Szerző Téma: A Heidelbergi Káté  (Megtekintve 34370 alkalommal)

0 Felhasználó és 1 vendég van a témában

Nem elérhető Csaba

  • Moderátor
  • Fórumlakó
  • *
  • Hozzászólások: 12673
  • Nem: Férfi
Válasz #45 Dátum: 2014. Augusztus 30. - 15:10:42
Anti csupán összekeveri a szezont a fazonnal, a keresztyénségről úgy beszél, mint aki annak fölötte áll, a legutolsó írásától már a gyomrom forgott, ezért nem raktam ide ki!
Aki azt hírdeti, hogy a cselekedetek üdvözítenek, s olyan otromba kérdéseket tesz fel, hogy ''ugyan mire elég a kegyelem?'', a 613 micvát be lehet és kell tartani, az számomra sokat elmondott önmagáról.

'A szeretet nem keresi a maga hasznát...'
1Kor. 13


Nem elérhető Flóra

  • Törzstag
  • *
  • Hozzászólások: 1463
  • Nem: Nő
Válasz #46 Dátum: 2014. Augusztus 31. - 09:45:27
XII. Úrnapja

31. KÉRDÉS: Miért nevezzük Krisztusnak, azaz Felkentnek? Azért, mert õt az Atya rendelte, és Szentlélekkel felkente a mi legfõbb prófétánkká és tanítónkká, ki nekünk a mi váltságunk felõl Istennek titkos tanácsát és akaratát tökéletesen kijelentette, és a mi egyetlenegy fõpapunkká, ki az õ testének egyszeri áldozatával minket megváltott, és érettünk az Atya elõtt könyörgésével szüntelenül közbenjár, és örökkévaló királyunkká, aki minket Igéjével és Szentlelkével kormányoz, és a nekünk szerzett váltságban oltalmaz és megtart.
Zsid 1,9: Szeretted az igazságot és gyûlölted a hamisságot: annak okáért felkent téged az Isten, a te Istened, örömnek olajával a te társaid felett. 5Móz 18,15: Prófétát támaszt néked az Úr, a te Istened te közüled, a te atyádfiai közül, olyat mint én: azt hallgassátok! ApCsel 3,22: Mert Mózes ezt mondotta az atyáknak: Prófétát támaszt néktek az Úr, a ti Istenetek a ti atyátokfiai közül, mint engem; azt hallgassátok mindenben, amit csak szólánd nektek. Jn 1,18: Az Istent soha senki nem látta; az egyszülött Fiú, aki az Atya kebelében van, az jelentette ki õt. Jn 15,15: Nem mondalak többé titeket szolgáknak; mert a szolga nem tudja, mit cselekszik az õ ura; titeket pedig barátaimnak mondottalak; mert mindazt, amit az én Atyámtól hallottam, tudtul adtam néktek. Zsolt 110,4: Megesküdt az Úr és meg nem másítja: Pap vagy te örökké Melkhisedek rendje szerint. Zsid 7,21: Ez esküvéssel (lett pappá), az által, aki azt mondá néki: Megesküdött az Úr, és nem bánja meg, te pap vagy örökké, Melkisédek rendje szerint. Róm 8,34: Kicsoda az, aki kárhoztat? Krisztus az, aki meghalt, sõt aki fel is támadott, aki az Istennek jobbján van, aki esedezik is érettünk. Róm 5,9-10: Minekutána azért most megigazultunk az õ vére által, sokkal inkább megtartatunk a harag ellen õáltala. Mert ha, mikor ellenségei voltunk, megbékéltünk Istennel az õ Fiának halála által, sokkal inkább megtartatunk az õ élete által, minekutána megbékéltünk vele. Zsolt 2,6: Én kentem ám fel az én királyomat a Sionon, az én szent hegyemen! Lk 1,33: És uralkodik a Jákób házán mindörökké; és az õ királyságának vége nem lészen! Mt 28,18: És hozzájuk menvén Jézus, szóla nékik, mondván: Nékem adatott minden hatalom mennyen és földön.
 
32. KÉRDÉS: És téged miért neveznek keresztyénnek? Azért, mert hit által Krisztusnak tagja és így az õ kenetének részese vagyok, azért, hogy az õ nevét valljam, magamat neki élõ hálaáldozatul adjam, és hogy ebben az életben a bûn és a Sátán ellen szabad lelkiismerettel viaskodjam, ez élet után pedig az örökkévalóságban Krisztussal minden teremtményen uralkodjam.
ApCsel 11,26: A tanítványokat elõször Antiókhiában nevezték keresztyéneknek. 1Jn 2,27: És az a kenet, amelyet ti kaptatok tõle, bennetek marad, és így nincs szükségetek arra, hogy valaki tanítson titeket; hanem amint az a kenet megtanít titeket mindenre, úgy igaz is az és nem hazugság, és amiként megtanított titeket, úgy maradjatok õbenne. ApCsel 2,17: És lészen az utolsó napokban, ezt mondja az Isten, kitöltök az én Lelkembõl minden testre: és prófétálnak a ti fiaitok és lányaitok, és a ti ifjaitok látásokat látnak, és a ti véneitek álmokat álmodnak. Jóel 2,28: És lészen azután, hogy kiöntöm lelkemet minden testre, és prófétálnak a ti fiaitok és lányaitok; véneitek álmokat álmodnak; ifjaitok pedig látomásokat látnak. Mk 8,38: Mert valaki szégyell engem és az én beszédeimet e parázna és bûnös nemzetség között, az embernek Fia is szégyellni fogja azt, mikor eljõ az õ Atyja dicsõségében a szent angyalokkal. Róm 12,1: Kérlek azért titeket atyámfiai az Istennek irgalmasságára, hogy szánjátok oda a ti testeiteket élõ, szent és Istennek kedves áldozatul, mint a ti okos tiszteleteteket. Jel 5,8-10: És mikor elvevé a könyvet, a négy lelkes állat és a huszonnégy Vén leborula a Bárány elõtt, mindeniknél hárfák és aranypoharak lévén; jó illatokkal tele, amik a szentek imádságai. És éneklének új éneket, mondván: ...tettél minket a mi Istenünknek királyokká és papokká; és uralkodunk a földön. 1Pt 2,9: Ti pedig választott nemzetség, királyi papság, szent nemzet, megtartásra való nép vagytok, hogy hirdessétek Annak hatalmas dolgait, aki a sötétségbõl az õ csodálatos világosságára hívott el titeket. Róm 6,13: Szánjátok oda magatokat az Istennek, mint akik a halálból életre keltetek. Jel 1,6: És tett minket királyokká és papokká az õ Istenének és Atyjának. 1Tim 1,18-19: Ezt a parancsolatot adom néked, fiam Timótheus, a rólad való korábbi jövendölések szerint, hogy vitézkedjél azokban ama jó vitézséggel, megtartván a hitet és jó lelkiismeretet, melyet némelyek elvetvén, a hit dolgában hajótörést szenvedtek. 2Tim 2,12: Ha tûrünk, vele együtt fogunk uralkodni is: ha megtagadjuk, õ is megtagad minket.

Ήμουν τυφλός, τώρα βλέπω


Nem elérhető Flóra

  • Törzstag
  • *
  • Hozzászólások: 1463
  • Nem: Nő
Válasz #47 Dátum: 2014. Augusztus 31. - 09:49:11
31. kérdés: Miért neveztetik Krisztusnak, azaz Felkentnek?
 
Felelet: Azért, mert őt az Atya rendelte, és Szentlélekkel felkente a mi legfőbb prófétánkká és tanítónkká, ki nekünk a mi váltságunk felől az Istennek titkos tanácsát és akaratát tökéletesen kijelentette, és a mi egyetlenegy főpapunkká, ki az ő testének egyszeri áldozatával minket megváltott és érettünk az Atya előtt könyörgésével szüntelenül közbenjár, és örökkévaló királyunkká, aki minket Igéjével és Szentlelkével kormányoz és a nekünk szerzett váltságban oltalmaz és megtart.
 
Az előző alkalommal szó volt arról, hogy a bibliai időkben minden névnek jelentése volt. A Jézus névnek az a jelentése, hogy üdvözítő, szabadító, Krisztusnak az a jelentése, hogy felkent. Régen, amikor a királyokat szolgálatba állították, akkor felkenték őket szentelt olajjal. Így olvassuk a Sámuel könyvében a Saul felkenetését is. Ez az olajjal való megkenés a hivatalba való állítást jelentette. Valami olyan volt, mint a levélen a hivatalos pecsét, vagy mint most egy újonnan épült templomnak a felszentelése, vagy a lelkipásztorok szolgálatba való állítása. Jézus Krisztusnak hármas felkenetése van. Őt az Atya rendelte és Szent-lelkével felkente, vagyis szolgálatba állította, hogy legyen a mi legfőbb prófétánk, egyetlenegy főpapunk és örökkévaló királyunk. Tehát Jézus Krisztusnak ez a hármas tisztsége van: próféta, főpap és király.
 
Mit jelent az, hogy próféta? A próféták voltak azok, akik Isten akaratát megjelentették a népnek, vagy megjelentették az előre bekövetkezendő dolgokat. Görögül profono azt jelenti: előre hangzik, előre mond; ebből a jelentésből, ebből a szóból lett a próféta név. Próféta az, aki előre megmondja Isten akaratát és a bekövetkező dolgokat. Krisztus prófétai tisztje azt jelenti, hogy ő mondta meg nekünk az előre bekövetkező dolgokat, ő közölte velünk és tökéletesen kijelentette Isten addig elrejtett akaratát. Tökéletesen megmutatta az utat nekünk, hogy hogyan járjunk. A próféták csak néha voltak kapcsolatban Istennel, amikor Isten általuk üzent. Jézus Krisztus mint Isten fia mindig kapcsolatban volt Istennel, és így ő a teljes igazságot mondta meg. Ezért mondta: „én vagyok az út, az igazság és az élet” (Jn 14,6). Ezért amikor valaki jön valami új tanítással, akkor mindig meg kell néznünk azt, hogy beszélt-e arról Jézus Krisztus és mit mondott róla. Mert Jézus Krisztus Isten Fia, és jobban tudja azt, hogy mit akar Isten, mi a célja velünk, mi fog bekövetkezni a világra, mint sok ember, aki ma elkezd filozofálni és különböző tanokat hirdetni. Jöhetnek hozzátok jehovisták vagy más szektások, akik azt mondják, hogy ekkor és ekkor lesz a világ vége, mert ők kiszámították a Bibliából. De ha ismeritek Jézus Krisztus tanítását, és elolvassátok Máté evangéliuma 24. részét, akkor meglátjátok, hogy az Úr Jézus azt mondta: azt a napot és órát senki nem tudja, még az angyalok sem a mennyben, csak egyedül Isten. Ha pedig azt a napot és órát senki nem tudja, még az angyalok sem, akkor honnan tudhatja az, aki benneteket félre akar vezetni, hogy mikor lesz a világ vége? Ezért kell olvasni a Bibliát, tudni jól Jézus Krisztus tanítását. Az ő szavával a tévtanítóknak rögtön meg tudunk felelni. Hogy mi lesz velünk, mit akar velünk Isten, hogy van-é örökélet, ezt mind Jézus Krisztus tiszta tanításából tudjuk meg.
 
Másodszor Ő a mi egyetlenegy főpapunk. Az Ószövetség idejében a főpap minden évben egyszer bemutatta Istennek a bűnért való áldozatot, amikor a bűnbakot feláldozták. Jézus Krisztus az az egyetlen igaz főpap, aki nem egy állatot áldozott fel, hanem saját maga jött szenvedni a mi bűneinkért, és szerezte meg bűneink bocsánatát a keresztfán. Ezért mondja a Káté, hogy testének egyszeri áldozatával minket megváltott. Ezért Ő az egyetlenegy főpapunk. Ő jár az Atya előtt könyörgésével közben értünk, és Ő vigyáz miránk. De olyan értelemben is a mi főpapunk, hogy a mi egyházunknak nincs pápája vagy pátriárkája. Nekünk nincs látható legfőbb főpapunk. A püspökök főpásztorok, főlelkipásztorok, de az egyetlen igaz főpapja egyházunknak, egyetlen igaz feje, akire mi hallgatunk, Jézus Krisztus. Ezért nálunk hitbeli kérdésekben nem az a döntő, hogy valakinek mi a véleménye, hanem az, hogy mit mondott Jézus Krisztus. A lelkipásztorok, esperesek és püspökök első feladata, hogy azt teljesítsék és hirdessék, amit az Úr Jézus Krisztus mondott. A katolikusok azt mondják, az ő egyházuk feje Jézus Krisztus földi helytartója, a pápa. Mi azt mondjuk, nem kell földi helytartó, a Szentírásban benne van Jézus Krisztus tanítása, reá kell figyelnünk, és szerinte kell élnünk. Ő a mi egyházunknak a feje. Őt nem lehet helyettesíteni. A lelkipásztorok, esperesek, püspökök csak adminisztratív vezetők, akiknek Jézus Krisztusra kell hallgatniuk, de hogyha ellenére mondanának valamit, akkor mindig a Jézus Krisztus szava, igéje marad a döntő.
 
 
Végül Ő a mi örökkévaló királyunk. Most ne vérengző királyokra gondoljatok, hanem gondoljatok olyan régi királyokra, akik a harcban mindenütt elöl mentek, s azáltal tűntek ki, és azáltal lettek és maradtak királyok, hogy a népüket védelmezték. Nem hátulról irányították a hadseregeket, mint sokszor a mostani vezetők. Jézus Krisztus is így ment elöl, a halálba is előttünk ment, a feltámadásba is előttünk ment, és úgy kormányoz bennünket, mint ahogyan egy igazságos király kormányozza országát. Mivel kormányoz? Igéjével és Szentlelkével. A szívünket kormányozza. Ezért kell sokat Bibliát olvasni, templomba járni, hogy értsük az ő akaratát, és Ő segít Szentlelkével szerinte élni. Úgy fejeződik be a felelet hogy: a nekünk szerzett váltságban oltalmaz és megtart. Figyeljétek meg: itt nem válság van írva, hanem váltság. A két szó között ez a t betű nagyon nagy különbséget fejez ki. A válság egy nehéz helyzetet jelent, pl. azt mondják: egy kormány vagy egy ország válságos helyzetben van, lehet, hogy megbukik. A váltság az a megváltás. Amikor a bűneinkből megvált Isten, és örökéletre vezet. A nekünk szerzett váltságban oltalmaz és megtart Jézus Krisztus. Ő szerezte nekünk nem a válságot, hanem a váltságot, a megváltást, és ebben oltalmaz és megtart. Természetesen az Ő oltalmazása és megtartása minden válságos időben is érvényes. A gondok között is.
 
32. kérdés: És te miért neveztetel keresztyénnek?
 
Felelet: Azért, mert hit által Krisztusnak tagja és így az ő kenetének részese vagyok, azért, hogy az ő nevét valljam, magamat neki élő hálaáldozatul adjam, és hogy ebben az életben a bűn és a Sátán ellen szabad lelkiismerettel viaskodjam, az élet után pedig az örökkévalóságban Krisztussal minden teremtményen uralkodjam.
 
A magyar szóhasználatban kétféleképpen mondjuk a keresztyént. A római katolikusok kereszténynek mondják, és mi keresztyénnek mondjuk. Elég sajnálatos, hogy míg magyar nyelvterületen a két különböző elnevezés meghonosodott, a külföldi nyelvekben általában csak egy jelzi ezt. Nálunk a keresztény szót a katolikusok használják. (Egy magyarázat szerint a jelentése: a kereszt tény, azaz Jézus keresztre feszítése valóságosan megtörtént.) Mi a keresztyén szót használjuk, ami a görög kristianoi szóból származik, ami a Szentírásban Krisztus-félét Krisztus-követőt jelent. Az Apostolok Cselekedeteiben olvassuk, hogy így nevezték az első keresztyéneket. Tehát mi nem a keresztből indulunk el a nevünknél, hanem Krisztustól indulunk el, mert nevünk történelmileg is, nyelvtanilag is Krisztustól származik.
 
Azért neveztetünk keresztyénnek, mondja a Káté, mert hit által Krisztusnak tagja és így az ő kenetének részesei vagyunk. Hogy vagyunk hit által Krisztusnak tagja? A 28. kérdésben arról van szó, hogy nem mindenki üdvözül, hanem csak azok, akik hit által Krisztusba oltattak. Ha visszaemlékeztek, itt arról beszéltünk, hogy eggyé leszünk Krisztussal. Az ő ereje, békessége, szeretete, Szentlelke árad belénk, és segít nekünk szerinte élni. Természetesen nem tudunk olyanok lenni, mint ő, de töredékes, bűnös földi módon mégiscsak van bennünk az Ő erejéből és az ő szeretetéből valami. Az egyház jelképesen Jézus Krisztus földi teste. Egyháztagok vagyunk, így Jézus földi testének is tagjai vagyunk. Így vagyunk hit által Krisztusnak tagja és az ő kenetének részese. Mi is Jézus Krisztus kenete? Az, hogy a Szentlélekkel felkente az Atya a mi legfőbb prófétánkká, aki elmondta nekünk Isten akaratát, egyetlenegy főpapunkká, aki szenvedett bűneinkért, megváltott minket, és közbenjár értünk, s örökkévaló királyunkká, aki védelmez és megtart. Ez azt jelenti, hogy nekünk is ebben a hármas tisztségben kell szolgálnunk.
 
Ő próféta volt, Isten akaratát hirdette. Én is az életemmel, szavaimmal Isten akaratát hirdetem. Ő főpap volt, bemutatta a bűnért való áldozatot, meghalt értem is. Én is áldozatot mutatok be Istennek, a jócselekedeteimmel a hálám áldozatát. Ő király, aki harcol értünk, megtart bennünket, és küzd a Sátán ellen. Nekem is kell harcolnom a testvéreimért, a bűn és a Sátán ellen. Az Ő akarata szerint kell élnem, és akkor ígérete szerint majd az örökéletben Ővele együtt fogok uralkodni minden teremtményen.

Ήμουν τυφλός, τώρα βλέπω


Nem elérhető Csaba

  • Moderátor
  • Fórumlakó
  • *
  • Hozzászólások: 12673
  • Nem: Férfi
Válasz #48 Dátum: 2014. Augusztus 31. - 10:49:11
Ámen! O0

'A szeretet nem keresi a maga hasznát...'
1Kor. 13


Nem elérhető Kálmán

  • Fórumlakó
  • *
  • Hozzászólások: 13596
  • Nem: Férfi
Válasz #49 Dátum: 2014. Augusztus 31. - 12:54:52
Ámen!  O0



Nem elérhető Flóra

  • Törzstag
  • *
  • Hozzászólások: 1463
  • Nem: Nő
Válasz #50 Dátum: 2014. Szeptember 01. - 02:36:29
XIII. Úrnapja

33. KÉRDÉS: Miért nevezzük Krisztust Isten egyszülött Fiának, ha mi is Isten fiai vagyunk?  - Azért, mert egyedül csak Krisztus Istennek örök természete szerint való Fia; minket pedig Isten õérette, kegyelembõl fogadott gyermekeivé.
Jn 1,14.18: És az Ige testté lett és lakozék miközöttünk (és láttuk az õ dicsõségét, mint az Atya egyszülöttjének dicsõségét), aki teljes vala kegyelemmel és igazsággal. - Az Istent soha senki nem látta; az egyszülött Fiú, aki az Atya kebelében van, az jelentette ki õt. Zsid 1,2: Akit tett mindennek örökösévé, aki által a világot is teremtette. Róm 8,15-17: Mert nem kaptatok szolgaság lelkét ismét a félelemre, hanem a fiúságnak Lelkét kaptátok, aki által kiáltjuk: Abbá, Atyám! Ez a Lélek bizonyságot tesz a mi lelkünkkel együtt, hogy Isten gyermekei vagyunk. Ha pedig gyermekek, örökösök is; örökösei Istennek, örököstársai pedig Krisztusnak; ha ugyan vele együtt szenvedünk, hogy vele együtt is dicsõüljünk meg. Ef 1,5.9: Eleve elhatározván, hogy minket a maga fiaivá fogad a Jézus Krisztus által az Õ akaratjának jó kedve szerint. - Megismertetvén velünk az Õ akaratjának titkát az Õ jókedve szerint, melyet eleve elrendelt magában.
 
34. KÉRDÉS: Miért nevezed õt mi Urunknak? - Mert õ mind testünket, mind lelkünket a bûntõl és a Sátán minden hatalmából nem aranyon vagy ezüstön, hanem az õ drága vérén váltotta meg és tette a maga tulajdonává.
1Pt 1,18-19: Tudván, hogy nem veszendõ holmin, ezüstön vagy aranyon váltattatok meg a ti atyáitoktól örökölt hiábavaló életetekbõl; hanem drága véren, mint hibátlan és szeplõtlen bárányén, a Krisztusén. 1Pt 2,9: Ti pedig választott nemzetség, királyi papság, szent nemzet, megtartásra való nép vagytok, hogy hirdessétek Annak hatalmas dolgait, aki a sötétségbõl az õ csodálatos világosságára hívott el titeket. 1Kor 6,20: Mert áron vétettetek meg; dicsõítsétek azért az Istent a ti testetekben és lelketekben, amelyek az Istenéi. 1Kor 7,23: Áron vétettetek meg, ne legyetek embereknek szolgái.
 

Ήμουν τυφλός, τώρα βλέπω


Nem elérhető Flóra

  • Törzstag
  • *
  • Hozzászólások: 1463
  • Nem: Nő
Válasz #51 Dátum: 2014. Szeptember 01. - 02:41:04
Dr. Csiha Kálmán magyarázata
33. kérdés: Miért neveztetik Krisztus Isten egyszülött Fiának, ha mi is Isten fiai vagyunk?
 
Felelet: Azért, mert egyedül csak Krisztus Istennek örök természete szerint való Fia; mi pedig őérette kegyelemből fogadtattunk Isten gyermekeivé.
 
 
 
Krisztus nem teremtetett, hanem született. Istentől jött, úgy, mint ahogy a napsugár a Napból. Mi kegyelemből fogadtattunk Isten gyermekeivé. Emlékeztek, mondtam példázatképpen, hogy egy gazdag édesapa gyermeke találkozik egy szegény, rongyos, éhes koldusgyermekkel. Megsajnálja nagyon ezt a szegény gyermeket, neki adja minden pénzét, felöltözteti, és hazaviszi a szüleihez, és azt mondja: Édesapám, én úgy megszerettem ezt a gyermeket, az én kedvemért engedd meg, hogy itt legyen a mi házunkban. Fogadjuk örökbe. És az édesapa, mivel jószívű, örökbe fogadja ezt a gyermeket. Ez a gyermek éppen úgy az apa házában nő fel, mint a másik gyermek, csakhogy mégis különbözik tőle. Nem az apa természet szerinti gyermeke, hanem csak egy örökbe fogadott gyermek. Éppen így vagyunk mi is Isten kegyelemből örökbe fogadott gyermekei Jézus Krisztusért.
 
34. kérdés: Miért nevezed őt mi Urunknak?
 
Felelet: Mert ő mind testünket, mind lelkünket a bűntől és a Sátán minden hatalmától nem aranyon vagy ezüstön, hanem az ő drága vérén váltotta meg és tette a maga tulajdonává.
 
Az ókorban voltak rabszolgák és voltak urak. A rabszolgák sokszor gazdát cseréltek a rabszolgapiacon. Ha valaki megvette a rabszolgatartótól a rabszolgáját, akkor ezentúl a rabszolga az övé volt, és ő volt ennek a rabszolgának az ura. Most képzeljük el, hogy volt egy gonosz lelkű rabszolgatartó, aki ütötte-verte a rabszolgáit, és örült annak, ha azok szenvedtek. Ha arra járt egy jó úr, aki megvette a szenvedő rabszolgát azért, hogy szép életet adjon neki és felszabadítsa, akkor ő lett ennek a rabszolgának az ura, a megváltó ura, aki megváltotta, kiváltotta őt a szolgaságból. Jézus Krisztus nélkül mindannyian a gonosz rabszolgatartó úr, a Sátán kezében lennénk. Ezt a gyakorlatban is megfigyelhetjük. Akik az alkoholizmus, a kábítószer, a paráznaság, a züllés vagy a gyilkos gondolatok rabjai, azokon uralkodnak ezek a szenvedélyek, s a szenvedélyeken keresztül uralkodik rajtuk mint gonosz rabszolgatartó a bűn, a Sátán. A jó úr, aki jött megváltani bennünket, Jézus Krisztus. Ő azt akarta, hogy mi ne szenvedő rabszolgák legyünk, ezért megváltott bennünket, vagyis megfizetett érettünk, kiváltott bennünket, megvett bennünket a Sátán hatalmától. Ez a vásár nem aranyon vagy ezüstön, hanem az ő drága vérén történt meg, vagyis a keresztfán érettünk való szenvedésében. Így váltott meg és így tett bennünket a maga tulajdonává. Ezért ő a mi Urunk, s mi hozzá tartozunk, ő véd és őriz bennünket.
 
Aki ezt megérti, annak az életében nagy tulajdoncsere fog végbemenni, az máshoz fog tartozni, mint akihez addig tartozott, ameddig nem hitt Jézus Krisztusban. Valahogy olyan ez a hozzá való tartozás, mint a szerelem. Ha valakit megszeretünk, akkor egyszerre csak érezzük, hogy az övéi vagyunk, jó vele együtt lenni. Tartózkodunk attól, ami neki fáj, szeretünk neki örömet szerezni. Így van ez Jézussal is. Ha hozzá kapcsolódunk, s megértjük azt: Ő megváltott bennünket, feltámad a szívünkben az öröm, hogy az övéi lehetünk, és mindenben úgy igyekezünk élni, hogy neki örömet tudjunk szerezni, mert ami neki öröm, az nekünk is öröm lesz. Ezért mondja az első kérdés: egyetlenegy vigasztalásom, hogy mind testestől, mind lelkestől, akár élek, akár halok, nem önmagamé, hanem az én hűséges Uramnak és Megváltómnak, a Jézus Krisztusnak a tulajdona vagyok. Ez az uralom felettünk nem a kegyetlen rabszolgatartó uralma a rabszolgával szemben, hanem annak az Úrnak az uralma, aki megváltott bennünket a bűntől és azután szabaddá tett, hogy most már szeretetből engedelmeskedjünk neki, és fogadjuk el felettünk való Úr voltát. Ezért mondja a Szentírás: „Mindazonáltal nekünk egy Istenünk van, az Atya, akitől van a mindenség, mi is őbenne, és egy Urunk, a Jézus Krisztus, aki által van a mindenség, mi is Őáltala” (1Kor 8,6).

Ήμουν τυφλός, τώρα βλέπω


Nem elérhető Kálmán

  • Fórumlakó
  • *
  • Hozzászólások: 13596
  • Nem: Férfi
Válasz #52 Dátum: 2014. Szeptember 01. - 08:12:05
 :like:



Nem elérhető Flóra

  • Törzstag
  • *
  • Hozzászólások: 1463
  • Nem: Nő
Válasz #53 Dátum: 2014. Szeptember 02. - 10:35:23
XIV. Úrnapja

35. KÉRDÉS: Mit jelent az, hogy fogantatott Szentlélektõl, született Szûz Máriától? - Azt, hogy Isten örökkévaló Fia, aki valóságos és örök Isten, és az is marad, Szûz Máriának testébõl és vérébõl a Szentlélek munkája által igaz emberi természetet vett fel avégett, hogy egyben Dávidnak valóságos magva, és az õ atyjafiaihoz mindenben hasonlatos legyen, kivéve a bûnt.
Jn 1,1: Kezdetben vala az Ige, és az Ige vala az Istennél, és Isten vala az Ige. Róm 1,3-4: Az Õ Fia felõl, aki Dávid magvából lett test szerint, a ki megbizonyíttatott hatalmasan Isten Fiának a szentség Lelke szerint, a halálból való feltámadás által, a mi Urunk Jézus Krisztus felõl. Róm 9,5: Akiké az atyák, és akik közül való test szerint a Krisztus, aki mindeneknek felette örökké állandó Isten. Ámen. Gal 4,4-5: Mikor pedig eljött az idõnek teljessége, kibocsátotta Isten az õ Fiát, aki asszonytól lett, aki törvény alatt lett, hogy a törvény alatt levõket megváltsa, hogy elnyerjük a fiúságot. Jn 1,14: És az Ige testté lett és lakozék mi közöttünk (és láttuk az õ dicsõségét, mint az Atya egyszülöttjének dicsõségét), aki teljes vala kegyelemmel és igazsággal. Mt 1,18-20: A Jézus Krisztus születése pedig így vala: Mária, az õ anyja, eljegyeztetvén Józsefnek, mielõtt egybekeltek volna, viselõsnek találtaték a Szent Lélelktõl. József pedig, az õ férje, mivelhogy igaz ember vala és nem akará õt gyalázatba keverni, el akarta õt titkon bocsátani. Mikor pedig ezeket magában elgondolta: íme az Úrnak angyala álomban megjelenék néki, mondván: József, Dávidnak fia, ne félj magadhoz venni Máriát, a te feleségedet, mert a mi benne fogantatott, a Szent Lélektõl van az. Lk 1,35: És felelvén az angyal, monda néki: A Szent Lélek száll te reád, és a Magasságosnak ereje árnyékoz meg téged; azért a mi születik is szentnek hívatik, Isten Fiának. Zsolt 132,11: Hûséget esküdött az Úr Dávidnak, nem tér el attól: Ágyékod gyümölcsét ültetem székedbe. Fil 2,7: Hanem önmagát megüresíté, szolgai formát vévén föl, emberekhez hasonlóvá lévén. Zsid 4,15: Mert nem olyan fõpapunk van, aki nem tudna megindulni gyarlóságainkon, hanem aki megkísértetett mindenekben, hozzánk hasonlóan, kivéve a bûnt.
36. KÉRDÉS: Mi hasznát veszed Krisztus szentséges fogantatásának és születésének? - Azt, hogy õ minekünk közbenjárónk, aki ártatlanságával és tökéletes szentségével bûneimet, melyekben én fogantattam, Isten színe elõtt elfedezi.
Zsid 2,16-18: Mert nyilván nem angyalokat karolt fel, hanem az Ábrahám magvát karolta fel. Annak okáért mindenestõl fogva hasonlatosnak kellett lennie az atyafiakhoz, hogy könyörülõ legyen és hív fõpap az Isten elõtt való dolgokban, hogy engesztelést szerezzen a nép bûneiért. Mert amennyiben szenvedett, õ maga is megkísértetvén, segíthet azokon, akik megkísértetnek. Zsolt 32,1-2: Boldog az, akinek hamissága megbocsáttatott, vétke elfedeztetett. Boldog ember az, akinek az Úr bûnt nem tulajdonít, és lelkében csalárdság nincsen. 1Kor 1,30-31: Tõle vagytok pedig ti a Krisztus Jézusban, ki bölcsességül lõn nékünk Istentõl, és igazságul, szentségül és váltságul: hogy, amint meg van írva: Aki dicsekedik, az Úrban dicsekedjék.

Ήμουν τυφλός, τώρα βλέπω


Nem elérhető Flóra

  • Törzstag
  • *
  • Hozzászólások: 1463
  • Nem: Nő
Válasz #54 Dátum: 2014. Szeptember 02. - 10:36:43
35. kérdés: Mit jelent az, hogy „fogantaték Szentlélektől, születék Szűz Máriától”?
 
Felelet: Azt, hogy Isten örökkévaló Fia, aki valóságos és örök Isten és az is marad, Szűz Máriának testéből és véréből Szentlélek munkája által igaz emberi természetet vett fel avégett, hogy egyben Dávidnak valóságos magva és az ő atyjafiaihoz mindenben hasonlatos legyen, kivéve a bűnt.
 
A Szentírás tanítása szerint Jézus Krisztus Szűz Máriától született. Jézus nem úgy született, mint minden gyermek ezen a világon, aki egy férfi és egy nő együttéléséből születik. Mielőtt Jézus megszületett volna, Mária nem élt férfival. Születhetett volna úgy, mint mindenki más, de Isten azt akarta, hogy másképpen szülessék. Olvassuk el a Lukács evangéliuma 1,26–35-ig terjedő verseit. Miért akarta Isten, hogy így szülessen Jézus? Két dologért. Először azért, mert mi születésünkkor már elődeinktől hozzuk a bűnt. Ez a velünk született az öröklött bűn, amiről már szó volt. A nemzedékek úgy kapcsolódnak egymásba, mint egy láncban a láncszemek, és mindegyik láncszem, mindegyik nemzedék továbbadja a következő nemzedéknek a bűnös természetet. Jézus Krisztus másképpen született. Isten kikapcsolta az öröklődő emberi bűnt, hogy a Szentlélek által született Jézus bűntelen legyen. Azonkívül a Szűztől való születés egy bizonyos jel is volt. Születése előtt már arról szólt a prófécia, hogy Betlehemben fog megszületni. A Dániel próféta könyvéből nagyjából ki lehetett számítani, hogy mikor történik ez meg. Az is meg volt írva, hogy Dávid családjából fog születni. De akkor, mikor megszületett Betlehemben, a Dávid családjában még születtek mások is, kellett egy megkülönböztető jel, ez volt a szűztől való születés jele. Így olvassuk az Ószövetségben az Ésaiás próféta könyvének 7,14. versében: „Ezért ád jelt néktek az Úr maga: Ímé, a szűz fogan méhében, és szül fiat, s nevezi azt Immánuelnek.” Az Ésaiás 9,6. versétől így szól a prófécia: „Mert egy gyermek születik nékünk, fiú adatik nékünk, és az uralom az ő vállán lészen, és hívják nevét: csodálatosnak, tanácsosnak, erős Istennek, örökkévalóság atyjának, békesség fejedelmének. Uralma növekedésének és békéjének nem lesz vége a Dávid trónján és királysága felett, hogy fölemelje és megerősítse azt jogosság és igazság által mostantól mindörökké. A seregek Urának buzgó szerelme mívelendi ezt!”
 
Fel lehet tenni a kérdést: Vajon most ebben a modern világban hogyan lehet hinni abban, hogy Jézus Krisztus szűztől született? Először is tisztában kell lennünk azzal, hogy Isten, aki a semmiből világot teremtett, csillagmilliárdokat, életet, állatokat és embert alkotott, meg tudja cselekedni azt is, hogy egy élő nő testében létrehozzon egy gyermeket. De nagyon érdekes az is, amit az orvostudomány a partenogenézisről mond. Bizonyos állatoknál előfordul, hogy az utódok szűztől születnek. Megállapították, hogy elméletileg ez az embernél is lehetséges. Ha valaki tehát a tudomány nevében kigúnyolja Jézus Krisztus szűztől való fogantatását és születését, akkor először tisztában kell lennie a kérdés tudományos oldalával. Általában azok szokták kigúnyolni a Szentírás tanítását, akik sem a Szentírást, sem a tudományokat nem ismerik jól. Természetesen mi nem azért hiszünk a Szűztől való fogantatásban és születésben, mert tudunk a partenogenézisről, hanem azért, mert ezt így írja a Szentírás és ez az Isten üzenete. A tudomány megállapításai változnak, azonban a Szentírás sohasem változik. Akkor is érvényes, amikor a tudomány bizonyos iskolái ellene mondanak, és akkor is érvényes, amikor a tudomány állása pártolja.
 
A Szentírás arról beszél, hogy Jézus Krisztusnak még voltak testvérei. A Lukács evangéliumában is azt olvassuk, hogy: „Szülé az ő elsőszülött fiát” (Lk 2,6) Betlehemben. A Jézus Krisztus testvérei azonban csak közönséges emberek voltak. Innen is látszik, hogy Jézus más volt, másképpen érkezett a földre, mint a többiek.
 
Miért kellett Jézusnak valóságos emberként is megszületnie? A 16. kérdés feleletében megkaptuk erre a dogmatikai választ. Ezen túl azonban még egy egészen gyakorlati dologra is gondolnunk kell. Tudjuk, hogy a hangyák általában kitaposott ösvényeken járnak. Képzeljük el, hogy erre az ösvényre valami hangya-halált okozó méreg hull, de a hangyák ezt nem tudják, mennek a megszokott ösvényen a halál felé. Tegyük fel, hogy meg akarom menteni őket. Elveszem az ösvényről őket, máshova teszem, vagy visszafordítom őket. A hangyák azonban ezt nem értik. Visszamennek a régi csapásra és mennek a halál felé. Csak úgy tudnám őket igazán megmenteni, ha hangyává változnék, hangyanyelven elmondanám nekik, hogy más útra térjenek, mert itt a halál várja őket. Esetleg csodákat is tennék, hogy észrevegyék, tudás és hatalom van a szavaim mögött és hallgassanak reám.
 
 
Földre való születésével ezt tette az Úr Jézus. A hangyákért hangyává, vagyis az emberekért emberré született. Születésével belépett a történelembe, és emberi szavakkal elmondta az embereknek, hogy Isten útjára kell térniük, mert halálos méreg hullt a földi útra: a bűn. És ha nem változtatunk utat, elveszünk. Megszületésével, földön, emberként való járásával letagadhatatlanná vált a jelenléte, az emléke és a tanítása. Ha csak csoda módon mennyei hanggal üzent volna Isten, később azt mondták volna, hogy akik hallották, csak hallucináltak, vagy álmodtak. Megszületésével azonban földi realitássá, történelmi valósággá vált a mennyei üzenet.
 
36. kérdés: Mi hasznát veszed Krisztus szentséges fogantatásának és születésének?
 
Felelet: Azt, hogy ő minekünk közbenjárónk, aki ártatlanságával és tökéletes szentségével bűneimet, melyekben én fogantattam, Isten színe előtt elfedezi.
 
Ha Krisztus csak ember lett volna, s pont olyan bűnös lett volna, mint a többi ember, akkor nem tudott volna bennünket megváltani. Hiszen tudjuk, hogy egy teremtmény sem viselheti Isten örök haragjának súlyát, sem másokat attól meg nem szabadíthat. Ezért kellett Jézus Krisztusnak nem csak emberi testben megjelenni és embernek lenni, hogy istenségének erejével bűneink büntetését elhordozza és az életet visszaszerezhesse és ajándékozhassa. Így lehet minekünk közbenjárónk, aki ártatlanságával és tökéletes szentségével bűneinket Isten színe előtt elfedezi.

Ήμουν τυφλός, τώρα βλέπω


Nem elérhető Kálmán

  • Fórumlakó
  • *
  • Hozzászólások: 13596
  • Nem: Férfi
Válasz #55 Dátum: 2014. Szeptember 02. - 12:52:33
 :like:



Nem elérhető Csaba

  • Moderátor
  • Fórumlakó
  • *
  • Hozzászólások: 12673
  • Nem: Férfi
Válasz #56 Dátum: 2014. Szeptember 02. - 16:42:18
:like:

'A szeretet nem keresi a maga hasznát...'
1Kor. 13


Nem elérhető Flóra

  • Törzstag
  • *
  • Hozzászólások: 1463
  • Nem: Nő
Válasz #57 Dátum: 2014. Szeptember 03. - 08:40:56
XV. Úrnapja

37. KÉRDÉS: Mit hiszel, mikor ezt mondod: szenvedett? - Azt, hogy õ földi életének egész idejében, különösen pedig a halálában, Istennek az egész emberi nemzet bûnei ellen való haragját testében-lelkében elhordozta, hogy szenvedésével mint egyetlenegy engesztelõ áldozattal a mi testünket-lelkünket az örök kárhozattól megszabadítsa, és számunkra Istennek kegyelmét, az igazságot és az örök életet megszerezze.
1Pt 2,24: A ki a mi bûneinket maga vitte fel testében a fára, hogy a bûnöknek meghalván, az igazságnak éljünk: akinek sebeivel gyógyultatok meg. Ézs 53,12: Azért részt osztok néki a nagyokkal, és zsákmányt a hatalmasokkal oszt, mivelhogy életét halálra adta, és a bûnösök közé számláltatott; pedig õ sokak bûnét hordozá, és a bûnösökért imádkozott! 1Jn 2,2: És õ engesztelõ áldozat a mi vétkeinkért; de nemcsak a mieinkért, hanem az egész világért is. 1Jn 4,10: Nem abban van a szeretet, hogy mi szerettük az Istent, hanem hogy Õ szeretett minket, és elküldte az õ Fiát engesztelõ áldozatul a mi bûneinkért. Róm 3,25-26: Kit az Isten eleve rendelt engesztelõ áldozatul, hit által, az õ vérében, hogy megmutassa az õ igazságát az elõbb elkövetett bûnöknek elnézése miatt, az Isten hosszútûrésénél fogva, az õ igazságának megbizonyítására, a mostani idõben, hogy igaz legyen Õ és megigazítsa azt, aki a Jézus hitébõl való.
 
38. KÉRDÉS: Miért szenvedett Jézus Poncius Pilátus bírósága alatt?  - Azért, hogy ártatlan létére õt világi bíró ítélje el, és hogy ezáltal minket Isten kemény ítéletétõl, amely reánk várt volna, megmentsen.
ApCsel 4,27-28: Mert bizony egybegyûltek a te szent Fiad, a Jézus ellen, akit felkentél, Heródes és Poncius Pilátus a pogányokkal és Izráel népével, hogy véghezvigyék, amikrõl a te kezed és a te tanácsod eleve elvégezte volt, hogy megtörténjenek. Lk 23,13-15: Pilátus pedig a fõpapokat, fõembereket és a népet egybegyûjtvén, monda nékik: Ide hoztátok nékem ez embert, mint aki a népet félrevezeti: és íme én ti elõttetek kivallatván, semmi olyan bûnt nem találtam ez emberben, amivel õt vádoljátok: de még Heródes sem; mert titeket õhozzá igazítálak; és íme semmi halálra való dolgot nem cselekedett õ. Jn 19,4: Majd ismét kiméne Pilátus, és monda nékik: Íme kihozom õt néktek, hogy értsétek meg, hogy nem találok benne semmi bûnt. Zsolt 69,5: Többen vannak fejem hajszálainál, akik ok nélkül gyûlölnek engem; hatalmasok a vesztemre törõk, akik ellenségeim alap nélkül; amit nem ragadtam el, azt kell megfizetnem! Ézs 53,4-5: Pedig betegséginket õ viselte, és fájdalmainkat hordozá, és mi azt hittük, hogy ostoroztatik, verettetik és kínoztatik Istentõl! És õ megsebesíttetett bûneinkért, megrontatott a mi vétkeinkért, békességünknek büntetése rajta van, és az õ sebeivel gyógyulánk meg. 2Kor 5,21: Mert azt, aki bûnt nem ismert, bûnné tette értünk, hogy mi Isten igazsága legyünk õbenne. Gal 3,13: Krisztus váltott meg minket a törvény átkától, átokká lévén érettünk; mert meg van írva: Átkozott minden, aki a fán függ.
39. KÉRDÉS: Nagyobb dolog-e az, hogy õt megfeszítették, mint ha másnemû halállal halt volna meg? Bizonyára nagyobb: mert ebbõl vagyok bizonyos, hogy õ azt az átkot, amelynek terhe rajtam volt, magára vette; mert Isten a kereszthalált megátkozta.
Gal 3,13-14: Krisztus váltott meg minket a törvény átkától, átokká lévén érettünk; mert meg van Írva: Átkozott minden, aki fán függ: hogy az Ábrahám áldása Krisztus Jézusban legyen a pogányokon, hogy a Lélek ígéretét elnyerjük hit által. 5Móz 21,23: Ne maradjon éjjel az õ holtteste a fán, hanem temesd el azt még azon a napon; mert átkozott Isten elõtt, aki fán függ.

Ήμουν τυφλός, τώρα βλέπω


Nem elérhető Flóra

  • Törzstag
  • *
  • Hozzászólások: 1463
  • Nem: Nő
Válasz #58 Dátum: 2014. Szeptember 03. - 08:41:55
37. kérdés: Mit hiszel, mikor ezt mondod: szenvede?
 
Felelet: Azt, hogy ő földi életének egész idejében, különösen pedig a halálában, Istennek az egész emberi nemzet bűnei ellen való haragját testében-lelkében elhordozta, hogy szenvedésével mint egyetlenegy engesztelő áldozattal a mi testünket-lelkünket az örök kárhozattól megszabadítsa és számunkra Istennek kegyelmét, az igazságot és örökéletet megszerezze.
 
Krisztus szenvedése nem csak egy ember szenvedése volt. Ő Isten fia volt, látta az egész emberi történelmet, látta, hogy az emberek mennyit bántották, gyilkolták egymást, és mennyit fognak még gyűlölködni és gyilkolni ezen a földön. Ő nem csak testében, hanem lelkében is szenvedett. Milyenek voltak ezek a lelki szenvedések? Képzeljétek el, hogy egy édesanyának van két fia. A két gyermek gyűlöli egymást, és az egyik megöli a másikat. Mit szenvedhet az édesanya, látva ezt! Hiszen mind a két gyermeket szereti és mind a két gyermek az övé. Képzeljétek el, mit szenvedhetett az Úr Jézus, amikor lelkében látta az egész emberiség bűnét. Tudta, hogy az emberek, akiket ő szeret, egymás ellen fordulnak, megölik és kínozzák egymást. Mennyit kellett szenvednie a lelkében, hogy a Gecsemáné-kertben Nagycsütörtökön vért verítékezzen. Egy nagy lelki szenvedésben könnyen megizzadunk, verítékezünk, de képzeljétek el, milyen nagy lelki szenvedés kell hogy legyen az, amelyben valaki vért verítékezik. Jézussal ez történt, erre a szenvedésre szánta oda magát, hogy egyetlenegy engesztelő áldozat legyen a mi bűneinkért, és testünket-lelkünket az örök kárhozattól megszabadítsa.
 
Amikor Izraelben jártam, akkor döbbentem rá annak a Káté-kérdésnek a teljes igazságára, hogy Jézus Krisztus egyetlenegy áldozatával eleget tett a mi bűneinkért. A zsidó főpapok minden évben megáldozták a templomban az áldozati bárányt, Jézus Krisztus azonban meghalt a mi bűneink miatt, s ezért felesleges ezt az áldozatot tovább folytatni, mert nem egy állat feláldozása vált meg, hanem Jézus Krisztus. Ez meg van írva a Szentírásban, és beteljesedett a történelemben is. Krisztus Urunk születése után 71-ben Titus római császár porig rombolta Jeruzsálemet, és lerombolta a templomot is, ahol a bűnért való áldozatok folytak. A zsidó hit szerint csak a templomban szabad bemutatni a bűnért való áldozatot, és csak a jeruzsálemi templom volt az igazi templom, a többi csak zsinagóga: tanítási hely. A templomot később, a II. században megpróbálták felépíteni, azonban nem sikerült. A földből lángok törtek elő, ki tudja, milyen geológiai probléma következtében, de Isten akaratából. Az építők megijedtek, és a templomépítést nem folytatták tovább. Később pedig a történelem úgy alakult, hogy nem tudták a templomot felépíteni, és most sem tudják, hiszen most már ott van az arab világ központja. Így Isten a történelemben is gondoskodott arról, hogy megszűnjön a bűnért való áldozat, hogy egyedül csak a Jézus Krisztus egyetlenegy bűnért való áldozata maradjon. A Káté azt mondja, ezzel megszabadította testünket-lelkünket az örök kárhozattól. Mit is jelent az, hogy kárhozat? A poklot jelenti. Később erről még fogunk beszélni. A kárhozat kifejezés azonban nagyon gazdag. Aki odajut, annak kár volt élni a földön, annak minden igyekezete kárba veszett, és ott csak a kár fog uralkodni. Számunkra azonban Jézus Krisztus megszerezte Istennek kegyelmét, az igazságot és az örökéletet. A János evangéliumában írva van, ezt mondja Jézus: „És én örökéletet adok nékik, és soha örökké el nem vesznek, és senki ki nem ragadja őket az én kezemből” (Jn 10,28).
 
38. kérdés: Miért szenvedett Jézus Poncius Pilátus bírósága alatt?
 
Felelet: Azért, hogy ő ártatlan létére világi bíró által ítéltessék el, és hogy ezáltal minket Isten kemény ítéletéből, amely reánk várt volna, megmentsen.
 
Poncius Pilátus ítélete rögzíti Jézus Krisztus ügyét a történelemben is. Hiszen Poncius Pilátus történelmi személy volt. A zsidó nép rosszakarata és Poncius Pilátus is benne volt az Isten terveiben, mert benne volt Jézus Krisztus elítéltetése, halála és azután feltámadása is. Ezért olvassuk az Apostolok Cselekedeteiről szóló könyv 4,27–28. versében: „Mert bizony egybegyűltek a te szent Fiad, a Jézus ellen, akit felkentél, Heródes és Poncius Pilátus a pogányokkal és Izrael népével, hogy véghezvigyék, amiről a te kezed és a te tanácsod eleve elvégezte volt, hogy megtörténjék.”
 
39. kérdés: Nagyobb dolog-e az, hogy ő megfeszíttetett, mint ha másnemű halállal halt volna meg?
 
Felelet: Bizonyára nagyobb: mert ebből vagyok bizonyos, hogy ő azt az átkot, melynek terhe rajtam volt, magára vette: mert Isten a kereszthalált megátkozta.
 
Jézus Krisztusnak a legrettenetesebb halállal kellett meghalnia érettünk. Ezért van írva úgy a Gal 3,13. versében: „Krisztus váltott meg minket a törvény átkától, átokká levén érettünk: mert meg van írva: Átkozott minden, aki fán függ.” Hogy a legnagyobb elvetettség mélységeibe is utánunk tudjon jönni, ezért választotta Krisztus az átkozott halált, a kereszthalált. Azért, ha akármilyen szenvedésben lennél, gondolj arra, hogy Jézus még mélyebb szenvedésben volt, és meg tud érteni téged.

Ήμουν τυφλός, τώρα βλέπω


Nem elérhető Kálmán

  • Fórumlakó
  • *
  • Hozzászólások: 13596
  • Nem: Férfi
Válasz #59 Dátum: 2014. Szeptember 03. - 12:21:50
Ámen!

 virag19