Szerző Téma: A böjtről  (Megtekintve 10004 alkalommal)

0 Felhasználó és 1 vendég van a témában

Nem elérhető Virág

  • Technikai adminisztrátor
  • Fórumlakó
  • *
  • Hozzászólások: 4598
  • Nem: Nő
Dátum: 2013. Október 24. - 10:09:46
A böjtöt, böjtölést érintő kérdések, gondolatok, tanítások, tapasztalatok megosztására van itt lehetőség.

 vkereszt :sziv5: :ima7:

Szemeimet a hegyekre emelem, onnan jön az én segítségem. Zsolt 121:1


Nem elérhető Virág

  • Technikai adminisztrátor
  • Fórumlakó
  • *
  • Hozzászólások: 4598
  • Nem: Nő
Válasz #1 Dátum: 2013. Október 24. - 10:53:52
A chatben találtam:

Flóra írta:
"A böjt egy másik téma, ami érdekel... gyakran nem eszem, vagy csak bizonyos dolgokat, de soha nem böjtöltem... Nem  tudnám elválasztani a kettőt, a világi nem evést nem tudnám elválasztani a böjttől. Na! erről szeretnék tanítást, de az én problémámon át, nem úgy általában!"

Ebben az irányban is elindulhatunk.  :szelid:



Flóra, ha szeretnéd, kitörlöm ezt a bejegyzést.  :2smitten:

Szemeimet a hegyekre emelem, onnan jön az én segítségem. Zsolt 121:1


Nem elérhető pacific

  • Aktív fórumozó
  • *
  • Hozzászólások: 661
  • Nem: Férfi
Válasz #2 Dátum: 2013. Október 24. - 13:22:07
Shalom!

Nekem Jézus Krisztus szavai jutottak eszembe a Hegyi Beszédből amikor elég érdekes módon beszél a böjt kapcsán.
Úgy kezdi amikor böjtöltök Ez azért lényeges, mert nem opcióról beszél Jézus a böjt kapcsán hanem olyan dologról amely a hívő élet szerves részét kell(ene) hogy képezze. (Mt 6,16-18) Itt a gerenda nálam van amikor írom, Nem azt mondja, hogy ha hanemt az amikor! Sajnos sok helyen kevés vagy hiányos tanítás van a böjtről míg máshol (liberálisabb irányban) a testre gyakorolt orvostudomány által is igazolt jótékony hatásait fejtegetik a szellemi oldal helyett. 
Vagyis a hívő embernek életformája is az emberek előtt nem látható böjtölés.
Tehát akár kis vagy nagy szolgálatra készül is valaki - egyébként és nem tennék különbséget szolgálatok között! - akkor már eleve tapasztalatokkal kellene rendelkeznie a böjttel kapcsolatos dolgokról. Ugyanis pont a böjt az ami egy szolgálatot, vezetést, Istenkeresését egyaránt a leghatékonyabban tud szolgálni. Hatását akkor lehet igazán felmérni, ha megtapasztaljuk a böjt nélküli és a böjtöléssel támogatott szolgálatok különbségét. Nem kell tehát különösen rákészülni, vagy extrém módon belevetni magunkat, hanem Isten Szellemére kell magunkat bízni. Biztos, hogy vannak olyan szituációk élethelyzetek amikor oda kell szánni az időt és egy mélyebb közösségben kell lenni az Úrral. Ez lehet egy-egy ilyen intenzív böjti időszak is. De a hangsúly a rendszerességen van. Pál apostol is arról tesz tanúságot, hogy gyakori böjtben és virrasztásban volt az Úr előtt(2Kor 11,27) Nem véletlen, hogy ez adta neki azt a sok szellemi erőt is ami a szolgálatához nélkülözhetetlen volt.
Oda kell figyelni, hogy mit és hogyan vonunk meg magunktól és ebben nincsenek törvények, szabályok! Biztos, hogy másképp böjtöl egy fizikai munkát végző keresztény, mint egy irodai dolgozó vagy egy kismama. Sőt az Ézsaiási kijelentés szerint a böjt több mint étel-ital megvonás hanem szellemi eredetű tevékenységek, önmegtagadások is ide tartoznak: pl. nem űzi valaki a hobbiját, kikapcsolja a TV-t kedvenc műsora idején, vagy könyörülsz egy éhezőn...stb.  Vagyis a böjt nem más, mint lemondani arról ami kedves számodra és azt az időt felszabadítod az imádkozásra, könyörgésre, csendességre és az Úr arcnak keresésére. Ilyenkor valóban beteljesedik az amire valóban vágyunk amikor a böjtölni kezdünk.
"És vezérel téged az Úr szüntelen, megelégíti lelkedet nagy szárazságban is, és csontjaidat megerősíti, és olyan leszel, mint a megöntözött kert, és mint vízforrás, amelynek vize el nem fogy."Ézs 58:11 Nem véletlen, hogy a vezetéssel, élethelyzeteddel kapcsolatos kéréseidet meghallgatja és megsegíti az Úr!
A szellemi harcban szintén döntő jelentősége van a böjtnek, Jézus Krisztus is egy ilyen böjti időszakban győzi a sátánt a pusztában és a tanítványainak is azt mondja, hogy vannak olyan démonikus terhek, betegségek amelyekhez kevés az ima hanem böjtöléssel együtt kell felvenni ellene a harcot!(Mk 9,29)

A lényeget tehát a rendszerességben látom -de nem törvényeskedő (farízeusi módon!) -  és ha az Úr úgy vezet akkor erre alapozva lehet alkalmanként egy-egy rövidebb-hosszabb időszakot is beiktatni a böjtölésbe.

Pacific



Nem elérhető Csaba

  • Moderátor
  • Fórumlakó
  • *
  • Hozzászólások: 12673
  • Nem: Férfi
Válasz #3 Dátum: 2013. Október 24. - 13:27:04
O0

'A szeretet nem keresi a maga hasznát...'
1Kor. 13


Nem elérhető Flóra

  • Törzstag
  • *
  • Hozzászólások: 1463
  • Nem: Nő
Válasz #4 Dátum: 2013. Október 24. - 13:39:19
Nem szeretném kitörölni kedves Virág!-  ez egy lehetőség számomra.
Református családban nőttem fel, nem böjtöltünk.
Felnőttként, az egész életemet a világban járással töltöttem.
Fiatalon a kilóktól kívántam szabadulni, idősebb korban a betegségektől. Gyakran nem ettem, vagy gyümölcsöt, ami önmagában rendben is van.
Amikor azonban a hitbeli dolgokkal ismerkedtem, a böjtről is szó volt természetesen.
Hogyan böjtölhetnék Istennek tetsző módon, ha mindig a szemem előtt ott lebegnek a feleslegesnek ítélt kilóim? Feltétlen benne lenne egy világi öröm, aminek semmi köze a böjthöz.
Hol van a határ a fogyókúra és a böjt között?—Mindig fontos a motiváció!—Egy életen át a világ motivált
ebben a cselekedetben, hogyan motiválhatna csupán a hit?

Még valami. Tisztában vagyok azzal, hogy Isten nem tiltja a világi örömeket mértékletesen, azonban a böjt?!
Nem szeretném, ha azt gondolnátok, hogy ez a legnagyobb problémám, úgy elibém jött és nem lehetek  vele egyedül.

Ήμουν τυφλός, τώρα βλέπω


Nem elérhető Zoltan

  • Moderátor
  • Fórumlakó
  • *
  • Hozzászólások: 3291
  • Nem: Férfi
Válasz #5 Dátum: 2013. Október 24. - 13:43:29
 O0

Nagyon jó Gondolok Pacific.

Nagyon jó az Ezs 58 - ige rész, nagyon soat lehet belőle tanulni a böjttel kapcsolatban.

Én is megosztom gondolataimat.

A bőjt az Istentiszteletünk része. A böjt nem éhségsztrájk, és nem is öngyötrés. Nem olyan dolog amivel gyötörnünk kell magunkat, vagy olyan dolog ami által, kikövetelhetünk valamit az Úrtól,_hátha megkönyörűl rajtunk az Úr.
A böjt az amit azért teszünk, hogy mégjobban az Úrnak szánjuk időnket, gondolatainkat, annyira elmélyűlni benne, hogy még az evésről is elfeledkezünk.
Az Úr negyven napig nem evet, és utána éhezet meg, arra enged következtetni az ige, hogy negyven napig nem érezte az éhséget. Annyira együtt volt az Atyával, hogy egyszerüen testi szükségletei elhomályosúltak. Valahogy így kéne mi is meg éljük a böjtött. Nem végig szenvedni, hanem végig élvezni – annyira élvezni az Úrral való eggyütt létett, hogy egyszerüen nem vesszük észre azt amit a test kíván.

A probléma akkor van ha a böjtött mint egy kötelesség tesszük, mint egy szokást, mint egy szertartást, mint egy kűlsőségekben megjelenő dolgot, mint olyan dologot amire az Úrnak van szüksége, mint amit az Úr megkövetel. A böjtre nekünk van szükségünk, ami által még jobban megismerhetjük Istenünket, és még közelebb kerűlhetünk Urunkhoz..
A böjt egy olyan dolog ami arra készteti az embert, hogy még inkább oda szentelje életét Istennek és ezáltal odaszentelje az életét a szolgálatra mások felé. Másokért élni, másokfelé szolgálni, másokon segíteni, mert az az igaz Istentisztelet.

Jak 1:27  Tiszta és szeplő nélkül való istentisztelet az Isten és az Atya előtt ez: meglátogatni az árvákat és özvegyeket az ő nyomorúságukban, [és] szeplő nélkül megtartani magát e világtól.

Amit megvonsz magadtól, azt odaadot másnak, amit megvonsz magdtól, mások hasznára használod fel.

A böjt sokak számára nem más mint éhség az Úrért, ezért csak annyit tesznek, hogy nem esznek, de nem kerülnek közelebb az Úrhoz. Nem szolgálnak mások felé, nem veszik észre a szükségben levőket, nem kerűlnek közelebb az emberekhez. Sőt ellenkezőleg, kedvtelésüket űzik, nem egy félre tett, megszentelt időszak a böjt számukra.
Sokszor felhívom a gyülekezet figyelmét,  - ha úgy böjtölsz, hogy egésznap hajtod magad, és még eszedbe sem jut az Úr azon a napon, vagy azon a napon nem töltötél több időt az igével, az imádkozással, Isten mélyebb megismerésével, akkor hiába böjtöltél.
Ha böjtölésed napján gonoszabb vagy mint máskor, ingerlékenyebb és könnyebben kiborúlsz, ha könnyebben elesel, könyebben vétkezel, akkor az a bőjt és az nap nem kedves az Úr előt.

Ha megfigyeljük, Isten embereit, életükben fontos szerepet játszott a böjt. De mint olyan dolog, ami közelebb jutatta őket az Úrhoz, és a mások felé való szolgálathoz.

Látjuk Jézus életében a Böjtött.
Jézus sosem mondta, hogy a böjtre nincs szükség, sokkal inkább ő is a hejtelen végzését bírálta. Mert sokan csak azért tették, hogy lássák őket milyen szentek, képmutatásból.
A bőjt olyan dolog amit az Úr kell lásson.
Jézus tanította tanítványaitt a helyes bőjtre, és meg említi, hogy majd eljön az idő amikor majd böjtölni fognak a tanítványai. Majd akkor ha már Jézus nem lesz velük. Miért csak akkor? Mert most ott volt velük, most szinről szinre tudta az Úr tanítani őket. De eljön az idő mikor nem lesz velük, akkor majd böjtőlnek, hogy közelebb és közelebb kerűljenek hozzá, az Ő jelenlétéhez, hogy majd megértsék az ő szavát, hogy tovább taníthassa őket, a Szent Szellem által.

Látjuk az ApCselben, hogy a gyülekezet böjtőlt, a tanítványok böjtőltek. Főleg akkor ha fontos kijelentést vártak az Úrtól. Nem azért böjtöltek, hogy az Úrat kényszeritsék a kijelentésre, hanem azért, hogy megértsék az Úr kijelentését. Tisztán látásért, nehogy tévedjenek, tehát nekik volt szükségük a böjtre. Láthatjuk, hogy a böjt, fontos része volt életüknek.

Pál bőjtőlt, többször említi, hogy ő sokat bőjtől. A bőjt része az életének.

Néhány ige a bőjtel kapcsolatban.

(Dán 9:3)  És orczámat az Úr Istenhez emelém, hogy keressem [őt] imádsággal, könyörgéssel, bőjtöléssel, zsákban és hamuban.

(Jóel 1:14)  Szenteljetek bőjtöt, hirdessetek gyűlést; gyűjtsétek egybe a véneket, a földnek minden lakosát az Úrnak, a ti Isteneteknek házába, és kiáltsatok az Úrhoz.

(Jóel 2:12)  De még most is így szól az Úr: Térjetek meg hozzám teljes szívetek szerint; bőjtöléssel is, sírással is, kesergéssel is.
(Jóel 2:15)  Fújjatok kürtöt a Sionon; szenteljetek bőjtöt, hirdessetek gyűlést!

Böjt Jézusnál – Böjt a a munkára való felkíszülésre

(Máté 4:2)  És mikor negyven nap és negyven éjjel bőjtölt vala, végre megéhezék.


(Máté 6:16)  Mikor pedig bőjtöltök, ne legyen komor a nézéstek, mint a képmutatóké, a kik eltorzítják arczukat, hogy lássák az emberek, hogy ők bőjtölnek. Bizony mondon néktek, elvették jutalmukat.
(Máté 6:17)  Te pedig mikor bőjtölsz, kend meg a te fejedet, és a te orczádat mosd meg;
(Máté 6:18)  Hogy ne az emberek lássák bőjtölésedet, hanem a te Atyád, a ki titkon van; és a te Atyád, a ki titkon néz, megfizet néked nyilván.

(Máté 9:14)  Akkor a János tanítványai jövének hozzá, mondván: Miért hogy mi és a farizeusok sokat bőjtölünk, a te tanítványaid pedig nem bőjtölnek?
(Máté 9:15)  És monda nékik Jézus: Vajjon szomorkodhatik-é a násznép a míg velök van a vőlegény? de eljőnek a napok, a mikor elvétetik tőlök a vőlegény, és akkor bőjtölni fognak.


Böjtölés a szabadulásért

(Máté 17:21)  Ez a fajzat pedig ki nem megy, hanemha könyörgés és bőjtölés által.

Bőjtölés az ApCselben – Böjtölés a gyülekezettel

(Apcs 13:2)  Mikor azért azok szolgálának az Úrnak és bőjtölének, monda a Szent Lélek: Válaszszátok el nékem Barnabást és Saulust a munkára, a melyre én őket elhívtam.
(Apcs 13:3)  Akkor, miután bőjtöltek és imádkoztak, és kezeiket reájok vetették, elbocsáták [őket].
(Apcs 14:23)  Miután pedig választottak nékik gyülekezetenként véneket, imádkozván bőjtölésekkel egybe, ajánlák őket az Úrnak, kiben hittek vala.


Böjt a keresztyén életben

(1Kor 7:5)  Ne foszszátok meg egymást, hanemha egyenlő akaratból bizonyos ideig, hogy ráérjetek a bőjtölésre és az imádkozásra, azután ismét együvé térjetek, hogy a Sátán meg ne kísértsen titeket, mivelhogy magatokat meg nem tartóztathatjátok.

A böjt Pálnál

(2Kor 6:5)  Vereségben, tömlöczben, háborúságban, küzködésben, virrasztásban, bőjtölésben.

(2Kor 11:27)  Fáradságban és nyomorúságban, gyakorta való virrasztásban, éhségben és szomjúságban, gyakorta való bőjtölésben, hidegben és mezítelenségben.

Tehát a bőjt az istentiszteletünk része, általa közelebb kerülünk Istenhez, a erőt ad nekün az Isten szerint való élet megéléséhez,  segit abban, hogy megértsük Isten vezetését, úgy életünkben mint döntéseinkben, és segít a szolgálatban, meglátni azt holvan szükség ránk, miben tudunk mások felé szolgálni.

Mert kegyelemből tartattatok meg, hit által; és ez nem tőletek van: Isten ajándéka ez;
Mert ő tőle, ő általa és ő reá nézve vannak mindenek. Övé a dicsőség mindörökké.


Nem elérhető Flóra

  • Törzstag
  • *
  • Hozzászólások: 1463
  • Nem: Nő
Válasz #6 Dátum: 2013. Október 24. - 13:46:41
Gyakran szoktam mondani: "jó, hogy beszéltünk róla, mert most megteszem".--A böjtre is érvényes lesz.

Nagyon szeretnék hozzászólásokat!  A gyakorlat különösképp érdekel!

Ήμουν τυφλός, τώρα βλέπω


ircsi

  • Vendég
Válasz #7 Dátum: 2013. Október 24. - 14:21:35
Békesség kedves Flóra!

A Biblikus bőjt fontos része amikor megfeszítjük a test kívánságait és tarkózkodunk bizonyos ideig az ételek, ill. italok fogyasztásától, valamint kedvtelléseinktől. Abból a célból, hogy a testet megfeszítve annak kívánságait elhagyva,  szellemileg közelebb tudjunk kerülni az Urhoz. Ez esetben nem szabad összehasónlítani a világi bőjtel, mert az őncélu.
Ami nem Isten keresését szolgálja.
Fontos, hogy legyen rá indítattásunk és ne megszokásból történjen.
Adódnak olyan helyzetek életünkben amikor magunk is érezzük a bőjt fontosságát, van amikor az Úr indít rá.Ez a testi része.
Van szellemi rész is, amikor több időt szánunk Urunkal való közösség keresésére, imádkozás, dícséret, igetanulmányozás álltal.Keresva az Úr kijelentéseit, akaratát, céljait, megoldásait, életünkre.
Ez csak egy kis dióhéjjában való összefoglalás.

A magam példájából csak annyit írnék, hogy soha sem kedveltem a "kötelező" bőjtöket, inkább akkor bőjtöltem amikor nagy szükségem volt az Úr kijelentésére, segítségére. Volt  olyan, hogy hetekig, v. napokig, de volt félnapos is. A hosszabb bőjtöknél némi  minimális "ennivalót" / gyümölcs, joghurt/vettem magamhoz, és vízet.A rövidebbeknél próbáltam megfeszíteni a testet, és csak víz volt. Amikor meg munkahelyen voltam, nagyon jó volt nyelveken magamban imádkozni.
Munkába menet és hazajövet is imádkozással tölteni az utazási időt. Engem indított az Úr, hogy Istentisztelet elött ne étkezzem, de ez nem kötelező, tényleg figyelni kell mi az Úr akarata adott helyzetekben.

Magam igen kedvelem Derek tanításait küldök egy linket a bőjtölésről, legyen áldásunkra!

Testvéri szeretettel Ircsi 

Derek Prince  A böjtölésről

            BIBLIAI TANÍTÁSOK
       



Nem elérhető Kálmán

  • Fórumlakó
  • *
  • Hozzászólások: 13596
  • Nem: Férfi
Válasz #8 Dátum: 2013. Október 24. - 14:40:16
Köszönöm, hogy megosztották a böjttel kapcsolatos meggyőződéseiteket.

 O0



Nem elérhető Zoltan

  • Moderátor
  • Fórumlakó
  • *
  • Hozzászólások: 3291
  • Nem: Férfi
Válasz #9 Dátum: 2013. Október 24. - 14:45:35
 Ahogy Pacific is említette, nagyon fontos a rendszeresség - meghatarozni egy napot (vagy akár két napot) a héten amikor böjtölsz.

Amikor böjtölsz megvonod magad az ételtől - de nem csak az ételtől, hanem pl. a Tv-től, vagy olan dolgoktól ami mellőzhető - és ezek helyet imában az Úrral közösségben lenni.  De ahogy ircsi is mondta, akár az úton vagy ilyenkor is lehet imádkozni.
Ilyenkor mikor böjtölsz és kéred az Úr vezetését, lehet, hogy az Úr mutat neked olyan testvéreket, vagy rászorulókat akiknek szükségük van segitségre, vagy, hogy szolglj feléjük, s ilyenkor kényelmedet szabad időded szánod az Úr szolgálatába, ez is a böjthöz tartoik.

 :2smitten:
« Utoljára szerkesztve: 2013. Október 24. - 14:58:14 írta Zoltan »

Mert kegyelemből tartattatok meg, hit által; és ez nem tőletek van: Isten ajándéka ez;
Mert ő tőle, ő általa és ő reá nézve vannak mindenek. Övé a dicsőség mindörökké.


ircsi

  • Vendég
Válasz #10 Dátum: 2013. Október 24. - 14:59:24
 O0



Nem elérhető Kamilla

  • Fórumlakó
  • *
  • Hozzászólások: 5877
  • Nem: Nő
Válasz #11 Dátum: 2013. Október 24. - 15:18:40
Szia Flóra!   vint

Egy kis gyakorlat, ahogy kérted, remélem Isten dicsőségére és a Te javadra lesznek soraim  brush1

Elmondom a böjttel kapcsolatos legnagyobb megtapasztalásomat.
2010-ben egy nagy próbában voltam benne, aminek ez is a része volt.
Év elején Budapestre kerültem – ezzel kezdődött a kihívásom a gyüliből és a próbák és a taníttatásom is, de  erről itt nem írok, nem akarok túl sok lenni – majd júliusban hazajöttem.
Nem volt munkahelyem, pénzem annyi volt, hogy kifizettem elmaradt csekkeket és kevés élelemre jutott még.
A következő hónapra úgy lett 25 000 ft-om, hogy eladtam egy ülőgarnitúrát, a tv-t és a dvd lejátszót.
Persze végig imádkoztam, kérdeztem az Urat, hogy lesz ez, és Ő azt ígérte, eltart engem, minden rendben lesz.
Én elhittem és vártam, mit cselekszik Isten.
Közben persze érdeklődtem munkalehetőség után, de itt nincs túl sok lehetőség, meg aztán pl. nincs eladói papírom, ezért szóba sem kerülhettem a boltokban, ahol volt felvétel, aztán a korom se tetszett, szóval…
Szóval lassan ott tartottam, hogy volt 25 ft, amit ugye nem költöttem el, mit is vehettem volna belőle és ami tartalékom volt, lassan feléltem.
Akkoriban fedeztem fel, hogy finom a zsemlemorzsa, leforrázva forró vízzel, kis ételízesítővel, vagy anélkül, sóval… vagy a levestészta, kifőzve sós vízben, magában is…
Egyéb nehézségek is voltak, és érdekes módon ezt éltem meg a legnehezebben: elfogyott a WC papírom és minden olyan papír, ami helyettesíthette volna.
Ez annyira megalázó volt számomra, hogy miképpen tegyem rendbe magam, miután a szükségemet elvégeztem!
Sírtam és kiáltottam Istenhez, hogy ez annyira rossz!
Közben imádkoztam, Bibliát olvastam és jól voltam, és karcsú… előtte is már nagyon lefogytam, de ez..!
Ezzel együtt elfogyott a testi erőm is.
Ha jól emlékszem, akkor már vagy 2 hete alig ettem, és egyszer csak elfogyott minden, zsemlemorzsa, tészta, kenyérhéj…
Letérdeltem, és azon gondolkoztam, hogyan tovább.
Ekkor azt mondta az Úr, hogy böjtöljek!
Ó, mondom, biztosan nem az Úr szólt, mert hogyan is böjtöljek, amikor amúgy sincs mit enni, akkor ez milyen böjt lenne?
De Isten megint szólt, hogy böjtöljek és Ő megadja a böjt célját, mit imádkozzak és majd vasárnap megmondja, mi a megoldás, mert meg van a kiút, de nem mondja meg hamarabb.
Ez volt szerdán, illetve csütörtökön reggel.
Nem vitáztam tovább, hanem letérdeltem imához, megkentem a fejem olajjal, ahogy szoktam az Ige alapján, imádkoztam, amit kaptam imatémát, közbenjárást és elkezdtem böjtölni.
Soha nem éltem át még olyan gyönyörűséget, mint akkor.
Végtelen gyengén fizikailag, szinte már repülhettem is volna, úgy éreztem :) , de belül erős voltam, és Urunk csodálatos jelenlétét tapasztalhattam meg.
Amikor a Bibliát olvastam, szólt hozzám az Ige, kijelentéseket vettem át, szóval fantasztikus volt!
Sosem gondoltam, hogy ilyen van, hogy ennyire és hogy pont én…
Vasárnapra már nagyon gyenge voltam testileg, de szellemben erős.
Akkor nap közölte velem az Úr, mi a megoldás: eszembe juttatta, hogy vannak arany ékszereim: két fél fülbevaló, egy nem túl értékes kis karkötő, amit egyszer találtam, ezeket kellett elvinnem az ékszerészhez, aki adott érte pénzt.
Ebből bevásároltam, kifizettem csekkeket…. aztán már jövedelemhez is jutottam.
Hogy miért nem mondta meg hamarabb Isten a megoldást?
Azért, mert ismert engem, és tudta, hogy ha akkor mondja meg, amikor nyitva az ékszerész, akkor hamarabb elmentem volna oda, majd bevásároltam volna és egészen biztosan nem tudom végig böjtölni a 4 napot, és akkor…szóval kegyelem, szeretet és az Úr céljai miatt!

El kell, hogy mondjam, hogy amikor ebbe belekerültem, és Isten megígérte, eltart, akkor én megfogadtam, hogy nem fogok embertől segítséget kérni, se kölcsönt senkitől!
Mondtam az Úrnak, hogy rendben, akkor csak Őrá várok és senki máshoz nem fordulok.
Amikor az arany eladással rendeződtek némiképp az anyagiak, és vettem WC papírt, cukrot, kenyeret, stb. hálát adtam Istennek gondviseléséért.
Azóta nagyon nagy becsben vannak nálam ezek a dolgok :)
Röviddel ez után jött egy próba: Isten megnézte, vajon komoly-e a fogadalmam.
Ismét nehéz helyzetbe kerültem, és eljött egy Tesónő, akivel rendszeresen tartjuk a kapcsolatot.
Beszélgettünk, majd készült hazamenni, és ekkor, mintha nem is én szóltam volna, megkérdeztem Tőle, tudna-e nekem kölcsön adni?
Elgondolkodott, majd megkérdezte, mennyire gondoltam, én meg rávágtam, 5000 ft-ra.
Azt mondta, hazamegy, megbeszéli a férjével és szól, de szerinte menni fog a dolog.
Ahogy kiment, becsuktam az ajtót utána, azonnal jött egy szó: „Ne!”
Olyan volt ez, mint Péternek a kakasszó, egyből rádöbbentem, mit tettem, és tulajdonképpen nem is én akartam… nem értettem, mi ütött belém!
Azonnal írtam a Tesónőnek egy sms-t, hogy bocsi, meggondoltam, nem kérem a pénzt.
Aztán leborultam térdeimre és könnyek között bocsánatot kértem Istentől, amiért bizalmamat emberbe helyeztem, megtörtem fogadalmamat.
Még éppen imádkoztam, de már éreztem  a megbocsátást, megszólalt a telefonom: a volt főnököm hívott és kérdezte, be tudnék-e menni helyettesíteni 1,5 napra, péntek és szombat, mert megy az egész család nyaralni és nincs aki a fornettisben legyen.
Hát persze, hogy be!
Pontosan 5000 ft-ot fizetett erre a 1,5 napra!!
Hát, amit akkor átéltem, nem tudom elmondani!
Azóta is ez a kegyelem és gondviselés tart el engem, ezt kijelenthetem, dicsőség érte Istennek!
Ez tanít feltétlen bizalomra Atyánk iránt, Megváltónk iránt, Aki hű és igaz!!

Úgy tűnik, hogy Isten tovább engedett a következő osztályba, mert volt még ilyen szituáció és dicsőség legyen Istennek, sikerült jól vennem az akadályt :), eszembe sem jutott a kölcsön, vagy egyebek.


Bocsi, hosszú lett, pedig megpróbáltam röviden, ezért zárom soraimat.  :2smitten:

Az igazi Krisztus Jézus mindig az Atyára mutat, Őt emeli fel, és dicsőíti. Felé továbbítja a hódolatot, imádatot.


Nem elérhető Flóra

  • Törzstag
  • *
  • Hozzászólások: 1463
  • Nem: Nő
Válasz #12 Dátum: 2013. Október 24. - 15:51:07
Köszönöm szépen ezeket a szép hozzászólásokat!-- hangulatjel-- Különösen pedig a gyakorlati részeket!

Bár! nem a problémámhoz tartozik, de  felfigyeltem IRCSI félnapos böjtjére. Mennyi lehet a legkevesebb időszak?

Milyen hosszú böjtöket szoktatok tartani? és milyen táplálékot vesztek magatokhoz, beleértve a vízet is?

És! örültök, ha lemegy 1-2 kiló is?--hangulatjel--

Ήμουν τυφλός, τώρα βλέπω


Nem elérhető Flóra

  • Törzstag
  • *
  • Hozzászólások: 1463
  • Nem: Nő
Válasz #13 Dátum: 2013. Október 24. - 17:20:25
Elolvastam az ajánlást kedves Ircsi! Sok mindenre kitér... Jól körüljárja a témát. Köszönöm!

Ήμουν τυφλός, τώρα βλέπω


Nem elérhető Kálmán

  • Fórumlakó
  • *
  • Hozzászólások: 13596
  • Nem: Férfi
Válasz #14 Dátum: 2013. Október 24. - 18:27:27
Az Isten előtt kedves böjt

Isten Igéjét olvasva előbb vagy utóbb találkozunk a böjt kérdéskörével is. Ezenkívül a hétköznapi életben is könnyen szembe találhatjuk magunkat a böjt gondolatával, gyakorlatával. Napjaink élvezetközpontú társadalma számára a böjt nem túl elterjedt
gyakorlat, de még nem tűnt el teljesen. Ha nem is túl gyakran, de manapság is találkozhatunk olyan emberekkel, akik vallásos meggyőződésükből fakadóan esetenként böjtölnek. Jelen írásban azt szeretnénk vizsgálat tárgyává tenni, hogy milyen az Isten előtt kedves böjt. Mindenekelőtt azért, mert ha valaki vallásos meggyőződésébol fakadóan böjtöl, az nem feltétlenül jelenti azt, hogy ez kedves is lesz Isten előtt. A Bibliában találhatunk példákat arra, hogy Isten egyeseket megfedd azért, ahogyan gyakorolják a böjtöt (pl. Ézs 58,3-14, Zak 7,1-14). Habár ők azért gyakorolják a böjtöt, hogy Isten jótetszését elnyerjék,mégis
inkább Isten haragját vonják magukra általa. Isten Igéje jóváhagyja a vallásos indíttatásból vállalt böjtöt, sőt, figyelmünkbe
ajánlja azt, de nem mindegy, hogy mi célból és hogyan élünk vele.

A böjt az Isten előtt való kedvessé válás eszköze?

Nagyon sok ember azt gondolja, hogy igyekszik jókat cselekedni, imádkozni, bizonyos időközönként lemond bizonyos ételekről, és ezzel Isten előtt elfogadhatóvá teszi magát Az Isten előtt vállalt áldozathozatalokat kiegészíti a böjttel, és reméli, hogy ezekért az áldozatokért Isten elfogadja őt. Egyfelől tudja, hogy ott vannak az ő bűnei, de ezek ellensúlyozásaképpen különféle áldozatokat
hoz, többek között böjtöl. Reméli, hogy Isten látja ezeket az áldozatokat, és ezért cserébe majd felmenti a bűneinek büntetése
alól, sőt, elfogadja majd őt az örök életre. De Isten Igéje, a Biblia határozottan tanítja, hogy a böjtölés nem
mozdítja elő a mi Isten előtt való megigazulásunkat. A böjtölésnek nincs bűnt eltörlő vagy érdemszerző ereje. Ezt az igazságot talán a farizeus és a vámszedő története szemlélteti legjobban (Lk 18,10-14). A farizeus különféle áldozatokat hozott, remélvén, hogy ezek által Isten előtt elfogadható lesz, többek között rendszeresen böjtölt. De a történetből egyértelműen kiderül, hogy a farizeus áldozatvállalása nem tette őt Isten előtt kedvessé és a bűntől szabaddá. A bűn kérdése sokkal súlyosabb annál, hogy puszta ételmegvonással ellensúlyozható lenne. Ha le is mondunk különféle ételekről, akár rendszeresen gyakorolva is ezt az áldozathozatalt (például péntekenként soha nem eszünk húst), az még nem fog Isten előtt kedvessé tenni minket. Isten Igéje
szerint a bűnért csak egyféleképpen lehet fizetni. A bűn büntetése a halál (Róm 3,23), és vérontás nélkül nincsen bűnbocsánat (Zsid 9,22)! A bűn eltörlése csak akkor történhet meg, ha vér folyik, és a halál bekövetkezik. Vagy a miénk vagy a Krisztusé! Ha egész életünkben böjtölnénk is (és valami csoda folytán nem halnánk éhen), Isten előtt akkor sem tudnánk ezzel a bűneinket semlegesíteni. A Szentírás alapján ezzel sem tudnánk az örök életre méltóvá tenni magunkat. Isten előtt elfogadhatóak csak a
Jézus Krisztus áldozatába vetett hit által lehetünk. Jézus eleget tett az isteni igazságnak az Ő halálával: volt vérontás is és halál is! Sőt, egy életen keresztül engedelmeskedett helyettünk, és érdemeket szerzett az Ő népe számára! Ha az Isten előtti igazságot és békességet keressük, akkor az Jézus Krisztus által érhető el, és nem a böjt áldozatvállalásával. „Megigazulván azért hit által békességünk van Istennel, a mi Urunk Jézus Krisztus által.” (Róm 5,1) Ha valaki még nem békült meg Istennel Jézus Krisztus által, akkor a vallásos indíttatásból gyakorolt böjtölése csak a hamis vallásosság példáit gyarapítja. De ha már megbékültünk Istennel a Jézus Krisztusba vetett hit által, akkor az életünkben lehet Isten előtt kedves szerepe a böjtnek.

Az Isten előtt kedves böjt

A böjt szerepe Isten népének életében megfigyelhető úgy az Ó-, mint az Újszövetségben. Isten népe a nagyobb megpróbáltatások, különleges események idején az Isten elé való járulásnak, megalázkodásnak velejárójaként rendszeresen gyakorolta a böjtöt is. Amikor Isten népét valami nagyon megterhelte, amikor valami nagyon nagy nyomorúságnak néztek elébe, amikor különösebb módon kiáltottak Istenhez, akkor az imádságot társították azzal is, hogy lemondtak bizonyos ételek fogyasztásáról. Az Isten előtt való megalázkodásuk, az Istenre való utaltságuk jeleként nem éltek azokkal az ételekkel, amelyekkel
amúgy nyugodtan élhettek volna (Bír 20,26, 1Sám 7,6, 2Sám 1,12, 2Sám 12,16, 2Krón 20,3, Ezsd 8,23, Neh 1,4, Eszt 4,3, Zsolt 35,13, Dán 9,3, Jóel 1,14, ApCsel 13,2). De a böjt nemcsak az ételekről való lemondást jelenti, hanem lehet lemondás bármilyen fizikai dologról, jogos előnyről annak érdekében, hogy a lelkiekre nagyobb hangsúlyt helyezhessek. Nem élek azzal, amivel amúgy Isten törvénye szerint nyugodtan élhetnék. Lehet ez étel, de lehet még sok más dolog is, ami közel áll hozzám, amivel amúgy élhetnék, és amiről a lemondás valóban áldozathozatal számomra. Például az 1Kor 7,5-ben arról olvasunk, hogy a férj és a feleség közös megegyezéssel hozhat olyan döntést, hogy a testi együttlét idejét egy rövid időre feláldozzák a közös imádságra (vagy: Jóel 2,15-16 is). Lemondanak arról, ami Isten ajándéka, amivel amúgy élhetnek Isten törvényének keretén belül. Böjt az, amikor lemondok arról, amivel élhetek törvényesen, amit szeretek, amihez ragaszkodok – a célból, hogy az így felszabadult időt különös módon is Istennek áldozzam, a lelkiekkel törődjek, imádkozzak. Le lehet mondani ételről, italról, de valamilyen kedvtelésről is. Ha például valaki nagy előszeretettel csüng a számítógépen, az elhatározhatja, hogy ezt az időt inkább imádsággal tölti. Ez a lemondás is egyfajta áldozathozatal, egyfajta böjt. Az, hogy lemondok valamiről, amit amúgy sem szeretek, nem kifejezetten
tekinthető böjtnek. Ha valaki amúgy sem szereti a csokoládét, és már egy éve nem evett egy falatot sem, az nem igazán nevezhető böjtnek. Ha csak emberek ámítására törekedünk, akkor esetleg beválna az ilyen dolog is, de Istent nem lehet félrevezetni. Bármiről is mondunk le, bármennyi időre is, a hangsúly nem azon van, hogy emberek előtt dicsekedjünk vele. Ha Isten előtt kedves módon akarunk böjtölni, akkor az, hogy miről és mennyi időre mondunk le, egy köztünk és Isten közötti kérdés. A farizeusok is böjtöltek, és ebből nagy ügyet csináltak az emberek előtt megfeledkezvén arról, hogy a böjtölés az Isten elé járulás
keretén belül történik. Ezért is tanította Jézus azt, hogy: „Mikor pedig böjtöltök, ne legyen komor a nézéstek, mint a képmutatóké, akik eltorzítják arcukat, hogy lássák az emberek, hogy ők böjtölnek. Bizony mondom néktek, elvették jutalmukat. Te pedig mikor böjtölsz, kend meg a te fejedet, és a te orcádat mosd meg; Hogy ne az emberek lássák böjtölésedet, hanem a te Atyád, aki titkon
van; és a te Atyád, aki titkon néz, megfizet néked nyilván” (Mt 6,16-18). Ha valamiről rövidebb vagy hosszabb ideig lemondok, akkor a hangsúly ne azon legyen, hogy az emberek előtt ezzel dicsekedjek, és próbáljak nagynak tűnni. A böjt nem a büszkeséget és a felfuvalkodottságot kell táplálja – hogy én jobb vagyok másoknál, én másoknál nagyobb áldozatot vállalok. A böjt az Isten előtt való megalázkodás velejárója kell legyen, ezért elég, ha a mit, hogyan és meddig köztem és Isten között marad!
De a lemondásnak ezen túlmutató célja is van! Lemondok ezekről, hogy a lelkieknek helyet biztosítsak. Akárcsak a munka nyugalom napi félretételének, úgy a böjtnek is célja van. Nem az a lényeg, hogy nem dolgozom, hanem azzal a céllal teszem
félre a munkát, hogy most kizárólagosan a lelkiekkel foglalkozzak. Lemondok valamiről, amivel amúgy élhetnék azért, hogy több időt szánjak az imádságra. Mivel Isten népe ezt nem tartotta szem előtt, és miközben böjtölt, a kedvteléseit űzte, Isten fel is rótta ezt nekik (Ézs 58,3). Sőt, nemcsak a kedvteléseimről mondok le, hanem ami még hangsúlyosabb Isten Igéjében, a böjt idején még inkább lemondok a bűnről. Miközben lemondok valamiről, amivel nyugodtan élhetnék Isten törvénye szerint, ezzel párhuzamosan
még kevésbé élek azzal, amivel amúgy sem élhetnék, mert Isten törvénye ezt megtiltja. Ha megvonom magamtól azokat a dolgokat, amelyekkel egyébként élhetnék, akkor sokkal inkább tartsam távol magamtól a bűnt, amivel pedig egyébként sem élhetnék. Ha arról is lemondok, amivel amúgy élhetnék, akkor még inkább azzal a lelkülettel igyekezzek lenni, amire Isten elhívott.
Még inkább buzgólkodjak azokban a dolgokban, amelyekre Isten felszólított! Erről sokan, sokszor megfeledkeztek már. Lemondtak arról, amivel amúgy nyugodtan élhettek volna, és megtartották az életükben azt, amiről böjt nélkül is le kellett volna mondaniuk – a bűnt. Az Ézs 58,3-14 versei is ezt a magatartást ostorozzák. Miközben Isten népe böjtölt, olyan dolgokat tűrt meg az életében,
amelyeknek amúgy sem adhattak volna helyet, mert Isten törvénye megtiltotta azokat. Nem éltek azzal, amivel amúgy élhettek volna, de közben nem szorgoskodtak abban, amire Isten felszólította őket. Egyfelől böjtöltek, és elvárták azt, hogy Isten meghatódjon ettől! De miközben bizonyos ételektől megtartóztatták magukat, addig az így felszabadult időt azzal töltötték, hogy
kedvteléseiknek hódoltak, és egyre inkább elmerültek a bűnben! Miközben megvonták maguktól az ételt egy bizonyos időre, aközben kizsákmányolták az atyafiaikat könyörtelenül. Először az Isten előtt nem kedves bevételi forrásról kellett volna lemondjanak, és utána arról, amivel Isten törvénye szerint amúgy élhettek volna helyes módon is. Miközben megvontak maguktól bizonyos ételeket, amelyekkel amúgy nyugodtan élhettek volna, aközben az egymással való kapcsolatukat nem rendezték, egymás közt versengtek, perlekedtek – holott ezt még akkor sem szabadott volna megtűrjék, amikor épp nem böjtöltek! Isten parancsolatait lábbal tiporták, s közben még büszkék is voltak arra, hogy ők milyen rendszeresen böjtölnek! Méltatlankodtak, hogy Isten miért nem hallgatja meg őket, hisz még böjtöltek is rengeteget – hát mennyire méltóak ők arra, hogy Isten meghallgassa őket! Azonban Isten ezt mondja erre a magatartásra: „Hát nem ez-é a böjt, amit én kedvelek: hogy megnyisd a gonoszságnak bilincseit, az igának köteleit megoldjad, és szabadon bocsásd az elnyomottakat, és hogy minden igát széttépjetek? Nem az-é, hogy az éhezőnek megszegd kenyeredet, és a szegény bujdosókat házadba bevigyed, ha meztelent látsz, felruházzad, és tested előtt el ne rejtsd magadat?” (Ézs 58,6-7) Ugyancsak ez a témája a Zakariás könyve 7. részének is. Kezdjetek el egyszer abban buzgólkodni, amire amúgy is felszólítottalak titeket! Mondjatok le mindenekelőtt arról, amit parancsolatként is megtiltottam! És ha ebben buzgólkodtok, akkor ezt kiegészíthetitek azzal, hogy időszakonként lemondtok azokról a dolgokról is, amelyekkel amúgy
nyugodtan, törvényesen élhetnétek! De nehogy azt gondoljátok, hogy egynéhány ételtől való megtartóztatás helyettesítheti a bűn elleni harcot és az Istennek odaszánt életet! A böjt emlékeztethet arra is, hogy a bűn miatt azt is elveszíthetem, amivel amúgy nyugodtan és törvényesen élhetek. Az Istentől függetlenedett ember nemcsak azzal akar élni, amit Isten törvénye lehetővé
tesz, hanem azon kívüli dolgokkal is. S a végeredmény sokszor az, hogy még azt is elveszíti, amivel amúgy élhetett volna. A bűn miatt sokan jutottak szűkölködésbe, nélkülözésbe, hogy azután már azzal sem rendelkeztek, amivel törvényesen élhettek volna.
A böjt arra is emlékeztethet, hogy mi az, amit a bűn miatt elveszíthetek, és hogy milyen az, amikor ezekkel a dolgokkal már nem élhetek. Ahogy eme írás elején kihangsúlyoztam, az Isten előtt kedves böjt azzal kell kezdődjön, hogy megbékülünk Istennel, az Ő Fia, az Úr Jézus Krisztus által. Ezt követően azzal kell folytatódjon, hogy az életünket odaszánjuk Istennek, és harcolunk a bűn ellen. Buzgólkodunk abban, amire Isten felszólított, és lemondunk arról, amit Ő megtiltott. És ezzel párhuzamosan szóba jöhet az is, hogy lemondunk bizonyos dolgokról, amelyekkel amúgy nyugodtan élhetünk, mint Isten ajándékaival. A böjt kérdése egyébiránt nem közömbös dolog, hiszen szerepéről olvashatunk mind az Ó-, mind az Újszövetségben. Láthatunk példákat az egyéni böjtre és a közösségi böjtre is. Az Ószövetségben leggyakrabban akkor láthatjuk a nagy böjt jelenlétét, amikor Isten népét valamilyen nagy veszély fenyegette, például nagy haderővel támadt rájuk valamelyik nép (Bír 20,26, 1Sám 7,6). Imádkoztak Isten szabadításáért, és ezt társították azzal, hogy lemondtak bizonyos dolgokról. Megfigyelhetjük a böjt jelenlétét Eszter könyvében is, amikor a zsidó nép tömeges lemészárlásának veszélye fennállt (Eszt 4,3-16). Böjtöl, és imádkozik Dávid király, amikor a gyereke megbetegszik,
és úgy tűnik, hogy meg fog halni (2Sám 12,16). Böjtöl Izráel népe, amikor a babiloni fogságból készül hazaindulni. Tudatában vannak, hogy egy nagyon hosszú, sok veszéllyel teli, kockázatos út áll előttük. Isten oltalmáért könyörögnek, és ehhez kapcsolódik a böjt (Ezsd 8,21-23). Indokolt az imádság társítása böjttel, hogyha valamilyen nagy megpróbáltatás előtt állunk, ha különleges
kéréseket viszünk Isten elé. Amikor Nehémiás tudomást szerez az Izráelben uralkodó siralmas állapotokról, akkor Isten elé viszi ezt a kérdést imádkozván és böjtölvén (Neh 1,4). Szintén Nehémiás könyvében láthatjuk, hogy Isten népe ráébred arra, hogy milyen távol kerültek mindattól, amire Isten elhívta őket. Isten előtt vallást tesznek a bűneikről, könyörögnek Isten irgalmáért, és imádságaik mellé a böjtöt is társítják (Neh 9,1). Indokolt a böjthöz való folyamodás a bűnbánat és a megtérésért való könyörgés esetén is. Jóel könyvében maga Isten szólítja fel a népet arra, hogy térjenek meg: sírással, megalázkodással és böjtöléssel. „De még most is így szól az Úr: Térjetek meg hozzám teljes szívetek szerint; böjtöléssel is, sírással is, kesergéssel is. És szíveteket szaggassátok meg, ne ruháitokat, úgy térjetek meg az Úrhoz, a ti Istenetekhez; mert könyörülő és irgalmas Ő; késedelmes a haragra és nagy kegyelmű, és bánkódik a gonosz miatt.” (Jóel 2,12-13) Amikor Dániel próféta rájön, hogy a babiloni fogság Isten által megígért ideje lejárt, akkor imádságban Isten elé járul. Megvallja saját és népének bűneit, az imádsághoz a böjtöt kapcsolja,
és könyörög Isten ígéretének beteljesedéséért, a babiloni fogságból való szabadulásért (Dán 9,3). Szolgálata kezdetét megelőzően Jézus is elvonul a pusztába, és 40 napig böjtöl, és imádkozik (Mt 4,2). Mielőtt kiválasztaná tanítványait, és elkezdené igehirdetői szolgálatát, imádsággal és böjttel készül erre. Mielőtt Pál apostolt és Barnabást kiválasztanák a missziói munkára, a
gyülekezet imádkozik, és böjtöl, hogy Isten előtt kedves döntést hozzanak (ApCsel 13,2). Különös fontosságú események kapcsán közösségileg is meg lehet egyezni, hogy egy gyülekezet az imádság általi Isten elé való járulást kiegészíti az adott imakérésekhez
kapcsolódó böjttel. Mivel a történelem folyamán sokan helytelen módon éltek a böjttel, ezért manapság sokan teljesen mellőzik
azt. Ők úgy gondolják, hogy mivel egyedül Krisztus érdemeiért járulhatunk Isten elé, a böjtnek már nincs szerepe a mai személyes keresztyén ill. a gyülekezeti életben. Mi is valljuk azt, hogy egyedül Krisztus érdemeiért járulhatunk Isten elé, de ez nem jelenti azt, hogy az Újszövetség idején ne lenne helye a böjtnek. Jézust megvádolták a farizeusok, hogy tanítványai nem böjtölnek olyan buzgón és gyakran, mint maguk a farizeusok, amire Jézus azt válaszolta, hogy lesz majd idejük böjtölni, amikor a vőlegény már nem lesz már velük (Mt 9,14). De ez még akkor sem jelentette azt, hogy az Ő tanítványai számára semmi szerepe nem volt a böjtnek. Egy alkalommal a tanítványok nem tudtak meggyógyítani egy beteget, akin aztán Jézus segített. Meg is kérdezték a tanítványok, hogy miért nem boldogultak ők ebben az esetben. Jézus azt válaszolta nekik: „Ez a fajzat pedig ki nem megy, hanem ha könyörgés és böjtölés által” (Mt 17,21). Az, hogy nagyon sokan tévesen értelmezik, és használják a böjtöt, nem jelenti azt, hogy emiatt teljesen mellőznünk kell annak gyakorlatát. Élnünk kell vele, mert Isten Igéje igen sok helyen beszél róla, de arra is figyelnünk kell, hogy Isten előtt kedves módon gyakoroljuk.
Mivel Isten Igéjében igen gyakran előforduló cselekményről van szó, Isten népe ma sem mondhat le róla egy legyintéssel. Ha Isten Igéjében azt látjuk, hogy a böjt minden időben elterjedt gyakorlat volt Isten népe körében, akkor a mi keresztyénségünk sem lehet mentes tőle. Isten előtt való elfogadtatásunk egyedül Krisztusért és az Ő érdemeiért van. Imádságaink meghallgatásának
a kiérdemlője is egyedül Krisztus – ezért is kérünk mindent az Ő nevében. De ha Isten Igéjét vizsgáljuk, akkor azt látjuk, hogy igenis van szerepe és fontossága a böjtnek. Isten Igéje nem írja elő, hogy milyen időközönként tegyük ezt, pl. minden pénteken vagy nagypénteken. Nem is tehetjük kötelezővé sem a gyakorlásának időpontját, sem a lemondás tárgyait (pl. pénteken soha nem enni húst).
Isten Igéje nem írja elő pontosan, hogy miről és mennyiről mondjunk le. Így semmi létjogosultsága nincs olyan sokakra vonatkozó, kötelező és állandó érvényű előírásoknak, amely minden péntekre vagy a húsvétot megelőző hetekre vonatkozóan tiltja a húsfogyasztást. Lemondhat valaki a húsról is, de lemondhat a böjtös ételekről is. Lemondhat egy rövid időre mindenről, de lemondhat egyes dolgokról is. Hozhat olyan elhatározást, hogy egy fél napig, egy napig semmit nem eszik, de olyat is, hogy csak a felét annak, amit amúgy szokott. Isten Igéje nem határozza meg azt sem, hogy mennyi időre mondjunk le dolgokról. Ezért a Szentírás alapján nem támasztható alá az az elképzelés sem, hogy a böjtnek legalább 24 óráig kell tartania, minthogy annak a lelki cél nélküli próbálkozásnak sincs sok értelme, amivel egyesek kísérleteztek, hogy bírják-e evés nélkül tovább, mint amennyit
Jézus – azaz 40 napig. A böjt az Úr előtt önként vállalt áldozathozatal, Isten és köztünk meghozott elhatározás, aminek a
feltételeit a körülmények szem előtt tartásával mi magunk döntjük el. Lemondunk arról, amivel amúgy élhetnénk Isten törvénye szerint.
Összefoglalva tehát a böjt csak akkor lehet kedves Isten előtt, ha azt az Ő Igéjének útmutatásai alapján gyakoroljuk, Előtte kedves lelkülettel. A lényeg az, hogy Isten előtt kedves módon, Isten dicsőségére igyekezzünk ezzel is élni!

Szász Attila
« Utoljára szerkesztve: 2013. Október 24. - 18:35:11 írta Kálmán »