Szerző Téma: John Piper - videók és írásai  (Megtekintve 23683 alkalommal)

0 Felhasználó és 1 vendég van a témában

Nem elérhető Zoltan

  • Moderátor
  • Fórumlakó
  • *
  • Hozzászólások: 3291
  • Nem: Férfi
Dátum: 2013. Szeptember 01. - 09:08:15
Egy másik nagyon jó és komoly tanító.
« Utoljára szerkesztve: 2013. Szeptember 02. - 18:24:09 írta Zoltan »

Mert kegyelemből tartattatok meg, hit által; és ez nem tőletek van: Isten ajándéka ez;
Mert ő tőle, ő általa és ő reá nézve vannak mindenek. Övé a dicsőség mindörökké.


Nem elérhető Zoltan

  • Moderátor
  • Fórumlakó
  • *
  • Hozzászólások: 3291
  • Nem: Férfi
Válasz #1 Dátum: 2013. Szeptember 01. - 09:20:55
Miért kell újjászületnünk? – John Piper


“Titeket is megelevenített, akik holtak voltatok a ti vétkeitek és bűneitek miatt, melyekben jártatok egykor e világ folyása szerint, a levegőbeli hatalmasság fejedelme szerint, ama lélek szerint, mely most az engedetlenség fiaiban munkálkodik; akik között forgolódtunk egykor mi is mindnyájan a mi testünk kívánságaiban, cselekedvén a testnek és a gondolatoknak akaratát, és természet szerint haragnak fiai voltunk, mint egyebek is: de az Isten gazdag lévén irgalmasságban, az Ő nagy szerelméből, mellyel minket szeretett, minket, kik meg voltunk halva a vétkek miatt, megelevenített együtt a Krisztussal – kegyelemből tartattatok meg! És együtt feltámasztott és együtt ültetett a mennyekben, Krisztus Jézusban: hogy megmutassa a következendő időkben az Ő kegyelmének felséges gazdagságát hozzánk való jóságából a Krisztus Jézusban. Mert kegyelemből tartattatok meg, hit által; és ez nem tőletek van: Isten ajándéka ez; nem cselekedetekből, hogy senki ne kérkedjék.”  Efézus 2:1–10

A leghatalmasabb könyvek egyike Istenről, amit valaha írtak a Kálvin János Institutes című könyve, ami ezzel a mondattal kezdődik: “Szűkebb értelemben véve minden igazi és a tiszta bölcsesség, amivel rendelkezhetünk, tulajdonképpen két részre osztható: Isten és magunk ismerete.” Amire napjainkban emlékeztetnünk kell magunkat az nem az, hogy Isten megismerése nehéz lenne és nehéz lenne elfogadni Őt — az többé kevésbé nyilvánvaló — hanem az, hogy önmagunkat éppen olyan nehéz megismerni és elfogadni. Valójában ez azért nehéz, mert önmagunk igazi megismerése először is feltételez egy igaz Isten ismeretet, másrész hajlamosak vagyunk azt hinni, hogy ismerjük magunkat, holott az állapotunk mély megismerése Isten segítsége nélkül valójában meghaladja a felfogóképességünket.

Ki ismerheti az emberi szívet?   
           

Jeremiás próféta a következőt írta: “Csalárdabb a szív mindennél, reménytelenül beteg; ki értheti meg azt?” (Jeremiás 17:9). Dávid mondja a Zsoltár 19.13-ban: “Ki veheti észre a tévedéseket? Titkos bűnöktől tisztíts meg engemet.” Más szavakkal: mi sohasem juthatunk a bűneink megismerésének végére. Ha a bűneink bocsánata a bűneink teljes megismerésén múlna, mindannyian elpusztulnánk. Senki sem ismeri a bűneinek sokaságát. Több az, minthogy bárki megismerhetné.

A Biblia azonban nem hagy bennünket kétségek között, hanem segít, hogy megismerhessük magunkat. Az a tény azonban, hogy nem ismerhetjük meg teljesen magunkat, hogy mennyire vagyunk bűnösök, nem jelenti azt, hogy ne tudhatnánk, hogy milyen mélyen bűnösök vagyunk. A Bibliának van egy világos és megsemmisítő üzenete a saját állapotunkra vonatkozóan. Ennek az értelme az, hogy meg fogjuk tudni, amit meg kell ismernünk és örömmel fogunk ujjongani, amikor Isten megadja azt nekünk.

Miért kell újjászületnünk?

Egy komoly dilemma számunkra az újjászületés kérdése. Hallottuk, hogy Jézus azt mondta a János 3:7-ben: “Újjá kell születnetek.” A János 3:3-ban pedig a következőt mondta: “Ha valaki nem születik újjá, nem láthatja meg Isten királyságát.” Más szavakkal: rendkívül fontos, hogy újjászületettek legyünk. Ezen múlik, hogy a mennybe vagy a pokolba jutunk. Nem fogjuk meglátni Isten királyságát, ha nem születünk újjá. Ezért a kérdés ma az: miért szükséges ez? Miért nem elegendő valami más megoldás, mint például: egy új életet kezdeni, erkölcsileg megjavulni vagy önfegyelmet gyakorolni? Miért van szükség erre a radikális, szellemi, természetfeletti dologra, amit újjászületésnek hívnak? Ezt a kérdést próbáljuk megválaszolni most.

Kórmeghatározás: halottak vagyunk

Az Efézus 2-ben Pál kétszer beszél az újjászületésünkről az 1. és az 5. versben, amikor azt mondja, hogy halottak vagyunk a vétkeink miatt. Az 1. vers: “Halottak voltatok a vétkeitek és bűneitek miatt . . .” 4-5 versek: “Azonban Isten gazdag lévén kegyelemben, az Ő nagy szeretete miatt, amivel minket már akkor szeretett, amikor halottak voltunka vétkeink miatt, megelevenített bennünket  együtt a Krisztussal — kegyelemből tartattunk meg.” Pál kétszer írja nekünk, hogy “halottak” voltunk.

Gyógymód : “Isten megelevenített bennünket”


A gyógymód a halálra az 5. versben található: “Isten megelevenített bennünket.” Sosem fogod megtapasztalni Isten óriási szeretetének teljességét magadra nézve, ha nem látod az Ő szeretetét a korábbi halott (érzéketlen) állapotoddal kapcsolatban. A 4. vers azt mondja, hogy az Ő mérhetetlenül nagy szeretete pontosan abban mutatkozik meg, hogy akkor elevenít meg bennünket, amikor még halottak voltunk. “De az Isten gazdag lévén irgalmasságban, az Ő nagy szerelméből, mellyel minket szeretett, amikor halottak voltunka vétkeink miatt, megelevenített bennünket együtt a Krisztussal.” Az irántunk való nagy szeretete miatt elevenített meg bennünket. Ha nem tudod, hogy halott voltál, nem fogod megismerni Isten szeretetének teljességét.

Ragadjuk meg ezt a csodát: “Ő megelevenített bennünket”, hogy valóban olyanok legyünk, mint akit Jézus újjászült. Korábban nem volt szellemi életünk, de Isten felébresztett bennünket a szellemi halál állapotából és most élünk. Ez ugyanaz, amit Jézus mond, hogy újjá kell születnünk a Szellem által (János 3:5) és “A Szellem az, Aki életet ad” (János 6:63).

Új szövetségi szeretet


Azt mondhatjuk tehát, hogy a megelevenítő újjáteremtés munkája Isten nagy kegyelméből és szeretetéből fakad. “De Isten (1) gazdag lévén kegyelemben, (2) az Ő nagy szeretete miatt, amivel minket szeretett, amikor mi még halottak voltunk a vétkeink miatt, megelevenített bennünket együtt a Krisztussal.” Ez az újszövetségi szeretet. Ez Isten szeretete, ahogyan a Menyasszonyát szereti. Halott állapotban találja őt (Ezékiel 16:4-8), halálra adja a Fiát érte és megeleveníti és megtartja őt örökre. “Örök életet adok nekik” – mondta Jézus “és ők sosem halnak meg, és senki sem ragadhatja ki őket az én kezemből” (János 10:28).

Miért kell újjászületni?


A kérdés tehát így hangzik: mit jelent ez a halott állapot, érzéketlenség? Legalább tíz válasz van erre az Újszövetségben. Ha becsületesen és imádkozó szívvel végiggondoljuk azokat, akkor mélységes alázatra int bennünket és meglepetést okoz nekünk az újjászületés ajándéka. Ezért azt a célt tűztem ki magam elé, hogy az első hét válaszról beszéljek most és a további háromról azt követően feltéve a nagy kérdést, hogy “Valóban szükséges újjászületni?” Csak akkor nyerhetjük el a bűnbocsánatot és a megigazulást? Különben nem juthatunk a mennybe? De félretesszük ezt a kérdést kicsit későbbre.

A következőkben hét bibliai magyarázatot találunk a halott állapotunkról, ami elválaszt bennünket az újjászületéstől, ezért van szükségünk arra.

1. Újjászületés nélkül meghalunk a vétkeink és a bűneink miatt (Efézus 2:1-2).


A halál az élet hiányát jelenti. Nem fizikai vagy erkölcsi élet hiányát. Az 1. vers azt mondja: Mi “jártunk” a világ “folyása” szerint. A 2. vers pedig a következőt: A test “kívánságai” vezéreltek minket és “a test és a gondolatunk akaratát vittük véghez”. Nem vagyunk halottak abban az értelemben, hogy nem tudunk vétkezni. Halottak vagyunk azonban olyan értelemben, hogy nem láthatjuk és nem érzékelhetjük Krisztus dicsőségét. Szellemileg vagyunk halottak. Nem vagyunk érzékenyek Istenre, Krisztusra és az ő szavára. A további kilenc leírásban nyilvánvalóvá tesszük, hogy mik szükségesek az újjászületéshez.

2. Újjászületés nélkül, természet szerint a harag gyermekei vagyunk (Efézus 2:3).


A 3. vers mondja: “természet szerint a harag fiai vagyunk, mint egyebek is.” Ez a pont világossá teszi, hogy a problémánk nem csupán abban van, amit teszünk, hanem az amilyen állapotban vagyunk. Újjászületés nélkül én magam vagyok a probléma. Nem te vagy a fő problémám. Nem a szüleim voltak a fő problémám. Nem az ellenségeim a fő problémám. A saját magam állapota a fő probléma számomra. Nem a tetteim, nem a körülményeim és nem az emberek az életemben, hanem a saját természetem a legmélyebb személyes problémám.

Nekem alapvetően nem volt jó természetem és rossz dolgokat tettem, mert rossz természetet kaptam. “Ímé én vétekben fogantattam, és bűnben melengetett engem az anyám.” (Zsoltár 51:5). Ez vagyok én. A saját természetem önző, egocentrikus, követelőző és nagyon képzett annak megcselekvésében, amit úgy érzel, mintha a te problémád lenne. Ha az első válaszod erre az állításra az, hogy én megismertem az embereket olyanoknak amilyenek, akkor teljesen vak lehetsz a saját szíved csalárdságát illetően.

Pál olyannak írja le az újjászületés előtti természetünket, mint a “harag gyermekei.” Más szavakkal Isten haragja van rajtunk olyan módon, ahogyan egy szülő viszonyul a gyermekéhez. A természetünk annyira lázadó, önző és szeretetlen Isten felsége iránt, hogy az Ő szent haragja természetes és jogos válasz ránk nézve.

3. Újjászületés nélkül a sötétséget szeretjük és gyűlöljük a világosságot (János 3:19-20).


“Ez pedig a kárhoztatás, hogy a világosság e világra jött, és az emberek inkább szerették a sötétséget, mint a világosságot; mert az ő cselekedeteik gonoszak voltak. Mert mindenki, aki hamisan cselekszik, gyűlöli a világosságot és nem megy a világosságra, hogy az ő cselekedetei fel ne fedessenek;”. (János 3:19-20)

Ebben az igében Jézus világosan megmagyarázza, hogy a természetünk ki akarja kerülni az újjászületést. Nem vagyunk semlegesek, amikor szellemi világosság közeledik, mert ellene állunk annak. Nem vagyunk közömbösek, mikor a szellemi sötétség elborít bennünket, mert elfogadjuk azt. Az újjászületés nélküli szeretet és a gyűlölet munkálkodnak a szívünkben. Ezek pontosan az ellenkező módon hatnak, mint  kellene: gyűlölet az iránt, amit szeretnünk kellene és annak szeretete, amit gyűlölni kellene.

4. Újjászületés nélkül a szívünk kemény, mint a kő (Ezékiel 36:26; Efézus 4:18).


Láthatjuk az Ezékiel 36:26–ból, ahol Isten azt mondja: “És adok néktek új szívet, és új lelket adok belétek, és elveszem a kőszívet testetekből, és adok néktek hússzívet.” Az Efézus 4:18-ban Pál bemutatja az újjászületés előtti sötét állapotunkat: elidegenedés, tudatlanság, a szív megkeményedése. “Kik értelmükben meghomályosodtak, elidegenedtek az isteni élettől a tudatlanság miatt, mely az ő szívük keménysége miatt van bennük.” A problémánk hátterében nem tudatlanság van. Valami mélyebb dologról van szó: “a tudatlanság a szívünk keménysége miatt van bennünk.” A tudatlanság bűnös tudatlanság, és nem ártatlan tudatlanság, mert az a szív keménységében és ellenállásában gyökerezik. Pál azt mondja a Róma 1:18-ban, hogy mi feltartóztatjukaz igazságot hamissággal. Nem a tudatlanság a legnagyobb problémánk, hanem a keménység és az ellenállás.

5. Újjászületés nélkül képtelenek vagyunk engedelmeskedni vagy örömöt okozni Istennek (Róma 8:7-8).


A Róma 8:7-8-ban Pál azt mondja: “A test gondolata ellenségeskedés Isten ellen; minthogy az Isten törvényének nem engedelmeskedik, mert nem is teheti. Akik pedig testben vannak, nem lehetnek kedvesek Isten előtt”. A következő versről azt mondhatjuk, amit Pál mond a “test gondolatáról” és a “testben” való életről. Azt mondja a 9. versben: “De ti nem vagytok testben, hanem szellemben, ha ugyan az Isten Szelleme lakik bennetek.” Más szavakkal; azok akik nem születtek újjá és ezért nincs bennük a Szent Szellem, hanem csak “testben” vannak, ellenállnak azoknak, akik újjászülettek és bennük van a Szent Szellem. “Ami Szellemtől születik szellem az és ami testtől születik, test az” (János 3:5).

Ez az a pont, ahol a Szent Szellem nélkül, a gondolataink annyira ellenállnak Isten hatalmának, hogy nem fogunk és nem is engedelmeskedünk neki. “A test gondolata ellenségeskedés Istennel, minthogy az Isten törvényének nem engedelmeskedik, mert nem is teheti.” Ha pedig nem tudunk engedelmeskedni neki, akkor nem is lehetünk kedvesek Ő előtte. “Azok, akik testben vannak nem lehetnek kedvesek Isten előtt”. A halál, a sötétség, a keménység távol tart minket Istentől mindaddig, míg Isten véghezviszi az újjászületésünket.

6. Újjászületés nélkül képtelenek vagyunk elfogadni az evangéliumot (Efézus 4:18; 1 Korinthus 2:14).


Az 1 Korinthus 2:14-ben Pál egy további bepillantást enged nekünk ebbe a sötét és kemény állapotba, ami miatt képtelenek vagyunk engedelmeskedni. Pál a következőt mondja: “A természetes személy (az újjá nem született személy természeténél fogva) nem fogadja el Isten Szellemének dolgait, mert számára azok bolondságok és képtelen megérteni azokat, mert azok szellemileg érzékelhetők.” A probléma nem az tehát, hogy Isten dolgai meghaladják az ember elmebeli felfogóképességét. A probléma az, hogy azokat az ember eredeti természete szerint ostobaságnak tartja. “Nem fogadják el Isten Szellemének dolgait, mert azok ostobaságok számukra.” Valójában azok ostobaságok számukra, és ezért nem képesek megragadni azokat.

Azt gondolod, hogy ez egy erkölcsi “lehetetlenség”, de nem, ez egy fizikai “lehetetlenség.” Pál később a következőt mondja: “A természetes személy . . .nem képes megérteni azokat,” ami azt jelenti, hogy a szíve annyira ellenáll azok elfogadásának, hogy az elme a szív lázadását igazolja ostobaságoknak látva Isten dolgait. Az ellenállás annyira erőteljes, hogy a szív egyszerűen nem tudja befogadni a Szellem dolgait. Ez valójában egy képesség hiányát jelenti. Azonban az nem egy kierőszakolt képesség hiány, mert az újjászületés nélkül a személy egyszerűen nem képes arra és ezért nem akarta azt. A természeti személy (testi ember) számára a bűn előnyben részesítése annyira erős, hogy egyszerűen nem képes a jót választani. Ez egy valós és szörnyű rabszolgaság, de nem ártatlan rabszolgaság.

7. Újjászületés nélkül képtelenek vagyunk Jézushoz jönni és elfogadni mint Urat (János 6:44, 65; 1 Korinthus 12:3).

Az 1 Korinthus 12:3-ban Pál azt mondja: “Senki sem mondhatja, hogy ‘Jézus Úr’ csak a Szent Szellem által.” Ez nem jelenti azt, hogy egy színész a színpadon vagy egy képmutató ember a gyülekezetben – a Szent Szellem nélkül – ne tudná kimondani a következő szavakat: “Jézus Úr”. Ez nem jelenti tehát azt, hogy valaki nem tudná kimondani azt a Szellem által való újjászületés nélkül. Erkölcsileg lehetetlen, hogy a halál, a sötétség, a keménység és az ellenálló szív ünnepelje Jézust uralmát az ő élete felett, anélkül, hogy újjá lenne születve.

Vagy, ahogyan Jézus mondja háromszor a János 6-ban, hogy senki sem tud Ő hozzá jönni, csak ha az Atya vonzza őt. Amikor ez a vonzás elvisz egy személyt a Jézussal való élő kapcsolatra, azt hívjuk újjászületésnek. A 37. vers mondja: “Mindenki, akit nekem ad az Atya, én hozzám jön;”  A 44. vers mondja: “Senki sem jöhet én hozzám, csak ha az Atya vonzza őt;.” A 65. vers mondja: “senki sem jöhet én hozzám, csak ha az én Atyámtól megadatott neki.” Mindezek a csodálatos munkák: a vonzza, a megadatott és a megadja – Isten újjáteremtő munkája. Ezek nélkül nem vagyunk képesek Krisztushoz jönni, mert nem akarunk hozzá jönni. Ez az, aminek meg kell változnia az újjászületéskor.

Egy személyes és sürgős válasz

Lehetne többet is mondani arról, hogy miért szükséges az újjászületés, de elég ennyi mára. Befejezésként menjünk vissza az Efézus 2:4-5 csodálatos, reményt keltő szavaihoz: “de az Isten gazdag lévén irgalmasságban, az Ő nagy szerelméből, mellyel minket szeretett, minket, kik meg voltunk halva a vétkek miatt, megelevenített együtt a Krisztussal – kegyelemből tartattatok meg!.”

Két mód van arra, hogy ezt megválaszoljuk: Az egyik teológiai és személytelen; a másik személyes és sürgős. Az egyik azt mondja: hogyan lehetséges ez és hogyan lehetséges az? A másik azt mondja: Isten adott egy lehetőséget számomra itt és ma. Isten szól hozzánk ezen az íráson keresztül ma. Isten kegyelme és szeretete, de különösen a kegyelem látszik reménytelenül szükségesnek és csodálatosnak számomra ma. Ó Isten, engedelmeskedem a te csodálatos kegyelmednek ma, ami elérkezett számomra, felébresztett, meglágyított és nyitottá tett engem. Hála legyen Istennek kegyelme gazdagságáért, nagy szeretetéért és az Ő kegyelme erejéért.

Miért szükséges újjászületnünk?

2. rész


“Ami kezdettől fogva volt, amit hallottunk, amit szemeinkkel láttunk, amit szemléltünk, és kezeinkkel illettünk, az életnek Igéjéről. (És az élet megjelent és láttuk és tanúbizonyságot teszünk róla és hirdetjük néktek az örök életet, amely az Atyánál volt és megjelent nékünk;) Amit hallottunk és láttunk, hirdetjük néktek, hogy néktek is közösségetek legyen velünk, és pedig a mi közösségünk az Atyával és az ő Fiával, a Jézus Krisztussal. És ezeket azért írjuk néktek, hogy örömetek teljes legyen. És ez az az üzenet, amelyet tőle hallottunk és hirdetünk néktek, hogy az Isten világosság és nincsen ő benne semmi sötétség. Ha azt mondjuk, hogy közösségünk van vele, és sötétségben járunk; hazudunk és nem az igazságot cselekedjük. Ha pedig a világosságban járunk, amint ő maga a világosságban van: közösségünk van egymással, és Jézus Krisztusnak, az ő Fiának vére megtisztít minket minden bűntől. Ha azt mondjuk, hogy nincsen bűn mi bennünk, magunkat csaljuk meg és igazság nincsen mi bennünk. Ha megvalljuk bűneinket, hű és igaz, hogy megbocsássa bűneinket és megtisztítson minket minden hamisságtól. Ha azt mondjuk, hogy nem vétkeztünk, hazuggá tesszük őt, és az ő igéje nincsen mi bennünk.”  1 János 1:1–10

Az Efézus 2:4-5 alapján elkezdtük megválaszolni a kérdést:

Miért kell újjászületnünk? 


“De az Isten gazdag lévén irgalmasságban, az Ő nagy szerelméből, mellyel minket szeretett, Minket, kik meg voltunk halva a vétkek miatt, megelevenített együtt a Krisztussal – kegyelemből tartattatok meg!”

Azt mondtam, hogy az “Isten megelevenített bennünket” valójában ugyanaz, mint az újjászületés. A miért kérdésnek az oka pedig az, hogy azért van szükségünk újjászületésre, mert halottak voltunk. “Amikor még halottak voltunk a vétkeink miatt, Isten megelevenített bennünket.” Ez az amire szükségünk van: a szellemi élet csodájának létrehozására a szívünkben. Az ok pedig, amiért szükségünk van arra az, hogy szellemileg halottak vagyunk: azaz képtelenek vagyunk meglátni, érezni vagy megragadni Krisztus szépségét és értékét olyannak, amilyen Ő valójában. Akik nincsenek újjászületve, nem mondhatják Pállal együtt, hogy “Mindent kárnak ítéltem a megismert Krisztus Jézus Uram mindent felül múló értéke miatt.”

Az előzőekben elkezdtük leírni azt az állapotot, amit halálnak hívunk. Beszéltem róla, hogy tízféle módon írnám le ezt az állapotot az Újszövetségből. Az előzőekben a következőkről beszéltük:

    Halottak vagyunk a vétkeink és a bűneink miatt (Efézus 2:5).
    Természet szerint a harag gyermekei vagyunk (Efézus 2:3).
    Szeretjük a sötétséget és gyűlöljük a világosságot (János 3:19-20).
    A szívünk olyan kemény, mint a kő (Ezékiel 36:26; Efézus 4:18).
    Képtelenek vagyunk engedelmeskedni vagy tetszeni Istennek (Róma 8:7-8).
    Képtelenek vagyunk elfogadni az evangéliumot (Efézus 4:18; 1 Korinthus 2:14).
    Képtelenek vagyunk Krisztushoz jönni és elfogadni Őt Urunknak (János 6:44, 65; 1 Korinthus 12:3).

Tehát az állapotunk választ el bennünket az újjászületéstől.

Most térjünk rá állapotunknak arra az utolsó három leírására, amik elválasztanak bennünket az újjászületéstől.

8. Újjászületés nélkül a bűn szolgái vagyunk (Róma 6:17).


Pál a bűn szolgaságából való megszabadulásunkat ünnepli, Istennek adva ezért hálát. A Róma 6:17-ben ezt mondja: “De hála legyen az Istennek, hogy jóllehet a bűn szolgái voltatok, szívből engedelmeskedtetek azoknak a tanításoknak, amik eljutottak hozzátok.” Korábban szerettük a bűnt, amit nem voltunk képesek elhagyni vagy háttérbe szorítani. Azután történt valami. Megtörtént az újjászületés. Isten adott nekünk egy új szellemi életet, egy új természetet, ami gyűlöli a bűnt és szereti az igazságot. Pál ezért ad hálát Istennek, és nem embereknek, ezért a hatalmas szabadulásért: “Hála legyen az Istennek, hogy jóllehet a bűn szolgái voltatok, szívből engedelmeskedtetek.” Mindaddig, amíg Isten fel nem ébreszt bennünket a szellemi halál állapotából és nem ad nekünk egy új életet, hogy örömöt találjunk a bűn elhagyásában és a szent életben, addig a bűn szolgái voltunk és nem voltunk képesek elnyerni a szabadságot. Ez az, amiért szükséges újjászületni.

9. Újjászületés nélkül a Sátán szolgái vagyunk (Efézus 2;1-2; 2 Timótheus 2:24-26).


Ez az egyik óriási dolog a szellemi halállal kapcsolatban. A halott állapotunk érzékeny a gonosz dolgaira. Tökéletesen összhangban van a gonosszal. Figyeljünk arra, hogy mit írt Pál a halott állapotunkról az Efézus 2:1-2-ben: “Titeket is megelevenített, akik holtak voltatok a ti vétkeitek és bűneitek miatt, melyekben jártatok egykor e világ folyása szerint, a levegőbeli hatalmasság fejedelme szerint, ama lélek szerint, mely most az engedetlenség fiaiban munkálkodik;” Más szavakkal: az újjá nem született személyt az jellemzi, hogy vágyai és döntései a levegőbeli hatalmasság fejedelmével “összhangban” vannak. Az újjá nem született személy legfeljebb kigúnyolhatja a gonoszról szóló elképzelést. Természetesen, semmi sem jellemző jobban a hazugság atyjára, minthogy letagadja saját létezését. A gonosznak való szolgaság állapotát legvilágosabban a 2 Timótheus 2:24-26 írja le. Ez egy figyelmeztetés a szolgálók számára arra vonatkozóan, hogy hogyan szabadítsák meg az embereket a gonosz (rab)szolgaságából: “Az Úr szolgájának pedig nem kell torzsalkodni, hanem legyen mindenkihez nyájas, tanításra alkalmas, türelmes. Aki szelíden fenyíti az ellenszegülőket; ha talán adna nékik az Isten megtérést az igazság megismerésére, és felocsúdnának az ördög tőréből, foglyokká tétetvén az Úr szolgája által az Isten akaratára.”

Amikor Pál arról beszél, hogy “talán adna nékik az Isten megtérést az igazság megismerésére”, ez az, ami tulajdonképpen az újjászületéskor megtörténik. Ez a kulcsa az embereknek a gonosz fogságából való kiszabadulásának. Isten megadja a bűnbánat érzését, azaz felébreszti az életet, ami megláttatja a bűnt, annak pusztító hatásával együtt, valamint Krisztus szépségét és értékét, és ez az igazság szabaddá teszi a foglyot. Ez valami olyasmi, mint ami akkor történik, amikor egy személy a sötétben megsimogat egy nyakában lógó ebonit rudat, és akkor szellemi világosság támad és ő ugyan nem látja az ebonit rudat, de meglát egy svábbogarat és messzire elhajítja azt. Ez az, ahogyan az ember szabaddá válik az ördögtől. Mindaddig, amíg Isten nem cselekszi meg velünk az újjászületés csodáját, a hazugság atyjának a rabságában éljük az életünket, mivel azt szeretjük, ha megmondhatjuk magunknak mi való a kedvünkre.

10. Újjászületés nélkül, nincs semmi jó bennünk (Róma 7:18).

Nos ez egy érthetetlen állítás az újjá nem született hitetlen emberek számára, akik úgy gondolják, hogy nagyon jól tudják mi a jó és ők sok jó dolgot tesznek és tehetnének sokkal több gonosz dolgot is, mint amit tesznek. Ennek az állításnak így nincs semmi értelme, ugyanis semmi jó nincs bennünk a bűntudatra ébredésünk előtt. Ha nem győződünk meg arról, hogy amit Isten tett az mind jó és amitől Isten szenved az mind elpusztul, akkor nem Isten kegyelmére támaszkodva, hanem Isten kegyelmének hajszolása érdekében cselekszünk valamit. Bizonyos értelemben, természetesen az ember (lélek, értelem, szív, agy, szem, kéz) és az emberi társadalom szerkezete (házasság, család, kormány, üzleti élet) mind jó dolgok. Isten hozta létre és tartja fenn azokat. Jó, hogy ezek léteznek. Azonban ezek mind Isten dicsőségére léteznek. Isten megparancsolta nekünk, hogy teljes szívvel és lélekkel szeressük Őt. (Máté 22:37). Megparancsolta nekünk, hogy az Ő kegyelmére támaszkodva használjuk mindazt, amit elkészített annak érdekében, hogy megmutassuk az Ő értékét. (1 Péter 4:11). Ha az emberek cselekszik mindezeket, amiket Ő elkészített anélkül, hogy az Ő kegyelmére támaszkodnának, és anélkül, hogy megmutatnák az Ő értékét, akkor ők árúba bocsátják Isten munkáját. A hitetlenség eszközeivel teszik ezt és ezért tönkre is teszik azt.

Ezért, amikor Pál a Róma 7.18-ban azt mondja, hogy “Mert tudom, hogy nem lakik én bennem, azaz a testemben jó; mert az akarás megvan bennem, de a jó véghezvitelét nem találom,” ennek az oka, ami miatt hozzátesz egy minősítést, hogy “azaz a testemben.” Vannak azonban jó dolgok Pál életében az újjászületés után. Jó a hit. Jó a Szent Szellem. Jó az új szellemi természet. Jó a szellemben való növekedés. Azonban az ő testében, azaz az ő újjá nem született természetes személyében, nincs semmi jó. Minden, ami a teremtéskor jó volt megromlott az ember-centrikus és nem az Isten-centrikus szolgai kapcsolat kialakulása által.

Ez a mi 10 ponttal jellemzett állapotunk újjászületés nélkül. Újjászületés nélkül Pál Efézus 2.12-ben mondott szavai érvényesek ránk: “Krisztus nélkül valók voltatok, Izráel társaságától idegenek, és az ígéret szövetségeitől távolvalók, reménységetek nem volt, és Isten nélkül valók voltatok e világon;” Ez az, amiért újjá kell születnünk. Újjászületés nélkül reménytelen állapotban vagyunk. Nem lehet azt megjavítani az erkölcs megjobbításával. A halott emberek nem képesek megjavulni. A halott embereknek egy dologra van szükségük, mielőtt bármi is történhetne velük: Élővé kell válniuk. Újjá kell születniük.

A kérdés másik fele

Mostanáig csak a miért kérdés egyik felével foglalkoztam: Miért kell újjászületnünk? Valójában ennek két jelentése van. Az egyiket már megválaszoltuk: miért nincs szellemi életem és miért nem vagyok képes megszerezni azt a magam számára? Megválaszoltuk ezt a kérdést, hogy azért nem, mert lázadók, önzők, követelőzők, kemények és ellenállók vagyunk a szellemi dolgokkal szemben és ezért képtelenek vagyunk meglátni Krisztus szépségét és értékét, és ezért képtelenek vagyunk hozzá jönni, hogy új életet kapjunk – újjá szülessünk. Ez azért van így, mert Isten természetfeletti munkájára van szükségünk ahhoz, hogy újjá tudjunk születni. Az első kérdés tehát az volt: Miért kell újjászületnünk?

Ez a kérdés azonban egy másik kérdést is magában foglal: mi szükséges az újjászületéshez? Mi jön létre újjászületéskor, amire szükségünk van? Mi az, amivel nem rendelkezünk újjászületés nélkül? Az első kérdés visszamutat arra a kérdésre, hogy milyen az állapotunk, ami miatt újjá kell születnünk. A második kérdés előre mutat és azt kérdezi, hogy mi válik valóra, amit csak az újjászületés hozhat létre? Ezzel fogunk most foglalkozni.

Mi az, amivel nem rendelkezünk újjászületés nélkül?

Miért szükséges egy új szellemi élet a Jézussal való kapcsolat által? Az egyik válasz az, hogy mert halottak vagyunk. A másik válasz pedig az, hogy ezen élet nélkül, nem fogunk rendelkezni … Mivel? Ez a kérdés most. Mi az, amivel nem fogunk rendelkezni ezen új szellemi élet nélkül?

Megpróbálom megmagyarázni ezt röviden most és annak gyakorlati részleteit a későbbiekben munkáljuk ki. Az ige amire most gondolok a János 3.8b: “Azért jelent meg Istennek fia, hogy az ördög munkáját lerontsa.” Ez az oka Jézus megtestesülésének — gondoljunk a Karácsonyra — , hogy rombolja az ördög munkáját. Meg fogjátok látni a kapcsolatot ebben az összefüggésben a megtestesülés és az újjászületés, vagyis a mi újjászületésünk és Jézus születése között.

A Menny Királysága

Engedjétek meg nekem, hogy egy összefoglaló választ adjak erre. Mi az, amivel nem fogunk rendelkezni újjászületés nélkül? Jézus válasza egyszerű, elsöprő és megsemmisítő: “Bizony, bizony mondom nektek, ha valaki nem születik újjá, nem láthatja meg Isten királyságát.” Újjászületés nélkül, nem láthatjuk meg Isten királyságát. Azaz, nem fogunk a mennybe menni. Örök pusztulás vár ránk. Mivel nem fogunk rendelkezni újjászületés nélkül? Nem fogunk rendelkezni semmi jóval. Örökös szenvedés lesz csupán a részünk.

Fontos azonban, hogy meglássuk miért van ez. Szabadságot kell adnunk Istennek, hogy az újjászületés által megmentsen bennünket. Az utat Ő készíti el számunkra a királyságba. Meg kell látnunk a kapcsolatot az újjászületés és a között, amit Isten elvégzett, hogy megmentsen minket Jézus halála és feltámadása által. Ezért öt egymással kölcsönösen kapcsolatban lévő választ fogok adni a kérdésre, először negatív formában, és végezetül pozitív formában. Mi az, amivel nem fogunk rendelkezni újjászületés nélkül? A válaszok a következők:

    Újjászületés nélkül nem fogunk egy megmentő hittel rendelkezni, hanem csak hitetlenkedéssel (János 1:11-13; 1 János 5:1; Efézus 2:8-9; Filip. 1:29; 1 Timótheus 1:14; 2 Timótheus 1:3).
    Újjászületés nélkül nem leszünk megigazultak, hanem elkárhozottak (Róma 8:1; 2 Korinthus 5:21; Galata 2:17; Fil. 3:9).
    Újjászületés nélkül nem leszünk Isten gyermekei, hanem az ördög gyermekei (1 János 3:9-10).
    Újjászületés nélkül nem fogjuk megteremni a szeretet gyümölcsét a Szent Szellem által, hanem csak a halál gyümölcsét (Róma 6:20-21; 7:4-6; 15:16; 1 Korinthus 1:2; 2 Korinthus 5:17; Efézus 2:10; Galata 5:6; 2 Thessz. 2:13; 1 Péter 1:2; 1 János 3:14).
    Újjászületés nélkül, nem lesz örökös örömünk az Istennel való közösségben, hanem csak örök szenvedés az ördöggel és az ő angyalaival (Máté 25:41; János 3:3; Róma 6:23; Jelenések 2:11; 20:15).

Ahhoz, hogy megismerjük magunkat és Krisztus nagyszerűségét és a megváltásunkat, meg kell ismernünk, hogy az újjászületés öt dologról szól. Ez az, ahonnan legközelebb folytatni fogjuk, azonban végezetül engedjétek meg nekem, hogy ez alkalommal pozitív módon Isten szavával fejezzem be.

    Amikor Isten kezdeményezi az újjászületésünket, a megmentő hit felébresztésre kerül, és egyesülünk Krisztussal. 1 János 5:1: “Mindaz, aki hiszi, hogy Jézus a Krisztus, Istentől született.” Nem Istentől született “lesz”, hanem már “most” Istentől született. Az első a hitünk, az élet pislákolása az újjászületés által.
    Amikor az újjászületés felébreszti a hitet és egyesít minket Krisztussal, akkor megigazulttá válunk — azaz igaznak tulajdoníttatunk — hit által. Róma 5:1: “Megigazulván azért hit által, békességünk van Istennel, a mi Urunk Jézus Krisztus által.” Az újjászületés felébreszti a hitet és a hit Krisztusra tekint megigazulásért, és Isten megelőlegezi a megigazulást számunkra, egyedül Krisztus miatt, és egyedül hit által.

    Amikor az újjászületés felébreszti bennünk a hitet és egyesít bennünket Krisztussal, akkor minden – a törvény által támasztott – akadály, hogy elfogadjuk Istent, elmozdításra kerül a megigazulás által. Így Isten befogad bennünket az Ő családjába, és az Ő fia képére formál minket. A János 1:12-13 szerint: “Valakik pedig befogadják őt, hatalmat ad azoknak, hogy Isten fiaivá legyenek, azoknak, akik az ő nevében hisznek; Akik nem vérből, sem a testnek akaratából, sem a férfiúnak indulatjából, hanem Istentől születtek.” Isten akaratából születünk ujjá és nem ember akaratából. Mi hiszünk Krisztusban és elfogadjuk Őt, és Isten tesz bennünket a törvényes örökösévé és szellemi gyerekekké.
    Amikor az újjászületés felébreszti bennünk a hitet és mi eggyé válunk Krisztussal és minden kárhoztatást megigazulás helyettesít. A szellemi örökbefogadás az életünk részévé válik, és megteremjük a szeretet gyümölcsét. Galata 5:6: “Mert Krisztus Jézusban sem a körülmetélkedés nem ér semmit, sem a körülmetélkedetlenség, hanem a szeretet által munkálkodó hit.” 1 János 3:14: “Mi tudjuk, hogy általmentünk a halálból az életbe, mert szeretjük a mi atyánkfiait. Aki nem szereti az ő atyjafiát, a halálban marad.”
    Tudjuk, hogy átmentünk a halálból az életre, mert szeretjük a testvéreinket.” Ahol újjászületés van, ott szeretet van. Végezetül, amikor az újjászületés felébreszti a hitet és összekapcsol bennünket Krisztussal, megigazulunk és felszabadul a Szent Szellem megszentelő ereje, rálépünk a keskeny útra, ami a mennybe vezet. És a mennyei öröm csúcspontja az Istennel való közösség lesz. “Ez pedig az örök élet, hogy megismerjenek téged, az egyedül igaz Istent, és akit elküldtél, a Jézus Krisztust.” (János 17:3). Az új életünk örömének csúcspontja Isten maga.

“Bizony, bizony mondom nektek, ha valaki nem születik újjá, nem láthatja meg Isten királyságát. . . . Ne csodálkozzatok, hogy ezt mondom nektek: “Újjá kell születnetek” (János 3:3, 7).

 By John Piper. ©2012 Desiring God Foundation. Website: desiringGod.org

Fordította. Abonyi Sándor

http://keskenyut.wordpress.com/2012/10/20/miert-kell-ujjaszuletnunk-john-piper/
« Utoljára szerkesztve: 2013. Szeptember 01. - 09:22:38 írta Zoltan »

Mert kegyelemből tartattatok meg, hit által; és ez nem tőletek van: Isten ajándéka ez;
Mert ő tőle, ő általa és ő reá nézve vannak mindenek. Övé a dicsőség mindörökké.


Nem elérhető Zoltan

  • Moderátor
  • Fórumlakó
  • *
  • Hozzászólások: 3291
  • Nem: Férfi
Válasz #2 Dátum: 2013. Szeptember 01. - 10:44:13
Mi történik az újjászületéskor? – John Piper

- 1. rész -
János 3.1-10.

“Volt a farizeusok közt egy ember, a neve Nikodémusz, a zsidók főembere. Ő Jézushoz jön éjjel, és azt mondja neki. Mester, tudjuk, hogy Istentől jöttél tanítóul; mert senki sem teheti e jeleket, amelyeket te teszel, csak ha az Isten van vele. Felel Jézus és monda neki. Bizony, bizony mondom neked, ha valaki újonnan nem születik, nem láthatja az Isten királyságát. Monda neki Nikodémusz. Mi módon születhetik az ember, ha vén? Vajon bemehet-e az anyjának méhébe másodszor, és születhetik-e? Felel Jézus. Bizony, bizony mondom neked, ha valaki nem születik víztől és Szellemtől, nem mehet be az Isten országába. Ami testtől született, test az és ami Szellemtől született, szellem az. Ne csodáld, hogy azt mondom neked. Szükséges nektek újonnan születnetek. A szél fú, ahová akar, és annak zúgását hallod, de nem tudod, honnan jön és hová megy. Így van mindenki, aki Szellemtől született. Felel Nikodémusz és monda neki. Mi módon lehetnek ezek? Felel Jézus és monda neki. Te Izráel tanítója vagy, és nem tudod ezeket?”

Elkezdtünk egy tanítássorozatot az újjászületésről. Jézus azt mondta Nikodémusznak a János 3.3-ban: “Bizony, bizony mondom neked: ha valaki újonnan nem születik, nem láthatja meg Isten királyságát.” Mindannyiunkhoz beszél, amikor ezt mondja, mert Nikodémusz nem egy speciális eset volt. Neked és nekem is újjá kell születni vagy nem fogjuk meglátni Isten királyságát. Ez azt jelenti, hogy nem leszünk megmentve; nem leszünk része Isten családjának és nem megyünk a mennybe, hanem helyette a pokolba fogunk menni.

Nikodémusz – a legvallásosabb zsidó vezetők – a farizeusok egyike volt. Jézus azt mondta nekik a Máté 23.15 és 33-ban: “Jaj néktek képmutató írástudók és farizeusok! mert megkerülitek a tengert és a földet, hogy egy pogányt zsidóvá tegyetek; és ha azzá lett, a gyehenna fiává teszitek őt, kétszerte inkább magatoknál. . . . Kígyók, mérges kígyóknak fajzatai, miképpen kerülitek ki a gyehennának büntetését?” Ez a tanítássorozat tehát, amit elkezdtünk nem egy jelentéktelen, hanem központi téma. Az örökkévalóság függ attól, amikor az újjászületésről beszélünk. “Ha valaki újjá nem születik, nem láthatja meg Isten királyságát.”

Az újjászületés kérdése felkavaró dolog

A korábbi üzenetben a miértekre koncentráltunk, ennél a sorozatnál a kérdésünk a következő lenne: Mi történik az újjászületéskor? Mielőtt ezt a kérdést megpróbálnám megválaszolni, engedjétek meg nekem, hogy megemlítsek egy nagyon komoly aggodalmamat ezzel az üzenettel kapcsolatban. Óvatos vagyok, de ez a tanítássorozat közületek sokakat mégis ki fog billenteni a lelki egyensúlyából — éppen úgy, ahogyan Jézus szavai is mindig felkavarnak bennünket, ha komolyan vesszük azokat. Ennek legalább három oka van

1) Reménytelen állapotunk

Jézus tanítása az újjászületésről szembesít bennünket a reménytelen szellemi, erkölcsi és a törvényen alapuló állapotunkkal, ami elválaszt bennünket Isten újjáteremtő kegyelmétől. Mielőtt az újjászületés megtörténik bennünk, szellemileg halottak vagyunk, erkölcsileg önzők és lázadók vagyunk. Isten törvénye szerint bűnösök vagyunk és ezért az Ő haragja alatt vagyunk. Amikor Jézus azt mondja nekünk, hogy újjá kell születnetek, tulajdonképpen azt mondja, hogy a jelenlegi állapotunk reménytelenül érzéketlen, romlott és bűnös. Az életünk hitetlen lévén, a kegyelemtől elválasztva, ezért nem szeretjük hallani ezt magunkkal kapcsolatban. Ezért felkavar bennünket, amikor Jézus ezt mondja, hogy újjá kell születnünk.

2) Mert magunk nem vagyunk képesek előidézni az újjászületésünket

Az újjászületésről szóló tanítás azért kavar fel minket, mert olyasmiről számol be, ami el van készítve számunkra, és nem olyan valami, amit mi teszünk. A János 1.13 hangsúlyozza ezt. Az Isten gyermekeiről számol be, mint olyanokról “Akik nem vérből, sem a testnek akaratából, sem a férfiúnak indulatjából, hanem Istentől születtek.” Péter ugyanezt a dolgot hangsúlyozza: “Áldott az Isten és a mi Urunk Jézus Krisztusnak Atyja, aki az ő nagy irgalmassága szerint újonnan szült minket…” (1 Péter 1.3.) Nem mi idézzük elő az újjászületést. Bármilyen jó dolgot teszünk, az nem eredményez újjászületést, nem hoz létre újjászületést. Ez azt is jelenti, hogy az újjászületés nem a mi kezünkben, nem a mi hatalmunkban van. És ezért szembesít minket a teljes reménytelenségünkkel és olyan Valakitől való függőségünkkel, aki rajtunk kívül áll.

Ez eléggé felkavaró. Azt mondja nekünk, hogy nem fogjuk meglátni Isten királyságát, ha nem születünk ujjá és azt is mondja nekünk, hogy mi önmagunktól viszont nem vagyunk képesek újjászületni. Ez rémisztő.

3) Mert Isten teljes szabadságával szembesülünk

A harmadik dolog az újjászületéssel kapcsolatban, amiről Jézus tanít azért felkavaró számunkra, mert az Isten teljes szabadságával szembesít minket. Istentől való elszakított állapotunkban szellemileg halottak vagyunk az önzésünk, és ellenszegülésünk miatt. Természetünknél fogva a harag gyermekei vagyunk  (Efézus 2.3.). A lázadásunk olyan mély, hogy nem észlelhetjük és nem is vágyhatunk Krisztus dicsőségére az evangélium által (2 Korinthus 4.4). Ezért, ha újjá fogunk születni, az döntő módon és végső soron Istenen fog múlni. Az Ő döntése, hogy megelevenít bennünket nem arra lesz válasz, amit mi szellemi halottként teszünk, hanem amit mi teszünk az egy válasz lesz az Ő minket megelevenítő cselekedetére. A legtöbb ember számára – legalábbis először – ez riasztó.

Reménységem: nem csupán a rémisztgetés, hanem a megerősítés és megmentés

Ezért, amikor elkezdem ezt a tanítássorozatot nagyon elővigyázatos vagyok, mert ez az újjászületésről szóló tanítás nagyon rémisztő lehet. Ezért, amennyire csak lehet, körültekintő akarok lenni. Nem akarok érzékeny embereknek semmi szükségtelen aggodalmat okozni, de nem akarok hamis reményeket sem táplálni azokban, akiknek eléggé összezavart erkölcsi és vallásos szellemi életük van. Kérlek imádkozzatok értem. Úgy érzem, hogy emberi lelkek örök élete múlik most rajtam, holott tudom, hogy nekem nincs hatalmam rá, hogy életet adjak embereknek. Isten teszi meg ezt. Nagyon reményteljes vagyok, hogy Ő viszont meg fogja tenni, amit az Efézus 2.4-5-ben mond. “De az Isten gazdag lévén irgalmasságban, az Ő nagy szerelméből, mellyel minket szeretett, minket, kik meg voltunk halva a vétkeink miatt, megelevenített együtt a Krisztussal – kegyelemből tartattatok meg!” Isten szereti erőteljesen megmutatni az Ő életet adó kegyelmének gazdagságát ott, ahol Krisztust emelik fel igazságban. Ez az én reményem is, hogy ez a sorozat ha fel is kavar egyeseket, de megerősít és megment másokat.

Mi történik az újjászületéskor?

Ezért, most menjünk vissza a kérdéshez: Mi történik az újjászületéskor? Három állítással próbálom megválaszolni ezt. Az első kettővel fogunk először foglalkozni és a harmadikkal később.

1) Újjászületéskor nem egy vallást, hanem egy új életet kapunk

2) Az újjászületéskor nem csupán Jézusnak tulajdonítunk természetfeletti dolgokat, hanem magunk is megtapasztaljuk azt.

3) Az újjászületés nem a régi emberi természet megjavítása, hanem egy új emberi természet létrehozása — egy olyan természet, ami valójában te vagy, megbocsátva a bűnöket és megtisztítva azoktól, de egy természet, ami valóban új, amit Isten Szelleme formált ki.

Vegyük most ezeket egyenként.

1) Új élet, nem új vallás

Az újjászületéskor nem egy új vallást kapunk, hanem egy új életet. Olvassátok el velem együtt a János 3. fejezetének az első három versét:

“Volt pedig a farizeusok közt egy ember, a neve Nikodémusz, a zsidók főembere. Ő Jézushoz jön éjjel, és monda neki: Mester, tudjuk, hogy Istentől jöttél tanítóul, mert senki sem teheti e jeleket, amelyeket te teszel, hanem ha az Isten van vele. Felel Jézus és monda neki: Bizony, bizony mondom néked; ha valaki újonnan nem születik, nem láthatja az Isten királyságát.”

János fontosnak tartja elmondani nekünk, hogy Nikodémusz egy farizeus, zsidó vezető volt. A farizeusok minden zsidó csoport közül a legvallásosabb emberek voltak. Erre Jézus azt mondja a 3. versben, hogy “Bizony, bizony mondom néked: ha valaki újonnan nem születik, nem láthatja az Isten királyságát.”  A 7. versben még inkább hangsúlyozza annak személyes szükségességét: “Újjá kell születnetek.” János egyik verse tehát azt mondja: minden Nikodémusz féle vallásosság, minden elképesztő farizeusi tanulmányok, tudomány és ismeret és a törvény betartása sem pótolhatja az újjászületés szükségességét. Valójában ezek még inkább szükségessé teszik azt.

Amire Nikodémusznak szüksége van, amire neked és nekem is szükségünk van az nem vallásosság, hanem egy új élet. Ilyen értelemben az újjászületés egy új életet hoz be a világba. Egy bizonyos értelemben, természetesen Nikodémusz is él: lélegzik, gondolkodik, érez és cselekszik. Ember, aki Isten képmására van teremtve. Jézus mégis egyértelműen azt gondolja, hogy ennek ellenére halott. Nincs szellemi élet Nikodémuszban. Szellemileg nem született újjá. Neki életre van szüksége és nem még több vallásos cselekedetre és még több vallásos buzgóságra, mert azoknak bőségében van.

Emlékezzetek arra, hogy mit mondott Jézus a Lukács 9.6-ban annak az embernek, aki ki akart térni Jézus követése elől, mert el kell temetnie az apját? Jézus a következőt mondta neki: “Engedd, hogy a halottak temessék el a saját halottaikat.” Ez azt jelenti, hogy vannak fizikailag halott emberek, akiket el kell temetni és vannak szellemileg halott emberek, akik eltemethetik őket. Más szavakkal Jézus félreérthetetlenül azokra az emberekre gondolt, akik sok látható jel szerint kétségtelenül élnek, de mégis halottak. A tékozló fiú példázatában az Atya a következőt mondja: “Ez az én fiam halott volt és most ismét él” (Lukács 15.24). Nikodémusznak nem vallásra volt szüksége, hanem életre – szellemi életre. Az újjászületéskor egy új élet születik meg, ami korábban nem volt. Újjászületéskor egy új élet jön létre. Ez nem vallásos cselekedet vagy tudomány vagy elhatározás. Ez egy élet megszületése. Ez az egyik módja annak, ahogyan leírhatjuk, hogy mi történik újjászületéskor.

2) A természetfeletti személyes megtapasztalása, nem pedig csak annak elfogadása másokban

Ami az újjászületéskor történik az nem csupán a Jézussal történt természetfeletti dolgokról való meggyőződés, hanem a természetfeletti megtapasztalása saját magunkban. A 2. versben Nikodémusz azt mondja: “Rabbi! Tudjuk, hogy Istentől jött tanító vagy, és senki sem teheti ezeket a jeleket, amiket te cselekszel, csak ha Isten vele van.” Más szavakkal, Nikodémusz meglátja Jézusban az igazi isteni cselekedetet. Elismeri, hogy Jézus Istentől jött és Isten munkáját végzi. Erre Jézus nem azt válaszolta neki, hogy “Az a vágyam, hogy Izraelben mindenki meglássa ezt az igazságot rólam, amit te látsz”, hanem helyette ezt mondta: “Újjá kell születned különben sohasem fogod meglátni Isten királyságát.”

Jeleket és csodákat látva és rácsodálkozva azokra és hitelt adva a csodatevőnek, hogy az Istentől van, nem ment meg senkit. Ez az egyik legnagyobb veszélye a jeleknek és a csodáknak: nincs szükséged új szívre ahhoz, hogy rácsodálkozz ezekre. A régi bukott emberi természetnek van szüksége arra, hogy rácsodálkozzon a jelekre és csodákra, és a régi bukott emberi természet kész azt mondani, hogy a csodák Istentől vannak. Az ördög maga is tudja, hogy Jézus Isten Fia és csodákat tesz (Márk 1.24). Nem! Nem az a kulcs Isten királyságához, hogy Nikodémusz, olyannak látott engem, mint egy Istentől küldött csodatevőt: “Bizony, bizony mondom neked, ha valaki újonnan nem születik, nem láthatja meg Isten királyságát.”

Más szavakkal: nem számít semmit pusztán a természetfeletti felismerése Jézus esetében, hanem a természetfeletti megtapasztalása saját magunkban. Az újjászületés természetfeletti, és nem természetes, ezért nem lehet leírni olyan dolgokkal, ami már fellelhető ebben a világban. A 6. vers az újjászületés természetfeletti természetét hangsúlyozza: “Mert, ami testtől született test az, ami pedig Szellemtől születetett szellem az.” A test olyan valami, ami természetes. Isten Szelleme természetfeletti Személy, aki véghezviszi az újjászületést. Jézus a 8. versben ismét mond valamit: “A szél fúj ahová akar, és a hangját hallod, de nem tudod honnan jön és hová megy. Így van ez mindenkivel, aki Szellemtől született.” A Szellem nem része ennek a természetes világnak. Ő a természet felett áll. Ő természetfeletti. Valójában Ő Isten. Ő a közvetlen előidézője az újjászületésnek.

Ezért Jézus azt mondja Nikodémusznak, hogy ami történik az újjászületéskor az nem pusztán annak a természetfelettinek a felismerése bennem, hanem a természetfelettinek a megtapasztalása magadban. Neked kell újjászületned. Nem valamiféle képletes természeti módon, hanem természetfeletti módon. A Szent Szellem Isten kell, hogy hozzád jöjjön és hozza el számodra az új élet valóságát.

Legközelebb az 5. verset fogjuk megnézni: “Bizony, bizony mondom neked, ha valaki nem születik újjá víztől és Szellemtől, nem mehet be az Isten királyságába.” Mit jelent itt a víz és a Szellem, és hogyan segít ez nekünk megérteni, hogy mi történik az újjászületéskor?

Jézus az élet

Most szeretném befejezni azzal, hogy egy fontos kapcsolatot hozzak létre a Szellem által való újjászületés és a Jézusban való hit által elnyert örök élet között. Amit eddig láttunk az az, hogy ami az újjászületéskor megtörténik az a Szent Szellemnek egy természetfeletti munkája, hogy szellemi életet hozzon létre ott, ahol nem volt. Jézus a János 6.63-ban azt mondja: “A Szellem az, Aki életet ad; a test nem használ semmit.”

A János evangéliuma azonban még világosabbá tesz valamit: Jézus az élet, amit a Szent Szellem ad. Mondhatjuk úgy is, hogy a szellemi élet, amit Ő ad, azt csak Jézussal együtt adja. A Jézussal való egyesülés ott történik meg, ahol megtapasztaljuk a természetfeletti, szellemi életet. Jézus azt mondta a János 14.6-ban: “Én vagyok az út, az igazság és az élet. Senki sem mehet az Atyához, csakis Én általam”. A János 6.35-ben azt mondja: “Én vagyok az élet kenyere.” A 20:31-ben János mondja, hogy “Ezek pedig azért írattak meg, hogy higgyétek, hogy Jézus a Krisztus, az Istennek Fia, és hogy ezt hívén, életetek legyen az ő nevében.”

Nincs élet Jézus nélkül

Ezért nincs szellemi élet – nincs örök élet – Jézus Krisztussal való kapcsolat és Jézusban való hit nélkül. Sokkal többet is fogunk mondani az újjászületés és a Jézusban való hit kapcsolatáról. Engedjétek meg, hogy most csak ennyit mondjak: Az újjászületéskor a Szent Szellem egyesít minket Krisztussal egy élő egységben. Krisztus az élet. Krisztus a szőlőtő, ahonnan az élet ered. Mi vagyunk a szőlővesszők (János 15.1). Ami újjászületéskor történik az egy új szellemi élet létrehozása természetfeletti teremtő munka során, ami a Jézus Krisztussal való egységben megy végbe. A Szent Szellem egy élő kapcsolatra visz el bennünket Jézus Krisztussal, aki az út, az igazság és az élet. Ez az objektív valósága annak, ami újjászületéskor történik.

Másrészt az a mód, ahogyan megtapasztaljuk ezt, az a Jézusban való hit miatt van, ami feléledt szívünkben. A szellemi élet és a Jézusban való hit együtt jön létre. Az új élet által lehetségessé válik a hit, és mivel a szellemi élet mindig felébreszti a hitet és kijelenti magát a hitben, ezért nincs élet hit nélkül Jézusban. Ezért sosem választanánk szét az újjászületést a Jézusban való hittől. Isten oldaláról nézve, az újjászületésben egyesültünk a Krisztussal. Ezt a Szent Szellem cselekedte meg. A mi oldalunkról nézve megtapasztaltuk ezt az egységet a Jézusban való hit által.

Az újjászületés sosem választható el a Jézusban való hittől

Figyeljük meg János hogyan kapcsolja egybe ezt az 1 János 5.4-ben: “Mert mindaz, ami az Istentől született, legyőzi a világot; és az a győzedelem, amely legyőzte a világot, a mi hitünk.” Az Istentől való születés – a győzelem kulcsa. A hit – a győzelem kulcsa. A hit segít megtapasztalni az Istentől születést.

Figyeljük meg, hogyan mondja János ezt az 1 János 5.11-12-ben: “És ez az a bizonyságtétel, hogy örök életet adott nékünk az Isten és ez az élet az ő Fiában van. Akié a Fiú, azé az élet: akiben nincs meg az Isten Fia, az élet sincs meg abban.” Ezért, amikor Jézus azt mondja “A Szellem ad életet, a test nem használ semmit” (János 6.63), és azt követően azt mondja: “Szellemtől kell születnetek”, hogy életetek legyen, mindez azt jelenti, hogy az újjászületésben a Szent Szellem természetfeletti módon ad nekünk új szellemi életet összekapcsolva bennünket Jézus Krisztussal hit által. Mert Jézus az élet.

Ezért mindig összetartozik Jézusnak ez a két mondása a János 3-ban: “Ha valaki újjá nem születik, nem láthatja meg Isten királyságát” (3. vers) és “Aki hisz a Fiúban, örök élete van” (36. vers).

By John Piper. ©2012 Desiring God Foundation. Website: desiringGod.org

http://keskenyut.wordpress.com/2012/10/26/mi-tortenik-az-ujjaszuleteskor-john-piper/

Folyt. köv.
« Utoljára szerkesztve: 2013. Szeptember 01. - 10:45:44 írta Zoltan »

Mert kegyelemből tartattatok meg, hit által; és ez nem tőletek van: Isten ajándéka ez;
Mert ő tőle, ő általa és ő reá nézve vannak mindenek. Övé a dicsőség mindörökké.


Nem elérhető Zoltan

  • Moderátor
  • Fórumlakó
  • *
  • Hozzászólások: 3291
  • Nem: Férfi
Válasz #3 Dátum: 2013. Szeptember 01. - 10:49:07
Mi történik az újjászületéskor? – John Piper
[/size]

- 2 rész -

János 3.1-10.

“Volt pedig a farizeusok közt egy ember, a neve Nikodémusz, a zsidók főembere. Ő Jézushoz jön éjjel, és azt mondja neki. Mester, tudjuk, hogy Istentől jöttél tanítóul, mert senki sem teheti e jeleket, amelyeket te teszel, hanem ha az Isten van vele. Felel Jézus és monda neki. ’Bizony, bizony mondom neked, ha valaki újonnan nem születik, nem láthatja az Isten országát.’ Monda neki Nikodémusz. ’Mi módon születhetik az ember, ha vén? Vajon bemehet-e az anyjának méhébe másodszor, és születhetik-e?’ Felel Jézus. ’Bizony, bizony mondom neked, ha valaki nem születik víztől és Szellemtől, nem mehet be az Isten országába. Ami testtől született, test az és ami Szellemtől született, szellem az. Ne csodáld, hogy azt mondom neked: Szükséges nektek újonnan születnetek. A szél fú, ahová akar, és annak zúgását hallod, de nem tudod honnan jön és hová megy. Így van mindenki, aki Szellemtől született’. Felel Nikodémusz és monda neki. ’Mi módon lehetnek ezek?’ Felel Jézus és monda neki. ’Te Izráel tanítója vagy, és nem tudod ezeket?’”

Most befejezzük a “Mi történik az újjászületéskor” témáról szóló tanítássorozatot. Jézus azt mondta Nikodémusznak a János 3:7-ben: “Ne csodálkozz, hogy azt mondom neked – ‘Újjá kell születned.’” A 3. versben pedig ezt mondja Nikodémusznak – és nekünk — hogy az örök életünk attól függ, hogy újjá vagyunk-e születve: “Bizony, bizony mondom neked, ha valaki újonnan nem születik, nem láthatja meg Isten királyságát.” Ezért nem valami olyan dologgal foglalkozunk, ami lényegtelen, szabadon választható vagy egy szépítgetése a keresztyén életnek. Az újjászületés, nem olyan valami, amit a temetkezési vállalkozó tesz, hogy megpróbálja a holttesteket olyannak feltüntetni, mintha azok élnének. Az újjászületés egy új szellemi élet keletkezése és nem az élet utánzása.

Két állítással kezdjük megválaszolni a feltett kérdést: Mi történik az újjászületéskor?

1) Újjászületéskor nem egy új vallást kapunk, hanem egy új életet

2) Újjászületéskor nem csupán bizonyosságot kapunk a Jézusban való természetfelettiről, hanem magunkban tapasztaljuk meg a természetfelettit

Új élet a Szent Szellem által

Nikodémusz farizeus volt sok vallásossággal, de nem volt szellemi élete. Meglátta Isten természetfeletti munkáját Jézusban, de nem tapasztalta meg azt saját magában. Ezért a két pontot egybefoglalva, amire Jézus szava alapján Nikodémusznak szüksége volt; új szellemi életben részesülni a Szent Szellem által, természetfeletti módon. Ami új életet hoz létre szellemileg és ami természetfelettivé teszi azt, az Isten Szellemének munkája. A fizikai szívünk és elménk természetes életén túl van valami több.

A 6. versben Jézus azt mondja: “Ami testtől születik test az, és ami Szellemtől születik szellem az.” A testnek van valamilyen élete. Minden ember élő testben létezik. Azonban nem minden emberi lénynek van élő szelleme. Ahhoz, hogy élő szelleme legyen vagy rendelkezzen szellemi élettel, Jézus azt mondja, hogy “Szellemtől kell születnünk”. A test éli a maga egyfajta életét, de a Szellem egy másfajta életet hoz létre. Ha nem rendelkezünk ezzel a másik fajtával, akkor nem fogjuk meglátni Isten királyságát.

A Szellem által Jézusban

Amikor befejeztük az előző részt, két fontos dolgot állapítottunk meg: kapcsolat van az újjászületés és Jézus között, és kapcsolat van az újjászületés és a hit között is. Jézus azt mondta: “Én vagyok az út, az igazság és az élet” (János 14:6). János apostol azt mondta: “Isten ad nekünk örök életet és ez az élet az Ő Fiában van. Akié a Fiú, azé az élet; akiben nincs Isten Fia, az élet sincs meg abban” (1 János 5:11-12). Ezért egyrészt az új élet, amire szükségünk van az a“Fiúban” van, mert Jézus az élet. Ha Ő benned van, akkor neked új szellemi, örök életed van. Másrészt a János 6:63-ban azt mondja Jézus: “A Szellem az, aki életet ad.” Ezért amíg nem születtek Szellemtől, nem mehettek be Isten királyságába. (János 3:5).

Ezért ha kapcsolatban vagyunk az Isten Fiával, aki a mi életünk, akkor az élet bennünk van, és rendelkezünk azzal az élettel a Szellem munkája által. Ezért az a következtetésünk, hogy a Szellem munkája újjászületéskor egy új életet hoz létre, egyesítve bennünket Krisztussal. Kálvin János erről a következőt mondja: “A Szellem a szolga, aki által Krisztus hatékonyan egyesít minket magával” (Institutes, III, 1, 1).

Eggyé válás Jézussal – hit által

Ezt követően – ehhez hasonlóan – kapcsolatot hoztunk létre a hittel. A János 20:31 azt mondja: “Ezek pedig azért írattak meg, hogy higgyétek, hogy Jézus a Krisztus, az Istennek Fia, és hogy ezt hívén, életetek legyen az ő nevében.” Az 1 János 5:4 pedig azt mondja: “Mert mindaz, ami az Istentől született, legyőzi a világot; és az a győzedelem, amely legyőzte a világot, a mi hitünk.” Az Istentől való születés a győzelem kulcsa. A hit a kulcs a győzelemhez. A hit által tapasztaljuk meg az Istentől való születést. A teljes üzenetet a következőképpen foglaltuk össze: Az újjászületéskor a Szent Szellem természetfeletti módon egy új szellemi életet hoz létre hit által összekapcsolva bennünket Jézus Krisztussal.

Az újjászületés egy új teremtést jelent, nem a régi megjavítását

Ez elvezet bennünket egy harmadik dolog megállapításához, ami újjászületéskor történik. Ami újjászületéskor történik, az nem a régi – óemberi – természet megjavítása, hanem egy új emberi természet létrehozása — egy olyan természet létrehozása, ami valóban te vagy, megbocsátva a bűnöket és megtisztítva; és ez a természet valóban új, amit Isten Szelleme formál ki benned.

Elviszlek benneteket egy rövid utazásra, ahol megosztok veletek egy felfedezést. A János 3:5-ben Jézus azt mondja Nikodémusznak: “Bizony, bizony mondom neked, ha valaki nem születik víztől és Szellemtől, nem mehet be Isten királyságába.” Mit akar Jézus mondani ezzel a két kifejezéssel: “víztől és Szellemtől”? Néhány felekezet úgy gondolja, hogy ez egy utalás a vízbe való bemerítésre, mint a Krisztussal Szellemben való egyesülés. Egy honlap például ilyen módon magyarázza azt:

A Bemerítkezés Szentsége az alapja az egész keresztyén életnek, a kapu a Szellemben való élethez, egy olyan ajtó, ami bejárást ad más szentségekhez. A Bemerítkezés által szabaddá válunk a bűntől és újjászületünk, Isten fiakként; keresztyénné válunk, beépülve az Egyházba és felkészülve arra, hogy részesei legyünk a gyülekezet küldetésének: “Az igében a bemerítkezés az újjáteremtés szentsége – víz által.”

Emberek millióinak tanították azt, hogy a vízbe való bemerítkezésük újjászületést hozott létre bennük. Ha ez nem igaz, akkor ez egy óriási, az egész világra kiterjedő tragédia. Én pedig nem hiszem, hogy ez igaz. Mire gondol valójában Jézus?

Miért van “Víz” és nem egy bemerítésre való utalás a János 3-ban

Különböző okai vannak annak, ami miatt azt gondolom, hogy itt vízről van szó és nem keresztyén bemerítkezésről. Meg fogjuk látni, hogy a szövegösszefüggés hová vezet bennünket.

1) Nincs bemerítésre való utalás a fejezet további részében


Először: Ha ez egy keresztyén bemerítésre való utalás, ami annyira fontos az újjászületés szempontjából, úgy különösnek tűnik, hogy a fejezet további részében, amikor az örök életről van szó, Jézus miért nem említi ezt az örök élettel kapcsolatban. A 15. vers azt mondja: “Aki hisz Őbenne örök élete van.” A 16. vers mondja: “Valaki hisz Őbenne, el ne vesszen, hanem örök élete legyen.” A 18. vers mondja: “Aki hisz Őbenne el nem kárhozik.” Különös, hogy ha a bemerítés olyan lényeges lenne, akkor miért nincs megemlítve a hittel együtt?

2) A bemerítés nincs összhangban a szél analógiájával


Másodszor: a 8. versben a szélhez való hasonlítás különösnek tűnhet, ha az újjászületés annyira erősen a vízbe való bemerítéshez kapcsolódna. Jézus azt mondja: “A szél fú, ahová akar, és annak zúgását hallod, de nem tudod honnan jő és hová megy: így van mindenki, aki Szellemtől született.” Ez úgy tűnik mintha azt mondaná, hogy Isten olyan szabad mint a szél az újjászületés előidézésében. Azonban, ha ez történik minden esetben egy csecsemő megkeresztelésekor, ez nem tűnne igaznak, mert ebben az esetben a szél, nagyon korlátozva lenne a szentség által.

3) A bemerítkezés nincs összhangban azzal, ami miatt Jézus megdorgálta Nikodémuszt

Harmadszor: Ha Jézus a keresztyén bemerítésről beszél, különösnek tűnik, hogy miért mondaná Nikodémusznak, a farizeusnak a 10. versben: “Te Izrael tanítója vagy és nem tudod ezeket?” Ez azt érzékelteti, mintha Jézus valamelyik tanításra hivatkozna az Ószövetségben. Azonban, ha egy később – Jézus élete és halála által értelmet nyerő – bemerítésre utal, amiatt nem fedheti meg Nikodémuszt, mint Izrael tanítóját, hogy miért nem érti, hogy mit mond neki.

4) A Víz és a Szellem az Újszövetség ígéreteihez kapcsolódnak


Végezetül: ugyanezen állítás a 10. versben visszautal valamilyen ószövetségi részhez, és ott azt találjuk, hogy a víz és a Szellem közvetlenül az Újszövetség ígéreteihez kapcsolódik, különösen az Ezékiel 36-ban. Ezért most menjünk oda együtt, mert ez a szövegrész az alap az üzenet további részéhez.

A Víz és a Szellem az Ezékiel 36-ban


Ezékiel arról prófétál, hogy mit fog Isten tenni az Ő népével, amikor visszahozza őket a babiloni fogságból. A következtetés sokkal messzebbre ható, mint hogy az csupán Izrael népére vonatkozna, mert Jézus kiterjeszti azt az Újszövetségben az Ő vére által mindazokra, akik hinni fognak benne (Lukács 22:20). És ez az egyik verziója az Újszövetségi ígéreteknek, ami megegyezik a Jeremiás 31:31-ben írtakkal. Olvassuk el együtt. Ezékiel 36:24-28:

“És fölveszlek titeket a pogányok közül, s egybegyűjtelek titeket minden tartományból, és beviszlek titeket a ti földetekre. És hintek reátok tiszta vizet, hogy megtisztuljatok, minden tisztátalanságotoktól és minden bálványaitoktól megtisztítlak titeket. És adok néktek új szívet, és új lelket adok belétek, és elveszem a kőszívet testetekből, és adok néktek hússzívet. És az én lelkemet adom belétek, és azt cselekszem, hogy az én parancsolatimban járjatok és az én törvényeimet megőrizzétek és betöltsétek. És laktok azon a földön, melyet adtam atyáitoknak, és lesztek nékem népem s én leszek néktek Istenetek.”

Azt gondolom ez az igaszakasz szolgált alapul Jézus szavaihoz: “Ha valaki nem születik víztől és Szellemtől nem mehet be Isten királyságába.” Azt mondja nekik: “És lesztek nékem népem és Én leszek nektek Istenetek” (28. vers)? A  25. vers azt ugyanazoknak mondja: “hintek reátok tiszta vizet, hogy megtisztuljatok, minden tisztátalanságotoktól.” A 26. vers pedig azt mondja nekik: “adok néktek új szívet, és új szellemet adok belétek.” Más szavakkal, azok fognak bemenni Isten királyságába, akik újjászülettek, ami magába foglalja a régi megtisztítását és egy új létrehozását.

Ezért arra következtetek, hogy a “víz és Szellem” az újjászületett állapotunk két jellemző dolgára vonatkozik. Az ok, ami miatt mindkettő fontos, a következő: Amikor azt mondjuk, hogy egy új szellemet és egy új szívet kapunk, akkor nem arra gondolunk, hogy megszűnünk erkölcsileg felelősségre vonható emberi lény lenni, ami mindig is vagyunk. Én, John Piper emberi lény voltam mielőtt újjászülettem és John Piper emberi lény vagyok az újjászületésem után is. Van egy folytonosság. Ezért kell megtisztulnom. Ha John Piper, a régi emberi lényem teljesen megszűnne, akkor az egész bűnbocsánatról és megtisztításról szóló elképzelés feleslegessé válna. Semmi sem maradna a múlt megbocsátásából és megtisztításából.

Tudjuk, hogy a Biblia azt mondja nekünk, hogy a régi természetünk keresztre lett feszítve (Róma 6:6), és meghaltunk együtt a Krisztussal (Kolossé 3:3), és ezért “halottként kell gondolni magunkra” (Róma 6:11), és “megtagadni a régi önmagunkat” (Efézus 4:22). Azonban ezek egyike sem jelenti ugyanazt az emberi lényt végigtekintve az életünket, hanem azt jelenti, hogy ez által a régi természet, a régi jellem, régi gondolkozásmód vagy hajlam meg kellett, hogy szűnjön.

Ezért amikor egy új szívre, új szellemre és új természetre gondolunk, ahhoz, hogy békességünk legyen, szükségünk van bűnbocsánatra és megtisztulásra. Ez az a pont, ami a vízzel kapcsolatos. A bűneimtől örökre meg kell, hogy tisztuljak. A vízzel való megtisztítás ennek a képe. Jeremiás 33:8 így fogalmazza ezt meg: “És megtisztítom őket minden bűneiktől, amelyekkel vétkeztek ellenem, és megbocsátom minden bűnüket, amelyekkel vétkeztek ellenem, és amelyekkel gonoszul cselekedtek ellenem.” Maga a személy, akik vagyunk – folyamatosan kell, hogy létezzen – , de  bűnbocsánatot kell nyernünk és a bűnöktől megtisztulni.

Újjá kell válni

A bűnbocsánat és a megtisztítás azonban nem elegendő. Újjá kell válni. Át kell alakulni. Szükségem van egy új életre. Szükségem van arra, hogy új módon lássak dolgokat, új módon gondolkozzam és új értékrendem alakuljon ki. Emiatt beszél Ezékiel egy új szívről, egy új szellemről a 26. és 27. versekben:

“És adok néktek új szívet, és egy új szellemet adok belétek, és elveszem a kőszívet testetekből, és adok néktek hússzívet. És az én Szellememet adom belétek, és azt cselekszem, hogy az én parancsolatimban járjatok és az én törvényeimet megőrizzétek és betöltsétek.”

Ez ad magyarázat arra, hogy megértsük azokat a verseket: Bizonyosak lehetünk, hogy a kő szív “halott” szívet jelent, ami érzéketlen volt és nem tudott reagálni a szellemi valóságra. Az újjászületésünk előtt a szívünk érzékeny lehetett sokféle szenvedélyre és vágyra, de olyan volt, mint egy kő a szellemi igazságokat, Jézus Krisztus szépségét, Isten dicsőségét és a szentség útját tekintve. Ezért kell megváltozni, ha meg akarjuk látni Isten királyságát. Ezért Isten az újjászületéskor elveszi a kő szívet és egy hús szívet ad helyette. A hús szó nem “pusztán emberit” jelent a János 3.6-hoz hasonlóan, hanem egy lágy, élő és érzékeny szívet az élettelen kő szívvel szemben. Az újjászületéskor a Krisztus felé való halott, érzéketlen állapotunk miatt, a kő szív helyett egy olyan új szívet kapunk, ami szellemileg érzékeli Jézus értékrendjét.

Amikor az Ezékiel 26. és a 27. vers azt mondja, hogy “egy új szellemet adok belétek….És az én Szellememet adom belétek, és azt cselekszem, hogy az én parancsolataimban járjatok…”, azt gondolom, hogy az újjászületéskor Isten egy élő, természetfeletti életet helyez bele a szívünkbe és ez az új élet — ez az új szellem — magának a Szent Szellemnek a munkája, hogy kiformálja az alakját és jellemét az új szívünknek.

Az a kép van a gondolatomban, hogy ez az új meleg, kitapintható, érzékeny, élő szív, olyan mint egy lágy agyagdarab és a Szent Szellem belepréseli magát és szellemileg, erkölcsileg a saját képére formálja. Az által, hogy Ő bennünk van, a szívünk és az elménk az Ő jellemére, az Ő szelleme szerint formálódik át (vesd össze Efézus 4:23).

Befogadni Őt, mint a te kincsedet

Most menjünk vissza és foglaljuk össze a korábbiakat. Mi történik az újjászületéskor? Az újjászületéskor a Szent Szellem természetfeletti módon egy új szellemi életet ad nekünk összekapcsolva bennünket Jézus Krisztussal, hit által. Más szavakkal mondva a Szellem egyesít minket Krisztussal és megtisztít a bűneinktől, kicserélve az érzéketlen szívünket egy lágy szívvel, ami mindennél többre értékeli Jézust. A Szent Szellem jelenléte által átformált szív egy olyan szív, ami szereti megcselekedni Isten akaratát (Ezékiel 36:27).

Az által, hogy valami módon megtapasztalod mindezeket hit által, hívlak most téged a Jézus nevében és az Ő Szellemének ereje által, hogy fogadd be Őt, hogy bűneid meg legyenek bocsátva és az életed értékessé váljon.

By John Piper. ©2012 Desiring God Foundation. Website: desiringGod.org

Fordította: Abonyi Sándor

http://keskenyut.wordpress.com/2012/10/26/mi-tortenik-az-ujjaszuleteskor-john-piper/

Mert kegyelemből tartattatok meg, hit által; és ez nem tőletek van: Isten ajándéka ez;
Mert ő tőle, ő általa és ő reá nézve vannak mindenek. Övé a dicsőség mindörökké.


Nem elérhető Zoltan

  • Moderátor
  • Fórumlakó
  • *
  • Hozzászólások: 3291
  • Nem: Férfi
Válasz #4 Dátum: 2013. Szeptember 01. - 11:06:16
Mikortól kezdve van Isten 100%-an értünk?
-John Piper-


Fel tettem közönség előtt a kérdést, hogy „mikortól kezdve van Isten 100%-an értünk?” És adtam egy olyan választ, mely joggal gondolkodtatja el a megfontolt, biblikus embereket. Így tehát ez a cikk egy próbálkozás, hogy válaszoljak kérdéseikre.
A „Desiring God/Istent kivánni” szeptember 30-i nemzeti konferencián elhangzott beszédemben, íly módon válaszoltam a kérdésre:
A Biblia azt tanítja, hogy Isten a megigazulás pillanatától fogva van visszavonhatatlanúl 100%-an értünk, azaz, attól a pillanattól fogva, hogy Krisztust gyönyörűséges Megváltóként látjuk, és elismerjük Őt helyettesítő büntetésként, és helyettesítő tökéletességként. Isten teljes haragja, a teljes kárhoztatás melyet mi érdemeltünk, Krisztuson töltetett ki. Isten minden követelése, ami a tökéletes igazságot illeti, Krisztusban töltetett be. Mihelyt, kegyelem által, ezt a kincset meglátjuk és íly módon fogadjuk, az Ő halála számít halálunknak, az Ő kárhoztatása számít kárhoztatásunknak, az Ő igazsága számit igazságunkak, és Isten 100%-an értünk van, visszavonhatatlanúl örökre pártunkra áll abban a pillanatban.
Ez a következő kérdést hagyja megválaszolatlanúl: „Nem azt tanítja a Biblia, hogy Isten örök időktől fogva kinyílvánította irántunk jóakaratát a kiválasztásban?” Másszóval a megfontolt emberek ezt kérdezik: „Isten csak akkor van 100%-an értünk amikor hiszünk és egységben vagyunk Krisztussal, és megigazultunk? Nem volt 100%-an értünk már a kiválasztáskor, a világ megalapozása előtt?” Példáúl Pál azt mondja az Efézus 1:4-5-ben, hogy „Mert őbenne kiválasztott minket magának már a világ teremtése előtt, hogy szentek és feddhetetlenek legyünk előtte. Szeretetben előre el is határozta, hogy fiaivá fogad minket Jézus Krisztus által, akarata és tetszése szerint.”
Hát akkor nem örök időktől fogva van Isten 100%-an a választottakért? A válasz a „100%” értelmétől függ. A „100%” kifejezéssel meg szeretnék védeni egy bibliai igazságot, amely több igei szakaszban is megtalálható. Például Efézus 2:3-ban Pál azt mondja, hogy a Keresztyének „harag fiai” voltak mielőtt életre keltettek Jézus Krisztusban. „Egykor mi is mindnyájan közöttük éltünk testünk kívánságaival, követtük a test és az érzékek hajlamait, és a harag fiai voltunk emberi természetünk szerint, éppenúgy, mint a többiek.”
Tehát Pál azt mondja, hogy az újjászületés előtt Isten haragja volt rajtunk. A választottak harag alatt voltak. Ez megváltozott amikor Isten életre keltett minket Jézus Krisztusban, és felébresztett, hogy lássuk Jézus igazságát és szépségét, és úgy fogadtuk őt mint aki meghalt helyettünk, és mint akinek az igazsága magunkénak számíttatik Jézussal való egyesülésünknek köszönhetően.
Mielőtt ez megtörtént volna velünk, Isten haragja alatt voltunk. Aztán, mivel hittünk Krisztusban és eggyé lettünk vele, Isten teljes haragja eltávolíttatott, és attól kezdve ő 100%-an értünk van.
Hasonlóan a Róma 8:1-ben is, ott van a kulcsfontosságú „most már” kifejezés. „Nincs tehát most már semmiféle kárhoztató ítélet azok ellen, akik a Krisztus Jézusban vannak.” A „most már” azt feltételezi, hogy valamikor kárhoztatás szólt ellenünk, de most már nem szól. Egy valóságos változás történt Isten felénk irányuló hajlamában amikor újjászülettünk és hittünk és egyesűltünk Krisztussal és megigazíttattunk.
Figyeljük meg a „Krisztus Jézusban” kifejezést a Róma 8:1 végén. Ezért változik meg Isten hajlama irántunk amikor hiszünk Krisztusban.  Mikor hiszünk Krisztusban, eggyé válunk vele, azaz Krisztusban vagyunk. Ez azt jelenti, hogy az ő halála a mi halálunknak számít, és igazsága a mi igazságunknak. Ezért most már nincs kárhoztatásunk, habár ennekelőtte volt. Mielőtt Krisztus hordozta a törvény átkát és mi egyesűltünk volna vele hit által, mi voltunk a törvény átka alatt. „Krisztus megváltott minket a törvény átkától, úgy, hogy átokká lett értünk.” Galata 3:13
Mikor Pál úgy beszél hogy Isten „értünk van,” a szövegkörnyezetben arról szól amit Krisztus érettünk véghez vitt a történelemben. Például a Róma 8:31-32-ben azt mondja, „Mit is fűzhetünk még ezekhez? Ha Isten értünk, ki tehet ellenünk? Aki saját Fiát nem kímélte, hanem érettünk, mindnyájunkért odaadta, hogyan ne adna kegyelemből vele együtt mindent minekünk?” Fiának nemkimélése az a tett amely biztosítja, hogy Isten örökre 100%-an értünk van.
Tehát, értünk volt Isten 100%-an örök időktől fogva mivel kiválasztattunk? Egy értelemben igen. 100%-an biztos volt, hogy ő hitre fog juttatni és meg fog menteni minket. De amikor azt kérdezem, „Mikortól kezdve van Isten 100%-an értünk?”, többet értek alatta mint azt, hogy „Mikortól vált 100%-an bizonyossá, hogy Isten meg fog menteni minket?” Azt értem alatta, hogy „Mikortól van az, hogy Isten értünk és csakis értünk van?” Vagyis mikortól van az, hogy Isten egyetlen hajlama felénk az irgalmasság. Vagy: „Mikortól lett Isten annyira értünk, hogy nincs már semmi harag, vagy átok, vagy kárhoztatás irántunk, hanem csak irgalom?”
A válasz, még mindig azt mondom, az, hogy akkor amikor, kegyelem által, megláttuk Krisztust mint egy páratlanúl értékes Szabadítót, és úgy fogadtuk mint a mi helyettesítő áldozatunkat és helyettesítő igazságunkat. Más szóval, megigazulásunk pillanatában.
Mindez azt is jelenti, hogy minden munkánk, minden kitartásunk, folytonos hitünk és engedelmességünk nem okozzák, hogy Isten 100%-an értünk legyen, hanem ezek annak az eredménye, hogy ő 100%-an értünk van.
Pál úgy érvel a Róma 8:32-ben, hogy mivel Isten az ő Fiát adta, hogy meghaljon értünk, ezért nekünk fog adni mindent vele együtt. Vagyis Istennek gondja lesz arra, hogy mi végig kitartsunk nem csak azért mert választottak vagyunk, hanem mert Krisztus meghalt értünk, és mi Krisztusban vagyunk.
Ez az érvelés látható az 1Korinthus 1:8-9-ben is: „[Isten] meg is erősít titeket mindvégig, hogy feddhetetlenek legyetek a mi Urunk Jézus Krisztus napján. Hű az Isten, aki elhívott titeket az ő Fiával, Jézus Krisztussal, a mi Urunkkal való közösségre.” Az elhívás van említve annak alapjaként, hogy Isten hűségesen megtart mindvégig.
Ezért hát örvendezzetek abban az igazságban, hogy Isten meg fog tartani. Végig segíteni fog, mert Krisztusban 100%-an értetek van. És ezért nem a kitartásotok teszi, hogy Isten 100%-an értetek legyen. Ez az eredménye annak, hogy ő már 100%-an értetek van.
Őrülve az evangéliumnak veletek,
John pásztor
Írta John Piper. © Desiring God. Website:
www.desiringGod.org. Email: mail@desiringGod.org.

Mikortól kezdve van Isten 100%-an értünk? (John Piper) - Krisztus rabszolgája

Mert kegyelemből tartattatok meg, hit által; és ez nem tőletek van: Isten ajándéka ez;
Mert ő tőle, ő általa és ő reá nézve vannak mindenek. Övé a dicsőség mindörökké.


Nem elérhető Kálmán

  • Fórumlakó
  • *
  • Hozzászólások: 13596
  • Nem: Férfi
Válasz #5 Dátum: 2013. Szeptember 01. - 11:26:33
 O0



Nem elérhető Csaba

  • Moderátor
  • Fórumlakó
  • *
  • Hozzászólások: 12673
  • Nem: Férfi
Válasz #6 Dátum: 2013. Szeptember 01. - 11:55:45
 O0

'A szeretet nem keresi a maga hasznát...'
1Kor. 13


Nem elérhető Zoltan

  • Moderátor
  • Fórumlakó
  • *
  • Hozzászólások: 3291
  • Nem: Férfi
Válasz #7 Dátum: 2013. Szeptember 02. - 14:53:47
JÉZUS KRISZTUS SZENVEDÉSE
 ÖTVEN OK,
AMIÉRT ELJÖTT, HOGY MEGHALJON


1 / Jézus Krisztus szenvedett és meghalt...

HOGY MAGÁRA VEGYE ISTEN HARAGJÁT


Krisztus megváltott minket a törvény átkától, úgy, hogy átokká lett értünk – mert meg van írva: »Átkozott, aki fán függ«. Galata 3,13
Mert az Isten őt (Krisztust) rendelte engesztelő áldozatul azoknak, akik az ő vérében hisznek, hogy igazságát megmutassa. Isten ugyanis az előbb elkövetett bűnöket elnézte türelme idején. Róma 3,25
Ez a szeretet, és nem az, ahogy mi szeretjük Istent, hanem az, hogy ő szeretett minket, és elküldte a Fiát engesztelő áldozatul bűneinkért. 1 János 4,10
Ha Isten nem lenne igazságos, nem lenne követelmény, hogy Fia szenvedjen és meghaljon. És ha Isten nem lenne szerető, nem lenne meg a készség Fiában, hogy szenvedjen és meghaljon. Isten azonban igazságos és szerető Isten is, ezért az Ő szeretete kész rá, hogy eleget tegyen igazságossága követelésének.
Isten törvénye azt kívánta, hogy „Szeresd azért az Urat, a te Istenedet teljes szívedből, teljes lelkedből és teljes erődből!” (5Mózes 6,5). Mi azonban más dolgokat jobban szerettünk. Ez a bűn – Isten lebecsülése az által, hogy más dolgokat jobban szeretünk, mint Őt, és ezeknek előnyt biztosítva cselekszünk. A Biblia ezért mondja: „Mindenki vétkezett, és híjával van Isten dicsőségének” (Róma 3,23). Azt dicsőítjük, amiben a leginkább kedvünket leljük, – és ez nem Isten.
Ezért a bűn nem kicsi, mert nem egy kis uralkodó ellen követjük el. Egy sértés komolysága annak méltóságával együtt emelkedik, aki ellen elkövették. A világmindenség Alkotója határtalanul érdemes a tiszteletre, a bámulatra és a hűségre. Ezért az iránta való szeretet elmulasztása nem jelentéktelen apróság – hanem hitszegés. Megsérti Istent és tönkreteszi az ember boldogságát.
Mivel Isten igazságos, nem söpri a világmindenség szőnyege alá ezeket a bűnöket, szent haragot érez velük szemben. Büntetést érdemelnek, és ezt nyilvánvalóvá is tette: „Mert a bűn zsoldja a halál” (Róma 6,23). „Annak a léleknek kell meghalnia, aki vétkezik” (Ezékiel 18,4).
Szent átok sújt minden bűnt. A büntetés elmaradása nem lenne igazságos. Isten lealacsonyítása helyesléssel találkozna, és egy hazugság uralma a valóság legmélyéig hatna. Ezért ezt mondja Isten: „Átkozott mindenki, aki nem marad meg abban, amiről meg van írva a törvény könyvében, hogy azt kell cselekedni” (Galaták 3,10; 5Mózes 27,26).
De Isten szeretete nem marad meg az átoknál, amely az egész bűnös embervilágot illeti. Nem nyugszik bele, hogy haragját megmutassa, bármilyen szent is az. Ezért Isten elküldi saját Fiát, hogy magára vegye haragját és viselje az átkot mindazokért, akik bíznak benne. „Krisztus megváltott minket a törvény átkától, úgy hogy átokká lett értünk” (Galaták 3,13).
Ez a jelentése az „engesztelő áldozat” kifejezésnek a fent idézett szövegben (Róma 3,25). Isten haragjának egy helyettes általi megszüntetésére utal. A helyettest pedig Isten maga biztosítja. Ez a helyettes, Jézus Krisztus, nem csak megszünteti a haragot, hanem magára veszi és elfordítja rólunk önmaga felé. Isten haragja jogos, melyet Ő kiárasztott és nem vont vissza.
Ne tegyük, hogy nem vesszük komolyan Istent, vagy hogy semmibe vesszük szeretetét. Mindaddig nem fogunk tisztelettel tekinteni arra, hogy Isten szeret bennünket, amíg figyelembe nem vesszük bűneink komolyságát, és Isten ellenünk érzett haragjának igazságosságát. De amikor kegyelemből ráébredünk érdemtelenségünkre, feltekinthetünk Jézus Krisztus szenvedésére és halálára, és ezt mondhatjuk: „Ez a szeretet, és nem az, ahogy mi szeretjük Istent, hanem az, hogy ő szeretett minket, és elküldte [a haragot magára vállaló] fiát engesztelő áldozatul bűneinkért” (1János 4,10).

Mert kegyelemből tartattatok meg, hit által; és ez nem tőletek van: Isten ajándéka ez;
Mert ő tőle, ő általa és ő reá nézve vannak mindenek. Övé a dicsőség mindörökké.


Nem elérhető Zoltan

  • Moderátor
  • Fórumlakó
  • *
  • Hozzászólások: 3291
  • Nem: Férfi
Válasz #8 Dátum: 2013. Szeptember 02. - 14:55:28
2 / Jézus Krisztus szenvedett és meghalt...
HOGY A MENNYEI ATYA TETSZÉSÉRE TEGYEN


Az Úr akarata volt az, hogy betegség törje össze... fel is áldozta magát jóvátételül. Ézsaiás 53,10
Krisztus is szeretett minket, és önmagát adta értünk, áldozati ajándékul, az Istennek kedves illatként. Efézus 5,2
Jézus nem teperte le haragos Atyját a mennyben és nem ragadta ki a korbácsot a kezéből. Nem erőszakolta ki, hogy könyörüljön az emberiségen. Halála nem volt Isten sajnálkozó egyetértése, hogy elnéző legyen a bűnösök iránt. Nem, az amit Jézus tett, amikor szenvedett és meghalt, az Atya gondolata volt. Lélegzetelállító stratégia volt, amely még a teremtés előtt fogant, amikor Isten látta és eltervezte a világ történetét. Ezért beszél a Biblia Isten végzéséről és kegyelméről, „amelyet még az idők kezdete előtt Krisztus Jézusban adott nekünk” (2Timóteus 1,9).
Ez a terv már a zsidó Szentírásban is kibontakozott. Ézsaiás próféta megjövendölte a Messiás szenvedéseit, akinek el kellett foglalnia a bűnösök helyét. Azt mondta, hogy Krisztust mi helyettünk „érte Isten csapása”.
Pedig a mi betegségeinket viselte, a mi fájdalmainkat hordozta. Mi meg azt gondoltuk, hogy Isten csapása sújtotta és kínozta. Pedig a mi vétkeink miatt kapott sebeket, bűneink miatt törték össze. ... Mindnyájan tévelyegtünk, mint a juhok, mindenki a maga útját járta, de az Úr őt sújtotta mindnyájunk bűnéért (Ézsaiás 53,4-6).
Ami azonban a legmeglepőbb, hogy a bűnösök Jézus Krisztus általi helyettesítése, Isten gondolata volt. Krisztus nem erőltette bele Isten tervébe, hogy megbüntesse a bűnösöket. Isten terve volt, hogy Ő ott legyen. Egy ószövetségi próféta mondja, „Az Úr akarata volt az, hogy betegség törje össze; fel is áldozta magát jóvátételül” (Ézsaiás 53,10).
Ez magyarázza az Újszövetségben mutatkozó paradoxont (látszólagos ellentmondást). Egyrészt, Krisztus szenvedése Isten haragjának kiáradása a bűn miatt. Másrészt azonban, Krisztus szenvedése az Atya akaratának való alárendelés és engedelmesség gyönyörű tette. Jézus Krisztus így kiáltott a keresztről, „Én Istenem, én Istenem, miért hagytál el engem?” (Máté 27,46). És mégis, a Biblia azt mondja, hogy Krisztus szenvedése kedves illat volt Istennek. „Ahogyan Krisztus is szeretett minket, és önmagát adta értünk ’áldozati ajándékul, az Istennek kedves illatként’” (Efézus 5,2).
Ó, bárcsak imádhatnánk Isten szeretetének fantasztikus csodáját! Ez nem szentimentális gondolat, ez nem egyszerű dolog. Isten ugyanis miértünk tette meg a lehetetlent: Haragját a saját Fiára ontotta ki – Őreá, aki alázatossága miatt semmiképpen sem szolgált rá, hogy Őt érje. Mégis, Fiának elszánt készsége rendelése elfogadására, értékes volt Isten szemében. A harag hordozója a végtelen szeretet tárgya lett.

Mert kegyelemből tartattatok meg, hit által; és ez nem tőletek van: Isten ajándéka ez;
Mert ő tőle, ő általa és ő reá nézve vannak mindenek. Övé a dicsőség mindörökké.


Nem elérhető Zoltan

  • Moderátor
  • Fórumlakó
  • *
  • Hozzászólások: 3291
  • Nem: Férfi
Válasz #9 Dátum: 2013. Szeptember 02. - 14:56:16
3 / Jézus Krisztus szenvedett és meghalt...
HOGY ENGEDELMESSÉGET TANULJON, ÉS TÖKÉLETES LEGYEN


Jóllehet ő a Fiú, szenvedéseiből megtanulta az engedelmességet. Zsidók 5,8
Mert az volt méltó Istenhez, akiért van a mindenség, és aki által van a mindenség, hogy őt, aki számtalan fiát vezeti dicsőségre, üdvösségük fejedelmét szenvedések által tegye tökéletessé. Zsidók 2,10
   Pontosan ez az a könyv a Bibliában, amelyik azt mondja, hogy Jézus Krisztus „engedelmességet tanult” a szenvedés által, és „tökéletessé lett” a szenvedés által, és azt is mondja, hogy ő „bűntelen volt.” „Aki [Krisztus] hozzánk hasonlóan kísértést szenvedett mindenben, kivéve a bűnt” (Zsidók 4,15).
Ez a Biblia következetes tanítása. Jézus Krisztus bűntelen volt. Bár Istennek felséges Fia volt, valóban ember is volt, minden kísértésünkkel, vágyainkkal és fizikai gyengeségeinkkel együtt. Megtapasztalta az éhséget (Máté 21,18), a haragot és szánalmat (Márk 3,5), és a fájdalmat (Máté 17,12). De szíve tökéletes szeretetkapcsolatban volt Istennel, és állandóan e szeretet által cselekedett: „Ő nem tett bűnt, álnokság sem hagyta el a száját” (1Péter 2,22).
Ezért, amikor a Biblia arról beszél, hogy Jézus engedelmességet tanul szenvedése által, nem azt jelenti, hogy megtanulta az engedetlenség abbahagyását. Azt jelenti, hogy minden egyes új próba által, a gyakorlatban – és fájdalmak közepette – tanulta, mit jelent engedelmeskedni. Amikor azt is mondja még, hogy tökéletessé lett a szenvedés által, nem azt jelenti, hogy fokozatosan szabadult meg a hibáktól. Azt jelenti, hogy fokozatosan beteljesítette a tökéletes igazságosságot, amelyre szükség volt, hogy megmentsen bennünket.
Ezt mondta amikor megkeresztelkedett. Nem azért volt szüksége a keresztségre, mert bűnös volt. Inkább, így magyarázta meg Jánosnak: „Az illik hozzánk, hogy így töltsünk be minden igazságot” (Máté 3,15).
A lényeg ez: Ha Isten Fia közvetlenül a testetöltéstől ment volna a keresztre, anélkül, hogy megtapasztalta volna az élet kísértéseit, és fájdalmát, hogy kipróbálja igazságosságát és szeretetét, nem lett volna alkalmas Megmentő minden elesett ember számára. Szenvedése által nemcsak magára vette Isten haragját, hanem beteljesítette igaz emberségét és képessé tette rá, hogy testvéreinek nevezzen bennünket (Zsidók 2,17).

Mert kegyelemből tartattatok meg, hit által; és ez nem tőletek van: Isten ajándéka ez;
Mert ő tőle, ő általa és ő reá nézve vannak mindenek. Övé a dicsőség mindörökké.


Nem elérhető Zoltan

  • Moderátor
  • Fórumlakó
  • *
  • Hozzászólások: 3291
  • Nem: Férfi
Válasz #10 Dátum: 2013. Szeptember 02. - 14:56:59
4 / Jézus Krisztus szenvedett és meghalt...
HOGY ELÉRJE SAJÁT FELTÁMADÁSÁT A HALOTTAK KÖZÜL


A békesség Istene pedig, aki az örök szövetség vére által kihozta a halottak közül a mi Urunkat, Jézust, a juhok nagy pásztorát, tegyen készségessé titeket minden jóra, akaratának teljesítésére, és munkálja bennünk azt, ami kedves őelőtte. Zsidók 13,20-21
 Krisztus halála nemcsak megelőzte feltámadását – hanem ez volt az ára annak, hogy elnyerte azt. Ezért mondja a Zsid 13,20, hogy Isten kihozta a halottak közül „az örök szövetség vére által”.
A „szövetség vére” Jézus vére, ahogyan Ő maga mondta, „Mert ez az én vérem, a szövetség vére” (Máté 26,28). Amikor a Biblia Jézus véréről beszél, az az Ő halálára utal. Nem valósult volna meg a megváltás, ha csak vére folyt volna Jézusnak. Vérontását az tette döntő jelentőségűvé, hogy belehalt.
Mi jelenti a kapcsolatot Jézus vérontása és feltámadása között? A Biblia azt mondja, hogy feltámadása nem csak vérontása után, hanem általa történt. Ez azt jelenti, hogy az, amit Krisztus halála elvégzett, olyan tökéletes volt, hogy a feltámadás jutalmazta azt, amit Krisztus elért a halálban.
Isten haragja megelégíttetett Jézus szenvedése és halála által. A bűn ellen kimondott szent átok teljességgel kielégítésre került. Krisztus engedelmessége teljességgel végbement. A megbocsátás ára teljesen kiegyenlíttetett. Isten igazságossága teljesen érvényre jutott. Minden, amit még el kellett végezni, Isten elfogadásának kihirdetése volt. Ezt Jézus feltámasztásával adta meg.
Amikor a Biblia azt mondja, „Ha pedig Krisztus nem támadt fel, semmit sem ér a ti hitetek, még bűneitekben vagytok” (1Korintus 15,17), a legfontosabb nem az, hogy a feltámadás a bűneinkért kifizetett ár. A legfontosabb az, hogy a feltámadás bizonyítja, hogy Jézus halála mindenre elégséges ár. Ha Jézus nem támadt volna fel a halálból, akkor halála kudarc lett volna, Isten nem ismerte volna el bűnt hordozó tettét, és mi még bűneinkben lennénk.
De „Krisztus feltámadt a halálból az Atya dicsősége által” (Róma 6,4). Szenvedésének és halálának eredménye érvényre jutott. És ha bizalmunkat Krisztusba vetjük, már nem vagyunk bűneinkben. Ugyanis „az örök szövetség vére által”, a Nagy Pásztor feltámadt és örökké él.

Mert kegyelemből tartattatok meg, hit által; és ez nem tőletek van: Isten ajándéka ez;
Mert ő tőle, ő általa és ő reá nézve vannak mindenek. Övé a dicsőség mindörökké.


Nem elérhető Zoltan

  • Moderátor
  • Fórumlakó
  • *
  • Hozzászólások: 3291
  • Nem: Férfi
Válasz #11 Dátum: 2013. Szeptember 04. - 13:52:40
5 / Jézus Krisztus szenvedett és meghalt...
HOGY MEGMUTASSA ISTEN SZERETETÉNEK ÉS KEGYELMÉNEK GAZDAGSÁGÁT A BŰNÖSÖK IRÁNT


Hiszen még az igazért is aligha halna meg valaki, bár a jóért talán még vállalja valaki a halált. Isten azonban abban mutatta meg rajtunk a szeretetét, hogy Krisztus már akkor meghalt értünk, amikor bűnösök voltunk. Róma 5,7-8
Mert úgy szerette Isten a világot, hogy egyszülött Fiát adta, hogy aki hisz őbenne, el ne vesszen, hanem örök élete legyen. János 3,16
Őbenne van – az ő vére által – a mi megváltásunk, bűneink bocsánata is; kegyelme gazdagságából. Efézus 1,7
Isten szeretetének mértéke két dologban mutatkozik meg irántunk. Az egyik, áldozatának mértéke, amellyel megmentett bennünket a bűn büntetésétől. A másik, a mi értéktelen voltunk mértéke, ami jellemző volt ránk, amikor megmentett bennünket.
Az áldozat mértékét így olvashatjuk a Szentírásban: „egyszülött fiát adta” (János 3,16). Ezt halljuk a Krisztus névben is, ami a görög Christos, magyarul „Felkent”, héberül „Messiás” címből származik. Ez egy nagy méltóságot jelző kifejezés. A Messiás lesz Izráel Királya. Le fogja győzni a rómaiakat és békét, és biztonságot hoz Izráel számára. Ezért az a személy, akit Isten küldött a bűnösök megmentésére, az Ő tulajdon Fia volt, az egyetlen Fia, és Izráel felkent Királya, – valóban a föld királya (Ézsaiás 9,6-7).
Ha hozzáadjuk ehhez a meggondoláshoz a keresztre feszítés rettenetes halálát, amit Krisztus elviselt, világossá válik, hogy az az áldozat, amit az Atya és a Fiú hozott, leírhatatlanul nagy volt – sőt végtelenül nagy, ha figyelembe vesszük az isteni és az emberi mértékek közötti különbséget. Isten azonban úgy döntött, hogy meghozza ezt az áldozatot értünk.
Ennek az irántunk érzett szeretetnek a mértéke még inkább növekszik, ha a magunk értéktelenségére gondolunk. „Hiszen még az igazért is aligha halna meg valaki, bár a jóért talán még vállalja valaki a halált. Isten azonban abban mutatta meg rajtunk a szeretetét, hogy Krisztus már akkor meghalt értünk, amikor bűnösök voltunk” (Róma 5,7-8). Mi az isteni büntetésre szolgáltunk rá, nem az isteni áldozatra.
Hallottam, amikor valaki ezt mondta: „Isten nem békákért halt meg. Úgy értékelt bennünket, mint emberi lényeket.” Ez a feje tetejére állítja a kegyelmet. Mi rosszabbak vagyunk, mint akár a békák. Azok nem vétkeztek, nem lázadtak fel és nem illették Istent azzal a váddal, hogy nem volt következetes az életükben. Istennek nem kellett békákért meghalnia. Azok nem elég rosszak hozzá, nem úgy, mint mi. A mi adósságunk olyan nagy, hogy csak az isteni áldozat tudta kifizetni.
Csak egy magyarázat van Isten értünk hozott áldozatára. Nem mi miattunk van, hanem „kegyelme gazdagságából” (Efézus 1,7). Mindez pedig ingyen van, s ez nem felel meg annak, amennyi a mi értékünk. Nem más, mint az Ő végtelen értékének kiáradása. Ami tehát lényegében ez az isteni szeretet: lenyűgözni a méltatlan bűnösöket, drága áron, azzal, ami minket mindenek felett való boldogsággal tölt el örökre, azaz, az Ő végtelen gyönyörűségével.

Mert kegyelemből tartattatok meg, hit által; és ez nem tőletek van: Isten ajándéka ez;
Mert ő tőle, ő általa és ő reá nézve vannak mindenek. Övé a dicsőség mindörökké.


Nem elérhető Zoltan

  • Moderátor
  • Fórumlakó
  • *
  • Hozzászólások: 3291
  • Nem: Férfi
Válasz #12 Dátum: 2013. Szeptember 04. - 13:53:25
6 / Jézus Krisztus szenvedett és meghalt...
HOGY MEGMUTASSA SZERETETÉT IRÁNTUNK


Krisztus is szeretett minket és önmagát adta értünk ’áldozati ajándékul’, az Istennek kedves illatként. Efézus 5,2
Krisztus is szerette a Gyülekezetet, és önmagát adta érte. Efézus 5,25
(Ő) szeretett engem, és önmagát adta értem. Galata 2,20
Jézus Krisztus halála nemcsak Isten szeretetének bemutatása (János 3,16), hanem Krisztus saját szeretete kifejezésének legfelső foka is mindazok számára, akik úgy fogadják mint kincset. A korai bizonyságtevőket, akik a legtöbbet szenvedtek azért, mert keresztyének, bebörtönözték ezért a tényért: Krisztus „szeretett engem, és önmagát adta értem” (Galata 2,20). Ők nagyon személyesen fogadták el Krisztus áldozatának önmagát adó cselekedetét. Ezt mondták: „(Ő) szeretett engem, (Ő) önmagát adta értem.”
Minden bizonnyal így kellene értenünk Jézus Krisztus szenvedéseit és halálát. Ezek velem vannak kapcsolatban, Krisztusnak személyesen irántam tanúsított szeretetével vannak kapcsolatban. Az én bűnöm választ el Istentől, nem a bűn általában. Az én keményszívűségem és lelki dermedtségem alacsonyítja le Krisztus értékét. Elveszett vagyok és pusztulásra méltó. Ha a megváltásra kerül sor, én eljátszottam minden igényemet az igazságra, mindaz, amit tehetek csak annyi, hogy kegyelemért könyörgök.
Akkor meglátom Krisztus szenvedését és halálát. S kiért történt ez? Így olvassuk: „Krisztus szerette a Gyülekezetét és önmagát adta érte” (Efézus 5,25). „Nincs senkiben nagyobb szeretet annál, mintha valaki életét adja barátaiért” (János 15,13). „Az Emberfia sem azért jött, hogy neki szolgáljanak, hanem hogy ő szolgáljon, és életét adja váltságul sokakért” (Máté 20,28).
Én pedig megkérdezem, ott vagyok-e én a „sokak” között? Egyike lehetek-e én az Ő „barátainak”? Hozzátartozhatom-e a „kihívottak Gyülekezetéhez“? A válasz pedig így hangzik: „Higgy az Úr Jézusban, és üdvözülsz mind te, mind a te házad népe!” (Cselekedetek 16,31). „Aki segítségül hívja az Úr nevét, üdvözül” (Róma 10,13). „Aki hisz őbenne, az ő neve által bűnbocsánatot nyer” (ApCsel 10,43). „Akik pedig befogadták, azokat felhatalmazta arra, hogy Isten gyermekeivé legyenek” (János 1,12). „Aki hisz őbenne el ne vesszen, hanem örök élete legyen” (János 3,16).
A szívem bizonytalankodik, és én magamhoz ölelem Krisztus gyönyörűségét és gazdagságát, mint drága kincset. S beárad szívembe ez a hatalmas realitás – Jézus Krisztusnak irántam tanúsított szeretete. Tehát én is elmondom azokkal a korai tanúkkal, „Ő szeretett engem és önmagát adta értem.”
Mit értek ez alatt? Azt, hogy kifizette értem a lehető legnagyobb árat, hogy nekem adja a lehető legnagyobb ajándékot. S hogy ez mi? Ez az az adomány, amelyért élete végén imádkozott: „Atyám, azt akarom, hogy akiket nekem adtál, azok is ott legyenek velem, ahol én vagyok, hogy lássák az én dicsőségemet” (János 17,24). Szenvedésében és halálában „láttuk az ő dicsőségét, mint az Atya egyszülöttjének dicsőségét, telve kegyelemmel és igazsággal” (János 1,14). Eleget láttunk ahhoz, hogy megnyerjen bennünket az Ő ügyének. De a legjobb még ezután jön. Ő azért halt meg, hogy ezt biztosítsa a számunkra, s ez a Krisztus szeretete.

Mert kegyelemből tartattatok meg, hit által; és ez nem tőletek van: Isten ajándéka ez;
Mert ő tőle, ő általa és ő reá nézve vannak mindenek. Övé a dicsőség mindörökké.


Nem elérhető Zoltan

  • Moderátor
  • Fórumlakó
  • *
  • Hozzászólások: 3291
  • Nem: Férfi
Válasz #13 Dátum: 2013. Szeptember 04. - 13:53:59
7 / Jézus Krisztus szenvedett és meghalt...
HOGY ELTÖRÖLJE A TÖRVÉNY JOGOS KÖVETELÉSÉT VELÜNK SZEMBEN


És titeket is, akik halottak voltatok vétkeitekben... ővele együtt életre keltett megbocsátva nekünk minden vétkünket. Eltörölte a követelésével minket terhelő adóslevelet, mely minket vádolt, eltávolította azt az útból, odaszegezve a keresztfára. Kolossé 2,13-14
 Micsoda ostobaság azt gondolni, hogy jócselekedeteink egy napon ki fogják egyenlíteni rossz cselekedeteinket. Ostobaság két okból is.
Először is azért, mert nem igaz. Még jócselekedeteink is tökéletlenek, mert nem tiszteljük Istent azáltal, ahogyan tesszük azokat. Vajon jócselekedeteinket Istentől örömteli függésben tesszük-e, azt tartva szem előtt, hogy megismertessük az Ő mindenek felett való értékét? Betöltjük-e a mindent átívelő parancsolatot, hogy szolgáljunk az embereknek „mint aki azt az Istentől kapott erővel végzi, hogy mindenkor az Isten dicsőíttessék Jézus Krisztus által” (1Péter 4,11)?
Mit mondjunk válaszul Isten szavaira: „Minden, ami nem hitből származik, az bűn” (Róma 14,23)? Azt hiszem, nem kell semmit sem mondanunk. „Amit a törvény mond, ... hogy elnémuljon minden száj” (Róma 3,19). Mi nem akarunk semmit sem mondani. Ostobaság azt gondolni, hogy jócselekedeteink ki fogják egyenlíteni rossz cselekedeteinket Isten előtt. A Krisztust magasztaló hit nélkül, cselekedeteink nem fognak semmit sem jelenteni, csak lázadást.
A második ok, amiért ostobaság a jócselekedetekben reménykedni, mert ez nem az a mód, ahogyan Isten megmenti az embert. Ha megmentetünk rossz cselekedeteink következményeitől, nem azért van, mert azok kevesebbet nyomtak a latban, mint a jócselekedeteink. Azért lesz, mert a „bennünket terhelő adóslevél” oda lett szegezve a mennyben Krisztus keresztjére. Isten egészen más módon menti meg a bűnösöket, mint hogy cselekedeteiket tenné mérlege. Cselekedeteink nem jelentenek semmi reményt. A reményt csak Jézus Krisztus szenvedése és halála jelenti.
Nincs megmentetés az adóslevelek kiegyenlítése által. Csak az adóslevél eltörlése által adatik megmentetés. Gonosz cselekedeteink feljegyzésének (beleértve tökéletlen jócselekedeteinket is), a jogos büntetéssel együtt, amelyre mindenki rászolgál, el kell töröltetni, – azt nem lehet kiegyenlíteni. Ez az, aminek elvégzéséért Jézus Krisztus szenvedett és meghalt.
Bűneink eltörlése akkor történt meg, amikor cselekedeteink feljegyzése, az adóslevél a keresztre szegeztetett (Kolossé 2,13). Miként szegeztetett fel ez az ítéletes adóslevél a keresztre? Nem pergament szegeztek fel a keresztre, hanem Krisztust magát. Így Jézus Krisztus lett gonosz (és jó) cselekedeteim ítéletes adóslevele. Ő viselte az én ítéletemet, Ő az én megváltásomat teljességgel más körülmények közé helyezi. Ő az én egyedüli reményem, és az Őbelé vetett hitem az egyedüli út a számomra Istenhez.

Mert kegyelemből tartattatok meg, hit által; és ez nem tőletek van: Isten ajándéka ez;
Mert ő tőle, ő általa és ő reá nézve vannak mindenek. Övé a dicsőség mindörökké.


Nem elérhető Zoltan

  • Moderátor
  • Fórumlakó
  • *
  • Hozzászólások: 3291
  • Nem: Férfi
Válasz #14 Dátum: 2013. Szeptember 04. - 13:55:04
8 / Jézus Krisztus szenvedett és meghalt...
HOGY VÁLTSÁGUL LEGYEN SOKAK SZÁMÁRA


Emberfia sem azért jött, hogy neki szolgáljanak, hanem hogy ő szolgáljon, és életét adja váltságul sokakért. Márk 10,45
 Nincs olyan gondolat a Bibliában, hogy a Sátánt le kéne fizetni, hogy engedje a bűnösök megmentését. Ami történt a Sátánnal, amikor Jézus Krisztus meghalt, az nem kifizetés volt, hanem legyőzés. Isten Fia emberré lett, úgy „hogy halála által megsemmisítse azt, akinek hatalma van a halálon, vagyis az ördögöt” (Zsidók 2,14). Nem volt alkudozás.
Amikor Jézus azt mondta, hogy azért jött, „hogy odaadja életét váltságul”, a hangsúly nem azon van, aki a fizetséget kapja. A hangsúly az ő életén van, mint ami a fizetség, és szabadságán, mint aki azért jött, hogy szolgáljon, inkább, mint hogy neki szolgáljanak, és azokon a „sokakon”, akiknek javára fog szolgálni a fizetség, amit ő teljesített.
Ha megkérdezzük, ki kapta a váltságdíjat, a bibliai válasz, hogy Isten maga. A Biblia azt mondja, hogy Krisztus „áldozati ajándékul adta magát értünk ... az Istennek” (Efézus 5,2). Jézus Krisztus „önmagát áldozta fel ártatlanul az Istennek” (Zsidók 9,14). Azért kell egy helyettesnek meghalnia miattunk, mert vétkeztünk Isten ellen, és híjával voltunk Isten dicsőségének (Róma 3,23). És bűneink miatt az egész világ felelősséggel tartozik Istennek (Róma 3,19). Tehát amikor Jézus Krisztus váltságul adja magát értünk, a Biblia azt mondja, hogy megszabadultunk Isten ítéletétől. „Nincs tehát most már semmiféle kárhoztató ítélet azok ellen, akik a Krisztus Jézusban vannak” (Róma 8,1). A végső rabság, amelytől felmentésre van szükségünk, az Isten [utolsó] ítélete (Róma 2,2; Jelenések 14,7).
Ennek az Isten ítélete alóli felmentésnek a váltsága Jézus Krisztus élete. Nemcsak az az élet, amelyet élt, hanem az az élet, amit feladott a halálban. Jézus többször is elmondta tanítványainak, „Az Emberfia emberek kezébe adatik, megölik” (Márk 9,31). Tulajdonképpen egyik oka annak, hogy Jézus szerette magát az „Emberfiának” nevezni (több mint 65 alkalommal fordul elő a Szentírásban), hogy benne volt a halandóság gondolata. Az ember meghalhat, ezért kellett neki egynek lenni közülük. A váltságdíjat csak az Emberfia fizethette meg, mert a váltság egy halálra adott élet volt.
Az árat nem kényszerítették ki belőle. Ez a lényeg, amikor ezt mondja: „Az Emberfia nem azért jött, hogy szolgáljanak neki, hanem hogy ő szolgáljon.” Ő nem igényelte a mi szolgálatunkat. Ő volt az, aki adott, nem aki kapott valamit. „Senki sem veheti el tőlem [az életemet], én magamtól adom oda” (János 10,18). Az árat önszántából fizette meg, nem volt benne kényszerűség. Ez megint csak az Ő szeretetéhez visz bennünket. Ő önként választotta, hogy megment minket, élete árán.
Mennyi embert váltott ki Krisztus ténylegesen a bűnből? Ő azt mondta, azért jött „hogy életét adja váltságul sokakért. ” Mégsem menekül meg mindenki Isten haragjától, de az ajánlat mindenkinek szól. „Mert egy az Isten, egy a közbenjáró is Isten és az emberek között, az ember Krisztus Jézus, aki váltságul adta önmagát mindenkiért” (1Timóteus 2,5-6). Senki nincs kizárva ebből a megváltásból, aki hittel magához öleli a váltságot szerző Jézus Krisztus kincsét.

Mert kegyelemből tartattatok meg, hit által; és ez nem tőletek van: Isten ajándéka ez;
Mert ő tőle, ő általa és ő reá nézve vannak mindenek. Övé a dicsőség mindörökké.