Énekek éneke - (Imádság, mint közösség)
Paul Washer
illbehonest.com/hungarianhttp://illbehonest.com/hungarian/Enekek-eneke-Imadsag-mint-kozosseg-Paul-WasherÉnekek éneke 4. fejezet. Szeretnék az imádságról beszélni, mint valamirõl, ami több mint
csupán közbenjárás. Sõt, több mint a kegyelem kérése. Imádság, mint közösség.
Énekek éneke, 4. rész, 7. vers. „Mindened oly szép, kedvesem, semmi hibád sincsen.”
Szeretnéd tudni, miért jöhetsz az Isten színe elé? Egyetlen oka van: a Bárány vére. A Bárány a
fán függött, és átkozott lett Isten elõtt. [vö. 5 Móz 21:23] Az Atyja elfordult tõle és a Mindenható
Isten teljes haragja, aminek a te fejedre kellett volna hullania az örökkévalóságban, a Bárányra
hullott. És mikor a Bárány meghalt, kielégítette az igazságot, és megbékítette Isten haragját.
Megfizetett minden egyes bûnödért - múltbeli, jelen és jövõbeli bûneidért is. Mind neki lettek
tulajdonítva, és õ elvette azokat. Megfizetett értük. Nincsen azért immár semmi kárhoztatás.
[Róma 8:1] Mint Eszter, aki annyira be szeretett volna lépni a trónterembe, de félelemmel kellett
tennie, mert ha a király nem nyújtja ki felé az aranypálcát, akkor meghal. Krisztusban a hívõ felé
a pálca mindig ki van nyújtva. Folyamatosan. Ha rád néz, mindig ezt látja: „Mindened oly szép,
kedvesem, semmi hibád sincsen.” Szeretném, ha megértenétek valamit a megigazulásról, ami
igen-igen nagy segítség lesz. Figyelj, mert ezt meg kell értened! Ha csak egyetlen szeplõ vagy
hiba is volna benned, a pokolra jutnál. Isten nem így lát minket, hogy “ez elég bûnös, hogy a
pokolba jusson – ez egy kicsit jobb, ez is elég bûnös, de megmaradhat, ez jobb az elõzõnél, így
egy kicsit közelebb jöhet, ennek nincs annyi bûne, így még egy kicsit közelebb jöhet, ennek még
kevesebb bûne van, így még közelebb jöhet.” Elkárhozol, ha csak egyetlen szeplõ is van benned,
amibõl az is következik, hogy ha kaptál meghívót Isten tróntermébe, akkor nincs benned szeplõ.
Mert mindenestõl kedves vagy, teljesen tökéletes, és ezért jöhetsz elé. Még akkor is, amikor
bûnöket követsz el, és a szíved tompasága miatt még csak nem is látod, hogy azok bûnök, akkor
is megbocsájtást nyersz és jöhetsz hozzá. Nem, nem lehet úgy hagyni azt a bûnt, de azt akarom,
hogy megértsd: Krisztus révén mindenestõl szép vagy! Semmi hiba nincs benned, mert ha lenne
akár egy is, akkor nem jöhetnél. Ez nagy bátorítás kellene, hogy legyen! Amikor Isten rád néz...
Tudjátok, szinte gépies és jogi alapokon nyugvó gondolkodásunk van. Persze, a megigazulás egy
törvényszéki fogalom; de majdhogynem úgy vagyunk Istennel, hogy mert Jézus meghalt, most
már el KELL fogadnia engem. És ez nem... Azért, amit Jézus tett, Isten rád néz, és így
szól: „Mindened oly szép, kedvesem, semmi hibád sincsen.”
Látod a szenvedélyt? Látod a szeretetet, ami ebben van? Látod a kívánságot és a
vágyódást? Nos, nem tudod meglátni, mert soha nem láttál még semmi ehhez foghatót.
Feltételekkel teli világban élünk. "Megfelelsz az összes feltételnek? Akkor jöhetsz." "Valamelyik
feltétel hibádzik? Kívül tágasabb." De Krisztus megfelelt minden követelménynek, és ezért
amikor Isten rád néz, azt mondja "Mindenestõl szép vagy, kedvesem." És ha nem így látna,
akkor a pokolra jutnál. De így lát téged Krisztusért, és mindig így fog látni téged! Sosem változik
a hozzáállása irántad. Olyan csodálatos, amit Krisztus tett értünk! „Mindened oly szép,
kedvesem, semmi hibád sincsen.” Micsoda bátorítás ez az imádkozásra! Micsoda bátorítás arra,
hogy kérd Istent: "Vizsgálj meg, Uram! Mutasd meg, milyen úton járok!" Micsoda bátorítás arra,
hogy megvalld a bûneidet. Mert nem Bíró jön eléd, és soha többé nem úgy jön hozzád, mint Bíró,
hanem mint Atya, csak úgy, mint Atya.
Azt hiszem Mike Maro testvér beszélt nekem errõl, hogy nem csak megigazultunk,
hanem örökbe is lettünk fogadva. Hiszen, amikor valaki bíróság elé áll, a felmentõ ítélet
kimondása után a bíró nem fogja még meg is hívni magához az otthonába. Isten nem csak
megigazított, hanem örökbe is fogadott. És olyan szeretettel néz rád, olyan gyengédséggel, olyan
örömmel abban, amit Õ tett lehetõvé! Ezért a Bárány vérének ereje miatt, amikor rád tekint,
mindenestõl szép vagy, és nincs semmi hibád.
A 8. versben pedig ezt mondja: „Jöjj hozzám a Libánonról, menyasszonyom, jöjj hozzám
a Libánonról! Nézz le az Amáná csúcsáról, a Szenír és a Hermón csúcsáról, az
oroszlánbarlangoktól, a párducok hegyeirõl.” Isten mindig hívja a népét, hogy jöjjenek! És a
sátán mindig azt mondja nekik: "Nem mehetsz. Csak nézz magadra! Hogyan is mehetnél? Tudja,
hogy miket tettél. Ismeri a bûneidet. Tudja, milyen fertelmes vagy. Ismeri a szíved
kelletlenségét. Nem menj hozzá!" De ezek a Hazug és Csaló szavai. És sokszor elhiszi neki az
ember, mert olyan nehéz hinni Istennek, ha a szeretetérõl van szó, mert olyan hatalmas a
szeretete. Szívesen mondom ezt azoknak, akik kételkednek Isten szeretetében.
Mindig... A karizmatikus barátaim mindig azt mondják, hogy a legnagyobb hitbeli lépés
a halottak feltámasztása. Erre ezt válaszolom: „Ugyan, nekünk baptistáknak az semmi. Minden
vasárnap ezt csináljuk." Azt mondják: „Annak, aki valóban fel tudja támasztani a halottakat,
annak hatalmas hite van!" Mire én: „Nem, nem ehhez kell a legnagyobb hit. Szeretnéd tudni, mi
a hit leghatalmasabb megnyilvánulása? Hadd mondjam el! A legtöbb hit ahhoz kell, hogy egy
keresztény belenézzen Isten Igéjének a tükrébe, lássa saját fogyatkozását, és hit által mégis
elfogadja, hogy Isten tényleg annyira szereti õt, ahogy mondja." Ez a hit!
Mert olyasvalamit kell elhinned, amit soha nem láttál a világon! Senki nincs olyan, mint
Isten, és senki nem szeret úgy, mint Isten! Amikor azt mondja, jöjj... Tudatában vagy annak,
hogy aki az imént hívott, mindent tud rólad? Mindent tud, amit tettél, és mindent, amit meg
fogsz tenni! Amikor azt mondja "Jöjj!", akkor úgy is érti. Annyi hívõ módszeresen távolságot tart
Istentõl... Te is voltál már így, nem? Most aztán elszúrtad, jó nagyot vétkeztél. Gyötör a bûntudat
miatta, és ez helyes. Megvallod, ez is helyes. És aztán rájössz, hogy most egy ideig távol kell
maradnod Istentõl, amíg elég piros pontot nem gyûjtesz, hogy visszamehess. Ez hazugság. Õ így
szól: „Gyere, gyere, gyere!”
Az egyik leggyönyörûbb dolog az életemben az volt, amikor egy nap Peruban, egy
Meaflordes-i ház harmadik emeletén elhittem, hogy Isten tényleg szeret engem. Minden hibám,
minden szeplõ, mindaz, amit tettem, el volt törölve elõtte Jézus Krisztusban. Csak szeretni tud
és szeretni akar engem, és soha nem szûnik meg szeretni. És hogy nem tudok annyit magamról,
mint Õ, és mégis szeret engem. Júdás azt írja "Tartsátok meg magatokat Isten szeretetében"
[Júdás 1:21] Sok igehirdetõ ezt kicsavarja, és törvénykezésre használja. "Tartsd meg magad
abban, hogy szereted Istent!" De nem ezt jelenti.
Nem értek a növényekhez, de mondjuk, hogy van egy haldokló növényed, és azt
mondom, "Hadd nézzem meg!" És elvinnél a házadba, bevinnél a belsõ szobába, a belsõ
szobában egy koromsötét kamrához viszel, kinyitod az ajtót, és ott a növény. Azt
mondanám "Hát, nem sokat konyítok a növényekhez, de azt elmondhatom, hogy ki kéne tenned
valami napos helyre, mert minél kevesebb napfényt kap, annál hamarabb elsorvad."
Megmondom, hívõ, ez itt a baj. Meg kell tartanod magad Isten szeretetében. És hogyan teszed
ezt? Hit által. És azt hogy teszed? Isten Igéjével. Az egyik dolog, ami valószínûleg sokat segítene
itt mindenkinek, ha kikeresne minden egyes verset a Bibliából Isten mérhetetlen, feltétel nélküli
szeretetérõl; memorizálná, és addig elmélkedne rajta, amíg el nem hiszi. Tartsd meg magad a
felismerésben, ismerd fel újra meg újra, hidd, hogy Isten annyira szeret téged, amennyire
mondja, és nem fogsz félni, hogy a jelenétébe jöjj.
Ezt mondja „Jöjj velem!” De ezt is „nézz le a hegyrõl”. „Nézz le!” Annyira tele vagyunk
büszkeséggel és hiúsággal. Folyton magas helyeken járkálunk, ahol semmi keresnivalónk. A test
a Hiúság Vásárán akar élni, lenyûgözve a mindenféle csillogó és zajos kacattól és csecsebecsétõl,
lenyûgözve hiábavaló dolgoktól. Aggódunk a ruhák, meg a rajtuk lévõ címkék miatt. Fontos
számodra, hogy milyen autót vezetsz. Aggódsz, hogy a héten elég focimeccsre jut-e el a fiad. Az
egész életünket olyan dolgokra pazaroljuk, amik nem számítanak! És a végén kétségbeesve és
kimerülten összetörsz, összeomlassz!
És Isten így szól: „Gyere és vegyél tõlem! Jöjj, jöjj le a hegyrõl! Gyere le azokról a
helyekrõl, amik nem elégíthetnek meg. Gyere le a helyekrõl, amikbõl semmi javad nem
származik. És gyere le azokról a veszélyes helyekrõl!” Figyeld, mit mond „az
oroszlánbarlangoktól és a párducok hegyeirõl, gyere le.” Ezek veszélyes helyek; veszélyesek!
A félelem hasznos dolog. Jogosan félj attól, hogy mit tehet veled ez a világ. Félj attól,
amit a bûn tehet veled. Félned kellene attól, amit te tehetsz magaddal. Gyere le! Iszkolj onnan!
És hagyd ott azokat, akik csodálják ezeket a dolgokat. Azt mondod, „Velük akarok lenni, hogy
megmenthessem õket.” Most elõbb magadat mentsd, tûnj onnan! Légy olyan emberekkel,
akiknek a szeme nem a gonoszra néz, és nincs tele sötétséggel, akik mindig az örökkévaló dolgok
felé terelnek téged. Az a bökkenõ, hogy a gyülekezetnek ilyennek kéne lennie. De mivel gyenge
evangéliumot hirdetnek, és nem gyakorolnak gyülekezeti fegyelmet, a gyülekezet tele van
romlott emberekkel, akik szeretik a gonosz dolgokat, és így elég nehéz bárkit is találni, aki bármi
mennyei dolog felé terelne! Szinte olyan a helyzet, mint Wesley és Whitfield korában,
amikor „szent klubokat” hoztak létre a gyülekezeteken belül. Gyere el azoktól a dolgoktól! Hát
nem tudod, hogy benned, a testben, ott egy hihetetlen erõs fogékonyság arra, hogy akármibõl
bálványt csináljon? A test veheti a Bibliát és arra használhatja, hogy bálvánnyá tedd a tudást,
vagy a szolgálatot; bálványt teremthetünk szinte bármibõl, még abból is, ami egyébként jó és
szent és igaz.
Azt mondja „Gyere le!” És nézd a 9. verset: „Megdobogtattad szívemet, húgom,
menyasszonyom megdobogtattad szemed egy pillantásával.“ Na, ha még ez sem késztet
imádságra, akkor nem tudom, mi fog. Mit mond ez nekünk? Csak így csinálok... és szinte hallod,
ahogy az Isteni szív hevesebben ver, csak egyetlen pillantástól.
Ti házas férfiak, emlékeztek, amikor a kedvesetek, mielõtt még elvettétek, egyszerûen
csak röviden rátok pillantott a gyülekezetben, a terem másik végébõl, és ti úgy éreztétek, hogy
ott helyben elájultok? Emlékszel erre? Hát, jól is teszed! Mi van veletek? Ennek még ma is így
kéne lennie. Csak rád néz, és véged... Ekkora ereje volt. A Biblia ezt veszélyesnek mondja, ha
idegen asszonyról van szó. De ha arról a nõrõl van szó, akit Isten neked szánt, és rád pillant, és a
szíved mintha leesne a padlóra és kigurulna a padok között egészen elõre, na, az igenis jó dolog!
Micsoda erõ! Isten annyira szeret minket! Csak egy pillantás felfelé imádsággal, és gyorsabban
ver a szíve, gyorsabban ver a szíve.
Sosem felejtem el, miután a kisfiam, Ian megszületett... Nekem elég nehéz gyerekkorom
volt, hogy finoman fogalmazzak. De amikor a kisfiam megszületett, sosem felejtem el, már elég
nagy volt és végre tudott mosolyogni és ölelni és fel tudta emelni a karjait a levegõbe. És sosem
fogom elfelejteni, ott feküdt az ágyunkban az emeleten, én meg befordultam a folyosón, és
beléptem a szobába. És amikor meglátott, - azért tudnotok kell, hogy a fiam annyira tud örülni a
csupasz falnak is, hogy majdnem infarktust kap - de rám nézett, és abban a pillanatban, hogy
észrevett, így csinált. Egy szemernyi kétség sem volt abban a fiúban, hogy az apja odaszalad,
felkapja, és megöleli. Egy szemernyi kétség sem. Hát nem ilyen az igazi önbizalom? Egy kicsit se
kételkedett benne, hogy szeretik! Tudta! Csak felém kellet néznie, és végem volt. Hát, nagyon
remélem, hogy a feleségem nem szül lányt. Bele is halnék [az örömbe]!
De arra akarok kilyukadni, hogy szerintetek hogy történhetnek ilyesmik? Azt
gondoljátok, hogy a teremtésbõl erednek, vagy az emberi természet szüli ezeket? Egyáltalán
miért léteznek ilyen dolgok a teremtésben? Gondoltál már erre? Isten rakta oda õket. És miért
tette? Mert Õróla beszélnek. Hogyan szerethetnél te egy gyereket, hogyan mernéd azt gondolni,
hogy jobban szeretheted azt a gyereket, mint ahogyan Isten szeret téged? Még csak el sem
kezdheted megérteni... Egyetlen pillantás felfelé! Azt mondod „Oh, Paul testvér, te nem
értheted...” Nem, fiam, te nem érted, milyen ereje van Jézus Krisztus vérének. Egyetlen
pillantás.
Valamit meg kell értenetek az istenfélelemmel kapcsolatban. Egy fiú félhet az apjától,
mert egyik nap odarohan hozzá, mutat neki egy képet, amit rajzolt, és azt mondja „Apu, nézd!”
Az apja megnézi a képet és azt mondja neki „Ó, hát ez igazán csodálatos.” A kisfiú visszamegy
játszani, minden rendben van. Másnap a kisfiú megint odajön „Apu!” Egy új képet hozott,
odaadja az apjának. Az apja nagyon rossz hangulatban van, fogja a képet, felpofozza a gyereket
és keresztüllöki õt a szobán. A kisfiú reszket. Miért? Fél az apjától. És miért? Az apja jellemének
következetlenségei miatt. Ilyen nem történik a mennyei Atyáddal. Az õ jelleme tökéletes.
Krisztus munkája miatt nem is szerethet jobban, és sosem fog kevésbé szeretni.
Egyetlen pillantás, és megfogtad, elkaptad, a tiéd. Egyetlen pillantás, és hevesebben ver
a szíve. Nézd, mit mond: „Megdobogtattad szívemet, húgom, menyasszonyom, megdobogtattad
szemed egy pillantásával...” Most figyelj: „nyakdíszed egy láncocskájával”. Hadd kérdezzem
meg: honnan szedte azt a láncot? Tõle kapta. Látod, minden szépséged: ajándék.
Látod, a te bátyád nem olyam, mint József, Õ nagyobb Józsefnél. Józsefnek tarka ruhája
volt, amin nem osztozott a testvéreivel. De a mi Józsefünknek, Jézusnak is van szép ruhája, az
igazsága, amit önmaga révén szerzett magának, és Õ neked adja. Hiszen amikor rád néz, nem lát
sem szeplõt, sem hibát, hanem gyönyörû díszeket lát rajtad mindenütt, ezeket mind õ maga adta
neked. Errõl szól a kegyelem! És olyan csodálatos, annyira csodálatos! Megváltott, és nem csak
megtisztított, de fel is öltöztetett a saját szépségével.
És amikor csak rád néz, ezt látja. Azt mondod „Várjunk csak Paul testvér, álljunk meg
egy pillanatra! Mi van a bûnökkel? Tudod jól, Paul testvér, hogy ugyanannyi házasságtörés van
az egyházban, mint a világban, ugyanannyi hazugság, csalás és lopás és paráznaság és
pornográfia és minden más, ugyanannyi az egyházban, mint azon kívül, hiszen az evangéliumi
vezetõink is ezt mondják." Hazugság! Ez hazugság. Nincs ugyanannyi pornográfia, paráznaság,
házasságtörés, hazudozás, csalás és erkölcstelenség az egyházban, mint az egyházon kívül. Az a
baj, hogy nem tudod, mi az egyház. Az egyház nem az a csomó ember, aki minden vasárnap
reggel összegyûlik. Az igaz, hogy az egyház nem tökéletes, de egyre tökéletesedik és
megszentelõdik, és az, aki elkezdte benne a jó munkát, be is fogja fejezni. És Õ buzgón védelmezi
õt és a benne lévõ Lélek is buzgón védelmezi õt, és buzgón fegyelmezi õt, mert buzgón szereti õt.
És sok embernek számot kell majd adnia arról, hogy minek nevezte Jézus Krisztus Egyházát,
csak mert egy csomó meg nem tért, elveszett, testies emberre néztek, akik tagjai a
gyülekezetüknek, és az egyházzal azonosították õket; ezzel káromolva Istent, mert olyan durván
beszéltek a menyasszonyáról. Krisztus menyasszonya gyönyörû. Nem tökéletes, de megtört és
jár és növekedik és változik, és Isten formálja õt.
Majd így folytatja „Mily szép a szerelmed” . vers „Mily szép a szerelmed, húgom,
menyasszonyom! Mennyivel jobb szerelmed a bornál.” Szeretném, hogy megláss valamit.
Olykor nagyon nehéz nekem, amikor mindenki azt énekli „Úgy szeretem Jézust”.
Nagyon nehezemre esik velük énekelni. Komolyan. A bennem lévõ szeretetre nézek, és nem sok
megénekelni valót látok, hogy õszinte legyek. Egy olyan szívet látok, ami olykor hideg. Sokkal
inkább énekelném, hogy „Mennyire szeret engem Jézus”, mint „Úgy szeretem Jézust”. És
bizonyos értelemben ez nagyon jó. De nagyon óvatosnak kell lennünk ezzel.
Mert nézd, mit mond: „Mily szép a szerelmed, húgom, menyasszonyom!” Mike testvér
pont ma reggel arról beszélt nekem, hogyan szenteli meg a Fõpap a szent dolgainkat. Épp ma
reggel osztotta meg ezt velem, és pont illik ide. A Papunk, a Közbenjárónk, a Krisztusunk, a
Fejedelmünk, az Emberünk Isten elõtt, úgy tûnik, megszenteli minden Istennek szánt
áldozatunkat. Még a szeretet is, ami olyan közönyös és tisztátalan, rajta keresztül kedvessé válik.
Nem látjátok, szentek, mit tett értetek? Annyi mindent tett. Mindent megtett. Mindent jól tett.
Semmit sem hagyott ki.
Szóval ezt olvassuk „Mennyivel jobb szerelmed a bornál, olajod illatosabb minden
balzsamnál!”
Most ugorjunk kicsit lejjebb! Szeretnék végigmenni az egészen, de nézzétek a 12.
verset: „Bezárt kert az én húgom, menyasszonyom, bekerített forrás, lepecsételt kút.” Mit jelent
ez? A menyasszony szemérmes, mint egy elzárt kert. Azt szoktam mondani az ifjú hölgyeknek,
akiket tanítok, egyetemeken vagy máshol, azt mondom „Ez az Ige nektek szól.” A
fiatalembereknek ugyancsak. Elzárt kertnek kell lenned.
A fiatalok ma azt hiszik, hogy szexuális értelemben tiszták, ha sohasem közösültek, bár
minden mást csináltak. Nem! Szemérmesnek lenni annyi, mint elzárt kertnek lenni. Senki még
csak hozzá sem ért a gyümölcshöz, nemhogy megkóstolta volna. Senki meg sem nézte. Ez egy
bezárt kert. És hasonlóképpen a Jézus Krisztus egyházának is bezárt kertnek kellene lennie,
berekesztett kertnek. Zárjuk be az ajtókat minden más szeretõ elõtt! Azok különben is csak
bántani akarnak minket. Csak szét akarnak tépni farkasok és oroszlánok módjára. És hadd
mondjak most valamit a lelkipásztoroknak. Tanuld meg ezt. Pásztorként az elsõdleges feladatod,
hogy megvédd Isten menyasszonyát, akit rád bízott, védelmezd õt.
És ez a gond a gyülekezetnövelõ programokkal, ez a baj azzal, hogy alacsonyra tesszük a
mércét, hogy minél több embert bevonzzunk, és ez a baj a gyülekezeti fegyelem gyakorlásának
hiányával. A fõ feladatod az, hogy védelmezd Jézus Krisztus jegyesét, hogy majd mint tiszta és
ártatlan szüzet állíthasd elé.
Nem te jegyezed el a menyasszonyt; az Krisztus dolga. Úgyhogy ne is próbálkozz tovább
a kerítéssel, hanem tedd a dolgod, és védelmezd, és tápláld és óvd õt és szeresd, hogy egy napon
majd bemutathasd Neki. Nézd, ilyennek kellene lennünk, keresztények. El lettél hívva, hogy
közösségben legyél az Élõ Istennel. Miért is keresnél mást? Miért akarnád odaadni a kincseidet
másért, odaadni a lényedet más dolgokért? Zárd el magad minden mástól, és add magad Neki,
egyedül Krisztusnak, egyedül Istennek!
Mutass nekem egy elzárt fiatalembert... Annyi fiatal srác van, akinek minden a
haverkodásról szól. Haverok, buli, Fanta... És közben próbálnak radikális hívõnek látszani.
Mutass nekem egy férfit, aki elszakítja magát mindettõl, hogy elzárja magát Isten számára. Egy
barátom egyszer beszélgetett Leonard Ravenhill-el és azt mondta Ravenhill testvérnek: "Paul
Washer, egy kedves barátom, mostanában nagyon szenved, sok a harca, nehéz idõket él."
Úgyhogy Leonard Ravenhill küldött nekem egy traktátust. A nevem is ráírta "Paul testvérnek". A
traktátus címe ez: "Másoknak szabad, neked nem." Egyszerûen ennyirõl szól: "Jól van, hadd
lófráljanak mások naphosszat a plázában. Nézzék csak a TV-t. Hadd menjen mindenki más
valami bugyuta „keresztény” koncertre, aminek semmi köze Istenhez. Hadd menjenek csak
keresztény táborokba meg sítúrákra. De ha te tényleg Isten embere akarsz lenni, õk mehetnek,
de te nem." Amikor elhívást kaptam a szolgálatra, elmondtam a lelkészemnek Texas-ban, õt
nagyon-nagyon sok mindenben használta Isten. Rám nézett, és egybõl ezt kérdezte: „Fiam, tudsz
te egyedül lenni?” Azt hittem, arra gondol, hogy ha az igazságot hirdetem, akkor magányos
leszek. De nem erre gondolt. Valójában azt kérdezte: „El tudsz-e szakadni a többi fiútól, hogy
Istent keresd? El tudsz-e zárkózni, hogy Vele légy?” Tudunk idõt szánni arra, hogy megtanuljunk
horgolni, vagy hogy egy magaslesen üldögéljünk, idõt szakíthatunk a golfozásra, idõt szánunk rá,
hogy fánkot együnk a barátainkkal, meg mindenféle más dologra. De miért olyan nehéz
bezárkózni, hogy Azzal legyél, Aki a legjobban szeret téged?
Ebbõl látszik, hogy bár teljes a megváltásunk, mégis van egy terület, amit testnek
hívunk, ami nincs megváltva.
Most szeretném átugrani a többit, és a 16. verssel folytatni. A menyasszony beszél, és így
szól: “Támadj föl, északi szél, jöjj elõ, déli szél, fújj rá kertemre, áradjon illata! Jöjjön el kertjébe
szerelmesem, és egye annak édes gyümölcsét!” Íme itt ez a fiatal lány, aki sokat dolgozott, sokat
fáradozott az elõkészületekkel, és egyetlen okból tette. Az egyetlen vágya, hogy fújjon a szél, és
elvigye a kertje illatát ahhoz, akit szeret; és hogy az, megérezve az illatos fuvallatot, eljöjjön, és
elfogadja tõle az ajándékokat, amiket neki készített. Ez a lány leghõbb vágya.
Emlékszem, amikor én is ilyen voltam, emlékszem, amikor megtértem. Remélem ti is
emlékeztek rá. Egyedül az Õ tekintetére vágyott az ember. Egyedül csak az Õ figyelmére vágyott.
Az ember imádkozik, Igét olvas, félõrültként viselkedik, fanatikusan, vadul, semmi teológia,
semmi más. De az egyetlen dolog, amit akar - elmegy lelkeket megnyerni, ajtókon kopogtatni,
Bibliát olvas, fejre áll és felmondja a Westminsteri Hitvallást. Mindegy mibe kerül, csak „Ó,
Uram, tekints rám! Uram, légy velem! Uram, megtennék bármit, hogy veled legyek! Csak légy itt
ebben a szobában! Ne hagyj így itt engem! Vedd el az életemet, csak hadd legyek a te
jelenlétedben!” Vajon figyel? Vajon figyel?
Emlékszel, amikor ilyen voltál? Aztán az 5. fejezet 1. verse ezt mondja: „Bejöttem
kertembe, húgom, menyasszonyom! Szedem mirhámat és balzsamomat, eszem lépes mézemet,
színmézemet, iszom boromat és tejemet.” Tudjátok, mi a fantasztikus? Ennek a királynak semmi
szüksége egy kislány kertjére. Tízezer embere van, akik éjt nappallá téve kerteket ültetnek neki:
függõ kerteket, virágos kerteket, zöldséges kertetek, mindenféle kertet, amit csak el lehet
képzelni. Õ a király! De ez a király Sionba jön szamárháton ülve. Ez a király egy alázatos király.
Ez a Király egy szeretõ király. És ez a Király megadja a lánynak szíve vágyát. A legnagyobb vágya,
a leghõbb vágya csak az, hogy a Király elfogadja tõle, amit felajánl; és õ elfogadja. „Bejöttem a
kertembe, ÉN húgom, ÉN menyasszonyom.” Mindig azt mondjuk „Az Övé akarok lenni.” Õ így
szól „Az enyém vagy.” „Ezt Neki akarom adni.” Õ azt mondja: „Elfogadom.” Isten szeretetének
merészsége egyszerûen hihetetlen. Azt mondja „Mindet. Bementem az én kertembe, szedem az
én mirhámat, balzsamomat, eszem a lépes mézet, mézet, iszok bort, tejet. Elfogadok mindent,
amit nekem ajánlasz.” Ez olyan lenyûgözõ!
Én sosem leszek Charles Spurgeon. Sosem leszek George Müller. Sosem leszek semmi
más, csak ami vagyok: egy fickó, aki él egy ideig, aztán meghal és kész. És tudod mit? Nem
számít! Nem kell John Pipernek lenned! Nem kell Jonathan Edwardsnak lenned, hogy bekerülj
a belsõ körbe, mert ha Krisztusban vagy, már bent vagy a belsõ körben.
Egy olyan világban élünk... A kereszténységben olyan ranglétrák vannak, hogy az
hihetetlen! Ez nem létezik az Isten országában. Egész életedben kizártak valahonnan. Így van.
Vannak helyek, ahová nem mehetsz, mert nincs elég pénzed. Van, ahová nem mehetsz, mert
nem vagy elég okos. Vannak helyek, ahová nem mehetsz, mert nem nézel ki elég jól. Egy csomó
hely van, ahonnan kizárnak. Vannak belsõ körök, amiknek nem lehetsz a tagja. Elsétálsz
mellettük, látod õket, lehorgasztod a fejed, és továbbállsz. Néhányan közületek, amikor
elmentek egy lelkészi konferenciára, elég világosan látszik, hogy... Komolyan, kirakhatnának
táblákat: "5000 fõ feletti gyülekezetek lelkészei, itt gyülekezzenek és beszélgessenek" "2500-
5000 közötti gyülekezetek lelkészei, nektek ez a hely van fenntartva" "2000 és alatta, kérjük,
fáradjanak erre" "50 és 100 között, hmm, a WC ott van a folyosó végén balra." Szamárlétrák! És
ami elképesztõ, hogy az 50 fõs gyülekezetbõl jövõ fickót sosem kérik fel, hogy prédikáljon -
persze kivéve, ha egy HeartCry konferenciáról van szó. De ezek a ranglétrák nem léteznek! Nem
léteznek!
Isten nem mondja „Miért is kellenél nekem? Hiszen itt van Spurgeon, meg itt van õ, meg
õ, meg itt van õ is.” Kinek van szüksége rád? Neki senkire sincs szüksége. Nem is mondta soha,
hogy lenne. De szeret téged. Szeret téged. Azt mondod „De annyi mindent tettem.” Még a felét se
tudod annak a mindennek, amit tettél. Szeret téged.
Szeretem ezt a részt: „Megrepedt nádszálat nem tör el, és füstölgõ mécsest nem olt ki.”
(Ézs 42:3) Nádat hegyezel. Eltörik a kezedben - törékeny dolog. Hibás, mert repedt. Dobd el -
hiszen annyiféle pálcának való van mindenfelé. Ne bajlódj azzal az ócskával, dobd el. Jézus nem
teszi. Eltörsz a kezében, az emberek látják, és azt mondják „Haszontalan, sosem fog dallam
kijönni belõle.” Õ azt mondja. „Csak figyelj!” Megjavít, és a leggyönyörûbb zenét csiholja ki, amit
csak elképzelhetsz - a legtöröttebb nádból. Füstölgõ mécses - amikor kisfiú voltam, és elment az
áram, ha jött egy jégverés; voltak ezek a petróleumlámpáink, de mivel nem használtuk gyakran,
mindig elfelejtettük, hogy nem szabad hagyni, hogy kifogyjon valamelyikbõl az olaj, mert ha
kifogy az olaj, a kanóc kezd el égni. És az a legbüdösebb dolog, amit valaha éreztél. Nyisd ki az
ablakot és hajítsd ki! Jézus nem ezt teszi. Megszomorítod a Szentlelket, bûzlesz, mindent
elrontasz. Mindenki azt mondja „Dobjátok ki!” Krisztus fogja a lámpást, a mellkasához szorítja,
kitakarítja belõle a kanócot, megtölti olajjal és meggyújtja.
Van Istened. Van Megváltód. Szóval ezt mondja „Eljövök.” Ami csodálatos az az, ami
velem is megtörtént az elmúlt néhány napban...
Azt mondja „Egyetek, igyatok, barátaim, részegedjetek meg a szerelemtõl!” Hallottam
férfiakat - nagyon tökéletlen férfiakat - errõl a szószékrõl prédikálni úgy, hogy a Szentlélek
kenete az életükön érezhetõ volt és együtt lakomáztam velük. Elképesztõ, hogy amikor valaki
beleszeret Jézus Krisztusba, az ünnepi asztalt terít a körülötte levõknek. Észrevetted már ezt?
Hé, mindenki, gyerünk, együnk. Lakomázzunk! Csodálatos egy dolog ez.
Majd a második versben ezt mondja, eljött, és ezt látjuk: „Aludtam, de ébren volt szívem.
Hallga, szerelmesem kopogtat! Nyiss ajtót, húgom, kedvesem, galambom, gyönyörûségem! Mert
fejem belepte a harmat, fürtjeimet az éjszaka cseppjei.“ Itt jön ez a nagyszerû szerelmes, ez a
csodálatos hitves, íme, a király. És én most csak egy dolgot szeretnék kiemelni, bár hét
igehirdetés is kitelne ebbõl az egy versbõl, én csak egy dolgot szeretnék kiemelni, mégpedig ezt:
Bejelentés nélkül jön; váratlan idõben. De miért tenne ilyet? Mert a szeretet ilyen merész.
[zene a háttérben] Egy éneklõ angyal áll a hátam mögött? Akárki is a felelõse, légy szíves
némítsátok el... Még mindig megy. Tudjátok, ha Peruban lennénk, csak felvennék egy követ. A
mindenit, íme, az esélyem, hogy lássak egy angyalt. Tom Clay elég alacsony fickó, talán õ bujkál
ott? Most biztos azt mondjátok „Jaj, Paul testvér, ezt nem kellett volna. Isten munkálkodott, te
meg elrontottad...” Ha valóban Isten munkálkodik, akkor folytatni fogja akkor is, ha visszatérek
az igehirdetéshez, ugye? Valaki azt mondta egyszer Spurgeon-nak „Addig üsd a vasat, amíg
meleg!” Spurgeon azt mondta „Ha Isten izzítja a vasat, nem fog kihûlni.” Ha még egyszer
bekapcsol, sírás lesz a vége. Jól van. Istenem... Remek, hogy most már mindenhol ott vannak
ezek a multimédiás cuccok... Bejelentés nélkül érkezik, teljesen váratlanul. Miért? Mert a
szeretet hiszi, hogy megteheti ezt. Szaván foghatod Jézust, igen. De vésd az eszedbe, Õ is
szavadon fog téged. „Szeretlek, Uram.” Tudod mit jelent ez? Hisz neked annyira, hogy azt
mondja, „Rendben, akkor ezek szerint jöhetek, és kopogtathatok az ajtódon hajnali 2-kor.” Azt
jelenti, lelkész, hogy amikor éppen ezer dolgod van, Õ eljöhet, zörgethet az ajtódon és
mondhatja: „Itt vagyok; töltsünk együtt egy kis idõt!” Ezt jelenti.
És most eljött bejelentés nélkül, mire a lány: „Levettem alsóruhámat, hogyan ölthetném
fel? Megmostam lábaimat, hogyan piszkolhatnám be?” Na, és most itt ez a lány, aki képes volt
napjában 37-szer kimenni a piacra minden ok nélkül, csak azért, hogy esetleg összefusson ezzel a
férfival. A lány, aki a világon bármit megtett volna, hogy felkeltse a férfi figyelmét. És aztán ez
történik. Amikor felkeltetted valaki figyelmét, amikor már elnyerted a szerelmét, akkor gyakran
közönségessé válik.
Emlékszem, amikor életemben elõször utaztam keresztül az Andok hegységein a világ
legmagasabban fekvõ vasútvonalán. Ott ültem az ablak mellett szájtátva, gyönyörködve az
Andok szépségeiben; és ott volt velem egy idõs misszionárius, Holmer Crane, ott horkolt
mellettem. Azt gondoltam, „Hogy lehet ennyire érzéketlen, hogy nem látja Isten teremtésének
ezt a szépségét?” Néhány éve elvittem egy csapat egyetemistát ugyanoda, és miközben õk majd
kiestek a szemükön, én ott horkoltam mellettük. Miért? Mert amikor ugyanazt látod újra és újra,
a bûn miatt elveszíti különlegességét.
Férjek, ez figyelmeztetés nekünk a feleségeinkkel kapcsolatban. Attól a pillantástól,
amitõl valamikor elállt a szíved, ma is el kellene állnia. Nem az õ pillantása változott meg,
hanem a te szíved.
De ezt látjuk, és a lány ezt mondja: „A szerelem lélekölõ munkának tûnik.
Fáradságosnak tûnik szeretni.”
Emlékszel azokra az idõkre, hívõ, emlékszel azokra az idõkre, amikor imádkoztál, meg
felhívtál másokat és együtt imádkoztatok, és olvastad a Bibliát, és az igazságban akartál járni, és
ha úgy gondoltad, hogy esetleg megszomorítottad a Szentlelket, összetört a szíved és Istenhez
kiáltottál, és bármit megtettél volna, kerested Õt, könyörögtél hozzá, és mindenben az Õ
jelenlétére vágytál? De most, ha ma este 10-kor megjelenik, azt mondod „Jaj, Uram, mi az már
megint? Hiszen három napig Biblia konferencián voltam. Nem volt még elég?” Hát nem
szörnyen elkeserítõ? „Uram, fáradt vagyok. Hiszen...” - és a lelkészek a legrosszabbak. Ezért nem
szabadna, hogy egy lelkésznek TV-je legyen. Mert szó szerint: „Uram, mentálisan, és
mindenhogy, egyszerûen csak teljesen ki vagyok merülve.” Mármint, érzed, ahogy az Úr
noszogat „Vonulj félre velem! Tudom, hogy vasárnap este van és ki vagy merülve. Vonulj el
velem, és engedd, hogy betöltselek, és békét adjak annak a fáradt fejednek.” „Jaj, Uram, ez úgyse
fog menni. Én most, most inkább csak leülök és tévézek egy kicsit... de komolyan, kérlek Uram,
már megadtam, amivel tartozom, nem?”
Volt idõ, amikor még... Elég mulatságos, amikor vadiúj hívõ voltál, akárhová néztél,
Jézus arcát láttad. Mindenhol. Például túl sok pizzát ettél, furcsát álmodtál, és megpróbáltad
belemagyarázni. Jézus volt az. Minden Jézus. Egyszerûen annyira látni akartad Jézust. Vagy a
szél megcsiklandozta a tarkódat, „Jézus, te vagy az?” Kitaláltál dolgokat, mert csak Jézusra
vágytál. És most, amikor érett vagy, Jézus tényleg eljön, mint szerelmes, és megböködi a
szíved: „Gyere el velem!” És te letagadod, hogy õ az. Nem akarod, hogy õ legyen! „Áh, ez nem is
õ volt; ez nem az õ hangja. Csak beképzelem magamnak.” Volt idõ, amikor ha tényleg csak
beképzelted volna magadnak, akkor is elvonultál volna imádkozni. Kifogásként használtad
volna. „Hívtál, Uram?” Nézd, milyen hideggé válhat a szív!
Aztán, a 4. versben ezt olvassuk: „Szerelmesem benyújtotta kezét a résen, és szívem
felindult iránta. Fölkeltem, hogy ajtót nyissak szerelmesemnek, és kezemrõl mirha csepegett,
ujjaimról mirha folyt a kilincsre. Ajtót nyitottam szerelmesemnek, de szerelmesem már
megfordult, elment. Lelkem megindult beszédétõl, azért kerestem õt, de nem találtam,
kiáltottam, de nem válaszolt.”
Tudod, mi történik itt? Jézus mindig az az Isten, aki elhalad melletted. Kint vagy a vihar
közepén szenvedve, Õ arra sétál a vízen; úgy jön, mintha csak elhaladna melletted. Neked kell
megszólítanod. Az úton Emmausba, õ tovább menne. [vö. Lukács 24:28-29] Vissza kell
hívnod. „Ne, Uram; maradj még velünk egy darabig!”
Ezt jegyezzétek meg: Az igazi szeretet nagyon érzékeny, mint a Szentlélek. A Szentlélek
jelképe a galamb, Isten szeretetének érzékenysége. Isten szeretete csendesen hív, és
kegyelmesen újra hív; és kegyelmébõl talán még néhányszor hív. De elõbb vagy utóbb a hívás
elnémul. És tudod jól, hogy utána mi marad, ugye? Az, ami közületek sokakkal van. Az
imaéletetek abból áll, hogy leborultok, és úgy imádkoztok, mintha valami leárnyékolna, mintha
az imáitok a plafonig se jutnának. És egész idõ alatt kiáltotok „Ó, Istenem, ajándékozz meg a
jelenléteddel, a Te jelenléteddel! Ó, Uram, a te jelenlétedre vágyok.” És soha nem jön el. És te
felkelsz a földrõl és ágyba fekszel. Látod, a szeretetet könnyû megbántani. Hív, és noszogat. Ugye
tudod, mirõl beszélek? Volt olyan, amikor sok idõt töltöttél Vele, és aztán eljutottál oda, hogy ez
közönségessé vált, és amikor hívott téged, már nem mentél. És aztán elhallgatott, te meg
visszaemlékeztél, és utána eredtél. Kerested, de nem találtad meg.
Sosem felejtem el, Charo (a feleségem) és én egyszer valami nagyon nem-biblikus dolgot
tettünk. Õ elutazott az Államokba úgy 82 napra, hogy befejezze a tanulmányait, én meg Peruban
maradtam. Idõm legjavát a dzsungelben töltöttem. Amikor kijöttem Peruból, valamikor, nem is
tudom, melyik nap volt, de az a 80 nap végtelen hosszúnak tûnt. Szóval ott ültem a kis
lakásunkban és õ nem volt ott, és minden bajom volt, és borzalmasan hiányzott nekem. És
odamentem a szekrényhez, és elõvettem az egyik pulóverét. Olyan illata volt, mint neki. Úgyhogy
leültem az ágyra, és az arcomhoz emeltem a pulcsit. Nem is tudom, hogy segített, vagy csak még
jobban fájt tõle. Mert amim volt, az csak egy tétova illat, de a személy már nem volt sehol. És az
imaéletünkben is sokszor pont ugyanez a helyzet. Csak a megtagadott szerelmes hátrahagyott
illata. Krisztus felénk járt, mi meg sokadszorra: „Jaj, Uram, már ágyban vagyok. Ó, Uram, egész
nap szolgáltam.” Tudod, milyen bántó tud lenni, tudod milyen bántó a szeretetnek az elutasítás?
Milyen fájdalmas? Még mindig jobb, ha a szerelmes olyan, mint elefánt a porcelánboltban, amíg
legalább szenvedélyes. De a hideg közöny a másik ember felé az, ami meg fogja ölni azt az
embert.
Beszélünk róla, hogy megbántunk valakit azzal, hogy vétkezünk ellene. „Ó, vétkeztem
Isten ellen. Nem szabadott volna megnézni azt a TV mûsort.” Vagy „Vétkeztem Isten ellen. Nem
szabadott volna úgy beszélnem a testvéremmel.” „Vétkeztem Isten ellen. A szívem gondolatai
nem helyesek.” Na, akkor nézzük meg ezt! Isten eljön, hogy meglátogasson téged, te meg azt
mondod: „Nem.” Azt mondod, sértõ? Na, EZ sértõ!
Aztán a lány elindul megkeresni õt. És egy szörnyû dolog történik. Kiált hozzá, de nincs
válasz. . vers „Rám találtak az õrök, akik járják a várost. Megvertek, megsebeztek, letépték rólam
kendõmet a várfalak õrei.”
Hadd mondjak valamit. Ezek a fickók durván bánnak vele, ugye? Ha a király mellette
sétált volna, akkor rá se mertek volna nézni. Leszegték volna a fejüket ijedtükben. Látod,
barátom, nem érünk valami sokat magunkban. A király tisztított meg minket, a király öltöztetett
fel minket, és folyamatosan szükségünk van a király jelenlétére. A sátán nem fél a juhoktól. Sok
TV-s evangélista jobban tenné, ha megtanulná ezt. A sátán nem fél a bárányoktól. A pásztortól
fél, aki fölöttük õrködik. A várfalon álló õrök nem félnek a kislányoktól. A királyoktól félnek.
Amikor az egyház elhagyja a Királyát, amikor a Királya iránti szeretete ellanyhul, és mindenféle
bugyuta dolog kezdi lenyûgözni, (merthogy minden bugyutaság, ami nem a Királlyal
kapcsolatos) amikor a szemei bármi más felé fordulnak, akkor igen nagy veszélynek teszi ki
magát. A büszkesége magas hegyei oroszlánoktól, farkasoktól és párducoktól hemzsegnek. Az
utcák, amiken járnia kell, nem biztonságosak. Szüksége van a Király jelenlétére.
. vers „Esdekelve kérlek, Jeruzsálem lányai! Ha megtaláljátok szerelmesemet,
mondjátok meg neki, hogy a szerelem betege vagyok!” . vers „Mivel különb szerelmesed a
másokénál, ó, asszonyok szépe? Mivel különb szerelmesed a másokénál, hogy így esdekelsz
hozzánk?”
Vajon nem ezt mondják „Mégis minek keresnénk mi a te szerelmesedet? Nem lehet
valami nagy szám. Eljött az ajtód elé, te meg az ágyból se keltél ki. Azt akarod, hogy járjuk be a
várost éjnek idején, és keressünk meg valakit, aki eljött hozzád, te meg az ajtót sem nyitottad ki
neki? Hiszen az alapján, ahogy viselkedtél, nem lehet egy nagy durranás.”
Nem vagyok az a fajta, aki azt mondja: „Ha úgy élnénk, mint Jézus vagy ha Jézusnak
élnénk, az egész világ megtérne!” Ha azt tennénk, keresztre feszítenének. A világ utálta Jézust,
és ha mi elkezdünk úgy élni, mint õ, akkor minket is utálni fognak. De akkor legalább
észreveszik, hogy történik valami, nemde?
Kimegyünk és hirdetjük „A világnak Jézusra van szüksége!” Õk meg: „Van annyira
szüksége a világnak Rá, mint egy három autós garázsra, vagy egy terepjáróra vagy a focira? Van
akkora szüksége rá a világnak, mint erre a dologra az életedben, vagy arra? Mert láthatóan sok
dolog van az életedben, amire nagyobb szükséged van, mint Jézusra; szóval lennél olyan kedves,
és elmagyaráznád nekem, hogy mennyire van szüksége a világnak Jézusra? És miért olyan
különleges Õ? Kérlek, elmagyaráznád ezt nekem? Eléggé összezavar, ahogy elnézem az
életeteket. Mert nem úgy tûnik, hogy olyan nagy szükségetek lenne Rá. Nem úgy tûnik, mintha
olyan különleges lenne számotokra. Szóval egyáltalán miért fontolnám meg?" Elég kemény
feddés, de megnyílik tõle a lány, megsebzi a szívét, felnyitja a szemét. A feddés csodálatos dolog.
Csodálatos dolog. Mert hirtelen magához tér, felocsúdik. És tulajdonképpen errõl szól a
megtérés és a bûnbánat, nem? Magadba szállsz. Magadhoz térsz. Mi bajod van? Vagy teljesen
elment az eszed, vagy elfelejtetted õt, vagy soha nem is láttad õt? Csak ez a három lehetõség van.
Nos, lehet, hogy soha nem is láttad, így soha nem lett gyönyörûséges számodra? Vagy
elfelejtetted, milyen gyönyörûséges is, mert mindenfélével megtöltötted az életedet, amik aztán
eltompították a szívedet?
Vagy teljesen elment az eszed, hogy elfordulnál az élõ Istentõl és a vele való közösségtõl,
csak hogy közösségben lehess fából meg acélból meg mûanyagból készült dolgokkal?
Magába száll, és ezt mondja [10. verstõl] „Szerelmesem ragyogó és piros, tízezer közül is
kitûnik. Feje színtiszta arany, hajfürtjei hullámosak és hollófeketék. Szemei, mint galambok a
folyóvíz mellett, tejben fürödnek.” És csak mondja és mondja, majd a 16. versben így fejezi
be: „Ínye csupa édesség, és rajta minden oly kívánatos. Ilyen a szerelmesem, ilyen a kedvesem,
Jeruzsálem lányai!” Szinte megvadul. Egyszerûen megvadul. És ez része a kereszténységnek.
Úgy vélem, az apokaliptikus irodalom - gondolom nem ismeretlen ez a fogalom:
Jelenések könyve, és néhány rész Ezékiel könyvében. Apokaliptikus, kerék a kerékben... Ez a sok
ijesztõ és lenyûgözõ szimbólum, amik érthetetlenek. Van errõl egy elméletem. Úgy hiszem, hogy
akkor fordul ez elõ, amikor a következõ történik: amikor egy embert annyira elborít Isten egy
kijelentése, hogy az messze meghaladja az emberi felfogóképességét és messze meghaladja a
kifejezõképességet, annyira, hogy szinte összeomlik, szinte megtébolyodik. Olyasmiket lát,
amiket az elméje nem képes befogadni. Olyasmiket próbál elmondani, amiket az elméje nem ért.
És szinte háborodottnak tûnik. Nem ilyennek kéne lennie a kereszténységünknek ebben a
világban? Mi vagyunk azok, akik látták, amit az eszünkkel fel sem foghatunk. Arról akarunk
beszélni, amit nem tudunk szavakba önteni. És ez a lány is ezt teszi: „A feje fekete, mint a holló
és olyan, mint az arany.” Ezek az ellentmondásos képek... a nõ szinte összeroppan! Megpróbál
leírni egy szépséget, ami olyan nagy, hogy szinte beleõrül az ember. Úgy hiszem, ahhoz, hogy a
Mennyben lehess, sõt még ahhoz is, hogy megtérhess, és a Szentlélek lakjon benned,
természetfeletti megerõsítésre van szükség. Mert anélkül Isten szépségének a dicsõséges
jelenléte az õrületbe kergetne.
És errõl eszembe jut egy másik téma. Annyira elegem van a szabályszerû, teológiailag
korrekt protestáns prédikálásból. Annyira lenyûgöz minket, hogy minden egyes I-re feltegyük a
pontot, és mindent szépen megmagyarázzunk, és úgy beszélünk Istenrõl, mintha valami
matematikai egyenlet volna.
Ide figyelj! A lehetõ legrosszabb dolog, ami egy prédikátorral történhet, az az, hogy
civilizálttá és tiszteletreméltóvá válik. Bizonyos értelemben minden embernek, aki Istenrõl
beszél, bizonyos mértékig õrültnek kell tûnnie, mert Isten dicsõségérõl beszél. Az életünk arról
kellene szóljon, hogy Isten rabjai és megszállottjai vagyunk, ahogy John Piper mondja, hogy
Isten elborítsa életünket.
És aztán mi történik? 6. fejezet 1. vers: „Hová ment szerelmesed, asszonyok szépe?
Hová? Merre indult szerelmesed? Hadd keressük veled együtt!” Amikor az egyház megvadul
Jézus Krisztusért, az nagy felfordulást okoz. Amikor az egyház elfordul azoktól a dolgoktól, amik
nem okoznak igazi örömöt, és amikor az egyház szemei Jézuson csüngnek, és felbátorítja és
szinte megháborítja az Õ szerelme, nem tudom, pontosan mi fog történni, de Valami történni
fog.
És itt jön valami csodálatos dolog. A leány megvetette a szeretetét; közönséges
dologként kezelte. Idegen kezek beszennyezték õt, kicsúfolták. Minden lehetséges módon
megbántotta a szeretõjét.
És mit gondoltok, miféle választ érdemel ezek után? Hát, én nem tudom, pontosan mit
érdemelne, de tudom, milyen választ fog kapni. Mit gondoltok, hová ment a kedvese? Nos,
biztos ügyvédért ment, hogy elváljon. „Elegem van belõled. Többé nem akarlak látni.” Vagy talán
elment bizonyítékokat gyûjteni ellene, hogy elszomorítsa, hogy manipulálja, hogy
szemrehányást tehessen neki, hogy az orra alá dörgölje, mennyire kiábrándult belõle, hogy ettõl
végre összeszedje magát és úgy viselkedjen, ahogy kell.
Visszamegy hozzá, 2. vers: „Szerelmesem a kertjébe ment, a balzsamillatú
virágágyakhoz, hogy gyönyörködjék a kertekben, és liliomokat szedjen.” Mit csinál a férfi?
Elment virágokat szedni, hogy amikor az õ tévelygõ, és hidegszívû kedvese visszatér hozzá,
ajándékot adhasson neki. Látjátok, drága szentek, az ördög egy óriási hazug. „Na most
megcsináltad. Ó igen, jól elszúrtad. Tudtam én, hogy elõbb vagy utóbb, de eljön ez a nap. Elege
van belõled...” Nagyon fontos, hogy megértsd, hogy sosem lesz elege belõled! Egyetlen pillantás,
és a szíve gyorsabban ver. És amikor már mindent megtettél, hogy hozzá gyere vagy épp, hogy
kemény szívvel elfuss tõle, amikor keresed, hogy hogyan menekülj el tõle, vagy hogy hogyan
engeszteld ki õt; mihelyst elmentél, Õ elkezd számodra ajándékokat keresni. És ezt nehéz
elhinni. Ugyanakkor magát az Evangéliumot is nehéz elhinni.
Imádkozzunk! Atyám, remélem, remélem, hogy soha, bárcsak soha ne lenne olyan, hogy
hallom a hangod vagy érzem, ahogy a szívemet noszogatod, és ne futnék örömmel hozzád,
tudván, hogy a Király hív engem, és remélem, hogy ez majd segít nekünk, hogy imádkozzunk, és
felismerjük, hogy az ima, több mint munka, több mint közbenjárás, több mint a kegyelemben
való részesülés; hogy az ima: gyönyörködés Benned. Milyen gyönyörûséges vagy! Nyisd fel a
szemünket, Uram! Jézus nevében. Ámen.