Szerző Téma: Érdekes irások  (Megtekintve 156069 alkalommal)

0 Felhasználó és 3 vendég van a témában

Nem elérhető Irma

  • Moderátor
  • Fórumlakó
  • *
  • Hozzászólások: 4262
  • Nem: Nő
Dátum: 2013. Október 24. - 17:52:14
"Hiszem, hogy a megújult keresztyének között ill. a karizmatikus mozgalomban egy új irányzat fog megerősödni. A zajos, időnként zavaros áradás után egy tisztább folyású, több jó gyümölcsöt termő időszak következik. Az áldások kikövetelése, a jelek és csodák hajszolása helyett, a szeretettel együttmunkálkodó hit és a szentség kerül a középpontba.
Ez sokakat megráz és kibillent a megszokott egyensúlyából. Ebből adódóan sokakat elsodor, és akik nem tudnak alkalmazkodni az új helyzethez, nem fogják megtalálni a helyüket. Ha valaki nem tanul meg közvetlenül Istenbe kapaszkodni emberek helyett, az nagy veszélybe kerül."

Abonyi Sándor: Merre tovább Gyülekezet? c. könyvéből

Teljes anyag:

http://keskenyut.com/files/Merre%20tov%C3%A1bb%20gy%C3%BClekezet.pdf



Nem elérhető Irma

  • Moderátor
  • Fórumlakó
  • *
  • Hozzászólások: 4262
  • Nem: Nő
Válasz #1 Dátum: 2013. Október 24. - 18:13:52
Gyökössy Endre:
Így szeresd gyermekedet!

Tedd a Bibliádba ezt a levelet, szülőtestvérem, s ha gyermekedért imádkozol, ne felejtkezz el azért könyörögni,
hogy hited soha meg ne rendüljön a gyermek Atyjában, akié gyermeked, a teremtés és a megváltás jogán, akinek célja van vele - s veled. S hogy megértsd azt a célt, amit Ő tűz ki gyermeked elé - és nem te.
Hogy hosszútűrő türelmed soha el ne fogyjon gyermekeddel szemben. Hiszen Ó is eltúr téged. Hogy tudj újrakezdeni, el nem fogyó szeretettel szeretve!
Hogy tudj várni! Várni és újra várni: a megfelelő pillanatra a nevelésben. Olyan türelemmel, ahogy az Atya várakozott a tékozló fiúra.
Hogy mindig megtaláld az Ő segítségével a megfelelő szót és cselekvést minden alkalommal, s éppen akkor, amikor kell! Hogy ne mondj, cselekedj se többet, se kevesebbet, mint kell. Nem később és nem előbb, mint amikor kell.
Hogy soha ne ingadozz az Igében, ha szól gyermeked felől!
Hogy mindig megtaláld a megfelelő büntetést s elkerülhessed azt, ami nemcsak többet árt, mint használ, de amit Ő sem cselekednék!
Hogy tudj megbocsátani kevés szóval, vagy szó nélkül - bocsánatért esdve és bocsánatot nyerve.
Hogy adjon isten elég időt gyermekedhez, s te ezt az időt ne használd másra. Hogy megismerd őt legalább úgy, mint földedet, állataidat, szerszámodat.
Hogy a gyermek hibáit elsősorban magadban keresd, mert majd' mindig bűntársak vagyunk, hiszen tőlünk örököl, lát, hall, és les el mindent.
Hogy nevelés közben - te is nevelődjél. Ha kell, gyermeked által. Mert mindig az a nevelő gyermek és szülő közül, aki közelebb van Krisztushoz. S nemegyszer a gyermek áll, ér közelebb Őhozzá.
Hogy megismervén a gyermeket, örömmondó, evangéliumhirdető szülője legyél. Mert az evangélium örömhír Csak így emelheted át testi-lelki nehézségein. Csak így gondot majd rád szeretettel, akkor is, ha már nem leszel e testben.
Hogy a hosszútűrő türelem és szeretet mellé adjon megértő tapintatot, hogy megérezzed: fájdalomszerzésre nem szabad fájdalomszerzéssel, dacra dühvel, neveletlenségre gorombasággal, szívtelenségre hidegséggel válaszolnod. Mert a hasonló csak fokozza a hasonlót, míg a szeretet felold. Az öröm: gyógyít. A jóság: fölemel. Mert Jézus is így cselekednék!
Hogy mindig le tudd győzni magad, amikor úr akarsz lenni az Úr helyett. Hogy bálvány ne légy otthonodban. Hogy soha el ne felejtsd: Néki növekednie kell, neked pedig alábbszállanod.
Hogy vegye el a kaszárnyahangot és beszédet, hogy megtanulhass Jézustól röviden, világosan, melegen, szívvel beszélni gyermekeiddel.
Hogy gyakran legyen erőd az 1. Korintusi levél 13. fejezetében leírt szeretet himnuszának mérlegére tenni szülői szeretetedet, mert ez az Ige. Jézus azonnal megmondja az így kérdezőnek: hol a baj. De azt is - újra és újra -, hogy a mi nevelésünk elsősorban: szolgálat. Mégpedig mentőszolgálat. Odamentés az Orvoshoz, Jézushoz, aki meg is tudja menteni gyermekünket. Erre és az örök életre, velünk együtt.

Forrás: Keresztyén Nevelés 1996/1



Nem elérhető Irma

  • Moderátor
  • Fórumlakó
  • *
  • Hozzászólások: 4262
  • Nem: Nő
Válasz #2 Dátum: 2013. Október 25. - 18:54:47
A lány, aki túlélte az abortuszt: Gianna Jessen vallomása
Konzervatorium I 2011.09.20. 07:17

Az alábbi videón látható amerikai nő anyja hét és fél hónapos várandós volt, amikor úgy döntött: megöleti kislányát. Ilyen előrehaladott állapotban már az úgynevezett vegyszeres feltöltést alkalmazzák, ami abból áll, hogy az anya méhébe sós oldatot fecskendeznek, amit lenyel a baba, az pedig szétégeti őt. Az anya pedig megszüli a halott magzatot 24 órán belül. A halálra ítélt lány, Gianna Jessen viszont mindenki meglepetésére élve született.

 „Ha az abortusz csupán a nők jogairól szól, Hölgyeim és Uraim, akkor mi volt a helyzet az enyémmel? Nem volt akkor ott egyetlen radikális feminista sem, aki azért kiáltott volna, hogy az én jogaim mennyire meg lettek sértve aznap, holott épp készültek kinyiffantani a nők jogainak nevében.”

 „A korban, amiben élünk, politikailag egyáltalán nem korrekt Jézus Krisztus nevét kimondani az efféle helyeken, behozni a nevét efféle rendezvényekre, mert az Ő neve hallatán némelyek szörnyen kényelmetlenül érzik magukat. De én nem azért maradtam életben, hogy mindenki kényelméről gondoskodjam. Azért maradtam életben, hogy kicsit felkavarjam a dolgokat. És nagyon élvezem, amikor ezt megtehetem.”
 
„Az abortuszt végző orvosnak kellett aláírnia a születési anyakönyvi kivonatomat. Szóval azt is tudom, hogy ki az. És ez áll benne azok számára akik szkeptikusak az orvosi feljegyzésekkel kapcsolatban: született: vegyszeres feltöltéssel végzett abortusz során. (…) végeztem egy kis kutatást azzal az orvossal, aki abortuszt akart végezni rajtam. (…) Olvastam tőle egy idézetet valahol pár éve, ahol azt mondja: több mint egymillió csecsemőn végeztem abortuszt, és ezt tekintem a szenvedélyemnek.”
 
„Az én küldetésem az, hogy emberséget vigyek abba a vitába, amit csak bekategorizáltunk és feltettünk a polcra, és azt mondtuk, hogy ez egy kérdés (issue). Félretettük az érzelmeinket, és megkeményítettük magunkat.”
 

„Nem lenne agysérülés okozta bénulásom, ha nem éltem volna mindezt túl. Ezért amikor hallom azt a megdöbbentő és visszataszító érvelést, hogy: el kellene vetetni a gyereket, mert az is lehet, hogy nyomorék lenne, iszonyat tölti el a szívemet.” 
„Férfiak! Önök nagyszerűségre lettek teremtve, arra, hogy felálljanak és férfiak legyenek, hogy védelmezzék a nőket és a gyerekeket,és nem arra, hogy csak úgy álljanak és elfordítsák a fejüket, amikor pontosan tudják, hogy gyilkosság történik, de mégsem tesznek semmit. Nem arra lettek teremtve, hogy használják a nőket, aztán magunkra hagyjanak minket. Azért lettek megalkotva, hogy kedvesek legyenek, nagyszerűek, kegyesek és erősek, hogy kiálljanak valamiért. Mert figyeljenek rám: belefáradtam abba, hogy az önök munkáját végezzem. Nők! Nem erőszakra lettek teremtve! Nem arra, hogy csak üljenek és ne legyenek tisztában az értékükkel és becsességükkel. Azért lettek megalkotva, hogy megküzdjenek önökért. Örökké." 

Gianna Jessen - YouTube



Nem elérhető Kálmán

  • Fórumlakó
  • *
  • Hozzászólások: 13596
  • Nem: Férfi
Válasz #3 Dátum: 2013. Október 25. - 20:03:22
 vsir2



Nem elérhető Irma

  • Moderátor
  • Fórumlakó
  • *
  • Hozzászólások: 4262
  • Nem: Nő
Válasz #4 Dátum: 2013. November 05. - 14:57:20





              HOGY INDULNAK A KERESZTYÉN REFORMOK?

 

 

Isten arcának őszinte keresésével. Bűnbánattal és megtéréssel.

 

Jézus elküldte a Szent Szellemet, amikor felment a mennybe.

Így mutatta be Őt:

 

„Mikor eljön Ő, az igazság Szelleme, Ő majd elvezet titeket minden igazságra."

János 16:13.  (Jézus maga az igazság! János 14:6.)

 

Tehát a reform az igazság megismerésével kezdődik.

1. Világosság gyullad a szívben és az elmében. Honnan jön a világosság?
 
"Lábam előtt mécses a Te Igéd, és ösvényem világossága."

Zsoltárok 119:105.

2. Az Igét elolvasták, és annak alapján átértékelték az életüket.
 
"És felolvastatta az Úr templomában talált törvénykönyv egész tartalmát. Aztán a király az oszlop elé állt, és az Úr színe előtt  megkötötte a szövetséget, hogy az Urat követik, szívük, lelkük mélyéből megtartják parancsait, rendelkezéseit és törvényeit, s valóra váltják annak a szövetségnek a törvényeit, amelyek abban a könyvben írva vannak."

II. Királyok 23:2-3.

3. Az élet minden részletét az Igéhez kell szabni, hogy Isten számára elkülönítettek, megszenteltek legyünk!

   Jézus így imádkozott az Atyához:

"Szenteld meg őket a Te igazságoddal! A Te Igéd igazság." János 17:17.

4. Az az igazi reform, amikor a felismert igazságok átformálják, megváltoztatják a gondolkodásunkat, majd ennek hangot is adva, az életünkben valósággá válnak.

"Hogyan tarthatja tisztán életútját az ifjú? Úgy, hogy megtartja a Te Igédet."

 Zsoltárok 119:9.

5. Isten Igéjének tekintélyét minden elmélet vagy emberi vélemény fölött érvényesíteni kell!

"Mert az Isten Igéje élő és ható, élesebb minden kétélű kardnál, és áthatol az elme és a lélek, az ízületek és a velők szétválásáig, és megítéli a szív gondolatait és szándékait."

Zsidók 4:12.

 

A reformálódást napi korrigálásoknak kell követnie az egyéni életünkben imádság és igeolvasás által!

 

„Annakokáért annál is inkább szükséges nékünk a hallottakra figyelmeznünk, hogy valaha el ne sodortassunk!”

Zsidók 2:1.

 

2013. november 1.                                              Guti Tünde



Nem elérhető Csaba

  • Moderátor
  • Fórumlakó
  • *
  • Hozzászólások: 12673
  • Nem: Férfi
Válasz #5 Dátum: 2013. November 05. - 18:40:41
O0

'A szeretet nem keresi a maga hasznát...'
1Kor. 13


Nem elérhető Irma

  • Moderátor
  • Fórumlakó
  • *
  • Hozzászólások: 4262
  • Nem: Nő
Válasz #6 Dátum: 2013. November 06. - 19:03:14
Címlap » Versek, mesék, történetek
Bizni és hinni kell......


Egy hajótörés egyetlen túlélője egy lakatlan kis szigeten tért magához. Lázasan imádkozott Istenhez, hogy mentse meg és mindennap a láthatárt kémlelte, hátha jön a segitség, de nem látott semmit közeledni. Ebbe belefáradva végül épitett egy kunyhót, hogy védje magát a természet erőitől.
De egy napon mikor élelemszerző útjáról hazatért, a kiskunyhó lángokba állt, füstje az ég felé gomolygot. A legrosszabb ami történt, mindent elvesztett.
-Istenem, hogy tehetted ezt velem? - sírta el magát.
Valahogy elaludt, hajnalba egy hajó zajára ébredt, amely kikötött a szigeten. Azért jött, hogy kimentse.
-Honnan tudták, hogy itt vagyok? - kérdezte az elcsigázott ember.
-Láttuk a füstjeleit- válaszolták a megmentői.

Mikor úgy érezzük, hogy a legnagyobb bajban vagyunk, rosszabb már nem történhet velünk, bizni és hinni kell, hogy a segitség megérkezik!



Nem elérhető Kálmán

  • Fórumlakó
  • *
  • Hozzászólások: 13596
  • Nem: Férfi
Válasz #7 Dátum: 2013. November 06. - 19:12:03
 O0



Nem elérhető Csaba

  • Moderátor
  • Fórumlakó
  • *
  • Hozzászólások: 12673
  • Nem: Férfi
Válasz #8 Dátum: 2013. November 06. - 19:52:28
O0

'A szeretet nem keresi a maga hasznát...'
1Kor. 13


Nem elérhető Flóra

  • Törzstag
  • *
  • Hozzászólások: 1463
  • Nem: Nő
Válasz #9 Dátum: 2013. November 06. - 20:10:32
Nagyon tetszik kedves Irma!

Ήμουν τυφλός, τώρα βλέπω


Nem elérhető Irma

  • Moderátor
  • Fórumlakó
  • *
  • Hozzászólások: 4262
  • Nem: Nő
Válasz #10 Dátum: 2013. November 06. - 20:30:14
 :2smitten:



Nem elérhető Irma

  • Moderátor
  • Fórumlakó
  • *
  • Hozzászólások: 4262
  • Nem: Nő
Válasz #11 Dátum: 2013. November 07. - 15:07:45
A szó elszáll, a seb megmarad?

A szó elszáll, az írás megmarad – tartja a mondás. Sokszor azonban a papír rég megfakult már, míg egy-egy fájó mondat évtizedeken, sőt akár egy életen keresztül is elkísérhet minket. Adjuk és kapjuk a szavakat. Vannak olyanok, amelyek erőt és bátorítást adnak, és amelyekbe kapaszkodva önmagunk határait is túllépve hihetetlen dolgokra leszünk képesek. De akadnak olyanok is, amelyek elbizonytalanítanak, megbénítanak, lehúznak. Rejlik-e „teremtő erő” a szavakban? Befolyásolhatják-e a kimondott gondolatok mások sorsát vagy akár a saját életünk alakulását? És vajon lehet-e ezeket a sorsrontó mondatokat „hatástalanítani”? – erről beszélgettünk Tapolyai Emőke klinikai és pasztorálpszichológussal.

Valóban akkora jelentősége van annak, hogy mit mondunk magunknak vagy másoknak? Lehet-e a szónak „teremtő ereje”?
Véleményem szerint az emberiség történetét három domináns mondat határozza meg. Az első az Édenkertben hangzik el: „Csakugyan?” A bizalom megkérdőjelezése, a bűnbeesés első indítéka ez a rövid kérdés, amely megrendítette Isten és az ember kapcsolatát. A következő a keresztfa üzenete: „Elvégeztetett.” Egyetlenegy szó, mégis teremtő ereje van: a jövőkép, hogy minden új lesz. A harmadik mondat pedig Jézus menybemenetelekor hangzik el: „…én veletek vagyok minden napon a világ végezetéig.” Az ígéret, amely megoldást és reményt hoz mindenki számára. Tehát van-e teremtő ereje a szónak? Isten szavának mindenképpen.
Ha azt próbáljuk meg körüljárni, milyen hatással lehetnek másokra a mi szavaink, gondoljunk a Példabeszédek könyvére, amely számtalanszor figyelmeztet rá, hogy fékezzük a nyelvünket, vigyázzunk arra, amit kimondunk. Bántalmazott pácienseim gyakran említik, hogy maga a fizikai bántalmazás nem is fájt igazán, de amit az elkövető közben mondott, azt nem tudják elfelejteni, az ellen ma is küzdenek. A szóval ugyanis olyan mélyen érinthető meg az emberi lélek, amilyen mélyen semmi más nem érint: egy-egy mondat akár életünk minden napján elkísérhet bennünket.

A kimondott szó hatalma


Befolyásolhatják-e ténylegesen a kimondott szavak mások sorsát vagy a sajátunkét? Például amikor a házasság kezdetén az ifjú asszony viccesen megjegyzi, hogy úgyis el fognak válni, vagy amikor egy pedagógus a diák füle hallatára azt mondja, nem lesz ebből a gyerekből semmi?
A kisgyermek még nem igazán tudja mérlegelni, hogy mit higgyen el, és mit ne. Ha például az édesapja azt mondja rá, hogy csúnya, akkor azt így fogadja el, hiszen „apa mondta”. Ha pedig azt hallja tőle, hogy ő gyönyörű, akkor biztos benne, hogy nincs nála szebb a világon. Azonban ahogyan érünk és önállósodunk, mérlegelni kezdjük a szavakat. Amikor például elhisszük, hogy semmire sem vagyunk jók, hogy el fogunk válni, akkor ezek gyökeret vernek bennünk. Vagy elkezdünk görcsösen küzdeni ellenük, és akár szélsőséges szintekig is elmegyünk például a bizonygatással: lám, mégis lett belőlünk valaki. Vagy elkezdünk mindezek tudatában élni. Ha például azzal számolunk, hogy úgyis elválunk, kétszer is meggondoljuk, hogy bocsánatot kérjünk-e a társunktól, és eleve úgy rendezzük az anyagiakat, az életünket, hogy mindig függetlenek maradjunk, nem adjuk át magunkat a teljes intimitásnak. Teremtő ereje volt a szónak? Igen, mert elhittem, és elkezdtem így viszonyulni a dolgokhoz, erre alapoztam az életemet, a döntéseimet, e szerint éltem.
Egy szociológiai kutatás során a szerzett házasságokat – amikor a szülők választják ki a gyermekük párját – és a szerelemből kötött frigyeket hasonlították össze. A tanulmány meglepő eredményt hozott: a szerzett házasságok esetén az elégedettségi szint hasonló vagy még magasabb volt, mint a szerelemházasságoknál. A kutató magyarázata szerint ugyanis amikor egy szerelemházasságban konfliktus alakul ki, a felek gyakran azon kezdenek el gondolkodni, vajon jól választottak-e, nem kellett volna-e inkább más mellett dönteniük. Amikor hasonló vita alakul ki a szerzett házasságban, a pár tagjai kölcsönösen mérlegelik: bár csúnyán összevesztem vele, de a helyzetet meg kell oldanom, mert ezzel az emberrel fogom leélni az életemet. Lám, van hatalma a kimondott szónak!


Említette, hogy a kisgyermek kezdetben még feltétel nélkül mindent elhisz a szülőnek. Ezek szerint a nekik szánt szavainknak különösen nagy jelentőségük van.
Így van. Úgy gondolom, hogy a gyermekeink orientálása már a névadásnál elkezdődik. Amikor Istentől a gyermekünket megkapjuk, és nevet választunk neki, ne csak a név hangzására figyeljünk, hanem arra is, mi a szó jelentése, üzenete, mit szeretnénk örökségül hagyni neki. A másik: tudatosítsuk, hogy a szülő a gyermeke lelkében minden szavával identitást ültet el. Ha erre valóban figyelnénk, egészen biztosan kevesebb veszekedés lenne a családokban, és kétszer is meggondolnánk, mit mondunk. Minden szülőt arra biztatok, hogy a legnagyobb indulatában is próbálja meg késleltetni a haragját, és gondoljon arra, hogy a gyermeke lelkében milyen nyomot hagy ezzel. Számos olyan anorexiás fiatallal találkoztam, ahol a családban például a szülő rendszeresen megpaskolta a gyermeket, mondván, hogy „Milyen kis husis vagy!”, vagy mások előtt viccesen megjegyezte: „Na, gurulj ide, szívem!”. Lehet, hogy ami jó poénnak hangzik egy társaságban, mert mindenkit megnevettet, a másik lelkében maradandó kárt okoz.
Az egyik legmegdöbbentőbb esetem egy fiatalember volt, akinek az ikertestvére jó kézügyességű, rátermett fiú, ő viszont magába húzódó, elmélkedő típus volt. Az apja azt mondogatta neki: „Melyik asszony bízna benned, te még apának sem vagy való!” Felnőtt férfiként jött el hozzám. Az ikertestvére addigra többgyermekes édesapa lett, ez a fiatalember pedig feleségül vett egy elvált, hatgyermekes asszonyt. Az lett ugyanis a meggyőződése, hogy nem lehet gyermeke, ezért bebiztosítva magát, belemenekült ebbe a házasságba. És mivel úgy gondolta, ő apának sem jó, őmellette egy nő sem bírná ki, úgy is élt a feleségével, hogy elváljanak. A legmegrázóbb a történetben, hogy miután különköltöztek, mind a hat gyermek továbbra is apjaként kezelte a férfit, sőt jobban bíztak benne, mint a vér szerinti szüleikben, elsőként vele osztották meg életük nagy eseményeit. És ezt a férfi addig nem is vette észre, amíg a terápia során nem tudatosult benne.
Persze számos ellenpélda létezik arra is, amikor a szülők a szavaikkal olyan lökést képesek adni a gyermekeiknek, hogy a lehetetlen is lehetségessé válik. Gondoljunk csak a mostani olimpián szereplő dél-afrikai atlétára, Oscar Pistoriusra, akinek kisgyermekkorában mindkét lábát térd alatt amputálták. Ő egy interjúban azt mondta: úgy nőtt fel, hogy végig azt sugallták neki, ugyanolyan, mint a többi gyerek. És ez a férfi annyira hitt magában, és annyit dolgozott ezért, hogy művégtagokkal futó versenyzőként bejutott az olimpikonok közé, elképesztő akaraterejével és kitartásával kivívva az egész világ elismerését. Hát van a szavaknak erejük? Ha a gyermekeinkben olyan identitást ültetnénk el, hogy „hiszek benned, csak csináld, meg tudod tenni, a hiányosságaidat pedig Isten megáldja, és veled van a világ végezetéig”, hiszem, hogy egy más nemzedék nőne fel.


Felnőttként is előfordul, hogy valaki olyan alaptalan kritikát kap, olyan verbális bántalmazás éri, amely után nagyon nehéz újra felkelni a padlóról.
Sajnos sok olyan embert látok, aki mindent elhisz. Nekem mint érett, gondolkodó, önálló felnőttnek felelősségem átgondolni, hogy amit meghallok, azt beengedem-e a lelkembe vagy elutasítom. És hogy miként dönthetjük el ezt? Először is mérlegeljük, hogy amit mondtak nekünk, az fedi-e a valóságot, mennyi realitása van. Ezután nézzük meg, mennyire épít ez bennünket. Végül pedig gondoljuk végig, hogy mennyire egyezik ez Isten Igéjével. Ha például azt mondják nekünk: „Te egy értéktelen senki vagy!”, gondoljunk csak bele: aki drága áron vétetett meg, akibe Isten a saját lelkét lehelte, az nem lehet értéktelen senki!


Önbeteljesítő jóslatok


Ha már arról beszélünk, mit engedjünk be a lelkünkbe és mit ne, talán érdemes szót ejteni az egyre divatosabb horoszkópkészíttetés, jóslás hatásairól is. Milyen káros következménye lehet például egy jóslat meghallgatásának? Lehet-e ennek valós befolyása az életünkre?
Nem véletlen óv minket Isten Igéje a jóslástól, amely nagy veszélyeket rejt magában, komoly lélektani következményekkel járhat. A jóslás ugyanis racionális valóságként állítja elénk a megfoghatatlan jövőt, s ez már önmagában is zavart, zaklatott lelkiállapotot idéz elő. Ráadásul mivel ezek legtöbbször negatív eseményeket vetítenek előre, elkezdünk valami megfoghatatlantól rettegni, sőt várakozni annak bekövetkeztére, s ez fokozza a szorongásunkat. Mindeközben elkezdünk úgy is élni, mintha a megjósolt esemény biztosan valósággá válna: így ha erre nem is lenne reális esély, akkor is képesek vagyunk mi magunk megteremteni. Ami ugyanis a tudatunkban el lett ültetve, az szép lassan növekedni kezd.
Például azt jósolják egy asszonynak, hogy a férje három év múlva meg fogja csalni. Bár az illető ezt nem veszi komolyan, ám amikor a férj rendszeresen késik a munkából, egy idő után eszébe jut a jóslat. Amikor a férj türelmetlenebb vele, azt gondolja, lehet, hogy már van is valakije. És lassan elkezd úgy viszonyulni a társához, mint aki valóban megcsalja őt, és a féltékenységével, a gyanakvásával, a gorombaságával, az érthetetlen viszonyulásával szabályosan belekényszeríti a férjét egy másik nő karjaiba. Utána pedig igazolva látja: a jóslat valóra vált. Sajnos hasonló helyzetek egész sorával találkozom nap mint nap a munkám során.
Vannak persze olyanok is, akik megpróbálják ezt ártalmatlan játéknak beállítani, elbagatellizálni, ám döbbenetes módon amikor elérkezik a megjósolt esemény bekövetkezési ideje, a memória akár évtizedekkel később is váratlanul előhívja. Nincs az a komputer, amely képes megérteni és túllicitálni az agy működését: amit valaha hallottunk, azt nem veszítjük el, legfeljebb az emlékezés előhívását nem tudjuk szabályozni.

Hatástalanított mondatok


Lehet-e ezeket a sorsrontó szavakat a tudatunkban „hatástalanítani? Mit tegyünk, ha például akaratunkon kívül jósoltak nekünk?
Ilyenkor a sötétség ellen a világosság fegyverével küzdhetünk, azaz mondjuk el valakinek – egy bizalmas jó barátnak, lelkésznek, lelki vezetőnek vagy egy szakembernek –, hogy mit mondtak nekünk, mitől félünk! Hiszen minden kibontott tabu, minden megbeszélt titok a hatalmát veszíti. Ezután – mivel itt egy spirituális dimenzió is jelen van – határozottan meg kell tagadni és imádságban Isten elé vinni. És amikor kimondjuk az áment, őszintén higgyük is el, hogy Isten hű és igaz, és velünk van a világ végezetéig. Valahányszor eszünkbe jut a jóslat, emlékeztetni kell magunkat arra, hogy Istennel ezt lerendeztük, előtte ezt megtagadtuk, és hogy mi az ő Szentlelke oltalma alatt állunk. Jézus nevére tényleg meghajlik minden térd! Olyan ez, mint amikor este a rettegő kisgyermek szobájában felgyújtjuk a lámpát, és megmutatjuk neki, hogy a félelmetes árnyék a falon egy parányi játék felnagyított képe csupán: a félhomályban rosszul esett rá a fény, azért tűnt olyan óriásinak és ijesztőnek.


Tapasztalt-e olyan drasztikus fordulatokat, amikor valaki mindezeket elhíve képes volt változtatni akár évtizedes rossz beidegződésein vagy az életén is?
Nem tapasztaltam, hanem napi szinten tapasztalom. A gondolataink a bennünk elültetett szavakból születnek. Amikor az emberek nemcsak a racionalitás, hanem Isten Igéje szerint is mérlegelik a meggyőződéseiket, tényleg újjászületnek. Olyan megváltozott életeket látok, hogy teljes szívemből állítom, lehet újat kezdeni: Isten legnagyobb ajándéka az ember számára, hogy minden újjá lesz. Ahogy Ezékiel próféta könyvében is meg van írva: „Új szívet adok nektek, és új lelket adok belétek: eltávolítom testetekből a kőszívet, és hússzívet adok nektek.” Ennek az üzenete nemcsak az, hogy a bűnösből megszentelt lesz, hanem hogy a sebzettből gyógyult, a sebből heg, a meddőből anya, a gyászolóból megnyugvó lehet. Pál apostol mondja a Rómaiakhoz írt levélben:„változzatok meg értelmetek megújulásával”. Ha józanul átgondoljuk a meggyőződéseinket, egyenként megvizsgáljuk magunkban és Isten elé visszük őket, teljesen új élet kezdődhet bennünk!


Kolos Emőke
2012/4.



Nem elérhető Irma

  • Moderátor
  • Fórumlakó
  • *
  • Hozzászólások: 4262
  • Nem: Nő
Válasz #12 Dátum: 2013. November 10. - 15:38:17


                        KIÁLTÁS A KAPUBAN

   Zaklatott a lelkem. Itt állok a "kapuban" és várok az úrra. Hova, merre? Szívem háborgása nem csillapodik, amikor visszatekintek a megtett útra.
   Több mint három évtizednyi hívő múlt tapasztalatai, komoly igei átélései és Jézussal való bensőséges találkozásom - bukásokkal és győzelmekkel a hátam mögött - késztet arra, hogy kiáltsak a kapuban, zászlót emeljek és vészjelzéseket adjak le az Eklézsiával kapcsolatban.
   Valami titokzatos kór, veszedelmes megtévesztések sorozata tizedeli a nyájat, ami éveken keresztül báránybőrbe bújt farkasként fertőzte a juhokat, vagy tette őket ide-oda bolyongó bárányokká.

   Magamnak is meghasonlásokon, belső gyötrődéseken kellett átmennem, szenvedve a lelkiismereti vádlás és a tehetetlenség érzete miatt, miközben a saját, őszinte bűnbánatom és az Egyház tévelygése miatti fájdalom már olyan mélyre hatolt, hogy nem tudtam többé magamban tartani.
   Egyre jobban lelepleződik, hogy az elmúlt évtizedek és napjaink mozgalmai, teológiai irányzatai mennyire eltértek attól a biblikus egyházi "modelltől", amit maga Jézus hívott életre Szent Szelleme által. Gyülekezeteink intézményesedtek, és még a tiszta evangéliumot hirdető közösségek is definíciókat kezdtek gyártani, s ezeket a karizmatikus"törvényeket" olyan módon szőtték bele a mindennapi keresztyén életbe, hogy az Írásokat kevésbé ismerők szinte vakon követték útmutatásait.
   A megtértek őszinte Isten keresése belecsontosodott egy új, vallásos - karizmatikus mókuskerékbe, ahol a szellemi ajándékok fontossága, a csodavárás és a vezetőknek való megfelelni akarás egyre jobban elhomályosította Jézust és a Krisztus hasonlóságára való elváltozás utáni vágyat.
   A közösség tagjai sok helyen egy idő után már nem a Szent Szellemtől függtek, hanem a helyi próféták látásaitól, akik gyakran külföldi vendégszolgálók irányítása alá kerültek.

  Úgy érzem, hogy ez csak a jéghegy csúcsa, és a szellemi megtévesztés sokkal komolyabb, bonyolultabb, sokkal szélesebb körben elterjedt, mint ahogy azt észleljük.
   Isten különös kegyelmét látom abban, hogy nem engedte, hogy olyan szinten belesodródjak, belesodródjunk ezekbe a mozgalmakba, hogy onnan csak keserves kiábrándulások és veszteségek útján eszméljünk, szabaduljunk. Szeretetből bizonyos távolságban tartott, talán azért, mert szenvedélyesen ragaszkodtunk és minden kérdésben visszatértünk az Igéhez.
   Eljött az idő, hogy mindenki átértékelje a saját hívő életét, kapcsolatát Krisztussal, és megvizsgálja azokat a gyümölcsöket, amiket szolgálata termett vagy nem termett. Erre van szükség gyülekezeti szinten is.
   Olvastam egy kijózanító tanulmányt, amit azoknak ajánlok, akik a 70-es, 80-as években rendszeresen megfordultak a Hőgyes Endre utcában vagy a Bereczki Sándor bácsiék Budai Gyülekezetében (a "Boriban"), esetleg Jan Palmer és Tadd Burke összejövetelein, vagy az elmúlt években keveredtek bele az új apostoli, prófétai, tanítványsági mozgalom sodrásába.
   Szemmel látható a romlás az Eklézsiában, rések a magánszférában, törések a szellemi falakon, és a hamis tanítások áldozatainak kiábrándultsága ijesztő méreteket ölt.
   Ébresztő, itt az ideje az álomból felserkennünk!
"Nem tudjátok, hogy igaztalanok nem öröklik Isten országát?!" I. Kor. 6:9.

 

Ajánlás: Bob Mumford vallomása a tanítványsági mozgalomról

2013. október 17.                                           Guti Tünde



Nem elérhető Kamilla

  • Fórumlakó
  • *
  • Hozzászólások: 5877
  • Nem: Nő
Válasz #13 Dátum: 2013. November 10. - 15:45:23
  O0

Az igazi Krisztus Jézus mindig az Atyára mutat, Őt emeli fel, és dicsőíti. Felé továbbítja a hódolatot, imádatot.


Nem elérhető Kálmán

  • Fórumlakó
  • *
  • Hozzászólások: 13596
  • Nem: Férfi
Válasz #14 Dátum: 2013. November 10. - 17:54:49
 O0