Csendes percek
2013. november 24. vasárnap
Az ÚR azonban ezt mondta Sámuelnek: Meddig bánkódsz még Saul miatt, hiszen én elvetettem, és nem marad Izráel királya? Töltsd meg olajjal a szarudat, és indulj! Elküldelek a betlehemi Isaihoz, mert ennek a fiai közül szemeltem ki a királyt. Hogyan mehetnék oda? - kérdezte Sámuel. Ha meghallja Saul, megöl engem. De az ÚR ezt mondta: Vigyél magaddal egy üszőborjút, és ezt mondd: Azért jöttem, hogy áldozatot mutassak be az ÚRnak. De Isait hívd meg az áldozati lakomára. Én pedig majd tudtodra adom, hogy mit kell tenned: azt kend fel, akit én mondok neked! És úgy tett Sámuel, ahogyan az ÚR megmondta neki. Amikor megérkezett Betlehembe, remegve mentek eléje a város vénei, és azt kérdezték: Békés szándékkal jöttél-e? Békés szándékkal - felelte. Azért jöttem, hogy áldozatot mutassak be az ÚRnak. Szenteljétek meg magatokat, és jöjjetek velem az áldozatra! Miután szentnek találta Isait és fiait, meghívta őket az áldozati lakomára. Amikor megérkeztek, és meglátta Eliábot, ezt gondolta: Biztosan ez lesz az ÚR felkentje, aki most itt van. De az ÚR ezt mondta Sámuelnek: Ne tekints a megjelenésére, se termetes növésére, mert én megvetem őt. Mert nem az a fontos, amit lát az ember. Az ember azt nézi, ami a szeme előtt van, de az ÚR azt nézi, ami a szívben van. Ekkor Abinádábot szólította Isai, és odavezette Sámuel elé, de ő ezt mondta: Őt sem választotta az ÚR. Azután Sammát vezette oda Isai, de ő ezt mondta: Őt sem választotta az ÚR. Így vezette oda Isai Sámuel elé mind a hét fiát, de Sámuel ezt mondta Isainak: Ezeket nem választotta az ÚR. Majd megkérdezte Sámuel Isaitól: Minden fiad itt van? Hátra van még a legkisebb - felelte ő -, de ő éppen a juhokat őrzi. Erre Sámuel azt mondta Isainak: Üzenj neki azonnal, és hozasd ide, mert addig nem ülünk le, amíg ő meg nem érkezik. Üzent tehát neki, és elhozatta. Ő pedig pirospozsgás, szép szemű és jó megjelenésű volt. Akkor ezt mondta az ÚR: Rajta! Kend fel, mert ő az! Sámuel pedig fogta az olajos szarut, és felkente őt testvérei jelenlétében. Akkor az ÚR lelke szállt Dávidra, és attól kezdve vele is maradt. Sámuel pedig elindult, és elment Rámába.
1Sám 16,1-13.
IGAZÁN VONZÓ
De az Úr ezt mondta Sámuelnek: Ne tekints a megjelenésére... az Úr azt nézi, ami a szívben van. (1Sám 16,7)
Az ellentét már nem is lehetett volna harsányabb a vasárnap reggeli prédikáció és a délutáni televíziós műsor között, amit lányaimmal néztünk. Reggel arról hallottunk, hogy Sámuel prófétát mennyire lenyűgözte Isai idősebb fiainak kinézete. Isten azonban a kinézetnél sokkal mélyebb tulajdonságokat vett figyelembe. Már hamarabb kiválasztotta jövőbeli királynak Dávidot, a legkisebb fiút. Habár Dávid valóban pirospozsgás, szép szemű és jó megjelenésű volt (1Sám 16,12), Isten nem erre tekintett, hanem benne egy "szíve szerint való" embert keresett (1Sám 13,14).
Ezzel szemben a televíziós program egy teljes személyiség változást mutatott be. Egy nő divat- és sminktanácsokat, majd új frizurát kapott. A műsor végére teljesen megváltozott. Természetesen nem bűn törődni a külsőnkkel. Például Dávid nagymamája, Ruth megmosakodott, bekente magát illatokkal, és felvette legszebb ruháját, mielőtt találkozott jövendőbeli férjével, Boázzal. Ennek ellenére ami lenyűgözte Boázt, nem Ruth kinézete volt, hanem az, hogy derék asszony (Ruth 3,3-11). Dávid családjának példái időről időre emlékeztetnek, hogy azt figyeljük, ami Isten szemében kedvessé tesz minket.
Imádság: Drága Urunk, segíts úgy látnunk magunkat és embertársainkat, ahogy te látsz minket. Ámen.
Azt akarom, hogy a szívem Isten szeretetét tükrözze.