Kamilla írta:Pont ez az alázat Isten felé, hogy
imádkozok, vagyis átadom a
nyelvemet Isten Szellemének, és
közben az értelmem "munkanélküli",
vagyis meg kell alázkodnia az
énemnek, akaratomnak,
érzelmeimnek, értelmemnek, ugyanis
ilyenkor teljesen átadom magamat
Isten Szellemének, Ő használja a
nyelvemet, és nekem teljes
bizalommal kell lennem Isten felé és
Szelleme felé.
Ilyenkor van az, hogy nem teszünk
semmit, nem gondolkozunk, nem
okoskodunk, hanem csak "vagyunk" és
engedjük hogy történjen, amit Isten
akar.
Közben erősödik a szellemünk és
irányító szerepbe kerül a lelkünk és
testünk felett egyre inkább''.
És mit teszel, amikor prófétálsz?