Shalom!
Szintén egy Pál apostolos történet. De a születése kapcsán úgy látom sok igazságtartalma van.
Találtam egy érdekes kissé humoros de elgondolkodtató írást Pál alkalmasságával kapcsolatban ha ma ezt egyes "keresztény" bizottságok elbírálnák.
Feladója: Első Keresztyén Gyülekezet, Antiókhia, Szíria
Címzettje: Tárzuszi Pál
Kedves Pál Testvér!
Megkaptuk mellékelt pályázati anyagát a külmissziós szolgálatra való jelentkezésével együtt. Gyülekezeti bizottságunk figyelembe vette képesítéseit és képességeit, és alaposan megvizsgálta azokat.
Ezúton értesítjük állásfoglalásunkról, melynek értelmében nem tudjuk önt külföldi misszióba küldeni, az alábbi okok miatt:
1. Tudomásunkra jutott, hogy a gyülekezeti szolgálat mellett meg kívánja tartani világi hivatását is. A sátrak készítésére fordított idő pedig bizonyára a lelki szolgálat rovására megy. Úgy tűnik, nincs még tapasztalata azon a téren, hogy az Úrra bízza a megélhetésének gondjait. El kellene végre döntenie, hogy teljes időben prédikál, vagy továbbra is a szakmáját űzi!
2. Az ön eddigi viselkedése már eddig is sok felháborodást váltott ki a vezető testvérekből. Mint megtudtuk, egy alkalommal nyilvánosan elítélte dr. Simon Péter PhD munkatársunk viselkedését, akinek tekintélyét önnel ellentétben mindenki elismeri. Azt is hallottuk, hogy vezető testvérek tanításainak megcáfolása miatt egy különleges tanácsülést kellett összehívni Jeruzsálemben, hogy meg lehessen akadályozni a meghasonlást az egyházban. Hová vezet az ilyen radikalizmus? A saját érdekében kérem, hogy olvassa el az általam mellékelt Daius Carnegus „Hogyan nyerjünk befolyást zsidók és görögök között” című könyv egyik dedikált példányát.
3. Ön következetesen meggyőzni igyekezett érett hívő, zsidó testvéreket, szinte minden városban bujtogatta őket, pedig ők egyszerűen csak bátorítani szerették volna a megtért pogányokat, hogy a hagyománynak megfelelően körülmetélkedjenek. Pál testvér, önnek is tudnia kell, hogy ezek az emberek egy olyan kultúra tanult bölcsei, ahol igen nagy jelentősége van az ősi gyökereknek és a történelmi hitnek. És ami még fontosabb, ezek a férfiak jelentős befolyással bírnak a zsinagógákban. Nem lehet misszionárius az, aki a kölcsönös párbeszéd helyett barátságtalan és kategorikus kijelentéseket tesz más vallások képviselőivel szemben.
4. Tanulmányainak ellenőrzése során felfedeztük, hogy mindössze hároméves bibliaoktatást kapott Arábiában. Azonban ezt az arab iskolát nem hagyta jóvá semmilyen akkreditációs testület!
5. Saját maga is elismerte, hogy képzetlen szónok. Pál testvér, hamarosan rá fog jönni, hogy az emberek finom előadásmódot várnak el Isten hírnökeitől, és a szónoki kiválóság legmagasabb szintje elengedhetetlen a szószéken! A sátrak készítése helyett azt ajánljuk, hogy az ókori szónoklattan tanulmányozásával töltse az idejét. Saját levelezéseiből az derül ki, hogy igen sok időt áldoz keresztyén szórványcsoportokra, amelyek házaknál gyülekeznek. Őszintén szólva, nem igazán hisszük, hogy az ilyen levelezések jelentős sikerre vezetnének. Javasoljuk, hogy tegye félre az írószerszámait, és ehelyett egy tükör előtt gyakorolja a megfelelő kézmozdulatokat és arckifejezéseket, közben próbáljon ki különböző hangmodulációkat is, naponta több órán át.
6. Az a hír járja önről, hogy egy alkalommal egy mérges kígyó segítségével ejtette ámulatba utazótársait. Természetesen nem ismerhetünk minden részletet az epizódról, de az effajta hírverés nem használ Krisztus és az Egyház ügyének.
7. Tudomásunkra jutott az is, hogy Pál testvér igen gyakran emlegeti „Isten erejét” és „a Lélek ajándékait” valamint a „nyelveken szólást”. Észrevehetné, hogy az ilyen jellegű tanítás megbotránkoztatja a finom lelkű embereket, és vonzza a csőcseléket. Ehelyett azt is elismeri, hogy „jobban szól nyelveken, mint bárki más” ráadásul kívánatosnak tartja, hogy a gyülekezetben a prófétálás mellett szóljanak nyelveken is! Ez olyan szinten felháborító, hogy azt kell mondanunk, tartsa meg ezeket a személyes tapasztalatait magának! Nem szeretné megosztani a gyülekezetet? Ez esetben jobban tenné, ha kerülné az olyan alkalmakat, ahol Istent ilyen megbotránkoztató formában imádják!
8. Felkeltette figyelmünket, hogy ön kézrátétellel kapott elhívást a missziós szolgálatra Antiókhiában, egy bizonyos prófétai üzenet hatására, amikor sem az apostolok, sem az elöljáró testvérek nem voltak jelen, hogy elvégezhették volna a felszentelését az előírt módon. Saját érdekében megkérjük, hogy az ilyen „titokzatos dolgairól” senkinek ne meséljen! Miért nem tud hozzánk hasonlóan konzervatívabb lenni?
9. Testvérünk személyi anyagából kitűnik, hogy több alkalommal volt börtönben, különböző helyeken. Ha ez igaz, akkor ön rossz fényt vet a keresztyén egyház tagjaira, nem tesz eleget a magas szintű polgári felelősségtudatnak. Attól tartunk, hogy kárt okozna egyházunk hírnevének, ha olyan ember képviselne minket a világban, aki túl sok időt töltött mindenféle börtönökben... Őszintén szólva, Pál testvér, komolyan kétséges, hogyan lehetett volna ön ártatlan, miközben a bíróság oly sok esetben tévedett volna?!
10. Úgy tűnik, hogy ön hajlamos a lázításra, kedves Pál. Néhány üzletember Efézusból levelet írt nekünk, miszerint ön volt az oka egyik komoly anyagi veszteségüknek. Sőt mi több, a tömegeket is erőszakos tettekre késztette az ő kárukra. Meg kell tanulnia, hogy a jövőben hogyan ápoljon barátságot befolyásos emberekkel.
11. Hallottunk önről néhány érdekes történetet „a damaszkuszi városfalon egy kosárban” valamint „a Lystrában túlélt megkövezés” mottóval, illetve tudunk az erőszakos megmozdulásokról, amiket az ön viselkedése idézett elő. Még sosem gondolt arra Pál testvér, hogy békülékenyebb magatartással és kellemesebb beszédmodorral több barátra tehetne szert? Mi nem szoktunk ilyen hatásvadász módon szolgálni. Ön nem az a fajta misszionárius, akivel szívesen dolgoznánk együtt.
12. Megtudtuk, hogy miután nézeteltérése támadt egy prédikátorral Ciprus szigetén, megengedte magának, hogy a jól ismert héber kiejtésű neve helyett annak pogány változatát használja. Még egy konfliktus, és azután egy névváltoztatás. Ez nem tűnik különösebben szolgálathoz méltó magatartásnak.
13. Saját elmondása szerint azért nem teljesített egy önhöz intézett segélykérést a bithyniai rászorulók ügyében, mert „a Lélek nem engedte”, és inkább egy veszélyes utazást vállalt Troászból Filippibe, melynek egy álom volt az indítéka. Pál testvér, nem gondolhatja komolyan, hogy elfogadunk egy ilyen együgyű magyarázatot a szemmel láthatóan céltalan vándorlásaira!
14. Véleményünk szerint a testvér nem tölt elég hosszú időt az újonnan megalakult gyülekezetekben. Túlságosan hamar magukra hagyja a megtérteket, sokszor anélkül, hogy ott maradna velük egy megbízható lelkész, aki megismertetné velük a szokásos egyházi normákat.
15. Hallottuk azt is, hogy Troászban olyan hosszú igehirdetéseket tartott, hogy egy prédikáció végighallgatása huszonnégy órás figyelmet igényelt, és mindez olyan kimerítő volt, hogy egy alkalommal egy fiatal férfi elaludt, és komolyan megsérült. Ne döbbenjünk meg azon, hogy azt állítja, újraélesztette, vagy inkább feltámasztotta az ifjút a halálból? Micsoda badarság! Nekünk higgadtnak és gyakorlatiasnak kell lennünk az egyházban, nem pedig felfokozott érzelmi állapotúnak! Azt a tanácsot szeretnénk adni önnek, hogy rövidítse le a prédikációit! A tapasztalat szerint a leghosszabb prédikációk esetében is csupán mintegy húsz percig tudja a prédikátor fenntartani a hallgatóság figyelmét. A gyülekezet legfőbb igénye ez: „Szólj valami okosat, de minél előbb fejezd is be.”
16. Azt a referenciát kaptuk a testvér saját gyülekezetéből, hogy nem tud kijönni a saját munkatársaival. Személyes okok miatt Márknak – egy ígéretes fiatalembernek, aki az egyik elöljáró testvér unokaöccse – be kellett fejeznie a missziós útját annak kellős közepén. Arra is volt példa, hogy ön összeveszett a szelíd, jóindulatú Barnabással. Nos, ezek az emberek jól ismertek Jeruzsálemben. Nem értjük, miért van problémája velük?
17. Hiteles forrásból tudjuk, hogy négy igen népszerű és befolyásos prédikátor, név szerint Diotrephész, Démász, Hyméneusz, és Alexander számára lehetetlen, hogy ott szolgáljanak, ahol ön is jelen van.
18. Abból, amit ön elmondott magáról, az derül ki, hogy isteni kinyilatkoztatásokkal büszkélkedik, vagyis Isten önnek jelentett ki bizonyos „elmondhatatlan titkokat”. Nem gondolja Pál testvér, hogy van valami igazság abban, hogy ha az egyháznak kinyilatkoztatásra van szüksége, akkor ennek a vezető testvéreken keresztül kell megtörténnie, és csak akkor szabad a gyülekezeti tagok tudomására hozni, miután az elöljáró testvérek megvitatták egymás között?!
19. Ön túl nagy hangsúlyt helyez a „Krisztus második eljövetelének” dogmájára. A Thesszalonikai leveleiben szinte teljes egészében ezzel a témával foglalkozik. Javasoljuk, hogy ismertesse az egyházi dogmákat a maguk fontossági sorrendjében!
20. Egy a közelmúltban elhangzott prédikációjában azt mondta, hogy „nincs semmi másban dicsekedése, csak Krisztus keresztjében.” Ez számunkra egyet jelent azzal, hogy ön megveti a dicső múlt legszentebb örökségét, az összes felekezeti hitvallást és kátét, beleértve az Egyházak Világtanácsának elveit.
21. Végül, ami számunkra a legaggasztóbb, hogy ön apostolnak vallja magát. Ha ez igaz lenne, akkor mi miért nem hallottunk erről a megfelelő, hiteles csatornákon keresztül? Hogyan lehetne valaki utólag apostol, amikor az utolsó apostolt már jóval korábban megválasztották Jeruzsálemben? Mivel mi egy szilárdan megalapozott felekezet vagyunk, miért tartaná szükségesnek Isten a továbbiakban az apostolság lelki ajándékát?
Láthatja, kedves Pál, hogy egy igen részletes vizsgálat elvégzésére méltattuk hozzánk benyújtott kérelmét. Minden jel arra mutat, hogy ön a legalkalmatlanabb jelölt erre a szolgálatra, akit valaha láttunk. Ezért testvéri szeretettel ajánljuk, hogy keressen egy gyülekezetet, ahol össze tudja egyeztetni a hivatását a bibliamunkával, és a továbbiakban példás magaviselet tanúsítása esetén a hitbeli tapasztalatait vasárnapi iskolai tanítóként kamatoztathatja majd. Reméljük, ezúton sikerült megóvnunk attól, hogy elkövesse élete legnagyobb hibáját…
Üdvözlettel:
J. Flaminius Dufious intézményvezető