Szerző Téma: John Piper - videók és írásai  (Megtekintve 23685 alkalommal)

0 Felhasználó és 1 vendég van a témában

Nem elérhető Zoltan

  • Moderátor
  • Fórumlakó
  • *
  • Hozzászólások: 3291
  • Nem: Férfi
Válasz #45 Dátum: 2013. Szeptember 24. - 19:41:38
33 / Jézus Krisztus szenvedett és meghalt...
HOGY AZ Ő KERESZTJÉT TEGYE MINDEN DICSEKEDÉSÜNK ALAPJÁVÁ


Én azonban nem kívánok mással dicsekedni, mint a mi Urunk Jézus Krisztus keresztjével, aki által keresztre feszíttetett számomra a világ, és én is a világ számára. Galata 6,14
Ez úgy tűnik, mindennek a teteje. Csak a kereszttel dicsekedni! Szó szerint csak a kereszttel? Még a Biblia is beszél más dolgokról, amelyekkel dicsekedni lehet. Dicsekedni lehet Isten dicsőségével (Róma 5,2), dicsekedni lehet a megpróbáltatásainkkal (Róma 5,3), a gyengeségeinkkel (2Korintus 12,9). És dicsekedni lehet a Krisztus népével is (1Tesszalonika 2,19). Mit jelent tehát ez a „csak”?
Azt jelenti, hogy minden más dicsekvés, a kereszttel való dicsekvés kell hogy legyen. Ha a dicsőség reménységével dicsekszünk, ez a dicsekvés a Krisztus keresztjével való dicsekvés kell hogy legyen. Ha a Krisztus népével dicsekszünk, az a dicsekvés a kereszttel való dicsekvés. A csak a kereszttel való dicsekvés azt jelenti, hogy csak a kereszt tesz lehetővé minden más jogos dicsekvést, és minden jogos dicsekvésnek a keresztet kell ezért tisztelnie.
Miért? Mert minden jó dolgot – sőt valójában, minden rossz dolgot is, amit Isten jóra fordít – Krisztus keresztje szerzett meg a számunkra. Krisztusba vetett hit nélkül a bűnösöket csak ítélet illeti. Igen, van sok kellemes dolog, amiben a hitetlenek részesülnek. De a Biblia azt tanítja, hogy az életnek még ezek a természetes áldásai is csak növelni fogják a végső isteni ítélet szigorát, ha nem hálával fogadják azokat, Krisztus szenvedéseinek alapján (Róma 2,4-5).
Ezért minden, amit élvezünk, mint olyanok, akik Krisztusban bíznak, minden az Ő halálának tulajdonítható. Az Ő szenvedése magára vett minden ítéletet, amire a vétkes bűnösök rászolgáltak, és megszerezte mindazt a jót, amit a megbocsátást elnyert bűnösök élveznek. Ezért minden dicsekedésünknek ezekkel a dolgokkal, a Krisztus keresztjével való dicsekvésnek kell lennie. Nem vagyunk annyira Krisztus-központúak és kereszthez ragaszkodók, mint amennyire lennünk kellene, mert nem elmélkedünk azon az igazságon, hogy minden jót és minden rosszat, amit Isten jóra fordít, Krisztus szenvedése szerzett meg a számunkra.
És hogyan leszünk mi ilyen radikálisan a keresztre koncentrálók? Rá kell ébrednünk az igazságra, hogy amikor Krisztus meghalt a kereszten, mi is meghaltunk (lásd 31. fejezet). Amikor ez történt Pál apostollal, azt mondta, „Keresztre feszíttetett számomra a világ, és én is a világ számára” (Galata 6,14). Ez a Krisztus-központú, kereszttel való dicsekedés kulcsa.
Ha bizalmunkat Jézus Krisztusba vetjük, megtörik a világ ellenállhatatlan vonzása. Halottak vagyunk a világ számára, és a világ is halott a mi számunkra. Vagy pozitívan fogalmazva, „új teremtés” vagyunk (Galata 6,15). Régi énünk meghalt, az új énünk – a Krisztusban hívő énünk – pedig él. S ami a hitet jellemzi az, hogy Jézus Krisztust mindenek felettire értékeli a világban. A világ hatalma, amely el akarja nyerni szeretetünket, meghalt.
Meghalni a világnak azt jelenti, hogy minden elfogadott öröm a világban Jézus Krisztus szeretetének véren megvett bizonyítékává, és a kereszttel való dicsekvés alkalmává válik. Ha szívünk az áldás sugarát követve visszatér a forráshoz, a kereszthez, akkor az áldás világiassága meghalt, és a megfeszített Krisztus jelent mindent.

Mert kegyelemből tartattatok meg, hit által; és ez nem tőletek van: Isten ajándéka ez;
Mert ő tőle, ő általa és ő reá nézve vannak mindenek. Övé a dicsőség mindörökké.


Nem elérhető Zoltan

  • Moderátor
  • Fórumlakó
  • *
  • Hozzászólások: 3291
  • Nem: Férfi
Válasz #46 Dátum: 2013. Szeptember 24. - 19:42:11
34 / Jézus Krisztus szenvedett és meghalt...
HOGY KÉPESSÉ TEGYEN RÁ, HOGY HIT ÁLTAL ŐBENNE ÉLJÜNK


Krisztussal együtt keresztre vagyok feszítve: többé tehát nem én élek, hanem Krisztus él bennem; azt az életet pedig amit most testben élek, az Isten Fiában való hitben élem,
aki szeretett engem, és önmagát adta értem. Galata 2,20
Egy kifejezett látszólagos ellentmondás van ebben a versben. „Keresztre vagyok feszítve,” de „most... élek”. Azt is mondhatnánk, hogy „Ez nem látszólagos ellentmondás, ez éppen hogy következmény. Először, meghaltam Krisztussal, aztán feltámasztattam vele, és most élek.” Ez igaz, de mit lehet kezdeni ezekkel a még ellentmondásosabbnak látszó szavakkal: „Többé tehát nem én élek”, mégis „Most... élek”? Élek-e tehát, vagy nem?
A látszólagos ellentmondások nem ellentmondások, csupán annak hangzanak. Pál úgy érti, hogy volt egy „én”, aki meghalt, és van egy másik „én”, aki él. Ezt jelenti a keresztyénné válás. Az ember régi énje meghal, az új énje pedig „megteremtetik”, vagy „feltámasztatik”. „Ha valaki Krisztusban van, új teremtés az” (2Korintus 5,17). „Minket is, akik halottak voltunk a vétkek miatt, [Isten] életre keltett a Krisztussal együtt... és vele együtt feltámasztott” (Efézus 2,5-6).
Jézus Krisztus halálának célja az volt, hogy elvigye magával „régi énünket” a sírba, és véget vessen annak. „Hiszen tudjuk, hogy a mi óemberünk [régi énünk] megfeszíttetett vele, hogy megsemmisüljön a bűn hatalmában álló test” (Róma 6,6) Ha bízunk Krisztusban, egyesülünk vele, és Isten úgy tekinti régi énünket, hogy meghalt Krisztussal. A cél egy új én feltámasztása volt.
Ki tehát az új én? Mi a különbség e két én között? Én még mindig én vagyok? A fejezet elején idézett vers az új ént kétféleképpen írja le: Az egyik szinte elképzelhetetlen, a másik nyilvánvaló. Először, azt mondja, hogy az új én, a bennem élő Krisztus: „[Már] nem én élek, hanem Krisztus él bennem.” Úgy értelmezem ezt, hogy az ember új énjét Krisztus jelenléte és segítsége határozza meg mindenkor. Ő mindig ad nekem életet. Ő mindig megerősít arra, amire elhív, hogy megtegyem. Ezért mondja a Biblia, „Mindenre van erőm a Krisztusban, aki megerősít engem” (Filippi 4,13). „Ezért fáradozom én is... az Ő ereje által, amely hatalmasan működik bennem” (Kolossé 1,29). Tehát amikor minden elhangzott és elkészült, az új én azt mondja: „Mert semmi olyanról nem mernék beszélni, amit nem Krisztus tett általam” (Róma 15,18).
Ez az első mód, ahogyan a Galata 2,20 az új énről beszél: egy Krisztus által birtokba vett, Krisztus által fenntartott, Krisztus által megerősített énről. Ennek megvalósításáért halt meg Jézus Krisztus. Ez a keresztyén. A másik mód, ahogyan az új énről beszél, a következő: A Krisztusba vetett bizalom által él pillanatról pillanatra. „Azt az életet pedig, amit most testben élek, az Isten Fiában való hitben élem, aki szeretett engem és önmagát adta értem”.
Az ember új énjének e második leírása nélkül, azon tűnődhetnénk, mi a mi részünk Krisztus naponkénti segítségének megtapasztalásában. Most megkaptuk a választ: ez a hit. Az isteni oldalról, Krisztus él bennünk és képessé tesz bennünk rá, hogy úgy éljünk, ahogyan Ő tanít bennünket élni. Ez az Ő műve, De a mi oldalunkról nézve, megtapasztaljuk a belé vetett bizalom által, pillanatról pillanatra, hogy velünk van és segít bennünket. Annak bizonyítéka, hogy velünk lesz, és segíteni akar bennünket ennek megcselekvésében, az a tény, hogy Ő szenvedett és meghalt, hogy ennek megtörténtét lehetővé tegye.

Mert kegyelemből tartattatok meg, hit által; és ez nem tőletek van: Isten ajándéka ez;
Mert ő tőle, ő általa és ő reá nézve vannak mindenek. Övé a dicsőség mindörökké.


Nem elérhető Zoltan

  • Moderátor
  • Fórumlakó
  • *
  • Hozzászólások: 3291
  • Nem: Férfi
Válasz #47 Dátum: 2013. Szeptember 26. - 13:35:12
35 / Jézus Krisztus szenvedett és meghalt...
HOGY MEGADJA A HÁZASSÁG LEGMÉLYEBB ÉRTELMÉT

Férfiak, úgy szeressétek feleségeteket, ahogyan Krisztus is szerette a Gyülekezetet, és önmagát adta érte. Efézus 5,25
Isten elgondolása a házasságra vonatkozóan a Bibliában úgy ábrázolja a férjet, mint aki úgy szereti feleségét, ahogyan Jézus Krisztus szereti az övéit, és a feleséget úgy, mint aki úgy viszonyul férjéhez, ahogy Krisztus népének viszonyulnia kell Ő hozzá. Ez a kép volt Isten gondolataiban, amikor elküldte Krisztust a világba. Jézus Krisztus eljött menyasszonyáért, és meghalt érte, hogy megmutassa a házasság módját, ahogyan Ő elgondolta.
Nem, a kérdés analógiája nem az, hogy a férjeknek szenvedniük kellene feleségeik kezétől. Igaz, hogy ez bizonyos értelemben megtörtént Jézussal. Ő szenvedett, azért, hogy egy népet – egy menyasszonyt életre hívjon, és ez a bizonyos nép ott volt azok között, akik az Ő szenvedéseit okozták. És szomorúságának nagy része azért támadt, mert tanítványai elhagyták (Máté 25,26). De az analógia lényege az, hogy Jézus egészen a halálig szerette és nem vetette el őket.
Isten gondolata a házasságra vonatkozóan megelőzte Ádámnak és Évának az egyesülését, és Jézus Krisztus eljövetelét. Azért tudjuk ezt, mert amikor Krisztus apostola elmagyarázta a házasság titkát, visszanyúlt a Biblia kezdetéig és az 1Mózes 2,24-et idézte: „Ezért a férfi elhagyja apját és anyját, ragaszkodik feleségéhez, és lesznek ketten egy testté”. Aztán a következő mondatban megmagyarázta azt, amit éppen akkor idézett: „Nagy titok ez, én pedig ezt Krisztusról és a Gyülekezetről mondom” (Efézus 5,31-32).
Ez azt jelenti, hogy Isten gondolataiban a házasság arra teremtetett a kezdetben, hogy kiábrázolja Jézus Krisztus kapcsolatát népéhez. Azért „titok” a házasság, mert a házasságnak ez a célja, Krisztus eljöveteléig nem lett világosan kijelentve. Most látjuk, hogy Isten szándéka a házassággal, hogy láthatóvá tegye a világban Jézus Krisztus szeretetét népe iránt.
Mivel kezdettől fogva ez volt benne Isten gondolataiban, Jézus Krisztus gondolataiban is benne volt, amikor a halál előtt állt. Tudta, hogy szenvedésének sokféle hatása között ez is volt: világossá tenni a házasság legmélyebb értelmét. Minden szenvedésének az volt a célja, hogy üzenetté váljon különösen a férjek számára: Minden férjnek így kell szeretnie a feleségét.
Habár Isten célja nem az volt, hogy a házasságok szerencsétlenek legyenek, sok esetben mégis azok. S ez a bűn következménye. Rosszul bánunk egymással. Jézus Krisztus azért szenvedett és halt meg, hogy ezt megváltoztassa. A feleségeknek felelősségük van e változások tekintetében. De Krisztus különös felelősséget ró a férjekre. Ezért mondja a Biblia: „Férfiak! Úgy szeressétek feleségeteket, ahogyan Krisztus is szerette a Gyülekezetet, és önmagát adta érte” (Efézus 5,25).
A férjek nem azonosak Jézus Krisztussal, de arra hívatnak, hogy hasonlóak legyenek hozzá. S a hasonlóság speciális pontja a férj készsége, hogy szenvedjen felesége érdekében, anélkül, hogy fenyegetné, vagy rosszul bánna vele. Ebbe beletartozik az a szenvedés is, hogy megvédje minden külső erőtől, ami bajt okozna neki, éppen úgy, mint az a szenvedés, amit a feleségében való csalódás vagy annak rossz bánásmódja okoz. Az ilyenfajta szeretet azért lehetséges, mert Jézus Krisztus a férjért és a feleségért is meghalt. Bűneiket megbocsátotta, egyiküknek sem kell szenvedést okozni a másiknak a bűnökért. Jézus Krisztus viselte ezt a szenvedést. Most mindketten, mint bűnös és megbocsátást nyert két ember, meg tudjuk tenni, hogy a rosszat jóval viszonozzuk.

Mert kegyelemből tartattatok meg, hit által; és ez nem tőletek van: Isten ajándéka ez;
Mert ő tőle, ő általa és ő reá nézve vannak mindenek. Övé a dicsőség mindörökké.


Nem elérhető Zoltan

  • Moderátor
  • Fórumlakó
  • *
  • Hozzászólások: 3291
  • Nem: Férfi
Válasz #48 Dátum: 2013. Szeptember 26. - 13:35:53
36 / Jézus Krisztus szenvedett és meghalt...
HOGY JÓ CSELEKEDETEKRE TÖREKVŐ NÉPET TEREMTSEN


Aki önmagát adta értünk, hogy megváltson minket minden gonoszságtól, és megtisztítson minket a maga népévé, amely jó cselekedetre törekszik. Titusz 2,14
A keresztyénség lényege az az igazság, hogy megbocsátást nyertünk Istentől, aki elfogadott bennünket, nem azért, mert jót cselekedtünk, hanem hogy képessé és törekvővé tegyen arra. A Biblia így fogalmaz: „Mert ő [Isten] szabadított meg minket, ... nem a mi cselekedeteink alapján” (2Timóteus 1,9). A jó ApCsel nem alapjai, hanem gyümölcsei elfogadásunknak. Jézus Krisztus nem azért szenvedett és halt meg, mert jó cselekedeteket mutattunk fel előtte, hanem azért, hogy megtisztítson minket a maga népévé, amely jó cselekedetre törekszik” (Titusz 2,14).
Ez a kegyelem jelentősége. Mi nem tudunk ApCsel által olyan helyzetet megszerezni, hogy megállhassunk Isten előtt. Annak ingyen kapott ajándéknak kell lenni, amit csak hit által kaphatunk meg, legnagyobb kincsként őrizve azt. Ezért mondja a Biblia: „Hiszen kegyelemből van üdvösségetek a hit által, és ez nem tőletek van: Isten ajándéka ez; nem cselekedetekért, hogy senki se dicsekedjék” (Efézus 2,8-9). Jézus Krisztus szenvedett és meghalt, hogy a jó ApCsel legyenek a hatásai, nem pedig oka a mi elfogadásunknak.
Nem meglepő tehát, amikor a következő mondat így szól: „Mert az ő alkotása vagyunk, akiket Krisztus Jézusban jó cselekedetekre teremtett” (Efézus 2,10). Tehát jó cselekedetekre és nem azok által mentetünk meg. Jézus Krisztus célja nem csupán az, hogy képességünk legyen erre, hanem az, hogy szenvedélyesen törekedjünk ezek megcselekvésére. Ezért használja a Biblia a „törekedni” szót. Krisztus azért halt meg, hogy „törekedjünk a jó cselekvésére”. Ez a törekvés (az eredetiben) szenvedélyességet jelent. Jézus Krisztus nem azért halt meg, hogy csupán lehetővé tegye számunkra a jó cselekvését, vagy félszívvel törekedjünk arra. Ő azért halt meg, hogy megteremtse bennünk a szenvedélyes törekvést a jó cselekvésére. A keresztyén tisztaság nem csupán azt jelenti, hogy elkerüljük a gonoszt, hanem azt, hogy keressük a jót.
Vannak okai annak, amiért Jézus megfizette a legvégső árat, hogy megteremtse szenvedélyes törekvésünket a jó cselekedetekre. A fő indokot e szavakban fogalmazta meg: „Úgy ragyogjon a ti világosságotok az emberek előtt, hogy lássák jó cselekedeteiteket, és dicsőítsék a ti mennyei Atyátokat” (Máté 5,16). A keresztyének jó cselekedetei Isten dicsőségét hirdetik. Ezért a dicsőségért szenvedett és halt meg Jézus Krisztus.
Amikor Isten megbocsátása és elfogadása megszabadított bennünket a félelemtől, a büszkeségtől és kapzsiságtól, megtöltetünk buzgósággal, hogy úgy szeressünk másokat, ahogy Ő szeretett bennünket. Kockáztatjuk a tulajdonunkat és az életünket, mivel biztonságot nyertünk Krisztusban. Amikor így szeretünk másokat, magatartásunk ellenétben áll az emberi önértékelés hangsúlyozásával és önmagunk féltésével. A figyelem így a mi életünket átalakító Érték és Biztonság, azaz Isten felé fordul.
S melyek ezek a jó ApCsel? Ezek sorának korlátozása nélkül, a Biblia főként olyasmit ért alatta, mint a sürgős szükségben szenvedők segítése, különösen azok esetében, akik a legszegényebbek és a legtöbbet szenvednek. Például, így: „De tanulják meg a mieink is, hogy jó cselekedetekkel járjanak elől ott, ahol sürgős segítségre van szükség” (Titusz 3,14). Jézus Krisztus azért halt meg, hogy ilyen típusú emberekké tegyen bennünket, akik szenvedélyesen törekszenek a szegények és a nyomorúságban lévők megsegítésére. Ez a legjobb élet, nem számít, mennyibe kerül nekünk ebben a világban: Ők segítségben részesülnek, mi örömöket nyerünk, és Isten dicsőíttetik.

Mert kegyelemből tartattatok meg, hit által; és ez nem tőletek van: Isten ajándéka ez;
Mert ő tőle, ő általa és ő reá nézve vannak mindenek. Övé a dicsőség mindörökké.


Nem elérhető Zoltan

  • Moderátor
  • Fórumlakó
  • *
  • Hozzászólások: 3291
  • Nem: Férfi
Válasz #49 Dátum: 2013. Szeptember 26. - 13:36:45
37 / Jézus Krisztus szenvedett és meghalt...
HOGY ALÁZATOSSÁGA ÉS DRÁGA SZERETETE PÉLDÁJÁNAK KÖVETÉSÉRE HÍVJON MINKET 


Mert kegyelem az, ha valaki Istenre néző lelkiismerettel tűr el sérelmeket... Hiszen erre hívattatok el, mivel Krisztus is szenvedett értetek, és példát hagyott rátok, hogy az ő nyomdokait kövessétek. 1Péter 2,19-21
Gondoljatok rá, aki ilyen ellene irányuló támadást szenvedett el a bűnösöktől, hogy lelketekben megfáradva el ne csüggedjetek. Mert a bűn ellen való harcban még nem álltatok ellen egészen a vérig. Zsidók 12,3-4
Az az indulat legyen bennetek, ami Krisztus Jézusban is megvolt: mert ő Isten formájában lévén nem tekintette zsákmánynak, hogy egyenlő Istennel, hanem megüresítette önmagát, szolgai formát vett fel, emberekhez hasonlóvá lett, és magatartásában is embernek bizonyult. Megalázta magát, és engedelmeskedett mindhalálig, mégpedig a kereszthalálig. Filippi 2,5-8
Az utánzás nem megváltás, de a megváltás maga után vonja az utánzást, a követést. Jézus Krisztus nem elsősorban modellként adatott nekünk, hanem Megváltóként. A hívő ember tapasztalatában az első Jézus Krisztus megbocsátása, aztán jön Krisztus példája. Magának Krisztusnak a megtapasztalása során a kettő egyszerre történik: az a szenvedés, amely megbocsátja bűneinket, nyújt nekünk mintát a szeretetre.
Valójában csak amikor megtapasztaljuk Jézus Krisztus bocsánatát, akkor lehet Ő mintává a számunkra. Ez rosszul hangzik, mert az Ő szenvedése egyedülálló. Azt nem lehet utánozni, Isten Fián kívül senki más nem szenvedhet „értünk” úgy, ahogyan Krisztus szenvedett. Ő viselte a mi bűneinket úgy, ahogy senki más nem tudta. Ő helyettesítő szenvedő volt, mi soha sem tudjuk ezt utánacsinálni. Egyszer s mindenkorra történt, az igaz tette ezt a nem igazakért. Az isteni, helyettesítő szenvedés a bűnösökért nem utánozható.
Azonban ez az egyedülálló szenvedés, miután bocsánatot és megigazulást szerzett a bűnösöknek, átalakítja őket olyanokká, akik Jézushoz hasonlóan cselekszenek – nem a megbocsátás tekintetében, de hasonlókká lesznek hozzá a szeretetben. Hasonlóak lesznek hozzá a szenvedésben, hogy jót cselekedjenek másokkal. Hasonlóak lesznek hozzá, nem gonosszal viszonozva a gonoszságot. Hasonlóak lesznek hozzá a szerénységben és szelídségben, hasonlóak lesznek hozzá a türelmes kitartásban, és hasonlók lesznek hozzá a szolgálatban. Jézus Krisztus egyedülálló módon szenvedett értünk, hogy mi vele együtt szenvedhessünk a szeretet ügyéért.
Jézus Krisztus apostola, Pál azt mondta, hogy először arra törekedett, hogy osztozzon Krisztus igazságában hit által, aztán hogy osztozzon az Ő szenvedéseiben, a szolgálatban. „Hogy kitűnjék rólam, őáltala [Krisztus által]: nincsen saját igazságom a törvény alapján, ...hogy megismerjem ...a szenvedésben való részesedést, hasonlóvá lévén az ő halálához” (Filippi 3,9-10). A megigazulás megelőzi, és lehetővé teszi az utánzást. Krisztus szenvedése a megigazulásért lehetővé teszi a mi szenvedésünket az ő hirdetéséért. A mi szenvedésünk másokért nem fordítja el Isten haragját. Isten haragját csak Jézus Krisztus szenvedése veheti el, amely annak értékét mutatja. Az embereket hozzá vezeti.
Amikor a Biblia arra hív, hogy „mindent elviseljenek a választottakért, hogy ők is elnyerjék a Krisztus Jézusban való üdvösséget” (2Timóteus 2,10), azt jelenti, hogy a mi Krisztust követésünk embereket vonz hozzá, aki egyedül üdvözíthet. A mi szenvedésünk döntő fontosságú, de egyedül Jézus Krisztusé üdvözít. Ezért legyünk az Ő szeretetének utánzóivá, de az Ő helyét el nem foglalva.

Mert kegyelemből tartattatok meg, hit által; és ez nem tőletek van: Isten ajándéka ez;
Mert ő tőle, ő általa és ő reá nézve vannak mindenek. Övé a dicsőség mindörökké.


Nem elérhető Zoltan

  • Moderátor
  • Fórumlakó
  • *
  • Hozzászólások: 3291
  • Nem: Férfi
Válasz #50 Dátum: 2013. Szeptember 27. - 14:52:56
38 / Jézus Krisztus szenvedett és meghalt...
HOGY A MEGFESZÍTETT KÖVETŐK CSAPATÁVÁ TEGYEN BENNÜNKET 


Ha valaki énutánam akar jönni, tagadja meg magát, vegye fel naponként a keresztjét és kövessen engem. Lukács 9,23
Aki nem veszi fel keresztjét, és nem követ engem, nem méltó hozzám. Máté 10,38
Jézus Krisztus azért halt meg, hogy társakat támasszon a Golgotához vezető úton. Golgota annak a hegynek a neve, ahol Jézust keresztre feszítették. Tudta, hogy életének útja végül oda fogja vezetni. Valójában „elhatározta”, hogy felmegy Jeruzsálembe (Lukács 9,51). Semmi nem fogja megakadályozni küldetését, hogy meghaljon. Tudta, hol és mikor kell ennek megtörténnie. Amikor valaki intette a jeruzsálemi úttól, hogy veszély fenyegeti Heródes király részéről, elutasította a gondolatot, hogy Heródes rövidzárlatot okozhatna Isten tervében. „Mondjátok meg annak a rókának: ’Íme, ma és holnap ördögöket űzök ki, és gyógyítok, de harmadnap bevégzem küldetésemet’” (Lukács 13,32). Minden terv szerint haladt előre, és amikor végül eljött a vég, és a sokaság elfogta a halála előtti éjjelen, ezt mondta nekik: „Mindez pedig azért történt, hogy beteljesedjenek a próféták írásai” (Máté 26,56).
Bizonyos értelemben mindenki a Golgotára vezető úton találkozik Jézussal. Igaz, hogy Ő már végigjárta az utat, és meghalt, és feltámadt, és most a mennyekben uralkodik, amíg újra eljön. De amikor Jézus Krisztus ma találkozik valakivel, az mindig a golgotai úton – a kereszthez vezető úton történik. Mindig, amikor találkozik valakivel a golgotai úton, ezt mondja: „Ha valaki én utánam akar jönni, tagadja meg magát, vegye fel naponként a keresztjét, és kövessen engem” (Lukács 9,23). Amikor Krisztus a keresztre ment, az volt a célja, hogy a hívők nagy seregét hívja maga után.
Ennek oka nem az, hogy Jézusnak ma újra meg kell halnia, hanem az, hogy nekünk kell meghalnunk. Amikor arra szólít, hogy vegyük fel a keresztünket, úgy érti, hogy menjünk és haljunk meg. A kereszt a kivégzés rettenetes helye volt. Jézus idejében elképzelhetetlen lett volna keresztet ékszerként viselni. Olyan lett volna, mintha valaki egy miniatűr villamosszéket, vagy egy lincselő kötelet viselt volna. Szavainak elrettentő hatást kellett kifejtenie: „Aki nem veszi fel keresztjét, és nem követ engem, nem méltó hozzám” (Máté 10,38).
Ezért ma ezek a szavak kijózanítóak. Azt jelentik legalább is, hogy amikor Jézust követem, mint Megváltómat és Uramat, a régi öntörvényű, önmagával elfoglalt énünknek meg kell feszíttetnie. Minden nap halottnak kell tekintenem magam a bűn számára, és élőnek az Isten számára. Ez az élet útja: „Ezért tehát ti is azt tartsátok magatokról, hogy meghaltatok a bűnnek, de éltek az Istennek a Krisztus Jézusban” (Róma 6,11).
Azonban a bajtársiasság a golgotai úton többet jelent. Azt jelenti, hogy Jézus azért halt meg, hogy mi készek legyünk elviselni az Ő gyalázatát. „Jézus... a kapun kívül szenvedett. ... Menjünk ki tehát őhozzá a táboron kívülre, az ő gyalázatát hordozva” (Zsidók 13,12-13). De nem csak a gyalázatot, ha szükséges, a mártírságot is viseljük. A Biblia így ábrázol egyeseket Jézus követői közül: „Legyőzték őt [a Sátánt] a Bárány vérével és bizonyságtételük igéjével azok, akik nem kímélték életüket mindhalálig” (Jelenések 12,11). Tehát az Isten Báránya vérét ontotta, hogy mi le tudjuk győzni az ördögöt az által, hogy bízunk az Ő vérében és a magunk vérét ontjuk. Jézus Krisztus hív bennünket a golgotai útra. Ez kemény élet és ugyankkor jó élet is. Jöjjetek tehát ti is erre az útra.

Mert kegyelemből tartattatok meg, hit által; és ez nem tőletek van: Isten ajándéka ez;
Mert ő tőle, ő általa és ő reá nézve vannak mindenek. Övé a dicsőség mindörökké.


Nem elérhető Zoltan

  • Moderátor
  • Fórumlakó
  • *
  • Hozzászólások: 3291
  • Nem: Férfi
Válasz #51 Dátum: 2013. Szeptember 27. - 14:53:26
39 / Jézus Krisztus szenvedett és meghalt...
HOGY MEGSZABADÍTSON A HALÁLTÓL VALÓ FÉLELEM RABSÁGÁBÓL


Mivel pedig a gyermekek test és vér részesei, ő is hozzájuk hasonlóan részese lett ezeknek, hogy halála által megsemmisítse azt, akinek hatalma van a halálon, vagyis az ördögöt; 
és megszabadítsa azokat, akik a haláltól való félelem miatt egész életükben rabok voltak. Zsidók 2,14-15
Jézus a Sátánt gyilkosnak nevezte. „Embergyilkos volt kezdettől fogva, és nem állt meg az igazságban, ... mert hazug, és a hazugság atyja” (János 8,44). De legfőbb célja nem az ölés, hanem a kárhozatba taszítás. Valójában azt kívánja inkább, hogy követőinek hosszú és boldog élete legyen – hogy kigúnyolja a szenvedő szenteket és elrejtse a pokol szörnyűségeit.
Ereje az emberek kárhozatba taszítására nem önmagában van, hanem a bűnökben, amelyekre ösztönöz, és a hazugságokban, amelyeket mond. Az egyetlen dolog – amely kárhozatba juttat bárkit is – a megbocsátatlan bűn. A varázslók, az igézés, a vudu, a szeánszok, átkok, a fekete mágia, a látomások és hangok – ezek egyike sem vet senkit a pokolba. Ezek az ördög csengői és sípjai. Az egyetlen halálos fegyver, amivel rendelkezik, a hitetés ereje. Legfőbb hazugsága, hogy az ember önmaga dicsőítésére inkább kell vágyakozni, mint Krisztus dicsőítésére, és a bűn kívánatosabb, mint az igazság. Ha ezt a fegyvert ki lehetne venni a kezéből, többé már nem rendelkezne az örök halál erejével.
Ez az, amiért Jézus Krisztus eljött – hogy kivegye a fegyvert a Sátán kezéből. S hogy ezt tegye, Jézus Krisztus magára vette a mi bűneinket és szenvedett miattuk. Ha ez megtörtént, az ördög már nem használhatja többé, hogy elpusztítson bennünket. Gúny tárgyává tesz bennünket? Igen. Csúfol bennünket? Igen. De kárhozatba taszít bennünket? Nem. Jézus Krisztus viselte az átkot mi helyettünk. Bármennyire akarja is, a Sátán már nem tud tönkretenni bennünket. Isten átkának vége lett, az Ő kegyelme a mi védőpajzsunk. És a Sátán nem tud győzedelmeskedni felettünk.
Ennek a szabadításnak a végrehajtására, Jézus Krisztusnak emberi természetet kellett felvenni, mert anélkül, nem tudta volna megtapasztalni a halált. Csak az Isten Fiának halála tudta elpusztítani azt, akinek hatalma volt a halál felett. Ezért mondja a Szentírás: „Mivel pedig a gyermekek test és vér részesei, [= emberi természettel rendelkeztek], ő is hozzájuk hasonlóan részese lett ezeknek [= emberi természetet vett fel], hogy halála által megsemmisítse azt, akinek hatalma van a halálon, vagyis az ördögöt” (Zsidók 2,14). Amikor Jézus meghalt a bűnökért, elvette az ördögtől az egyetlen halálos fegyvert: a megbocsátatlan bűnt.
Jézus Krisztus szándéka az volt, hogy megszabadítson a félelemtől, amikor ezt tette. Halála által megszabadította azokat, akik a haláltól való félelem miatt egész életükben rabok voltak (Zsidók 2,15). A haláltól való félelem rabszolgává tesz, gyávává tesz és ostobává. Jézus azért halt meg, hogy megszabadítson minket. Amikor a haláltól való félelmet elpusztítja az önfeláldozó szeretet cselekedete, megtörik a terhes önféltés rabsága. Felszabadíttatunk a Krisztushoz hasonló szeretetre, még az életünk árán is.
Az ördög megölheti testünket, de már nem ölheti meg a lelkünket, az biztonságban van Jézus Krisztusnál. Sőt még halandó testünk is fel fog támasztatni ama napon: „Aki feltámasztotta Jézust a halottak közül, életre kelti halandó testeteket is a bennetek lakó Szelleme által” (Róma 8,11). Mi vagyunk a legszabadabbak minden ember közül. A Biblia pedig nem téved abban, hogy mire való ez a szabadság: „Mert ti testvéreim, szabadságra vagytok elhívva; csak a szabadság nehogy ürügy legyen a testnek, hanem szeretetben szolgáljatok egymásnak” (Galata 5,13).

Mert kegyelemből tartattatok meg, hit által; és ez nem tőletek van: Isten ajándéka ez;
Mert ő tőle, ő általa és ő reá nézve vannak mindenek. Övé a dicsőség mindörökké.


Nem elérhető Zoltan

  • Moderátor
  • Fórumlakó
  • *
  • Hozzászólások: 3291
  • Nem: Férfi
Válasz #52 Dátum: 2013. Szeptember 27. - 14:53:59
40 / Jézus Krisztus szenvedett és meghalt...
HOGY ŐVELE LEGYÜNK KÖZVETLENÜL A HALÁL UTÁN


(Ő) meghalt értünk, hogy akár ébren vagyunk, akár alszunk, vele együtt éljünk. 1Tesszalonika 5,10
Mert nekem az élet Krisztus, és a meghalás nyereség!... Szorongat ez a kettő: vágyódom elköltözni és Krisztussal lenni, mert ez sokkal jobb mindennél. Filippi 1,21.23
Inkább szeretnénk kiköltözni a testből és hazaköltözni az Úrhoz. 2Korintus 5,8
A Biblia nem tekinti a testünket rossznak. A keresztyénség nem olyan, mint egyes ősi görög vallások, amelyek tehernek tartották a testet, amit az ember szívesen levetne. Nem, a halál ellenség, amikor testünk meghal, elveszítünk valami értékes dolgot. Jézus Krisztus nincs a test ellen, hanem a testért van. A Biblia világosan mondja ezzel kapcsolatban: „A test azonban nem a paráznaságért van, hanem az Úrért, az Úr pedig a testért” (1Korintus 6,13). Ez csodálatos kijelentés: Az Úr a testért van!
De nem kell elmennünk addig, hogy azt mondjuk, a test nélkül nem lehet életünk és tudatunk. A Biblia nem tanítja ezt. Krisztus nemcsak azért halt meg, hogy megváltsa a testet, hanem azért is, hogy olyan szorosan magához kösse a lelket, hogy még a test nélkül is vele vagyunk. Ez hatalmas vigasztalás életünkben és halálunkban, és Krisztus azért halt meg, hogy örvendezhessünk ebben a reménységben.
A Biblia egyrészt arról beszél, hogy a test elvesztése a halálban valami olyan, mint a lélek mezítelensége: „Mert mi is, akik e sátorban (= e testben) vagyunk, ... sóhajtozunk, minthogy nem szeretnénk ezt levetni, hanem felölteni rá amazt” (2Korintus 5,4). Más szavakkal, szívesebben költöznénk el innen, egyenesen a feltámadt testbe, köztes idő nélkül, amikor testünk a sírban van. Ezt azok fogják megtapasztalni, akik még élnek, amikor Krisztus visszatér a mennyekből.
Másrészt viszont, a Biblia dicsőíti azt a közbenső időt, amikor lelkünk a mennyekben van, és testünk a sírban nyugszik. Ez nem a végső dicsőség, de dicsőséges állapot. Ezt olvassuk: „Az élet Krisztus, és a meghalás nyereség” (Filippi 1,21). „Nyereség”! Igen, a test elvesztése egy időre az; bizonyos értelemben „öltözetlenül”. De bármi másnál inkább „nyereség”! Miért az? Mert a halál a keresztyén ember számára a Krisztushoz hazaérkezést fogja jelenteni. Ahogyan Pál apostol mondja: „Vágyódom elköltözni, és Krisztussal lenni, mert ez sokkal jobb mindennél” (Filippi 1,23).
„Sokkal jobb”! Még nem minden tekintetben a legjobb, az csak akkor fog eljönni, amikor eljön a test feltámadása egészségben és dicsőségben. De mégis „sokkal jobb.” Úgy leszünk együtt Krisztussal, ami bensőségesebb, inkább az „otthont” jelenti. Ezért mondták a korai keresztyének: „Inkább szeretnénk kiköltözni a testből, és hazaköltözni az Úrhoz” (2Korintus 5,8). Azoknak létezése, akik közülünk hisznek Krisztusban, nem múlik el, amikor eljön a halál. Nem kerülünk egyfajta „lelki alvó állapotba”. Elmegyünk, hogy Jézus Krisztussal legyünk. S akkor már „otthon vagyunk”, ez pedig „sokkal jobb”, ez valóban „nyereség”.
Ez az egyik hatalmas oka Krisztus szenvedésének. „Aki meghalt értünk, hogy akár ébren vagyunk, akár alszunk, vele együtt éljünk” (1Tesszalonika 5,10). A test, mintha aludna, nyugszik a sírban. Mi azonban Jézus Krisztussal élünk a mennyekben, s nem ez a mi végső reménységünk. Egy napon a test fel fog támasztatni, de amíg ez még nem történik meg, az Úr Jézus Krisztussal lenni kimondhatatlanul drága ajándék.

Mert kegyelemből tartattatok meg, hit által; és ez nem tőletek van: Isten ajándéka ez;
Mert ő tőle, ő általa és ő reá nézve vannak mindenek. Övé a dicsőség mindörökké.


Nem elérhető Zoltan

  • Moderátor
  • Fórumlakó
  • *
  • Hozzászólások: 3291
  • Nem: Férfi
Válasz #53 Dátum: 2013. Október 04. - 05:44:35
41 / Jézus Krisztus szenvedett és meghalt...
HOGY BIZTOSÍTSA FELTÁMADÁSUNKAT A HALOTTAK KÖZÜL


Ha ugyanis eggyé lettünk vele halálának hasonlóságában, még inkább eggyé leszünk vele a feltámadásának hasonlóságában is. Róma 6,5
Ha pedig annak Szelleme lakik bennetek, aki feltámasztotta Jézust a halottak közül, akkor az, aki feltámasztotta a Krisztus Jézust a halottak közül, életre kelti halandó testeteket is a bennetek lakó Szelleme által. Róma 8,11
Ha vele együtt haltunk meg, vele együtt fogunk élni is. 2Timóteus 2,11
A halál kulcsai Jézus Krisztus sírjának belsejében voltak felakasztva. Kívülről, Jézus sok csodát tudott tenni, beleértve a tizenkét éves kislány, és két férfi feltámasztását halottaiból –, úgy hogy aztán majd újra meghaljanak (Márk 5,41-42); Lukács 7,14-15); János 11,43-44). Ha valakit úgy akart volna feltámasztani a halálból, hogy többé ne haljon meg, Krisztusnak kellett volna meghalnia helyette, neki kellett volna belépni a sírboltba, venni a kulcsokat, és belülről megnyitni a halál ajtaját.
Jézus feltámadása Isten ajándéka és annak bizonyítéka, hogy halála teljességgel eredményes volt, népe bűneinek eltörlése, és Isten haragjának megszüntetése tekintetében. Ez az „ezért” szóban látható. Krisztus „engedelmeskedett mindhalálig, mégpedig a kereszthalálig. Ezért fel is magasztalta őt Isten mindenek fölé” (Filippi 2,8-9). A keresztről így kiáltott Isten Fia: „Elvégeztetett!” (János 19,30). A feltámadás által pedig Isten, az Atya ezt mondta: „Valóban elvégeztetett!” A bűneinkért való megfizetés hatalmas műve, és igaz voltunknak és Isten igazságosságának kielégítése elvégeztetett Jézus halála által.
Azután a sírban joga és ereje volt hozzá, hogy elvegye a halál kulcsait és kinyissa az ajtót mindazok előtt, akik hozzá jönnek hit által. Ha a bűnért megtörtént a fizetség, és az igazságosság biztosítva van, az igazság kielégítésre került, semmi sem tarthatja Krisztust vagy az övéit a sírban. Ezért mondja Jézus: „Halott voltam, de íme, élek örökön-örökké, és nálam vannak a halál és a pokol kulcsai” (Jelenések 1,18).
A Biblia tele van azzal az igazsággal, hogy Jézushoz tartozni azt jelenti, hogy feltámasztatunk vele együtt a halottak közül. „Ha ugyanis eggyé lettünk vele halálának hasonlóságában, még inkább eggyé leszünk vele a feltámadásának hasonlóságában is” (Róma 6,5). „Mert ha hisszük, hogy Jézus meghalt és feltámadt, az is bizonyos, hogy Isten az elhunytakat is előhozza Jézus által, vele együtt” (1Tesszalonika 4,14). „Isten ugyanis feltámasztotta az Urat, és hatalmával minket is fel fog támasztani” (1Korintus 6,14).
Ebben található a kapcsolat Jézus Krisztus halála és a mi feltámadásunk között: „A halál fullánkja a bűn, a bűn ereje pedig a törvény” (1Korintus 15,56). Ez azt jelenti, hogy mi mindnyájan vétkeztünk, és a törvény örök halállal bünteti a bűnösöket. A szöveg azonban így folytatódik: „De hála Istennek, aki a diadalt adja nekünk a mi Urunk Jézus Krisztus által!” (57. v.) Másként megfogalmazva, a törvény követelésének Jézus élete és halála eleget tett. Ezért a bűnök bocsánatot nyertek, és a bűn fullánkja elvétetett. Tehát azok, akik hisznek Krisztusban, nem fognak büntetést és örök halált szenvedni, hanem „feltámadnak romolhatatlanságban ... akkor teljesül be, ami meg van írva: ’Teljes a diadal a halál fölött’” (1Korintus 15,52, 54). Tekintsetek erre álmélkodással, és jöjjetek Jézus Krisztushoz. Ő hív titeket: „Én vagyok a feltámadás és az élet, aki hisz énbennem, ha meghal is él” (János 11,25).

Mert kegyelemből tartattatok meg, hit által; és ez nem tőletek van: Isten ajándéka ez;
Mert ő tőle, ő általa és ő reá nézve vannak mindenek. Övé a dicsőség mindörökké.


Nem elérhető Zoltan

  • Moderátor
  • Fórumlakó
  • *
  • Hozzászólások: 3291
  • Nem: Férfi
Válasz #54 Dátum: 2013. Október 04. - 05:45:30
42 / Jézus Krisztus szenvedett és meghalt...
HOGY LEFEGYVEREZZE A FEJEDELEMSÉGEKET ÉS HATALMASSÁGOKAT


Eltörölte a követelésével minket terhelő adóslevelet, amely minket vádolt, eltávolította azt az útból, odaszegezve a keresztfára. Lefegyverezte a fejedelemségeket és a hatalmasságokat, nyilvánosan megszégyenítette őket, és Krisztusban diadalmaskodott rajtuk. Kolossé 2,14-15
Azért jelent meg az Isten Fia, hogy az ördög munkáit lerontsa. 1János 3,8
A Bibliában a „fejedelemségek és hatalmasságok” emberi uralkodókra vonatkozhatnak. De amikor arról olvasunk, hogy Krisztus a kereszten „lefegyverezte a fejedelemségeket és hatalmasságokat”, és „nyilvánosan megszégyenítette őket”, és „diadalmaskodott rajtuk”, azokra a démoni erőkre kell gondolnunk, amelyek a világot kínozzák. Az egyik legvilágosabb kijelentés ezekkel a gonosz erőkkel kapcsolatban az Efézus 6,12. Azt mondja, hogy a keresztyének harca „nem test és vér ellen folyik, hanem erők és hatalmak ellen, a sötétség világának urai és a gonoszság szellemei ellen, amelyek a mennyei magasságban vannak.”
A Biblia három alkalommal a Sátánt „e világ fejedelmének” nevezi. Amikor Jézus elérkezett élete utolsó órájához, azt mondta: „Most megy végbe az ítélet e világ felett, most vettetik ki e világ fejedelme” (János 12,31). Jézus Krisztus halála volt „e világ fejedelmének” – az ördögnek a döntő legyőzése. S ami a Sátánnal történik, az történik minden bukott angyallal. Valamennyien a legyőzetés döntő csapását szenvedték el, amikor Krisztus meghalt.
Nem mintha teljesen megszűnt volna létezésük, mi még ma is küzdünk velük. De ők már legyőzött ellenségek, tudjuk, hogy a végső győzelem a mienk. Olyan ez, mintha egy hatalmas sárkány fejét levágták volna, és még hánykolódik, míg el nem vérzik. A harc már eldőlt, de még óvakodnunk kell a pusztítástól, amit okozhat.
Jézus halála által Isten „eltörölte a követelésével minket terhelő adóslevelet, amely minket vádolt, eltávolította azt az útból, odaszegezve a keresztfára” (Kolossé 2,14; lásd 7. fejezet). Ez az, ahogyan „lefegyverezte a fejedelemségeket és a hatalmasságokat, és nyilvánosan megszégyenítette őket.” Másként fogalmazva, ha Isten törvénye már nem ítél el bennünket, mert Krisztus eltörölte adósságunkat, akkor a Sátánnak nincs alapja, hogy vádoljon minket.
Isten népének vádolása az ördög hatalmas munkája volt Krisztus előtt. A Sátán szó jelentése „ellenség vagy vádló”. De figyeljük meg, mi történt, amikor Krisztus meghalt. János apostol így fogalmazza meg: „Hallottam, hogy egy hatalmas hang megszólal a mennyben: ’Most lett a mi Istenünké az üdvösség, az erő és a királyság, a hatalom pedig az ő Krisztusáé, mert levettetett testvéreink vádlója’ ” (Jelenések 12,10) Ez a fejedelemségek és hatalmasságok legyőzése és lefegyverzése.
Most már Krisztusban nem állhat meg vád Isten népe ellen. „Ki vádolná Isten választottait? Isten, aki megigazít” (Róma 8,33). Sem az ember, sem a Sátán nem emelhet vádat, a törvényes eljárás le van zárva. Krisztus a mi igazságunk, vádlónk le van fegyverezve, Ha megpróbál beszélni a mennyei törvényszék előtt, szégyen fogja elborítani az arcát. Ó, milyen bátraknak és szabadoknak kellene lennünk ebben a világban, amikor Krisztust próbáljuk szolgálni és szeretni az embereket! Nincs ítélet azok felett, aki a Krisztusban vannak. Forduljunk el tehát az ördög kísértéseitől. Az ő ígéretei hazugságok, és ereje eltöröltetett.

Mert kegyelemből tartattatok meg, hit által; és ez nem tőletek van: Isten ajándéka ez;
Mert ő tőle, ő általa és ő reá nézve vannak mindenek. Övé a dicsőség mindörökké.


Nem elérhető Zoltan

  • Moderátor
  • Fórumlakó
  • *
  • Hozzászólások: 3291
  • Nem: Férfi
Válasz #55 Dátum: 2013. Október 04. - 05:45:50
43 / Jézus Krisztus szenvedett és meghalt...
HOGY FELSZABADÍTSA ISTEN EREJÉT AZ EVANGÉLIUMBAN


A keresztről szóló beszéd bolondság ugyan azoknak, akik elvesznek, de nekünk, akik üdvözülünk, Istennek ereje. 1Korintus 1,18
Mert nem szégyellem az evangéliumot, hiszen Isten ereje az, minden hívőnek üdvösségére, elsőként zsidónak, de görögnek is. Róma 1,16
Az evangélium szó jelentése: jó hír. Először híradás, mielőtt teológia lenne. A hír beszámolás arról, hogy valami jelentős esemény történt. A jó hír annak bejelentése, hogy valami olyan történt, ami az embereket boldoggá fogja tenni. Az evangélium a legjobb hír, mert amiről hírt ad, az örök boldogságot adhat az embereknek.
Amiről az evangélium hírt ad, az Jézus Krisztus halála és feltámadása. Pál apostol nyilvánvalóvá teszi az evangélium híradásának minőségét:
Eszetekbe juttatom, testvéreim, az evangéliumot... hogy... Krisztus meghalt a mi bűneinkért az Írások szerint. Eltemették, ... feltámadt a harmadik napon, és megjelent ...több, mint ötszáz testvérnek egyszerre, akik közül a legtöbben még mindig élnek. (1Korintus 15,1-7)
Az evangélium lényege, hogy „Krisztus meghalt a mi bűneinkért... eltemették... feltámadt... és megjelent több, mint ötszáz embernek.” Az a tény, hogy azt mondja, sokan ezek közül a tanúk közül még élnek, mutatja milyen tényszerű az evangélium. Úgy értette, hogy olvasói találhatnak tanúkat, és megkérdezhetik őket. Az evangélium a tényekről szóló híradás. S a tények ellenőrizhetők voltak, hiszen voltak Jézus halálának, eltemetésének és feltámadásának tanúi.
Az a tragikus, hogy sokak számára ez a jó hír bolondságnak látszik. Pál így fogalmaz: „Mert a keresztről szóló beszéd bolondság ugyan azoknak, akik elvesznek, de nekünk, akik üdvözülünk, Istennek ereje” (1Korintus 1,18). Ez az az erő, aminek felszabadításáért Jézus meghalt. „Az evangélium... Isten ereje, minden hívőnek üdvösségére” (Róma 1,16).
Miért nem látja mindenki Jézus Krisztus halálát jó hírnek? Először igaznak és jónak kell tartanunk, még mielőtt el tudnánk hinni. Ezért a kérdés így hangzik: Miért látják egyesek igaznak és jónak, mások pedig nem? Az egyik választ a 2Korintus 4,4-ben találjuk: „Ezeknek a gondolkozását e világ istene [a Sátán] megvakította, mert hitetlenek, és így nem látják meg a Krisztus dicsőségéről szóló evangélium világosságát, aki az Isten képmása”. Emellett, maga a bűnös emberi természet meghalt az igaz szellemi valóságnak. „A nem szellemi ember [a természeti ember] pedig nem fogadja el az Isten Szellemének dolgait, mert ezeket bolondságnak tekinti” (1Korintus 2,14).
Ha valaki igaznak és jónak akarja látni az evangéliumot, a sátáni vakságot és a természetes holt állapotot le kell győznie Isten ereje által. Ezért mondja a Biblia, hogy még ha az evangélium bolondság is sokaknak, „az elhívottaknak... (Krisztus) az Isten ereje és az Isten bölcsessége (1Korintus 1,24). Ez az elhívás Isten könyörületes cselekedete, amely által véget vet a természetes holt állapotnak és a sátáni vakságnak, úgy hogy Jézus Krisztust igaznak és jónak látjuk. Ez a könyörületes cselekedet maga Jézus Krisztus véren vett ajándéka. Tekints fel Ő reá, és imádságban kérd, hogy Isten tegyen képessé a látásra, és fogadd el szeretettel Krisztus evangéliumát.

Mert kegyelemből tartattatok meg, hit által; és ez nem tőletek van: Isten ajándéka ez;
Mert ő tőle, ő általa és ő reá nézve vannak mindenek. Övé a dicsőség mindörökké.


Nem elérhető Zoltan

  • Moderátor
  • Fórumlakó
  • *
  • Hozzászólások: 3291
  • Nem: Férfi
Válasz #56 Dátum: 2013. Október 04. - 05:47:19
44 / Jézus Krisztus szenvedett és meghalt...
HOGY LERONTSA AZ ELLENSÉGESKEDÉST A FAJOK KÖZÖTT


Az Ő testében lebontotta az elválasztó falat, az ellenségeskedést, miután a tételes parancsolatokból álló törvényt érvénytelenné tette, hogy békességet szerezve, a kettőt egy új emberré teremtse önmagában. Megbékéltette mindkettőt egy testben az Istennel, miután a kereszt által megölte az ellenségeskedést önmagában. Efézus 2,14-16
Az újszövetségi időkben, a zsidók és a pogányok (a nemzsidók) közötti gyanakvás, előítélet és lealacsonyító magatartás olyan komoly volt, mint a faji, etnikai és nemzeti ellenségeskedések a mi korunkban. Az antagonizmus (kibékíthetetlen ellentét) egyik példája az, ami Antiókhiában Kéfás (néha Péter néven), és Pál között történt. „Amikor pedig Kéfás Antiókhiába jött, nyíltan szembeszálltam vele, mivel okot adott arra, hogy megfeddjem. Mielőtt ugyanis odajöttek néhányan Jakabtól, együtt evett a pogányokkal. Amikor pedig azok megérkeztek, visszahúzódott és elkülönült, mert félt a zsidó származású testvérektől” (Galata 2,11-12).
Péter Jézus Krisztus szabadságában élt. Annak ellenére, hogy zsidókeresztyén volt, együtt evett a nemzsidó keresztyénekkel. Leomlott az elválasztó fal, az ellenségeskedés legyőzetett. Ennek eléréséért halt meg Jézus Krisztus. Amikor azonban néhány nagyon konzervatív zsidó Antiókhiába jött, Kéfás megrémült, félt a kritikájuktól, ezért visszahúzódott a pogányokkal való közösségtől.
Pál apostol látta, mi történt. Mit tegyen? Szolgálja a status quo-t, a korábbi helyzetet? Tartsa fenn a békességet a látogatóba érkezett konzervatívok és a szabadabban gondolkozó zsidó-keresztyének között Antiókhiában? A kulcsot Pál magatartásához, a következő szavakban találhatjuk meg: „Láttam, hogy nem az evangélium igazságának megfelelő egyenes úton járnak” (Galata 2,14). Ez döntő kijelentés. A faji és etnikai szegregáció (elkülönítés) evangéliumi kérdés. Kéfás félelme és visszahúzódása az etnikai határoktól nem felelt meg az evangélium egyenes útjának. Jézus Krisztus azért halt meg, hogy ledöntse ezt a falat, és Kéfás újra felépítette azt.
Pál tehát nem a status quo-t szolgálta, és nem tartotta fenn az evangéliumot megtagadó békességet. Nyíltan szembeszállt Kéfással. „Mindnyájuk előtt ezt mondtam Kéfásnak: ’Ha te zsidó létedre pogány módra, és nem zsidó módra élsz, hogyan kényszerítheted a pogányokat, hogy zsidó szokás szerint éljenek?’” (Galata 2,14). Másként fogalmazva, Kéfás visszahúzódása a nem-zsidó keresztyénekkel való testvéri közösségtől, halálos üzenetet közvetített: Olyanná kell lenned, mint amilyenek a zsidók, hogy teljes mértékben elfogadásra találj. Pontosan ennek megszüntetéséért halt meg Jézus Krisztus.
Jézus azért halt meg, hogy teljesen új utat készítsen a fajok egymással való megbékélésére. A szertartások és a faj nem alapja az örömteli együttlétnek. Ezt egyedül Jézus Krisztus jelenti. Ő tökéletesen betöltötte a törvényt, ennek minden szempontja, amely elválasztotta az embereket, ő benne befejeződött – egyetlen kivétellel: Jézus Krisztus evangéliumának kivételével. Lehetetlen tartós egységet kiépíteni a fajok között azt hirdetve, hogy minden vallás egyesülhet, mint amelyek egyformán érvényesek. Jézus Krisztus Isten Fia, Isten küldte Őt a világba, mint az egy és egyetlen eszközt, amely megmenti a bűnösöket és megbékélteti a fajokat mindörökre. Ha ezt tagadjuk, aláássuk az örökkévaló reménység, és az örökre maradandó egység alapját az emberek között. Az Ő kereszthalála által, valami kozmikus, nem helyi jelentőségű dolog került megvalósításra. Isten és az ember megbékült. Csak ha a fajok rátalálnak erre és örvendeznek ennek, fogják szeretni egymást és örülni egymásnak mindörökre. Miközben legyőzzük elidegenedésünket Istentől, Jézus Krisztus legyőzi azt a fajok között.

Mert kegyelemből tartattatok meg, hit által; és ez nem tőletek van: Isten ajándéka ez;
Mert ő tőle, ő általa és ő reá nézve vannak mindenek. Övé a dicsőség mindörökké.


Nem elérhető Zoltan

  • Moderátor
  • Fórumlakó
  • *
  • Hozzászólások: 3291
  • Nem: Férfi
Válasz #57 Dátum: 2013. Október 04. - 05:47:55
45 / Jézus Krisztus szenvedett és meghalt...
HOGY EMBEREKET VÁSÁROLJON MINDEN TÖRZSBŐL, ÉS NYELVBŐL, MINDEN NEMZETBŐL ÉS NÉPBŐL


Méltó vagy arra, hogy átvedd a könyvet, és feltörd annak pecsétjeit, mert megölettél és véreddel vásároltad meg őket Istennek, minden törzsből és nyelvből, minden nemzetből és népből. Jelenések 5,9
A jelenet a mennyben játszódik. János apostol betekintést kapott az Isten kezében lévő jövőről. „És láttam a trónuson ülő jobb kezében egy könyvet, ... hét pecséttel lepecsételve (Jelenések 5,1). A könyvtekercs kinyitása, a világtörténelem jövőjének felfedését jelképezi. János nagyon sír, mert úgy tűnik, hogy senki sincs, aki kinyitná a könyvtekercset. Aztán egy mennyei lény ezt mondja: „Ne sírj! Íme, győzött az oroszlán Júda törzséből, a Dávid utóda, és felnyitja a könyvet és hét pecsétjét” (5,5). Ez utalás Jézus Krisztusra, a Messiásra. Ő győzött halála és feltámadása által. Aztán János meglátja őt: „És láttam, hogy... ott áll a Bárány, olyan volt, mint akit megöltek” (5,6).
Azután a mennyei lények a trónus körül leborulnak, és Krisztust dicsőítik. Egy új éneket énekelnek, s csodálatosképpen, az ének közli, hogy Jézus Krisztust halála tette méltóvá arra, hogy kinyissa a történelem könyvtekercsét. Az utalás arra vonatkozik, hogy Krisztus halála szükséges volt ahhoz, hogy végrehajtsa Isten világra szóló terveit a történelemben. „Új éneket énekeltek eképpen: ,Méltó vagy arra, hogy átvedd a könyvet, és feltörd annak pecsétjeit, mert megölettél és véreddel vásároltad meg őket Istennek minden törzsből és minden nyelvből, minden nemzetből és népből’” (5,9).
Jézus Krisztus azért halt meg, hogy nagyon különböző embereket mentsen meg. A bűn nem veszi figyelembe a kultúrákat. Minden nép vétkezett, minden fajnak és kultúrának szüksége van arra, hogy megbéküljön Istennel. Mivel a bűn betegsége globális, ezért az orvoslása is globális. Jézus látta a kereszt haláltusájának közeledtét, és nyíltan beszélt célja kiterjedéséről: „Én pedig, ha felemeltetem a földről, magamhoz vonzok mindeneket” (János 12,32). Amikor eltervezte halálát, magához vonta a világot.
 A keresztyénség Keleten kezdődött, évszázadokon keresztül nagyfokú eltolódás következett a Nyugat felé. Ma azonban a keresztyénség egyre inkább nem nyugati vallás. Ez nem jelent meglepetést Krisztusnak. Már az Ószövetségben megjövendölésre került globális, mindent átfogó gondolata: „A föld határáig mindenkinek eszébe jut az Úr, és megtérnek hozzá, leborul előtte mindenféle nép” (Zsoltár 22,28). „Magasztaljanak a népek, ó Isten, magasztaljon minden nép!” (Zsoltár 67,4). Így, amikor Jézus földi szolgálata vége felé közeledett, nyilvánvalóvá tette küldetését: „Krisztusnak szenvednie kell, de a harmadik napon fel kell támadnia a halottak közül, és hirdetni kell az ő nevében a megtérést és a bűnbocsánatot minden nép között” (Lukács 24,46-47). A tanítványainak szóló parancs egyértelmű volt: „Menjetek el tehát, tegyetek tanítvánnyá minden népet” (Máté 28,19).
Jézus Krisztus nem törzsi istenség, Ő nem tartozik egy kultúrához vagy egy etnikai csoporthoz. Ő „az Isten Báránya, aki hordozza a világ bűnét!” (János 1,29). „Nincs különbség zsidó és görög között, mert mindenkinek ugyanaz az Ura és ő bőkezű mindenkihez, aki segítségül hívja; amint meg van írva: ’Aki segítségül hívja az Úr nevét, üdvözül’” (Róma 10,12-13). Hívd Őt most, és csatlakozz a megváltottak hatalmas, a földet átfogó családjához.

Mert kegyelemből tartattatok meg, hit által; és ez nem tőletek van: Isten ajándéka ez;
Mert ő tőle, ő általa és ő reá nézve vannak mindenek. Övé a dicsőség mindörökké.


Nem elérhető Zoltan

  • Moderátor
  • Fórumlakó
  • *
  • Hozzászólások: 3291
  • Nem: Férfi
Válasz #58 Dátum: 2013. Október 05. - 12:57:36
46 / Jézus Krisztus szenvedett és meghalt...
HOGY ÖSSZEGYŰJTSE MINDEN JUHÁT AZ EGÉSZ VILÁGBÓL


Mindezt pedig [Kajafás] nem magától mondta, hanem mivel főpap volt abban az esztendőben, megjövendölte, hogy Jézus meg fog halni a népért, és nem is csak a népért, hanem azért is, hogy Isten szétszóródott gyermekeit egybegyűjtse. János 11,51-52
Más juhaim is vannak nekem, amelyek nem ebből az akolból valók; azokat is vezetnem kell, és hallgatni is fognak a hangomra: és akkor lesz egy nyáj, egy pásztor. János 10,16
Anélkül, hogy tudná, egy szamár is beszélhet Isten megbízásából (4Mózes 22,28). S ez előfordulhat egy prédikátorral vagy pappal is. Ez történt Kajafással is, aki Izráel főpapja volt, amikor Jézust megvádolták a miatt, ahogyan élt. Akaratlanul ezt mondta Izráel vezetőinek: „Jobb nektek, hogy egyetlen ember haljon meg a népért, semhogy az egész nép elvesszen” (János 11,50). Ennek kettős jelentése van. Kajafás arra gondolt, hogy jobb, ha Jézus hal meg, mintha a rómaiak az egész nemzetet vádolnák árulással, és elpusztítanák a népet. Isten azonban másképp értette, így mondja a Biblia: „[Kajafás] mindezt pedig nem magától mondta, hanem mivel főpap volt abban az esztendőben, megjövendölte, hogy Jézus meg fog halni a népért; és nem is csak a népért, hanem azért is, hogy Isten szétszóródott gyermekeit egybegyűjtse” (János 11, 51-52).
Jézus maga ugyanezt mondta, egy más képet használva. A„szétszóródott gyermekek egybegyűjtése” helyett, Jézus „juhokról” beszélt, akik kívül vannak azon az aklon, amely Izráelé: „Más juhaim is vannak nekem, amelyek nem ebből az akolból valók: azokat is vezetnem kell, és hallgatni is fognak a hangomra: és akkor lesz egy nyáj, egy pásztor” (János 10,16).
Mindkét kifejezési mód meglepő. Azt tanítják, hogy vannak népek szerte a világban, akiket Isten kiválasztott, hogy Jézus Krisztus elérje, és megmentse őket. Vannak Istennek gyermekei ... szétszórva szerte a világban. Vannak juhok, amelyek nem ebből az akolból [a zsidók közül] valók. Ez azt jelenti, hogy Isten nagyon energikusan gyűjt egybe egy népet Fia számára. Arra hívja az övéit, hogy hívjanak el tanítványokat, de Ő előttük is jár. Kiválasztott egy népet, mielőtt követei eljutnak oda. Ezért beszél Jézus olyan megtértekről, akiket Isten tett az övéivé, és aztán hozta Jézus Krisztushoz. „Akit nekem ad az Atya, az mind énhozzám jön, azt én nem küldöm el; ... A tieid voltak, és nekem adtad őket” (János 6,37; 17,6).
Megindító, hogy Isten letekint e világ minden népére, és az Ő nyájának nevezi őket, s azután misszionáriusokat küld Jézus Krisztus nevében, azután pedig elvezeti választottait az evangélium hangjának üzenetére, és megmenti őket. Más módon nem mentethetnének meg. A misszió alapvető fontosságú. „A juhok hallgatnak a hangjára, a maga juhait pedig nevükön szólítja és kivezeti. ...a juhok követik, mert ismerik a hangját” (János 10,3-4).
Jézus Krisztus szenvedett és meghalt azért, hogy a juhok meghallják a hangját és éljenek. Ezt mondta Kajafás öntudatlanul: „Jézus meg fog halni ... nemcsak a népért, hanem azért is, hogy egybegyűjtse Isten gyermekeit, akik szétszórattak szerte a világban.” Ő feladta az életét azért, hogy összegyűjtse a juhokat. Vére árán megvette a kegyelmet, amely az Ő hangját tévedhetetlenül a sajátjává teszi. Mondjunk imádságot, hogy Isten tulajdonítsa nekünk az Ő kegyelmét, hogy hallani tudjunk és élhessünk.

Mert kegyelemből tartattatok meg, hit által; és ez nem tőletek van: Isten ajándéka ez;
Mert ő tőle, ő általa és ő reá nézve vannak mindenek. Övé a dicsőség mindörökké.


Nem elérhető Zoltan

  • Moderátor
  • Fórumlakó
  • *
  • Hozzászólások: 3291
  • Nem: Férfi
Válasz #59 Dátum: 2013. Október 05. - 12:58:07
47 / Jézus Krisztus szenvedett és meghalt...
HOGY MEGMENTSEN BENNÜNKET AZ ÍTÉLETTŐL


Krisztus is egyszer áldoztatott fel, hogy sokak bűnét elvegye; másodszor majd a bűn hordozása nélkül fog megjelenni azoknak, akik várják őt üdvösségükre. Zsidók 9,28
Az üdvösség keresztyén gondolata egyaránt vonatkozik a múltra, a jelenre és a jövőre is. A Biblia ezt mondja: „Hiszen kegyelemből van üdvösségetek a hit által” (Efézus 2,8). Azt mondja, hogy az evangélium Istennek ereje „nekünk, akik üdvözülünk“ (1Korintus 1,18). Továbbá, hogy „most közelebb van hozzánk az üdvösség, mint amikor hívőkké lettünk” (Róma 13,11). Megmentettünk, megmentetünk és megmentettek leszünk is.
Minden egyes szinten, Jézus Krisztus halála által mentetünk meg. A múltban, egyszer s mindenkorra, maga Krisztus fizetett a mi bűneinkért. Egyedül hit által igazulunk meg. A jelenben, Jézus Krisztus halála biztosítja Isten Szent Szellemének erejét, hogy folyamatosan megmentsen a bűn uralma és fertőzése alól. A jövőben pedig, Jézus Krisztusnak a kereszten kiontott vére lesz az, amely megvéd bennünket Isten haragjától és hozza el számunkra a tökéletességet és az örömet.
Valóságos ítélet fog bekövetkezni. A Biblia leírja, hogy „az ítéletnek valami félelmes várása [jön el], amikor tűz lángja fogja megemészteni az ellenszegülőket” (Zsidók 10,27). Arra hív bennünket, hogy éljünk „legyünk hálásak és azzal szolgáljunk Istennek tetsző módon: tisztelettel és félelemmel, mert a mi Istenünk emésztő tűz” (Zsidók 12,28-29). Jézus figyelmeztette kora embereit, ezt mondván „meneküljetek az eljövendő harag elől” (Máté 3,7). Mert Jézus maga „megjelenik a mennyből hatalmának angyalaival, tűz lángjában, bosszút áll azokon, akik nem ismerik Istent, és nem engedelmeskednek a mi Urunk Jézus Krisztus evangéliumának. Ezek majd örök pusztulással bűnhődnek, [távol] az Úr jelenlététől és az Ő dicső hatalmától” (2Tesszalonika 1,7-9).
Egyes képek Istennek erről a végső haragjáról, szinte túl rettenetesek ahhoz, hogy elmélkedjünk felőlük. Különös módon, János, a „szeretet apostola” az, aki a legszemléltetőbb leírást nyújtja nekünk a pokolról. Az, aki visszautasítja Jézus Krisztust, és valaki másnak kötelezi el magát, „inni fog az Isten haragjának borából, amely készen van ... haragjának poharában, és gyötrődni fog tűzben és kénben a szent angyalok és a Bárány előtt; gyötrődésük füstje száll felfelé örökkön-örökké, és sem éjjel, sem nappal nincs nyugalmuk” (Jelenések 14,10-11).
Amíg bizonyos mértékig rettegés tölt el bennünket Isten eljövendő haragja miatt, bizonyára nem fogjuk fel annak frissességét, amellyel a korai keresztyénség megízlelte Jézus Krisztus megmentő művét a jövőben: „és várjátok a mennyből Jézust, az ő Fiát, akit feltámasztott a halottak közül, aki megszabadít minket az eljövendő haragtól” (1Tesszalonika 1,10). Egyedül Ő tud megmenteni bennünket az elkövetkező haragtól. Nélküle örökre elvesznénk.
Azonban amikor Ő megment minket a végső időben, az az Ő vére alapján fog történni. „Krisztus... egyszer áldoztatott fel, hogy sokak bűnét elvegye; másodszor majd a bűn hordozása nélkül fog megjelenni azoknak, akik várják őt üdvösségükre” (Zsidók 9,28). A bűn egyszer s mindenkorra el lett intézve. Nincs új áldozatra szükség. Védőpajzsunk az eljövendő harag elől olyan biztos, mint Jézus Krisztus értünk viselt helyettes szenvedése. A kereszt érdeméért, örvendezzünk az eljövendő kegyelemnek.

Mert kegyelemből tartattatok meg, hit által; és ez nem tőletek van: Isten ajándéka ez;
Mert ő tőle, ő általa és ő reá nézve vannak mindenek. Övé a dicsőség mindörökké.