Mt 7:1 -5
"Ne ítéljetek, hogy ne ítéltessetek!
Mert amilyen ítélettel ítéltek, olyannal ítéltettek; és amilyen mértékkel mértek, nektek is olyannal mérnek.
Miért nézed a szálkát atyádfia szemében, a magad szemében pedig miért nem veszed észre még a gerendát sem?
Vagy hogyan mondhatod akkor atyádfiának: Hadd vegyem ki szemedből a szálkát! - mikor a magad szemében ott a gerenda.
Képmutató, vedd ki előbb saját szemedből a gerendát, és akkor majd jól fogsz látni ahhoz, hogy kivehesd atyádfia szeméből a szálkát."
Megvan az a hajlamunk, hogy a mások hibáit, vétkeit, bűneit, sokkal nagyobbnak lássuk mint a mieinket. Sokszor sokkal éllesebben, megnagyítva látjuk testvérünk hibáit, és mindjárt készek vagyunk ítáletett is ki mondani. Ezért mondja Jézus, hogy ne ítéljünk. Ne ítéljünk elhamarkodottan. Ne ítéljünk olyan dologban amin még mi sem mentünk átt. Mert lehet mi is elbukunk, s amilyen ítéletett mondtunk ki, olyan ítéletett mondanak majd ki mi reánk is.
Hajlamosak vagyunk, segitség nyújtás helyett ítélkezni . Az ítélet lesujt az elitéltre könyörtelenűl, és súlyos sebeket okoz, akár halált is. Azért mondja Jakab, hogy az írgalom diadalmaskodik az ítélet felet. Tehát segíteni kell, írgalommal lehajolni a bűnös eleset felé, hát nem ezt mondja Jézus is “Irgalmasságot akarok és nem áldozatott”
Mt 9:12-13
Jézus így szólt: "Nem az egészségeseknek van szükségük orvosra, hanem a betegeknek. Menjetek, és tanuljátok meg, mit jelent ez: Irgalmasságot akarok, és nem áldozatot. Mert nem azért jöttem, hogy az igazakat hívjam, hanem a bűnösöket."
A másik nagy hibánk, amikor mi akarjuk ki szedni a szálkát a testvérünk szeméből, úgy is mondhatnám, amikor mi akarjuk megváltoztatni, megszabadítani testvérünket, vagy akár felebarátunkat ... EZ NEM A MI DOLGONK ... EZT EGYEDŰL AZ ÚR KÉPES MEGTENNI. Egyedűl neki van hatalma valakit megszabadítani, megtisztítani, meggyógyítani, megváltoztatni. Olyan sokszor estem én is ebbe a hibába, amikor azt hittem képes vagyok valakit megváltoztatni ... erre senki sem képes csak az Úr.
Jézus felhívja figyelmünket arra, hogy mielőt mások hibáival, vétkeivel foglalkoznánk, vagy éppen másokon szeretnénk ilyen téren segíteni, forduljunk előbb magunk felé. Nézünk tükörbe, és vizsgáljuk meg előbb magunkat, lássuk meg saját szemünkben, és szívünkben, azokat a dolgogat, amelyek elhomályosíthatják látásunkat. De nem csak ez, hanem ha meglátjuk, hogy mi se vagyunk külömbek, mint a másik, hogy a mi szemünkben is ott van valami, sőt lehet sokkal nagyobb dolgok mint testvérünk szemében – életében- megértjünk, hogy mi se vagyunk külömbek, mi is kegyelemre, irgalomra szoruló emberek vagyunk, éppen olyanok mint ők – vagy lehet még rosszabbak, gyarlóbak, bűnösebbek.
Ezért mindenkor forduljunk irgalommal testvéreink, ember társaink felé, megértvén azt, hogy mi sem vagyunk különbek, és semmivel sem vagyunk jobbak, bennünket is csak az Úr kegyelme és írgalma, az Úr szeretete tart. mi is kegyelemre szorúlt emberek vagyunk. Eljutunk-e valaha oda, hogy mindenkinél bűnösebbnek lássuk magunkat – ahova Pál eljutott - , hogy mindenkit aki körülöttünk van jobbnak lássunk magunknál? Mert ha eljutunk ide, akkor minden ember felé szeretettel, írgalommal, kegyelemmel, megértéssel és segítő készségel fogunk tudni oda fordúlni. Akkor nem az ítélet, hanem a megmentő szeretett lesz az ami motivál bennünket.