Élet a halál után
"Mert szorongattatom e kettő között, kívánván elköltözni és a Krisztussal lenni; mert ez sokkal inkább jobb." Fil.1:23Szüksége van az embernek egyfajta élettapasztalatra, és az életével való beteljesedésére, hogy a testből való elköltözését, halálát Pál apostol szavaihoz hasonlóan nyereségnek tartsa. Úgy vélem, ez a fajta bölcsesség az idős kor mértéke szerint egyre inkább megadatik az embernek. Valamennyien ismerjük Jób történetét, ezért nem is szűkséges szólanom róla, hogy Jóbot mennyi szomorúság, bánat, betegség és gyász érte. Ő tisztában volt földi pályájának szükségszerű végével, s az azt követő reménységgel:
"Mert én tudom, hogy az én megváltóm él, és utoljára az én porom felett megáll. És miután ezt a bőrömet megrágják, testem nélkül látom meg az Istent." Jób.19:25-26Jób mégsem a nehézségei között kívánta levetkőzni testének sátorát, ekként számol be haláláról a Szentírás:
"És meghala Jób jó vénségében és betelve az élettel." Jób.42:17Képmutatás lenne részemről azt állítani, hogy vágyom e testből elköltözni, s megdöbbent amikor fiatal testvérek dobálóznak felelőtlenül az ige ezen szavaival. Egyszerűen hiteltelenek a szavaik, mert a koruknál fogva nem lehetnek betelve azzal, amit Isten ez életben szánt számunkra.
Azonban kétségtelen a Bibliának az a tanítása is, hogy a hús-vér testben eltöltött életünkben nem fognak beteljesedni azok az ígéretek, amelyeket Isten kínál az ővéinek. Éppen ezért a Szentháromság Egy Igaz Isten teljesen másként fordul a halál kérdéséhez, mint ahogy általában az emberek teszik. Több bizonyságot is találhatunk a Bibliában arra vonatkozólag, hogy az ember testi halálát az ige, mintegy alvó állapotnak tekinti, s több helyen ellentmond az ember halálról alkotott képének. Az Úr Jézus Krisztus egyszerűen kizárja a hívő ember életéből a halál lehetőségét, kidomborítva az emberi és az isteni halál-értelmezés közötti különbséget:
"Monda néki Jézus: Feltámad a te testvéred. Monda néki Mártha: Tudom, hogy feltámad a feltámadáskor az utolsó napon. Monda néki Jézus: Én vagyok a feltámadás és az élet: aki hisz én bennem, ha meghal is, él; És aki csak él és hisz én bennem, soha meg nem hal. Hiszed-é ezt?" Ján.11:23-26"Hiszed-é ezt?"- ez a kérdés a keresztyén hit egyik alappillérévé vált, s a reá adott válasz ma, akár eretnek tanítások alapját is képezheti. Jézus ugyanis egyértelművé teszi, hogy az ember testének halálával, nem szűnik meg az ember létezése. A szellem/lélek halhatatlan voltának elfogadása képes csak megalapozni a mennynek és pokolnak és a feltámadásnak a valóságos voltát.
"Lőn pedig, hogy meghala a koldus és viteték az angyaloktól az Ábrahám kebelébe;meghala a pedig a gazdag is, és eltemetteték. És a pokolban felemeli az ő szemeit, kínokban lévén, és látá Ábrahámot távol, és Lázárt annak kebelében. És ő kíáltván monda: Atyám Ábrahám! Könyörülj rajtam, és bocsásd el Lázárt, hogy mártsa az ő ujjának hegyét vízbe, és hűsítse meg az én nyelvemet; mert gyötrettetem e lángban. Monda pedig Ábrahám: Fiam, emlékezzél meg róla, hogy te javaidat elvetted a te életedben, hasonlóképen Lázár is az ő bajait: most pedig ez vígasztaltatik, te pedig gyötrettetel. És Mindenekfelett, mi köztünk és ti közöttetek nagy közbevetés van, úgy hogy akik akarnának innét ti hozzátok általmenni, nem mehetnek, sem azok onnét hozzánk át nem jöhetnek." Luk.16:22-26Jézus másútt teljesen konkrétan beszél az ember lényének hús-vér testtől való függetlenségéről:
"És monda néki Jézus: Bizony mondom néked: Ma velem leszel a paradicsomban." Luk.23:43Péter apostol is ezzel összhangban vélekedik:
"Elérvén hitetek célját, a lélek idvességét." 1Pét.1:9A lélek halhatatlansága mellett a feltámadás biztos reménysége is adatott a hívő embernek. Jogosan merülhet fel bennünk a kérdés: Ha az ember lénye a lélek/szellem halhatatlanságával megmarad, miért van szűkség a feltámadásra? A hosszantartó ágyhoz kötött betegségem kapcsán megértettem, hogy a létezésnek is vannak különböző szintjei, s Isten a legjobb életminőséget szánja az övéinek, azt a létformát, amelyben leginkább kiteljesedhetnek. Az ember a fizikai testének halálával, egy rosszabb mínőségű életformába kerül, mint amit az Isten néki szánt. A Biblia szerint máris korlátok közé kerül, hiszen nem lesz képes megjelenni a teremtett fizikai világban, s ott semmiféle cselekedetekkel sem bírhat.
"Mert az élők tudják, hogy meghalnak; de a halottak semmit nem tudnak, és azoknak semmi jutalmok nincs többé, mivelhogy emlékezetök elfelejtetett. Mind szeretetök, mind gyülöletök, mind gerjedezésök immár elveszett; és többé semmi részök nincs semmi dologban, amely a nap alatt történik." Préd.9:7-8Nem véletlenül írja Pál apostol:
"Ha csak ebben az életben reménykedünk a Krisztusban, minden embernél nyomorultabbak vagyunk." 1Kor.15:19Az Úr Jézus Krisztus feltámadása a garancia a hívő emberek feltámadására:
"Mert ha nincsen halottak feltámadása, akkor Krisztus sem támadott fel. Ha pedig Krisztus fel nem támadott, akkor hiábavaló a mi prédikálásunk, de hiábavaló a ti hitetek is." 1Kor.15:13-14Égi Atyánk következő ígérete a feltámadott embernek szól:
"Mert ímé új eget és új földet teremtek, és a régiek ingyen sem említtetnek, még csak észbe sem jutnak." Ésa.65:17Láthatjuk, hogy van élet a halál után, de az elköltözésünket felesleges sűrgetni, hiszen a Mindenható Isten kezében van életünk, halálunk és feltámadásunk egyaránt. A feltámadás ténye az az esemény, mellyel a hívők gyász idején egymást vígasztalhatják.