyünket. Hogy miért könyörült éppen rajtunk, és nem másokon? Hogy miért éppen mi kaptunk hitet (vö. 2Pt 1,1), és nem mások? Ez a kiválasztás igazi titka! Erre nem csak én nem tudom a választ, de Pál sem tudta. Egy biztos: a válasz nem a személyválogatás, hanem valami más, végtelenül bölcs és dicsőséges, de számunkra egyelőre megfoghatatlan szándék.

„Ó, Isten gazdagságának, bölcsességének és ismeretének mélysége! Milyen megfoghatatlanok az ő ítéletei, és milyen kikutathatatlanok az ő útjai! Ugyan ’ki értette meg az Úr szándékát, vagy ki lett az ő tanácsadójává? Vagy ki előlegezett neki, hogy vissza kellene fizetnie?’ Bizony, tőle, általa és érte van minden: övé a dicsőség mindörökké. Ámen.” (Róm 11,33-36)

https://divinity.szabadosadam.hu/?p=1179

Mert kegyelemből tartattatok meg, hit által; és ez nem tőletek van: Isten ajándéka ez;
Mert ő tőle, ő általa és ő reá nézve vannak mindenek. Övé a dicsőség mindörökké.


Nem elérhető Lucius

  • újjászületett hívő testvér
  • Aktív fórumozó
  • *
  • Hozzászólások: 740
  • Nem: Férfi
Válasz #346 Dátum: 2020. December 10. - 16:25:04
"Hogy miért éppen mi kaptunk hitet (vö. 2Pt 1,1), és nem mások? Ez a kiválasztás igazi titka! Erre nem csak én nem tudom a választ, de Pál sem tudta. Egy biztos: a válasz nem a személyválogatás, hanem valami más, végtelenül bölcs és dicsőséges, de számunkra egyelőre megfoghatatlan szándék."

Ámen.

Korábbi években, amikor erről a támáról gondolkodtam, eljutottam odáig,
hogy a "természet" az, ami meghatározza egy élőlény esetében azt,
hogy hogyan is dönt, mit is akar.


Egy macska a "macskatermészete" miatt akar felmászni egy fára, egy madár a "madártermészete" miatt akar repülni, a disznó
pedig a disznótermészete miatt szeret a sárban fürdőzni.

A természet az, ami lényegében meghatározza, mi után vágyakozunk, a vágyaink pedig azt, hogy mit akarunk.
A hitünket is a természetünk határozza meg. A megromlott ádámi természet alapból fél Istentől, Isten ellensége. Alappal fél, jogosan fél, mert
"test és vér nem örökölheti Isten országát". Az ádámi természetnek semmi keresnivalója Isten országában. Az ádámi ember ezt ösztönösen tudja, ezért ösztönösen tart Istentől, nem keresi Isten valódi társaságát. Nem is képes megbízni Istenben, ez lehetetlen a számára.
Ahhoz, hogy egy ember természete megváltozzon, és Isten ellenségéből, aki bizalmatlan, hitetlen Istennel szemben, hívő emberré váljon, ahhoz újjá kell születnie. Nincs más út.

Amit még megértettem, az az hogy a „természet” jelképe a bibliában a „vér”.
A köznyelvben is mondjuk, hogy ez egy „nagyon jó vérvonal”, vagy az „apja vére van benne”. Ez mind-mind egy ember természeti sajátosságait fejezi ki. Olyan a természete, mint az apjáé – „az apja vére,” mondjuk…
Amikor a biblia arról beszél, hogy mi Jézus vérében részesültünk, akkor ez mind-mind arról beszél, hogy mi megkaptuk Jézus isteni természetét. Ez az, ami bennünket Isten VALÓDI gyermekeivé tesz. Ez a "felülről születés". Az Ő vére, az Ő természete az, amelyben Jézus (és Isten) részesít minket. Ez a legnagyobb ajándék, amit csak el lehet képzelni. Ennél nincsen értékesebb dolog. Ez tesz minket alkalmassá a Mennyre. Ez az új természet hozza meg számunkra a hitet is, ez tesz igazzá, stb.stb.

Ha egyszer választanom kellene a világ összes vagyona és az isteni természet között, én az utóbbit választanám, és ezzel nem döntenék rosszul! Nincs ennél jobb
dolog a világon. Az isteni természet sajátosságai: pl. halhatatlanság, bűngyűlölet, szeretet.... A legértékesebb dolgok a világon. Ezt adta nekünk Isten az Ő Fiával együtt!
Ez valami felfoghatatlanul hatalmas és dicsőséges dolog!!! Ezek a mi új természetünk sajátosságai.

Csak helyettesítsd be az alábbi igéknél, amelyiknél csak lehet, a "Jézus vére" helyére a "Jézus isteni természete, amiben részesültem" kifejezést...
Meglátsd, érdekes dolgokat fogsz megérteni,amelyeket eddig nem értettél a bibliából :)

Jézus vére IGAZZÁ tesz:

Róm 5:9 Minekutána azért most megigazultunk az ő vére által, sokkal inkább megtartatunk a harag ellen ő általa.


Jézus vére megvált:

Ef 1:7 Akiben van a mi váltságunk az Ő vére által, a bűnöknek bocsánata az Ő kegyelmének gazdagsága szerint.

Kol 1:14 Kiben van a mi váltságunk az Ő vére által, bűneinknek bocsánata;

1Pét 1:18 Tudván, hogy nem veszendő holmin, ezüstön vagy aranyon váltattatok meg a ti atyáitoktól örökölt hiábavaló életetekből;
1Pét 1:19 Hanem drága véren, mint hibátlan és szeplőtlen bárányén, a Krisztusén:

Jel 5:9 És éneklének új éneket, mondván: Méltó vagy, hogy elvedd a könyvet és megnyisd annak pecsétjeit: mert megölettél, és megváltottál minket Istennek a te véred által, minden ágazatból és nyelvből és népből és nemzetből,

Mennyi időre vált meg ?

Zsid 9:12 És nem bakok és tulkok vére által, hanem az ő tulajdon vére által ment be egyszer s mindenkorra a szentélybe, örök váltságot szerezve.


Jézus vére közelivé tesz:

Ef 2:13 Most pedig a Krisztus Jézusban ti, kik egykor távol valátok, közelvalókká lettetek a Krisztus vére által.


Jézus vére bűneink megbocsátását eredményezi:

Kol 1:14 Kiben van a mi váltságunk az Ő vére által, bűneinknek bocsánata;


Jézus vére megbékéltet minket Istennel:

Kol 1:20 És hogy Ő általa békéltessen meg mindent Magával, békességet szerezvén az Ő keresztjének vére által; Ő általa mindent, ami csak van, akár a földön, akár a mennyekben.


Jézus vére megtisztítja a lelkiismeretünket a holt cselekedetektől:

Zsid 9:14 Mennyivel inkább Krisztusnak a vére, aki örökké való Lélek által önmagát áldozta fel ártatlanul Istennek: megtisztítja a ti lelkiismereteteket a holt cselekedetektől, hogy szolgáljatok az élő Istennek.


Jézus vére által bemehetünk a szentélybe Isten jelenlétébe, ahová csak a papok mehettek be:

Zsid 10:19 Mivelhogy azért atyámfiai bizodalmunk van a szentélybe való bemenetelre a Jézus vére által,

Zsid 10:19 (H Csia 2005) Minthogy tehát bizalom adta szabadságunk van arra testvéreim, hogy Jézus vérével a szentélybe bemenjünk, -


Jézus vére jobbat beszél, mint Ábel vére:

Zsid 12:24 És az újszövetség közbenjárójához Jézushoz, és a meghintésnek véréhez, mely jobbat beszél, mint az Ábel vére.

Zsid 12:24 (H Csia 2005) új szövetség közbenjárójához, Jézushoz, a meghintő vérhez, mely Ábelnél hatalmasabban beszél.


Jézus vére szentté tesz:

Zsid 13:12 Annak okáért Jézus is, hogy megszentelje az ő tulajdon vére által a népet, a kapun kívül szenvedett.

Zsid 13:12 (H Csia 2005) Ezért szenvedett Jézus is a kapun kívül, hogy saját vérével megszentelhesse a népet.


Jézus vére megtisztít minket minden bűntől:

1Ján 1:7 Ha pedig a világosságban járunk, amint ő maga a világosságban van: közösségünk van egymással, és Jézus Krisztusnak, az ő Fiának vére megtisztít minket minden bűntől.

Jel 1:5 És a Jézus Krisztustól, aki a hű tanúbizonyság, a halottak közül az elsőszülött, és a föld királyainak fejedelme. Annak, aki minket szeretett, és megmosott bennünket a mi bűneinkből az ő vére által,

Jel 1:5 (H Csia 2005) és a Felkent Jézustól, ama hű Tanútól, ki a holtak közt az elsőszülött, a föld királyainak fejedelme, Ő minket szeretett, vétkeinkből vérével feloldott,


Jézus vére megfehéríti a ruháinkat:

Jel 7:14 És mondék neki: Uram, te tudod. És monda nekem: Ezek azok, akik jöttek a nagy nyomorúságból, és megmosták az ő ruháikat, és megfehérítették ruháikat a Bárány vérében.

Jel 7:14 (H Csia 2005) „ Uram! Te tudod” - szóltam hozzá. Ő pedig ezt felelte nekem: „Ezek azok, akik a nagy szorongattatásból jönnek, és akik ruháikat megmosták és megfehérítették a Bárány vérével.


Jézus vére legyőzi a gonoszt:

Jel 12:11 (H Csia 2005) Testvéreink legyőzték őt a Bárány vérével, s tanúságtételük szavával, és azzal, hogy lelküket nem szerették halálig.


Jézus a vére által megkötötte velünk az új szövetséget:

Luk 22:20 Hasonlóképpen a pohárt is, minekutána vacsorált, ezt mondván: E pohár amaz új szövetség az én véremben, mely ti értetek kiontatik.

Márk 14:23 És vévén a poharat, [és] hálákat adván, adá nekik; és ivának abból mindnyájan; Márk 14:24 És monda nekik: Ez az én vérem, az új szövetség [vére], amely sokakért kiontatik.

Zsid 9:15 És ezért új szövetségnek a közbenjárója ő, hogy meghalván az első szövetségbeli bűnök váltságáért, a hivatottak elnyerjék az örökkévaló örökségnek ígéretét.

« Utoljára szerkesztve: 2020. December 10. - 17:05:42 írta Lucius »

Az Úr a mi igazságunk...


Nem elérhető Zoltan

  • Moderátor
  • Fórumlakó
  • *
  • Hozzászólások: 3291
  • Nem: Férfi
Válasz #347 Dátum: 2022. Október 19. - 16:39:39
Ef 1:1-5
1 Pál, Jézus Krisztus apostola Isten akaratjából, az Efézusban lévõ és Krisztus Jézusban hívõ szenteknek. 2 Kegyelem néktek és békesség Istentõl, a mi Atyánktól és az Úr Jézus Krisztustól. 3 Áldott legyen az Isten, és a mi Urunknak, Jézus Krisztusnak Atyja, a ki megáldott minket minden lelki áldással a mennyekben a Krisztusban, 4 A szerint, a mint magának kiválasztott minket Õ benne a világ teremtetése elõtt, hogy legyünk mi szentek és feddhetetlenek Õ elõtte szeretet által, 5 Eleve elhatározván, hogy minket a maga fiaivá fogad Jézus Krisztus által az Õ akaratjának jó kedve szerint,

"Pál azt mondja, hogy Isten kiválasztott minket Krisztusban, hogy szentek és feddhetetlenek legyünk. Milyen nagy bátorítás lehet ez neked, megfáradt lelkednek, akit gyakran a földre tiportak, néha nincs bátorságod továbbmenni, talán még a pokol lángját is látod, érzed lelkiismereted könyörtelen vádlásait, látod Isten haragját a láthatáron, érzed a világ vonzását, kívánságait, ahogy feléd nyúlnak mintegy hatalmas polip csápjaival, és hallod a démonok sátáni vádlásait ellened!

Hogyan kelsz fel a sárból? Hogyan leszel képes hátat fordítani a bűnnek? Hogyan fogsz ellenállni az ördögi csábításnak? Hogyan rázod le magadról a port? Honnan kapsz erőt? Hogyan fogsz szembenézni a démonok hordáival? Hogyan leszel képes újra látni Isten ragyogó arcát? Hogyan fogod megnyugtatni, lecsendesíteni lelkiismereted? Hogyan fogsz szakítani bűnös szokásaiddal?

Íme a jó hír: Isten kiválasztott, Isten vállasztotja vagy, és ezt akkor fogod megtudni, ha hiszel Krisztusban és megtérsz. Ettől a ponttól kezdve, vérig ellenállhatsz a bűnnek, mert az örökkévalóság függönye félrehúzódott, és láthatod, hogy Isten név szerint, egyénileg vállasztott ki téged, hogy szent legyél Krisztusban. Ha Krisztusban vagy, akkor a neved is oda van írva. Nem egy arctalan számot választott ki, hanem egyéneket.

Ha továbbra is hanyagságban vagy önsajnálatban élsz, ha megelégszel a kevés előrehaladással, ez nem fog tetszeni Istennek, de Isten készitett egy tervet. A terv nagyszerűsége nem az, hogy Isten megpróbálja, vagy lehetőséget készit hogy megszenteljen minket. Isten a tervét megvalósítja, meg fog szentelni téged. Isten a fegyelemezés által felébreszti a szívedet, lehet a tested szenvedni fog, a lelked megolvad, a szíved kiurik belőled, a körülmények ellened fordulnak, bajt, harcot hoz a kapcsolataidba, tönkreteszi a dolgaidat... Ő nem fog elengedni, mert Ő a megszentelődésre szánt téged.

De lehet, hogy már hiszel a kiválasztás tanában, és örülsz, ha látod, hogy a tanbeli összefonódásokból szinte vér folyik, de ne tévedj, a kiválasztottság tana nem ment meg senkit, de Isten igen, és Isten nem a bűnben szabadít meg, hanem a bűntől. Az, hogy hiszel a kiválasztásban és hogy kiválasztott vagy, az nem tesz szenté, hanem ha elhiszed, hogy Isten Szemt lelke álatal szentségre vagy kiválasztva. Nem fog segíteni ha elhiszed, hogy másokat is kiválasztottak a megszentelődésre, csak ha elhiszed, hogy ez elsősorban rád vonatkozik. Ellenkező esetben fogtál egy kardot, amellyel lefejezheted volna az ellenséget,de ehelyet bolond módra a mellkasodba döfted. A kiválasztottság tana a megszentelődés tüzének felgyújtására szolgáló ajándék, nem pedig a bűnre vagy akár a vitara. Vitákra szükség van, ha kigúnyolják Isten igazságát. De nem eza cél és nem is a vég.

A keresztény hite és lelkének egészsége nem a vitákból fakad. Legjobb esetben a vitákon keresztül az elme gazdag asztalt terít, hogy a lélek hit által táplálkozhasson Isten igazságaiból. Félek, nehogy beszédünk helyes legyen, de életünk hamis. Ha azt mondod, hogy a kiválasztás megszentelődéshez vezet, az nem fog elvezetni a megszentelődéshez, hanem ha teljes szívedből hiszel benne. A megszentelődésre való választás meg kell erősítse a felelősséget, mert e kinyilatkoztatott terv révén, biztos vagy benne, hogy Isten elérhetővé tette számodra az összes lelki eszközt és minden erőt, amely szükséges ahhoz, hogy előrehaladj a megszentelődésed folyamatában, amíg el nem érsz Isten jelenlétébe.

Az örökkévalóságban lesznek szegény és hétköznapi emberek, üldözött és terrorizált keresztények, olyan emberek, akik olyan problémákkal szembesültek az életükben, amelyekre még csak nem is gondoltál, gyerekek, egyszerű emberek, olyan emberek, akiknek nem volt sok könyve se esze – olyanok, akik hittek a kiválasztás tanában és akiknek ez a tan kedves volt a lelküknek. Mi nagyobb annál, mint tudni, hogy Isten öröktől fogva kiválasztott téged, egy szegény, nyomorult, pokol felé haladó bűnöst, hogy fia legyél egy egész örökkévalóságra? Micsoda szenvedély, micsoda erő, micsoda gyötrelem, micsoda izgalom, micsoda energia, micsoda vigasz kell legyen a szívedbe! Ezt a tant el kell hinni, és el hinni azt jelenti, hogy bele kostólsz, belőle táplálkozol, ki elégítetlen szomjúsággal inni, és ez általa kapsz erőt, hogy a Király fiaként élj."

- Apologia Reformata -

Mert kegyelemből tartattatok meg, hit által; és ez nem tőletek van: Isten ajándéka ez;
Mert ő tőle, ő általa és ő reá nézve vannak mindenek. Övé a dicsőség mindörökké.