Az egyházfegyelem szükségessége és célja
1.Hogy Istent dicsőítsük rendeléseinek engedelmes megtartása által a helyes egyházvezetés fenntartása érdekében. Isten Igéje világossá teszi, hogy a fegyelmezés különböző formái a gyülekezeti élet részét képezik Isten szándéka szerint (Mt 18,15-19; Róm 16,17; 1Kor 5; 1Thessz 5,14; 2Thessz 3,6-15; 1Tim 5,20; Tit 1,13; Tit 2,15; Tit 3,10). Mindig Istent dicsőíti meg az, ha inkább az Igének engedelmeskedünk ahelyett, hogy saját kényelmünkért és előnyeinkért fáradoznánk. Ne legyünk olyanok, mint akikről meg van írva Jeremiásnál: "az Úr szava utálatossággá lett előttük, nem gyönyörködnek abban". (Jer 6,10)
2.Hogy a bűnöst jó útra térítsük. A fegyelmezés módozatainak, legyen az szelíd intés, figyelmeztetés, feddés vagy kiközösítés, mind a bűnös helyreállítása a célja (Mt 18,15; 1Kor 5,5; Gal 6,1). Egyetlen fegyelmezésre vonatkozó bibliai tanítás sem ígéri viszont azt, hogy az intés eredményes lesz. Mindazonáltal a bölcs rendeléseket, melyeket Isten a bűnös töredelemre juttatására kijelölt, tisztelnünk kell, és engedelmesen megtartanunk. Bár mi inkább arra hajlanánk, hogy egyszerűen csak imádkozzunk a tévelygő bűnösökért, íme Isten azt parancsolja, hogy imáink mellé illesszünk cselekedeteket is. E sajnálatos eljárásnak hangnemét az apostol határozza meg, amikor így rendelkezik a bűnösök felől: "ne tartsátok ellenségnek, hanem intsétek mint atyafit". (2Thessz 3,15) Amiképpen Kálvin is megjegyzi: "S ámbár (a kiközösítés) az embert is bünteti, mégis úgy bünteti, hogy jövendő kárhoztatására eleve figyelmeztetvén őt, az üdvösségre hívja vissza." (Institutio, IV. könyv, 12. fejezet, 10. rész)
3.Hogy megőrizzük a gyülekezet és az istentisztelet tisztaságát (1Kor 5,6-8), és elkerüljük az úrvacsora sákramentumának megszentségtelenítését (1Kor 11,27). Minthogy csupán esendő emberek vagyunk, sohasem leszünk képesek a látható egyházat tökéletes tisztaságban megőrizni. De képtelenségünk a tökéletesség elérésére nem lehet mentségünk arra, hogy rá való törekvésünket is feladjuk. Krisztus látható egyházának tisztaságát, amennyire tudásunk és erőnk engedi, meg kell tartanunk. Még nyilvánvalóbbá fog ez válni számunkra, ha felismerjük, milyen ragályos a hamis tanítás és a helytelen magaviselet. Ha e kettőt eltűrjük gyülekezeteinkben, annak minden egyháztag kárát fogja látni.
4.Hogy megvédjük Krisztus és vallásának sértetlenségét és tiszteletét a parancsolataihoz való hű ragaszkodás által (2Kor 2:9;17). Az a gyülekezet, amelyik nem hajlandó egyházfegyelmet gyakorolni, nem tudja kivívni a világ tiszteletét, és tagjainak bizalmát sem fogja megnyerni.
5.Hogy másokat elrettentsünk a bűntől (1Tim 5,20). A hűen gyakorolt egyházfegyelem által "a gonoszságot visszaszorítjuk, az erényt tápláljuk". (Skót Hitvallás, 1560, 18. cikkely)
6.Hogy megelőzzük azt, hogy Isten "ellene menjen" egy gyülekezetnek (Jelenések 2,14-25). Mivel az egyház köteles rendíthetetlen hűséggel ragaszkodni az Úr Jézus Krisztushoz, ami nem más, mint szeretni őt és parancsolatait megtartani (Jn 14:15;23-24; 15:10;14), világos, hogy szíve egyenessége próbáltatik meg, amikor az egyház a tagok fegyelmezésének kérdésében az engedelmesség és az engedetlenség között választania kell. Épp annyira szükséges gyakorolni a helyes egyházfegyelmet az egyházban, mint az Igét hirdetni és a sákramentumokat helyesen kiszolgáltatni. A reformáció talaján szárba szökkent Belga Hitvallás (1561) ezért fogalmaz így: "Az igaz egyház ugyanis az alábbi jegyekről ismerhető fel: az evangélium tiszta hirdetése, a sákramentumokkal való helyes élés, amelyeket Krisztus rendelése szerint szolgál ki, az egyházfegyelem megtartása a vétkek kiigazítására." (29. cikkely) Hasonló kijelentést találunk a Skót Hitvallás (1560) 18. cikkelyében is.
Daniel E. Wray