Tanúlságunkra írattak meg …
Jozs.9. – Józsué és a Gibeonitak.
1. Sokszor nehezen tanulunk. Józsué megint nem kérdezte meg az Urat.
- Milyen szomorú mikor nem tanulunk hibáinkból, és ujra és ujra elkövetjük azokat. Milyen jó, hogy az Úrnak van türelme hozzánk, még akkor is ha egy kicsit megdorgál bennünket, hogy értetlenek vagyunk. Még a tnítványok sem voltak jó tanulók, nem tanultak a kenyerek csodáiból: - “még mindig nem értitek” – szól Jézus a tnítványohoz.
2. Jó volna ha tanulnánk mások hibáiból, meg a sajátunkból is – ne legyünk értetlenek – az Biblia nem mese könyv, hannem a mi tanulságunkra íródott, azért, hogy tanuljunk. Tanuljunk mások hibáiból, vagy győzelméből.
3. A szövetség megtartása – az igen igen legyen, a nem pedig nem.
Tartsd meg fogadásaid, még ha károdra is van. Szövetséget kötöttél, igéretett tettél, fogadást tettél, tartsd be (akár az Úrnak akár ember társadnak).
- Gondold meg tízszer, járj utána, kérd az Úr tanácsát, s csk utána tégy ígéretett fogadalmat ….
- Válald döntéseid következményét - vannak akik nagyon nem akarják ezt.
Lehete tanulni a gibeonítáktól? Minden kép.
1. A gonosz legtöbszőr ravaszsággal jön, nem intéz nyílt támadást.
2. A gonosz mindig azt mutatja ami a szemünk előt van , akár gazdagság, akár szegénység, szép vagy csúnya, a gonosznak nagy ravaszsága van, és ha mi arra támaszkodunk amit látunk, akkor könnyen megcsalatattunk. Ne arra nézünk ami a szemünk előt van, az könnyen megcsalhat, próbáljunk a dolgok mögé nézni. A mai világ, a reklám és a látványosság világa, az érzékekre hat, ez a világ csábítása – a szemek kérkedése, az élet kérkedése, ami megcsal. Mi szellemileg kell lássunk és lássuk a világot.
3. A gibeoníták előre látók voltak, látták, hogy jön az ítélet, és nem haboztak tenni azért valamit, hogy életüket megmentsék, bármi áron. Ezért dicsérte az úr a hamis sáfárt is, mert a sáfár-ha hamis is volt – de gondoskodott a jövőjéről. Azért mondja az ige: - “ma ha az Ő szavát hallod, ne keményítsd meg a szíved”.
Az Úr megjelentette a jövőt, hogy az ítélete közel van, mégis sokan nem törődnek ezzel, sokszor még Isten gyermekei sem, mert úgy élnek a világban és a világgal és a kívánsága szerint, mintha e világ mindig állna, mintha e világ volna az egyetlen érték, és az Úr sose jönne el. Ezért késlekedünk az odaszánással, a szolgálattal, a jót cselekvéssel. Élünk a mának, a ma kívánsága szerint, nem törődve az Úrral, sem az Ő országával.
4. Nem volt gond a szakatt ruha, sem a penészes kenyér, sem a romlot bor. Nem volt gond azzal, hogy mi a “trendi”, ahogy szokták mondani.
Miért?
Mert , volt fontosabb. Az ÉLETÜK. A gibeoniták akkor ott az életük, jövőjük, családjaik és azok jövője fügött.
A ma meghatározza a jövődet. Amit vetsz azt aratsz. Szelet vetsz, vihart aratsz.
Mineden azon múlik mit tartasz fontosnak. Az értékrended. Ahol a ti kincsetek ott a szívetek. AHOL A SZÍVED OTT A KINCSED, ÉS A SZÍVED AZ AMI VEZET, IRÁNYÍT. Kinek hol: divat, ruhák-öltözet, kinek az autója, karierje, másnak a sport, a hobi, a szex, a szórakozás, … sok ezer dolog van ami fontos érték lehet, amiért oda lehet szánni az életett, sajnos sok hívő is elvesztette az egészséges értékrendet.
Nincs más érték mint Krisztus, és az ő országa. “keresétek előszőr Isten országát, a többi megadatik néktek”
Vajon Pál, miért ítélt mindent kárnak és szemétnek? Egyetlen ok volt Krisztus. Mert ő volt mindennél értékesebb az életében.
A TE ÉLETEDBEN MI AZ ÉRTÉK, VAGY KI?!
5. A gibeoniták elfogadták a szövetségből származó poziciójukat, hejzetüket, azt , hogy ők szolgák lesznek. Nem fellebbeztek, nem lázadtak.
A kérdés az, hogy eltudjuke fogadni azt a tényt, hogy mi Krisztus szolgái vagyunk? Sőt az Úr arra hívott, hogy a körülöttünk lévőket(nek) szolgáljuk. Mert Krisztus is, habár ő a királyok Királya, A seregek Ura, mégse tekintette azt zsákmánynak, hanem megalázta magát, emberré lett, és engedelmes volt a keresztfának haláláig, és ő azért jöt, hogy szolgáljon. Nekünk is ez a küldetésünk. Mert ő úgy kűld bennünket e világba, ahogy őt kűldte az Atya.
Sokaknak nagyon nehéz ezt elfogadni, nem bírják magukat alárendelni, sem Istennek, sem másnak. (pl. a munkahelyen a főnöknek, a csládban- szülőknek vagy házastársnak, … stb.)
Egyesek nem bírnak és nem is akarnak más felé szolgálni.
Mi, ne legyünk ilyenek.
Mi Isten gyermekei vagyunk. Éljünk is úgy, méltóan elhívásunkhoz, isten a mi urunk és megváltónk Dicsőségére.