Szerző Téma: Mindennapi kenyerünk  (Megtekintve 355669 alkalommal)

0 Felhasználó és 24 vendég van a témában

Nem elérhető Irma

  • Moderátor
  • Fórumlakó
  • *
  • Hozzászólások: 4262
  • Nem: Nő
Válasz #2025 Dátum: 2019. Augusztus 23. - 09:49:48
2019. augusztus 23. péntek

Mert így szól az én Uram, az ÚR: Majd én magam keresem meg juhaimat, és én viselem gondjukat. Ahogyan a pásztor gondját viseli a nyájnak, amikor ott áll juhai között, amelyek szét voltak szóródva, úgy viselem gondját juhaimnak. Kiszabadítom őket mindenünnen, ahová csak szétszóródtak egy felhős, borús napon. Kivezetem őket a népek közül, és összegyűjtöm az országokból, azután beviszem őket a saját földjükre. Legeltetni fogom őket Izráel hegyein, a völgyekben és az ország minden lakóhelyén. Jó legelőn legeltetem majd őket, és Izráel magas hegyein fognak tanyázni. Jó tanyájuk lesz, ott heverésznek, és kövér legelőn legelésznek Izráel hegyein. Én legeltetem juhaimat, és én keresek nekik pihenőhelyet - így szól az én Uram, az ÚR.

Ez 34,11-15.

ÚJRA BIZTONSÁGBAN

Mert így szól az én Uram, az ÚR: Majd én magam keresem meg juhaimat, és én viselem gondjukat. (Ez 34,11)

Munkába menet egy buja legelővel körülvett juhfarm mellett haladok el. Egyszer egy kisbárányt vettem észre a kerítésen kívül, közel az úthoz. A frissen felfedezett füvön legelészett, és nem észlelte az elhaladó autók veszélyét. Az anyja hiába hívogatta kétségbeesetten, a bárányka nem figyelt rá.
Leparkoltam a közelben, és azon gondolkodtam, hogyan tudnék segíteni a bárányon. Ha én közelítem meg, lehet, hogy rossz irányt vesz, megsérülhet, vagy még rosszabb történhet. Elfutottam a szomszéd házhoz. Egy munkást találtam ott. Kifulladva, de el tudtam mondani neki a felfedezésemet. Hálásan megköszönte, és követett a kerítésig, majd átemelte az elkóborolt bárányt. Békesség öntött el, amikor láttam, hogy az ismét az anyjához került.
Eszembe jutottak azok az idők, amikor én kóboroltam el Istentől. Persze, az új élmény rövid időre boldogságot hoz, de a tévelygésem felismerése után bocsánatot kértem, és könyörögtem, legyek erős a jövőben elkerülni ugyanezt a hibát. Ha Isten bibliai útmutatásaira összpontosítunk, akkor jobban tudjuk követni a helyes utat. Biztonságban és nyugalomban lehetünk, tudva, hogy amikor mégis eltévedünk, Isten visszairányít bennünket a helyes útra.

Imádság: Drága Istenünk, köszönjük az irányításodat és a védelmedet. Ámen.

Ahogy a pásztor vezeti a nyájat, úgy vezet Isten engem is.

IMÁDKOZZUNK ISTEN VEZETÉSÉÉRT!



Nem elérhető Irma

  • Moderátor
  • Fórumlakó
  • *
  • Hozzászólások: 4262
  • Nem: Nő
Válasz #2026 Dátum: 2019. Augusztus 24. - 10:32:31

2019. augusztus 24. szombat

Zarándokének. Tekintetem a hegyekre emelem: Honnan jön segítségem?
Segítségem az ÚRtól jön, aki az eget és a földet alkotta.
Nem engedi, hogy lábad megtántorodjék, nem szunnyad őriződ.
Bizony nem szunnyad, nem alszik Izráel őrizője!
Az ÚR a te őriződ, az ÚR a te oltalmad jobb kezed felől.
Nem árt neked nappal a nap, sem éjjel a hold.
Az ÚR megőriz téged minden bajtól, megőrzi életedet.
Megőriz az ÚR jártodban-keltedben, most és mindenkor.

Zsolt 121.

ISTEN HATALMAS

Nem az ÚR keze rövid ahhoz, hogy megsegítsen, nem az ő füle süket ahhoz, hogy meghallgasson. (Ézs 59,1)

2015. július 17-e nekem és a családomnak olyan volt, akár egy földrengés. Ezen a napon az orvosok felfedeztek egy 6,2 cm-es daganatot, és hasnyálmirigyrákot diagnosztizáltak nálam. Feleségemmel és gyerekeimmel úgy döntöttünk, tájékoztatjuk a gyülekezetünk lelkipásztorát, hogy az egyháztagok családunkkal és barátainkkal együtt imádkozhassanak értem.
A kezelésem hat sorozat kemoterápiával kezdődött. E kezelések után az orvosok újabb vizsgálatot végeztek, hogy ellenőrizzék, javult-e az állapotom. Az eredmények azt mutatták, hogy a tumor eltűnt, és a véráramban lévő "rákjelzők" drasztikusan csökkentek. Tudtam, hogy Isten hatalmas csodát tett.
Első diagnosztizálás után az orvos közölte feleségemmel és testvéremmel, hogy talán nem élem meg a 2016-os évet. De Isten kegyelméből mégis megéltem. Hálás vagyok az orvosoknak, a tizenkét kemónak és a csodás erejű, hatalmas Istennek, aki meghallgatta az egész gyülekezet értem mondott imádságait. Hálából az élet e csodájáért elkezdtem a gyülekezetben szolgálni, ahol Isten használja ajándékaimat és szolgálataimat. Ez az eset mindig eszembe juttatja, hogy bármilyen nagy kihívással is szembesülünk, a mi Istenünk hatalmas. Isten meghallgatja az imáinkat, és átsegít bennünket mindenen.

Imádság: Istenünk, tiéd a dicséret és tisztelet, amiért meghallgatod imáinkat és meggyógyítod betegségeinket. Ámen.

Minden helyzetben Istenbe vetem a hiteme



Nem elérhető Irma

  • Moderátor
  • Fórumlakó
  • *
  • Hozzászólások: 4262
  • Nem: Nő
Válasz #2027 Dátum: 2019. Augusztus 25. - 11:41:48

2019. augusztus 25. vasárnap

"Ezért mondom nektek: ne aggódjatok életetekért, hogy mit egyetek, és mit igyatok, se testetekért, hogy mivel ruházkodjatok. Nem több-e az élet a tápláléknál, és a test a ruházatnál? Nézzétek meg az égi madarakat: nem vetnek, nem is aratnak, csűrbe sem takarnak, és mennyei Atyátok eltartja őket. Nem vagytok-e ti sokkal értékesebbek náluk? Aggódásával pedig ki tudná közületek meghosszabbítani életét csak egy arasznyival is? Mit aggódtok a ruházatért is? Figyeljétek meg a mezei liliomokat, hogyan növekednek: nem fáradoznak, és nem fonnak, de mondom nektek, hogy Salamon teljes dicsőségében sem öltözködött úgy, mint ezek közül akár csak egy is. Ha pedig a mező füvét, amely ma van, és holnap a kemencébe vetik, így öltözteti az Isten, nem sokkal inkább titeket, kicsinyhitűek?" "Ne aggódjatok tehát, és ne mondjátok: Mit együnk? - vagy: Mit igyunk? - vagy: Mit öltsünk magunkra? Mindezt a pogányok kérdezgetik; a ti mennyei Atyátok pedig tudja, hogy szükségetek van minderre. De keressétek először az ő országát és igazságát, és ezek is mind ráadásul megadatnak nektek. Ne aggódjatok tehát a holnapért, mert a holnap majd aggódik magáért: elég minden napnak a maga baja."

Mt 6,25-34.

A PELIKÁN

Ne aggódjatok életetekért... Nézzétek meg az égi madarakat: nem vetnek, nem is aratnak, csűrbe sem gyűjtenek, és a ti mennyei Atyátok táplálja őket. (Mt 6,25-26)

Szeretem a pelikánokat, nem a szépségük, hanem a kecsességük miatt. Miközben nézem őket, ahogy elsuhannak az égen, megnyugszik a lelkem. Az utóbbi időben a lelkemnek szüksége volt a megnyugvásra. Szorgalmasan, folyamatosan kerestem munkát, de minden alkalommal visszautasítottak. Az állandó könyörgő imádságaim ellenére Isten hallgatott.
Egyik nap a tengerparton ülve imádkoztam, és figyeltem a türkiz színű hullámokat a parton. Megláttam, ahogy egy pelikán az égen szárnyalt, és közben halakért fürkészte a hullámokat. Ismét kérleltem Istent, hogy mutassa meg, mit kezdjek az életemmel. Ahogy a madár repkedett a víz fölött, és éberen figyelt, mi lesz a következő tápláléka, meglátott egy halat, majd azonnal lemerült érte, és elkapta. Aztán a pelikán felemelkedett a vízből, és a szelíd hullámokon lebegve elfogyasztotta vacsoráját.
Ahogy a pelikánt figyeltem, a szívem felismerte Isten üzenetét: "Bízz bennem! Gondom van rád". Balzsam volt ez a fáradt lelkemnek. Ahogy Isten gondoskodik a pelikánokról, úgy gondoskodik rólam is.

Imádság: Életünk Forrása! Segíts bízni abban, hogy te mindenkor gondoskodsz rólunk, és adj bátorságot, hogy megragadjuk az új lehetőségeket! Ámen.

Bízom Istenben, hogy ma is gondoskodik rólam.

IMÁDKOZZUNK ÁLLHATATOSSÁGÉRT!



Nem elérhető Irma

  • Moderátor
  • Fórumlakó
  • *
  • Hozzászólások: 4262
  • Nem: Nő
Válasz #2028 Dátum: 2019. Augusztus 26. - 09:01:16
2019. augusztus 26. hétfő

Testvéreim, mit használ, ha valaki azt mondja, hogy van hite, de cselekedetei nincsenek? Vajon üdvözítheti-e őt egyedül a hit? Ha egy férfi- vagy nőtestvérünknek nincs ruhája, és nincs meg a mindennapi kenyere, valaki pedig ezt mondja nekik közületek: Menjetek el békességgel, melegedjetek meg, és lakjatok jól, de nem adjátok meg nekik, amire a testnek szüksége van, mit használ az? Ugyanígy a hit is, ha cselekedetei nincsenek, halott önmagában. Viszont mondhatja valaki azt is: Neked hited van, nekem meg cselekedeteim vannak. Mutasd meg nekem a hitedet cselekedetek nélkül, én is meg fogom neked mutatni cselekedeteim alapján a hitemet.

Jak 2,14-18.

EGY 1962-ES HUDSON

A hit is, ha cselekedetei nincsenek, halott önmagában. (Jak 2,17)

Buford egy tizenöt éves fiú volt, aki a Kentuckyban, Handshoe megye belső, erdős részében lakott. Egy külső agydaganatban szenvedett, amely kettéosztotta a fejbőrét, és részben kiterjedt a jobb szemére, ezzel vakságot okozva. Én a tanára voltam.
Havonta egyszer Buford apja, John, hosszú utat tett Prestonsburgba, hogy megvásárolja a gyógyszert, amely életben tartotta a fiát. Jóval hajnal előtt felébredt, átsétált a nedves patakmedren, majd továbbhaladt a földúton, amíg el nem jutott az autópályáig, hogy ott elérje a helyi gyorsbuszt. Ez a küldetés egy egész napot vett igénybe.
Az iskolaév végén az 1962-es Hudsonomra gondoltam. Korábban úgy véltem, hogy az autóm velem fog megöregedni, de egyszer csak eszembe jutott Buford. Akkor már tudtam, mit akarok tenni. Átadtam az apjának az autó kulcsát, és azt mondtam: "Ez az öné; vegyen Bufordnak gyógyszert!"
Lukács evangéliuma emlékeztet minket: "Adjatok, és adatik nektek... Mert amilyen mértékkel ti mértek, olyan mértékkel mérnek viszonzásul nektek" (Lk 6,38). Minden, amink van, az Úré. Legyen ez akár egy autó, egy perselybe dobott pénzérme, vagy szeretetadomány, mindnyájunknak van, amit megoszthatunk másokkal.

Imádság: Vezess bennünket, Urunk, a te szolgálatodban! Hadd nyújtsunk segítő kezet "akár csak egynek is a legkisebb testvéreink közül"! Ámen.

A Szentlélek arra indít, hogy szeretettel cselekedjek.

IMÁDKOZZUNK, HOGY JÓAKARATTAL SZOLGÁLHASSUNK!



Nem elérhető Irma

  • Moderátor
  • Fórumlakó
  • *
  • Hozzászólások: 4262
  • Nem: Nő
Válasz #2029 Dátum: 2019. Augusztus 27. - 08:36:07
2019. augusztus 27. kedd

Volt pedig egy beteg ember, Lázár, Betániából, Máriának és testvérének, Mártának a falujából. Mária volt az, aki megkente az Urat kenettel, és megtörölte a lábát a hajával: az ő testvére, Lázár volt a beteg. A nővérei megüzenték Jézusnak: "Uram, íme, akit szeretsz, beteg." Amikor Jézus ezt meghallotta, ezt mondta: "Ez a betegség nem halálos, hanem az Isten dicsőségét szolgálja, hogy általa megdicsőüljön az Isten Fia." Jézus szerette Mártát, ennek nővérét és Lázárt. Amikor tehát meghallotta, hogy beteg, két napig azon a helyen maradt, ahol volt, de azután így szólt tanítványaihoz: "Menjünk ismét Júdeába!" A tanítványok ezt mondták neki: "Mester, most akartak megkövezni a zsidók, és ismét oda mégy?" Jézus így válaszolt: "Nem tizenkét órája van-e a nappalnak? Ha valaki nappal jár, nem botlik meg, mert látja a világ világosságát, de ha valaki éjjel jár, megbotlik, mert nincs világossága." Ezeket mondta nekik, és azután hozzátette: "Lázár, a mi barátunk elaludt, de elmegyek, hogy felébresszem." A tanítványok ezt felelték rá: "Uram, ha elaludt, meggyógyul." Pedig Jézus a haláláról beszélt, de ők azt gondolták, hogy álomba merülésről szól. Akkor azután Jézus nyíltan megmondta nekik: "Lázár meghalt, és örülök, hogy nem voltam ott: tiértetek, hogy higgyetek. De menjünk el hozzá!"

Jn 11,1-15.

ISTEN GONDOSKODIK

Jézus azonban ezt mondta neki: Nem mondtam-e neked, hogy ha hiszel, meglátod az Isten dicsőségét? (Jn 11,40)

Régóta kiáltottam Istenhez, hogy segítsen, ám amikor ez nem történt meg, elszomorodtam, és kétségeim támadtak. Úgy éreztem, Isten nem törődik velem.
Kíváncsi vagyok, vajon Mária és Márta is ugyanígy érezhetett-e a ma olvasott történetben. Mária, Márta és Lázár Jézus barátai voltak, és a Jn 11-ben világosan látjuk, hogy Jézus szerette őket. Ám amikor Lázár beteg lett, és Jézust hívatták, ő nem jött azonnal, közben Lázár meghalt. Jézusnak, amint megkapta az üzenetet Lázár betegségéről, már kész terve volt a jóra, annak ellenére, hogy a dolgok egyre rosszabbnak tűntek.
A Szentírás e szakasza arra emlékeztet, hogy Isten engem is szeret, meghallgat, ha hozzá kiáltok, és kész válasza van számomra. Isten képes beteljesíteni életem célját a maga szabta időben. Mindössze annyi a feladatom, hogy továbbra is higgyek.

Imádság: Istenünk, köszönjük, hogy mindent a te dicsőségedre munkálsz. Segíts bízni benned akkor is, amikor úgy tűnik, nem figyelsz ránk! "Atyánk, szenteltessék meg a te neved! Jöjjön el a te országod! Mindennapi kenyerünket add meg nekünk naponként. És bocsásd meg bűneinket, mert mi is megbocsátunk minden ellenünk vétkezőnek. És ne vígy minket kísértésbe!" Ámen. (Lk 11,2-4)

Még a fájdalom közepette is velem van Isten.

IMÁDKOZZUNK AZOKÉRT, AKIK ÚGY ÉRZIK, ISTEN NEM HALLGATJA MEG ŐKET!



Nem elérhető Irma

  • Moderátor
  • Fórumlakó
  • *
  • Hozzászólások: 4262
  • Nem: Nő
Válasz #2030 Dátum: 2019. Szeptember 01. - 11:40:02
2019. szeptember 1. vasárnap

Dicsérjétek az URat! ÚRnak szolgái, dicsérjétek, dicsérjétek az ÚR nevét!
Legyen áldott az ÚR neve most és mindörökké!
Napkelettől napnyugatig dicsérjétek az ÚR nevét!
Magasan fölötte van az ÚR minden népnek, dicsősége fölötte van az egeknek.
Ki hasonlítható Istenünkhöz, az ÚRhoz, aki a magasban lakik,
és a mélybe néz, az égre is, a földre is?
Fölemeli a porból a nincstelent, és kiemeli a szemétből a szegényt.
Az előkelők közé ülteti, népe előkelői közé.
Megengedi, hogy a meddő úgy lakjék a házban, mint fiaknak boldog édesanyja. Dicsérjétek az URat!

Zsolt 113.

KÖZELEBB

Közeledjetek Istenhez, és ő közeledni fog hozzátok. (Jak 4,8)

Nemrégiben a másik államban lakó gyermekeim és unokáim töltöttek egy hetet nálam. Megfigyeltem, hogy mindnyájunknak voltak olyan szokásaink és cselekedeteink, melyeket sokszor tettünk a nap során. Néhányan állandóan a telefonjukon lógtak. Mások gyakran kiszaladtak egy kis friss levegőre a szabadba. Az unokáknak egyre több játék kellett. Egyesek mindig bekaptak egy-egy falatot, én pedig a szokásosnál több időt töltöttem a mosogatással.
Ezeket a viselkedésmintákat megfigyelve arra gondoltam, ha olyan sokat olvasnánk a Bibliát vagy imádkoznánk, mint amennyit más dolgokkal foglalkozunk, egyre közelebb kerülhetnénk Istenhez. Elhatároztam, hogy imádkozni fogok, miközben mosogatok. Javasoltam gyermekeimnek és unokáimnak, hogy mindig mondjanak egy rövid imát, amikor csak bekapnak egy falatot, előhúzzák a telefonjukat, kiválasztanak egy játékot, vagy kiszaladnak a friss levegőre. A Biblia arra emlékeztet, hogy ha szüntelen imádkozunk és közeledünk Istenhez, ő közeledni fog hozzánk.

Imádság: Drága Istenünk, segíts mindig rád gondolnunk, hogy közelebb kerülhessünk hozzád! Ámen.

Ma az imádság része lesz a tevékenységeimnek.



Nem elérhető Irma

  • Moderátor
  • Fórumlakó
  • *
  • Hozzászólások: 4262
  • Nem: Nő
Válasz #2031 Dátum: 2019. Szeptember 02. - 08:29:30
2019. szeptember 2. hétfő

"Vigyázzatok: a kegyességeteket ne az emberek előtt gyakoroljátok, hogy lássanak titeket, mert így nem kaptok jutalmat mennyei Atyátoktól. Amikor tehát adományt adsz, ne kürtöltess magad előtt, ahogyan a képmutatók teszik a zsinagógákban és az utcákon, hogy dicsérjék őket az emberek. Bizony, mondom néktek: megkapták jutalmukat. Te pedig amikor adományt adsz, ne tudja a bal kezed, mit tesz a jobb, hogy adakozásod titokban történjék; a te Atyád pedig, aki látja, ami titokban történik, megfizet neked."

Mt 6,1-4.

ANGYALOK MEGVENDÉGELÉSE

A vendégszeretetről meg ne feledkezzetek, mert ezáltal egyesek - tudtukon kívül - angyalokat vendégeltek meg. (Zsid 13,2)

Fiatal ügyvéd koromban az egyik első látogatóm az irodámban egy 80-as éveinek közepén járó idős hölgy volt, aki nagy, háromkerekű kerékpárján érkezett. Később megtudtam, hogy Blanche-nak hívják, és úgy ismerik a helyi kis közösségben, mint aki a triciklijével járja a várost.
Blanche minden héten bejött az irodámba. Gyakran megosztotta velem a mennyországról alkotott elképzelését, és bár gondolatai kissé idegennek tűntek, figyelmesen meghallgattam.
Én magam az irodámtól mintegy 30 kilométerre laktam. Egyik nap, amikor hazatértem, a lakást teljesen kitakarítva találtam. Egy kicsit aggódtam, hogy valaki csak úgy bejött a házamba, de hálás voltam a takarításért. Néhány nap múlva Blanche bejött az irodámba, és megkérdezte: "Na, hogy tetszett?". Hamar rájöttem, hogy ez az asszony 30 kilométert utazott azért, hogy nálam kitakarítson.
Amikor Blanche-ra emlékezem, a fenti igevers jut eszembe az angyalok megvendégeléséről. Hiszem, hogy Isten embereket hoz elénk, hogy általuk bepillantást nyerhessünk a mennyei világba. Ha nyitva tartjuk szemünket, észrevesszük és szeretjük embertársainkat, meglátjuk az Isten arcát.

Imádság: Atyánk, köszönjük jelenlétedet életünkben. Áldd meg azokat, akik szeretetedről tanítanak minket! Ámen.

Szeretném ma észrevenni másokban Isten arcát.

IMÁDKOZZUNK AZOKÉRT, AKIK NEM VÁRT KEDVESSÉGGEL FORDULNAK FELÉNK!



Nem elérhető Irma

  • Moderátor
  • Fórumlakó
  • *
  • Hozzászólások: 4262
  • Nem: Nő
Válasz #2032 Dátum: 2019. Szeptember 03. - 10:42:50

2019. szeptember 3. kedd

Azután Jézus így szólt hozzájuk: "Ki az közületek, akinek van egy barátja, és elmegy hozzá éjfélkor, és ezt mondja neki: Barátom, adj nekem kölcsön három kenyeret, mert útról érkezett egy barátom, és nincs mit elébe tegyek; - és az így válaszolna belülről: Ne zaklass engem, az ajtó már be van zárva, és velem együtt gyermekeim is ágyban vannak; nem kelhetek fel, hogy adjak neked! Mondom nektek, ha nem is kelne fel, és nem is adna neki azért, mert barátja, tolakodása miatt fel fog kelni, és megadja neki, amire szüksége van." "Én is azt mondom nektek: kérjetek, és adatik, keressetek, és találtok, zörgessetek, és megnyittatik nektek. Mert mindaz, aki kér, kap; aki keres, talál; és aki zörget, annak megnyittatik. Melyik apa az közületek, aki fiának kígyót ad, amikor az halat kér tőle, vagy amikor tojást kér, skorpiót ad neki? Ha tehát ti gonosz létetekre tudtok gyermekeiteknek jó ajándékokat adni, mennyivel inkább ad mennyei Atyátok Szentlelket azoknak, akik kérik tőle?"

Lk 11,5-13.

SOSEM EGYEDÜL

Kérjetek, és adatik nektek, keressetek, és találtok, zörgessetek, és megnyittatik nektek. Mert mindaz, aki kér, kap, aki keres, talál, és aki zörget, annak megnyittatik. (Lk 11,9-10)

A nyolcvanas éveimben járok. Miután a férjem több mint 64 év házasság után meghalt, először fordult elő, hogy egyedül élek. Ehhez tényleg hozzá kellett szoknom. Gyakran rajta kaptam magam, hogy hangosan beszélek, és azután magam reagálok is rá. Úgy ki voltam éhezve a társaságra, hogy ha együtt voltam másokkal, egyre csak beszéltem és beszéltem, és annyira örültem, hogy végre megoszthatom valakivel a napi történéseket. Határozottan kerestem az életem "új normális menetét".
Vigasztalódtam a gyülekezetben, barátaim között, az írásban, de éreztem magamban egy űrt. Egyszer olvasni kezdtem a Csendes Perceket, és felfedeztem, hogy mások is hasonlóan élnek. Az áhítatok íróinak megtapasztalásai arra ösztönöztek, hogy közelebb jussak az Úrhoz, Megváltómhoz. Most már tudom, hogy nem vagyok egyedül, mert ő mindig velem van, beszélhetek hozzá, meggazdagítja és betölti életemet szeretetével.
Az Istennel való kapcsolat ad erőt, hogy naponta azzal az elhatározással keljek fel, hogy szembenézek az új kihívásokkal, és megkérdezem: Hogyan tölthetem be Isten akaratát az életemben, és hogyan segíthetnék másoknak meglátni, hogy soha nincsenek egyedül. Az Úr segítségével megtalálom a választ.

Imádság: Urunk, segíts növekednünk a hitben, hogy mások észrevegyék bennünk szüntelen gondoskodásodat! Ámen.

Isten kegyelme és a Szentlelke mindig velem van.



Nem elérhető Irma

  • Moderátor
  • Fórumlakó
  • *
  • Hozzászólások: 4262
  • Nem: Nő
Válasz #2033 Dátum: 2019. Szeptember 04. - 08:07:03
    Mobil applikáció
    Részletes keresés

2019. szeptember 4. szerda

Tudjuk ugyanis, hogy a törvény lelki, én pedig testi vagyok: ki vagyok szolgáltatva a bűnnek. Hiszen amit teszek, azt nem is értem, mert nem azt cselekszem, amit akarok, hanem azt teszem, amit gyűlölök. Ha pedig azt cselekszem, amit nem akarok, akkor elismerem a törvényről, hogy jó. Akkor pedig már nem is én teszem azt, hanem a bennem lakó bűn. Mert tudom, hogy énbennem, vagyis a testemben nem lakik jó, minthogy arra, hogy akarjam a jót, van lehetőségem, de arra, hogy megtegyem, nincs. Hiszen nem azt teszem, amit akarok: a jót, hanem azt cselekszem, amit nem akarok: a rosszat. Ha pedig azt teszem, amit nem akarok, akkor már nem én teszem, hanem a bennem lakó bűn. Azt a törvényt találom tehát magamban, hogy - miközben a jót akarom tenni - csak a rosszat tudom cselekedni. Mert gyönyörködöm az Isten törvényében a belső ember szerint, de tagjaimban egy másik törvényt látok, amely harcol az értelmem törvénye ellen, és foglyul ejt a bűn tagjaimban lévő törvényével. Én nyomorult ember! Ki szabadít meg ebből a halálra ítélt testből? Hála az Istennek, a mi Urunk Jézus Krisztus! Én magam tehát értelmemmel az Isten törvényének szolgálok ugyan, testemmel azonban a bűn törvényének.

Róm 7,14-25.

HÁLA LEGYEN ISTENNEK!

Hála legyen Istennek a mi Urunk Jézus Krisztus által! (Róm 7,25)

A lányom almás süteményt szeretett volna, így hát levettem a fáról három gyönyörű almát. Amikor az egyik almát meghámoztam és kettévágtam, belül teljesen rothadtnak találtam.
Néha én is pontosan így érzek: külsőre kedves és mutatós vagyok, de sivárság van bennem. Bármennyire is igyekszem, hogy kiváló feleség és türelmes anya legyek, Pál apostol szavai igazak rám nézve: "Hiszen nem azt teszem, amit akarok: a jót, hanem azt cselekszem, amit nem akarok: a rosszat" (Róm 7,19). Évtizedek óta hívő ember vagyok, és örömet lelek Isten igéjében. Elismerem, hogy Isten útjai jobbak, mint az enyémek. Mégis gyakran úgy gondolom, hogy amit akarok, az a legfontosabb, vagy megérdemlem azt, amire a szívem vágyik - és mindez legyen meg most nyomban.
Szeretném tudni, vajon elkerülhető-e ez a belső harc? A Biblia azt tanítja, hogy ameddig csak élünk, küzdeni fogunk a bűnnel. Pál apostol azonban azt is írja: "Hála legyen Istennek a mi Urunk Jézus Krisztus által!" (Róm 7,25). Jézus mindig velem van küzdelmeimben. Amikor a kísértés megjelenik, tudom, hogy segítségért kiálthatok, és követhetem Jézus példáját. Ő megígérte szabadítását, és mi számíthatunk szavára.

Imádság: Istenünk, segíts óvni szívünket a gonosztól! Köszönjük, hogy megszabadítasz Jézus Krisztus által, aki támogat minket mindennapi küzdelmeinkben. Ámen.

Bár a bűn megsokasodik, Isten kegyelme győzedelmeskedik



Nem elérhető Irma

  • Moderátor
  • Fórumlakó
  • *
  • Hozzászólások: 4262
  • Nem: Nő
Válasz #2034 Dátum: 2019. Szeptember 06. - 10:51:46
2019. szeptember 6. péntek

Ez pedig az az üzenet, amelyet tőle hallottunk, és hirdetünk nektek, hogy az Isten világosság, és nincs benne semmi sötétség. Ha azt mondjuk, hogy közösségünk van vele, és a sötétségben járunk, akkor hazudunk, és nem cselekesszük az igazságot. Ha pedig a világosságban járunk, ahogyan ő maga a világosságban van, akkor közösségünk van egymással, és Jézusnak, az ő Fiának vére megtisztít minket minden bűntől. Ha azt mondjuk, hogy nincsen bűnünk, önmagunkat csaljuk meg, és nincs meg bennünk az igazság. Ha megvalljuk bűneinket, hű és igaz ő: megbocsátja bűneinket, és megtisztít minket minden gonoszságtól. Ha azt mondjuk, hogy nem vagyunk bűnösök, hazuggá tesszük őt, és nincs meg bennünk az ő igéje.

1Jn 1,5-10.

SZENNYES EDÉNYEK

Ha megvalljuk bűneinket, hű és igaz ő: megbocsátja bűneinket, és megtisztít minket minden gonoszságtól. (1Jn 1,9)

Amikor az edény mosatlanul marad az étkezés után, általában úgy is marad az másnapig. Mivel az ételmaradék igencsak rászárad az edényre, sokkal több időt vesz igénybe letakarítani, mintha azonnal elmostuk volna.
Az edényeken lévő szennyeződés elgondolkoztatott az életünkben jelen lévő és megtisztításra váró dolgokról. Talán bocsánatért kellene imádkoznunk, vagy segítségért, hogy meg tudjunk bocsátani másoknak; talán erkölcstelenség, igazságtalan cselekedet, vagy másféle bűnök terhelik a másokkal és Istennel való kapcsolatunkat.
Ahogy az edények elmosogatását illetően is igaz, életünkben is az a legjobb, ha nyomban beismerjük az elszennyeződéseket, és nem halogatjuk későbbre a cselekvést: a várakozás csak nehezebbé teszi a változtatást. De még ha hagytunk is bizonyos dolgokat már jó hosszú ideje rászáradni életünkre, a megbocsátás nagyon hatékony tisztítószer. Isten azt kéri, bocsássunk meg másoknak, és ő is megbocsát nekünk. Isten megtisztít minket bűneinktől Jézus vérének ereje által.

Imádság: Istenünk, köszönjük, hogy megtisztítasz bűneinktől. Segíts felmutatnunk másoknak is bocsánatodat. Add, hogy legyünk mindig készen gyorsan kitakarítani életünkből és kapcsolatainkból a szennyeződéseket! Ámen.

Mert Isten nekem is megbocsátott, én is szabadon megbocsáthatok másoknak.

IMÁDKOZZUNK AZOKÉRT, AKIK NEHEZEN BOCSÁTANAK MEG!



Nem elérhető Irma

  • Moderátor
  • Fórumlakó
  • *
  • Hozzászólások: 4262
  • Nem: Nő
Válasz #2035 Dátum: 2019. Szeptember 08. - 16:25:15
2019. szeptember 8. vasárnap

Ujjongj, Sion leánya! Kiálts örömödben, Izráel! Örvendezz, vigadj teljes szívből, Jeruzsálem leánya!
Elveszi rólad az ÚR az ítéletet, eltávolítja ellenségedet. Veled van az ÚR, Izráel Királya: nem kell többé veszedelemtől félned.
Azon a napon így biztatják Jeruzsálemet: Ne félj, Sion, ne csüggedj el!
Veled van Istened, az ÚR, ő erős, és megsegít. Boldogan örül neked, megújít szeretetével, ujjongva örül neked.
Összegyűjtöm azokat, akik szomorkodnak, mert nem ünnepelhetnek, bár közületek valók, és gyalázatot kell elszenvedniük.
Elbánok majd elnyomóiddal abban az időben. A sántákat megsegítem, és a szétszóródottakat összegyűjtöm, dicsővé és hírnevessé teszem őket az egész földön, ahol gyalázták őket.
Abban az időben, amikor összegyűjtelek, haza is hozlak benneteket. Bizony, hírnevessé és dicsővé teszlek benneteket a föld minden népe között. Meglátjátok majd, hogy jóra fordítom sorsotokat! - mondja az ÚR.

Zof 3,14-20.

MEGELÉGEDETTSÉG

(Az Úr, a te Istened) Repesve örül neked, megújít szeretetével, ujjongva örül neked. (Zof 3,17)

Nagyon szerettem ringatni kisgyermekeimet és pici unokáimat. A fiatalabbik lányom mindig örült, amikor szorosan magamhoz öleltem, mivel sokféle egészségi problémái miatt gyakran volt beteg, és vigasztalásra szorult. Bebugyoláltam kedvenc takarójába, magamhoz ölelve ringattam, és halkan dudorásztam: "Engem szeret Jézusom". Ilyenkor elégedetten megnyugodott.
Évekkel később hetente egyszer én vigyáztam csecsemő fiúunokámra, Nathanielre. Miután átpelenkáztam, és előkészítettem a cumisüvegét, körbeöleltem egy takaróval, ringattam, etettem, és közben halkan énekeltem: "Engem szeret Jézusom". Elnyugodott, hiszen a nagymama magához öleli, ringatgatja, énekel fölötte.
Ez a két bébigeneráció jut az eszembe, amikor a fenti igeverseket olvasom. Isten mindnyájunkat jobban szeret, mint ahogy én valaha is szerethettem gyermekeimet és unokáimat. Meghatódom, amikor arra gondolok, hogy a világmindenség Istene gyönyörködik bennem. Isten énekel fölöttünk, várja, hogy hozzá simuljunk, és vigasztalást találjunk.

Imádság: Istenünk, köszönjük, hogy túláradó módon szeretsz minket. Segíts mindig emlékeznünk, mennyire szeretsz, és mennyire szeretnél megvigasztalni minket! Ámen.

Isten megnyugtató ölelésében biztonságban érezhetem magam.



Nem elérhető Irma

  • Moderátor
  • Fórumlakó
  • *
  • Hozzászólások: 4262
  • Nem: Nő
Válasz #2036 Dátum: 2019. Szeptember 09. - 10:34:32
2019. szeptember 9. hétfő

Mert Isten igéje élő és ható, élesebb minden kétélű kardnál, és áthatol az elme és a lélek, az ízületek és a velők szétválásáig, és megítéli a szív gondolatait és szándékait. Nincsen olyan teremtmény, amely rejtve volna előtte, sőt mindenki mezítelen és fedetlen az ő szeme előtt. Neki kell majd számot adnunk.
Mivel tehát nagy főpapunk van, aki áthatolt az egeken, Jézus, az Isten Fia, ragaszkodjunk hitvallásunkhoz. Mert nem olyan főpapunk van, aki ne tudna megindulni erőtlenségeinken, hanem olyan, aki hozzánk hasonlóan kísértést szenvedett mindenben, kivéve a bűnt. Járuljunk tehát bizalommal a kegyelem trónusához, hogy irgalmat nyerjünk, és kegyelmet találjunk, amikor segítségre van szükségünk.

Zsid 4,12-16.

KORLÁTLAN HOZZÁFÉRÉS

Őbenne van bátorságunk és szabad utunk bizodalommal a benne való hit által. (Ef 3,12)

A háromnapos heves esőzés patakok által szabdalt területté változtatta a vidékünket, túlcsordult elvezető árkokat, felázott udvarokat és a völgyekben elárasztott utakat hagyva maga után. Narancsszínű korlátok és "Út lezárva" feliratok zárták el az utcákat, kerülőutak keresésére késztetve az autóvezetőket. Amikor megpróbáltam felhajtani az autópályára, lezárva találtam, azzal az utasítással, hogy forduljak vissza. A forgalomelterelés csak növelte idegességemet, hogy eljuthatok-e oda, ahová mennem kell.
A kormánykereket szorongatva rájöttem, hogy van választásom: vagy engedem, hogy a forgalomelterelés okozta zűrzavar eluralkodjon rajtam, vagy imádkozhatok, hogy Isten megnyugvást adjon az útlezárások ellenére is. Arra gondoltam, hogy az imádkozásnak nincsen semmi akadálya. Bármikor szabadon Isten elé járulhatok.
Jézus Krisztus az út Istenhez (Jn 14,6), és őáltala bizalommal közeledhetünk Istenhez (Zsid 4,16). Sokféle eszköz segít kapcsolatba lépnünk Istennel: imádkozás, bibliaolvasás, istentisztelet, keresztény énekek hallgatása és Isten népének való szolgálat. Ő soha nem teszi ki az "Út lezárva" táblát. Amikor őszinte szívvel közeledünk hozzá, ő elfogad.

Imádság: Drága Urunk, köszönjük emlékeztetésedet, hogy te mindig velünk vagy. Ámen.

Az imádság által bárhonnan, bármikor elérhetem Istent.



Nem elérhető Irma

  • Moderátor
  • Fórumlakó
  • *
  • Hozzászólások: 4262
  • Nem: Nő
Válasz #2037 Dátum: 2019. Szeptember 11. - 11:48:25

2019. szeptember 11. szerda

Ezek pedig kitartóan részt vettek az apostoli tanításban, a közösségben, a kenyér megtörésében és az imádkozásban. Félelem támadt minden lélekben, és az apostolok által sok csoda és jel történt. Mindazok pedig, akik hittek, együtt voltak, és mindenük közös volt. Vagyonukat és javaikat eladták, szétosztották mindenkinek: ahogyan éppen szükség volt rá. Napról napra állhatatosan, egy szívvel, egy lélekkel voltak a templomban, és amikor házanként megtörték a kenyeret, örömmel és tiszta szívvel részesültek az ételben; dicsérték az Istent, és kedvelte őket az egész nép. Az Úr pedig napról napra növelte a gyülekezetet az üdvözülőkkel.

ApCsel 2,42-47.

ÉLET A KÖZÖSSÉGBEN

Kitartóan részt vettek az apostoli tanításban, a közösségben, a kenyér megtörésében és az imádkozásban. (ApCsel 2,42)

Kedd reggel a bejárati ajtóhoz siettem, a férjem megállított. "Láttad ezt?" - kérdezte a TV képernyőre mutatva. Hátrapillantottam és láttam, hogy egy repülő becsapódik a World Trade Centerbe. "Jaj, ez szörnyű!" - kiáltottam. Mivel 15 hölgy várt rám, hogy bibliatanulmányozást vezessek nekik, nem volt időm továbbgondolni a látottakat, csak kirohantam az ajtón.
De, amikor megérkeztem, a csoport arról beszélt, hogy mit hallottak és láttak aznap reggel. Amikor meghallottuk a hírt, hogy a Pentagont is támadás érte, félelmünk és aggodalmunk fokozódott. Próbáltam elkezdeni a tanítást, de senki sem volt képes odafigyelni, úgyhogy átmentünk a kápolnába imádkozni. Annyira keveset tudtunk, hogy nehéz volt szavakat találni, de jó volt az oltár előtt térdelni Isten gyermekeinek közösségében azon a napon, 2001. szeptember 11-én.
Miután Jézus testben már nem volt jelen, az ősegyházban csak egymásra támaszkodhattak a hívek. Lukács öröme egyértelmű, amikor a közösségi életről ír. Együtt ettek, tanultak és dicsőítették az Istent. Hitünk erősödik mások által, amikor bíztatnak, szeretnek és felelősséggel vannak irántunk. Az ősegyház Isten tervét példázza, hogy a hit és élet útját közösségben járjuk.

Imádság: Atyánk, hálát adunk, hogy adtál olyan keresztényeket az életünkben, akik támogatnak és vezetnek. Ámen.

A lelki közösség erősíti a hitemet.



Nem elérhető Irma

  • Moderátor
  • Fórumlakó
  • *
  • Hozzászólások: 4262
  • Nem: Nő
Válasz #2038 Dátum: 2019. Szeptember 13. - 12:38:05
2019. szeptember 13. péntek

Amikor a Galileai-tenger partján járt, meglátott két testvért, Simont, akit Péternek hívtak, és testvérét, Andrást, amint hálójukat a tengerbe vetették, mivel halászok voltak. Így szólt hozzájuk: "Jöjjetek utánam, és én emberhalászokká teszlek titeket." Ők pedig azonnal otthagyták hálóikat, és követték őt. Miután tovább ment onnan, meglátott két másik testvért, Jakabot, a Zebedeus fiát és testvérét, Jánost, amint a hajóban atyjukkal, Zebedeussal együtt rendezték hálóikat, és őket is elhívta. Ők pedig azonnal otthagyták a hajót és atyjukat, és követték őt.

Mt 4,18-22.

EMBERHALÁSZAT

Jöjjetek utánam, és emberhalászokká teszlek titeket. (Mt 4,19)

Nemrég magammal vittem ötéves unokámat, Daylent horgászni. Nagyon izgatott volt a halfogás lehetőségétől, habár fogalma sem volt, mihez kezd a kifogott hallal. Miután összeszereltem a horgászbotját, Daylen önállóan akarta felrakni a csalit, és végrehajtani a dobást, az útmutatásra mégis szüksége volt.
Lelkesedése arra emlékeztetett, hogy milyen izgatottak vagyunk, amikor először elfogadjuk Krisztust Megváltónknak. Alig várjuk, hogy megoszthassuk az evangéliumot és "embereket halásszunk". Időnként - unokámhoz hasonlóan - mi is mindent magunk szeretnénk csinálni, és úgy gondoljuk, hogy már mindent tudunk. Mennyei Atyánk azonban jobban tudja, és embereket küld az életünkbe, akik segítenek növekedni és érettebbé válni, hogy hatékonyabban tudjunk szolgálni.
Több dobás és sikertelen horgászás után Daylen izgatottsága alábbhagyott, és figyelme másra irányult. Elgondolkodtam, milyenek vagyunk, amikor Istent szolgáljuk. Időnként, amikor nem úgy jönnek össze a dolgok, ahogyan terveztük, zavartak leszünk és elkeseredünk. Ilyenkor segíthetnek Isten által küldött mentorok, hogy figyelmünket összpontosítsuk és a jó úton maradjunk. Így közelebb kerülünk hozzájuk, közelebb Istenhez és mindazokhoz, akiknek Isten nevében szolgálunk.

Imádság: Istenünk, hálát adunk, hogy vigyázol ránk és segítőket küldesz hozzánk, akik támogatnak bennünket a hitben való növekedésben és érettségben. Ámen.

Isten segítségével meg tudom osztani hitemet másokkal.

IMÁDKOZZUNK AZOKÉRT, AKIK A HITBEN TÁMOGATNAK MINKET!



Nem elérhető Irma

  • Moderátor
  • Fórumlakó
  • *
  • Hozzászólások: 4262
  • Nem: Nő
Válasz #2039 Dátum: 2019. Szeptember 14. - 13:47:03

2019. szeptember 14. szombat

Meg akarom tartani törvényedet állandóan, mindörökké.
Tágas téren járok, ha a te utasításodat keresem.
Királyoknak is elmondom intelmeidet, és nem vallok szégyent.
Gyönyörködöm parancsolataidban, mert szeretem őket.
Elfogadom parancsolataidat, mert szeretem őket, és elmélkedem rendelkezéseiden.

Zsolt 119,44-48.

SZABADSÁG

Meg akarom tartani törvényedet állandóan, mindörökké. Tágas téren járok, ha a te utasításodat keresem. (Zsolt 119,44-45)

Amikor kutyánkat, Olivert póráz nélkül sétáltatom, szeret előreszaladni, megszimatolni a fákat, és mókusokat üldözni. Boldoggá tesz, amikor engedhetem, hogy szabadon futkározzon. Közben folyamatosan nézem, hogy nincs-e a közelben más kutyasétáltató. Amikor meglátok egyet távolabb, visszahívom Olivert, és rárakom a pórázt, amíg újra egyedül nem leszünk.
Mindig meglep Oliver gyors és boldog engedelmessége, amikor visszahívom. Tudja, hogy rövidebb lesz szabadsága, mégis buzgón visszajön lábamhoz. Kizárólag azért engedhetem póráz nélkül, mert tudom, hogy számíthatok engedelmességére.
Egy leckét látok itt az Istennel való kapcsolatomra nézve. Ahogyan az én parancsaim úgy tűnnek, hogy behatárolják Oliver szabadságát, hasonlóképpen Isten törvényei néha korlátozónak tűnhetnek. Mégis, azok a javamat szolgálják. Általuk képes vagyok teljes mértékben élvezni az életet, melyet Isten adott nekem. Azonban meg kell kérdeznem magamtól, hogy tudok-e én is gyorsan és boldogan engedelmeskedni, mint Oliver. Vagy halogatom a cselekvést és duzzogok, amiért "pórázt" rak rám? Remélem, tudok én is lelkesen engedelmeskedni, amikor Isten parancsol valamit.

Imádság: Istenünk, segíts bízni benned, és gyorsan és örömmel engedelmeskedni kéréseidnek! Ámen.

Igyekszem örömmel engedelmeskedni Isten törvényeinek.

ADJUNK HÁLÁT KRISZTUSBAN ELNYERT SZABADSÁGUNKÉRT