Nézd szivesen elmennék meghalgatni, szeretem a tanítói előadásokat, de ha a Gábor féle nyelveken szólást eredményez, akkor kihagyom.
Isten a rendnek az Istene, nem beszél össze vissza.
Habár egyszer összezavarta, az emberek nyelvét Bábelnél, hogy ne értsék egymást. Mindenki másnyelven kezdet beszélni, mindenki a sajátnyelvüjével, szét széledtek az egész világon.
Isten közel jött az emberhez, leszált az emberek közzé, sőt az emberbe.
A parancs ott volt, tegyetek tanítványokká minden népeket, de hogyan, ha a legtöbb tanívámy, egyszerű ember volt, pl. halászok, lehet pászorok, főldművesek, a megvetettek (1Kor.1.25-31). Ezek kellet szétjárjanak és az evangéliumot, elvigyék, az idegen népeknek, nekik kellet bizonyságot, tenni Krisztusróól, és Hírdetni Isten hatalmas dolgait.
Vajon ki tanította neki meg a nyelvet, vajon, kinek volt lehetősége és ideje, elébb nyelvet tanulni.
Isten a Bábeli átkot hídalta át punküsdkor, és a nyelveken szólás és a nyelvek magyarázata, pont erre szolgált. (Nem érthetetlen kusza nyelvek egyvelege).
Mert Pünkösdkor sem értette mindenki a mindenki beszédét, csak a saját nyelvén szóló beszédet értette, a többiről meg csak azthitték, hogy ures beszédet hadoválnak, azért is gondolták, hogy részegek. Hisz kb tizenöt nyelven szólt az Úr, és szóéták Isten hatalmas dolgait.
1Kor 14:21 A törvényben meg van írva: Idegen nyelveken és idegen ajkakkal szólok e népnek, és így sem hallgatnak rám, azt mondja az Úr.
Ez jel kellet volna legyen az Izraelnek (és nem az érthetetlen beszéd) hanem az, hogy a pogányok, az idegenek, a nem zsiók és nem zsidó nyelven beszélők is bevették az evangéliumot, és ők is szolnak Isten hatalmas dolgairól, mostmár idegen nyelven a zsidók számára lehet érthetetlen vagy akár megvetett, nyelven is szól az Úr.
A cél, az evangélium, az igének terjesztése volt, az emberek szívének titakainak felfedése, a megtérés:
1Kor 14:23 Azért ha az egész gyülekezet egybegyűl és mindnyájan nyelveken szólnak, bemenvén az idegenek vagy hitetlenek, nem azt mondják-é, hogy őrjöngtök?
1Kor 14:24 De ha mindnyájan prófétálnak és bemegy egy hitetlen, vagy avatatlan, az mindenektől megfeddetik, mindenektől megítéltetik,
1Kor 14:25 És ilyen módon az ő szívének titkai nyilvánvalókká lesznek; és így arczra borulva imádja az Istent, hirdetvén, hogy bizonynyal az Isten lakik ti bennetek.
1Kor 14:26 Hogy van hát atyámfiai? Mikor egybegyűltök, mindeniteknek van zsoltára, tanítása, nyelve, kijelentése, magyarázata. Mindenek épülésre legyenek.
1Kor 14:27 Ha valaki nyelveken szól, kettő vagy legfeljebb három legyen, mégpedig egymás után; és egy magyarázza meg:
1Kor 14:28 Ha pedig nincsen magyarázó, hallgasson a gyülekezetben; hanem magának szóljon és az Istennek.
Azért éppen Korintusban olvashatunk e témáról, hisz hatalmas kereskedői város, volt és a gyülekezetben, sok vendég, idegen, vándor, kereskedő fordúlt meg, sok nye idegen nyelv.
Nem olyan gyülekezet lehtett, amilyen a mostaniak, mint példáúl a miénk, hogy csak magyarúl beszélünk, ött lehtett, hogy egyszer lehet tíz nemzetbeli is jelen volt, és mind a saját nyelvén szeretett volna beszélni, és hallani.
Ezért volt szükség a nyelvek ajándékára és magyarázatára, hogy értsék mi folyik a gyülekezetben, hogy értsék Isten kijelentését.
Azért a rendre való felhívás, mert ha mindenki egyszerre beszél a saját nyelvén, nem lesz más mint érthetetlen zűrzavar, amiből senki sem ért semmit, és senki nem épűl. Isten kijelentését pedig érteni kell, hogy az émber épűljön, vagy éppen megtérésre jusson.
Pál erről beszél. Érthető nyelvekről, mert eről szólt Púnkösd is, nem másról, mint hogy az Úr a pogányok nyelvén is megszólal, és a pogányok is halhatják részesűlhetnek Isten igéjéből, a megtérésből, Isten országából, a nagy küldetésből, s hogy az ige elhat a föld végső határáig.
Mert az idők és az emberi butaság ismétlődig, mert aztán megint volt idő amikor azt hitték, hogy csak egy nyelven szólhat az Úr, hogy csak latinúl szól, az Isten, s csak rómából származhat igazság, addig amíg ébredést nem hozot az Úr, és ismét nyelveken nem kezték hírdetni az Úr igéjét, ez volt a második nagy ébredés Pünkösd után, reformáció ébredése, mikor az Úr ismét nyelveken szólt az emberekhez, a saját nyelvükön, sem nem héberűl, sem nem latinul, vagy görögűl, hanem el kezdték hírdetni az anyajelven Isten hatalmas dolgait, a templomokban már nem csk a latin imát hanem a köznyelv imáját is meghalgatta az Úr.
Ez Pünkösd.
Talán ennyi röviden.