Orbán Béla: Abortusz vagy gyilkosság?
Családtervezés,fogamzásgátlás,önkielégítés,szexuális élet a házasságon kívül… Az abortusz szó magyar változata: terhesség megszakítás. Vajon igaz e a kifejezés? Semmiképpen nem helyes kifejezés, hiszen a régmúltban a gyermek várása: Áldott állapot ideje A megszületett gyermek pedig gyermekáldás. A szavak tartalmi változása jelzi azt, hogy a ma embere, miképpen halad az egoizmus, vagy egocentrizmus önmagát istenítő útján. Az új élet várása a ma emberének már nem áldás, hanem teher. Így nem csodálkozhatunk azon, hogy e kor változásaiban önmagának jogot formál az élet elfogadására, vagy elutasítására is. A növekvő és uralkodó önzés, vagy öncélúság elérkezik a családtervezés olykor gyilkos eszközéig is: Az abortuszig. Terhesség megszakítás-e az abortusz? Nevezzük inkább nevén: az élet megszakítása, megölése, vitathatatlanul gyilkosság a neve e cselekedetnek! Az Istentől való áldás megölése, mely átok elindítója és átkozottá tesz. Isten átkozza meg az embert azzal, hogy nem engedi közelébe többé, vagy engedetlensége, bűne miatt mintegy kizárja a Vele való kapcsolat és találkozás lehetőségét. Isten Törvényének meg nem tartása így mindenkor azt az átkot hozza létre, amikor e távolság létrejön, sőt egyre növekedik. Mindaddig van és működik, amíg a törvény megismerése által valaki bűntudatra, bűnbánatra, bűnmegvallásra, majd bűnbocsánatra nem jut. Vagyis a kért és elfogadott kegyelem által visszatérhet Isten elé.. Az átok, Isten átka alól való szabadulás, és így az Istennel való kapcsolatunk rendezése miatt, és azért, hogy ne kerülhessünk Isten átka alá, szükséges megismerni a törvény idevonatkozó parancsát.. Ezért elsőként ismerjük meg a zsidó törvényértelmezést, a zsidó halacha törvényeit. A családtervezés és születésszabályozás Mint ismeretes, a zsidóságnál az élet a legjobban tisztelt érték. A „szaporodjatok és sokasodjatok” minden embernek adott törvényét és parancsát így nemcsak megtartják, hanem áldásnak tekintik a parancsot, hiszen gyümölcsét, a született új életet Isten a szülőknek, a parancsot megtartóknak adja áldott ajándékként egy időre, hogy amikor a gyermek felnő, és megtanulja otthon Isten Törvényét, akkor ö is újabb élettel lehessen megáldva népében. Az áldásokat pedig Isten Népéből senki se szeretné meggátolni, vagy el nem fogadni, így a családtervezés, vagy születésszabályozás az igazán Istenben hívő embernél szükségtelen dolog. Ennek része az is, hogy rendkívüli eseteket kivéve a zsidó ember elképzelhetetlennek tartja életét férj, vagy feleség nélkül. Számára a cölibátus, vagy apácaság eudaimonizmusa az egoizmus olyan változata, melyben a hamis ” öröm adni , odaadni” boldogságát jelenti az önfeláldozónak, - mert elképzelt jutalomra vágyik ez által valaki mégis… általában önzésből, vagy öncélúságból mégis extra-jutalomban hisz és reménykedik. Ugyanígy nem cserélheti fel a gyermekáldás szinte mindenki számára adott áldását az egoizmus és annak másik változata, az egocentrizmus sem… Nincs tehát helye az önként vállalt magányosságnak, szingli szemléletnek, mert a családot és így annak építő tagjait senki és semmi nem pótolhatja, vagy cserélheti ki más személyre, vagy dologra… Ugyanígy törvénytelen a laza társ, élettársi, baráti, szerető, ágyas kapcsolat, ahol két ember nem egyesül Isten akaratából szellemben-, lélekben-fizikailag, vagyis teljes lényében. Így nincs, és nem lehet a testi feleség mellett sem lelki, se „szellemi feleség”. Öncélú, és magyarázkodó hazugság ez! Isten csak a házasságot, a teljes, a férfi és nő hármas egységét áldja meg, és abban Ö középen akar maradni, és uralkodni, óvni, őrizni és áldani mindenben. A test, vagy a lélek, sőt a szellemben való összekapcsolódás volta nem házasság, miképpen, amikor a test és lélek harmóniája megvan, akkor sem beszélhetünk Isten szerinti házasságról. De beszélhetünk Isten megengedő akaratáról, vagy olyan kapcsolatról, mely mindkét fél újjászületése után válik Isten szerinti házassággá.. A gyermek vállalása se lehet érdek éppúgy, mint a gyermekáldás el nem fogadása. E tényeket, az élet tisztelete és szeretete áldásának bizonyságait sok forrásból megismerhetjük. Legyen itt néhány példa: Mert Egyiptomban a zsidó bábák nem engedelmeskedtek a Fáraó parancsának, megőrizték az újszülöttek életét „Ennek érdekében jöttek ki az egyiptomi gallutból”..(Zohar,Smot !/Kabbala) „Még ha teljesítetted is a szaporodás és sokasodás parancsát, akkor sem kell tartózkodnod attól, hogy addig szaporodj és sokasodj, míg képes vagy rá, mert ha egy életet adsz Izraelnek, az olyan, mintha egy világot építettél volna." (Maimonides, Isut 15:16) Fentiek miatt úgy gondolom, hogy mindenki számára nemcsak érvényes, hanem kívánatos Isten Törvényét elfogadva megtartani azt is. Vallom azt, hogy amennyiben két ember Isten akaratából lesz egy a házasságban, és Istentől kapott társat, - vagy más esetben Isten akaratából később, és a Messiás uralma alatt lesznek egy szellemben egymás kiegészítő és házastársai-, akkor nincs szükség arra, hogy a családot tervezzék, és nincs joguk dönteni abban, hogy Isten hány gyermekben áldja életüket. Isten, az Életet, és az emberi életet adó gondoskodik arról, hogy amikor két ember szereti egymást, megadja az egymás iránti testi vágyakozást, annak idejét, feltételeit, és mindent, hogy teljes lényükben egyesülve az élet fogadására alkalmasak legyenek. Ekkor ez egymás iránti lelki vágyakozás, és testi vonzalom már nemcsak szeretkezés, hanem egyesülés, mely Isten jelenlétében, Isten előtt akár hálaadó áldozatként is teljes lehet. Ennek elfogadásának ideje az áldás: megajándékozva életünk új élettel… Istentől Istennek. Ennek ideje, célja, száma számunktól mindig független, mert az áldás és ajándék sem elvárható, kiszámítható, vagy emberi értelem szerinti törvényszerűség. A hitben élő és járó ember tehát alkalmas, és kész mindig az áldásra teljes lényével, annak tisztaságával, és Istent áldó hálaadással, amikor ajándékot, áldást kap Istenétől. Hitében sem megingatható, mint a hitetlen, vagy kicsinyhitű vallásos ember, mert tudja és meg is, vallja, hogy Isten az ajándékot nem bajnak, vagy átoknak, tehernek adta.. Isten áldása mindig tökéletes, és csak jó az embernek, különösen, amikor életet, újat teremt. Biztos abban is, hogy nincs semmi akadálya annak, hogy az ajándék betöltse Isten akaratát és tervét, és így bizonyos abban, hogy nemcsak fel tudja gyermekét nevelni, hanem csak kérnie kell és mindenhez Isten a feltételeket is meg fogja adni. Megadja, mert az ö Tervében van a fogantatás, és ilyenkor előkészíti, megszenteli azt a pillanatot. Miközben a házasfelek szívében Istennek szóló hálaadás, és áldó imák vannak… Mert az áldás csak így áldás, és amikor mi Istentől hálaadással várjuk és fogadjuk az ajándékot, majd oda és visszaadjuk a Tőle kapott áldást. Akkor Ö a sajátjaként óvja, védi, gondoskodóan betakarja, és mindenben táplálja, erősíti, segíti felnövekedésében. Nincs tehát „késői gyermek”, öreg szülő, hátrányos anyagi helyzet, vagy bármi félelemre ok. De van önző, hitetlen, félelemmel telt, vagyis a Messiás uralmát nem, máskor részben, vagy nem mindenre elfogadott ember, aki Isten áldására és ajándékaira alkalmatlan, vagy felkészületlen. A családtervezés vagy születésszabályozás így nyilvánvalóan a hitetlenség, vagy önzés következménye. Jellemzője a testi és lelki együttéléseknek, de egyidőben bizonyíték is, hogy Istennel és Istenben a Messiás által nincs, vagy nem teljes szellemi egység, mely akár bűnöknek átkoknak lehetőségét indítják, éltetik. Mikor engedélyezett a magzat megölése, az abortusz? Tudatosulni kell bennünk, hogy az abortusz, nem megszakít valamit, hanem megöl valakit. Bármikor bármilyen formában történik: gyilkosság. Ezért az anyára, az abortuszban segédkező más emberre, és a magzatra is érvényesek a törvények, melyek a gyilkosság büntető következményeire, vagy a gyilkosság jogára vonatkozik! Erre alapozva ritka esetekben engedélyezet a magzat megölése: az abortusz. Amikor egy anya nehezen szül, és élete veszélybe kerül, akkor a magzat abba a jogi, megítélési helyzetbe kerül, mint az a gyilkos, aki valakit üldöz.. Ilyenkor az önvédelem, a gyilkos megölése jogszerű és megengedett. A Misna (Oholot 7:6) pontosan szabályozza, mit kell ilyenkor megtenni a vajúdó nő életének megmentéséért. Az anya élete ilyenkor előbbre való. Ezt a törvényes álláspontot említi Rási (szanhedrin72a) éppúgy, mint a ma is érvényes zsidó törvénytár (döntvénytár) a Sulchan Áruch (Teritett Asztal) …(Chosen Mispát 425:2) Azonban e jogi helyzet teljesen megfordul, amikor a gyermek kidugta a fejét, többé nem „üldöző”, vagyis nem lehet e pillanattól megölni azt… A mai orvostudomány helyzetében feltételezhetően az ilyenfajta abortusz száma csekély. Mégis elfogadható e törvény. A nehéz szülés után életben maradt anya még adhat más életet, de halála mindenképpen férjének, élő gyermekeinek lenne bepótolhatatlan veszteség.. Házasság, család, a gyermekek felnevelése ez esetben már valóban a szellemi-lelki és testi életek Védelme, megóvása egy apró „gyilkostól.”. Van azonban más gyilkos is…: Az abortuszban résztvevők. Tudnunk kell tehát, hogy a zsidóság által ismert, és elfogadott, az abortuszra vonatkozó törvények ma is érvényesek, mert a Tóra , vagyis Isten Akaratának gyakorlatáról beszélnek. Ezek szerint tudni kell: Az abortusz nem megengedett, ha azt gazdasági, anyagi érdekből, vagy kényelmi okok miatt történik. Mindazok, amelyre a modernnek nevezett világ és törvényei hivatkoznak, számunkra, Isten Népének nem járható út… Ha pedig mégis megtörténik, az elbírálás a gyilkos elbírálásával azonos Isten előtt. A gyilkosra és gyilkosságra vonatkozó törvények érvényesek mindazokra, akik miatt valaki elvetél. A vétlenül okozott gyilkosság ( 2.Mózes 21:22) éppúgy következménnyel jár, mint a súlyosabb ítélettel járó szándékos gyilkolás. A MAG MEGÖLÉSE Ne gondoljuk azonban, hogy a gyilkosság a magzat megölésével kezdődik! Sokkal előbb, és sokkal gyakrabban, mint gondolnánk. Elég Onan esetére emlékeznünk, hogy mindezt megértsük. Sok téves elgondolás helyett nem az önkielégítés volt halálának oka, hanem engedetlensége! Kapott utasítást, feladatot egy áldás létrehozásához, vagyis az ö magjából életnek kellett volna születnie Isten akarata szerint. Engedetlenségének lett következménye az ítélete. Ma sincs ez másképpen… Meghal egy házasság, meghal a szellemi, meghal a lelki kapcsolat ember és ember között, és akár a testi is megbetegedhet, hamarabb ér el az élete végéig valaki… Gyermektelen házasságok. Isten áldást, áldásokat akart adni, melyet nem vállaltak, mely engedetlenséggé lett, és az engedetlenség következménye az átok,.. a rész,majd teljes halálig. A férfi magja nem került az oltárra áldozatként, és a nő teste nem működött mint oltár… Áldoztak ugyan a szerelem pogány isteneinek, és volt is abban testi öröm, talán lelki is előfordult… Más esetben az önkielégítés által szétszórt mag lett az önimádat és önjutalmazás látható és lényegében felesleges, célját, és Isten akaratát betölteni képtelen látványa… Mert ha van oltár és van házasság, akkor ez nem történhet meg! De aki nem vállalja a házasságot sem,és valakivel a testi-lelki-szellemi, teljes és szétbonthatatlan egyesülés szépséges áldozatát, akár tudattalanul is, de mégis rendszeresen más oltáron mutatja be áldozatát. Kizárja , és elvesztegeti az élet adásának lehetőségét… Ö nem gyilkos, hanem az élet ellen tevőlegesen működő, a halállal szövetkező… Önkielégítő, agglegényi állapotukban egoista,vagy a szexualitást megélö, de az élet születésétől félő és azt gyűlölő egoisták… Akár életformájukban életellenes Onanok… Semmibe nem különböznek a magzatelhajtó, magzatgyilkos társaiktól. Ők „csak „egyedül teszik ezt? Nem! A felelőtlen, a házasságon kívüli szexuális kapcsolatok kétszemélyes bűnök. Éppúgy, mint az házasságnak minősülő emberi együttélések is, ahol az önkielégítés, a félrelépés, házasságtörés mindennapos következmény lehet.. Az egyszemélyes magölések kezdetei pedig a szülök törvényeket, életet fel nem nevelő, nem tanító mulasztási bűneivel kezdődik, mely a társadalom teljes szélességében terjed. Miképpen a példamutatás is, mely a férfi és női identitás, családi és közösségi rend hiánya miatt a rosszra, a vélt szexuális szabadságra vezérel. „Aki megöli a magzatot a felesége méhében, olyan, mintha az Örökkévaló Épületét rombolná le" (Zohár,Smot) Ezt az indoklást, amely az abortusz ellen szól, azonban saját szavaimmal egészíteném ki: Aki nem képes az ö magját adni azért, hogy abból élet és áldás lehessen, vagy oltárként elfogadni azt, olyan, mint aki az Örökkévaló Templomát teszi élettelenné, és teszi semmissé az oltár működését abban. Áldások megrontója, tagadója, a gyilkossal egyenrangú, a halál barátja. Lehet valakiben ilyen szellemiség, aki a Messiás uralma alatt él? Újjászületett emberként vállalhat-e közösséget azzal, aki gyilkos, vagy az élet tagadója, létrejöttének akadályozója? E kérdésre a válasz csak egyetlen: Nincs és nem is lehet! Nincs, mert ez esetben vagy hitetlen együttélés, vagy felemás iga helyzete áll fenn. A házasság egy, vagy két ember öncélúságából, vagy valamely személy egoizmusából jött létre és működik. Így első cél és feladat a házasság rendezése Isten előtt, ha az lelki-testi alapokon áll, hogy beteljesedjen szellemi egységben. Amikor pedig mindkét fél élete új és újjászületetté válik, akkor a régi élettagadások, embriógyilkosságok következményei is megbocsáttatnak. Amikor pedig valaki hívőként enged egy gyilkosságban, gyilkosság részesévé válik. Amikor pedig másoknál tapasztaljuk, hogy gyilkolt, fel kell tennünk a kérdést magunkban: Vallásos, vagy hívő –e az, aki megtette, vagy aki mellette volt és engedte? ….Úgy gondolom, hogy egy emberélet megfogantatásakor azonnal megindul az Élet ellen a támadás, sőt a fogantatás megelőzése is ezt teszi: élet elleni védelem… Azonban aki valóban a Messiás uralma alatt él, ebben a kísértésben, hitpróbában sem tud elbukni! Aki pedig elbukik vagy sohasem volt a Messiásé, Jeshua HaMassiah Népének tagja! Hazudta, vagy a megtérésénél megállt, és így hitetlenségében szörnyű bűnt követett el: Gyilkos, vagy ami még rosszabb gyilkosságban bűntárs lett. Más a megítélése a hitetlennek, a megtértnek és az újjászületettnek: Tudattalanság-bűnbe esés- lázadó engedetlenség, amikor e három állapot valamelyikében élő gyilkossá lesz. Az Ószövetségben a gyilkosokra vonatkozó törvények ma is érvényesek. De van lehetőség kegyelmet, kérni és kapni… Megtérni, bűneinket rendezni, újjászületni…. Majd akár ezután, Istentől áldásként életet adni-kapni egy, mindenben teljes házasság hármas kötelékében….. 2008-09-04 Copyright © Orbán Béla, 2005-2009 SÓFÁR Jesua HaMassiah-ban hívő ZSIDÓ KÖZÖSSÉG JHVH NISSZI Szolgálat