Szia Kamilla!
Van ilyen az országban is, de igazi ritkaság.
Én is ilyen gyülekezet tagja szeretnék lenni, azonban napjainkban csak igen kevés hívő látja ennek a jelentőségét. Így itt a környezetemben, Szombathelyen nemigen találok ehhez elhivatott társakat. Ha valaki itt él, és szeretne egy ilyen gyülekezet tagja lenni, örömmel venném, ha kapcsolatba lépne velem, velünk. Egyelőre csak 3-5-en vagyunk itt, akik ilyen gyülekezetet szeretnénk, és tudunk egymásról.
Csatolom egy ilyen gyülekezetben élő hazai presbiter írását alább a tapasztalatairól:
"A házankénti gyülekezés kezdeti tapasztalatai – Abonyi Sándor
Egy „intézményes karizmatikus gyülekezetből” történt kiválás után egy új úton indultunk el összegyülekezve házaknál, amihez eleinte külföldiektől kértük a tapasztalataik elmondását. Egy év alatt menet közben tanultunk meg sok mindent és eljutottunk valahova, amit látunk, hogy még messze nem a teljesség. Folyamatos megtisztulásban vagyunk és vágyunk arra, hogy az Úr valóságosan ott legyen a közösségben és keressük a növekedés útját is. Igyekszünk kialakítani egy új kapcsolatrendszert a térségben, Mo-on és külföldiekkel is. Mára már valami kialakult ezen a téren is.
Az összejövetelekről egy rövid áttekintést adva a következőt lehet elmondani. Az összejövetelek előtt többnyire semmi, előre megbeszélt “forgatókönyv – menetrend, program nincs”. Minden alkalom menet közben alakul és más jellegű. Így kialakulnak: közösségi jellegű, imádó-prófétai és tanítói jellegű stb. alkalmak. Néhány jellegzetesség a gyakorlatunkból, ami mások számára is hasznos lehet.
Igei szolgálat
Azt a fajta rendszeres, egy órás igei szolgálatokat, amik korábban voltak a gyülekezetben itt nem látjuk helyénvalónak, mert itt „interaktív közösség” van és nem “hallgatóság”. Most a házankénti összegyülekezésnél vagyunk hárman, akik a korábbi gyülekezetben szolgáltunk igével és most ellátjuk a hívőket “házifeladatokkal” (elolvasandó és meghallgatandó tanításokkal, tanítás sorozatokkal, elolvasandó könyvekkel célirányosan, személy szerint). Előfordul, hogy egy DVD-s tanítást közösen is megnézünk. Egyéni tanítási képzés folyik és egy-egy alkalomra többen hoznak igét, vagy kérdéseket, amiket megbeszélünk, értelmezünk az ige alapján. Én, mint legidősebb hívő és korábbi előljáró hagyom, hogy ha vannak mások, akik megmagyarázzák az igét, akkor hadd tegyék, hadd fejlődjön ebben mindenki. Olyanfajta vendég igei szolgálóink, mint korábban, eddig nem voltak, de nyitottak vagyunk erre is. Már többen jelezték, hogy meglátogatnának bennünket. Persze ilyen körben egy vendégszolgálat is interaktív kell, hogy legyen és nem közlő jellegű, mint az általában szokás.
Dicséret
Három ember van, akik felváltva egy szál gitárral “vezetik” a dicsőítést. Igyekszünk megélni az igét, hogy “mindenkinek van zsoltára, igéje, kijelentése…” és ebből adódóan ösztönözzük, hogy mindenki úgy jöjjön az alkalmakra, hogy “mindenki hozzon valamit”. Ez alapján most a dicsőítés úgy alakult, hogy nem egyetlen tesó készül fel dalokkal, hanem többen hoznak (5-6-an) dalokat és azokat elénekeljük gitár kísérettel. Helye van annak is, ha ott helyben kap valaki a Szent Szellem által egy dalt, akkor azt is elénekeljük.
Ima, kijelentés, prófétálás
Minden alkalommal van ima a dicsőítéssel “össze-vegyítve” egy közös blokkban és ilyenkor figyelünk az Úrra és kijelentéseket veszünk, amiket utána elmondunk. 2-3 látás, kijelentés majdnem minden alkalommal van.
„Egymás” felé való szolgálat
Bátorítani, vigasztalni, örömöt megosztani….erre egy-egy alkalommal 1-1,5 óra jut, hogy mindenki elmondja örömét, bánatát, problémáját és tanácsoljunk valamit, imádkozzunk érte, bátorítsuk. Ebben mindenki részt vesz. Ezt nagyon igénylik a testvérek és ez nagyon fontos, mert korábban ez teljesen hiányzott. Emiatt és a rendszeres étkezések miatt így az alkalmak 4-5 órásak.
Szellemi vezetés
Nincs külön elkülönült vezetéség, végső soron a “vének” ott vannak a többiek között (1 Péter 5.1), és többiekkel egyeztetve születnek döntések. A kapott kijelentések, próféciák határozzák meg a folyamatos előrehaladás irányát és esetenként a megteendő lépéseket.
Egymás segítése
Ez az a terület, ami drasztikusan megváltozott a korábbihoz viszonyítva- „egy család” vagyunk és ismerjük egymás szükségeit. Én pl. szereltem villanyt egy idős testvérnőnél vagy vettünk tüzelőt télire, akinek ez probléma volt és van aki bevásárolt nagy tételben rászorulónak (alapvető élelmiszereket) stb. Az autókat úgy használjuk, mint a család, mindenki szükségére, egymást segítve. Nem fizetünk terembért, vendégszolgálókat és nagy költségigényű programok sincsenek, ezért „minden pénzünk megmarad”, amit korábban tizedre fizettünk. Ezt most magunkra, egymásra, a rászorultakra költjük, de támogatunk nem rászorultakat is; ha valaki rendszeres szolgál az autójával, akkor hozzájárulunk a vizsgáztatáshoz, vagy autócseréhez.
Adakozás
Nem gyűjtünk tizedet, hanem mindenki a feleslegéből használ fel a szolgálathoz és egyénileg is támogatunk másokat, de van „közös pénzünk” is, amiből az elmúlt évben 2-szer is kirándultunk. Minden felesleget (bőséget felhasználunk, akinek van). Nem tized van, hanem, aki szükségben van, az többnyire csak kap, de aki bőségben van az pedig a bőségével szolgál, ami jóval több is lehet, mint a tized.
Közös étkezések, Úrvacsora
Azért kezeltem ezt a kettőt együtt, mert nem lehet teljesen szétválasztani. Minden alkalommal van közös étkezés, az alkalom végén. Ez lehet „csak” egy pizzázás vagy szendvicsek, hidegtál, zsíros kenyér hagymával, de sokszor van teljes értékű meleg vacsora is, amikor az egész közösség együtt étkezik.
Ebbe beleilleszteni a korábbi „kis kocka kenyérből” és „gyűszűnyi” borból álló régi Úrvacsora gyakorlatot komikus lenne. Hamar elhagytuk a régi gyakorlatot és kerestük az Úrvacsora megélésének helyes igei gyakorlatát. Több idevonatkozó irodalmat áttanulmányoztunk és az igéből, valamint mások tapasztalataiból a következő gyakorlat alakult ki:
az Úrvacsora teljesen egyszerű módon egy lehetőség arra, hogy együtt elfogyasztva az ételt egy teljes értékű étkezés keretében, megosszuk javainkat egymás között és ilyen módon is betöltsük egymás szükségeit. Pál is ezekről beszél az Úrvacsora kapcsán a korinthusiaknak. Ilyen módon rendszeresen azok is jól tudnak lakni, akik esetleg szükségben vannak és maguknak sokszor nem engedhetnek meg egy kiadós étkezést.
A normál vacsora esetében egyszerűen megáldjuk az ételt az étkezés elején. Ha azanban eldöntjük, hogy most Úrvacsorázunk, akkor a vacsora megkezdésekor valamelyik férfi vagy a házigazda szolgál a többiek felé. A szokásos poharakba kitölti mindenkinek a bort vagy szőlőlevet. Az étkezés elején valaki hálát ad és megemlékezik Jézus kereszthaláláról: megtört testéről és kifolyt véréről. Megtörjük a kenyeret (egy darab, vagy egész szeletet tálcán körbeadva mindenki tör belőle) és az étkezés végén megemlékezve imában a megerősítjük az Úrral és az egymással való szövetséget egy pohár bor megivása által.
A kenyérrel és a borral megemlékezünk az étkezés keretében Jézus kereszthaláláról és megerősítjük a szövetséget vele és egymással. Ez az eddig kialakult gyakorlatunk és látásunk.
Az összejövetelekről
Szerdánként vannak házankénti összejöveteleink du. 5-9, gyakorlatilag 3 helyen és szombatonként du. 4-9-ig együttesen. Körforgó jelleggel jövünk össze 6 háznál, nyáron együttesen az udvarokban is. Vannak „átjárások” a kisebb közösségek között és kisebb (3-4 fős) egyéb összejövetelek is ezeken felül. Pl. mi 4-en férfiak – „vének” – össze szoktunk jönni látásokat egyeztetni és javaslatokat előkészíteni a közösség részére, de a közösség dönt a mi javaslatunk alapján.
Voltak már bemerítéseink és most tervezünk ismét (kádban, nyilvános fürdőben megszervezve, ahogy sikerül). Ketten korábbi gyülekezetekből csatlakoztak hozzánk és vannak új megtértek is, akiktől elvárjuk a tejes odaszánást, a teljes megtérést annak nyilvánvaló jeleivel együtt. Nem a növekedés a célunk, hanem a biblikus keresztyén norma szintjének (minőség) megtartása és azt várjuk, hogy az Úr legyen az, aki „szaporítja a közösséget üdvözülőkkel”, amit látunk, hogy be is teljesít. Az újonnan bemerített és más közösségből jött emberekkel együtt a létszám egy év alatt közel kétszeresére nőtt. Mások is arról számolnak be, hogy az évenkénti megduplázódás teljesen természetes a házankénti gyülekezések esetében.
Új hívők
Több újjászületett embert merítettünk be az első évben. Egy fiatalasszony bemerített egy másik fiatalasszonyt és egy idős asszony egy másik idős asszonyt. Másik alkalommal egy kiránduláson vettünk részt és a végén a közösség jelenlétében spontán módon bemerítettünk egy fiatalembert. A bemerítést fürdőkádban végeztük el, de más lehetőségekre is nyitottak vagyunk. Két ember csatlakozott hozzánk egy másik karizmatikus gyülekezetből. A közösségünkben elvárjuk mindenkitől, hogy teljesen elkötelezze magát Krisztus felé és mindenben engedelmeskedjenek a Szentírásnak. Nem célunk a gyülekezet mennyiségi növelése, hanem megélni egy valódi – minőségi – keresztyén életet és közösséget. Az Úrtól várjuk, hogy Ő növelje a gyülekezetet üdvözülőkkel és bizonyossá tette számunkra, hogy Ő ilyen módon működik. Így a közösségünk egy év alatt megduplázódott. Más házi gyülekezetekről szóló beszámolók is igazolják, hogy az ilyen mértékű növekedés természetes.
Elsősorban a megtéretlen családtagokat próbáljuk elérni a családi ház adta természetes környezet kihasználásával. Minden lehetőséget megragadunk, hogy elérjük és építsük a kapcsolatot a megtéretlen családtagokkal, hogy azok ismerjék meg a gyülekezetet: fizikai segítés, gitártanítás, esküvőbe való besegítés, kérésükre imádkozva értük stb. Ilymódon Krisztus jelen van a közösség családjainak életében.
Szellemi harc
Az első év során több alkalommal is megtapasztaltunk szellemi támadásokat és nehézségeket. Két-három hónapon keresztül az intézményes karizmatikus gyülekezetből való kijövetelünket követően, nagyon erős szellemi támadásaink voltak. A városunkban és a térségünkben mindenki ellenünk fordult a szervezett gyülekezet elhagyása miatt. Azt gondolhatták, hogy a gyülekezeti életünk egyszerű, életszerű, természetes módon való megélése fenyegeti az ő megszokott gyakorlatukat. Próbáltuk megmagyarázni gyülekezetről alkotott látásunkat, de nem értették meg azt és nem is akartak közösséget ill. kapcsolatot tartani velünk. A kijövetelünket követő első félévben ezért teljesen magunkra maradtunk, ami nagyon hasznosnak bizonyult számunkra. Volt időnk keresni az Úr akaratát és lerakni a közösségi élet alapjait, egy teljesen új rendszerben munkálkodva. Felkutattunk más kis közösségeket is, akik hasonló úton jártak. El kellett felejtenünk sok korábbi gyakorlatot a szervezett gyülekezeti életünkből és új (régi, biblikus) utakat keresni. A korábbi gondolkozásmódunk nagy akadály volt, ezért félre kellett azt tenni. Ez a legtöbb hívő számára nem volt könnyű, mert automatikusan működtek bennük a régi reflexek. Két-három hónap után képesek voltunk stabilizálni a közösséget és lerakni az alapokat. Ezen időszak alatt meglátogattak bennünket más keresztyének is, akik zavarokat okoztak közöttünk; néhányan közülük ismeretlenek voltak számunkra. Ráadásul egy nyilvánvalóan elkötelezett hívő, aki évek óta nem kötődött egyik gyülekezethez sem, megpróbálta lerombolni az új közösségünket már az indulásnál. El kellett küldeni. Ez idő alatt megpróbáltunk módot találni a többszöröződésre annak érdekében, hogy a hívő életünket több kisebb csoportban, földrajzilag elkülönülve, de hálózatszerűen összekapcsolódva folytassuk. Emiatt sokszor megtapasztaltunk szellemi támadásokat. A Sátán megpróbált zavarokat okozni közöttünk, ezért az egyetlen védekezési lehetőségünk az volt, hogy szellemi módon harcoljunk, és az Úr győzelmet fog adni nekünk" Forrás:
https://keskenyut.wordpress.com