Szerző Téma: Mindennapi kenyerünk  (Megtekintve 355790 alkalommal)

0 Felhasználó és 20 vendég van a témában

Nem elérhető Irma

  • Moderátor
  • Fórumlakó
  • *
  • Hozzászólások: 4262
  • Nem: Nő
Válasz #1440 Dátum: 2017. Október 20. - 09:18:14

2017. október 20. péntek

Lássátok meg, milyen nagy szeretetet tanúsított irántunk az Atya: Isten gyermekeinek neveznek minket, és azok is vagyunk. Azért nem ismer minket a világ, mert nem ismerte meg őt. Szeretteim, most Isten gyermekei vagyunk, de még nem lett nyilvánvaló, hogy mivé leszünk. Tudjuk, hogy amikor ez nyilvánvalóvá lesz, hasonlóvá leszünk hozzá, és olyannak fogjuk őt látni, amilyen valójában. Ezért akiben megvan ez a reménység, megtisztítja magát, mint ahogyan ő is tiszta.

1Jn 3,1-3.

A LOVAK VÁLASZA

De most így szól az Úr, a te teremtőd, Jákób, a te formálód, Izráel: Ne félj, mert megváltottalak, neveden szólítottalak, enyém vagy! (Ézs 43,1)

Apám élete javarészt lovas farmon töltötte New York államban. Gyakorlott lovasként és ezermesterként különleges érzéke volt a lovakhoz, akikkel naponta dolgozott. Becenevén szólította mindegyiket, s reggelente mindig ő volt az első az istállóban. Miután felkapcsolta a lámpát, nevükön hívta a lovakat. Azok pedig, amint meghallották a hangját, boldogan nyerítettek, nyihogtak és megrázták az etetővedreiket. Keresztényként példát vehetünk ezekről a lovakról. Hányszor észre sem vesszük, hogy Isten a nevünkön szólít minket?
Isten arra hív, hogy hűségesen feleljünk neki minden cselekedetünkkel, még a hétköznapi feladatok végzése közben is.
Mi nem zörgethetjük a vödreinket, mint apám lovai. De válaszolhatunk Isten hívására úgy, hogy az ő munkáját végezzük ebben a világban.

Imádság: Teremtő Istenünk, hadd halljuk hívásodat, s feleljünk rá téged követve minden napon! Ámen.

Ma hűségesen végezhetem Isten munkáját.



Nem elérhető Irma

  • Moderátor
  • Fórumlakó
  • *
  • Hozzászólások: 4262
  • Nem: Nő
Válasz #1441 Dátum: 2017. Október 21. - 08:45:29

2017. október 21. szombat

Velük együtt a sokaság is rájuk támadt, az elöljárók pedig letépették ruhájukat, és megbotoztatták őket. Sok ütést mértek rájuk, majd börtönbe vetették őket, és megparancsolták a börtönőrnek, hogy gondosan őrizze őket. Az pedig, mivel ilyen parancsot kapott, a belső börtönbe vetette őket, és a lábukat kalodába zárta. Éjféltájban Pál és Szilász imádkozott, és énekkel magasztalta az Istent. A foglyok pedig hallgatták őket. Ekkor hirtelen nagy földrengés támadt, úgyhogy megrendültek a börtön alapjai, hirtelen kinyílt minden ajtó, és mindegyikükről lehulltak a bilincsek. Amikor a börtönőr felriadt álmából, és meglátta, hogy nyitva vannak a börtönajtók, kivonta a kardját, és végezni akart magával, mert azt hitte, hogy megszöktek a foglyok. Pál azonban hangosan rákiáltott: "Ne tégy kárt magadban, mert valamennyien itt vagyunk!" Erre az világosságot kért, berohant, és remegve borult Pál és Szilász elé; majd kivezette őket, és ezt kérdezte: "Uraim, mit kell cselekednem, hogy üdvözüljek?" Ők pedig így válaszoltak: "Higgy az Úr Jézusban, és üdvözülsz mind te, mind a te házad népe!"

ApCsel 16,22-31.

ÉNEK AZ ÉJSZAKÁBAN

Elíhú mondja: De azt nem kérdik: Hol van az én teremtő Istenem, aki éneket ad számba éjszaka. (Jób 35,10)

Gyermekként gyakran féltem, amikor lement a nap. Nem számított, hogy volt-e áram vagy sem. Amikor kinéztem az ablakon, láttam, hogyan tűnik el a nap, és miként mered rám a sötétség. Borzalmas álmok gyötörtek éjszakánként.
Ahogy idősebb lettem, megtanultam, hogy mikor rám tör a félelem, olyan énekeket dúdoljak, amiket a gyülekezetben tanultam. Azok az énekek bátorítottak a sötétben.
Most inkább az egyetemi kudarcoktól félek, és azon aggódom, hogy sikerül-e valahonnan előteremteni a tandíjat. Ezekben az időkben Isten egy-egy olyan éneket ad, amely lecsendesít, és derűsebbé teszi a napomat. Azok a dalok, amelyeket az éjszaka gyötrelmei között írnak vagy énekelnek, valóban erőteljesek. Pál és Szilász jól ismerték ezt. Nem törődtek a börtön sötétjével, hanem mindezekkel dacolva énekeltek. Magasztalásuk és hitük még a börtönőr számára is megváltást hozott.
Ha énekkel vesszük körül magunkat, Isten olyan dicséretet tud adni a szánkba, amely még a próbatétel idején is képes szívünket és gondolatainkat bátorítani és éltetni.

Imádság: Urunk, ragyogd be éjszakáinkat olyan énekekkel, amelyek erőt és reményt tudnak adni számunkra. Ámen.

A nyomorúság idején kérni fogom Istent, hogy egy énekkel ajándékozzon meg.



Nem elérhető Irma

  • Moderátor
  • Fórumlakó
  • *
  • Hozzászólások: 4262
  • Nem: Nő
Válasz #1442 Dátum: 2017. Október 22. - 08:51:18
2017. október 22. vasárnap

A hívők egész gyülekezete pedig szívében és lelkében egy volt. Senki sem mondott vagyonából bármit is a magáénak, hanem mindenük közös volt. Az apostolok pedig nagy erővel tettek bizonyságot az Úr Jézus feltámadásáról, és nagy kegyelem volt mindnyájukon. Nem volt közöttük egyetlen szűkölködő sem, mert akiknek földjük vagy házuk volt, eladták azokat, az eladott javak árát pedig elhozták, és letették az apostolok lába elé, azután szétosztották mindenkinek úgy, ahogyan szüksége volt rá. József például, akinek az apostolok a Barnabás melléknevet adták, ami azt jelenti: Vigasztalás fia, egy ciprusi származású lévita, mivel földje volt, szintén eladta, elhozta a pénzt, és letette az apostolok lába elé.

ApCsel 4,32-37.

HÁROM HEKTÁRNYI BÁTORÍTÁS

Ügyeljünk arra, hogy egymást kölcsönösen szeretetre és jó cselekedetre buzdítsuk. (Zsid 10,24)

A gyülekezetemben azon vívódtunk, hogy belevágjunk-e egy új ingatlan beruházásába. A belvárosban található sarki ingatlanunkat nem bővíthettük, a parkolóhelyek száma pedig korlátozott volt. Gyülekezetünk ezen a helyen nem növekedett. A tervekhez és az építkezéshez szükséges anyagi eszközök összegyűjtése kétségbeejtő vállalkozásnak tűnt. Ott volt még az építési terület kérdése is. Hová költöznénk át? Sok imádság és gondolkodás után a gyülekezet úgy döntött, hogy továbblép.
A közös gondolkodás kezdeti időszakában a gyülekezet egy barátja, egy építész, komoly ajándékkal járult hozzá a tervhez. Támogatása jeleként háromhektárnyi első osztályú telket adományozott az új épület számára. Ez a nagylelkű adomány nemcsak bátorított minket, hanem arra ösztönözte a gyülekezet tagjait, hogy ők is nagylelkű felajánlásokat tegyenek. Közösségünk így a kitűzött célokat elérte. Most már öt éve az új helyszínen tartjuk istentiszteleteinket.
Az építész felajánlása épp az volt, amire a gyülekezetnek szüksége volt, hogy megtegye a következő lépést a növekedés útján. Ajándékaink, kicsik vagy nagyok, egyaránt bátoríthatnak valakit, hogy Isten hívására válaszoljon.

Imádság: Drága Urunk, segíts, hogy mások bátorításához megtaláljuk az utat! Jézus nevében kérünk. Ámen.

Hogyan bátoríthatnék a nagylelkűség cselekedeteivel másokat?



Nem elérhető Irma

  • Moderátor
  • Fórumlakó
  • *
  • Hozzászólások: 4262
  • Nem: Nő
Válasz #1443 Dátum: 2017. Október 23. - 08:02:08
2017. október 23. hétfő

Zarándokének. Tekintetem a hegyekre emelem: Honnan jön segítségem?
Segítségem az ÚRtól jön, aki az eget és a földet alkotta.
Nem engedi, hogy lábad megtántorodjék, nem szunnyad őriződ.
Bizony nem szunnyad, nem alszik Izráel őrizője!
Az ÚR a te őriződ, az ÚR a te oltalmad jobb kezed felől.
Nem árt neked nappal a nap, sem éjjel a hold.
Az ÚR megőriz téged minden bajtól, megőrzi életedet.
Megőriz az ÚR jártodban-keltedben, most és mindenkor.

Zsolt 121.

KÖLTÖZÉSI TAPASZTALAT

Segítségem az Úrtól jön, aki az eget és a földet alkotta. (Zsolt 121,2)

Férjem munkahelyváltása miatt családunkkal Missouri államból a texasi Houstonba költöztünk. Tudtuk, hogy nemcsak a családunk, a gyülekezetünk és a barátaink hiányoznak majd, hanem az Ozark hegyek szépsége is. A döntés legnehezebb része az volt, hogy öt gyermekünkből kettő elszakadt tőlünk, gimnáziumi és egyetemi tanulmányaik miatt. Úgy éreztem, mintha a szívem kettétört volna.
Költözésünk előtt egyik barátom néhány bibliai igével bátorított. Az egyik a Zsolt 121,1: "Tekintetem a hegyekre emelem: Honnan jön segítségem?" Azon tűnődtem, hogyan emelhetném a tekintetem a csodás hegyekre, ha 500 kilométerre van tőlünk.
Ahogy egyre több időt töltöttem imádsággal, megértettem, hogy a zsoltár szimbolikusan beszél a hegyekről. Tekintetem a Teremtőre emelhetem, aki bátorítást, erőt, örömet és békességet ad nekem. Eljött az idő, hogy megbízzam Istenben, aki gondját viseli majd gyermekeimnek, akik Missouriban maradtak. Hamarosan találtunk egy gyülekezetet, új barátokra tettünk szert, és megértettük, hogy az új helyen is Isten áldása kísér. Lehet, hogy nincsenek ott hegyek, mégis elégedettek vagyunk. Amíg Isten velünk van, mindenhol otthon leszünk.

Imádság: Teremtő Istenünk, hálát adunk a támogatásodért a nehéz időkben, és a bizonyosságért, hogy nem számít, milyen messzire költözünk, te mindig velünk vagy. Ámen.

Isten az én otthonom.



Nem elérhető Irma

  • Moderátor
  • Fórumlakó
  • *
  • Hozzászólások: 4262
  • Nem: Nő
Válasz #1444 Dátum: 2017. Október 24. - 08:14:37
2017. október 24. kedd

Amikor pedig eljött a pünkösd napja, és mindnyájan együtt voltak ugyanazon a helyen, hirtelen hatalmas szélrohamhoz hasonló zúgás támadt az égből, amely betöltötte az egész házat, ahol ültek. Majd valami lángnyelvek jelentek meg előttük, amelyek szétoszlottak, és leszálltak mindegyikükre. Mindnyájan megteltek Szentlélekkel, és különféle nyelveken kezdtek beszélni; úgy, ahogyan a Lélek adta nekik, hogy szóljanak. Sok kegyes zsidó férfi tartózkodott akkor Jeruzsálemben azok közül, akik a föld minden nemzete között éltek. Amikor a zúgás támadt, összefutott ez a sokaság, és nagy zavar keletkezett, mert mindenki a maga nyelvén hallotta őket beszélni. Megdöbbentek, és csodálkozva mondták: "Íme, akik beszélnek, nem valamennyien Galileából valók-e? Akkor hogyan hallhatja őket mindegyikünk a maga anyanyelvén: pártusok, médek és elámiták, és akik Mezopotámiában laknak, vagy Júdeában és Kappadóciában, Pontuszban és Ázsiában, Frígiában és Pamfíliában, Egyiptomban és Líbia vidékén, amely Ciréné mellett van, és a római jövevények, zsidók és prozeliták, krétaiak és arabok: halljuk, amint a mi nyelvünkön beszélnek az Isten felséges dolgairól." Álmélkodtak mindnyájan, és nagy zavarban kérdezgették egymástól: "Mi akar ez lenni?"

ApCsel 2,1-12.

SZENTLÉLEKKEL BETÖLTVE

És íme, én elküldöm nektek, akit Atyám ígért, ti pedig maradjatok a városban, amíg fel nem ruháztattok mennyei erővel. (Lk 24,49)

Egyik barátom felkért, hogy a négy násznagy közül én legyek az egyik az esküvőjén. Miután megérkeztem Amerikába, elvittek egy esküvői üzletbe, ahol mind a négy násznagy felpróbálhatta a frakkot. Az Európából való hosszú utazás után kikapcsolódás volt ez számomra. Cseppet sem kellett aggódnom a násznagyi feladatok miatt.
Hasonló módon készítette fel az Úr a tanítványait is. Tudatában volt annak, hogy a tanítványok nem a legalkalmasabbak a feladatra, és nagyon nem értik, mit jelent követni Istent a hétköznapokban. Isten a Szentlelket küldte el, hogy erővel és bölcsességgel ruházza fel őket: "Ellenben erőt kaptok, amikor eljön hozzátok a Szentlélek, és tanúim lesztek... egészen a föld végső határáig." (ApCsel 1,8)
Péter apostol azt mondja, hogy mindnyájan megkaphatjuk a Szentlélek ajándékát (ApCsel 2,38). Micsoda jövőkép! Nem kell aggódni, nem magunknak kell azt beszereznünk. A vőlegény mindent előkészített az esküvőhöz. Mennyivel inkább rábízhatjuk életünket Istenre, aki Lelkével tölt meg, és naponta megerősít minket a Vőlegény szolgálatában!

Imádság: Drága Istenünk, hálát adunk azért, hogy Szentlelked ajándéka által mindig bennünk vagy. Ámen.

Isten felkészít minket az országában nekünk szánt szerepre.



Nem elérhető Irma

  • Moderátor
  • Fórumlakó
  • *
  • Hozzászólások: 4262
  • Nem: Nő
Válasz #1445 Dátum: 2017. Október 25. - 08:20:33
2017. október 25. szerda

Artahsasztá király uralkodásának huszadik évében a Niszán hónapban történt: bor volt előttem, fölvettem a bort, és odanyújtottam a királynak. Nem szoktam szomorú lenni előtte, ezért így szólt hozzám a király: Miért szomorú az arcod? Hiszen nem vagy beteg! Nem lehet ez más, csak a szív szomorúsága! Ekkor én nagyon megijedtem, és ezt mondtam a királynak: Örökké éljen a király! Hogyne volna szomorú az arcom, hiszen az a város, ahol őseim sírja van, rommá lett, és kapuit tűz emésztette meg! Akkor a király ezt kérdezte tőlem: Mit kívánsz tehát? Én pedig imádkoztam a menny Istenéhez, majd ezt mondtam a királynak: Ha jónak látja a király, és ha méltónak tartod rá szolgádat, akkor küldj el engem Júdába, abba a városba, ahol őseim sírja van, hogy felépítsem azt! A király így válaszolt, miközben a királyné mellette ült: Meddig tart az utazásod, és mikor térsz vissza? Mivel a király jónak látta, hogy elbocsásson engem, közöltem vele az időpontot. Majd ezt mondtam a királynak: Ha jónak látja a király, adasson nekem leveleket a Folyamon túli helytartókhoz, hogy engedjenek átutazni, amíg meg nem érkezem Júdába. Adasson egy levelet Ászáfhoz, a királyi erdők őréhez is, hogy adjon nekem gerendának való fát a templomnál levő erődítésnek meg a város falának a kapuihoz, és ahhoz a házhoz, ahova én megyek. A király megadta ezt nekem Istenemnek hozzám való jóakarata folytán.

Neh 2,1-8.

KÖVEK AZ ÖSVÉNYEN

Meg vagyok győződve arról, hogy aki elkezdte bennetek a jó munkát, elvégzi Krisztus Jézus napjára. (Fil 1,6)

Földünket "Szikla Part Tanyának" hívják, mert végeláthatatlan nagy kövek alkotják. Ezek a kövek éveken át kellemetlenséget okoztak, ugyanakkor az épületeinknek és a földnek is hatalmas erőt kölcsönöztek. Mindig nagy szükségünk van rájuk.
Az elmúlt 34 évre visszatekintve, más "nehéz" köveket is felfedeztem az ösvényemen: bántó szavak, kudarctól való félelmeim, magány, betegség. Éveken át gyűjtögettem ezeket a köveket, egy rakásba rakva, elkeseredetten duzzogva miattuk.
Nehémiás ugyanezt a csalódottságot érezhette, amikor hallotta, hogy Jeruzsálem falait lerombolták, és kapui elégtek. Mégis útnak indult, hogy újraépítse a városfalakat, és végül helyreállítsa Jeruzsálemet. Nehémiás vállalása nem volt könnyű, de képes volt arra, hogy fogja a gyűlölet, a fájdalom és a csalódottság köveit, rakásba hordja, majd újraépítse a hatalmas falat, amely népének reménységet adott.
Ha az életre tekintünk, talán sok követ látunk, amelyek hatalmas sérelmeket vagy szomorúságot okoztak nekünk. A választás rajtunk áll: a kövekből felépíthetjük a fájdalom tornyát, vagy engedhetjük Istennek, hogy az örömteli élet nagyszerű alapjait helyezze el, amelyek maradandó reménységet adnak majd másoknak is.

Imádság: Atyánk, ha megbántanak, segíts, hogy vigasztalásodat, gyógyító kegyelmedet és útmutatásodat keressük! Ámen.

Isten nagyságos dolgaira használhatja életem "köveit".



Nem elérhető Irma

  • Moderátor
  • Fórumlakó
  • *
  • Hozzászólások: 4262
  • Nem: Nő
Válasz #1446 Dátum: 2017. Október 26. - 08:15:14
2017. október 26. csütörtök

Tudjuk pedig, hogy aki szűken vet, szűken is arat, és aki bőven vet, bőven is arat. Mindenki úgy adjon, ahogyan előre eldöntötte szívében, ne kedvetlenül vagy kényszerűségből, mert "a jókedvű adakozót szereti az Isten". Az Istennek pedig van hatalma arra, hogy minden kegyelmét kiárassza rátok, hogy mindenütt mindenkor minden szükségessel rendelkezzetek, és bőségben éljetek minden jó cselekedetre. Amint meg van írva: "Bőkezűen osztott a szegényeknek, igazsága megmarad örökké." Aki pedig magot ad a magvetőnek, és eledelül kenyeret, megadja és megsokasítja vetőmagotokat, és megszaporítja "igazságotok gyümölcsét." Így mindenben meggazdagodtok a teljes tisztaszívűségre, amely hálaadást szül az Isten iránt általunk. Mert ennek a szolgálatnak az ellátása nemcsak a szentek szükségleteit elégíti ki, hanem sokakat hálaadásra is indít az Isten iránt. Mert e szolgálat eredményességéért dicsőítik majd az Istent, azért az engedelmességért, amellyel Krisztus evangéliumáról vallást tesztek, és azért a jószívűségetekért, amely irántunk és mindenki iránt megnyilvánul. És ők könyörögnek is értetek, és vágyódnak utánatok, mivel Isten jósága bőven kiáradt rátok. Hála legyen az Istennek kimondhatatlan ajándékáért!

2Kor 9,6-15.

A TÖKÉLETES AJÁNDÉK

Minden jó adomány és minden tökéletes ajándék onnan felülről, a világosság Atyjától száll alá. (Jak 1,17)

2014-ben egy világhírű zenei együttes összeállt az egyik legnagyobb számítógépes céggel, hogy a legfrissebb lemezükből ingyenes példányt biztosítson mindenkinek, aki igénybe vette a cég zenei szolgáltatásait. Sokan örültek ennek az ajándéknak, mások azonban panaszkodtak, hogy olyasmit kaptak, amit nem kértek vagy nem szerettek volna. Annyira sok panasz érkezett, hogy a vállalatnak ki kellett dolgoznia egy eljárást arra, hogy azoknak a készülékeiről, akik nem kérték, eltávolíthassák ezeket a dalokat. Lényegében lehetővé tették az ügyfeleknek, hogy visszaadják az ajándékot.
Ez az eset arra késztetett, hogy elgondolkodjam az Istentől kapott rengeteg ajándékról és áldásról. Megbecsülöm és megköszönöm őket vagy felháborodom, mert nem azokat kaptam, amiket választottam vagy akartam volna? Irigykedem mások ajándékaira és adottságaira? Túl kicsinek vagy jelentéktelennek érzem a sajátjaimat Isten szolgálatára? Az 1Kor 12,6 emlékeztet a különböző ajándékokra, szolgálatokra és cselekedetekre, de arra is, hogy "Isten, aki mindezt véghezviszi mindenkiben, ugyanaz". A legfontosabb, hogy el tudjuk fogadni Isten legnagyobb ajándékát, amely "az örök élet Krisztus Jézusban, a mi Urunkban" (Róm 6,23).

Imádság: Istenünk, köszönjük sok ajándékodat, különösen az örök életet a te Fiad, Jézus által. Ámen.

Istentől kapott ajándékaim megfizethetetlenek.



Nem elérhető Irma

  • Moderátor
  • Fórumlakó
  • *
  • Hozzászólások: 4262
  • Nem: Nő
Válasz #1447 Dátum: 2017. Október 27. - 12:00:31

2017. október 27. péntek

Amikor Jézus az egyik napon tanított, és ott ültek a farizeusok és törvénytudók, akik Galilea és Júdea különböző falvaiból, továbbá Jeruzsálemből jöttek, az Úr ereje gyógyításra indította őt. És íme, férfiak ágyon hoztak egy béna embert, és igyekeztek bevinni és letenni eléje. Mivel a sokaság miatt nem találták módját, hogyan vigyék be, felmentek a háztetőre, és a cseréptetőn át eresztették le ágyastól Jézus elé a középre. Ő pedig látva hitüket, így szólt: "Ember, megbocsáttattak a te bűneid." Erre az írástudók és a farizeusok elkezdtek tanakodni: "Kicsoda ez, aki így káromolja az Istent? Ki bocsáthat meg bűnöket az egy Istenen kívül?" Jézus átlátta gondolataikat, és így válaszolt nekik: "Miről tanakodtok szívetekben? Mi könnyebb: ezt mondani: Megbocsáttattak a te bűneid, - vagy pedig ezt mondani: Kelj fel és járj? Azért pedig, hogy megtudjátok: van hatalma az Emberfiának bűnöket megbocsátani a földön: Neked mondom, - így szólt a bénához, - kelj fel, vedd az ágyadat, és menj haza!" Ez pedig szemük láttára azonnal felkelt; fogta ágyát, amelyen feküdt, és Istent dicsőítve hazament. Ámulat fogta el mindnyájukat, és dicsőítették az Istent, megteltek félelemmel, és ezt mondták: "Hihetetlen dolgokat láttunk ma!"

Lk 5,17-26.

IMÁDSÁGGAL KÖRÜLVÉVE

És íme, férfiak ágyon hoztak egy béna embert... Mivel a sokaság miatt nem találták módját, hogyan vigyék be, felmentek a háztetőre, és a cseréptetőn át eresztették le ágyastól, Jézus elé a középre. (Lk 5,18-19)

Néhány testvér egy női imaszolgálatot indított a gyülekezetünkben. Istentisztelet után, amikor a többiek hazamennek, összegyűlünk egy kis szobában imádkozni. Istentiszteleten a gyülekezet a közösség szükségeiért és problémáiért imádkozik. Az embereknek azonban gyakran vannak gondjaik, amelyeket, úgy érzik, nem tudnak az egész gyülekezettel megosztani; így a női csoportunkat kérik, hogy imádkozzon értük. Milyen bátorító tudni, hogy valaki személyesen értük imádkozik, és velük együtt hordozza megoldatlan problémáik vagy meg nem bocsátott sérelmeik terhét!
Amikor a tragédia az én ajtómon kopogtatott, asszonyok segítettek. Imaórán csak sírni tudtam, ők mégis mellém álltak. Ketten is megígérték, hogy böjtölni fognak értem. Ahogy a béna embert Jézushoz vitték barátai, úgy vittek engem az asszonyok Jézus elé, szerető kezekkel és szívekkel.
A Gal 6,2 megtanít, hogy "egymás terhét" hordozzuk. Ha sírunk a sírókkal, és örülünk az örülőkkel (Róm 12,15), imával áldozunk az Úrnak, aki látja könyörületünket, és munkálkodik, hogy megkönnyítse azok terheit, akikért imádkozunk.

Imádság: Drága Úr Jézus, köszönjük, hogy segítesz, amikor hozzád imádkozunk. Ámen.

Imádsággal segíthetek testvéreimnek a szükségben.



Nem elérhető Irma

  • Moderátor
  • Fórumlakó
  • *
  • Hozzászólások: 4262
  • Nem: Nő
Válasz #1448 Dátum: 2017. Október 28. - 09:08:17
2017. október 28. szombat

Dávid zsoltára. Magasztaljátok az URat, ti mennyei lények, magasztaljátok az ÚR dicsőségét és hatalmát!
Magasztaljátok az ÚR dicső nevét, boruljatok le az ÚR előtt szent öltözetben!
Az ÚR hangja zeng a vizek fölött, mennydörög a dicsőséges Isten, az ÚR, a nagy vizek fölött.
Az ÚR hangja hatalmas, az ÚR hangja fenséges.
Az ÚR hangja cédrusokat tördel, összetöri az ÚR a Libánon cédrusait.
A Libánon ugrál miatta, mint egy borjú, és a Szirjón, mint egy bivalyborjú.
Az ÚR hangjára lángok törnek elő.
Az ÚR hangja megremegteti a pusztát, megremegteti az ÚR Kádés pusztáját.
Az ÚR hangja megriasztja a szarvasokat, letarolja az erdőket. Templomában mindenki őt dicsőíti.
Az ÚR trónol az áradat fölött, ott trónol az ÚR, az örökkévaló király.
Az ÚR erőt ad népének, az ÚR megáldja népét békességgel.

Zsolt 29.

A TEREMTÉS SZÉPSÉGE

Mennydörög a dicsőséges Isten, az Úr, a nagy vizek fölött. (Zsolt 29,3)

Férjemmel ellátogattunk Ontarióba a Niagara-vízeséshez, alig várva, hogy láthassuk ezt a nevezetességet. Amint az úton sétáltunk, fényreklámok és feltűnő plakátok hirdették a különféle ételeket és ajándéktárgyakat. Hangos zene harsogott a látványosságok irányából. Nevetés töltötte be a levegőt.
Ahogy elhagytuk a szórakozóhelyeket, és átmentünk az utca túloldalára, hogy megnézzük a vízesést, zuhogás hangja ütötte meg a fülem. Napfény csillant meg a szikláról alárobogó vízen. Döbbent csodálattal néztem. Azt gondoltam magamban, csak Isten alkothat ekkora erőt és szépséget. Megfeledkeztem a mögöttem lévő hangos utcáról, miközben Istent magasztaltam ezért a hatalmas csodáért.
A Niagara-vízesés eszembe juttatta, hogy az igazi beteljesülésnek csak egy forrása van. Röpke szórakozások is vonzhatnak minket - játékterem, egy szép autó vagy a legújabb okostelefonok -, de amikor Isten erejét látjuk a természetben megnyilvánulni, ezek a dolgok már elveszítik vonzerejüket. Ha megtapasztaljuk Istent a teremtett világ, a dicséret, az imádság és a Bibliaolvasás által, igazi öröm tölt el bennünket, olyan öröm, amely soha nem ér véget.

Imádság: Köszönjük, Urunk mindazt a szépséget, amelyet létrehoztál, és a szeretetet, amellyel szemben minden más elhalványul. Segíts mindig rád figyelnünk! Ámen.

Ma Isten dolgaira fogok figyelni.



Nem elérhető Irma

  • Moderátor
  • Fórumlakó
  • *
  • Hozzászólások: 4262
  • Nem: Nő
Válasz #1449 Dátum: 2017. Október 29. - 09:12:47

2017. október 29. vasárnap

Más példázatot is mondott nekik: "Hasonló a mennyek országa a mustármaghoz, amelyet fog az ember, és elvet a szántóföldjébe. Ez kisebb ugyan minden magnál, de amikor felnő, nagyobb minden veteménynél, és fává lesz, úgyhogy eljönnek az égi madarak, és fészket raknak ágai között." Más példázatot is mondott nekik: "Hasonló a mennyek országa a kovászhoz, amelyet fog az asszony, belekever három mérce lisztbe, míg végül az egész megkel." Mindezt példázatokban mondta el Jézus a sokaságnak, és példázat nélkül semmit nem mondott nekik, hogy beteljesedjék, amit az ÚR mondott a próféta által: "Példázatokra nyitom meg számat, és a világ kezdete óta rejtett dolgokat jelentek ki."

Mt 13,31-35.

A HIT ERDEJE

Ez ugyan kisebb minden magnál, de amikor felnő, nagyobb minden veteménynél... (Mt 13,32)

Az 1940-es években Floyd Smith egy kis csomag bambuszrügyet rendelt postán, és Alabamában, pattville-i birtokán elültette őket. A földjét mára védett megyei parknak nyilvánították, a látogatók pedig élvezhetik a mintegy 18 méter magas növényekkel teli sűrű bambuszerdőt.
Jézus Isten országát kis dolgokhoz hasonlította, amelyek nagyra nőnek. A mai igeszakaszban egy kis mustármaghoz tette hasonlóvá, amely hatalmas növénnyé lesz, illetve a kovászhoz, amely az egész tésztát képes megkeleszteni. Jézus munkája egy kis, alázatos tanítványi csoporttal kezdődött Galileában, de az ige hamarosan az egész világon elterjedt.
Törekvéseink, bár kicsinek tűnhetnek, idővel Isten felhasználhatja őket az ő országának építésére. Akár a kis csomag bambuszrügy, amely erdővé nőtte ki magát, úgy növekedünk Jézus Krisztussal való kapcsolatunkban, és vetjük a hit magvait a minket körülvevő lelkek között. Isten pedig fel tudja használni életünket, hogy másokban a "hit erdőjét" fakasszuk. Azt gondolhatnánk, Isten országában a mi részünk kicsi; de Isten a kicsit is naggyá tudja tenni.

Imádság: Ó, Istenünk, mutasd meg, hogyan ültessük a hit magvait a körülöttünk élőkbe, hogy a te országod tovább növekedhessen mindnyájunkban! Jézus nevében. Ámen.

Isten a hit apró magvait erdővé tudja növelni.



Nem elérhető Irma

  • Moderátor
  • Fórumlakó
  • *
  • Hozzászólások: 4262
  • Nem: Nő
Válasz #1450 Dátum: 2017. Október 30. - 11:07:53
2017. október 30. hétfő

Ezek után ünnepük volt a zsidóknak, és felment Jézus Jeruzsálembe. Jeruzsálemben a Juh-kapunál van egy medence, amelyet héberül Betesdának neveznek. Ennek öt oszlopcsarnoka van. A betegek, vakok, sánták, sorvadásosak tömege feküdt ezekben (és várták a víz megmozdulását. Mert az Úr angyala időnként leszállt a medencére, és felkavarta a vizet: aki elsőnek lépett bele a víz felkavarása után, egészséges lett, bármilyen betegségben is szenvedett). Volt ott egy ember, aki harmincnyolc éve szenvedett betegségében. Amikor látta Jézus, hogy ott fekszik, és megtudta, hogy már milyen hosszú ideje, megkérdezte tőle: "Akarsz-e meggyógyulni?" A beteg így válaszolt neki: "Uram, nincs emberem, hogy amint felkavarodik a víz, beemeljen a medencébe: amíg én megyek, más lép be előttem." Jézus azt mondta neki: "Kelj fel, vedd az ágyadat és járj!" És azonnal egészséges lett ez az ember, felvette az ágyát, és járt. Aznap pedig szombat volt. A zsidók ekkor így szóltak a meggyógyított emberhez: "Szombat van, nem szabad felvenned az ágyadat." Ő így válaszolt nekik: "Aki meggyógyított, az mondta nekem: Vedd az ágyadat, és járj!" Megkérdezték tőle: "Ki az az ember, aki azt mondta neked: Vedd fel és járj!?" De a meggyógyított ember nem tudta, hogy ki az, mert Jézus félrehúzódott az ott tartózkodó sokaság miatt. Ezek után találkozott vele Jézus a templomban, és ezt mondta neki: "Íme, meggyógyultál, többé ne vétkezz, hogy valami rosszabb ne történjék veled." Elment ez az ember, és megmondta a zsidóknak, hogy Jézus az, aki meggyógyította.

Jn 5,1-15.

AKARSZ-E MEGGYÓGYULNI?

Jézus megkérdezte tőle: Akarsz-e meggyógyulni? (Jn 5,6)

Néhány évvel ezelőtt a lezuhanó távvezetékek szikrái futótüzet okoztak, amely egy több mint 2000 hektáros ősi bozótos szavannán pusztított. A tűz után úgy nézett ki a terület, akár egy holdbéli táj. A hatalmas kiterjedésű föld fekete és szürke hamuvá vált rengeteg megégett, földből kiálló fatuskóval.
Nemrégiben tett látogatásomkor még látszottak a tűz nyomai, de a közelebbi vizsgálat során már a gyógyulás nyomai is felfedezhetők voltak. Szinte minden megégett fatuskó alján egy-egy kis, új fa hajlékony, zöld hajtásait vettem észre. A szavannán határozottan egy lassú gyógyulási folyamat kezdődött. Az új fák nyomai optimizmusra és megújult reményre adtak okot.
Életünk hasonlíthat erre a leégett tájra, különösen, ha váratlan pusztító események következnek be. Idővel azonban, ha jobban megnézzük, láthatjuk, hogy a gyógyulás lehetséges. Körülvehet tragédia és szerencsétlenség, de mi, mint a reménység emberei Istenhez kiálthatunk új hajtásokat és új életet keresve. Amikor életünk bizonytalan és megújulásra van szüksége, Jézus megkérdi tőlünk: "Akarsz-e meggyógyulni?" Hajlandóak vagyunk megkockáztatni, hogy azt válaszoljuk: "Igen!"?

Imádság: Drága Urunk, segíts hozzád fordulni, amikor letörtnek érezzük magunkat a körülményeink miatt! Ámen.

Milyen új utat mutat ma nekem Isten?



Nem elérhető Irma

  • Moderátor
  • Fórumlakó
  • *
  • Hozzászólások: 4262
  • Nem: Nő
Válasz #1451 Dátum: 2017. Október 31. - 08:25:11

2017. október 31. kedd

A föld végén ragadtalak meg, annak széléről hívtalak el. Ezt mondtam neked: Szolgám vagy! Kiválasztottalak, nem vetlek meg!
Ne félj, mert én veled vagyok, ne csüggedj, mert én vagyok Istened! Megerősítlek, meg is segítlek, sőt győzelmes jobbommal támogatlak.

Ézs 41,9-10.

TITKOS FÉLELMEM

Ne félj, mert én veled vagyok! (Ézs 41,10)

Évekig hurcoltam magamban azt a titkos félelmemet, hogy az emberek meg fogják egyszer tudni, hogy a családommal egykor hajléktalanok voltunk. A hajléktalanság idején tapasztalt visszautasítás nagyon fájdalmas volt, és én nem akartam újra átélni ezt az érzést. A gyerekeim könyörögtek, hogy az iskolatársaik átjöhessenek hozzánk játszani. Elmagyaráztam nekik, hogy valamelyik szülő talán látta, hogy egy autóban éltünk, vagy emlékezhet, ahogy az utcán ételt koldultam.
A félelem lebénított, reménytelenségbe taszított. Normális életet akartam, barátságokat más emberekkel, de túlzottan féltem, hogy a titkom kiderül. Egyik nap, amint a gyülekezetben a hátsó sorban ültem, hogy gyorsan kimehessek, és ne kelljen senkivel se beszélnem, az egyik férfi előrement, és beszélt az alkohol- és drogfüggőségéről. Elmondta, hogy Jézus megmentette őt, és teljesen megváltoztatta az életét.
Elképzeltem, mennyire kínos lehet ennek a férfinak elmesélni a történetét, de Jézussal meg tudta tenni. Ahogy hallgattam szavait: "Nem egyedül vagyok itt, Jézus itt van velem", a saját félelmeim is elolvadtak. Két hét múlva elmondtam én is a történetemet a gyülekezetnek. Ahelyett, hogy elutasítást tapasztaltam volna, vagy tőlem elforduló embereket láttam volna, szeretetet és az Isten családjába való befogadást éltem át.

Imádság: Drága Édesatyánk, köszönjük, hogy mindig velünk vagy, és félelmeinknél erősebb hitet adsz. Ámen.

Az Istenben való hit minden félelmet legyőz.


IMÁDKOZZUNK A HAJLÉKTALAN CSALÁDOKÉRT!



Nem elérhető Irma

  • Moderátor
  • Fórumlakó
  • *
  • Hozzászólások: 4262
  • Nem: Nő
Válasz #1452 Dátum: 2017. November 01. - 10:01:14
2017. november 1. szerda

Ászáf tanítókölteménye. Figyelj, népem, tanításomra, fordítsátok felém fületeket, amikor beszélek!
Mert példázatra nyitom számat, ősrégi titkokat akarok hirdetni.
Amiket hallottunk és tudunk, mert őseink elbeszélték nekünk,
nem titkoljuk el fiaink elől, elbeszéljük a jövő nemzedéknek: az ÚR dicső tetteit és erejét, csodáit, amelyeket véghezvitt.
Intelmeket írt Jákób elé, tanítást adott Izráelnek, és megparancsolta őseinknek, hogy adják azokat tovább utódaiknak.
Tudja meg ezt a jövő nemzedék, a születendő fiak, és ha felnőnek, beszéljék el fiaiknak,
hogy Istenbe vessék bizalmukat; ne felejtsék el Isten nagy tetteit, és tartsák meg parancsolatait.

Zsolt 78,1-7.

A HIT ŐRZŐJE

Tanítást adott Izráelnek, és megparancsolta őseinknek, hogy adják azokat tovább utódaiknak. Tudja meg ezt a jövő nemzedék... és ha felnőnek, beszéljék el fiaiknak. (Zsolt 78,5-6)

Az édesapám családjának nagyon sok bútora, ékszerei és értéktárgyai vannak, némelyek az 1700-as évekből valók. A család történetét és származását mindig nagy becsben tartotta mindkét nagyszülőm családja, és eziránti megbecsülésüket tovább örökítették édesapámra és rám is. Gyakran mondogatták nekem, hogy egy nap majd én leszek ezeknek a családi kincseknek az őrzője és gondviselője, míg csak át nem adom egykor az utánam jövő generációnak.
Elgondolkodva ezen az örökségen, összehasonlítottam a kötelességemet, mely e kincsek gondviselőjeként rám hárul, azzal a feladattal, amely szintén rám vár, vagyis hogy az Isten iránti szeretetet belecsepegtessem jövendő gyermekeim lelkébe. Amiképpen nagyszüleim nagy örömet találtak abban, hogy tanítgassák és oktatgassák családunkat a nagyra becsült hagyományaikról, úgy nekünk, hívő embereknek is szeretettel és örömmel kell ápolni Istennel való közösségünket, és továbbadni hitünket az utánunk következő generációnak.

Imádság: Atyánk, tégy alkalmassá a szeretetedről szóló ismeret átadására az utánunk jövő generációnak, hogy megismerhessenek téged. Ámen.

Hogyan hagyhatom hátra a hit örökségét másoknak?



Nem elérhető Irma

  • Moderátor
  • Fórumlakó
  • *
  • Hozzászólások: 4262
  • Nem: Nő
Válasz #1453 Dátum: 2017. November 02. - 10:02:26
2017. november 2. csütörtök

Odament Jézushoz valaki, és ezt kérdezte: "Mester, mi jót tegyek, hogy elnyerjem az örök életet?" Ő így válaszolt neki: "Miért kérdezel engem a jóról? Csak egy van, aki jó. Ha pedig be akarsz menni az életre, tartsd meg a parancsolatokat." Az megkérdezte: "Melyeket?" Jézus így felelt: "Ezeket: ne ölj, ne paráználkodj, ne lopj, ne tanúskodj hamisan, tiszteld apádat és anyádat, és szeresd felebarátodat, mint magadat!"

Mt 19,16-19.

HOGYAN SZERETJÜK MAGUNKAT?

Szeresd felebarátodat, mint magadat! Nincsen más, ezeknél nagyobb parancsolat. (Mk 12,31)

Jézus azt mondta, a második legnagyobb parancsolat az: "Szeresd felebarátodat, mint magadat", én azonban életem nagy részében figyelmen kívül hagytam a parancsolat utolsó két szavát. Nem szerettem magamat. Azt gondoltam, tökéletesnek kell lennem ahhoz, hogy elfogadjanak, és nem tudtam megbocsátani magamnak a hiányosságaimat. Az önhibáztatás és a bűntudat érzései között éltem, míg csak rá nem jöttem: Isten szeret, és úgy fogad el, ahogy vagyok.
Az "ahogy vagyok" azt jelenti, hogy Isten teljes lényemet szereti. Elküldte Jézust, hogy megszabadítson bűneinktől, és megtanítson, hogyan éljünk, mert Isten feltétel nélkül szeret. Azt tanította, szeressük ellenségeinket: "áldjátok azokat, akik átkoznak, és imádkozzatok azokért, akik bántalmaznak titeket! (Lk 6,28) Még az őt keresztre feszítőknek is megbocsátott. Ha áldanom kell ellenségeimet, szeretettel és jóindulattal kell viseltetnem mások iránt, nem tehetem-e meg ezt magamért is?
Isten csodálatos dolgokat végezhet el bennünk és általunk, ha megtanuljuk, hogyan szeressük magunkat. Ha úgy szeretjük és fogadjuk el magunkat, ahogy Isten teszi azt, biztonságban és magabiztosnak érezzük magunkat, és képesek leszünk jobban szolgálni másoknak.

Imádság: Urunk, segíts, hogy szeretni tudjuk magunkat, hogy szeretetparancsodat felebarátaink felé is megélhessük! Ámen.

Mivel Isten szeret, én is szeretettel tekintek magamra.


IMÁDKOZZUNK AZ ÖNBECSÜLÉS HIÁNYÁVAL KÜSZKÖDŐKÉRT!



Nem elérhető Irma

  • Moderátor
  • Fórumlakó
  • *
  • Hozzászólások: 4262
  • Nem: Nő
Válasz #1454 Dátum: 2017. November 03. - 08:49:13
2017. november 3. péntek

"Ezért mondom nektek: ne aggódjatok életetekért, hogy mit egyetek, és mit igyatok, se testetekért, hogy mivel ruházkodjatok. Nem több-e az élet a tápláléknál, és a test a ruházatnál? Nézzétek meg az égi madarakat: nem vetnek, nem is aratnak, csűrbe sem takarnak, és mennyei Atyátok eltartja őket. Nem vagytok-e ti sokkal értékesebbek náluk? Aggódásával pedig ki tudná közületek meghosszabbítani életét csak egy arasznyival is? Mit aggódtok a ruházatért is? Figyeljétek meg a mezei liliomokat, hogyan növekednek: nem fáradoznak, és nem fonnak, de mondom nektek, hogy Salamon teljes dicsőségében sem öltözködött úgy, mint ezek közül akár csak egy is. Ha pedig a mező füvét, amely ma van, és holnap a kemencébe vetik, így öltözteti az Isten, nem sokkal inkább titeket, kicsinyhitűek?" "Ne aggódjatok tehát, és ne mondjátok: Mit együnk? - vagy: Mit igyunk? - vagy: Mit öltsünk magunkra? Mindezt a pogányok kérdezgetik; a ti mennyei Atyátok pedig tudja, hogy szükségetek van minderre. De keressétek először az ő országát és igazságát, és ezek is mind ráadásul megadatnak nektek. Ne aggódjatok tehát a holnapért, mert a holnap majd aggódik magáért: elég minden napnak a maga baja."

Mt 6,25-34.

ISTEN ÉS A MADÁRETETŐ

Elég neked az én kegyelmem, mert az én erőm erőtlenség által ér célhoz. (2Kor 12,9)

Reggel a csendességhez készültem, langyos őszi napsugár sütött be az ablakon. Szeretem ezt a bágyadt őszi napsugarat. A hétvégén már kitettük a madáretetőt, s kíváncsian néztem, van-e már érdeklődő. Egyszerre gyönyörű madárcsicsergést hallottam. Egy kis cinege közeledett a házikóhoz. Majd feltűnt még kettő. Visszafojtott lélegzettel figyeltem őket, nehogy elijesszem egy váratlan mozdulattal. A legbátrabb odament a házikóhoz, bebújt, s végül egy napraforgó maggal a csőrében távozott.
Ujjongó örömöt éreztem, s eszembe jutott, ha én gyarló ember, így tudok örülni annak, hogy a kismadár észrevette a madáretetőt, majd pedig a kitett magot, s elvitte; mennyivel jobban örül nekem az én mennyei Atyám, amikor látja, hogy a számomra elkészített "napi eledelt" magamhoz veszem.
Önkéntelenül is eszembe jutott az ige: "Nektek pedig még a hajatok szála is mind számon van tartva. Ne féljetek tehát: ti sok verébnél értékesebbek vagytok." (Mt 10,30-31) Pedig sokszor aggódok a munkám, a gyerekek, szüleim egészsége miatt. De Isten megnyugtat, nincs okom félelemre. Csak azt kéri, vegyem magamhoz naponta a lelki táplálékot, és tanuljak kegyelemből élni.

Imádság: Köszönjük Urunk, hogy teremtett világod is tanít bennünket, hogy merjünk rácsodálkozni ajándékaidra. Segíts, hogy bátran el tudjuk őket fogadni. Ámen.

Isten az ő teremtett világán keresztül is beszélni tud hozzánk.


IMÁDKOZZUNK A BÁTORTALAN KERESZTÉNY EMBEREKÉRT!