athanasius!
Mivel a szombat kérdésében Ti adtátok meg magatoknak is a választ tudniillik nincs eltörölve, ezért minden más csak emberi okoskodás.
A negyedik parancsolat
„ Megemlékezzél a szombatnapról, hogy megszenteljed azt. Hat napon át munkálkodjál, és
végezd minden dolgodat; De a hetedik nap az Úrnak a te Istenednek szombatja: semmi
dolgot se tégy azon se magad, se fiad, se leányod, se szolgád, se szolgálóleányod, se
barmod, se jövevényed, a ki a te kapuidon bell van; Mert hat napon teremté az Úr az eget
és a földet, a tengert és mindent, a mi azokban van, a hetedik napon pedig megnyugovék.
Azért megáldá az Úr a szombat napját, és megszentelé azt.” 2Móz 20,8-11
A negyedik parancsolat határozott hangon szólal meg. Azzal kezddik, hogy egy
rendelkezést ad: „Megemlékezzél a Szombatnapról, hogy megszenteljed azt.”. Majd meg is
magyarázza mit jelent ez a rendelkezés:„Hat napon át munkálkodjál, és végezd minden
dolgodat; De a hetedik nap az Úrnak a te Istenednek szombatja: semmi dolgot se tégy
azon se magad, se fiad, se leányod, se szolgád, se szolgálóleányod, se barmod, se
jövevényed, a ki a te kapuidon bell van;”. A legvégén pedig megindokolja mire is épül az
elírás. „Mert hat napon teremté az Úr az eget és a földet, a tengert és mindent, a mi
azokban van, a hetedik napon pedig megnyugovék. Azért megáldá az Úr a szombat napját,
és megszentelé azt.” Három részre oszthatjuk tehát a parancsolatot.
Az els rész arról rendelkezik, hogy emlékezzünk a Teremtre, az munkájára, amit
értünk tett. Kéri, hogy ünnepeljük meg ezt a napot, amelyet megszentelt, és megáldott.
Maga Isten volt az, aki elsként ünnepelte ezt a napot, és szeretné, ha vele együtt mi is ezt
tennénk. Mindazok, akik a hetedik napot, a szombatot ünneplik, elismerik, hogy Isten a
Teremt. Így tehát a szombat az ember Isten iránti hségének, odaadásának a bizonyítéka,
mindaddig, amíg csak tiszteli élnek ezen a földön. A negyedik parancsolat az egyedüli,
amely tartalmazza a Törvényadó nevét és méltóságát. Ez az, amely megmutatja, hogy
kinek a hatalma által nyertük a törvényt. Így ez a parancsolat magán viseli Isten pecsétjét,
amelyet törvényére helyezett, annak hitelességét, valódiságát és kötelez erejét
bizonyítandó. Ünnepnapot mondunk a zsidó sabbath szó nyomán, ami eredetileg azt
jelenti, hogy ünnepelni, más szóval magunkat a munkától mentesíteni. Innét erednek ezek
a szólások: szünnapot tartani, vagy szentnapot ülni. Isten már az Ótestamentumban
elválasztotta a hetedik napot a többitl és elrendelte, hogy ez minden más nappal szemben
különösen megszenteltessék. Luther Márton Nagy Kátéjában szól arról, hogy az ünneplés
rendelkezései csupán a zsidók számára készültek, majd ezt írja: „Ama közönséges
értelmezésben tehát ez a parancsolat keresztényekre egyáltalában nem tartozik – mert
teljesen küls, múló dolgok foglaltatnak abban, amint az ótestamentumnak egyéb
rendelkezéseiben is, amelyek alól most már Krisztus által mindnyájan feloldattunk.”
Sajnos a reformáció nem volt teljes, így a negyedik parancsolatban tévedett Luther Márton.
Jézus nem törölte el a Tízparancsolat egyetlen törvényét sem. Ellenkezleg, naggyá és
dicsségessé tette azt, ahogyan ezt Ésaiás elre prófétálta, amikor is az Úr szolgájának
programját vázolta (Ésa 42,21).31 Jézus maga is megtartotta a szombatot, amelyet az
Evangéliumok is tanúsítanak:
• „És méne Názáretbe, a hol felneveltetett: és beméne, szokása szerint,
szombatnapon a zsinagógába, és felálla olvasni.” Lk 4,16
• „És leméne Kapernaumba, Galilea városába; és tanítja vala azokat szombat
napokon.” Lk 4,31
• „Imádkozzatok pedig, hogy a ti futásotok ne télen legyen, se szombatnapon.” Mt
24,20
• „Ne gondoljátok, hogy jöttem a törvénynek vagy a prófétáknak eltörlésére. Nem
jöttem, hogy eltöröljem, hanem inkább, hogy betöltsem.” Mt 5,17
Láthatjuk továbbá, hogy Krisztus halála, illetve feltámadása után követi, tanítványai, és
maguk az apostolok is megtartották a szombatot:
• „Az t követ asszonyok is pedig, kik vele Galileából jöttek, megnézték a sírt, és
hogy miképen helyeztetett el az teste. Visszatérvén pedig, készítenének
fszerszámokat és keneteket. És szombaton nyugovának a parancsolat szerint.” Lk
23,55-57
• „k pedig Pergiából tovább menve, eljutának Antiokhiába, Pisidiának városába,
és bemenvén szombatnapon a zsinagógába; leülének.” Ap csel 13,14
Az Újszövetség Isten törvényének változatlan voltára alapult, nem helyezte hatályon
kívül, hanem a bnt, a törvény áthágását veszi el a szívbl és teszi Isten törvényét a helyére
(Mt 5,17-19; 1Jn 3,4-5; Rm 4,15). Az erkölcsi törvény minden elírásának állandó és
változhatatlan volta az Újszövetség igaz alapzatán nyugszik. Mindezek mellett van még
egy fontos tény, ami alátámasztja a szombat ma is érvényes voltát: a Mózes által felavatott
szentély csak másolata volt az igazinak, amely a mennyben van (Zsid 9,24; Jel 11,19).
Ahogyan a földi szentély központi helye volt a frigyláda, úgy a mennyeiben sincsen
másképp. Urunk pedig, a Jézus Krisztus, mint fpap a saját vérét mutatja be a szövetség
ládája eltt. A mennyben lév frigyláda azonos a földiével, és mindkett azonos azzal,
amelyet az új szövetséggel minden hív szívébe helyez Isten (Jer 31,33; Rm 8,3-4; 2Kor
3,3).33
Ezeket figyelembe sem véve, azzal találkozhatunk a mai egyházak sokaságában, hogy
semmibe veszik a törvényt, különböz félremagyarázásokkal eltörölték a szombatot, és
helyette a vasárnapot, a hét els napját ünneplik.
Maclanie’s Mosheim XVIII. századi egyháztörténész szerint a keresztények már az els
században azon a nézeten voltak, hogy mindenképpen el kell különíteni a hét els napját,
amelyen Krisztus feltámadt. Az egyháztörténész szerint az apostolok világos megjelölésén
alapult mindez, és egyetemesen ünnepelték is azt mindenütt, ahogyan ez a leghitelesebb
írók bizonyságtételeibl kiviláglik. Az alábbi „hiteles” mvekre és szerzkre gondolt itt
Mosheim:
• Barnabás levelére, amelyet hamisítványnak nevezett többek között: Start
professzor, Dr Killen egyháztörténész, Hackett professzor, Milner, Eusebius, Sir
William Domville és még sokan mások.
• Plinius levelére Traianus császárhoz. Ebbl a levélbl viszont nem derül ki, hogy
mely napot is említi a szerz.
• Ignatius levele. Az leveleit gyakran idézik az els nap megünneplésével
kapcsolatosan, viszont azt is észre kell venni, hogy a vasárnapot ünnepl
történészek, egyházkutatók is elismerik, hogy levelei hamisítványok, illetve azok,
amelyek esetleg mégis hozzá köthetek, azokban sehol nem esik szó a vasárnapról,
mint ünneprl.
Igehelyek, amelyekre igen gyakran hivatkoznak azok az egyházak, illetve képviselik,
akik a vasárnapot tartják e parancsolat napjának: Ap csel 15,23-29; Kol 2,16-17; Gal 4,9-
11;
• Az Apostolok cselekedeteiben kizárólag csak a ceremoniális törvényekrl van szó,
s azt mindenki elfogadja, hogy a Tízparancsolat nem tartozik ezek közé.
• A Kolossébeliekhez írt levélben egy fordítási helyesbítésre van szükség: az eredeti
görög szövegben a szombat helyett szombatok áll. Ez a többes szám arra utal, hogy
itt nem a Tízparancsolat szerinti heti nyugalomnapról van szó, hanem az évi hét
ceremoniális szombatról.
• A Galáciabeliekhez írt levélben megfogalmazottakkal kapcsolatosan fontos
megjegyezni, hogy ezen a pogány-keresztény területen igen jelents hitehagyás volt
a levél tanúsága szerint. Judeista tévtanításokat fogadtak el a Pál apostoltól tanult
igaz evangélium helyett.
További igék, amelyek a vasárnapünneplés igazolására oly szeretettel hívják fel a
figyelmet mindazok számára, akik azt megkérdjelezik:Ap csel 20,7; 1Kor 16,2; Jel 1,10.
• Az Ap csel 20,7 alapján arra hivatkoznak, hogy Pál apostol a hét els napján
tartotta tanítását. Az apostolnak a Szentlélek kijelentette, hogy utoljára látja a
gyülekezetet ezen a területen, és mivel másnap elutazott, ezért természetes volt,
hogy a lehet legtöbbet szerette volna számukra nyújtani.
• Igen gyakori szokás hivatkozni a Korinthusbeliekhez írt els levélre is, hogy
adományt gyjtöttek, amit csak istentisztelet alkalmával szokás. Ha pontosan és
figyelmesen olvassuk az igét, láthatjuk, hogy itt arról volt szó, hogy kinek-kinek
otthon magánál kellett félre tennie az adomány összegét.
• A Jelenések könyvében szerepl Úr napjával pedig az a probléma, hogy az els
században csak a Mithras napisten tiszteli nevezték a hét els napját így, míg a
keresztények kizárólag a szombatot.
A következ igék viszont ténylegesen alátámasztják a szombatünneplés igazságát:
• „És monda nékik: A Szombat ln az emberért, nem az ember a szombatért. Annak
okáért az embernek Fia a szombatnak is ura.” Mk 2,27-28
• „Mikor pedig kimentek a zsidók zsinagógájából, kérék a pogányok, hogy a
következ szombaton prédikálják nékik ezen beszédeket.” Ap csel 13,42
• „A következ szombaton aztán majdnem az egész város egybegyle az Isten
ígéjének hallgatására.” Ap csel 13,44
• „És szombatnapon kimenénk a városon kívül egy folyóvíz mellé, hol az imádkozás
szokott lenni; és leülvén, beszélgeténk az egybegylt asszonyokkal.” Ap csel 16,13.
• „És láték más angyalt az ég közepén repülni, a kinél vala az örökkévaló
evangéliom, hogy a föld lakosainak hirdesse az evangéliomot, és minden
nemzetségnek és ágazatnak, és nyelvnek és népnek, Ezt mondván nagy szóval:
Féljétek az Istent, és néki adjatok dicsséget: mert eljött az ítéletének órája; és
imádjátok azt, a ki teremtette a mennyet és a földet, és a tengert és a vizek
forrásait.” Jel 14,6-7
Ha figyelmesen olvassuk a Bibliát, megdöbbenve állhatunk afelett, hogy miért nem
értik meg az igének tiszta egyértelm kijelentéseit oly sokan. Az Újszövetségben sehol
nem találhatunk olyan kijelentést, amelyben a szombatnapot maga a Törvényhozó
feloldotta, vagy megváltoztatta volna. Ugyanígy arról sem, hogy elrendelte a vasárnap
ünneplését. Halála és feltámadása emlékére kizárólag az Úrvacsorát rendelte el, és nem
egy új heti pihennapot.
A vasárnap tényleges megtartását a constantinusi fordulattól számítjuk. Ténylegesen
egy 321-ben kiadott rendeletben tette állami ünnepnappá, amely korábban a „Nap
tiszteletreméltó napja” volt. Nagyon hamar megjelentek azok a szimbólumok, amelyek
kifejezetten kedveztek ennek az átmenetnek. Krisztust, mint a „világ Világosságát” a
Naphoz kezdték hasonlítani. Constantinus a vasárnap megünneplésében olyan intézményt
fedezett fel, amely a hatalmát ersítheti. Elbb szorgalmazták, majd kényszeríttették, hogy
a keresztények áttérjenek a szombatról a vasárnapünnepléséhez. Sátán mve volt ez.
Akkor, amikor látta, hogy az üldöztetések, mészárlások ellenére is terjed Krisztus
követinek száma, gonosz szokásához híven cselhez folyamadott. Ami nem ment kívülrl,
hát majd megy belülrl. Sajnos „áldásos” tevékenysége sokakban célt ért.
A második rész elmondja, mit tehetünk ezen a napon: „semmi dolgot se tégy azon se
magad, se fiad, se leányod, se szolgád, se szolgálóleányod, se barmod, se jövevényed, a ki
a te kapuidon bell van;”. Dolgot ír az Írás, vagyis nem semmittevést. Azt kéri tlünk az
Úr, hogy ne végezzünk kenyérkeres munkát, ne foglalatoskodjunk olyan cselekedetekkel,
amelyeket a hét többi napján cselekszünk:
„Ha megtartóztatod szombaton lábadat, és nem zöd kedvtelésedet szent napomon, és a
szombatot gyönyörségnek hívod, az Úr szent és dicsséges napjának, és megszenteled azt,
dolgaidat nem tevén, foglalkozást sem találván, hamis beszédet sem szólván” Ésa 58,13
Legyen ez a nap az Úré, gondoljunk rá, legyünk vele. Ez a nap a lelki felemelkedést, az
Isten Igéjében való elmélyülést hivatott szolgálni. Ezzel pihenhetjük ki igazán a hat napon
keresztül végzett fáradságos munkát. Az ószövetségi idkben, s késbb is sokan
gondolkodtak úgy, hogy hat nap az enyém, s a hetedik, a szombat az Úré. Áldozatnak
tekintették ezt a napot. Azért helytelen ez a szemlélet, mert nem mi adunk az Úrnak. Jézus
a szombatkérdéssel kapcsolatosan kimondta, hogy a szombat lett az emberért és nem az
ember a szombatért (Mk 2,27). Isten ajándéknak adta ezt a napot a számunkra. Az idk
folyamán óriásit változott az ember szemlélete. Addig, amíg az ószövetségi és apostoli
korban ezt a napot tehernek tartották - akik a rabbinikus hagyományon alapuló, de az
Írástól idegen követelményeit meg akarták tartani - eljutottunk oda, hogy ma ezt mondják:
„ez az egy nap a mienk, s még ezt is adjuk oda az Istennek?”. Ebben a fordulatban egy a
lényeg: ne kelljen Istennel közösséget vállalni. „Az Embernek Fia a szombatnak is ura”
mondta Jézus, vagyis hiába tekintem magaménak a hetedik napot, elveszítem azt, ha nem
nyerem meg a „szombatnak Urát”. Enélkül nincs pihenés, nincs nyugalom és nincs
felüdülés sem. Ha elveszítjük a szombatot, elveszítjük az egész hetet. A nyugalomnap
megszentelésével Isten azt is kéri tlünk, hogy másokkal se végeztessünk semmi munkát,
még állatainkat se adjuk bérbe, vagy kölcsön.
A szombat egyik estétl a másik estéig tart. (3 Móz 23,32) Amikor lemegy a nap
péntek este, akkor veszi kezdetét a szombat, és tart másnap napnyugtáig. A hetedik nap a
szent gyülekezésnek is a napja. Istentiszteleti alkalom, ahol a hív közösség együtt fejezi
ki Isten iránti háláját. Aki hittel követi Isten parancsolatait, annak úgy kell azon részt
vennie, hogy kaphasson is, de adjon is. Így lesz megszentelt nap a szombat, és
megszenteltek a betölti is.
A harmadik részben nevezi néven önmagát a Tízparancsolat átadója. Az isteni személy
nevében beszél, „aki által minden lett”, „és akire nézve” teremtettek mindenek (Kol 1,16).
az, aki a törvényt adta, betölti, és soha át nem hágja a parancsolatokat. Minden jó tle
van. „ az, aki ezek után az ember gondolkodását a Teremtrl a teremtményekre, az
Életadó után a másik élet szeretetére irányítja.”
Isten hat nap alatt teremtette az eget és a földet, és mindazt, ami azokban van. Nem ok
nélkül tette ezt ennyi id alatt. Példát kívánt ezzel adni az embernek, hogyan éljen, hogyan
gazdálkodjon az idejével. Sokan vitatják a teremtés hat napját, és hirdetik, hogy ez csak
jelképes írás a Bibliában. A Genesisben a napot „jóm”-nak írja az eredeti héber szöveg,
ami 24 órás napot jelent. E mellett a Bibliában ezt olvassuk: „És ln este, és ln reggel”
(1Móz 1). Mindezek egyértelmen ersítik, hogy napokról, és nem évmilliárdokról van
szó. A Teremt megtehette volna, hogy egy pillanat alatt, vagy valóban évmilliárdok alatt
végezze el a teremtést, de cselekedetével példát és életritmust adott az embereknek.
Szomorú látni azt, hogy az ember nem hogy Istent, a Teremtjét nem tiszteli, hanem még
önmagát is lealacsonyítja azzal, hogy csak egy véletlennek képzeli létét. Az Ige folyamatos
és állandó tanulmányozásával, a Szentlélek segítségével viszont visszatérhet a helyes
irányba, és felfedezheti a teremtés csodálatos voltát.
Ellen G. White így ír a negyedik parancsolatról: „Amint a tudás fája az Édenkert
közepébe helyeztetett, úgy helyeztetett a szombat a Tízparancsolat közepébe… Amiképpen
a tudás fája Ádám engedelmességének a próbája volt, ugyanúgy a negyedik parancsolat is
Isten által adott próba egész hív népe számára, az engedelmesség bizonyítására. Ádám
tapasztalata figyelmeztetésül kell hogy szolgáljon az idk végezetéig. Int bennünket, hogy
ne fogadjunk el semmiféle magabízásra biztatást emberek vagy angyalok szájából sem,
amely akárcsak ’egy jótát vagy pontocskát’ is elvesz az Úr szent törvényébl.”
A negyedik parancsolat megtartásában hségeseknek egy csodálatos ígéretet ad az Úr:
„Akkor gyönyörséged lesz az Úrban; és én hordozlak a föld magaslatain, és az mívelem,
hogy Jákóbnak, atyádnak örökségével élj; mert az Úr szája szólt!” Ésa 58,14
Számomra amikor először olvastam a Bibliában a szombat napot csak az döbbentett meg, hogy ezt miért nem értik, azután tanulva a történelmet, a kereszténység történelmét megtaláltam a választ.
És itt a másik:
A gyermekkeresztséget honnan veszitek, hogy benne van a Bibliában? Igazából egészen a IV századig nem volt ez gyakorlat, holott az adott világban már több millió keresztény élt, és csak a XIII században vált szinte kötelezővé. A baj az, hogy eredendő bűnt ismernek, holott a Biblia ilyet nem ír. Csak bűnre való hajlamot ami nem ugyanaz. Jézus sem gyermekként keresztelkedett meg, illetve merítkezik alá a vízben. A baptismo szót használja a Biblia ami alámerítést jelent. A keresztség az újjászületés, vagy megtérés megpecsételése, nem pedig a testi születésé. Előbb tanítvánnyá kell tenni valakit, hogy megértse mindazt amit meg kell értenie. A szabad választás lehetősége hol lenne egy csecsemő esetében,és mint írtam a Szentírásban sehol nincs gyermekkeresztség.
A harmadik:
Azért ne tegyünk a Szentírásba olyat ami ott nincs, ilyen a nyolcas szám. Nincs nyolcadik nap, mivel csak 7-ből áll egy hét. Az a nap az első nap!
