"Megkeményedett és hitehagyott korunkban szüksége van az egyháznak arra, hogy az egyházfegyelem újtestamentumi tanításához visszatérjen. Az egyház ma toleráns a bűnnel szemben, még saját népének bűneivel szemben is. Közömbössége a szentség iránt Isten ítéletét vonja magára. A modern egyház szívesebben tekint el a bűntől, semhogy leleplezze, és készségesebben kompromittálja Isten törvényét, minthogy hirdesse azt. Sajnálatos tény, hogy sok gyülekezet nem hajlandó komolyan venni a bűnt. Pedig nincsen jogunk vitába bocsátkozni a bűn kérdéséről. Ez volt Éva tévedése is. A kísértő ajánlatait haladéktalanul vissza kellett volna utasítani, de ehelyett megvitatták őket. Az a beszélgetés maga kompromisszum és bűn volt. Az egyház nem állhat meg ellenségei előtt, ha a saját soraiban megbúvó bűnről nem vesz tudomást.
Az egyház ma belső erkölcsi krízisben van. A Szentírás kijelentésén alapuló feddhetetlenségétől és erejétől fosztotta meg magát az egyház azzal, hogy elmulasztott határozottan állást foglalni a rossz ellen, és még a saját gonoszságát is megkímélte, illetve hogy inkább a vállalható dolgokkal foglalkozott, semhogy az igazsággal. Tény az, hogy a történelem folyamán az egyház néha tévesen gyakorolta az egyházfegyelmet, ma viszont abban téved, hogy teljesen felhagyott gyakorlásával. A keresztyén életnek az egyházfegyelemnél mellőzöttebb területére nehéz lenne rámutatni a modern evangéliumi egyházban.
A helyzet iróniája az, hogy az egyházfegyelem gyakorlásának elutasítása éppen a szeretet nevében történik. Amikor János apostol azt írta, hogy 'szeressük egymást' azt is írta, 'ez a szeretet, hogy járjunk az ő parancsolatai szerint'. (2Jn 5,6) Maga az egyház Ura parancsolja, hogy gyakoroljuk az egyházfegyelmet. Megfelelőképpen gyakorolva, az egyházfegyelem a szeretet mélységes kifejezése. Vagyis az igazi szeretet nem merészeli mellőzni a fegyelmezés különféle módjait, bárhol legyen kénytelen alkalmazni őket. A szeretet szükségszerűen kihívás a bűn számára (megbolygatja a bűnt) mind bennünk, mind hittestvéreinkben. Ha egy keresztyén ember elnézi, hogy keresztyén testvére bizonyos bűnben éljen, anélkül hogy megfeddené, csak annyira szereti őt, mint az a szülő, aki tétlenül elnézi, hogy gyermeke a vesztébe rohanjon. Ha mi Isten áldását kívánjuk gyülekezeteinkre, alapvető fontosságú, hogy Isten Igéje szerint járjunk. Isten a tudomásunkra hozza, 'mi módon kell forgolódni az Isten házában' (1Tim 3,15), nem szabad a világhoz fordulnunk eligazításért. Ha a keresztyén szeretetet gyakorolnunk kell, akkor az egyházfegyelmet is gyakorolnunk kell. Másfelől azonban nem lesz az egyház javára, ha a fegyelmezés megfelelő formáit gyakoroljuk ugyan, de a szeretet és az alázat lelke nélkül, melyek pedig a Jézus Krisztus tanítványainak jellemzői. Nincsen szándékunkban azt a benyomást kelteni, mintha az egyházfegyelem a kortárs egyház minden betegségére hatásos gyógyszer lenne, és azt sem állítjuk, hogy az egyházfegyelem az egymás iránti szeretet kimutatásának leghatásosabb módja volna. Inkább amellett emelünk szót, hogy a megújulásnak, amelyre az egyháznak szüksége van, erre is ki kell terjednie. Az egyház megújulása a biblikus kinyilatkoztatás nyomában sarjad."
- Daniel E. Wray -