Van elég hely!
Föld: lelkünk előszobája, itt van hazánk, otthonunk,
ide helyezett az Isten, itt jő fel, s nyugszik napunk.
A nagy világegyetemben, valóban előszoba,
ám nem úgy alkotta Atyánk, ne hagyjuk mi el, soha.
Lelkünk előszobájában, van átmeneti ajtó,
holta után, ki lép azon, igaz és bűnre hajló.
Lelki szobánk zarándok hely, átmeneti lakhelyünk,
s abból egy nap, áldott Urunk, menny honába száll velünk!
Hála, nem csak előszoba: két szoba is létezik,
lelkünk pedig vagy egyikbe, vagy másikba érkezik.
a két szoba külön álló, egymástól jó messze van,
ám közöttük nincs átjárás, miként gondolják sokan?
Az egyik: Atyánk lakhelye, s abban, csodás fény ragyog,
másik szobában sötétség, s abban kén-füst, kavarog.
A két szoba láthatatlan, csak hit szemmel látható,
eltakarta szemünk elől Atyánk, a Mindenható!
Mert ha testi szemeinkkel, láthatnánk a szebb szobát,
ellenség is lépne abba, nem csak testvér, hű barát.
Előszoba lakóinak, Atyánk régtől hirdeti,
fényszobában Vele élhet mind az, aki hisz neki!
Lelkükkel nem törődőkre, vár a zord sötét szoba,
de annak nincs kijárata, s nem hagyható el, soha.
Hívás pedig egyre hangzik: áldott ajkadról Uram,
mert a drága lehetőség, mint az idő, elsuhan.
Fényszobában van elég hely, s abban: Te leszel velünk,
csodálhatjuk kedves arcod, hát kell ennél több nekünk?
Pecznyík Pál Celldömölk 2013. X. 5.