Igen, igazad van, valóban arminiánus voltam. Sokszor akaratom ellenére is Kálvinista tételeket tagadtam és próbáltam kiforgatni.
Azt is tudom, hogy emberi módon lehetetlen volt meggyőzni a tévedéseimről, mindig volt valami ellenérvem. Pl. az "emberi szabad akarat" mellett úgy érveltem, hogy ha az nincs, akkor a bűn is csak Istentől származhatna...
Csomó egyéb tévelygést is magaménak mondhadtam a római egyháztól, az adventizmuson át, Jehova Tanúin keresztül...
Vagy éppen Virág lehetne reá a tanúm, hogy milyen elszánt és konok módon ragaszkodtam a felnőtt alámerítkezéshez, amíg Isten szó szerint meg nem szégyenített miatta.
Hiába hallottam az igét, mást jelentettek a szavak számomra...
Isten kegyelméből azonban mindig elkezdett dolgozni bennem a kétely, amíg ezt nem érzem újra, addig nem aggódom a hitem miatt. Viszont ha felébred a már ismerős "feszűltség" bennem, hajlandó vagyok ismét újra értékelni a nézeteimet!
« Utoljára szerkesztve: 2012. Március 17. - 17:02:55 írta Csaba »
'A szeretet nem keresi a maga hasznát...'
1Kor. 13