Csaba,
Ha nem tudod hogy merre megy a világ, akkor nem tudsze tervezni. Az eszkatológia igenis egy elemi fontosságú és nagyon gyakorlati kérdés. A főpapi éfód ékköveinek szimbolizmusa nem az és senki sem lesz rossz keresztyén, ha nem érti meg az ékkövek és az általuk jelzett törzsek közötti kapcsolatot.
Itt mosta világ általános értelemben vett sorsáról van szó.
Vesztébe rohan a világ vagy az evangélium győzelmes megvalósulása folyik? Kb egy 20-50 éves periódusra tervezzünk, mert bármyelik pillanatban megtörténhet az elragadtatás, vagy akár több ezer év lehet előttünk? Voltak, akik a hittek Whisenant próféciáinak, eladták az üzletrészüket, felmondtak az állásaiknál, mert azt gondolták, hogy tényleg meglesz az elragadtatás. Nekik magyarázd, hogy az eszkatológia az nem gyakorlati kérdés. Keresztyénként, lelkipásztorként, üzletemberként, családfőként hogyan tudsz tervezni a jövővel, ha nem tudod merre megy a világ. Mit várhatunk? Győz az evangélium, vagy Isten Sátánnak adja oda az egészet.
A diszpenzácionalizmus kimondhatatlan gyakorlati károkat okozott azzal a téves tanításával, ami szerint Isten Jézus Földjét odaadja a Sátánnak, hogy kétezer év keresztyénség után, ugyan pusztítsa már el a földet és kínozza már meg rendesen az Egyházat. Nem helyileg, hanem globálisan. Mindegy, hogy mit csinálsz, hogyan dolgozol, mit építesz, milyen terveket hozol, Isten úgyis a Sátánnak fog adni mindent, hogy pusztítsa el. Miféle eszkatológia ez? Melyik apa az közöttünk, aki azt mondaná a gyermekének "figyelj fiam, építs apának valami szépet a játékaiddal, de aztán úgyis áthívom a szomszéd rossz kisfiút, hogy rúgja szét." Ha mi gonosz létünkre tudjuk, hogy az ilyen apuka helytelenül cselekszik, és hogy mi lenne a helyes, akkor miért gondolkodsz az Atyáról, hogy Ő pontosan ugyanezt teszi?
Az az igazság, hogy a végidők kérdése, az eleve elrendelés-tana, a Szombat-kérdése, vagy a vízkeresztség módja és mikéntje számomra nem olyan tétel, amelytől valaki jobb vagy rosszabb GYAKORLATI KERESZTYÉN lesz, éppen ezért tiszteletben tudom tartani a másik fél meggyőződését, mégha nem is értek vele egyet.