Szerző Téma: a BIBLIA - mit jelent - a TEREMTŐ ISTENNEK és az embernek(?)  (Megtekintve 9384 alkalommal)

0 Felhasználó és 1 vendég van a témában

Nem elérhető Magduska

  • Moderátor
  • Törzstag
  • *
  • Hozzászólások: 1219
  • Nem: Nő
  • Utoljára aktív:2013. Január 30. - 07:08:34
Válasz #15 Dátum: 2012. Október 19. - 09:16:36
 :2smitten:

Valóban, úgy ahogy azt az Eszter könyvében olvashatom.
Ahogy Eszter nem ellenkezett, nem tett hozzá semmit, és nem vett el belőle semmit, így tehetek én is.

Az odaszánásom akarása lehet csak az én részem ebben.
Az odaszánásom pedig abban is megnyilvánul, hogy milyen szeretettel olvasom azt amit leíratott a Szent Szellem, milyen szeretettel olvasom a kinyilatkoztatott IGÉT, és milyen szeretettel hallgatom a testvéreimet, mert azokon keresztül akarja tovább vinni a felkészítésemet.

Milyen szeretettel szólok a testvéreimmel, mert rajtam keresztül akarja őket is tovább vinni.

 Gal 5,6    
Mert Krisztus Jézusban sem a körülmetélkedés nem ér semmit, sem a körülmetélkedetlenség, hanem a szeretet által munkálkodó hit.


Ez az ige - nekem - ezt jelenti

 :2smitten:



Nem elérhető Magduska

  • Moderátor
  • Törzstag
  • *
  • Hozzászólások: 1219
  • Nem: Nő
  • Utoljára aktív:2013. Január 30. - 07:08:34
Válasz #16 Dátum: 2012. Október 19. - 12:37:41
Lehet, hogy túlzásnak vélitek a SZERELMES levél kijelentésemet a BIBLIÁRÓL?

Nem tudom másnak tekinteni, talán még használati utasításnak amit az ember mellé adott a Teremtője, mint ahogy egy műszaki cikkhez általában adnak használati utasítást.

A gondos gyártónak fontos, hogy a terméke jól működjön, de mostanában inkább a fogyasztás kerül előtérbe és nem a tartósság  :2knuppel:



Nem elérhető Magduska

  • Moderátor
  • Törzstag
  • *
  • Hozzászólások: 1219
  • Nem: Nő
  • Utoljára aktív:2013. Január 30. - 07:08:34
Válasz #17 Dátum: 2012. Október 25. - 08:47:26
Bocsánat Csaba, de ide tettem az írásod, mert annyira szép és annyira ide is illik:

:) Nem hiszem, hogy botrány tárgyát képviselnék a kérdéseid! Volt idő, amikor a Bibliát úgy olvastam (többször is egymás után), mint egy könyvet. Az az kinyítottam az elején és addig olvastam hónapokon keresztül, míg a végére nem jutottam. Ennek is megvolt a maga haszna, egyfajta lexikális ismeretre jutottam általa. Ma már, kizárt, hogy így nyíssam ki, s semmiféle "olvasói kalauzt" sem vagyok hajlandó követni. Maga a Szentlélek tesz fel naponta bennem tisztázandó kérdéseket, s mivel a lexikális ismeretem meg van hozzá nagyjából tudom, hogy merre keressem a választ. Így gyakran előfordúl velem, hogy egy-egy igehely, ami előtte csak betű volt a papíron egyszer csak életrekel és megérint, rhémává válik az életemre, hitemre, gondolkodásomra nézve. Ez a csodálatos és egyedülálló Isten igéjében, hogy ugyan úgy az "élő vizeknek forrása" árad belőle a Szentlélek munkája által, mint magából az Úr Jézus Krisztusból. Mindig Isten Lelke dönti el, hogy kinek,mikor, s melyik ige kel életre... :szelid:

 :szelid:



Nem elérhető Magduska

  • Moderátor
  • Törzstag
  • *
  • Hozzászólások: 1219
  • Nem: Nő
  • Utoljára aktív:2013. Január 30. - 07:08:34
Válasz #18 Dátum: 2012. November 06. - 09:15:42
Idézet


Ahogy jöttünk visszafelé Lvivből, az ukrajnai konferenciáról, nem tudtam másra gondolni, csak arra, hogy mennyire nagyszerű, hogy van Istenünk, Akinek hálát adhatunk. Annyira lenyűgöző nekem, mert ahogy jöttünk, az annyira bátorító volt.

Csak bátorítalak, hogy a Bibliádat vidd magaddal mindenhova.  Én mindig magammal hordtam a Bibliámat. Emlékszem, fiatal hívőként arra gondoltam: „Mi van, ha ott ragadok valahol napokig és nincs semmi tennivalóm? Mit fogok csinálni? Akarom, hogy velem legyen a Bibliám.”

Apcsel 27. Hajóúton vannak Pálék. Ez nem egy földközi-tengeri luxusutazás, hanem éppen egy óriási vihar hajtja a hajót mindenfelé. Már hosszú ideje nem uralják a hajót, hanem csak megy, amerre megy. Kidobálták a rakományt, nehogy zátonyra fussanak. Sok nap óta bajban vannak. Biztos vagyok benne, hogy mindenki beteg, a matrózok is kivannak már. Pál bátorítja őket, aztán nem csak bátorítja őket, hanem tesz is valamit:

Apcsel 27:35 Mikor pedig ezeket mondá, és kenyeret vőn kezébe, hálákat ada Istennek mindnyájuk előtt, és megtörvén, kezde enni.

Hálát adott, megtörte a kenyeret és evett. „Nekem nagy bizalmam van, hogy Isten keresztülvisz minket ezen, és most enni fogok egy jót.” – és előtte hálát adott. A nagy baj közepén van, és ha úgy tetszik, talál egy kis dolgot, egy darab kenyeret, és azt mondja: köszönöm Istenem, hogy adtál nekem enni ma; és eszik örömmel és hálával. Fontos, hogy mi hívők tudunk találni valami kicsi dolgot és hálát tudunk adni érte. Ez nem mesterkélt. Ez nem valami, amit csak kitaláltam és igyekszem megcsinálni. „Tudom, hogy hálát kell adni, úgyhogy kiizzadok magamból egy köszönömöt.” – nem ez.

1Tim 6:8 De ha van élelmünk és ruházatunk, elégedjünk meg vele.

Azaz hálát adjatok! „Ez olyan kicsi, miről beszélsz? Mi van az okos-telefonnal? Az nem alapszükséglet? A szélessávú internetelérés nem alapszükség? Egy középkategóriás autó nem alapszüksége az embernek? Az nem alapszüksége az embernek, hogy elmenjen két hétre valami meleg éghajlati helyre nyaralni évente? Az nem alapszükséglet, hogy legyen egy legalább nyolcvan m2-es saját lakásom?”

Isten azt mondja: „Én nem erről beszélek. Én másról beszélek. Én a hálaadásról beszélek. Tudj hálás lenni kicsi dolgokért. Mert ha nem tudsz hálás lenni kicsi dolgokért, akkor nem leszel hálás a nagy dolgokért sem.” Isten erre tanít bennünket most, és erre tanította a szívemet tegnap, ahogy utaztunk visszafelé.

Miért tudunk hálásak lenni kis dolgok miatt? Azért, mert a nagy tátongó űr, ami volt a lelkünkben, ahol jelentőségre, szeretetre és célra éheztünk, Krisztus ezt betöltötte nekünk, és ezért tudjuk, hogy Kinek adunk hálát. Tudjuk, hogy hálásak lehetünk Neki. Azért, hogy tudok levegőt venni. Kis dolog, de fontos.  „A jelek szerint van még egy napom, vagy legalább egy fél napom. Köszönöm, Uram, hogy lehet öröm a szívemben.”

Még a hit miatt is. Az, hogy van hitem – Róm 12:6 – ez Jézus Krisztus hite az életemben. „Ez is ajándék nekem, köszönöm, Istenem.” Viszont egy ember, akinek nincs hite, az fenn van a hágón a Kárpátokban, lenéz, előtte kinyílik a táj, el lehet látni nagyon messze, gyönyörű, az ősz minden színében pompázik és nyugszik le a Nap, és azt mondja: milyen gyönyörű véletlen! Én azonban annyira hálás vagyok ezért, hogy tudom, Kinek lehetek hálás. Van egy Személy, Aki szeretett engem.

Ha valaha volt egy jó napom, akkor hálás lehetek Istennek. Ha valaha volt valaki, aki szeretett engem egy picit, akkor Jak 1:17 ez attól az Istentől jön, Akitől minden jó ajándék származik, és hálás lehetek érte. 1Thess 5-ben Pál, illetve a Szent Szellem Pálon keresztül azt mondja nekünk: legyünk hálásak.

1Thess 5:18  Mindenben hálákat adjatok; mert ez az Isten akarata a Krisztus Jézus által ti hozzátok.

Milyen jó volt az egyik bizonyság! „Eltévedtünk, mentünk hegyen-völgyön mindenfelé, de Isten tanított nekem valamit, Isten mutatott nekem valamit.” Nem nagyszerű ez az életemben? Nehézségem van, próbám van, küzdelmem, ütközésem van; lehet, hogy avval van bajom, akivel igazán nem kéne, hogy bajom legyen, a házastársammal, a pásztorommal, a testvéremmel, a gyülekezetemmel,… de Isten tanít valamit, vezet engem és van egy akarata az életemben. Én tanulhatok hálát adni, és tudom, Kinek adhatok hálát.

Mát 26:26 Jézus az utolsó vacsoránál ült és megtörte a kenyeret. Tudja, hogy el fogják árulni, tudja, hogy ezek a tanítványok el fogják hagyni Őt, tudja, hogy Péter meg fogja tagadni Őt, tudja, hogy meg fogják kínozni rettenetesen, hogy keresztre fogják szegezni, hogy meg fog halni, hogy Magára lesz hagyva az Atyától; tudja mindezt, körülnéz a tanítványain, megtöri a kenyeret, és azt mondja: „Köszönöm, Atyám! Hálás vagyok ezért a pillanatért. Hálás vagyok Neked.” Talált valamit, ami méltó az örömre.

Hadd mondjak valami fontosat! Lehet, hogy meg vagyunk térve, de mi van, ha nincsen közösségem, ha nem lakozom, ha nem maradok meg Krisztusban? Ján 15:4 mi van, ha nem maradok Őbenne? Mi van, ha nem fogadom el az Ő bátorítását? Mi van, ha nem veszem nap mint nap az Ő szeretetét? Mi van, ha nem az Ő vezetését követem? Ján 10:4-5 mi van, ha nem Ő vezet ki és be engem? Mi van, ha nem tudom, hogy Ő megy előttem? Mi van, ha mindez megtörténik, pedig hívő vagyok? Nem élvezem ezt, nincsen hála a szívemben, nincsen ez a közösség; és azok is ugyanígy, akik nem hívők.

Egy nem hívő embert, vagy – a mi esetünkben, akik hívők vagyunk – a régi bűnös természetet nagyon nehéz megelégíteni. Egy jó példa Péld 30:15 a piócának két lánya van, és mind a kettő azt mondja: adjál, adjál. Sose lehet megelégíteni, mert olyan a természete, hogy még, még, még!

„Kell szülnöm egy gyereket, és akkor majd értékes lesz az életem.” Én nem ismerem ezt az érzést :-), de vannak nők, akik ezért szülnek gyereket, mert akkor jelentős, értékes lesz az élete. Rossz hírem van. Akár milyen jelentős egy gyerek, akármilyen csoda egy gyerek, de a régi bűnös természetet semmi, még ez sem elégítheti meg. „Ó, ha majd megházasodom …” Nem, soha nem lesz elég. Mindig az lesz: még, még, még … Az egyik fontos szó, amit a gyerekeinknek nem nagyon kell tanítani, mindegyik gyerekünk tudta. Valahogy ezt kivették: még, még, még! Ez annyira ott volt az elején, ilyen a természetünk: még, még, még! Ebben azonban sohasem lesz hála.

A természetfilmekben látjuk a kismadarakat a fészekben. A szülők fáradhatatlanul hozzák a mindenféle ronda bogarakat a madárfiókáknak, és a fészekből csak óriási szájakat látunk tátongani. Ilyen a régi bűnös természetem. Azt mondja: még adjál, még adjál, még adjál. Soha nem elég, még, még, még! Soha nem lesz hálás.

Miért? Azért, mert mindig ott van az a nagy tátongó űr középen. Képzelj el nagy lyukat! Aztán körberakod dolgokkal – ház, feleség, 2.2 gyerek :-), előléptetés, magas fizetés, stb. –, hogy ne látszódjon a lyuk. Ez azonban nem számít, mert a lyuk még mindig ott van, mert Krisztus nem lépett be az ember életébe. Hogyan lehetne akkor hálás?

Csernobil – mind tudjuk, mi az. Kihalt táj, senki nem megy oda, senki nem akar meghalni. Mi lenne, ha azt mondanánk: szépítsük meg, ültessünk szép kerteket köré. Meg fogja változtatni ez a problémát? Nem. Mindig ugyanaz a marad a közepén; sugárzás, halál, semmi nem változik. Ilyen az ember szíve, ilyen a régi bűnös természetünk. Ezért nem tudunk hálásak lenni, mert nem lehet megelégíteni. Nem számít, hogy mit raksz köré.

Ezért mondja nekünk Isten: tanulj hálát adni.  A természeti ember – 1Kor 2:14 – képtelen erre, mert nem értheti meg Istennek a dolgait. Viszont mi hívők tanulunk hálát adni valami kicsiért és azt mondani: köszönöm, Uram! Ez annyira fontos. Itt van nekünk Ő, Akinek hálát adhatunk.

Aztán még arra gondoltam, ahogy jöttünk hazafelé:

1Thess 1:2-3  Hálát adunk az Istennek mindenkor mindnyájatokért, emlékezvén rólatok a mi imádságainkban;  Szüntelenül emlegetve a ti hitetek munkáját, és a ti szeretetetek fáradozását, és a mi Urunk Jézus Krisztus felől való reménységeteknek állhatatosságát, az Isten előtt, a mi Atyánk előtt

Arra gondoltam, hogy annyira hálás vagyok, hogy van egy szellemi otthonunk, ahová hazajöhetünk. Ezek ti vagytok, itt a gyülekezet. Nem az épület. Mi van, ha elveszítjük az épületet? Mi van, ha történik valami? Mi van, ha összedől? Akkor is ti vagytok a szellemi otthonom – nekem és mindannyinknak – a Krisztus Teste a gyülekezet. Elképesztő, hogy hívők vagytok, hogy hűségesek vagytok, hogy megtaláltátok a Bibliát személyesen, hogy adtok hitben.

Nem csak a pénzt értem ezen, habár az is lenyűgöző. Azt hiszem, missziókra 1.5-2 millió között adunk egy évben. Ez nem olyan sok, ha megnézzük a misszionáriusainkra leosztva, nyilván, de elképesztő, hogy kis gyülekezet vagyunk és adunk hitben. Adunk elkötelezetten picit, abban benne van az ezer, a kétezer forintom, amit tudok adni.

Nem csak ez, hanem ad a gyülekezet misszionáriusokat. Gondoljunk bele, hogy az elmúlt évben öt misszionáriust küldtünk ki. Elképesztő! Vannak nagy egyházak Magyarországon, akik ennél jóval kevesebbet küldtek ki az elmúlt száz évben, sajnos. Nagyon hálás vagyok azért, hogy tizenkilenc misszionáriusunk van kinn. Ez lenyűgöző. Hála Istennek a hitükért és az elkötelezettségükért.

Csak szeretném mondani, hogy világos legyen: mindenki, aki eljön, minden személy, minden család, aki imádkozik, aki bátorít, az része ennek. Néha, nagy ritkán visszahallom valakitől: miért beszéltek mindig a missziókról, ez rólam nem szól, ez nekem nem szól, én nem vagyok elhívva misszióba! Rendben. Itt a jó tanács:

1)      Ellenőrizd le a szívedet, mert ez igazán csak érzelmi lázadás a gyülekezetünknek a látásával szemben.

2)      Igen, szól neked is. Te is el tudsz menni, simán lehetséges. Szolgáltam nagyon távoli helyeken négy gyerekes családdal, aki odaköltözött misszióba, és teljesen rendben voltak.

3)      Értsd ezt: ha nem mész el – mind tudjuk, hogy a legtöbben nem fogunk misszióba menni, a legtöbben valószínűleg nem vagyunk elhívva misszióba –, de látod, itt vagyok én is, és nem kárhoztat ez a kihívás.

A misszió akkor is neked is, és nekem is szól. Ebben az értelemben, hogy mi állunk mögöttük, mi imádkozunk értük, mi támogatjuk őket. Ahogy P. Kornél szereti mondani: szükségünk van az anyahajóra, hogy leszálljunk, feltöltsük üzemanyaggal, hogy aztán újra mehessünk. Mindenképp részed van ebben, akkor is, ha nem mész el. Úgyhogy ne engedd, hogy kárhoztasson ez a kihívás, hanem bátorodj a szívedben.

Annyira hálás vagyok értetek, a szellemi otthonért, amink van, mert ez nem egy természeti, nem közönséges dolog, hanem természetfeletti dolog. Ez gyönyörű. 1Pét 2:4-6 – P. Michael beszélt erről a konferencián – szellemi ház vagyunk és Isten épít bennünket.

1Pét 2:4-5a Akihez járulván, mint élő, az emberektől ugyan megvetett, de Istennél választott, becses kőhöz – Krisztushoz –,  Ti magatok is mint élő kövek épüljetek fel szellemi házzá,

Krisztushoz épülünk, egy ház vagyunk. Annyira hálás vagyok ezért, hogy hazajöhetünk egy ilyen helyre, hogy közösségünk lehet, hogy van szeretet, van épülés, van szolgálat. Kicsi dolgokban, nagy dolgokban van miért hálát adnunk, mert megvan ez a közösségünk.

1Thess 1:3 azzal fejezi be, hogy van reménységünk. Ez annyira fontos nekünk. Miben?

Tit 1:2  Az örök élet reménységére, melyet megígért az igazmondó Isten örök időknek előtte,

Mielőtt elkezdődött volna a világ. Gondoltál erre? Isten megígérte az örök életet azoknak, akik Krisztusban hisznek. Mikor? „örök időknek előtte” Mielőtt ez a világ elkezdődött volna. Bőven az előtt, hogy egyáltalán belekezdett volna a teremtésbe. Miért? Azért, hogy biztosak lehessünk benne.

Sem halál, sem élet, semmi nem választhat el minket az Istennek szerelmétől, ami a Krisztusban van. Semmi nem választhat el minket a reménységtől, amit Krisztusban adott nekünk.  Miért? Azért, mert megígérte, mielőtt teremtett volna. Azt mondta: semmi, amit teremtek, semmi, ami történik, az nem fogja megváltoztatni azt a reménységet, amit Én adok neked. Ezért hívja így később Tit 2:13, hogy ez egy áldott reménység.

Ami nekünk van, az egy áldott reménység. Áldott reménység! Nem közönséges reménység, nem múló reménység, hanem áldott reménységünk van. Miért vagyunk olyan biztosak benne? Azért, mert az Írás azt mondja, hogy Istentől van ez a reménységünk. 1Pét 1:21, Zsid 6:18 és 6:19 Isten ígéretet tett, és aztán, mivel azt akarta, hogy nagyon biztosak legyünk benne, ezért még meg is esküdött rá. Csak mivel Magánál nagyobbra nem tudott esküdni, ezért Magára esküdött megint.

Úgyhogy azt mondja, hogy két megingathatatlan dolog miatt van reménységünk. Változhatatlan dolgok miatt van reménységünk. Miért? Mert Isten megígérte az örök életet, és annyira hálás vagyok ezért. Annyira különleges, hogy ez megvan az életünkben.

Az én életemben a „Krisztus előtt” az nagyon régen volt. Nem emlékszem rá. Nem ért annyit az egész őszintén, hogy emlékezzek rá. Volt idő, amikor reménység nélkül valók voltunk, amikor Krisztus nélkül valók voltunk, amikor idegenek voltunk Izrael közösségétől, amikor idegenek voltunk az ígéret szövetségétől, amikor nem volt reménységünk, amikor Isten nélkül jártunk ebben a világban, Eféz 2:12. Volt ilyen idő. Mennyire más az életem! Olyan reménységem van, ami nem csal meg engem.

Van azonban egy fontos dolog, és ezért kell, hogy beszéljünk ezekről a mai nap. Tanulnom kell gyakorolni magam a hálaadásban, mert a természetem olyan, hogy megtalálom a hibát. Ránézek a testvéremre, és akármilyen tökéletes, biztosan tudok találni valami hibát. A természetem ilyen. Isten azt mondja nekem: „Tanulj hálát adni valami kicsiért. Gyakorold magad ebben.”

A másik dolog a szellemi otthonunk, gyakorold magad ebben a gyülekezetben, a bibliaiskolában, a házi bibliatanulmányon, az ima-összejövetelen, a dicsőítésben és amikor találkozol egy testvérrel. Amikor jöttünk hazafelé, mind egyszerre értünk a határhoz. Az emberek ültek az autóikban, mi meg kinn örültünk egymásnak, mintha nem láttuk volna egymást sok éve, pedig néhány órával azelőtt köszöntünk el egymástól. „Jaj, de jó, hogy itt vagy! Milyen utad volt?” Jöttünk-mentünk, a határőrök csak ültek és néztek, figyelték a furcsa viselkedést. Gyakorolni magunkat ebben, ezt tanulnunk kell szellemben járva.

Ugyanígy a reménységgel kapcsolatban. Azt mondja Pál:

1Thess 4:13 Nem akarom továbbá, atyámfiai, hogy tudatlanságban legyetek azok felől, akik elaludtak, hogy ne bánkódjatok, mint a többiek, akiknek nincsen reménységök.

Ahogy egyikünk mondta: tanultam valamit és ez megváltoztatta az életemet. Tanultam valamit a halálról. Azt, hogy ez azt jelenti: belép a hívő Isten jelenlétébe, és ez mássá teszi. Reménységem van ezzel kapcsolatban, amikor meghal egy testvér; vagy amikor én meghalok, akkor van egy reménységem. Gyakorlom magam ebben.

1Pét 1:13 Annakokáért felövezvén elmétek derekait, mint józanok, tökéletesen reménykedjetek abban a kegyelemben, amelyet a Jézus Krisztus hoz néktek, mikor megjelen.

Azt mondja: övezzétek fel magatokat, készüljetek rá, dolgozzatok rajta, tegyetek érte. Mint a sportoló, ahogy edz, gyakorolni magam ebben az elmémben. Tanulni gondolkodni Istennel. Tanulni gondolkodni Istennel, ahogy olvasom az Igét, és a mindennapjaimban, amikor a gyermekem „kiakaszt”, amikor a házastársam nem olyan tökéletes, mint aminek kinézett az esküvőn. Amikor nincsen házastársam és annyira szeretnék egyet. Azon a napon gyakorolni magam a reménységben. Felövezvén az elmém derekát, és azt mondom, hogy az Úr tudja, és így rendben van.

Mert áldott reménységünk van. Bizonyos reménységünk van, mert Isten ígérte meg. Az egész örökkévalóságra szóló reménységünk van, de hívőként elmehetek mellette. A hívő életemet végigélhetem úgy, hogy nincs hálaadásom, nincs szellemi otthonom és nincs élő reménységem.

Ha ez a reménység hiányzik – nem részletezem, csak hadd mondja el –, akkor 1Pét 3:15-ben ugyan miről beszélnék a nem hívő világnak? Akkor 2Kor 3:12-ben ugyan mi tenné egyszerűvé a gondolataimat és a beszédemet? Mi venné ki a komplikáltságot belőlem? Akkor 1Ján 3:3-ban mi vezetne engem gyakorlati szentségre? Mert azt mondja, hogy mindazok, akikben megvan ez a reménység, azok megtisztítják magukat.

Azt mondja nekünk az Írás: gyakorold magad benne. Tanulj hálát adni! Tanuld felismerni Krisztus Testét! Itt a testvérem jó barát, de több annál. Része annak a szellemi otthonnak, ahova tartozom. Aztán a reménység: várok valamire Istentől. Ő drága Isten, Ő adakozó Isten. Ő az, Akire szükségem van. Ámen.
BibliaSzól P.Kende szolgálata

Nagyon örültem a hallottaknak, és most, hogy elküldték írásban is, gondoltam lesz aki szintén örül neki.
 :2smitten:



Nem elérhető Magduska

  • Moderátor
  • Törzstag
  • *
  • Hozzászólások: 1219
  • Nem: Nő
  • Utoljára aktív:2013. Január 30. - 07:08:34
Válasz #19 Dátum: 2013. Január 06. - 07:36:22
Pénteken az Eredményes élet találkozón, előbb arról beszélt a szolgáló testvér, hogy mennyire nehezen viseljük el a körülményeinket, és mennyire elvágyakozunk abból amiben vagyunk.
Ez olyan volt, mintha ismételné nekem azokat a mondatokat, gondolatokat, amik már hónapok óta kísérnek.
Szóval elég nehezen hallgattam.
Aztán arról a film élményéről beszélt, hogy a cunamiról készült film, milyen gondolatokat ébresztett benne.
Nem nézek filmet, minden fájdlamas jelent, minden indulatos jelenet, kellemetlenül érint, és ezzel még a gyermekeknek készített filmek is tömény élményt nyújtanak.
Így hamar abbahagyom a nézést.
Most pedig azt kell hallanom, és arról kell beszámolót hallgatnom a hidegben, a kellemetlen üllőhelyen - jaj Uram miért találtad ezt ki nekem.
Szóval elég nyűgös voltam ismét.
Aztán a szemklinikai várakozás közben újra meg újra előjött:
1Tim 6,6    
De valóban nagy nyereség az Istenfélelem, megelégedéssel;


Mikor már újra előjön az ige meg az emlék az előző szolgálat hallgatásáról.

Végre leesett a tantusz és el kezdtem kérni az imámban - amit ott helyben magamban imádkoztam.

Ezt követően vártam még legalább 2 órát, és teljes békességem volt.
Azóta is tart :)

Pedig tudom, hogy mindent kérni kell, de eszembe sem jutott eddig a megpróbáltatásig, hogy ezt is kérjem.

Kérjetek és adatik

Kérjetek és adatik

Kérjetek és adatik

 :szelid:



Nem elérhető Magduska

  • Moderátor
  • Törzstag
  • *
  • Hozzászólások: 1219
  • Nem: Nő
  • Utoljára aktív:2013. Január 30. - 07:08:34
Válasz #20 Dátum: 2013. Január 12. - 06:54:27
Nekem ezt jelenti:

Amit olvasok az Írásban, azt nekem kérni kell.
Ami a szívemhez szól, azt nekem kérni kell.
Mindent kérni kell!

Ezt tanulom, folyamatosan tanulom - azt gondolom, hogy tudom, aztán kiderül, hogy csak gondolom, de nem cselekszem.

   1Tim 6,6   De valóban nagy nyereség az Istenfélelem, megelégedéssel;

Azt gondoltam, mivel a "nyereség" szó benne van, akkor ezt nem kell kérni - ezt gondoltam!
Aztán próbák sorozatán keresztül eljutottam oda, hogy
kértem

Mt 7,7   Kérjetek és adatik néktek; keressetek és találtok; zörgessetek és megnyittatik néktek.

Megkaptam rögtön, hogy bizonyosságot kapja vele arról is, hogy ezt is kérni kell!

Jób 36,13   De az álnok szívűek haragot táplálnak, nem kiáltanak, mikor megkötözi őket

Nehezen emészthető fejezet, ez igazi kérődzsést igényel - 4x megrágni mielőtt az ember magáévá teszi.

Ez nekem nagy tanítás, ez a 4x megrágás, meg a tiszta állat, a kérődző állat.
Sokáig nem fogtam fel, hogy miért a kérődző, miért a vágott patájú, és  miért együtt a kettő, és miért olyan fontos ez a zsidó embernek, akit a Mindenható Isten Ábrahám leszármazottjának tart!

Nekem itt van a Szent Szellem,Aki elvezet minden igazságra, nekik ez nem adatott meg.
Bennem belülről növeskszik az új ember, nekik kivülről való feladatokat kellett nagyon elfogadni és cselekedni.
Bele nőni ebbe az életbe.
Ahogy ezt Saulus-Paulus életéből tudhatjuk.

A belülről növekvő új teremtés, fokozottan veszi át a feladatot, ahogy növekszik.
Ahogy ezt az 1.János levélben leírja az atyaság állapotának eléréséig.
Az új teremtés teljesen új, semmihez sem hasonlítható, mert ha elkezdem hasonlítani, akkor a régi ruhájába bújtatom.
Minden hasonlatom a régiből ered, minden hasonlatommal megkötözöm saját belső emberem növekedését.
Állandóan kérni kell az  Apukámat, hogy mutassa meg, mit kell tennem, mit kell kérnem, még ezt is kérni kell, mert azt sem tudom, hogy mit kell kérjek.

Jó példa erre az ember gyermeke, mert látható szinten megjeleníti, hogyan növekszik a belső emberem.

Itt értettem meg:
Mt 6,33   Hanem keressétek először Istennek országát, és az ő igazságát; és ezek mind megadatnak néktek.

Csak akkor kereshetem, ha bennem van, csak akkor vagyok Benne, ha bennem van.

A fejlődő magzat csak akkor van az édesanya pocakjában, ha az édesanyja is benne van.
Külön álló élete van, de az édesanyja élete nélkül nincs létezése.

Izgalmas tanulás, ha tanítvány akarok lenni!

Luk 14.
25.    Megy vala pedig ő vele nagy sokaság; és megfordulván, monda azoknak :
26.    Ha valaki én hozzám jő, és meg nem gyűlöli az ő atyját és anyját, feleségét és gyermekeit, fitestvéreit és nőtestvéreit, sőt még a maga lelkét is, nem lehet az én tanítványom.
27.    És valaki nem hordozza az ő keresztjét, és én utánam jő, nem lehet az én tanítványom.


Mt 7,8   Mert a ki kér, mind kap; és a ki keres, talál; és a zörgetőnek megnyittatik.

Csak az új teremtést tanítja az Úr Jézus!

 :szelid:
« Utoljára szerkesztve: 2013. Január 12. - 21:21:38 írta Magduska »



Nem elérhető Magduska

  • Moderátor
  • Törzstag
  • *
  • Hozzászólások: 1219
  • Nem: Nő
  • Utoljára aktív:2013. Január 30. - 07:08:34
Válasz #21 Dátum: 2013. Január 22. - 04:25:43
A BIBLIÁBAN - úgy tapasztalom - benne van a teljes kijeletése a TEREMTŐ Istennek.

Amikor azt mondta:TEREMTSÜNK EMBERT A SAJÁT KÉPÜNKRE és HASONLATOSSÁGÁRA,  akkor az ember ezt nem tudta.

Mi, most,  ezt már a BIBLIÁBÓL tudhatjuk!

Nekem nagyon csodálatos, ez a lehetőség.
Állandó folyamatos lehetőség a VAGYOKKAL!

Az IGE Testé lett - erről szól nekem a teljes írás ami
Istentől ihletett.
Lehelt!

Ahogy a föld porából az emberbe az Ő SZELLEMÉT lehelte, így lehelte az ÍRÁST!

Most nekem ezt jelenti :):):)
« Utoljára szerkesztve: 2013. Január 22. - 04:47:46 írta Magduska »