Pecznyik Pál versei
Ugye, tudod?
Ember, gondoltál-e arra,
mily rövid itt életed?
És amikor véget ér az,
mi történik majd veled?!
Ugye, tudod: el kell menned,
és semmit el nem viszel.
Koldusnál is koldusabb léssz,
ha Krisztusban nem hiszel!
Ha még időben meg nem térsz,
a legrosszabb vár reád,
elveszíted örökséged,
és mennyei koronád!
Gondold meg jól, mitévő légy,
és dönts bölcsen, mert lehet,
ha rosszul döntsz, fel kell adnod
üdvöd: legszebb kincsedet!
Pedig Isten neked szánta,
hogy te rendelkezz vele,
hiszen menny országa vár rád,
s nem a tűznek tengere!
Celldömölk, 1995.IV.18.
Ó, jöjjetek!
Zaj süvít a világon át,
alig értjük egymás szavát.
S e bábeli hangzavarban
Jézus szava hangzik halkan.
Ám csak lelki fül hallja meg
a hívó szót: ó jöjjetek!
Életharcban fáradt lelkek,
nálam mind nyugalmat leltek!
Lárma a Sátántól ered,
hogy lelketek ne hallja meg,
amit én üzenek néktek,
kiket gyötör a sok vétek!
Jöjjetek ki a lármából,
Sátán sötét csapdájából!
Köröttem csend, béke honol,
előttem zaj porba omol.
Hívok minden fáradt lelket,
nálam végleg megpihenhet.
Boldog, ki rám bízza magát,
elkísérem halálon át!
Oda, hol zajt nem hall többé,
s velem él majd mindörökké!
Celldömölk, 1995.IV.24.
Lantos éneke
Érdemtelen lantos vagyok
Uram, földi utamon.
Hálaének, hálaima,
ritkán zeng a lantomon.
Néha ugyan húrjaira
bánatkönnyem is pereg.
Ám Te tudod, hogy a szívnek
parancsolni nem lehet!
Ha az fájón összeszorul,
attól könnyes lesz a szem,
amikor csak eszembe jut
az, ki kedves volt nekem.
Ha majd egy nap nyűtt lantomat
kezeimből kiveszed,
országodban - égi lanton -
dicsérhessem nevedet!
Celldömölk, 1995.IV.26.