Shalom!
A református egyház gyakorlata a női lelkészek szolgálatát illetően sok vita tárgya más felekezetek részéről. Tény, hogy ige egyértelműen arról beszél, hogy ez a feladat elsősorban a férfiak dolga, amely alól csak kivételes és egyedi esetekben lehet eltérés. A XX. századig ebben többé-kevésbé konszenzus volt a különböző protestáns felekezetek között. A nagy változás három területen következett be. Az egyik a női emancipációból fakadó kérdés volt. Az tény, hogy a protestáns teológiák már az 1900-as évek elején felvettek nőket is hallgatónak, de lelkészi szolgálatot nem végezhettek. Vagyis teológusok lehettek, de lelkészek nem! Tehát a nők kivívták, hogy addig főleg férfiakat oktató intézmények nőket is felvettek hallgatóik közé. A másik terület a történelmi szükségszerűségből adódott. A második világháborúban, sok faluban a lelkész ha fronton volt vagy elesett akkor jobb híján a felesége a „lelkésznő” volt az aki keresztelt, temetett, esketett mert egyszerűen nem volt más. A harmadik dolog pedig az ország államformájának megváltozása miatt erősített rá erre a folyamatra. Mivel a világháború után néhány évvel radikális ateizmus és állami szintű beavatkozás volt a teológiák életében ezért a korábban női lelkészek hivatalukban maradtak, mert már kevés lelkészt képeztek/képezhettek. Ezt az állapotot két lépcsőben rendezték. Előbb a 60-70-es években engedik meg a „hivatalos” igehirdetői szolgálatot majd a 80-as évek elején már a szentségeket is kiszolgálhatták, mivel eltörölték zsinati határozattal a férfiak és a nők közötti különbséget. Ez tehát tömören a református történet a női lelkészség kapcsán. Azt azonban látni kell, hogy az ige ezt nem támogatja. A gyülekezeti pásztorlás kapcsán minden esetben egyfeleségű férfiról és nem egyférjű nőről beszél. Ettől még természetesen nők szolgálhatnak nők felé igével, lelkigondozhatják is őket, amely végső értelemben egyfajta pásztorlás is de a gyülekezet vezetését és irányítását férfiak kezébe tette le Isten. A mennyi mintában is 24 vén (presbiter) szerepel amelyet férfiak alkotnak. Ha a mennyben ez a minta és ez lett kijelentve a földi Ekklézsiára nézve is, akkor én úgy gondolom, hogy mindenféle korszellemet félretéve nekünk ezt kell elfogadnunk.
Azt is fontosnak látom megjegyezni, hogy amikor a férfi/női szerepeket illetően Pál beszél akkor teremtési rendről és nem korszellemről beszél. Ez fontos, mert Pál nem az antik kultúra szokásjogát és hagyományrendszerét idézi hanem a teremtéshez kapcsolódó dolgokat. Az erre való hivatkozás ahogyan Jézus is tette a válás/házasság kapcsán fölötte áll minden más kialakult szokásnak és gyakorlatnak.
Jelenleg ennyi ismeretem van a háttérről.