Az első halál mindenképpen testi és lelki, csak van egyfajta "késleltetés". Minden ember alapvetően "halva születik meg" ebbe a világba az Ádámtól örökölt bűn miatt. Ez nyilvánvalóan lelki értelemben értendő, viszont a testi halállal együtt jár minden ember számára hívőnek és hitetlennek. Azt is tudjuk, hogy ez a halál nem a második halál. Azt gondolom ebben sem lehet vita közöttünk (jel 2,11; 20,14; 21,18).
Az első feltámadás mindenképpen lelki kell hogy legyen. Ez világos a Nikodémussal folytatott diskurzusból. Újjá kell születnetek mondja Jézus. Az efézus 2 világosan feltámadásról beszél, de ez nem lehet a második feltámadás, hiszen az testi feltámadás s ennek záloga maga Jézus feltámadása, mint a feltámadottak első zsengéje 1Kor15. Ennek vagyunk várományosai mi is. Az Ef 2-ben fizikailag élő emberekre mondja Pál, hogy feltámadtak. De hogyan támadhattak fel, ha fizikailag még meg sem haltak. Nyilván lelki értelemben. Aki pedig ilyen módon feltámadt, arra már nincs hatalma a második halálnak "(Jel 2:11) Akinek van füle, hallja meg, mit mond a Lélek a gyülekezeteknek! Aki győz, annak nem árt a második halál." Akik lelkileg halottag de testileg élnek tulajdonképpen azok is el vannak szakítva Istentől, és haláluk után de még a 2. feltámadás előtt végérvényes az állapotuk, csak még nincs kiteljesedve, vagyis szenvednek, de ez még nem a tűz tavába való vettetés.
A fentiek alapján is úgy gondolom, hogy kétség nem férhet ahhoz, hogy az Efézusi levélben említett illetve a Nikodémusnak mondott feltámadás illetve újjászületés mindenképpen lelki kell hogy legyen. A Jel 20-ban említett szentek, akik Uralkodnak Jézussal szintén az első feltámadásban részesült szentek. Itt azonban érdemes megállni egy pillanatra. Az Egyház ugyanis a ref. teológia szerint áll a Harcoló Egyházból (akik még itt a földön élnek) és a Győzedelmes Egyházból (akik már a halál túloldalán vannak). De ez az egyház egyetlen nép: Isten választott népe. Nem csak a Győedelmes Egyház uralkodik, hanem az egész Egyház kollektíve. Mi, akik még itt a földön élünk a csatamezőn vagyunk és harcolunk a győztes Királlyal a gonosz még megmaradt erődei ellen. Sikerünk nem kétséges, hiszen Jézus azt mondja, hogy még a pokol kapui sem tudnak diadalt vetni az Egyházzal szemben. Sajnos sokan nem veszik észre ennek a kifejezésnek a nüanszát. Azt gondolják, hogy a Pokol sem tudja legyőzni az egyházat. Dehát mikor láttatok kapukat harcolni? A kapuk védenek. A textus helyes értelmezése az, hogy a Pokol kapui sem bírnak el az Egyház offenzívájával. Nem tudnak ellenállni az Egyház mindent elsöprő erejének. Az Egyház győzelemre van predesztinálva. Isten nem adja át a hatalmat a Sátánnak a föld felett, hanem a győzedelmet az Ő népének adja. Erre bíztat minket az egész Jelenések könyve és emiatt tudtak erőt meríteni belőle az 1. sz-i szentek az akkori üldöztetések közepette.