Pecznyik Pál versei
Házassági évfordulóra
E lszállnak éveink, miként a fellegek,
M úló életünkre mily bölcsen intenek.
L obogó szívünknek duzzadó erejét
É vtizedek során, osztottuk egyre szét.
K ét külön életút fonódott egybe itt,
V irággal, s tövissel volt hintve mindegyik.
E gyütt meneteltünk, mint férj és feleség,
R ánk sütött napjával a kéklő, derűs ég.
S iető lépteink lassúbbakká váltak,
H átunk is meghajlott, nyomán a munkának.
Á mde mégsem voltunk keserű kedvűek,
Z engő ének adott szárnyakat lelkünknek.
A z Úr oltalmazott huszonöt éven át,
S okszor tapasztaltuk, két karja tárva várt..
S oha nem lesz elég szívünk mély hálája
Á ldott Jézusunknak, ki Isten Báránya!
G olgota keresztjén, értünk is szenvedett,
U ndok bűneinkért vérével fizetett!
N éki adunk hálát ezen a szép napon,
K ié a dicsőség, erő és hatalom!
H ányszor vétkeztünk mi huszonöt év alatt,
U runk mégsem fordult el tőlünk ezalatt.
Sz íve melegével takargatott minket,
O rvosolta: bűntől sebzett életünket.
N élküle életünk céltalan lett volna,
Ő mutatott irányt a mennyei honba.
T estünk fáradt ugyan, de lelkünk éledez,
Ö rvendező ajkunk, Istenről zengedez.
D rága két gyermeket adott ajándékul,
I ly szeretet láttán, szívünk is elámul.
K i számlálhatná el a sok ajándékot,
É letünk folyamán, melyekkel ellátott.
V ele lépünk tovább, kezében két kezünk,
F ogy az út mögöttünk, s közelebb érkezünk.
O da, ahol Jézus készített lakhelyet,
R ánk is vár ott hajlék és örök szeretet.
D icsérjük az Urat, ki életünk adta,
U tunk, ha sötét volt, fénnyel borította.
Lábaihoz hullva, imádjuk Szent nevét,
Ó, kimondhatatlan hála jár mindezért.
J óért és nehézért, mert jót akart nekünk,
Á ldó keze védte viharban életünk.
R eá emlékeztet, ki életünk Atyja,
A huszonöt évnek minden egyes napja!
Nyíregyháza 1954-1979
Gyermek kívánsága
Világjáró csizmácskára
ha én egyszer szert tehetnék,
valamennyi gyermek között
legboldogabb gyermek lennék.
Világjáró csizmácskámban
bejárnám a hegyet, völgyet,
bekopognék minden házba,
letörölnék minden könnyet.
Karácsonyi ajándékként
vinnék békét, boldogságot,
s forró, mentő szeretettel
átölelném a világot!
Nyíregyháza 1981
Jézus vár tégedet
Valami nagy sürgést látsz, hogyha szétnézel.
Korunk mintha versenyt futna az idővel.
Szinte nincs megállás, így törtet az ember,
jólét szép célját elérhesse egyszer.
És ha már elérte, vajon megpihen majd?
Nem! A szíve ismét, újból cél felé hajt.
Önmagát hajszolva hétköznap, vasárnap,
egyre több kell, jobb kell, nincs aki határt szab!
Nincs, ki abbahagyja? Nem kell több, elég ez?
Vagy addig gürcöl, míg odakap szívéhez?
S holtan rogyik össze, kívánt célja előtt,
nem élvezheti azt, amiért küszködött.
Mondd, mit ér a vagyon, arany, ezüst, pompa?
Mind itt hagyod őket, megeszi moly, rozsda!
Király, koldus meghal, mert kivétel nincsen.
Te sem fellebbezhetsz, se pénzen, se kincsen.
Gondolkozz el ezen, Jézus vár tégedet!
Nála új irányt kap, megfáradt életed.
Lábaihoz rakd le minden kincsed, terhed!
Mennyei honvágyat Ő ébreszt majd benned!
Mert e múló földön, nincs maradó helyünk,
mennyei hajlékba vágyódik a lelkünk!
Nyíregyháza 1981. február