Szerző Téma: Elmélkedések az igéről  (Megtekintve 33536 alkalommal)

0 Felhasználó és 2 vendég van a témában

Nem elérhető Kamilla

  • Fórumlakó
  • *
  • Hozzászólások: 5877
  • Nem: Nő
Válasz #15 Dátum: 2013. November 05. - 07:29:39
 Köszönöm Zoltán !

Igen, nyilvánvaló annak, aki érti, akinek világos  :szelid:

Én csak a napokban értettem meg ezt az igét... :( és Te most megerősítetted ezt. :)
« Utoljára szerkesztve: 2013. November 05. - 07:31:18 írta Kamilla »

Az igazi Krisztus Jézus mindig az Atyára mutat, Őt emeli fel, és dicsőíti. Felé továbbítja a hódolatot, imádatot.


Nem elérhető Kamilla

  • Fórumlakó
  • *
  • Hozzászólások: 5877
  • Nem: Nő
Válasz #16 Dátum: 2013. November 05. - 11:34:03
Érdekes megfigyelni ezeknek az embereknek a gondolat menetét.

1. Paráznaságból születtél, nem tudod, ki az apád.

aztán:
Ján 8:37-48 
Tudom, hogy Ábrahám magva vagytok, de meg akartok engem ölni, mert az én beszédemnek nincs helye nálatok.
Én azt mondom el, amit az én Atyámnál láttam, és ti is azt teszitek, amit a ti atyátoktól hallottatok.
Ján 8:39  Erre azt felelték: A mi atyánk Ábrahám.
Jézus pedig azt mondta nekik: Ha Ábrahám gyermekei volnátok, Ábrahám cselekedeteit tennétek.
 De most meg akartok engem ölni, egy olyan embert, aki azt az igazságot mondta nektek, amelyet én Istentől hallottam.
Ábrahám ezt nem tette.

Ti a ti atyátok dolgait cselekszitek.
Azt mondták azért neki: Mi nem paráznaságból születtünk, egy atyánk van, az Isten.
Jézus ekkor így válaszolt: Ha Isten volna a ti atyátok, szeretnétek engem, mert én Istentől jöttem és érkeztem ide, nem magamtól jöttem, hanem ő küldött engem.
Miért nem értitek az én beszédemet?
Mert képtelenek vagytok meghallani a szavamat.

Ti az ördög atyától vagytok, és atyátok kívánságait akarjátok teljesíteni, aki emberölő volt kezdettől fogva, és nem állt meg az igazságban, mert nincsen benne igazság.
Amikor hazugságot szól, a sajátjából szól, mert hazug ő, a hazugság atyja.
 Mivel pedig én az igazságot mondom, nem hisztek nekem.
Közületek ki vádol engem bűnnel?
Ha pedig az igazságot szólom, miért nem hisztek nekem?
Aki Istentől van, az hallgatja Isten beszédeit. Ti azért nem hallgatjátok, mert nem Istentől valók vagytok.


Ján 8:48  Akkor azt mondták neki a zsidók: Nemde igazunk van, amikor azt mondjuk, hogy samáriai vagy, és ördög van benned?

Amikor Jézus megcáfolja őket, még fokozzák vádjaikat:
2. szamaritánus vagy
3. ördög van benned

Mindegyik elárulja, milyen lesújtó véleménnyel voltak Jézusról, messiási csodái, bizonyságai ellenére is.

Az igazi Krisztus Jézus mindig az Atyára mutat, Őt emeli fel, és dicsőíti. Felé továbbítja a hódolatot, imádatot.


Nem elérhető Kamilla

  • Fórumlakó
  • *
  • Hozzászólások: 5877
  • Nem: Nő
Válasz #17 Dátum: 2013. November 05. - 13:55:54
A szamaritánus megvetett nép volt és mégis, Jézus pont egy szamariai asszonnyal -  akinek volt 5 férje, és vadházasságban élt -, beszélt meg olyan fontos igazságokat, amiket egyébként a tanítványaival szokott...  :)

És micsoda kijelentést kapott ez az asszony!

Az igazi Krisztus Jézus mindig az Atyára mutat, Őt emeli fel, és dicsőíti. Felé továbbítja a hódolatot, imádatot.


Nem elérhető Kamilla

  • Fórumlakó
  • *
  • Hozzászólások: 5877
  • Nem: Nő
Válasz #18 Dátum: 2013. November 05. - 15:50:00
Ezek a megvetett emberek felismerték a Messiást és meg is vallották:

János 4:40-42    
A mint azért oda mentek hozzá a Samaritánusok, kérék őt, hogy maradjon náluk; és ott marada két napig.
És sokkal többen hivének a maga beszédéért,
És azt mondják vala az asszonynak, hogy: Nem a te beszédedért hiszünk immár: mert magunk hallottuk, és tudjuk, hogy bizonnyal ez a világ idvezítője, a Krisztus.



Hasonlóan, mint Péter:

Máté 16:15-17 
És ti kinek tartotok engem? – kérdezte őket.
Simon Péter pedig így válaszolt: Te vagy a Krisztus, az élő Isten Fia.
Jézus pedig azt mondta neki: Boldog vagy, Simon, Jóna fia, mert ezt nem test és vér jelentette ki neked, hanem az én mennyei Atyám.


Az igazi Krisztus Jézus mindig az Atyára mutat, Őt emeli fel, és dicsőíti. Felé továbbítja a hódolatot, imádatot.


Nem elérhető Zoltan

  • Moderátor
  • Fórumlakó
  • *
  • Hozzászólások: 3291
  • Nem: Férfi
Válasz #19 Dátum: 2013. November 07. - 22:12:21
Luk 10:30 Jézus pedig felelvén, monda: Egy ember megy vala alá Jeruzsálemből Jerikóba, és rablók [kezé]be esék, a kik azt kifosztván és megsebesítvén, elmenének, és ott hagyák félholtan.
Luk 10:31 Történet szerint pedig megy vala alá azon az úton egy pap, a ki azt látván, elkerülé.
Luk 10:32 Hasonlóképen egy Lévita is, mikor arra a helyre ment, és [azt] látta, elkerülé.
Luk 10:33 Egy samaritánus pedig az úton menvén, odaért, a hol az vala: és mikor azt látta, könyörületességre indula.
Luk 10:34 És hozzájárulván, bekötözé annak sebeit, olajat és bort töltvén azokba; és azt felhelyezvén az ő tulajdon barmára, vivé a vendégfogadó házhoz, és gondját viselé néki.
Luk 10:35 Másnap pedig elmenőben két pénzt kivévén, adá a gazdának, és monda néki: Viselj gondot reá, és valamit ezen fölül reáköltesz, én mikor visszatérek, megadom néked.
Luk 10:36 E három közül azért kit gondolsz, hogy felebarátja volt annak, a ki a rablók [kezébe] esett?
Luk 10:37 Az pedig monda: Az, a ki könyörült rajta. Monda azért néki Jézus: Eredj el, és te [is] a képen cselekedjél
.


Vannak akik, azzal mentik a papot és lévitát, hogy biztosan a Jeruzsálemi templomba mentek szolgálatra, s nem akarták magukat tisztátalanná tenni, hogy így nehogy alkalmatlanná legyenek a szolgálatra.
Két ok miat is lehetetlen ez az elmélet.

 1.Jézus akkor nem adta volna ezt a példát, ha ez mentség lehetett volna.


2. Úgy olvassuk: “Egy ember megy vala alá Jeruzsálemből Jerikóba … “ – ami nagyon fontos, hogy az irány mutatóra figyeljünk, Jeruzsálembe mindig “fel” mentek, bárhol olvasuk az igét, Jeruzsálembe mindig felmentek. Itt az ember “alá” megy Jerikóba. Ami érdekes, hogy a pap is alá (lefele) megy: “ … megy vala alá azon az úton egy pap …” tehát a pap nem szolgálni megy (fel) Jeruzsálembe, Jézus megemlíti éppen a törvényre tekintettel, mert tudta Jézus is ha szolgálni menne akkor “jogos lenne” – legalább is mentségűl szolgálhatna - az hogy ki kerüli a sérült embert, de itt megtehette volna mert ő is Jerikóba ment, lefele haladt, nem volt veszélyben a szolgálata.

Első látásra úgy tünik, hogy a Lévita iránya nincs meg adva, de ha figyelmesek vagyunk,  úgy olvassuk, hogy: “Hasonlóképen egy Lévita is, mikor arra a helyre ment, … “ – hasonló képen, mihez hasonlóan? Hát a paphoz, vagy akár a sebesülthöz képest, hasonlóan Jerikóba ment, tehát a Lévita esetében sem volt veszély arra, hogy a szolgálatra alkalmatlanná válna, tehát nincs mentség. Segítenie kellet volna.
Nézétek meg, amikor a samaritánusról van szó, akkor úgy beszél róla mint aki azon az úton ment, nem volt jelentősége honnan hová, nem említi az "alá" vagy a hasonló szót, csak annyit, hogy azon az úton haladt, és odaért. Ő volt aki segített.

A papot és a lévitát  egészen más akadályozta a segitségnyújtásban, - s ami roppant szomorú, hogy lehet pont istentiszteletről jöttek, - talán a büszkeség, vagy nem törődömség, de mindenféle képen az irgalmasság és a szeretett hiánya volt jelen. Isten irgalmas, és irgalmasságot vár el.


Mik 6:8 Megjelentette néked, oh ember, mi légyen a jó, és mit kiván az Úr te tőled! Csak azt, hogy igazságot cselekedjél, szeressed az irgalmasságot, és hogy alázatosan járj a te Isteneddel.
Zak 7:9 Így szólt a Seregeknek Ura, mondván: Igaz ítélettel ítéljetek, és irgalmasságot és könyörületességet gyakoroljon kiki az ő felebarátjával!
Máté 9:13 Elmenvén pedig tanuljátok meg, mi az: Irgalmasságot akarok és nem áldozatot.


 Ezek az emberek nem képviselték az Urat, pedig az Úr szolgálatába voltak rendelve, hogy az Urat hírdessék és képviseljék, Istenről tegyenek bizonyságot és Istent hozzák közel az emberekhez, azt az Urat aki kegyelemes, irgalmas, szerető, aki könyörűl és felemeli a nyomorúltatt.

Mert mi is az igaz istentisztelet

Jak.1.27 Tiszta és szeplő nélkül való istentisztelet az Isten és az Atya előtt ez: meglátogatni az árvákat és özvegyeket az ő nyomorúságukban, és szeplő nélkül megtartani magát e világtól.


 Az igazi Isten tiszteletett akkor kezdődik mikor kimész a gyülekezetből, a templomból, a biblia óráról, ott kint a sötétben, kint a világban, a családban, az utcán, az autóbuszon, a munkahelyen, a barátok közt ...

A világosság a sötétben fénylik.

Máté 4:16 A nép, a mely sötétségben ül vala, láta nagy világosságot, és a kik a halálnak földében és árnyékában ülnek vala, azoknak világosság támada
“Ti vagytok a világ világossága”

Fil 2:15 Hogy legyetek feddhetetlenek és tiszták, Istennek szeplőtlen gyermekei az elfordult és elvetemedett nemzetség közepette, kik között fényletek, mint csillagok e világon.


A csillagok a sötétben fénylenek – nappal nem látod a csillagokat. Isten a sötétbe küld, mert ott kell világítanod.
Krisztus a bárányokat a farkasok közzé küldi.

Mert a tanítás lényege, amiért is elmondta Krisztus, az ez:

“… Monda azért néki Jézus: Eredj el, és te is a képen cselekedjél.” – bármikor, bármilyen helyzetben, ha beakarod tölteni atörvényt - : “ Szeresd felebarátodat mint magadat “

Mert kegyelemből tartattatok meg, hit által; és ez nem tőletek van: Isten ajándéka ez;
Mert ő tőle, ő általa és ő reá nézve vannak mindenek. Övé a dicsőség mindörökké.


Nem elérhető Kamilla

  • Fórumlakó
  • *
  • Hozzászólások: 5877
  • Nem: Nő
Válasz #20 Dátum: 2013. November 07. - 22:17:16
   O0   

Annál is inkább segíteniük kellett volna, még akkor is, ha szolgálatba mentek volna, mivel Isten értékrendjében elsődleges az élet védelme!
Ez mindent felülír, szolgálatot, áldozatot, mindent.

Az igazi Krisztus Jézus mindig az Atyára mutat, Őt emeli fel, és dicsőíti. Felé továbbítja a hódolatot, imádatot.


Nem elérhető Zoltan

  • Moderátor
  • Fórumlakó
  • *
  • Hozzászólások: 3291
  • Nem: Férfi
Válasz #21 Dátum: 2013. November 12. - 15:35:12
Ézs 51:1  Hallgassatok reám, kik az igazságot követitek, kik az Urat keresitek; tekintsetek a kőszálra, a melyből kivágattattatok, és a kútfő nyílására, a melyből kiásattatok!
Ézs 51:2  Tekintsetek Ábrahámra, atyátokra, és Sárára, a ki titeket szűlt, hogy egymagát hívtam el őt, és megáldám és megszaporítám őt.



Ján 1:13 A kik nem vérből, sem a testnek akaratából, sem a férfiúnak indulatjából, hanem Istentől születtek.

1Ján 3:1 Lássátok milyen nagy szeretetet adott nékünk az Atya, hogy Isten fiainak neveztetünk!

1Ján 5:4 Mert mindaz, a mi az Istentől született, legyőzi a világot; és az a győzedelem, a mely legyőzte a világot, a mi hitünk.

1Ján 5:18 Tudjuk, hogy valaki Istentől született, nem vétkezik: hanem a ki Istentől született, megőrzi magát, és a gonosz nem illeti őt.

1Ján 5:19 Tudjuk, hogy Istentől vagyunk, és az egész világ a gonoszságban vesztegel.



Ti akik az igazságot követitek, kik az Urat keresitek, tekintsetek az Úrra, Atyátokra, a kősziklára, Látjátok kinek gyermekei vagytok? A mindenható Isten, aki teremtette az eget és a földet, aki előhívta a hegyeket, és elválasztotta a vizeket, aki szétválasztotta a tengert, és teremtett minden élőt a földön és a mennyben.
Látjátok Atyátok nagyságát és dicsőségét? Látjátok az ŐT az Ő igéjében, és hozhatnám a zsoltárokat, a dics énekeket és himnuszokat, melyek nagyságos dolgairól és dicsőségéről zengenek.
Látjátok, értitek, értékelitek? Tisztelitek az Urat? Imádjátok őt?


Ti akik az igazságot követitek, kik az Urat keresitek, tekintsetek abba mélységbe amelyből ki letetettek véve.
Tekintsétek, lássátok meg és értsétek meg azt, hogy honnan vet ki minket az Úr, a legmélyebb bűnökből,  a halálnak verméből, a halálnak torkából, a pokol mélységéből, Isten itéletéből. Ítéletre voltunk méltóak, és az ítélet volt a részünk, a pokol volt az örökségünk, és Ő mégis könyörült.
Ha ezt megértjük, csak akkor, csak így tudjuk értékelni Isten szeretetét, így tudjuk értékelni Krisztus halálát és áldozatát, így tudjuk értékelni azt amit Isten tett Krisztusban értünk, így tudjuk értékelni Isten áldásait, mert csak így tudjuk értékelni és megragadni Isten szeretetét, kegyelmét és ígéreteit.

Róm 5:6 Mert Krisztus, mikor még erőtelenek valánk, a maga idejében meghalt a gonoszokért.

Róm 5:8 Az Isten pedig a mi hozzánk való szerelmét abban mutatta meg, hogy mikor még bűnösök voltunk, Krisztus érettünk meghalt.
Róm 5:9 Minekutána azért most megigazultunk az ő vére által, sokkal inkább megtartatunk a harag ellen ő általa.
Róm 5:10 Mert ha, mikor ellenségei voltunk, megbékéltünk Istennel az ő Fiának halála által, sokkal inkább megtartatunk az ő élete által minekutána megbékéltünk vele.


Ef 2:1 Titeket is [megelevenített], a kik holtak valátok a ti vétkeitek és bűneitek miatt,
Ef 2:2 Melyekben jártatok egykor e világ folyása szerint, a levegőbeli hatalmasság fejedelme szerint, ama lélek szerint, mely most az engedetlenség fiaiban munkálkodik;
Ef 2:3 A kik között forgolódtunk egykor mi is mindnyájan a mi testünk kívánságaiban, cselekedvén a testnek és a gondolatoknak akaratját, és természet szerint haragnak fiai valánk, mint egyebek is:

Tit 3:3 Mert régenten mi is esztelenek, engedetlenek, tévelygők, különböző kívánságoknak és gyönyöröknek szolgái, gonoszságban és irígységben élők, gyűlölségesek, egymást gyűlölők valánk.

1Pét 4:3 Mert elég nékünk, hogy életünk elfolyt idejében a pogányok akaratát cselekedtük, járván feslettségekben, kívánságokban, részegségekben, dobzódásokban, ivásokban és undok bálványimádásokban.

Ef 2:4 De az Isten gazdag lévén irgalmasságban, az Ő nagy szerelméből, mellyel minket szeretett,
Ef 2:5 Minket, kik meg voltunk halva a vétkek miatt, megelevenített együtt a Krisztussal,


Ti akik az igazságot követitek, kik az Urat keresitek, tekintsetek abba mélységbe amelyből ki lettünk véve, nézétek és lássátok, honnan vet ki minket Isten szeretete, Isten.kegyelme. Értékeljétek.

Ti akik az igazságot követitek, kik az Urat keresitek, tekintsetek, és nézetek Ábrahámra, nézetek az áldásokra és az ígéretekre, amelyek Ábrahámnak lettek adva, és beteljesedtek.
Nézétek az Ábrahámnak tett ígéretekre, mert az Úr betartja az ígéreteit, Ő nem hazudik, és Ő nem változik, és nem változtatja meg szavát, sem akaratát. Nem bánja meg elhívását sem ajándékát.

Róm 11:29 Mert megbánhatatlanok az Istennek ajándékai és az ő elhívása.

Ézs 46:10 Ki megjelentem kezdettől fogva a véget, és előre azokat, a mik még meg nem történtek, mondván: tanácsom megáll, és véghez viszem minden akaratomat;

Zsolt 33:11 Az Úr tanácsa megáll mindörökké, szívének gondolatai nemzedékről-nemzedékre.

Ez 12:25 Mert én szólok, az Úr; s a mely szót szólok, meglészen, nem halad tovább. Mert a ti napjaitokban, pártos ház, szólok egy szót és megcselekszem, ezt mondja az Úr Isten!

2Kor 1:20 Mert Istennek valamennyi igérete ő benne [lett] igenné [és] ő benne [lett] Ámenné az Isten dicsőségére mi általunk.

Róm 8:32 A ki az ő tulajdon Fiának nem kedvezett, hanem őt mindnyájunkért odaadta, mimódon ne ajándékozna vele együtt mindent minékünk?

Nézetek az ígéretekre, nézetek azokra akikben az ígéretek beteljesültek, mert így fog bennetek is beteljesülni, mind az amit az Úr megígért az őt szeretőknek. 2Pét 1:3-4


Ézs 51:4 Figyeljetek reám, én népem, és reám hallgassatok, én nemzetem! mert tanítás megy ki tőlem, és törvényemet a népek megvilágosítására megalapítom.


Ti akik az igazságot követitek, kik az Urat keresitek, tekintsetek az Úrra, Atyátokra, a kősziklára, figyeljetek és hallgassatok, hallgassátok mit szól az Úr. Mert az Úr igéje világosság, az Úr igéje az ami megvilágosítja az embert. Az Úr igéje az ami értelmet ad. Az Úr igéje az ami vezet, ami megszentel és megtisztít. Az Úr igéje az ami megelevenít és életett ad a Szent Szellem által.

Zsolt 18:29 Mert te gyujtod meg az én szövétnekemet; az Úr az én Istenem megvilágosítja az én sötétségemet.

Zsolt 119:105 Az én lábamnak szövétneke a te igéd, és ösvényemnek világossága.

Luk 9:35 És szózat lőn a felhőből, mondván: Ez amaz én szerelmes Fiam, őt hallgassátok.

Ján 1:4 Ő benne vala az élet, és az élet vala az emberek világossága;

Ján 8:12 Ismét szóla azért hozzájok Jézus, mondván: Én vagyok a világ világossága: a ki engem követ, nem járhat a sötétségben, hanem övé lesz az életnek világossága.



Ézs 51:5 Közel igazságom, kijő szabadításom, és karjaim népeket ítélnek: engem várnak a szigetek, és karomba vetik reménységüket.

Ti akik az igazságot követitek, kik az Urat keresitek, tekintsetek az Úrra, Atyátokra, a kősziklára, mert mily nagy kegyelem ez, mily csodálatos, Isten beszéde itt van és megragadható, megfogható, megérthető. Nincs messze, és nincs bilincsbe verve.

Róm 10:8 De mit mond? Közel hozzád a beszéd, a szádban és a szívedben van: azaz a hit beszéde, a melyet mi hirdetünk.


Ti akik az igazságot követitek, kik az Urat keresitek, tekintsetek az Úrra, Atyátokra, a kősziklára, az Úrra, aki kiterjesztette kegyelmét minden népre és nemzetre, az ő kegyelme a föld végső határáig.
Minden nép részesülhet Isten kegyelmében, Isten szabadításában.

Ef 2:13 Most pedig a Krisztus Jézusban ti, kik egykor távol valátok, közelvalókká lettetek a Krisztus vére által.


Ézs 51:6 Emeljétek az égre szemeiteket, és nézzetek a földre ide alá, mert az egek mint a füst elfogynak, és a föld, mint a ruha megavul, és lakosai hasonlókép elvesznek; de szabadításom örökre megmarad, és igazságom meg nem romol.

Ézs 51:8 Mert mint a ruhát, moly emészti meg őket, és mint a gyapjat, féreg eszi meg őket, és igazságom örökre megmarad, és szabadításom nemzetségről nemzetségre!


Ti akik az igazságot követitek, kik az Urat keresitek, tekintsetek az Úrra, Atyátokra, a kősziklára, emeljétek az égre szemeiteket, és nézzetek a földre, mert minden elfog tünni, minden gonosz elfog veszni, mikor eljő az Úrnak ama félelmetes napja, az ítélet napja.

2Pét 3:10 Az Úr napja pedig úgy jő majd el, mint éjjeli tolvaj, a mikor az egek ropogva elmúlnak, az elemek pedig megégve felbomlanak, és a föld és a rajta lévő dolgok is megégnek.
2Pét 3:11 Mivelhogy azért mindezek felbomlanak, milyeneknek kell lennetek néktek szent életben és kegyességben,
2Pét 3:12 A kik várjátok és sóvárogjátok az Isten napjának eljövetelét, a melyért az egek tűzbe borulva felbomlanak, és az elemek égve megolvadnak!


De az Úr szabadításának öröme megmarad, mert az Úr megszabadítja az ő népét, az ő gyermekeit, a harag napjától. Nekünk nem kell félnünk attól a naptól, mi örök biztonságban vagyunk az Úr szárnyai alatt.
Az Úr gyermekei bátran nézhetnek a jövőbe, az Úr gyermekeinek boldog és dicső reménység adatott. A dicsőség és megjutalmazás koronája, egy örök reménység, mely örömmel és bátorsággal tölti be szíveinket. Reménység mely erőt ad a küzdelemben, a próbákban, a szenvedésben, az üldözésben, akár szegénységben akár betegségben, akár éhezésben, akár mezítelenségben. Mert a legnagyobb érték az Úr. A kincsünk pedig és reménységünk a menyben van.

2Pét 3:13 De új eget és új földet várunk az ő ígérete szerint, a melyekben igazság lakozik.
2Pét 3:14 Annakokáért szeretteim, ezeket várván , igyekezzetek, hogy szeplő nélkül és hiba nélkül valóknak találjon titeket békességben.

2Tim 4:8 Végezetre eltétetett nékem az igazság koronája, melyet megád nékem az Úr ama napon, az igaz Bíró; nemcsak nékem pedig, hanem mindazoknak is, a kik vágyva várják az ő megjelenését.



Ézs 51:7 Hallgassatok rám, kik tudjátok az igazságot, te nép, kinek szívében van törvényem! ne féljetek az emberek gyalázatától, és szidalmaik miatt kétségbe ne essetek!

Ti akik az igazságot követitek, kik az Urat keresitek, tekintsetek az Úrra, Atyátokra, a kősziklára, mert ha szenvednünk is kell, ha gyalázatott is szenvedünk, nem szabad kétségbe esnünk, mert ha az Úr velünk, kicsoda ellenünk. Ő van velünk és a megjutalmazás is vele van.

Róm 8:18 Mert azt tartom, hogy a miket most szenvedünk, nem hasonlíthatók ahhoz a dicsőséghez, mely nékünk megjelentetik.

Ti akik az igazságot követitek, kik az Urat keresitek, tekintsetek az Úrra, Atyátokra, a kősziklára, haljátok meg mit mond az Úr. Nincs mitől félned, hisz az Úr a mindenség Ura, Ő az aki uralkodik a világ felet, minden ember por és fű előtte.

Zsolt 118:6 Velem van az Úr, nem félek; mit árthat nékem ember?

Ézs 51:12 Én, én vagyok megvigasztalótok! Ki vagy te, hogy félsz halandó embertől? ember fiától, a ki olyan lesz, mint a fű?!


Légy bátor és erős (Józs.1:6,7), állj elő az Úr beszédével alkalmas és alkalmatlan időben, ints fedj és buzdíts, bátoríts és vigasztalj, hirdesd az Úr beszédét, mely az ő szájából származik, ne törődj azzal, hogy az emberek mit mondanak, még akkor sem, ha megvetnek, ha csúfolnak és gúnyolnak, még akkorsem ha megvernek és üldöznek, még akkor sem ha szenvedned kell, mert ha az Úr van te veled. Ha az Úr veled van ki lehet ellened. Ki tud többet tenni mint amit az Úr megenged. Ő tudja, mennyit bírsz, Ő az aki ismer, Ő az aki körül zár, aki véd és oltalmaz, aki megerősít és győzelmet ad. Nem ad többet mint amit elszenvedhetsz, mint aminnyit elbírsz., te csak tedd, amit eléd hoz, cseleked amivel megbíz, és Ő veled lesz.

Zsolt 139:1 Az éneklőmesternek, Dávid zsoltára. ; Uram, megvizsgáltál engem, és ismersz.
Zsolt 139:2 Te ismered ülésemet és felkelésemet, messziről érted gondolatomat.
Zsolt 139:3 Járásomra és fekvésemre ügyelsz, minden útamat jól tudod.
Zsolt 139:4 Mikor még nyelvemen sincs a szó, immár egészen érted azt Uram!
Zsolt 139:5 Elől és hátul körülzártál engem, és fölöttem tartod kezedet.
Zsolt 139:6 Csodálatos előttem [e] tudás, magasságos, nem érthetem azt.


 :2smitten:

Mert kegyelemből tartattatok meg, hit által; és ez nem tőletek van: Isten ajándéka ez;
Mert ő tőle, ő általa és ő reá nézve vannak mindenek. Övé a dicsőség mindörökké.


Nem elérhető Kálmán

  • Fórumlakó
  • *
  • Hozzászólások: 13596
  • Nem: Férfi
Válasz #22 Dátum: 2013. November 12. - 17:13:19
 O0



Nem elérhető Kamilla

  • Fórumlakó
  • *
  • Hozzászólások: 5877
  • Nem: Nő
Válasz #23 Dátum: 2013. November 12. - 22:08:37
 köszönöm, Zoltán   O0

Az igazi Krisztus Jézus mindig az Atyára mutat, Őt emeli fel, és dicsőíti. Felé továbbítja a hódolatot, imádatot.


Nem elérhető Kamilla

  • Fórumlakó
  • *
  • Hozzászólások: 5877
  • Nem: Nő
Válasz #24 Dátum: 2013. November 13. - 14:23:53
Elsőszülöttek – Ézsau vs. Jonatán

Két elsőszülött, aki nem élt első szülötti jogával, de más-más okból.
Ézsau megvetette elsőszülöttségét, azt, amit Isten adott neki, mégpedig azért, mert kezébe vette életének irányítását, nem bízta azt Arra, akitől kapta.
A látható, kézzelfogható dolgokra, javakra nézett, az azonnali haszonra, sikerre, szükségeinek betöltésére és nem arra, ami ezzel a joggal járt, nem az ígéretekre.

Amikor az ígéretekre nézünk, akkor Istenben, az ígérettevőben kell bízzunk, teljesen el kell hinnünk, hogy Ő nem hazudik, hanem minden úgy lesz, ahogyan megmondta, de a Tőle rendelt időben.
Isten legtöbbször még a módját is megmondja, miképpen lesz meg az, amit ígért, de az idejét nem.
Azért, mert ezzel megpróbál, kipróbál minket és fejleszti jellemünket, hogy az képes legyen elhordozni az áldást, amit az ígéret tartalmaz, hogy hasznot hajtsunk neki, és javunkra váljon mindaz, ami történni fog.
Legismertebb példa az ígéretekre Ábrahám története, amiben 25 évig kellett várnia az ígéret gyermekének, Izsáknak a megszületésére.

Szóval Ézsau megvetette elsőszülöttségét, ezzel megvetette Istent, a tervét, ajándékát, a szolgálatot, amit rá akart bízni, tehát mindent!
Azt, hogy mi mindent tartogatott neki Isten, megtudjuk Jákob életének tanulmányozásából.

Van egy másik személy, Jonatán, Saul királynak a fia, aki szintén elsőszülött volt, így a királyság és mindennek, ami vele jár az örököse, várományosa volt, természetes szinten.
Jonatán azonban ezt nem tekintette zsákmánynak, mert amikor megértette, hogy Isten az ő barátját, Dávidot választotta és kente fel Sámuel próféta által királlyá, akkor még csak kísérletet sem tett arra, hogy ő ülhessen apja trónjára.
Felismerte Dávidban Isten felkentjét, választottját és minden módon segítette őt abban, hogy Dávid el tudja foglalni ezt a pozíciót.
Apjával, Saul királlyal szemben is, mégpedig úgy, hogy nem nyíltan lázadt fel ellene, nem toborzott maga mellé embereket, semmi ilyesmit nem tett, csak egyszerűen segített Dávidnak elmenekülni Saul király gyilkos dühe elől.
Szövetséget kötött Dáviddal:
1Sám 20:12-17 
„Ekkor azt mondta Jónátán Dávidnak: Az ÚR az Izráel Istene. Ha holnap vagy holnapután ez idő tájt kipuhatolhatom apámtól, hogy jóakarattal van-e Dávid iránt, akkor hozzád küldök, és megüzenem neked.
Úgy cselekedjék az ÚR Jónátánnal most és azután is, hogy ha apámnak az tetszenék, hogy gonoszul bánjon veled, tudtodra adom, s akkor elengedlek, hogy békében elmehess.
És az ÚR legyen veled, mint volt az én apámmal!

Ha életben maradok, cselekedjél velem az ÚR irgalmassága szerint, hogy meg ne haljak.
És ne vond meg irgalmasságodat az én házamtól soha, még akkor se, ha az ÚR kiirtja Dávid valamennyi ellenségét a föld színéről!
Így szerzett szövetséget Jónátán Dávid házával, és azt mondta: Az ÚR fogja számon kérni Dávid ellenségeit.
Ezután Jónátán még egyszer megeskette Dávidot őiránta való szeretete felől, mert Jónátán is úgy szerette őt, mint a saját lelkét.”


A történetet ismerjük: megegyeztek egy titkos jelben, amivel tudatja majd Jonatán Dáviddal, hogy menekülnie kell-e, vagy visszamehet a király házába.
A vacsoránál ez eldőlt:
1Sám 20:24-33 
„Akkor Dávid elrejtőzött a mezőn. Amikor az újhold eljött, a király asztalhoz ült, hogy egyék.
És mikor leült a székébe – most is úgy, mint máskor –, a fal mellett levő székbe, Jónátán fölkelt, és Abnér ült Saul mellé. Dávid helye pedig üresen maradt.
De Saul semmit sem szólt azon a napon, mert azt gondolta: Valami történt vele; nem tiszta, biztosan nem tiszta.

Az újhold után következő napon, amikor ismét üres volt Dávid helye, azt mondta Saul a fiának, Jónátánnak: Miért nem jött el Isai fia az étkezésre sem tegnap, sem ma?
Jónátán pedig így felelt Saulnak: Elkérte magát tőlem Dávid Betlehembe.
Azt mondta: Kérlek, engedj el, mert nemzetségünknek áldozata van most a városban, és ezt parancsolta nekem a bátyám. Ha tehát kedvelsz engem, kérlek, hadd menjek el, hogy megnézzem a testvéreimet! Ezért nem jött el a király asztalához.

Ekkor fölgerjedt Saul haragja Jónátán ellen, és azt mondta neki: Te elfajult, engedetlen gyermek! Jól tudom, hogy kiválasztottad Isai fiát a magad gyalázatára és anyád nagy szégyenére!
Mert, amíg Isai fia él e földön, sem belőled, sem királyságodból nem lesz semmi! Most tehát küldj érte, és hozasd ide hozzám, mert a halál fia ő.

Jónátán azonban így válaszolt apjának, Saulnak: Miért kellene meghalnia, mit vétett?
Erre Saul feléje dobta a dárdáját, hogy átüsse őt.
Ebből megértette Jónátán, hogy apja elhatározta, hogy megöli Dávidot.


„Ekkor fölgerjedt Saul haragja Jónátán ellen, és azt mondta neki: Te elfajult, engedetlen gyermek! Jól tudom, hogy kiválasztottad Isai fiát a magad gyalázatára és anyád nagy szégyenére!
Mert, amíg Isai fia él e földön, sem belőled, sem királyságodból nem lesz semmi!


Saul kimondta, hogy Jonatán nem lehet király őutána, ha Dávid életben marad.
De Jonatán nem bánta ezt.
Sokkal jobban bánta, hogy apja gyalázattal illette Dávidot, az ő barátját, Isten választottját.

Tehát Ézsu megvetette elsőszülöttségét, Isten ígéreteit, nem akarta, hogy az történjen vele, amit Isten eltervezett.

Jonatán viszont nagyon is törődött azzal, hogy mi Isten Terve, ki Isten felkentje és ezért lemondott elsőszülöttségéről, a trónról, mindenről, azért, hogy támogassa Isten céljait, Tervét.

Ézsau a saját testvérét, Jákobot üldözte, meg akarta ölni, Jonatán viszont barátját megvédelmezte élete árán is, és nem tekintette vetélytársnak, hanem megalázta magát és elismerte, hogy Dávid nagy lesz, ő pedig előre kérte jóindulatát a maga személye és háza népe iránt:
„Ha életben maradok, cselekedjél velem az ÚR irgalmassága szerint, hogy meg ne haljak.
És ne vond meg irgalmasságodat az én házamtól soha, még akkor se, ha az ÚR kiirtja Dávid valamennyi ellenségét a föld színéről!


Jonatán felismerte az idők jeleit, mint az Izsakhár törzse, akik szintén Dávid mellé álltak az alkalmas időben.

Milyen fontos, hogy mi is felismerjük az idők jeleit és azt, ki mellé kell állnunk!

       :2smitten:
« Utoljára szerkesztve: 2013. November 13. - 14:25:35 írta Kamilla »

Az igazi Krisztus Jézus mindig az Atyára mutat, Őt emeli fel, és dicsőíti. Felé továbbítja a hódolatot, imádatot.


Nem elérhető Zoltan

  • Moderátor
  • Fórumlakó
  • *
  • Hozzászólások: 3291
  • Nem: Férfi
Válasz #25 Dátum: 2013. November 20. - 05:52:13
1Kir 1:6 Kit az ő atyja soha meg nem szomoríta, ezt mondván: Miért cselekszel így?!

Dávid jó pásztor, jó király, jó harcos volt, de nem volt jó apa. A gyermeknevelés nem ment neki. Az egyik hibája az volt, hogy nem intette gyermekeit. Sosem vonta felelőségre fiait, ahogy itt az igében is láthatjuk Adónia esetében.
Nagyon nagy baj, felelőtlenség, sőt bűn, mikor a szeretet nevében a szülők el hagyják az intést, vagy akár a fenyítéket.
Nem akarják megbántani, megsérteni, vagy megszomorítani gyermeküket. (Pedig az isten szerint való szomorúság életett eredményez.)
Ilyenkor, a gyermeket akaratlanul is a romlásba taszítják.
Ha mindent rá hagyunk a gyermekre, és nem fegyelmezzük és tanítjuk, nem fogja megtanulni, mi a jó, vagy mi a rossz, mi helyes, mi helytelen. Egy anarchista lesz belőle:  “Neki senki se mondja meg mit kell tenni”.

Péld 13:24 A ki megtartóztatja az ő vesszejét, gyűlöli az ő fiát; a ki pedig szereti azt, megkeresi őt fenyítékkel.

Péld 19:18 Fenyítsd meg a te fiadat, mert még van remény felőle;

Péld 22:15 A gyermek elméjéhez köttetett a bolondság; de a fenyítés vesszeje messze elűzi ő tőle azt.

Péld 23:13 Ne vond el a gyermektől a fenyítéket; ha megvered őt
vesszővel, meg nem hal.

Péld 29:15 A vessző és dorgálás bölcseséget ád; de a szabadjára hagyott gyermek megszégyeníti az ő anyját.

Péld 29:17 Fenyítsd meg a te fiadat, és nyugodalmat hoz néked, és szerez gyönyörűséget a te lelkednek.


De így van ez a gyülekezetben is. Nagy felelőtlenség és hiba, mikor elmarad egy gyülekezetben az intés, a fegyelmezés, vagy akár a fenyítés.
Az ok ugyan az: mindenkinek magán ügye, nehogy megbántsuk, nehogy megszomorítsuk, nehogy elűzük és nehogy elmenjen ... – és eltűrik a rendetlenkedőket, (az anarchistákat) azokat akik nem akarnak az igének engedelmeskedni, Úr igéje szerint élni, vagy alárendelni magukat a gyülekezet vezetőségének.
Az ilyen engedékeny, felelőtlen, nemtörődöm vezetésből, jó nem származik.
A gyülekezet olyan mint egy nagy család, és ha elmarad az ige szerinti nevelés, intés, fedés, akár fenyítés, abból, jó nem származik.

Ef 2: 19 Ezért tehát nem vagytok többé idegenek és jövevények, hanem polgártársai a szenteknek és háza népe Istennek.

Gal 4:19 Gyermekeim! kiket ismét fájdalommal szűlök, míglen kiábrázolódik bennetek Krisztus.

1Kor 4:15 Mert ha tízezer tanítómesteretek lenne is a Krisztusban, de nem sok atyátok; mert tőlem vagytok a Krisztus Jézusban az evangyéliom által.

1Kor 4:21 Mit akartok? Vesszővel menjek-é hozzátok, avagy szeretettel és szelídségnek lelkével?

1Thess 5:14 Kérünk továbbá titeket, atyámfiai, intsétek a rendetleneket, bátorítsátok a félelmes szívűeket, gyámolítsátok az erőteleneket, türelmesek legyetek mindenki iránt.

Tit 2:15 Ezeket szóljad, és ints és feddj teljes méltósággal; senki téged meg ne vessen.


Sokszor lehet ilyenek hallani:

- „ ne szóljon bele” ;
- „ ne mondja meg nekem mit tegyek” ;
- „ ez az én dolgom” ;
- „ ez az én életem „


Ez mind engedetlenség, ez mind téves. Az ilyeneknek komoly megtérésre van szükségük. Az ilyen nem gyülekezeti tag, csak annak nevezi magát, kivűl áll.
Egy gyülekezet tagjaként, életeddel, felelős vagy magadért és másokért.
Egy gyülekezet tagjaként, el kel fogadjad azt a tényt, hogy egy család tagja vagy, hatalom alá vagy rendelve.
Hisz, a világban sem, tehetsz amit akarsz, ott is bizonyos törvények és szabályok alá vagy rendelve. Egy közösség tagjaként ugyan úgy, alá kel rendeljed magad a közösségnek, és annak szabályainak. Isten népéhez tartozva, Isten igéje alá kel rendeljed magad, és a helyi gyülekezet vezetősége alá. Aki ezeknek nem akarja magát alárendelni, az magát zárja ki a (helyi) gyülekezetből. Mert ha nem tudja magát alárendelni egy helyi gyülekezet vezetőségének, mivel tévesnek tartja tanítását, vagy elvárásait, akár erkölcs sztátuszát,, vagy nem látja alkalmasnak, (legyen az valós okk, vagy nem), vagy ki tudja milyen okot talál az engedetlensége védelmében, akkor keresen olyan gyülekezetett amely a szive szerint való, s melyben nyugot szívvel tudja magát a gyülekezetnek és annak vezetésének alárendelni.
Sőt ha az Úr igéjének nem akar engedelmeskedni, Isten népe közzűl, Isten családjából zárja ki magát.

Zsid 13:17 Engedelmeskedjetek előljáróitoknak és fogadjatok szót, mert ők vigyáznak lelkeitekre, mint számadók; hogy ezt örömmel míveljék és nem bánkódva, mert ez néktek nem használ.

2Thess 3:6 A mi Urunk Jézus Krisztus nevében pedig, rendeljük néktek, atyámfiai, hogy vonjátok el magatokat minden atyafitól, a ki rendetlenül él, és nem ama utasítás szerint, a melyet mi tőlünk kapott.

2Thess 3:14 Ha pedig valaki nem engedelmeskedik a mi levél által való beszédünknek, azt jegyezzétek meg; és ne társalkodjatok vele, hogy megszégyenüljön.

De! – a szeretett mindig meg kell maradjon, mert a cél mindig a testvérünk megmentése, meg tartása, nevelése.

2Thess 3:15 De ne tartsátok ellenségnek, hanem intsétek, mint atyafit.


Nagyon kell vigyázni, hogy mind a tanítás, mind az intés, fedés, szeretettből fakadjon, és testvérünk megjobbítása, megmentése legyen a cél.

Mert kegyelemből tartattatok meg, hit által; és ez nem tőletek van: Isten ajándéka ez;
Mert ő tőle, ő általa és ő reá nézve vannak mindenek. Övé a dicsőség mindörökké.


Nem elérhető Kamilla

  • Fórumlakó
  • *
  • Hozzászólások: 5877
  • Nem: Nő
Válasz #26 Dátum: 2013. November 20. - 07:10:20
    O0    :2smitten:

Az igazi Krisztus Jézus mindig az Atyára mutat, Őt emeli fel, és dicsőíti. Felé továbbítja a hódolatot, imádatot.


Nem elérhető pacific

  • Aktív fórumozó
  • *
  • Hozzászólások: 661
  • Nem: Férfi
Válasz #27 Dátum: 2013. November 20. - 08:42:34
 O0



ircsi

  • Vendég
Válasz #28 Dátum: 2013. November 20. - 14:27:18
Köszönöm Zoltán az építő tanítást. Légy áldott!   :int2:



Nem elérhető Zoltan

  • Moderátor
  • Fórumlakó
  • *
  • Hozzászólások: 3291
  • Nem: Férfi
Válasz #29 Dátum: 2013. December 09. - 21:52:27
Mivel közeledik az ünnep, (amit én úgy neveznék, hogy a Jézus Krisztus születésének ünnepe), - Néhány gondolat ez ünnep lelkületéről

Mi ennek az ünnep lelkülete – csak az ige fényében láthatjuk meg milyen gazdag és mély tanításokat rejt magában ez ünnep (ne úgy ünnepeljünk mint a világ, eszetlenül és féktelenül csak a testnek áldozván, hanem értsük meg a Szent Szellem tanítását)

1. Az engedelmesség

 Az első gondolat, Máriához visz. Milyen volt Mária lelkülete, hogyan fogadta az Úr üzenetét.

Luk 1:38 Monda pedig Mária: Imhol az Úrnak szolgálója; legyen nékem a te beszéded szerint. És elméne ő tőle az angyal.

Teljes odaszánás az Úr iránt, teljes engedelmesség, egy szolgáló, alázatos lelkület.
Egy olyan lelkület ami, minden következményt, értetlenséget félretéve, alárendeli magát az Úr akaratának.
(Gondoljatok bele, nem volt kis dolog mit Mária vállalt, - vajon hányan hinnénk el, ha egy fiatal lány a gyüliből azzal állítana be, hogy nem tudja hogyan, de a Szent Szellemtől fogant magzatott hord.)

A teljes engedelmesség, odaszánás, ez ünnep lelkülete.


2. Isten Dicsősége.


Luk 2:14 Dicsőség a magasságos [mennyek]ben az Istennek, és e földön békesség, és az emberekhez jó akarat!

Az mennyei seregek dicsőítik az Urat.
Az  Úr dicsérete, és dícsőítése, ne hiánnyozzon ajkainkról, úgy gyülekezeteinkben, mint othanainkban és nem utólsó sorban szívünkben. Ott kell legyen a hála és az ebből fakadó dícséret. A mi országunk a mennyekben van, így mi is oda tartozunk, a dicsőítő sereg közzé.

De nem csak énekeink, imáinkban dicsőithítjük és kell dicsőitsük az Urat. Fontos, hogy Ő dicsőűljön meg a mi életünkön keresztűl is.  Ő kell legyen az életünk, családunk, gyülekezetünk központjábanban, és az Ő dicsősége.

Ézs 42:8 Én vagyok az Úr, ez a nevem, és dicsőségemet másnak nem adom, sem dicséretemet a bálványoknak.


Mindent amit teszünk, az Ő dicsőségét kel szolgálja, mert erre lettünk elhívva. Az, ahogy ünneplünk, ahogy beszélünk, ahogy egymással viselkedünk, családban vagy a kivülállókkal, minden, minden az Úr dicsőségére legyen.

1Kor 10:31 Azért akár esztek, akár isztok, akármit cselekesztek, mindent az Isten dicsőségére míveljetek.

Hogyan válik minden, az Úr dicsőségére, ha a békességet keressük, minden emberrel, ha jó akarattal vagyunk mindenki iránt. Mert Isten erre hívott el bennünket, mert Isten fiai a békesség fiai, a békesség teremtői. Mt 5.9 , 16

Így a karácsony lelkülete, az Úr dícsőítésének lelkülete.

3. A lemondás lelkülete.

Pál a Korintusiaknak azt mondja, hogy Jézus szegényé lett, hogy az ő gazdagsága a miénk legyen

2Kor 8:9 Mert ismeritek a mi Urunk Jézus Krisztusnak jótéteményét, hogy gazdag lévén, szegénnyé lett érettetek, hogy ti az ő szegénysége által meggazdagodjatok.

Jézus ezen az ünnepen azt tanítja, hogy merjünk áldozni mások felé, hogy vállaljuk az áldozatott azért, hogy mások örömhöz jussanak. Tudjunk lemondani, tudjunk adni. Tudjunk szegénnyé lenni, és lelki szegényé másokért, megüresíteni magunkat, lemondani magunkról, énünkről, arról amihez annyira ragaszkodunk, - sokszor önnön igazságunkhoz - , azért, hogy mások lelki gazdagságot, lelki és anyagi áldást nyerjenek.

Jézus is azt mondta, jobb adni, mint kapni. Mégis mi sokszor ezen az ünnepen kapni szeretnénk, sokszor beleesünk abba, hogy másoktól várunk, figyeljük mit kapunk, és elfelejtjük azt, hogy arra lettünk hívva, hogy adjunk.
Jézus szegényé lett, miértünk, hogy az ő szegénysége a mi gazdagságunk legyen. Had váljon a mi áldozatunk, a mi javaink, a mi életünk, mások áldására, mások örömére, mások gazdagságára.

Így válik a Karácsony a lemondás és a mások felé történő áldozat készség lelkületévé.


Mert kegyelemből tartattatok meg, hit által; és ez nem tőletek van: Isten ajándéka ez;
Mert ő tőle, ő általa és ő reá nézve vannak mindenek. Övé a dicsőség mindörökké.