Szerző Téma: Ahogy Istent ismerem  (Megtekintve 11664 alkalommal)

0 Felhasználó és 1 vendég van a témában

Nem elérhető Csaba

  • Moderátor
  • Fórumlakó
  • *
  • Hozzászólások: 12673
  • Nem: Férfi
Dátum: 2012. November 02. - 10:21:58
Az Isten ismerete nem csupán hitvallás, s nem is csak igék kimásolása a Bibliából. Az Isten ismeretéhez hozzá tartozik a Vele való személyes kapcsolat, s ennek gyakorlati megtapasztalásai.
A rossz értelemben vett vallásosságból éppen ezutóbbi hiányzik, a csupán papíron lévő theológiának nem sok haszna van, ha nem válik élővé az ember életében.
Az egyén theológiájára hatással van önmaga életpályája, amit az Istenhez vezető úton megtesz.
Ahogy Magduska írta a saját topicjában, valóban lényeges erről is beszélni. Én abban a szerencsés helyzetben vagyok, hogy itt a saját témáimon belül már megtettem, ezért ezzel ebben a topicban már nem tartom szűkségesnek ismételten  foglalkozni. :szelid:

'A szeretet nem keresi a maga hasznát...'
1Kor. 13


Nem elérhető Magduska

  • Törzstag
  • *
  • Hozzászólások: 1202
  • Nem: Nő
Válasz #1 Dátum: 2012. November 02. - 10:57:19
Az Isten ismerete nem csupán hitvallás, s nem is csak igék kimásolása a Bibliából. Az Isten ismeretéhez hozzá tartozik a Vele való személyes kapcsolat, s ennek gyakorlati megtapasztalásai.
A rossz értelemben vett vallásosságból éppen ezutóbbi hiányzik, a csupán papíron lévő theológiának nem sok haszna van, ha nem válik élővé az ember életében.
Az egyén theológiájára hatással van önmaga életpályája, amit az Istenhez vezető úton megtesz.
Ahogy Magduska írta a saját topicjában, valóban lényeges erről is beszélni. Én abban a szerencsés helyzetben vagyok, hogy itt a saját témáimon belül már megtettem, ezért ezzel ebben a topicban már nem tartom szűkségesnek ismételten  foglalkozni. :szelid:

Esetleg összegezni, kiemelni, ami ma is a lényeg, ami irányít.
Ahogy Flóra írta igazán sokat tanulhatunk abból, ha ez együtt megjelenik.
Még a Biblia olvasásánál, a sokszori ismételt olvasásánál is rá kell döbbennem, hogy ez olyan fontos, és még sem tűnt fel ez az előző olvasások alkalmával.

Itt is előfordulhat, hogy ami neked természetes, és ami kiolvasható az írásaidból, azt nem olvassuk ki.
 Ez nem lehetséges?
Az ismétlés, nem mindég sulykolás, de persze lehet az is :)

 :szelid:



Nem elérhető Csaba

  • Moderátor
  • Fórumlakó
  • *
  • Hozzászólások: 12673
  • Nem: Férfi
Válasz #2 Dátum: 2012. November 02. - 15:15:43
Voltaképpen én úgy látom és tapasztalom, hogy az ember Isten-ismeretének,(theológiájának) az a kezdő pontja,ahová Isten kegyelméből megszületik.
Már írtam másútt,hogy Római Katolikus családba születtem és nevelkedtem. Nem tartom túl sokra a Római katolikus theológia tanításait, de azt mégis csak be kell látnom, hogy 3-4 évesen annak hatására hallottam arról először, hogy van egy jóságos Isten, aki megjutalmazza a jókat, s megbűnteti a gonoszokat, meghát, hogy van egy "Jézuska", Aki valamilyen oknál fogva nagyon szeret éngem. Ez volt a ''mag'', amit gyermekként elvetettek bennem, majd a meghatározott időben kikelt, s Isten kegyelméből tovább növekedett.
A másik fontos alap az maga a család volt, ahová Isten kegyelméből születtem. Nem voltak a szüleim Bibliát forgató emberek, s nem tudtak semmit sem a dogmatikáról, sem a theológiáról, mégis ahogy a Bibliát forgatom, nem lelek sok hibát abban, ahogy a maguk világossága szerint éltek,s ahogy a családról gondoskodtak. 

'A szeretet nem keresi a maga hasznát...'
1Kor. 13


Nem elérhető Csaba

  • Moderátor
  • Fórumlakó
  • *
  • Hozzászólások: 12673
  • Nem: Férfi
Válasz #3 Dátum: 2012. November 02. - 15:27:10
A családomban lévő szeretet elégségesnek bizonyúlt ahhoz, hogy a szívemmel akkor is Istenbe tudjak kapaszkodni, amikor az elmém teljesen mást diktált...
Fura, de a hit olyan mint a szeretet, érzelem és elv is, valószínűleg Isten munkálja bennünk, hogy éppen melyik legyen a domináns tényező a Vele való kapcsolatunkban.
Talán ennyit arról, hogy miként látom most, hogy hol kezdődött valójában az Istennel való ismerkedésem, sokkal mélyebben és korábban, minthogy 28 évvel később kezembe vettem a Bibliát. :)

'A szeretet nem keresi a maga hasznát...'
1Kor. 13


Nem elérhető Csaba

  • Moderátor
  • Fórumlakó
  • *
  • Hozzászólások: 12673
  • Nem: Férfi
Válasz #4 Dátum: 2012. November 02. - 20:45:58
Az ember annyira látja tisztán Isten körvonalait, amilyen mélyen önmagába tud nézni.
''Mert tudom, hogy nem lakik én bennem, azaz a testemben jó; mert az akarás megvan bennem, de a jó véghezvitelét nem találom.''
Róma7:18
Amikor az ember ezeket a szavakat nemcsak a Biblia lapjain, hanem önmagában is megleli, megérti Isten kegyelmének nagyságát, amellyel az összetört képmása felé fordul.
Belátja önmaga megjobbítására képtelen voltát, és őszíntén képes megvallani: Uram, csak azért állhatok előtted, mert Neked így tetszett Atyám!

'A szeretet nem keresi a maga hasznát...'
1Kor. 13


Nem elérhető Csaba

  • Moderátor
  • Fórumlakó
  • *
  • Hozzászólások: 12673
  • Nem: Férfi
Válasz #5 Dátum: 2012. November 03. - 11:51:48
Az imát meghallgató Isten:

9 éves koromban kezdtem katolikus hitoktatásra járni. Ebben a gyülekezetben az volt a bevett szokás, hogy a gyermekek az első év végén ''Első áldozók'' lesznek, majd a 2. tanév végén veszik a "Bérmálkozás szentségét".
Nem igazán érdekelt az egész, de az első tanév végén elsö áldozó lettem. Megtanultuk a "Mi Atyánkot, az  "Üdvözlégyet" és a "Hiszek egyet". Vasárnaponként a "Diák misén" mindig "elszavaltuk" ezeket, igazából azonban semmi súlyát nem éreztem a szavaknak, s a templomon kívül sosem imádkoztam. A Bérmálkozásunk  azonban nem történt meg a 2. tanév végén, mert félidőben áthelyezték a plébánosunkat. Papok jöttek-mentek, így telt el még további 2 év, aztán megjelent a színen Balázs atya.
A frissen végzett húszonéves papba minden fiatal beleszeretett a "laza" stílusa miatt. Nem engedte, hogy magázzuk, a templomon kívül pedig farmert viselt, és a "dicsértessék" helyett, sziával kellett köszönteni.
Balázs atya azonban csak kivűlről volt laza, valójában HÍVŐ pap volt.
 

'A szeretet nem keresi a maga hasznát...'
1Kor. 13


Nem elérhető Csaba

  • Moderátor
  • Fórumlakó
  • *
  • Hozzászólások: 12673
  • Nem: Férfi
Válasz #6 Dátum: 2012. November 03. - 12:08:48
Több szülő is lázadozott a gyülekezetben az miatt, hogy már 4 éve nem volt bérmálkozás.
Balázs atya ezek után mindegyikünkkel egyenként elbeszélgetett, majd közölte a szüleinkkel, hogy bizony itt legalább még egy évig senki sem fog bérmálkozni, mert egy nagy nulla, amit Istenről és a katolikus hitvallásról tudunk. :)
Elfogulatlanul visszagondolva, ez a fiatal pap a lehetőségeihez képest tényleg sok színt vitt a "Gyárvárosi katolikus gyülekezet" életébe,s a gyermekek Istenhez fűződő kapcsolatába.
Ő volt az első katolikus pap, akit a hittanórán a saját szavaival és nemcsak ''sablon szerint'' hallhattam imádkozni, nagyon fura volt a füleimnek, de mégis olyan melengetően jó érzés! :)
No ezidőtájt belehúztam a katolikus hittanba, de nem azért, merthogy érdekelt, hanem mert tudtam, hogy Balázs atya elkaszál, s nem bérmálkozhatok, ha nem készülök fel reá, én pedi nagyon nem akartam már minden pénteken és vasárnap templomba járni! :irulpirul:

'A szeretet nem keresi a maga hasznát...'
1Kor. 13


Nem elérhető Csaba

  • Moderátor
  • Fórumlakó
  • *
  • Hozzászólások: 12673
  • Nem: Férfi
Válasz #7 Dátum: 2012. November 03. - 12:28:31
A felkészülésem annyira jól sikeredett, hogy szegény Balázs atyát teljesen sikerült megtévesztenem, egy karácsonyi darabban még Krisztus szerepét is rám osztotta. :irulpirul:
Mivel elközeledett az életemben a pályaválasztás ideje, Balázs atya őszintén beszélgetett velem arról, hogy mindenben támogatna, ha a papi pálya felé szeretnék fordúlni.
Aztán eljött a ''szabadulásom'' napja, bérmálkozó lettem, Balázs atya pedig többé nem látott a templomban. Az egyik barátommal üzente: ''Csaba, nem voltál alkalmas a Szentlélek befogadására!'' Ennél nagyobb theológiai igazságot azóta sem hallottam katolikus paptól!
Úgy telt el az életemből további 7 esztendő, hogy egyáltalán nem imádkoztam Istenhez és templomba sem jártam.
Már évekkel túl voltam egy hazúgsággal kivitelezett templomi eskűvőn, amikor egyszercsak vágyat éreztem reá, hogy Istenhez kezdjek imádkozni, persze Máriáról sem feledkeztem meg a szokásos sablon szerint...

'A szeretet nem keresi a maga hasznát...'
1Kor. 13


Nem elérhető Csaba

  • Moderátor
  • Fórumlakó
  • *
  • Hozzászólások: 12673
  • Nem: Férfi
Válasz #8 Dátum: 2012. November 03. - 13:37:58
Istent mégis azzal a közvetetlenséggel szólítottam meg, ahogy azt hajdan Balázs atyától tanultam. Ekkor kezdtem először érezni, hogy VALAKI van a "vonal végén", s nemcsak fecsegek bele az éjszakába.
Az imaéletem igazi kialakulása az adventista testvérek között történt meg. Nagyon hamar megértettem, hogy a "Mi Atyánk" nem egy kötelező verzió, hanem egy "ima-tan" Krisztustól, s hogy a Máriához való imádság hasztalan, s nem is kedves Istennek.
Közöttük értettem meg, hogy próbáljak Isten akaratával összhangban imádkozni, s támaszkodjak az imám meghallgattatásánál Jézus érdemeire, s ne az ékesszólásomra.
Az imádság kapcsán megtanultam Istenhez nemcsak szólni, hanem a válaszára várni, s arra  hallgatni is.
Aztán az imádság kapcsán megint csak Isten kegyelmével találtam magam szemben, hiszem amikor önmagamra nézve, a tudatlanságom miatt, átok gyanánt hagyta el a szó a számat, Isten nem fordította vissza reám.           

'A szeretet nem keresi a maga hasznát...'
1Kor. 13


Nem elérhető Csaba

  • Moderátor
  • Fórumlakó
  • *
  • Hozzászólások: 12673
  • Nem: Férfi
Válasz #9 Dátum: 2012. November 03. - 13:52:16
Hiszen hányszor szóltam ekként Hozzá:"Bocsásd meg a mi vétkeinket, miképpen mi is megbocsátunk az ellenünk vétkezőknek."
Bizony mondom testvéreim a bűneim bocsánata nélkül halnék meg, ha Isten nem nézné el kegyelmesen a tudatlanságom idejét!
Ma már azt is tudom, hogy Balázs Atya közel 30évvel ezelőtt értem mondott szavai meghallgatásra találtak, bár az imájára érkező válasz nem akkor, s nem úgy érkezett, ahogy talán azt Ő remélte...
Megtapasztaltam és megtanultam, hogy Isten meghallgatja a Néki tetsző és tanácsvégzésével megegyező imát, vannak imák amelyekre azonnal és rögtön megtapasztalható módon válaszol, vannak amelyek válasza  másként valósul meg, mint amire számítottunk, s vannak olyanok amelyek válasza felöl csak a jó reménység adatik meg számunkra, mert lehet, hogy mi magunk ebben a testben nem látjuk meg az imánk gyümölcsét.   

'A szeretet nem keresi a maga hasznát...'
1Kor. 13


Nem elérhető Csaba

  • Moderátor
  • Fórumlakó
  • *
  • Hozzászólások: 12673
  • Nem: Férfi
Válasz #10 Dátum: 2012. November 03. - 14:09:47
A megbocsátó Isten:

Az emberek által szolgáltatott kegyelemről megállapíthajuk, hogy abban szintén nem lehet érdeme a kegyelemben részesülő személynek.
Azonban az emberi kegyelem véges, mert nem tartozik hozzá a folyamatos  megbocsátás.
Képzeljük csak el a tolvajt, aki kegyelmet kap, majd újra megbotlik, nem varrják-e a nyakába még az előző tetteinek bűntetését is?!

Amíg az ember Isten kegyelmét emberi léptékekkel méri, addig vagy retteg attól, hogy megbotlik és kiesik a kegyelemből, vagy felfúvalkodik a szívében és azt mondja: Kegyelmet kaptam Istentől, tehát bennem többé már nem juthat érvényre a gonosz!
Ó dehogyis nem!
Amióta tudatosult bennem, hogy Isten szuverén hatalma által kegyelmet kaptam, minden erőfeszítésem ellenére számtalanszor megbotlottam már és sajnos ki tudhatja a Teremtőmön kívül,hogy hányszor esem még el!
Ha Isten kegyelme csupán egy egyetlen alkalomra szóló esély lenne, a folyamatos megbocsátás lehetősége nélkül, a ''keskeny út'' is a kárhozatba vezetne...

'A szeretet nem keresi a maga hasznát...'
1Kor. 13


Nem elérhető Csaba

  • Moderátor
  • Fórumlakó
  • *
  • Hozzászólások: 12673
  • Nem: Férfi
Válasz #11 Dátum: 2012. November 03. - 14:32:33
"Elfáradnak az ifjak és meglankadnak, megtántorodnak a legkülönbek is
De akik az Úrban bíznak, erejök megújul, szárnyra kelnek, mint a saskeselyűk,futnak és nem lankadnak meg, járnak és nem fáradnak el!"
Ésa.40:30-31

"Ha azt mondjuk hogy nincsen bűn mi bennünk, magunkat csaljuk meg és igazság nincsen mi bennünk
Ha megvalljuk bűneinket, hű és igaz, hogy megbocsássa bűneinket és megtisztítson minket minden hamisságtól"
1Jn.1:8-9

Isten megbocsátásával kapcsolatban azt olvashatjuk és az életünkben azt tapasztalhatjuk, hogy Ő hűséges Isten.
"Ha mi hitetlenkedünk is, Ő hű marad, mert magát meg nem tagadhatja"-mondja más helyűtt a Szentlélek.

Sokszor fordulunk szembe Atyánkkal, s van mikor a hátunkat mutatjuk feléje, egyetlen emberi hatalom sem tolerálná azt a hűtlenséget amelyet mi emberek magunkban rejtve hordozunk az eredendő bűn átkában.

'A szeretet nem keresi a maga hasznát...'
1Kor. 13


Nem elérhető Csaba

  • Moderátor
  • Fórumlakó
  • *
  • Hozzászólások: 12673
  • Nem: Férfi
Válasz #12 Dátum: 2012. November 03. - 21:19:34
Az ajándékozó Isten:
''Aki az ő tulajdon Fiának nem kedvezett,hanem őt mindnyájunkért odaadta, mimódon ne ajándékozna vele együtt mindent minékünk?''
Róm.8:32

Isten, Jézust már odaadta nékünk, a Szentlélek Isten által pedig olyan ajándékokat osztogat, amelyek már itt a földön is az örök létünket szolgálják.   Istennek bölcsessége minden cselekedetében megmutatkozik!
Sokan vágyakoznak olyan ''fajsúlyos'' ajándékokra, mint a gyógyítás, vagy a prófétálás lelki ajándéka, s csak kevesen vesznek róla tudomást, hogy van egy ajándéka Istennek, amelyet BÁRKiNEK hajlandó megadni, ha hittel kéri:
''Ha pedig valakinek közületek nincsen bölcsessége, kérje Istentől, aki MINDENKINEK készségesen és szemrehányás nélkül adja; és megadatik néki.''
Jak.1:5
Érdekes, hogy a bölcsesség Istene nem egy különleges ajándékot szeretne adni mindenkinek, hanem a saját bölcsességéből.

'A szeretet nem keresi a maga hasznát...'
1Kor. 13


Nem elérhető Csaba

  • Moderátor
  • Fórumlakó
  • *
  • Hozzászólások: 12673
  • Nem: Férfi
Válasz #13 Dátum: 2012. November 03. - 21:51:37
A gyógyító Isten:
Általában a karizmatikus és protestáns testvérek között állandó feszűltség forrását képezi Istennek az ember gyógyulásához fűződő viszonya.
Úgy vélem a feszűltség a gyógyítás karizmájának és Krisztus szavainak (félre) értelmezéséből táplálkozik.
Az egyik oldal valós ajándékok nélkül is mindenkire a kezeit veti, a másik oldal pedig annyira sem hajlandó, hogy engedelmeskedjék a Biblia vonatkozó igéinek! :(
A gyógyítás Istene, a gyógyítás karizmáját elsősorban jelként adta, s az ember valóságos gyógyulása alatt, annak szellemi újjászületését érti.
No de akarja-e Isten a hívő ember testi gyógyulását is?!
Kétségtelenül!
Csupán nem a saját fejünk után kellene mennünk, hanem ebben a kérdésben az Ő szavára kellene hallgatnunk!

'A szeretet nem keresi a maga hasznát...'
1Kor. 13


Nem elérhető Csaba

  • Moderátor
  • Fórumlakó
  • *
  • Hozzászólások: 12673
  • Nem: Férfi
Válasz #14 Dátum: 2012. November 03. - 22:17:39
Az elmúlt 10 esztendőben két olyan súlyos betegségtől szabadított meg az Isten, amelyekre emberileg tekintve nem sok jót ''szavaztam'' magamnak. Nem vetette egyetlen testvér sem reám a kezeit, s az imáimban sem éreztem mindig a gyógyulásomba vetett rendíthetetlen hitet. Abban viszont szemernyi kétségem sem volt, hogy az Úr mindenképpen velem van!
Azonban van Istennek egy teljesen biztos kijelentése a gyülekezetben élők számára:
'' Beteg-é valaki köztetek? Hívja magához a gyülekezet véneit, és imádkozzanak felette, megkenvén őt olajjal az Úrnak nevében.
És a hitből való imádság megtartja a beteget, és az Úr felsegíti őt. És ha bűnt követett is el, megbocsáttatik néki.
Valljátok meg bűneiteket egymásnak és imádkozzatok egymásért, hogy meggyógyuljatok: mert igen hasznos az ígaznak buzgóságos könyörgése.''
Jak.5:14-16

Isten nem használ itt olyan kifejezéseket, hogy talán,esetleg,vagy hogy lehet...
Kár hogy az egyháznak ebben a formában nem kell a gyógyító Isten! :(

'A szeretet nem keresi a maga hasznát...'
1Kor. 13