Egy-két éve, amikor otthagytuk az adventista gyülekezetet a feleségemmel, egy akkoriban indul új gyülekezethez csatlakoztunk. Csak 6-10-en voltunk, és csodálatos volt az egész. Mivel kevesen voltunk, ezért mindenki ajándéka meg tudott nyilvánulni. Láttunk, tapasztaltunk igazi csodákat, és a tanításban is nagyszerűen kiegészítettük egymást. A gyülekezet akkor indult, de mi már úgy csatlakoztunk, hogy az egyik testvér akkor már ki volt nevezve pásztorrá. Nekünk szimpatikus volt az egész, néhány dologgal nem értettünk egyet, mondjuk a tized kérdése, de annyira nagyszerű volt, ahogyan minden testvérünk szóhoz juthatott, hogy ezzel nem igazán törődtünk. Ahogyan az ajándékainkat egyre-inkább használtuk, nálam is elkezdett működni a nyelveken szólás magyarázata, és a prófétaság ajándéka is, egyre inkább, amelyek korábban nem igazán működtek.
Történtek szabadulások, gyógyulások, stb. Úgy éreztük magunkat ebben a gyülekezetben, mintha a Menny a Földre szállt volna. Aztán egy idő után ez a pásztorunk elkezdte egyre szorosabbra fűzni a barátságot egy másik pásztorral, az "apostolával". Egy idő után elhatározta, hogy már csak ő prédikál, és a tized kérdéséről is egyre többet prédikált. A tized természetesen őt illette, mint a gyülekezet pásztorát. Ahogyan ő egyre többet szerepelt, úgy szorult ezzel egyenes arányban háttérbe a többiek ajándéka. Az egész gyülekezet rossz irányt vett.
Nekem akkor még fogalmam sem volt arról, hogy a pásztori rendszer nem található meg a bibliában. Egyszerűen csak elővettem a bibliámat, és elhatároztam, utána nézek, milyen jogok illetik meg a pásztort, azaz az egyszemélyes gyülekezetvezetőt. Tényleg jogosult tizedet szedni, vagy sem. Tényleg rendben van az, hogy csak ő szerepel, csak ő prédikál, vagy sem. Láttam, hogy a többiek ajándéka ezzel sorvad, de nem tudtam, hogy ehhez joga van-e. Ahogyan olvastam a Bibliát, kirajzolódott előttem egy kép.
Egyetlen gyülekezet élén sem állt az apostoli korban egyszemélyes vezető. A vezetők, a vének mindig többen voltak, így mások ajándékai is megnyilvánulhattak. Nem csak egy-két ember szerepelt a gyülekezetben. Ha valaki nem hiszi, olvassa el az I. Korintusi Levelet. Ekkor esett le a tantusz, hogy a pásztori rendszer nem biblikus. Elfojtja a többiek ajándékát, kiskorúságban tartja a többieket, valamint a tizedszedés sem biblikus az újszövetségben, pedig az általam ismert pásztori gyülekezet azon alapszik.
Ez a rendszer elfojtja a többiek ajándékait. A legtöbb gyülekezetben az egyszeri hívőnek eszébe sem jut, hogy benne is lehet valamilyen ajándék. Nincs is rá lehetősége, hogy használja. A pásztor prédikál, a pásztor gyógyít, a pásztor látogat, a pásztor osztja szét a pénzt, a pásztor határozza meg, mikor mit tegyen a gyülekezet. A pásztor, a pásztor, a pásztor. És a többiek?
Tudjátok kiben van a legnagyobb ajándék elrejtve??? Talán a pásztorban???
Tudjátok kiben? Elárulom. Abban a legutolsó emberben, akinél senki sem gondol arra, hogy ennek aztán bármilyen ajándéka is lehet. Ez Isten csodálatos, kikutathatatlan bölcsessége, fricskája, hogy letörje a büszkék szarvát. Keressétek csak meg a legszerencsétlenebbnek, leggyámoltalanabbnak, legszegényebbnek kinéző embert a gyülekezetben. Ő lesz az, akiben a legnagyobb ajándék van elrejtve. Ha Te, aki olvasol most ilyennek érzed magadat, akkor éppen te vagy az, és talán még nem is tudsz róla! Pedig Isten jó előre elmondta:
1Kor 12:21 - 12:24
Nem mondhatja pedig a szem a kéznek: Nincs rád szükségem; vagy viszont a fej a lábaknak: Nem kelletek nekem.
Sőt sokkal inkább, amelyek a test legerőtelenebb tagjainak látszanak, azok igen szükségesek:
És amelyeket a test tisztességtelenebb tagjainak tartunk, azoknak nagyobb tisztességet tulajdonítunk; és amelyek éktelenek bennünk, azok nagyobb ékességben részesülnek; Amelyek pedig ékesek bennünk, azoknak nincs erre szükségük. De az Isten szerkeszté egybe a testet, az alábbvalónak NAGYOBB TISZTESSÉGET ADVÁN, Hogy ne legyen hasonlás a testben, hanem ugyanarról gondoskodjanak egymásért a tagok.
Isten az "alábbvalónak" adta a legnagyobb "tisztességet", a legnagyobb ajándékokat, nehogy bárki is úgy gondolja erről az "alábbvalóról", hogy a gyülekezetben nincs is rá szükség... De ez az ajándék simán eltemetődik a legtöbb pásztori rendszerben, mert szegény embernek esélye sincs rá, hogy az ajándékát használhassa a "tündöklő" pásztorszónok rovására.
Ha előtte nem látom, milyen csodákra képes, amikor mindenki ajándéka szabadon megnyilvánul egy gyülekezetben, akkor a pásztori rendszer buktatóira valószínűleg sohasem eszmélek rá. Pedig jópárszor elolvastam már az újszövetséget. Csak mert annyira természetes, sok gyülekezet működik így sikerrel, akkor biztos biblikus is, nem? Hát, nem biztos... Nincs ugyan kötelezően előírva, hogy milyen rendszerben működjenek a jövőben a gyülekezetek, de a számunkra megörökített bibliai minta mást mutat.
Pedig ez egy jól működő rendszer, nem igaz???
Tudod, a "jó" a "legjobb" legnagyobb ellensége.
Én emiatt véglegesen szakítottam ezzel a rendszerrel. Sohasem lennék képes már önszántamból bemenni alá, amióta ezeket megértettem, és amióta látom a buktatóit.
Ez volt röviden az én történetem a pásztori rendszerrel kapcsolatban. Tiszteletben tartom mindenki más véleményét is, mert nem látok tisztán, csak "homályosan", de ez az én véleményem.